Békés Megyei Népújság, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-05 / 182. szám

1985. augusztus 5., hétfő — Lapszél ----------­Ü resjárat Az Ibusz új, őszi—tava­szi prospektusát lapozgat­va eszembe jutott, hogy négy-öt évvel ezelőtt ugyanis még 1 nap alatt vitték a turistát Budapest­ről autóbusszal a Velence melletti Jesolo nevű üdülő­helyre, ma ez 2 — azaz kettő! — napba kerül. Per­sze nem az út hossza nyúlt meg, „csak” az utazás. Az- időben reggel ötkor indult a busz a bazilika mellől, és este fél nyolckor már a jesolói szállodában lehe­tett vacsorázni. így telt el a kéthetes üdülés első nap- ja. S a visszautazás is 1 napot vett igénybe. Most ez a helyzet: Ve­lence a címszó és 5 napos a program, melyet vétek lenne nem szó szerint is­mertetni: „1. nap: Utazás a déli órákban Nagykani­zsára (220 km). 2. nap: Utazás: Jesolóba (kíván­ságra ekkor is lehet csat­lakozni a csoporthoz, 500 km). 3. nap: Egész napos kirándulás Velencébe, fél­napos városnézéssel (bazi­lika, Doge palota). 4. nap: Utazás Tarvisio—Villach— Klagenfurt—Graz (szabad idő)—Rábafüzes útvonalon'' Szombathelyre (460 km). 5. nap: Hazautazás. Magyarul: 4 nap utazás azért, hogy egyet (!) Velen­cében töltsön a turista, de azt is Jesolóból beutazva és vissza oda. S az egészet megkoronázza a következő- megjegyzés. „Fakultatív program: Vacsora belföl­dön — Nagykanizsán és Szombathelyen — részvéte­li díj 300 Ft.” Vagyis a hosszú menetelés magyar szakaszán, aki nem hajlan­dó egy vacsorára 150 Ft-ot áldcmni, az üres hassal fek- het le. Igaz, könnyű álma lesz, és az egészségnek is használ. S hozzátehetjük: ilyen még úgysem volt. „Üj!” megjelöléssel hívja fel magára a figyelmet a 8 napos Róma—Firenze—Ve­lence autóbuszos út. Az első nap -itt is csak megy a gőzös, megy a gőzös — pardon, a busz — Kanizsá­ra, s csak másnap lépi ál a határt az utas, hogy végre Jesolóba érkezzen. De „csak egy éjszakára” — mint Qyóni Géza írta em­lékezetes versében —, mert reggeltől már az „Egész napos utazás Rómába” kö­vetkezik. A hosszú menete­lés negyedik napján — végre — valami mégiscsak történik: „Félnapos város­nézés Rómában — ám —: (belépőjegyek nélkül). Dél­után szabad program.” Ötödik nap utazás Firenzé­be, ahol rövid városnézés, s majd, mivel az Ibusznál — úgy látszik — minden út Jesolóba vezet: tovább­utazás Jesolóba. Innen a hatodik napon „Egész na­pos kirándulás Velencébe”, aztán a hetedik és nyolca­dik napon a hazautazás. Megfejelve a föntebb emlí­tett belföldi fakultatív va­csoraajánlattal. A gyorsmérleg szerint te­hát: hat naP kocsikázás kell ahhoz, hogy a vállal­kozó utas egyet Rómában — belépőjegyek nélkül! —, egyet Velencében töltsön. Firenzét akár le is írhat­juk, mert egy rövid város­nézés maximum két óra. Együtt az egész: üresjárat. Hát így megy ez, kérem, ilyen csodákat produkál haladó, rohanó korunk, s az említettek csak példák, a hasonlókban bővelkedő prospektusból. Vass Márta Rendőrökkel a piacon Gatyavásártól az italparádéig Végre hazánkban is bekö­szöntött az igazi nyár, meg­indult az idegenforgalom ro­hama. Megyénk ugyan nem tartozik a nagy idegenfor­galmi központok sorába, de azért vidékünket, a Körösök völgyét az utóbbi években mind több külföldi keresi fel, igyekszik megismerni ér­tékeinket, rejtett kincsein­ket. Persze vannak, akik más céllal (is) érkeznek Békésbe. — A turizmus magával hoz nemkívánatos jelensége­ket : az idegenforgalommal növekszik a bűncselekmé­nyek száma is. A rendőri idegenforgalmi akciók a ko­rábbi évekhez képest kibő­vültek egyebek között a ká­bítószerrel való visszaélések felderítésére is. Erre azért van szükség — igaz hazánk­ban a kábítószer-élvezetnek nincsenek hagyományai —, mert az utóbbi években mind inkább erősödött néhány fi­gyelmeztető jelenség, ame­lyek kábítószerpótló és pszi- chotróp anyagok, valamint egyes kemény drogok tran­zit forgalmával és fogyasz­tásával kapcsolatosak — ma­gyarázza Bencsik Pál rendőr százados, a békéscsabai vá­rosi rendőrkapitányság bűn­ügyi osztályának vezetője azon az eligazításon, ame­lyen több akciócsoport vett részt. Egyébként állandó jelleg­gel működik a megyeszékhe­lyen egy nagy tapasztala­tokkal, megfelelő hely- és személyismerettel rendelke­ző rendőrökből álló akció­alegység. Feladatukat első­sorban mozgékonyságukra, mindig a legfrissebb bűn­ügyekre alapozzák. Ha pél­dául megnő a járműlopások száma, akkor e területen ve­tik be őket. Ezekben a na-| pókban a tiltott helyen való fürdőzés, az idegenforgalmi helyek, piacok, üzletek, szál­lodák, Ibusz-lakások, kem­pingek, strandok és egyéb szórakozóhelyek ellenőrzése, a kiemelt feladat. Természe­tesen ezek mellett bevonják az alegységet különféle bűn- cselekmények nyomozásába. — Eddig milyen tapaszta­latokat gyűjtöttek, mennyire volt eredményes a csoport munkája? — Ahol megjelennek, on­nan porol a társaság. Sok közveszélyes munkakerülőt, zsebest, motorkerékpár- és gépkocsitolvajt, csövest, ÜKtsí és körözött személyt fogtak el. Szóval, begyűjtő­autójukat az érintettek vá­rosszerte jól ismerik. A csd- port mostani feladatául alapvetően a külföldiek el­lenőrzését, a békéscsabai pia­cot, a külföldi áruk értékesí­tését, a valutázást, a kábí­tószerrel való visszaélések felderítését jelöltük meg. S természetesen, mint mindig, az Interpol által kiadott kö­rözött személyek felkutatá­sába is bekapcsolódunk — folytatja a bűnügyi osztály vezetője. Az akcióalegység csopor­tokra tagozódik, melyekben civil és egyenruhás rend­őrök egyaránt teljesítenek szolgálatot. Munkájukat ez­úttal is pénzügyőrök segítik. A piacon vetik be magukat. A polgári ruhás Tornán Zol­tán zászlóshoz csatlakozom. Elöl á civil ruhások ha­ladnak, őket követik az egyenruhások. Bábeli a hangzavar. Több nyelven be­szélnek, de végül iá az el­adók és a vevők megértik egymást, megkötik az egyez­séget. A sor elején lengyelek bőr­kabátokat és szőrmeárut kí­nálnak — két bőrönddel, összecsomagoltatják őket, s a figyelmeztetés után el­hagyják a piacot. A román utazók főként a pamuthol­mit, kezdve a gatyától a sza­badidős ruháig, mindent kí­nálnak eladásra. A csehszlo­vák turisták Skoda-, az NDK-ból érkezettek Tra­bant- és Wartburg^alkatré- szeRet, szerszámokat árul­nak. A jugoszlávok sporthol­mikat, szeszes italokat pró­bálnak pénzzé tenni. Egy lengyel csoportból néhányan kvarcórával ügyeskednek. Szabó István zászlós, a cso­port vezetője, bámulatos módon kiszúrta az üzletelő­ket: még mielőtt kereket ol­dottak volna, megragadta ke­züket, természetesen bennük az órákkal. — Most vettük, darabját 500 forintért, és máris rossz — sopánkodik a magyar fia­talember. Mint már annyi­szor, ez esetben is beigazo­lódott, a boltban vásárolni jobb üzlet... A szabadkai asszonyságnak is rossz napja volt, hasonlóan honfitársnő­jéhez. Az előbbi rumpun- chot árult, az utóbbi Napo- leon-konyakot, ami tilos. Őket is megbírságolták. Arrébb egy lengyel turista négyszemélyes felfújt gumi­csónakot kínál, Szovjetunió­ból való szivattyú és egyéb műszaki cikk vár gazdára. Csak érdekességként emlí­tem, 800 forintra tartják azt az autóporszívót, amit ná­lunk a boltokban bárki 500 forintért megvásárolhat, ga-, ranciával. Szóval, a kis KGST-piac létezik, a rend­őrök nem unatkoznak. Ez alkalommal néhány seftelő- nek pedig igencsak fekete napja volt. Egy másik csoport a szál­lodákat ellenőrizte. A ven­dégek zömében még aludtak, minderről semmit sem tud­tak, ugyanis útiokmányaik valódiságáról a portán győ­ződtek meg. A Veszely-csárdánál már hosszabban időztek. Fél tu­cat kamion pihent a parko­lóban, az út szélén. A hőség­ben pilótáik ebédeltek, szu­nyókáltak, persze már aki... Mert mit visz a kamion? A bizonyítás meglehetősen ne­héz. A tömör, fekete baju­szos török sofőr simogatja a szőke hölgy kezét. — Seretem, natyon matyar kici lánt... Utunk Szanazugba visz. A Kettős-Körös hídjáról mindkét oldalra tökéletes a Eredeti a rumpunch, akár a boltban Áll a gatyavásár A szerző felvételei kilátás. Alig kőhaj ításnyira tucatnyian fürdenek — til­tott helyen. Derékig érő fű­ben érjük1 el a partot, ahol két siheder csépeli egymást, zúgnak a pofonok, négyen szótlanul nézik. A két fiú annyira belemerül egymás agyabugyálásába, hogy észre sem veszik, miközben meg­áll mellettük Urbán János főtörzsőrmester és Kővágó Gábor őrmester. Szégyellősen abbahagyják, miközben a társaság többi tagja is partra száll. Két 18 éves, nem apá­catípusú hölgy is van a tár­saságukban. A rendőröknek régi ismerősük. Jó útra tér­tek, már munkahelyük is van. Valamennyiüket figyel­meztetik, majd a kijelölt für­dőhelyre küldik őket. Az üdülőövezetben, az ösz- szefolyásnál több százan ke­restek és találtak felüdülést a 24 Celsius fokos vízben. Persze, a bójákkal kijelölt fürdőhelyet most is jónéhá- nyan elhagyták. A rendőrök végignézték a járműveket és egy-egy sátorba is bekukkan­tottak. Mindenesetre a sza- nazugi pihenést bizonyos fo­kú kettősség jellemzi: kem­pingezésre nincs kijelölt te­rület, s mi legyen a két tu­catnyi sátor sorsa? Termé­szetesen maradnak. Minden­esetre az illetékeseknek jó lenne mielőbb e kérdést meg­nyugtatóan rendezni — az üdülni, pihenni vágyók ér­dekében. Véget ért a nap. A rend­őrök szerint nyugodt volt a mostani szolgálat. Több tucat figyelmeztetés és helyszíni bírság, néhány feljelentés volt a „termés”. Szekeres András Szavatolják a minőséget V. Sztyenykin: A Huan-misszió (Testvérmegyénk napilapja, a Penzenszkaja Pravda azzal köszöntötte Vaszilij Sztyepanovics Sztyenykin pen- zai írót, a Szovjet írószövetség tagját 60. születésnapján, hogy folytatásban közölte a Huan-misszió című alkotá­sát. Az elbeszélés hiteles történeten alapul, tudniillik egyik főszereplője, Lavrov főhadnagy maga a szerző volt. A szovjet kémelhárítás alkalomadtán a határőrség ré­vén arról szerez tudomást, hogy a japánok egy ügynö­köt szándékoznak átjuttatni a határon, s akinek össze­köttetést kell teremtenie Szerafim Mihajlovics Knyazev- vel a Szovjetunióban élő beépített emberükkel. V. Sztyenykin — jó néhány népszerű regény és novella szerzője — a japán kémek leleplezésével, elfogásával és kihallgatásával kapcsolatos szituációkat jeleníti meg.) Űj vendéglőhálózat mű­ködtetésére társult félszáz hazai szövetkezeti étterem. A „Gasztro-Coop” elnevezésű társulás megalakítását a Fo­gyasztási Szövetkezetek Or­szágos Tanácsa kezdemé­nyezte, szervezője pedig a pécsi „Konzum” Szövetkeze­ti Közös Vállalat volt. Az ország idegenforgalmi- lag nevezetes vidékein ta­lálható szövetkezeti vendég­lők által alkotott üzletlánc minden egysége azonos ízek­kel, adagokkal és árakkal várja augusztus elejétől a hozzájuk betérő vendégeket. Tetszésüket és további bevé­teleket ígérő bizalmukat ép­pen az egységes kínálattal, az egyformán figyelmes ki­szolgálással igyekeznek meg­nyerni. A nagy G-betűs cé­gérrel megjelölt éttermekben még az étkészlet, az evőesz­köz és a szalvéta is egyfor­ma. A Színvonal Kisszövetke­zet karambolos ügyintéző ágazata augusztus 1-től új szolgáltatást vezetett be. Ha­vi 50 forintos átalánydíjért vállalja, hogy a budapesti gépkocsi-tulajdonosok gép­járműveit baleset esetén az ország bármely helységéből hazaszállítja, és az ügyfél helyett ellátja az Állami Biztosítónál a kárügyintézés- sel kapcsolatos teendőket is. Arra is vállalkoznak, hogy ha a gépjármű üzemképes A hálózat minden éttermé­ben állandóan kapható egy tucat magyaros specialitás, amelyeket mesterszakácsok­ból és vendéglős szakembe­rekből álló bizottság váloga­tott össze. így például Sió­fokon, Keszthelyen, Velen­cén, Tahitótfaluban, Szolno­kon vagy Kisvárdán — az ottani tájjellegű különleges­ségeken kívül — egyaránt választhat a vendég alföldi gulyást, kunsági kanászpe- csenyét, túrósmetélttel körí­tett cigányos marhapörköl­tet, somogyi böllérpecsenyét, s hozzá vegyes rétest. Az azonos minőséget nemcsak az egységes recept, hanem a társulás intéző bizottságának rendszeres ellenőrzései is szavatolják. A követelmé­nyek megszegőit kizárják a hálózatból, s ezzel természe­tesen elvesztik a társulás ál­tal nyújtott előnyüket is. állapotban van, ám vezetője megsérült, az autót „saját lábán” a kisszövetkezet gép­kocsivezetője szállítja az Állami Biztosító telephelyé­re, majd a szerelőhöz. Ha ügyfelük igényli, külön dí­jazás fejében, meg is javít­ják a karambolozott gépko­csit. A kisszövetkezet azt ter­vezi, hogy e legújabb szol­gáltatását — az igényektől függően — a vidékiek gép­kocsijaira is kiterjeszti. * Ennek az érdekes, fordu­latokban bővelkedő történet­nek a szálat elég messzire nyúlnak vissza — mind tér­ben, mind pedig időben. Helyszíne: Szibéria, vala­mint Mandzsúria, Kína északkeleti része, ahol a cá­ri Oroszország egy koncesz- szió alapján vasutat épített még a múlt század utolsó évtizedében. Az államközi szerződés értelmében az orosz szakemberek a mun­kálatok befejezése után is részt vettek a vasút karban­tartásában és üzemeltetésé­ben. Az októberi forradalom híre egyesekben ellenérzést keltett, mások viszont vára­kozó álláspontra helyezked­tek. Közéjük tartozott Sz. M. Knyazev, a jó felkészült­ségű orosz mérnök, akit ké­sőbb a Japán Katonai Misz- szió (JKM) hírszerzés céljá­ból beépített. Ugyanis szá­mos optimista gondolkozású honfitársától eltérően ő nem tért vissza hazájába, egé­szen 1935-ig, amikor is a Szovjetunió kénytelen volt átadni a Kelet-kínai Vas­utat (KKV) a japán meg­szállók által még 1932-ben létrehozott Mandzsukuo-báb- államnak. (Az 1945-ben kö­tött jaltai egyezmény sze­rint a KKV szovjet—kínai igazgatás alá került 30 évre, de a szovjet kormány 1952- ben — saját jogairól le­mondva — átadta a Kínai Népköztársaság részére.) Egyébként a Knyazevhez hasonló emberek akkor let­tek fontosak a JKM vezetői szemében, amikor Japán sok éven át több frontos hábo­rúra készülődött. Például a „Pearl Harbor rejtélye" c könyvben olvasható, hogy 1941. július 2-án Tokióból a következő szövegű távirat ér­kezett Berlinbe: „Japán a Szovjetunióval kapcsolatban minden eshetőségre készen áll, hogy csatlakozzék Né­metországhoz a kommuniz­mus ellen vívott harcban és Kelet-Szibéria kommunista rendszerének megdöntésé­ben." Erről Ribbentropp, Hitler külügyminisztere még aznap értesült. Más kérdés az, hogy vajon a japán had­sereg miért nem a Szovjet­uniónak „ugrott neki”, mint ahogy ezt az USA egyes ve­zető körei szerették volna, hanem ehelyett a japán légi­erő a Hawai-szigeteken fek­vő amerikai haditengerésze­ti támaszpontra támadt rá meglepetésszerűen. A folytatásokban megjele­nő Sztyenykin-elbeszélés is bizonyítja, hogy az akkori militarista Japán — saját hirszerző-felderítő tevékeny­ségét aktivizálva — valóban agresszív háborút tervezett a Szovjetunió ellen. (A ford.) I. Az események, amelyekről szólni szeretnék, 1944 nyár­utóján játszódtak le. Emlék­szem, este úgy 10 óra lehe­tett, amikor a kapitányság­ra siettem. A városliget fe­lől még burját ének hallat­Új szolgáltatás autósoknak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom