Békés Megyei Népújság, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-03 / 181. szám

1985, augusztus 3., szombat o Hit tegyen a termelő? Ha egyszer nincs más — marad az utolsó ajánlat Számítástechnika az OMÉK-on Készülnek a kiállítók a kőbányai vásárvárosban az augusztus 17-én nyíló OMEK- ra. E napokban rendezik be az A pavilont, ahol a me­zőgazdasági üzemek szerve­zését. irányítását megköny- nyítő eszközök kapnak majd helyet. Bemutatják azt a ti- zenkétféle számítógépet, amelyekkel speciális szolgál­tatásként a Mezőgazdasági Ügyvitel-szervezési és-Szá­mítástechnikai Közös Válla­lat szereli fel az állami gaz­daságokat, termelőszövetke­zeteket. Jelenleg már 1700 üzemben alkalmazzák a min­dennapos munkában a szá­mítástechnikát. A kiállításon több újdon­ság is helyet kap majd. Az egyik a hazai gyártmányú RÁAB—Í14-es asztali számí­tógép. E berendezés egyszer­re több ágazat — a növény­termesztés, az állattenyész­tés. az ipari részlegek — ada­tait is nyilvántarthatja, s használatával az üzemi költ­ségek csökkenhetnek. Itt lát­hatják majd az érdeklődők a japán licenc alapján a Hír­adástechnika Szövetkezetben készülő PTA—-4000 típusú kis számítógépet, amely né­hány éven belül a mezőgaz­dasági üzemek középvezetői­nek lehet alapvető munka­eszköze. A géppel az állatte­nyésztésben akár naponta nyomon követhető például a sertésállomány súlygyarapo­dása : ennek ismeretében mód nyílik a takarmány ösz- szetételének módosítására, az optimális adagok összeállítá­sára. Huszonhárom Békés me­gyei kistermelő április 30 óta reménykedik; majd csak találnak elfogadható meg­oldást a gazdálkodó szerve­zetek, s ha mégsem, mondo­gatták bizakodva, az irányí­tó hivatal majd csak eljár az érdekükben. S hogy végül is hogyan vesztették el már- már minden hitüket, arról szól ez az írás. De miről is van szó tulajdonképpen? A 23 gazda mindeddig a tehenektől kifejt tejet a Bé­késcsabai Szabadság Tsz tej­házába szállította. Ha jól meggondoljuk, már ez is sza­bálytalan — hallottuk a mi­nap, hiszen a tejház a tsz tehenészeti telepén épült. Ám -az állat-egészségügyi szempontokat mindeddig, ki' tudja miért (talán, mert a termelők többsége tsz-tag?) a szövetkezet vezetősége fi­gyelmen kívül hagyta. A napnál is világosabb Mindenki tudomásul vette tehát azt, ami van, a szö­vetkezet néhány éve válasz­tott vezetősége azért, mert ezt örökölte, a termelők, mert a központ a tanyákhoz közel esik, a Sárréti Tej. mert olcsóbb megoldást nem talált. S ki tudja, meddig éltek volna az érdekeltek békes­ségben. ha a tsz nem vál­toztat a dolgok menetén. Történt ugyanis, hogy a szö­vetkezet vezetése gazdasági meggondolásokból ez év augusztusától a tehenészet felszámolása mellett döntött. És ha nincs tehenészet, mi- ' nek a tej ház, és ha már nincs tejház, nincs hol át­venni a tejet. Gondoskodjon tehát a tej átvételéről az, akinek a kötelessége; ebben az esetben a Szeghalmi Sár­réti Tej békéscsabai üzeme — fogalmazták meg a nap­nál is világosabban a Sza­badság Tsz-ben. — Bennünket nem terhel­het semmiféle felelősség — magyarázza az elnök —, mi időben szóltunk minden ér­dekeltnek. Vagyis, a szövetkezet ve­zetése minden tőle telhetőt elkövetett, s így nyugodtan hozzákezdhet a tejház át­alakításához, ahol húsfeldol­gozó kap helyet, mert hogy a régi valóban nem felelt meg a higiéniai előírások­nak. A közös vezetőit legfel­jebb az zavarhatja, amit a termelők gondolnak saját termelőszövetkezetükről... A maszek nem A gazdák nehezen törőd­nek bele a döntésbe. Ügy ér­zik, kiebrudalták őket, s az, ami történt, tulajdonképpen a tsz és a tagok viszonyát fejezi ki. — Márpedig ide maszek nem hordja a tejet! — ezt mondták nekünk, állítják többen is —, amikor azt kértük, adjon a tsz egy má­sik helyiséget. Amikor az elnökkel talál­kozunk, szemmel láthatóan indulatos. Úgy tűnik, elege van a tejtermelőkből. — Amíg ide hordták a te­jet. lejőgép-alkatrész tűnt el, volt, aki a közös gazdaság lucernáját vitte haza ... Mások is hallottak hasonló történeteket. A többség ak­kor is, most is elítélte a lo­pást. Ezért is lenne igazság­talan. ha emiatt egyformán bűnhődnének. — Nem erről van szó — fogalmaz az elnök. — Vilá­gosan megmondtuk, nincs és nem is lesz a tej átvételére alkalmas helyiségünk. Ezek után a tehéntartók nem tehetnek mást, mint­hogy a Sárréti Tejtől várja­nak megoldást. — Mi már az április 30-i megbeszélésen, itt minden érdekelt képviseltette ma­gát, megmondtuk, mix-e ké­pes a Sárréti Tej — fogad Márky Albert, a békéscsa­bai tejüzem igazgatója. És a Sárréti Tej? A Sárréti Tej vezetése valójában három lehetőséget vázolt. Az első: az üzem a tsz-től a helyiséget és a be­rendezéseket is bérelné. Két­ségtelenül ez tűnt akkor a legkedvezőbb megoldásnak, és a •termelők is ezt szeret­ték volna, de a tsz ismert álláspontja miatt, mint rö­videsen látjuk, a második le­hetőség jütott főszerephez. Eszerint a gazdák valame­lyike gyűjtené össze a te­jet. De miután a Sárréti Tej kevés pénzt ajánlott, maradt a harmadik, a ma is érvé­nyes ajánlat: a tehéntartók a kétegyházi úti üzembe hordhatják a tejet. Erre mondja a tejtermelők többsége, hogy ez lehetetlen. Kétszer-háromszor akkora távolságot kellene megten­niük, mint eddig, s aki erre naponta kétszer vállalkozna, nyáron nincs más választás, annak aligha maradna a munkára ideje. — Ennél minden bizony­nyal jobb lenne, ha új tej­átvevő épülne, de ennek a költsége 500 ezer forintnál kezdődik, és az is előnyö­sebb volna, ha újabb begyűj­tőkocsit vásárolnánk, csak­hogy erre sincs pénzünk — magyarázza az igazgató. Ám a termelő, aki hallott már a békéscsabaihoz ha­sonló esetekről, és az ottani kedvező fordulatokról, nem nyugodott. Fogta magát és kopogtatott a hivatal ajta­ján. A városi tanács termelés­ellátásfelügyeleti osztályán valahányszor megjelentek, ígéretet kaptak, ha tudnak, segítenek. Csakhogy a dön­tés ném a hivatalon múlik. Ök nem utasíthatnak sen­kit, legfeljebb közvetíthet­nek. Mindeddig eredményte­lenül, s tegyük hozzá, ez nem az ő hibájuk. Áthidalhatatlan akadályok Naponta ezer liter tej sor­sáról dönteni tehát nem is olyan egyszerű. Mert az az üzem, amely eddig' magára vállalta az -átvételt, annak nem feladata, felvásárlási kötelezettsége ellenére pedig a Sárréti Tej, vezetői leg­alábbis ezt állítják, önerőből képtelen a jobb megoldásra. A literenként képződő 75 fil­lér nyereség erre kevés. Nem marad tehát más hát­ra, minthogy az olvasóval együtt eltűnődjünk. Vajon a Sárréti Tej — és úgy gon­doljuk, nem hagyhatjuk ki a Szabadság Tsz-t sem, amely a Sárréti Tej Szövet­kezeti Vállalat tagja — mi­ért nem képes tisztességes ajánlatot tenni? Joggal kér­dezhetik tehát a termelők, a tsz tagjai, akik közül jó né­hányon állami támogatás fe­jében, több éves tartási szer­ződést kötöttek, s most az állatok eladására kénysze­rülnek: hogy a helyi intéz­kedések miért nem esnek egybe a mezőgazdasági kor­mányzat törekvéseivel. Kcpenyes János Hű! Hű! ..Tüzesen süt le ... " Már­mint a nyári nap. Onnan föntről. És.' nemcsak Petőfi juhászbojtárára. Persze ez a dolgok rendje, nyáron nyár van. Többnyire. Melegünk van kinn — és sokaknak benn is. Sőt! De azért dol­gozni kell, a határban, az építkezésen, a téglagyárban, a busz volánja mögött, a kenyérgyárban, az öntödé­ben vagy éppen az irodá­ban. Nézzünk most szét egy­két meleg helyen Békéscsa­bán. * * * Fogalmam sincs, hány fok lehet a toronydaru fülkéjé­ben, de nem irigylem a da­rust, akj még 19 éves sincs, szőke, vékony fiatalember. Egy szál rövidnadrágban irá­nyítja a monstrumot, s míg lekapcsolják a terhet, kezét- lábát lógatja kifelé a fülké­ből. — Neki még hagyján, ott fönn mozog a levegő. Tudja, hol a legrémesebb ilyenkor? — lép közelebb a munkave­zető. — Ott ni, a négy fe­hér panel között, a panel­szerelők majd’ 50 fokban dolgoznak! Kőműves szak­munkások. mégis betanított- munkás’bért kapnak, mert­hogy a panelszerelés betaní­tott munka. Meleg hely, meleg té­ma ... * * * A csuklós beáll a megálló­helyre, nyílnak az ajtók, a buszvezető nagyot sóhajt, kinyújtózik, homlokát törli. Hajnali ötkor kezdett és es­te fél 8-kor teszi le a szol­gálatot. Nyugodt, nem pa­naszkodik. S hogy télen vagy nyáron vezet-e szíve­sebben ? — Tudja, a legszívesebben én inkább nyaralni mennék, de azt hiszem, az idén se lesz belőle semmi- — Le­gyint. indít, szavait elnyeli a motorzaj. * * * Friss kenyér- és édeskés .süteményillat mindenütt, de valahogy ebben a párás hő­ségben ne^ támad kedvünk a friss pogácsára, rétesre, le­veles túrósra. Ha nem mon­danák, hogy most végzett szakmunkás, mégpedig nem is akármilyen, tanulónak nézném Zsoltot. Éppen ke­mencébe rakja a péksüte­ményt. A kemencében 220—- 230 fok. Megállók Zsolt mel­lett. két-három perc múlva vizesen tapad a hátamra a blúz, s úgy érzem, nem ka­pok levegőt. — A télen, amikor volt az a nagy hideg, vágta, hordta a havat a szél, bezzeg alig vártuk, hogy beérjünk, melegedhessünk — meséli. — Az biztos, hogy napozni nem szoktam, ' elég a melegből ennyi. De azért nem cserél­ném el a szakmámat. i * * * A déli hőségben lassan, komótosan hajtja a pedált az országúton egy idős néni, hosszú ujjú ruhában, fölöt­te meg egy mellény is, per­sze begombolva. — Eszembe vót. mikor ki­értem, hogy le kéne vetni, de látják, kiment a' fejem­ből. A tsz-től bérelek egy kis fődet, fölszedtem a hagymát, viszem haza. A biciklin hátul a nagy zsák, alatta még zöld is a malacoknak, meg a kapa. elöl a kormányon két de­geszre tömött szatyor, no és az ülésen a néni, az ő 72 évével. Ügy mondja, nincs különösebben melege, vi­szont alaposan megéhezett a határban. * * * A látvány lenyűgöző, az ember meg is feledkezik ró­la, hogy a kemencében leg­alább 1300 fok van. Most csapolnak az öntödében. A kemencéből a nagy tégely­be, onnan a kis tégelybe, majd a limbóba kerül a mézszerűen ömlő, fehéren izzó van, amely végül az ön­tőformában válik azzá, ami­nek szánják, lesz cső, al?na- keret vagy éppen fedél. Az öntőmunkás — jó 30 éve Vácott tanulta a szakmát—, le nem veszi a szemét a nagy tégelyről. Kemény arcélű, szinti» a bőrébe ivó­dott a műhely pora. Szabad idejét, ha csak teheti, hor­gászással tölti. Ott legalább hűs a víz. Tóth Ibolya Fotó: Gál Edit Rajz: Vollmuth Frigyes

Next

/
Oldalképek
Tartalom