Békés Megyei Népújság, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-21 / 195. szám
fl kényelem bosszúja H nagydíjas Mezöhegyesi Mezőgazdasági Kombinát A kiállítás egyik tablója. A kukoricatermesztésben meghatározó szerepe van a fajtakiválasztásnak Fotó: Lónyai László N emrég hatodikos, hetedikes gyerekekkel utaztam a vonaton. A perzselő forróság ellenére dermedten figyeltem, hogy társalgásuk egyetlen témája a tanárok „cikizése” volt. Per Bözsinek, Gizinek, tan- csinak „tisztelve” őket. Egymásra licitáltak, hogyan tudtak kiszúrni ezzel vagy azzal a pedagógussal. E nemesnek aligha mondható vetélkedőben az a szeplős kisfiú nyert, aki, miután elküldte az „édesanyjába” a tanárnőt, elérte, hogy a tehetetlen pedagógus sírva rohanjon ki az osztályból. Egy másik alkalommal, mikor hatalmas nyári zápor marasztalt a boltban, kénytelen voltam néhány anyuka beszélgetését végighallgatni. Már meg sem lepődtem, mikor a témát a pedagógusok szidalmazása szolgáltatta. Röpködtek a hülye, fafejű, buta, k . . . és egyéb, nyomdafestéket nehezen tűrő kifejezések. Lelki szemeim előtt felvillantak a vonatban látottak és hallottak- Micsoda megegyezés! Persze, nem kell ahhoz Sherlock Holmesnak lenni, hogy kitaláljam: a gyermeki szemlélet mögött' a szülőt kell keresni. Azt a szülőt, aki rögtön berohan elégtételért az iskolába, ha mocskos szájú, rendetlen gyermekét bárki is meg meri fegyelmezni. Apropó, fegyelmezés! Fegyelmezettség. Tisztelet. Kötelességtudás. Valahogy eltűnt a közoktatás szótárából. Nem a pedagógus tüntette el, hanem valahogy a „bukásmentesség”, az osztályozás nélküliség, a demokratizmus álarcába öltöztetett hókuszpókuszok között veszett el. Meg az olykor igencsak jogos makarenkói füleseket követő országos meghurcoltatások között. Pedig e szavak jelentése nem hiányozhat a nevelés gyakorlati szótárából. S mégis hagytuk elsikkadni őket. . . Nem is egy esetről tudok, amikor az anyuka és apuka már a rendőrséghez fordult 10 éves gyermeke megrend- szabályozásáért. Teljes díszbe öltöztették fel egyik közlekedési rendőr barátjukat, hátha ő „hatni” tud a gyerekre, hogy ne éjszaka járjon haza, ne szipózzon, és ne lopjon. Mert az iskola már tehetetlen volt- No, és ők is. Ez lenne a megoldás? Aligha. A megoldás a szembenézés lenne. Hogy azok a mai anyák és apák, akik ma nem vagy csak elvtelen engedmények árán bírnak a gyerekekkel, már új társadalmunk neveltjei. Elfelejtik a szükség hozta és kényszer szülte nemeket, a szülők következetes szigorúságát, a beléjük nevelt ember iránti tisztelettartást és védelmet nyújtó erejét. Ki merem mondani: nevelési bakijaink, hibáink zöme a kényelemből táplálkozik. Mert nehezebb egy gyereket rendszeresen munkára szoktatni, mint némi fagylaltvagy mozipénzzel elhajtani otthon akár a főzés vagy nagytakarítás környékéről Nehezebb újra és újra megtanítani a kicsinyeknek az öltözködést, a fürdést, a holmik rendbe rakását, mint helyettük megcsinálni. Tudom, mert kipróbáltam. Ilyenkor nem kell durcás kis arcukkal szembenézni, ügyetlen mozdulatukat korrigálni. Könnyebb, tehát kényelmesebb. És persze, közben okosabbak is lettünk. Olyannyira, hogy már egy másodikos matekját sem tudjuk megoldani az érettséginkkel. Hát szidjuk akkor az iskolát, a tanárt és a tankönyveket- (Bár okunk volna rá, s van is, de sosem a gyerek előtt!) Szóval mi, felnőttek is 'tudjuk, hogy sorozatosan olyan hibákat követünk el a nevelésben, ami visszaüt. Ránk. S mégis, újra és újra hibázunk. Beleadjuk minden dühünket. Amit például a főnök igaztalan döntéseivel szemben érzünk. A főnöknek megmondani gyávák vagyunk, hát visszalövünk. Az iskolára. Mert azzaj szemben lehet. Még olykor „támogatnak” is minket. S közben nem vesz- szük észre, hogy romlik körülöttünk a levegő. Hogy nem tisztelnek bennünket agyondédelgetett utódaink. Hogy ha nem jól érezzük magunkat, nem veszik ki kezünkből otthon a főzőkanalat. De hogyan is vennék, mikor mi felejtettük el őket megtanítani rá? A főzésre, a szeretetre, az együttérzésre és a tiszteletre. Mert a gyerek nem fog, nem is tudhat különbséget tenni a „tancsi” és a szülőkkel szembeni tiszteletlenség, lenézés között. Mi nekik A FELNŐTTEK vagyunk- Ha mások kárára hibázunk, magunkat is meglopjuk. Még tombol a vakáció. Ügy tűnik, korai az előbb elmondottakról beszélni. De csak az hiszi így, aki a nevelést egyórás beszélgetéssel egész évre le szokta tudni. Mert a nevelés hosszú folyamat. Mozdulatokból, elejtett mondatokból és cselekedetekből áll. Amelyek sokszor évek, évtizedek múlva hoznak hálát vagy megérdemelt keserűséget. Tévedés ne essék. Az oktatásügy megannyi hibája alól nem kérek felmentést. A következetlenségek, kapkodások, színvonalcsökkenések akkor is tények maradnak, ha letagadjuk. S azt sem kívánom elhallgatni, hogy egyre több a felkészületlen, emberileg nem a pályára való pedagógus. Ez a szaktárca irányítóinak éppen elég fejtörést okoz, amin már tó; kellett volna jutniuk. De mindez nem a gyerekre tartozik! Űgyis — kellő érettségi fokot elérve — majd osztályozza tanárait. Nekünk, a szülőknek, a társadalomnak egy dolga lehet csak: követelve felkészíteni őket az életre. A nagy, nemes, olykor nemtelen akadályok összeroppanás nélküli bevételére- Akkor végeztük csak jól a dolgunkat. Mert szabályok, követelmények megismertetése és megtartása nélkül nem lehet embert nevelni. Ahogyan okos szeretet nélkül sem. Fáradságos dolog? De még mennyire! Keményebb megpróbáltatást jelent, mint a munkában kiemelkedőt alkotni. Állandó és örök erőfeszítés. Csak azt tudnám, a szüléink hogyan csinálták jól. Rosszabb időszakban, rosszabb körülmények között.,. Vagy éppen azért? M ár vásároljuk az iskolatáskákat, köpenyeket, füzeteket, lassan a könyveket is. A beszerzési lázban jó lenne az előbb elmondottakon is gondolkodni. Legalább egy szilveszteri ígéret erejéig. Mert hamarosan eljutunk a tanév „szilveszteréhez”. Ami jó lenne, ha nemcsak pénztárcaürítő akció lenne a családokban, hanem a tervezés, a szembenézés ideje is- Ha már úgyis az ünnepekhez kötődő fogadalmakat szeretjük. Legyen ünnepi fogadalom alkalma a tanévkezdés is. Hosszan tartó fogadalomé. B. Sajti Emese Idegenforgalmunk az első félévben Az országos Idegenforgalmi Hivatal most közzétett tájékoztatása szerint az első félévben csaknem 4,2 millió külföldi látogatott hazánkba. A rubelelszámolású országokból 2,3 millióan érkeztek, 267 ezerrel többen, mint tavaly ilyenkor. Legnagyobb ütemben a kirándulók és a turisták száma növekedett. Legdinamikusabban — 39 százalékkal — a csehszlovák forgalom emelkedett, részaránya elérte az 50 százalékot. Kedvezőtlenek azonban a csehszlovák idegenforgalom minőségi mutatói: mindösz- sze 7 százalékos a szállásigénybevételi arány, s alacsony az egy utazóra jutó bevétel is. A Lengyelországból érkezők száma mintegy egyötödével csökkent, a Szovjetunióból és az NDK- ból azonban megélénkült az érdeklődés. Az első fél év során 43 millió transzferábilis rubelaktívum keletkezett, ez 11 millióval kevesebb az előző évinél, elsősorban a bevételek mérséklődése miatt. A jugoszláv idegenforgalom továbbra is dinamikusan fejlődik, az első hat hónapban 458 ezren érkeztek Jugoszláviából hazánkba, 17 százalékkal többen, mint a tavalyi első fél évben. A tőkés országokból 1,4 millióan keresték fel hazánkat, ez 4 százalékkal haladja meg az elmúlt év hasonló időszakának adatát. Figyelemre méltó, hogy júniusban a két legjelentősebb partner- országból (Ausztriából és az NSZK-ból) nem nőtt a beutazók száma, ám néhány más országból, így Angliából, az Egyesült Államokból, Olaszországból és Francia- országból növekedett a turisták száma (10 százalékkal) és az általuk itt töltött idő hossza (18 százalékkal). Ettől valamelyest elmaradt — 9 százalékkal növekedett — a kereskedelmi szálláshelyek külföldi vendégforgalma. A devizabevételek és -kiadások első félévi mérlege 46,2 millió dolláraktívummal zárult, mely 14,9 millió dollárral kevesebb az előző évinél. Az elmaradás egyik oka a bevételek csökkenése, a másik pedig a kiadások növekedése. Hangulatos üzlet hívja fel magára a figyelmet Békéscsabán, a sétálóutcán. A kirakatnézők és betérő járókelők nagy száma igazolja a Képcsarnok eredményes munkáját. Funkciója sokkal szerteágazóbb, mintsem, hogy egyszerű képkiárusító . helyként tarthatnánk számon. Berendezését gyakran változtatják, még új anyag híján is, így a „mintalakás” újabb és újabb oldalát mutathatja a vevőknek, a látogatóknak, és a határozott cél nélkül betérőknek is. Mint Odor Belőné üzletvezető elmondta, csarnokuk fő törekvése az eladás mellett a bemutatás és ízlésformálás. Olyan emberközeli anyag kiállítására nyílik lehetőség, amely között a vevő egyszerre érezheti magát vásárlónak, és tárlatlátogatónak. Mindemellett megnyugodhat, hogy „zsákmánya” a legújabb és legszebb. A Képcsarnok minden darabja zsűrizett, a darabok eredetiségét kis példányszámuk és áruk is jelzi. A művészek inkább kis változtatással újra zsűrizték darabjaikat, mintsem tömeg- termelésre álljanak rá, mivel a műtárgy eszmei értéke nem azonos a használati értékkel; ezt a vásárló is érzi. A bolt forgalma az utóbbi időkben sem csökkent, ami a dolgozók egyéni elgondolásait dicséri a tárlatrendezésben, és a vezetők kezdeményezőkészségét a kapcsolatfelvételek nagy A 70. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás minden bizonnyal sokáig emlékezetes marad a mezőhegyesiek számára. A megye legnagyobb mezőgazdasági üzeme a növénytermesztésben elért eredményeiért teljesítménynagydí- jat, kimagasló kukoricatermeléséért pedig a kiállítás nagydíját kapta. Áz adatok már önmagukban is imponálóak, a csaknem 20 ezer hektáros gazdaságban kukoricát 3 ezer, ezen felül hibrid kukoricát 1500, silókukoricát ezer, búzát 5200, cukorrépát 1500 hektárt meghaladó területen termesztenek. A kukorica hektáronkénti termelése az utóbbi négy év átlagában 10,6 tonna. Búzából tavaly 7,1, az idén 6,2 tonna, cukorrépából 1981-ben 48,3, az elmúlt évben 43,4 tonna termett hektáronként. Könnyű a mezőhegyesiek- nek, mondják sok helyütt, és hallják ők maguk is; a megyének ezen «a táján olyan jó a föld, hogy csak vetni kell, a többit azután elintézi a természet. Mit szól számában. A Képcsarnok jövedelemérdekeltségű, a fiók nagyobb önállóságot kapott. Bemutatókat, tárlatokat tartanak. Nemrég Kárpáti Éva festőnő munkáiból rendeztek szép kiállítást. A művésznő képei a szürrealista álomtól, a németalföldi revízióig ölelik fel a festészet néhány stíluskövét. De megtalálható a gyűjteményben Schéner Mihály széles ecsetkezelésű neoimpresszionista képe, és id. Benedek Jenő, Kossuth- és Munkácsy-díjas festő sötét tónusú tájképe is. A Képcsarnok ezenkívül patronálja a helyi festőket. Tóth -Ernőnek már volt kiállítása, Várkonyi Jánosé pedig előreláthatóan novemberben nyílik. A képeket tárlatszerűvé avatja az ügyes elrendezés, amely ugyanakkor számol az üzlet méreteivel is. Figyelemfelhívóan láthatók a művek a bejárattal szemben. A festményeknél is kelendőbbek a faliszőnyegek, amelyek olcsóbbak a képeknél, de dekorációs erejük vetekszik azokéval. Többségük a természetkultusz újabb irányzatának jegyében fogant, a növények szép formájának hű megközelítésével. S ha a vevő megvásárolta az első darabot, jöhetnek a következők. A kollekció darabjait úgy alakították ki, hogy egy lakásban kiegészítői lehessenek egymásnak, számtalan kombinációban. Az említett textilképekhez például sötétítőfüggönyök járulhatnak, méretre megren- delhetően. mindehhez Flender János kerületigazgató ? — Valóban jó talajokon gazdálkodunk, földjeink 36 koronásak, de az eredményekért itt is keményen kell dolgozni. Óriási szerepe van a technológiának, a fajtának, a műtrágyázásnak és a végén mindent eldöntő költséggazdálkodásnak. — Hogyan látja, mivel érdemelték ki a kukoricatermesztés nagydíját? — Ha azt vesszük alapul, hogy 1975-ben csak 5,6 tonna termett hektáronként, akkor az előrelépés, nyugodtan mondhatjuk, óriási, hiszen négy éve 11,3, 1982-ben pedig 11,5 tonnát takarítót-' tunk be ugyanakkora területről. A három évvel ezelőtti rekordtermés óta azonban előbb 9,7, majd 8 tonnára csökkent a hektáronkénti átlagtermés- Mindenki tudja, hogy ennek az oka a szárazság volt. A termésátlagnak azonban így is fontos szerepe lehetett a nagy díjban. — Minek tulajdonítható, hogy a termésátlag 15 év alatt a duplájára nőtt? Neves művészekkel képviselteti magát a kisplasztika is. Tóth Valéria és Kigl Sándor szegedi művészházaspár' alkotásait láthatjuk; ihletüket a művészet kezdetéből, az ókori Görögország pásztorvilágából merítették. Alkotásaik hasonló nyelven szólalnak meg, mint a grafikus Reich Károly rézkarcai. A házaspár egyébként köztéri szoborra is kapott megbízást a várostól, amelynek felavatását remélhetőleg minél hamarabb üdvözölhetjük. A csarnok ugyanakkor nagy választékot kínál a kisebb. ám nem kevésbé szép és kelendő alkotásokból is. A hölgyek örömére _ nagyon ízléses ezüst nyakláncot is tartanak, de a választékból kerülhetnek izgalmas alakú, és elgondolkodtató funkciójú vázák éppúgy, mint bőr irattartók is a vevők otthonába. Végül feltétlenül említésre méltóak a Szász Galéria dísztányérjai, melyek ára jelentősen csökkent, mivel a Hollóházi Porcelán- gyár újabban nagyobb példányszámban tudja megoldani előállításukat. A vásárlók igényét — nyugodtan mondhatjuk — ezzel a választékkal a galéria teljesen kielégíti, sőt, külföldiek és budapestiek is szívesen vásárolnak itt, mivel a fővároshoz képest kisebb kereslet nagyobb igényeket támaszt a kiállítot- takkal szemben. Ilyen módon válhat a Képcsarnok Békéscsaba városának egyik fémjelzésévé is. Molnár Péter — Talán a fajtakiválasztást sorolhatjuk az első helyre. A pionír hibridek kiváló tulajdonsága nélkül aligha juthatott volna a kukoricatermesztés erre a magas színvonalra. Ügy gondolom, az adottságokat, a mikroklímát is jól kihasználva, helyesen döntöttünk akkor, amikor az. előírásokkal, javaslatokkal ‘ellentétben megnöveltük a tőszámot. A legjobb fajta is kevés lenne azonban, ha a termesztés nem párosulna kiváló technológiával, a munkát végzők, az irányítók hozzáértésével, szorgalmával. Nem mellékes természetesen az sem, milyen ára van a nagy termésnek. Már csak ezért is figyelemre méltó, hogy miközben a gépek, műtrágyák, növényvédő szerek, a munkaerő költségei nőttek, csökkent a ráfordítás. Míg 1981-ben egy hektár kukorica közvetlen költsége 19 ezer 400 forint volt, ez a szám 1984-re 18 ezer 300 forintra mérséklődött. K. J. Kiskun napok A tizedik alkalommal nyitották meg vasárnap Kiskunfélegyházán a kiskun napokat. A háromnapos rendezvény nyitó ünnepségén részt vett Horváth István, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Romány Pál, a Bács-Kiskun megyei pártbizottság első titkára is. Megnyitó beszédet Korom Mihály, a város országgyű-, lési képviselője mondott. A kiskun napok alkalmából csaknem negyven ipari, mezőgazdasági üzem és kereskedelmi vállalat rendezett kiállítást a városban. Bemutatkoznak a helybeli képzőművészék, s új időszaki kiállítással, „A kunok emléke Magyarországon” című régészeti gyűjteménnyel várja a látogatókat a kiskun múzeum is. A természetbarátok számára ugyancsak vasárnap indították el a város környéki 50 és 100 kilométeres túraversenyt, hétfőn tartják a repülőmodellek or-v szágos bajnokságát, s a három nap alatt bonyolítják le a nemzetközi ökölvívóversenyt. Mindemellett számos színes szórakoztató program várja a vendégeket. Az első kiskun napokat fél évszázaddal ezelőtt rendezték meg, azzal a céllal, hogy a város, sőt az ország nyilvánossága előtt megmutassák a környék népének életében, munkájában rejlő értékeket. A felszabadulásig még két alkalommal, majd 1959-ig ismét háromszor került sor a rendezvényre. 1970-től — a városi tanács határozata értelmében — ötévenként tartják meg a kiskun napokat. Festmények és dísztárgyak a Képcsarnokból \
