Békés Megyei Népújság, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)
1985-08-18 / 194. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! Nagygyűlés Debrecenben Az alkotmány törvénybe iktatásának 36. évfordulója alkalmából ünnepi nagygyűlést rendezett tegnap a Hazafias Népfront Hajdú-,Bihar megyei és Debreceni Városi Bizottsága. A városi sport- csarnokban megtartott nagygyűlésen a megyeszékhely lakosai mellett részt vettek a községeknek és a termelőszövetkezeteknek az alkotmány és az új kenyér ünnepére Debrecenbe érkezett küldöttségei is. A Himnusz hangjai után Alberth Béláné, a népfront megyei titkára köszöntötte a nagygyűlés résztvevőit, majd Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára mondott ünnepi beszédet. A nagygyűlés magyar, lengyel és litván táncegyüttesek műsorával fejeződött be. OMÉK Változatos program, élénk érdeklődés Szombaton reggel 9 órakor a 70. OMÉK megnyitotta kapuit a nagyközönség előtt. A vendégek, látogatók három bejáraton át érkeztek a kiállításra, amelyen hazánkon kívül 27 ország és Nyugat-Berlin kiállítói mutatják be terményeiket, termékeiket és tudományos eredményeiket. A kiállítás máris változatos programot kínált. Az ország minden részéből érkezett szakemberek a juhászati ágazat fejlesztéséről tanácskoztak. Hazánkban jelenleg 1,9 millió anyajuhot tartanak számon, az állomány, összetétele azonban meglehetősen vegyes. A MÉM szakosodást kezdeményezett: ennek megfelelően számos gazdaságban korszerű fajták bevonásával növelik a tejtermelést, és az (Folytatás az 5. oldalon) Szántottak, vetettek, arattak Jubileumi ünnepség Kétegyházán Tegnap, pénteken délután Kétegyházán emlékeztek meg a Békés megyei állami mezőgazdasági gépállomások megalakulásának 35. évfordulójáról. Több mint félezren jöttek el a valamikori alapítók közül, hogy részesei legyenek a 3 és fél évtizedes múlt felidézésének. A kétegyházi szakmunkásképző intézetben megtartott ünnepségen az egyik jogutód, a Békéscsabai Mezőgép Vállalat igazgatója, Kovács György köszöntötte a résztvevőket, köztük Her- czeg Károlyt, az MSZMP KB tagját, a Vas-, Fém- és Villamosenergia-ipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkárát, Fodorné Birgés Katalint. az MSZMP KB tagját, az SZMT vezető titkárát, Szabó Miklóst, a megyei pártbizottság első titkárát és dr. Dobi Ferencet, a Medosz főtitkárát, majd átadta a szót Araczki Jánosnak, a megyei tanács általános elnökhelyettesének, aki ünnepi beszédet mondott. Beszédében megemlékez zett alkotmányunk közelgő ünnepéről, majd arról szólt, hogy megyénkben 1948—49- ben alakultak meg a gépállomások. Megalakuláskor 10 alatt volt a traktorok száma, ez 1950-re több százra emelkedett. A ’60-as évek derekán a gépállomások közül 10 átalakult gépjavítóvá, majd megkezdődött az alkatrész- és gépgyártás is. Ezzel teremtődött meg Békés megyében a mezőgépgyártás lehetősége. Az ünnepi beszéd után Herczegh Károly kitüntetéseket adott át a legjobbaknak. Kiváló Munkáért kitüntetésben 14-en részesültek, hárman a TOT-tól, hatan pedig a SZOT-tól kaptak elismerést. Az ünnepség után a résztvevők megtekintették a gépmúzeumot, a fejlődéstörténeti kiállítást. Sokan nézték meghatottan azokat a gépeket, melyeken valamikor dolgoztak. A résztvevőket a békéscsabai Balassi együttes szórakoztatta színes műsorral. B. O. Csütörtökön délután még sokan kételkedtek abban, hogy másnap átadják Sarkadon az újoh- nan épült ABC-áruházat. Képünkön, amely csütörtökön délután készült, még lázasan takarítottak, csinosították az üzlet környékét és végül mégiscsak sikerük időben, határidő előtt átadni a 21 millió forintba került, ezer négyzetméteres alapterületű ABC-áruházat. A sarkadi Afész kivitelezésében 36 hónap helyett 22 hónap alatt készültek el a beruházással. Az üzletet pénteken Jakó István, a sarkadi városi jogú nagyközségi tanács elnöke adta át a lakosságnak. A helyi Afész elképzelése szerint az ABC-áruház évente 50 millió forintos forgalmat bonyolít le. Harmincán dolgoznak az üzletben, melynek építése során 4 és fél ezer óra társadalmi munkát teljesítettek Kép, szöveg: Béla Ottó Tanyamúzeum Tótkomlóson A Tótkomlósi Viharsarok Termelőszövetkezet 13 szocialista brigádja 5000 társadalmi munkaórában építette fel azt a tanyamúzeumot, melyet tegnap, szombaton adtak át a nagyközönségnek. A főépületben — melyhez gazdasági épület is csatlakozik — egy szoba, konyha és kamra van. korabeli berendezéssel. A tanyamúzeum minden kedden és pénteken 8-tól 16 óráig látogatható, de — külön kérés esetén — máskor is felkereshető. Éljen augusztus 20! A közös sors szimbóluma Üj kenyér — maradt még ennek a két szónak sugárzása? Egy mai fiatal, aki már abba a világba született bele, ahol a két- három napos vekniket az élelmiszerboltokból nagy teherkocsikon egyenesen a disznóhizlaldába szállítják, ahol a háztartások naponta vagonszám dobálják a maradék kenyeret a kukába, ahol virgonc diákok sonkászsemlével futballoznak óraközi szünetben, de ahol még tanár is kerül, aki szemétbe parancsolja az el nem fogyasztott tízórait — az a mai fiatal va-, jón mit ért ezen. a szón: kenyér? Érzi egyáltalán, hogy ennek a szónak szótári értelmén túl is van jelentése? Mert az én korosztályom fogalmi világában ez a szó: kenyér — kifejezhetetle- nül többet jelent, mint az ugyanilyen nevű tápanyag, melyet kalóriaértéke, szénhidráttartalma, élvezhetősége meghatároz. Én is .olyan környezetben nőttem föl, ahol a búza termésének ez volt a neve: élet. „Vágják az életet", „hordják az életet" — magát az élet szót többször hallottam aratás táján így, mint eredeti jelentésében. Emlékszem, huszonkilenc őszén — egy nagyon keserves aratás után (előző télen a határban minden kifagyott) — nyolc-tíz búzaszemet hozott haza a nagyapám, valahol az utcán szedte föl. — Egy szem .. . egy kalász mondta. Régen volt. Rég elkerültem a falusi környezetből. És nem először veszem észre, hogy átsiklik a szemem a napilapok első oldalára nyomuló mezőgazdasági híreken — nem érdekel. Természetesen eszünk valamit jövőre is. Cseng a kasza, arat a kombájn, nincs alkatrész, pereg a szem, ha nem igyekszünk — igen, ezek mind nagyon fontos dolgok, de végtére is: vannak, akik csinálják. Valamikor engem is megpróbáltak ezek a hetek, hónapok meg az elődeimet is. Minden számba vehető ősömnek ezentájt következett az esztendő legfontosabb, próbatevő évada. S itt olyasvalamit érzek, amit Illyés Gyula érezhetett, amikor letekintett a hajó szellős fedélzetéről a gépház poklában dolgozó fűtőkre: „Nem menekülhetsz". „A lét alakítja a tudatot" — száraz és makacs igazság. Észre sem vesszük, és mai létünk máris átalakította tegnapi tudatunkat: épp ellenkező reményekkel vizsgáljuk az eget, mint apáink és valameny- nyi ősünk: szidjuk a hétvégi kirándulást elmosó esőt, szidjuk Medárdot; hetek múlhatnának, nem hiányoznék nekünk a felhő a tavaszi-nyári kéktiszta égről. lEddigi életem négyötöd részét töltöttem városban, falura csak látogatóban járok. Az aratásról már olvasmányaim jutnak eszembe először: igen, némely szakíró szerint a kézi aratás a legnehezebb fizikai munka, napi öt-hatezer kalóriát fogyaszt; sem fehérje, sem szénhidrát nem pótolhat ennyit, csak az aránytalanul zsírbő étrend: zsír, zsír a kánikulai forróságban is. Ügy kell hozzákeresnem az olvasottakhoz a földerengő emlékképeket: a szent- istváni Ináncsi Sándor bácsiról, az első kaszásról, akinek vízhatlanná zsírosodott inge derekában félliternyi izzadtság gyűlt össze, s ütemesen lötyögött minden kaszasuhintásra. Egy Holló nevű kaszásról, aki még ebédszünetben sem pihent, újságpapírfecnikre vadászott, mindet elolvasta. Tőle hallottam először a Szovjetunióról, tízéves korom táján. „Akárhogyan van, jobb ott a szegény népnek" — mondta valamilyen újsághírre konokul. S az utolsó kaszás ugyanebből a bandából. Csontjára száradt, középkorú ember volt; ebédszünetben, míg a többiek főzték az öhömöt, félrehúzódott lapos tarisznyájával. Vízbe áztatta a kővé száradt kenyeret, vereshagymát rágcsált hozzá, hetekig. Kiszikkadt, sovány emberke volt, mondom, minden zsírtartalék nélkül kezdett az aratáshoz. Nem tudtam még akkor, mi a kalória. Tudósok, orvosok, biológusok magyarázzátok meg, hogyan telt ki napi ötezer kalória — kenyérből és vereshagymából ! Persze másképpen esik az aratás a kombájn nyergében, tudom én. Valameny- nyire még a mai kaszásoknak is másképpen esik: hihetetlenül messze kerültünk országos átlagban a vízben áztatott kenyértől és a vereshagymától — még az átlagot rontó nehéz esetekben is eljutot-, tunk legalább a kenyér-szalonnáig. És ma már a kenyér sem olyan egyetlen szimbóluma az életnek, mint annak idején, amikor minden morzsáját meg kellett becsülni. Amikor nedves vászonnal takargatták hétszám az aratók, s ha netalán rájuk szá- • radt, beleaprították a levesbe. Mi hetenként sütöttünk kenyeret, csütörtökön. A hét nagyobbik felében tehát szárazabb kenyeret ettünk annál, amit ma kiselejtez és a disznóhizlaldáknak szállít a kereskedelem. Eredeti fogalmaim szerint a kenyér legalább hét napja kisült, némiképp már megszikkadt ennivalót jelentett, minthogy a frissen sütöttnek lágykenyér volt a közhasználatú neve. Rendben van: ma lágykenyeret eszik az ország. Hellyel-közzel már a reggeli sütést sem szívesen viszik a délutáni vásárlók. Az is rendben van, hogy csökkent a ke-\ nyérfogyasztásunk. Statisztikusok az élet- színvonal mércéjének tekintik a kenyér- fogyasztás alakulását: egy határig .nő — amíg maga a jóllakás a gond —, azon túl pedig csökken. Az anyagi jólét, a magasabb színvonalú, sokoldalú, egészségesebb táplálkozást a kenyérfejadag csökkenése is jelzi. A — viszonylagos — bőség kosarából tehát ki-ki a frissebb kenyeret választja, s az elkerülhetetlen maradék majd ömlesztett rakomány lesz a hizlaldákba induló teherautókon. De. Vajon a gyerekeink ismerik-e azt a furcsa szorongást, amely minket elfog, ha a szemeteskübliben félbevágott kenyeret látunk? Beléjük neveltük mi azt az érzést, melyet egy egész életre belénk nevel a szülői ház? Ismerik egyáltalán a pocsékolás főbenjáró bűnét, ezt az évszázadok során ösztönné vált bűntudatot? Vagy a szocializmusban ezt már végleg nélkülözhetjük? No, igen, ezekben a kérdésekben a kenyér ugyanaz a szimbólum, ami volt; az összetartozók életének. közös sorsának nagy szimbóluma. Ami azok szemében volt, akik még ma is, ha leejtenek egy darabot, óvatosan és bocsánatkérően lefújják róla a port. Fekete Gyula NÉPÚJSÁG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES 1 MEGYEI TANÁCS LAPJA 1985. AUGUSZTUS 18., VASÄRNAP Ara: 2,20 forint XL. ÉVFOLYAM, 194. SZÄM
