Békés Megyei Népújság, 1985. augusztus (40. évfolyam, 179-204. szám)

1985-08-15 / 191. szám

1985. augusztus 15., csütörtök e Gazdagodott az ország Biztaté hírek a nagyberuházásokról Angol emelőgép Rába teherautón II Simon cég és a békéscsabai AGROSZER együttműködése A Kába tehergépkocsira szerelt kosaras emelőberendezések igen keresettek a harmadik világ országaiban Fotó: Gál Edit Két éve kötött szerződést a Békéscsabai Agroszer Vál­lalat az angol Simon cég­gel. Az üzemben a külföld­ről behozott emelőgépeket Rába teherautókra szerelik. Az Agroszer békéscsabai üzemegysége csaknem száz dolgozót foglalkoztat, s tíz­éves múltra tekint vissza. Kezdetben mezőgazdasági kisgépek garanciális javítá­sa volt a feladata, ám az­óta ipari szempontból is je­lentős üzemmé fejlődött. Alig egymillió forintos ár­bevétele ma már 120 millió forintra duzzadt, s növeke­dése meghaladta az éven­kénti 10 százalékot. Később az eredeti tevé­kenység mellett növelték a nagyobb műhelymunkákat igénylő javításokat. A vál­tozó gazdasági feltételek azonban további dinamikus, intenzív fejlődést kénysze­rítettek ki. Ennek alapján született az elhatározás Bé­késcsabán, hogy a javítások mellett alkatrészek gyártá­sába kezdenek, és felújítá­sokon is dolgoznak. Az új keresésének jó példája, hogy hidraulikus egységrészek tel­jes felújítására szakosodtak. Jelenleg csak itt folytatnak ilyen tevékenységet Magyar- országon. A felújított alkat­rész minősége eléri az új termékét, s előnye, hogy az új termék árának csak 70 százalékába kerül. A válla­lat hat hónap garanciát ad munkájára. Ebből a tevé­kenységből évente 12—15 millió forint árbevételt könyvelnek el, amely az össztevékenység 10 százalé­kát jelenti. A programba bekapcsolódott a BME és a mezőtúri főiskola. A Simon céggel kötött szerződés pedig már egy újabb lépés a szerteágazó tevékenység bővítésére. Az együttműködés mindkét fél számára gyümölcsöző. A nyugat-európai válla­lat által tervezett és gyár­tott kosaras emelőberende­zést Békéscsabán szerelik fel egy hordozó járműre. Ezeket bérmunkában állít­ják össze és viszik ki a har­madik világ országaiba. A szakemberek egy részét az angol partner képezte ki, akik a szakmai ismereteken kívül elsajátították a nyu­gati technológiai fegyelmet is. A képzés mellett az an­golok célgépeket, szereléke­ket, apróbb készülékeket adtak a színvonalas mun­kához, s biztosítják a fel­vevő piacot is. Az elszámo­lás tőkés devizában törté­nik. Induláskor a gép fel­ügyelete alatt kezdték el a munkát, és később nagyobb önállóságot kaptak. Előbb a piaci igények miatt Mercedes típusú te­herautókra szerelték, újab­ban Rába típusú teherautók­ra szerelik fel a berende­zést. így az export növelé­se mellett csökkenthették az importot. A gazdaságosan üzemeltethető emelőszerke­zet iránt Magyarországon is nagy az érdeklődés. Legna­gyobb megrendelő az építő­ipar és a tűzoltóság. A vállalat a műszaki és gazdasági fejlődésen kívül nagy hangsúlyt helyez a szakemberképzésre is. Cél a magas színvonalú technoló­gia alkalmazása, valmint a gyors és rugalmas igazodás a mindenkori piaci igények­hez. Gurabi Attila örvendetesen erősödik, ja­vul a beruházási fegyelem, ritkábbá váltak a csúszások, a költségtúllépések ... így lehetne egy mondat­ban összefoglalni a nagybe­ruházások idei eseménykró­nikáját. Gondok ugyan akad­nak még, de ezek sem vál­toztatnak azon a tényen például, hogy — a tervek­nek megfelelően — javában termeli az elektromos ára­mot a Paksi Atomerőmű második blokkja is. Ezért ha azt a szót halljuk, hogy Paks, önkéntelenül az jut eszünkbe: energiaellátásunk biztos bázisa ez az erőmű. Hátra van még persze a har­madik és a negyedik blokk átadása is, bár ez csak a hetedik ötéves tervben lesz esedékes. Egybehangzó meg­állapítás: addig még sokat kell dolgozni Pakson. Egy másik, sokat emlege­tett nagyberuházásunk a Dunai Vasmű épülő kokszo­lóműve, amelyre tudvalevő­leg azért van szükség, hogy hazai gyártmányú, jó minő­ségű tüzelőanyaggal lássa el a magyar vaskohászatot. Két mondatos helyzetkép: fel­gyorsultak a szerelési mun­kák, a mű építése jó ütem7 ben halad. A látvány azzal biztat, hogy a .terveknek megfelően, 1988-ra valóban elkészülhet a létesítmény. Kedvező híreket kaptunk a bányaberuházásokról is. Gyakorlatilag elkészült a fenyőfői bauxitbánya, 1986- tól már teljes kapacitással termelhet. A nagyegyházi szénbányaüzem építésénél feszítettebb a helyzet, de a szakemberek szerint jól szer­vezett munkával decemberre befejezhető ez is. Ami pe­dig az új, márkushegyi szén­bányaüzemet illeti: július elsejétől már annyi szenet ad, mint amennyit a nép­gazdaság vár tőle. Az idei nagyberuházások listáján szerepelt a Buda­pesti Árpád-ihíd szélesítése is, a Flórián tér rendezésé­vel egyetemben. Amint is­mert, fél évvel a határidő előtt átadták ezt az ország közlekedési hálózatában is fontos csomópontot. A hetedik ötéves terv leg­nagyobb kulturális jellegű beruházásának ígérkezik a Nemzeti Színház építése. Az Állami Tervbizottság jóvá­hagyta a beruházási progra­mot. Ugyancsak a terveknek megfelelően, a Budavári Pa­lotába költözött az Országos Széchényi Könyvtár, hazánk legnagyobb ilyen jellegű in­tézménye. Folytatódik a Marx Károly Közgazdaság- tudományi Egyetem rekon­strukciója, az ELTE lágy­mányosi területének előköz- művesítése is. Egy mondatban summáz­va: tovább gyarapodik, gaz­dagodik az ország. M. L. Energiaellátásunk biztos bázisa a Paksi Atomerőmű Felgyorsultak a szerelési munkák a Dunai Vasmű épülő, új kokszolóművében Évi 1,6 millió tonna szenet termel az ország egyik legna­gyobb szénbányaüzeme, Márkushegy Fél évvel a határidő előtt adták át a felújított, korszerű Árpád-hidat, illetve a hozzá kapcsolódó Flórián téri közle­kedési csomópontot A hetedik ötéves terv legnagyobb kulturális jellegű beru­házása lesz az új Nemzeti Színház. Képünkön a színház fő homlokzata. (mti Fató — ks) V. Sztyenykin: A Huan-misszió X. Knyazev most már nem kételkedett, a nyomozó na­gyon tájékozott, és megle­het, mindent ismer, ami az ő kémtevékenységével van összefüggésben. Képtelen volt rájönni, vajon honnan szerzett erről tudomást ? Kirill Matvejevics okosan alkalmazta Huan, igazi ne­vén Van Szun-he vallomá­sát. Jól emlékszem rá. „A JKM konspirációs lakásán — mesélte a kínai — Toku- naga parancsnok megismer­tetett annak a városnak a térképével, ahova el kellett utazni. A tervrajzon felvá­zolták a víz- és csatorna­műrendszert, valamint a ha­diüzemeket. Később, való­színűleg akkor, amikor el­dőlt a kérdés, hogy Knya- zevvej találkozni kell, To- kunaga mondta meg: a tér­képet harminckilencben Knyazevtől szerezte meg.” Végre Knyazev megértet­te, hogy ellenállása hiába­való, és fölfedte kártyáit.. . Hazatérése után har­mincötben — amint mond­ta— sóváran nézte, hogyan élnek a munkások, a kol­hozparasztok és az értelmi­ségiek. A Szovjetunió belső hely­zetéről szóló valódi hírek természetesen átjutottak a határon is. Hatásukra az if­júság elpártolt az emigráns szervezetektől, átélte az otthon maradt hozzátarto­zóktól való elszakadás ér­zését, és arról álmodozott, hogy az országban folyó hatalmas építőmunkában maga is j'észt vesz. Az ilyen meg olyan „hivatal” és „szö­vetség” által szervezett gyű­lésekre Knyazev csak rit­kán ment el, mert nem volt ideje arra, hogy üres szal­mát csépeljen. A fiatalokat magukkal ragadó eszmék szintén elkerülték figyel­mét. Mérnöki szaktudását idegenben is megbecsülték és jó] megfizették. A hazatérés utáni első hónapokban Knyazev meg­próbált tisztába jönni min­dennel. Látta, hogy kevés a lakás, nehézségek jelentkez­nek a közellátásban, és sok dolog még hiányzik. Cso­dálkozott az embereken, akik életvidámak voltak, a holnaptól nem féltek és bíz­tak a néphatalomban. Knya­zev olyannyira sötéten lá­tott, hogy ítélőképességének részleges visszanyerése után sem szabadult meg az emig- rációs maszlagtól, a szoron­gástól és a hitetlenségtől. Két év múlva megérke­zett Fudzuki ezredes első összekötője, akit kedves vendégnek kijáró tisztelet­tel fogadott Knyazev. Ó Alekszej Pityirimov, a fehér hadsereg negyvenéves fő­hadnagya volt, és nemesi családból származott. A tiszt három napig lakott ná­la, és három éjszakán át társalogtak egymással. A farkasordító hideg miatt az emberek még az orrukat sem merték kidugni. Pityirimov a külföld hí- . reiről, valamint az emigráns körökben lejátszódó esemé­nyekről beszélt Knyazev- nek. Hol mosolygott, vagy ellentmondott; hol pedig megérintette lelkét valami: a Mandzsúriában töltött 20 év mély nyomokat hagyott benne. Szerafim Mihajlovics ala­posan szemügyre vette a fő­hadnagy puffadt. ürömszínű arcát, és szerette volna még jobban megérteni vendégét. Az utolsó éjszakán Knyazev átadta Pityirimovnak á ke­let-szibériai vasúttal kap­csolatos adatokat, feljegyzé­seket, melyeket sikerült ad­dig összegyűjtenie. Harminckilenc tavaszán megjött a második futár. Az a fiatal kínai olyan fürge és izgága volt, mint a gyík. Fudzuki ezredestől levelet, instrukciót és pénzt hozott. Ismét hadiüzemekről szóló információkat kívántak Knyazevtől, és arra utasí­tották: válasszon ki, meg szervezzen be két-HSrom ügynököt, akiknek segítsé­gével hozzá lehet férni a titkos anyagokhoz. Az ösz­szekötőre Knyazev rábízta a tervrajzot, amelyet a japá­nok mutattak meg Huan- nak. Megerősödtek a Pityiri­mov ellen talált bizonyító kok. A vizsgálat kiderítette: akkor ölték meg a határon, amikor át akart menni Man­dzsúriába. Kémanyagokat nem találtak nála. Valószí­nű, üldözése közben sike­rült eldobálnia a hóba, amely az erdőt vastagon bo­rította. Knyazev segítőtársakat nem talált magának. Beis­merése szerint nem is ke­resett, mert félt... A kém­kedést egyedül csinálta: megfigyelés. információ- gyűjtés és elemzés útján. Bizonyos esetekben kihasz­nálta az emberek bőbeszé­dűségét is. — Nos, ez minden, Knya­zev? — kérdezte Kirill Mat­vejevics és becsapta a dosszié fedelét. — Most már ez minden, nyomozó polgártárs — vá­laszolta Knyazev és meg­könnyebbülten felsóhajtott. — A napokban az ösz- szes anyaggal megismerked­tem. Az ügyét a katonai törvényszék fogja tárgyal­ni ... íme, ez az. amire én gondolok, Szerafim Mihaj­lovics — mondta a nyomo­zó. — ön művelt és bátor ember, miért nem jött azon­nal, hogy vallomás^ tegyen, még harmincötben? Ez nagyban könnyített volna sorsán. — Ez viszont azt bizo­hyítja, hogy nem is vagyok olyan bátor. Féltem, nyo­mozó polgártárs. Fudzuki gyakran emlegette: „Ha visszautasítja feladatai tel­jesítését, megtaláljuk azt az eszközt, hogy félreállítsuk.” — Szokásos fenyegetés. És ön elhitte ezt? Kezeik rö­videk ahhoz, Knyazev, hogy szovjet földön, szovjet em­berekkel csak úgy egysze­rűen leszámoljanak — je­lentette ki határozottan a nyomozó tiszt. Néhány perc múlva az ügyeletesnek csengetett. Knyazevet egy őrmester el­vezette, és sokáig hallat­szott, amint fűző nélküli cipőjében a hosszú folyosón végigcsoszogott. Fordította: Bukovinszky István (Vége)

Next

/
Oldalképek
Tartalom