Békés Megyei Népújság, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-10 / 160. szám

1985. július 10., szerda NÉPÚJSÁG Társadalmi vita Gyula rendezési tervéről Gyula belvárosának rendezési terve a napokban má­sodszor mérettetett meg társadalmi vitán. Először az ér­deklődők a belváros rendezési tervének programját vi­tathatták meg. Most pedig már a részletes megoldásokról fejthették ki véleményüket. A jó fél évvel ezelőtt el­hangzott felvetések nagy többségét a tervezők beépí­tették a részletes rendezési tervbe. Hi Id György, a vá­rosi tanács társadalmi meg­bízatású tanácselnök-helyet­tese, a műszaki osztály ve­zetője a következőket mond­hatta a fórumon: — A köz­szemlére tett tervlapokból kiderül,, hogy nem volt hiá­bavaló társadalmi vitára bo­csátani a belváros rendezé­sének tervprogramját. Most is azt szeretnénk elérni, hogy a gyulaiak jó közérzetét a jövőben is biztosítsuk, más­részt, hogy elősegítsük a terv végrehajtását. Jó lenne, ha a tervet a gyulaiak saját­juknak éreznék, ha megva­lósul egy-egy elképzelésünk, akkor nyugodt szívvel mond-, hassuk el, hogy ebben ne­kem is részem van. A belváros rendezési ter­vét a tanács végrehajtó bi­zottsága nyár végén vitatja meg. Ha a testület elfoga­dásra alkalmasnak találja, akkor valamennyi, a belvá­rost érintő — építészeti, vá­rosrendezési, területfelhasz­nálási — kérdésben ez a terv lesz a kiindulási alap. Nemes Roland, a rende­zési terv felelős tervezője a társadalmi vita megkezdése előtt a résztvevők figyelmét azokra a megoldásokra hívta fel, amelyek az első társa­dalmi vita és az azt követő szakmai tanácskozások ered­ményeként születtek. A 17 hozzászóló által elmondottak részletes ismertetésére — ter­jedelmi okokból — nincs le­hetőség. A társadalmi vitán napvilágra került vélemé­nyekből és a viták tapaszta­latairól azonban mindenkép­pen szólni kell. Először azt szeretném ki­emelni, hogy a város lakói komolyan vették a tervezők­nek azt a kérését, hogy őszintén mondják el vélemé­nyüket a belváros jövőjével kapcsolatban. Az elhangzot­takból kiderült, hogy legtöb­ben felkészülten, a város jö­vőjéért érzett felelősséggel fogalmazták meg települé­sükkel szembeni elvárásai­kat. Kimondva, kimondatla­nul éreztették, hogy ma a várost sajátjuknak érzik és ugyanezt szeretnék a jövő­ben is. A társadalmi vitának nem kis eredménye volt, hogy olyan, kevesek által is­mert történelmi emlékek ke­rültek be a köztudatba, ame­lyekről bizony a fiatalabb generációk mit sem tudnak. Például: terv szerint a Haj­nal utca a Béke sugárútra nyílna, ehhez az utat át kell vezetni a bíróság melletti parkon. Az egyik felszólaló elmondta, hogy az ott levő vörös bükkfát a gyulaiak Er­délyi Sándor, hajdani igaz­ságügyi miniszter tiszteletére ültették. A központban levő „nagy kanyar” letompítása az emlékművet érintené. Megtudtuk, hogy ezt az em­lékművet közvetlenül a vá­ros felszabadulása után a gyulai kőművesek építették. Igaz, nincs művészeti értéke, de igazi gyulai építmény, körültekintően kell kezelni 'további sorsát. Legtöbben a régi értékek megőrzését és az ezekhez való igazodás fontosságát hangsúlyozták. A városnak arculata, hangulata van, amit csak így l§het megőrizni, továbbfejleszteni. A mikéntekben természete­sen eltérő nézetek csaptak össze. Tükröződött ez a bel­város forgalmának elterelé­sében és a városon átmenő 44-es főútvonal tehermente­sítésében. Ugyancsak sokfé­leképpen közelítették meg az emberek a belvárosi sétáló­utca, -utcák létrehozásának szükségességét. (Egyben megegyeztek: ha lesz sétáló­utca, csak akkor legyen, ha lesz miért sétálni, ha meg­épülnek a.megfelelő üzletek, a forgalomelterelés nem okoz a városban közlekedési prob­lémákat, egyszóval: ha meg­teremtik a feltételeket.) Sor­ra hangzottak el aprónak tűnő kérések. Legyenek gya­logos fahidak az Élővíz-csa­tornán, a csatorna partján alakítsanak ki sétányt, le­gyenek hangulatos világító­testek, szép burkolatú ■ jár­dák, ízléses padok a tereken, kerüljön hely ivókutaknak. A belvárosi katolikus templommal szembeni Sza­badság tér ugyancsak sláger­téma volt. Az első vitán a közvélemény arra ösztönözte a tervezőket, hogy a lebon­tott épületek helyét építsék be. Most viszont már más a helybeliek véleménye. Meg­szokták a szép teret, szívük­höz nőtt. Javasolják, hogy inkább alakítsák ki a kato­likus templom és az Állami Biztosító új épületének el­lenpólusait, hozzák létre a tér szimmetriáját, de ma­radjon nyitott az Élővíz-csa­tornára. A fentieken kívül szó volt az idegenforgalom jelentőségéről, az ezt kiszol­gáló létesítmények elhelye­zéséről, a kereskedelmi egy­ségekről, az általános isko­lák és gimnázium fejleszté­sének lehetőségeiről, a bel­városban található üzemek jövőjéről stb. A vita után az illetékese­ket arról kérdeztem, hogy a már majdnem százszázaléko­san elkészült rendezési ter­vet mennyiben módosíthatja ez az összejövetel. Elmond­ták, hogy néhány kérdést új­ra átgondolnak. így például a Szabadság tér kialakítását, az Április 4. tér sorsát, il­letve azt, hogy a bíróság melletti .parkot hogyan le­hetne mind teljesebben meg­óvni. Azokat a felvetéseket pedig, amelyek az egész vá­rosra vonatkozó fejlesztési kérdéseket boncolgatták, a szakemberek felhasználják a különböző fejlesztési célki­tűzésekben. A társadalmi vita véget ért, de berekesztéséről nem beszélhetünk! Most a város jövőjéért felelős embereken van a sor, hogy becsülettel figyelembe vegyék a lakos­ság észrevételeit. Ahhoz, hogy a rendezési terv meg­valósuljon, százmilliók, ta­lán milliárdok kellenének. Marad tehát a feladatok rangsorolása, az apró lépé­sekkel való előrejutás. Meg­győződésem, hogy a lehető­ségek ismeretében a jövőben is a széles közvéleményt meghallgatva kell dönteni! Már csak azért is, mert így a pénzzel legalább egyen­rangú energiákat szabadít­hatnak fel. Természetesen nemcsak Gyulán! Lovász Sándor Megjelentek a legfrissebb népszámlálási adatok A Statisztikai Kiadó Vál­lalat gondozásában megje­lentek az elmúlt évi kis* népszámlálás (mikrocenzus) adatai. A KSH felmérése szerint az ország népessége a kis népszámlálás idején — ta­valy októberben — 10 659 000 volt, ötvenezerrel — 0,5 százalékkal -r- ke­vesebb, mint öt évvel ko­rábban. A nemek aránya vi­szont alig változott: az or­szág népességének 48 szá­zaléka férfi, 52 százaléka nő. A korösszetételre az el­öregedési folyamat jellemző, a 40 éven aluliak 220 ezer­rel kevesebben, az ennél idősebbek viszont 170 ezer­rel többen vannak, mint a megelőző népszámláláskor. Főként a 20—24 évesek van­nak kevesebben, de a szüle­tések visszaesésének követ­keztében a csökkenés a csecsemő-, illetve a kis- gyermekkorúaknál szintén számottevő. A korábbinál kedvezőtlenebb korösszeté­tel miatt kisebb a munka­erő-utánpótlás, valamint a szülőképes korú nők száma is. Kedvező viszont, hogy a nők valamivel több gyerme­ket vállalnak, mint koráb­ban: száz, házasságban élő nő 1980-ban 172, 1984-ben viszont 175 gyermek szülé­sére vállalkozott. A statisz­tikusok ezúttal azt is vizs­gálták. hogyan látják el az anyák gyermekeiket, s a kü­lönféle intézmények milyen mértékben jelentenek szá­mukra segítséget ebben. Az adatok szerint 15 éves korig a gyermekek 29 százaléká­ról kizárólag az anya, 71 százalékáról napközben más személy vagy intézmény gondoskodik. A gyermekin­tézményeket lényegesen töb­ben veszik igénybe a váro­sokban, mint a községekben. A statisztika szerint a la­kosság iskolázottsági szintje tovább növekedett, a tankö­teles korból kilépők 95—96 százaléka végzete el az ál­talános iskola nyolc osztá­lyát, s az 1980. évi 23 szá­zalékkal szemben a 18 éves­nél idősebbek 27 százaléka fejezte be a középiskolát. Jelenleg a 25 évesnél idő­sebbek 8 százaléka diplo­más, minden tizedik férfi és minden tizenhetedik nő. A korábbi, évekhez ha­sonlóan tovább csökkent az iparban és az építőiparban munkát vállalók létszáma, de az utóbbi években csök­kenő tendenciát mutat a közlekedés, a posta és a távközlés, valamint a víz- gazdálkodás területén dol­gozók száma is, noha eze­ken a helyeken az előző év­tizedben folyamatos volt a növekedés. A kereskedelem­ben valamivel többen dol­goznak, mint korábban, a növekedés üteme azonban az utóbbi években mérsék­lődött. Lelassult a mező- gazdaságban és az erdőgaz­dálkodásban dolgozó aktív keresők létszámának csök­kenése, s mind többen vál­lalnak munkát a mellék­üzemágakban. Nők világkonferenciája — magyar részvétel Nyári melegben - több üdítőital A nyáriasra fordult idő nyomán megemelkedett az üdítőital-fogyasztás. A gyártó üzemek közül jó néhány fo­kozza a termelést; palacko­zó gépsorait két műszakra állította át, hogy folyamato­san elláthassa a boltokat, vendéglátóhelyeket üdítők­kel. Az üdülőkörzetekben a szállítókocsik járatait is sű­rítették, utánrendelés esetén naponta többször fordulnak az autók. Az iparágnak jókor jött a nyaralóidő, a hűvös tavasz és nyárelő miatt ugyanis az üdítőital-forgalom lénye­gében alig emelkedett, már­pedig az ágazat ez évre a termelés 5-6 százalékos fel­futását tervezte. Szénsavas üdítőitalból fe­jenként a fogyasztás már megközelíti a 60 litert éven­te, amivel felzárkóztunk az európai átlaghoz. E mennyi­ség a borfogyasztásnak több mint kétszerese, s csupán tejből és sörből iszik többet a lakosság. Az igények is változnak. Néhány éve még a kólákat keresték a legtöb­ben, újabban előretörtek a citrusfélék, a trópusi gyü­mölcsökből készült italok, a mangó- és a marakuja-, il­letve a banán- és a kókusz­ízű üdítők. Fokozatosan emelkedik a hazai gyümöl­csökből gyártott italok ará­nya. A keserű italok iránt az igény változatlan. A gyümölcsnektárok — a szénsav nélküli rostos és szűrt gyümölcslevek — iránt egyelőre kisebb a kereslet, ezekből az italokból évente átlagosan mindössze 5,2 liter oltja a szomját egy lakos­nak; ugyanez külföldön eléri a 24-25 litert is. A korszerű táplálkozás élettanilag több ilyen ásványokban, vitami­nokban gazdag üdítő fogyasz­tását indokolná. Az elmúlt évek gyümölcsös-telepítései­nek eredményeként alap­anyagban sincs hiány. Több vállalat tesz erőfeszítéseket a gyártás fokozására. A Bala- tonboglári Mezőgazdasági Kombinát különleges, több rétegű papírdobozba fehér és vörös szőlőlé, valamint al­maié töltésére rendezkedett be. A Dunakeszi Konzerv­gyár csomagolóanyagot im­portál, s ezt rostos üdítők forgalmazásához használja fel; most rendez be erre kü­lön üzemrészt. Mindezek nyomán jövőre az ideihez ké­pest 10 százalékkal fokoz­hatják a rostos üdítő italok gyártását. Hőszigetelés habbal Újszerű módja a hőszige­telésnek a habosított anya­gok alkalmazása. A habot furatokon át juttatják be az épület üreges szerkezetébe, tetőterébe, így ez a módszer főként a régebbi épületek utólagos szigetelésénél igen gazdaságos, hiszen elkerül­hetők a bontási munkála­tok. Az új technológia al­kalmazásához itthon első­ként a poliuretánt habosí- tották, ami viszont import­anyag. Az eljárás költsé­geinek csökkentésére az Egyesült Vegyiművek szak­emberei nemrégiben hazai anyagokból készítettek hő­szigetelő habot. Újdonságuk minősége ugyanolyan jó, ára viszont a külföldről be­szerzett habnak csupán egy- harmada. A gyár Aminocell nevű új termékéből a köny- nyűszerkezetes épületele­mek közé juttatott öt centi- métenryi réteg megfelel an­nak, mintha 60 centiméter vastag ' téglafalat húztak volna fel. A fejlesztőmunká­ban egyébként a kivitelező, az Orosházi Állami Gazda­ság is bekapcsolódott. A habosított anyagokat a jövőben várhatóan mind na­gyobb mértékben hasznosít­ják majd hőszigetelésre, mert nerc korhadnak, nem penészednek, s további nagy előnyük, hogy minden • rést. repedést kitöltenek, tökéle­tesen elzárják a levegő út­ját. Július 15-én Kenya fővá­rosában, Nairobiban kezdő­dik meg az ENSZ által meghirdetett nők évtizedét lezáró világkonferencia. A nők egyenjogúsága terén az elmúlt tíz évben világszerte elért eredményeket értékelő s a társadalmi haladásukat gátló problémák megoldásá­ról tárgyaló tanácskozáson részt vesz a magyar kor­mány küldöttsége is. A világkonferencia kap­csán a Magyar Nők Országos Tanácsának vezető tisztség- viselői az MTI munkatársá­nak elmondották: hazánk képviselői jelentős eredmé­nyekről számolhatnak majd be Nairobiban; az elmúlt évtizedben lényegében össz­társadalmi üggyé vált Ma­gyarországon a női egyenjo­gúság kérdése. Az utóbbi esztendőkben számos intéz­kedés segítette a nők mun­kavállalásának és szülői hi­vatásuknak az összeegyezte­tését, a hátrányos megkü­lönböztetések még meglevő maradványainak felszámolá­sát. Az eredményekről ta­núskodnak a tények is: a munkaképes nők foglalkozta­tottsági szintje ma már meg­közelíti a férfiakét, az aktív keresők aránya tíz év alatt 44-ről 48 százalékra nőtt. Ugyanekkor 19-ről 10 száza­lékra csökkent azoknak a száma, akik nem végezték el az általános iskolát, s ma már az aktív kereső nők fe­le középfokú végzettséggel rendelkezik. Csökkent az egészségre veszélyes munka­körökben dolgozók aránya. Az édesanyák helyzetét köny- nyítette a szülési szabadság idén elhatározott felemelése, a gyest fokozatosan felváltó gyermekgondozási díj beve­zetése, a családi pótlék nö­velése, s több más szociális intézkedés is. Hazánk képviselői reálisan kívánnak szólni arról is, hogy vannak .még tennivaló­ink például az azonos mun­katerületen dolgozó férfiak és nők átlagkeresete között meglevő különbség csökken­tésében, vagy a gyermekvál­lalási kedv további ösztönzé­sében. Sok tekintetben nem is újabb rendeletekre van szükség, hanem a társada­lom szemléletének korszerű­sítésére, arra, hogy az egyen­jogúság a családokon belül is kiteljesedhessék. Figyel­meztető tény az is, hogy az idei választások során a nők a vártnál kisebb arányban kerültek az országgyűlés, il­letve a tanácsok tagjainak sorába; ennek okait érdemes és szükséges is majd alapo­san elemezni. Mindent összevetve; az el­múlt évtizedben a magyar társadalom előrelépett a párt 1970-es nőpolitikái határoza­tának megvalósítása útján, olyan mérleget tárhat tehát a világkonferencia résztvevői elé, amely bármely más ál­laméval kiállja az összeha­sonlítás próbáját — hangsú­lyozták az MNOT illetékesei. Ellesett pillanatok Megdöbbent, mikor a fényképész, miután leültette a fehér drapéria előtti székre és jobbról, balról végig­mustrálta, majd megkérdezte: — Melyik arcát parancsolja ,a képre? Hápogott egy háztáji kacsafarmra valót és tanácstala­nul nézett a mesterre. Tekintetéből gúnyt olvasott ki. Vagy csak képzelődik? Nem tudta eldönteni. Ez a fény­képész nem ismer engem — villant át az agyán. Akkor meg miért utal a kétarcúságra? Egy idő óta már saját magának is kezdtek kellemet­lenné válni kijelentései, elejtett megjegyzései. Egyre gyakrabban néztek rá bizalmatlanul és szegezték neki: „Mit mondasz?! Hiszen tegnapelőtt éppen az ellenkező­jét állítottad!” Ezt legtöbbször letagadta vagy alig tudta kimagyarázni magát, hogy ő azt nem úgy értette . . . Nem emlékszik már, hogyan és mikor kezdődött. (Az ember, hogy tisztára mossa magát, mindig keres és ta­lál is bűnbakot.) Persze. Még gyerekkorában, mikor nya­ralni küldték Irma nénihez. Szülei ki nem állhatták a nénit, szüntelenül szidták őelőtte is. Ám amikor útra bo­csátották, megígértették vele, hogy mondja majd el: otthon mennyire szeretik a nénit, mi minden jót monda­nak róla. Hazugságra kényszerítették ... Vagy talán ké­sőbb, amikor a munkahelyén felületességéért megbírál­ták. Ettől kezdve, sértődöttségében, ahol csak lehetett, eláztatta a bírálóját. Mikor együtt voltak, egekig ma­gasztalta őt, de másnak azt mondta: pöffeszkedő, bárgyú, tehetségtelen alak, aki csak azért van magas beosztás­ban, mert jók az összeköttetései. Ha valakinek a szervezetét megtámadja a kór, az utolsó pillanatokig nem veszi észre a pusztító folyamatot. A „lelki kór”, a jellemtelenség, a kétarcúság neki is las­sanként és szinte észrevétlenül vérévé vált. Szembe min­dig dicsérte beszélőpartnerét, háta mögött meg pocskon­diázta, mígnem aztán szembe került egymással a két arca. Egy gyűlésen, melyen fontos politikai döntésekről adtak tájékoztatót, nagy hangerővel fejezte ki egyetértését az elhangzottakkal, de az utcán már azokkal csaholt együtt, akik rosszul felfogott éMekből durván kifogásolták a döntéseket. Meg is kérdezte tőle valaki: „Tulajdonkép­pen mikor lehet hinni a te szavadnak? A gyűléseken, vagy az utcán?" ... A fényképész már türelmetlenül várta a válaszát, s talán, hogy megkönnyítse a dolgát, így szólt: „A bal pro­filja nem előnyös, ha jobbról állítanánk be .. . hát az sem valami jó .. . Talán próbáljuk meg így. egyenesen... szembe. * — Szembe? — tűnődött el. Aztán, mint aki súlyos te­hertől szabadult meg, rábólintott: — Jó. Talán lehetne egyszer . . . egyenesen . .. szemtől szembe ... Varga Dezső

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom