Békés Megyei Népújság, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-01 / 152. szám

o 1985. július 1., hétfő SPORT SPORT SPORT SPORT Mérlegen az 1984/85-ös évad Békéscsabai Előre Spartacus: kiesőjelöltből — 6. helyezett (Folytatás az 1. oldalról) tójához tartozó adatsort „visszafogottan” szemlélni, mintha egy pillanatig is két­ségbe akarnánk vonni a Bé­késcsaba sikeres szereplését! Ellenkezőleg. A remek vég- hajrá éppen olyan erénye­ket „mutatott ki", hozott fel­színre. amelyekkel az immár másfél évtizedes élvonalbeli szereplés során csak elvétve találkozhattunk. Ez pedig önmagában sem lebecsülen­dő, s hogy ezúttal azzal pá­rosult. amit Fortunának • ne­veznek? ,,Egyszer kijöhet nekünk is..." — mondogat­ják erre a Kórház utca kör­nyékén. No. ez az! S. hanem jön ki. és a csepeliek elviszik a két pontot, akkor mint 13. helyezetteket tehetnénk mér­legre a csabaiakat. Akkor azonnal kihúzhatnánk írá­sunkból a fele dicsérő jelzőt? Tulajdonképpen 90 perc alapján egvcsapásra a ..fu­tottak még" mezőnyéhez sorolhatnánk Pásztoréivá t. Hz igazság — valahol középen A higgadtan véleményt alkotókat egyébként kétség­telenül a józan hang, valós értékítéletre való törekvés jellemzi: nem szabad azr egekbe emelni a csapatot, mert ez a legnagyobb vétek lehet a jövőt illetően. Lát­szólag ellentmondás, mégis azzal kell folytatunk: nem­csak szabad, kell is örülni ennek a sikernek. Két okból is. Részint, mert a Békés­csaba történetében elég ke­vésszer nyílott alkalom a felhőtlen ünneplésre, más­részt. mert az eltelt futball- eszte'ndőben tapasztalhat­tunk néhány olyan változást a szakosztály, a klub háza táján, amelyből szinte tör­vényszerűen következtek, alakultak ki a mostani si­keres szereplés feltételei. És ez* a legdöntőbb, amit elis­meréssel fogadhatunk. Nemcsak önmaguknak tartoznak „elszámolni” Miről is/ van szó? A ma­gyarázathoz kissé visszább kell tekinteni a klub törté­netében, úgy másfél-két esz­tendőre. Akkor a megyei sportszervek szigorú vizsgá­latot tartottak az egyesület­nél, befejeztével kimondva komoly hiányosságokat, nem éppen sztaniolba csomagolt kritikai megjegyzéseket. Pusztán a labdarúgó-szak­osztályra vonatkozó meg­jegyzést idézzük: „Irányítása hosszú időn keresztül társa- dalmasítva volt. A minden­kori szakosztályelnök szinte ügyvezető elnöki hatáskörrel ruházta fel önmagát. Ez dön­tően a kiesés folyamatában csúcsosodott ki. A labdarú­gásra vonatkozó határozatok döntően a szakosztály vezeté­sén keresztül valósultak meg.” Akiknek a figyelmez­tetés szólt, nem tapsoltak, persze, hogy nem. Egyesek megsértődtek, távoztak. Má­sok. ha nehezen is, de belát­ták hogy akár főfoglalkozás­ban, akár társadalmi munká­ban tevékenykednek — szemléletet kell végre vál­taniuk, a sport irányításában való részvétel felelősségtel­jesebb tevékenység, mint azt sokan gondolnák. Mun­kájukkal nemcsak önmaguk­nak, az egész városnak, sőt, a megye sportközvéleményé­nek tartoznak „elszámolni”. S amikor kora tavasszal Araczki János, a megyei ta­nács elnökhelyettese lett a klub társadalmi elnöke, ha­marjában leszögezte: a hat­hatós támogatás ellenében az eddigieknél tartalmibb, oda- adóbb munkát várnak el, különösen a fizetett alkalma­zottaktól. Bizalom, kiskapuk nélkül Ez azonban már az idei tavasz történéseihez tarto­zik. Nem állítjuk, hogy csu­pán ettől lendült fel a csa­bai páternoszter, de jelentő­ségét mégsem szabad elvitat­ni. Része annak a törekvés­nek, amely a szervezettebb irányítást célozta meg. Több játékossal is elbeszél­getve egyértelmű: jelentősen erősítette felelősségérzetü­ket az az odafigyelés, ame­lyet a megyei vezetés részé­ről konkrétan is tapasztal­hattak. Bebizonyosodott, hogy a sportolókat nem za­varja. ha személyes találko­zásra, eszmecserére invitál­ják őket. vagy fordítva, a vezetők az öltözőfolyosónál is beljebb mennek. És a játé­kosok zsebükön keresztül is lemérhették — ha teljesíte­nek, az elismerés nem ma­rad el. Fogalmazhatunk egy­szerűbben is: ennél többet még nem kerestek a békés­csabai játékosok! A csapat szereplésének összetevőit kutatva, ugyan­csak meghatározó erővel bírt két másik összetevő: a biza­lom, és a kiskapuk becsuká- sa ... (Sülé István vezető edző: — Utólag bevallhatom, egy kicsit engem is meglepett, hogy ta­valy nyáron abszolút szabad ke­zei kaptam. Nemcsak ígérték a vezetők, hanem be is tartották: szakmai jellegű kérdésben ki­zárólag én dönthetek. Nem épí­tek légvárakat, ezzel együtt is igen-igen kritikus volt a téli szünet, s ha nem verjük meg jó játékkal a tavaszi nyitányon a Fradit, most alighanem más­sal beszélgetne . . . Egy olyan bajnokságban, amelyben hét edző távozott ilyen-olyan okok miatt szerződésének lejária előtt csapata kispadjáról, én újoncként talán büszke lehetek arra, hogy bizalmat kaptam a vezetéstől télen. • Ehhez társult, hogy a játékosok előtt bezárul­lak a kiskapuk amelyeken ko­rábban besétálhattak vélt vagy valós sérelmeikre gyógyírt ke­resni. Nem találtak ilyen mó­don megértésre. Ezt én roppant fontosnak tartom, amikor visz- szatekintünk az elmúlt eszten­dőre.) Akadtak persze, kisebb- nagyobb problémák. Melyik csapatnál nem fordul elő ilyen? Amikor egy edző me­ri vállalni, hogy kihagyja a sokszoros válogatott hátvé­det (Kerekest), az átigazolá­si főnyereménynek tartott beállóst (Baranyit). a stan­dard szélsőhátvédet (Király­várit). mellőzi a- gólkirályt (Melist), megköveteli, hogy a szeme előtt nem füstölög­het cigaretta, csak büntetés ellenében — akkor nem szá­míthat minden oldalon fel­tétlen megértésre. Kemény konfliktushelyzetek ezek. Sülé azonban mert kockáz­tatni, „húzásai" pedig végül is őt igazolták, még hibáiért sem igen érheti szemrehá­nyás — a 6. hely birtoká­ban az is erényévé válhat, amit — esetleg sikertelenség esetén — ma hajmeresztő fe­lelőtlenségnek, a fiatal edző tapasztalatlanságából követ­kező súlyos hibának vélhet­nénk . . . Sok gól — de hátul is Korántsem kell azonban bizonyos fejlődési jegyeket „egyrészt-másrészt” alapon megítélni. Itt van például a támadójáték alakulása. A fiatal Szekeres lendülete, Kanyári látványos formaja­vulása — egyben mindket­tőjük javuló gólereje. Az­tán, ezen a tavaszon Steiger­wald és Sulija is meghatá­rozó erővel futballozott, Pásztor pedig újra megta­lálta önmagát. A védőkről kevesebb pozitívumot mond­hatunk el — még mindig so­kat bizonytalankodott ez a sor. pedig az összes elkép­zelhető változatban szerepelt. Régi békéscsabai gond a ka­puskérdés, a mostani évad­ban négyen védtek — s két­ségtelen, hogy Kovács László leigazolása dicséretes ötlet volt, de bravúrokra ő sem volt képes. Nem véletlen, hogy kilencszer kapott há­rom, vagy több gólt a Békés­csaba védelme. Magasan a mérce A „kis” Szekeresről külön is érdemes szólni. A szélső — aki otthon többnyire elő­retolva, idegenben viszont hátulról indulva, afféle tá­madó középpályás volt — ősszel is sokat ügyeskedett, tagja lett az utánpótlás-válo­gatottnak is. Érdekes mó­don azonban, .sokkal jobb teljesítményt mutatott attól kedve, amikor kihagyták. És gólokat is lőtt! Méltán lett az év balszélsője. Az idei bajnoki és KK-ta- lálkozók alapján leszögez­hetjük: helyenként a leg­jobbaktól is ritkán látható erényeket csillogtatva, látvá­nyos és tudatos játékot pro­dukáltak a csabaiak — FTC, DMVSC, Rába ETO. Video­ton, Csepel. Atalanta —. ki­érdemelve a felettébb" igé­nyes helyi publikum elisme­rését is — máskor viszont szinte érthetetlenül álltunk — főleg vendégként — a szervezetlen, kapkodó, és lelkesedést nélkülöző „telje­sítménnyel” szemben. (Sülé István: — Nos, kétségte­lenül hullámzott a teljesítmény- görbénk, de ebben nincs sem­mi rendkívüli. Nálunk jobb csapatokkal is előfordult, vi­szont ezek a mérkőzések jól rá­világítottak hibáinkra, saját melléfogásaimra is. Nem taga­dom, például a SZEOL AK el­leni hazai mérkőzésen is té­vedtem, de amit kaptam a kö­zönségtől, bizony meglepett. Mintha egész évben csak bosz- szúságot okoztunk volna . . . Nem szabad elfelejteni, hogy a mércét mi tettük fel magasra. ehhez el kellett jutni — győzel­mekkel, értékes idegenbeli pon­tok megszerzésével. Hogy meg­tarthassuk a most kivívott, elő­kelő bizonyítványt, azért ren­geteget kell tennünk. Minde­nekelőtt sokkal biztonságosabbá tenni a védőjátékunkat, ehhez azonban az kell, hogy mégin- kább alkalmasabbak legyünk a totális játékra. Ez így merészen hangzik, nem is arra gondolok, hogy egyik napról a másikra eljutunk erre a szintre. Az vi­szont reális cél, hogy begya­koroljuk és alkalmazni tudjuk minden szituációban — ide­genben is: amikor elveszítjük a labdát, a csatárokból és tárna- < dásszervezéssel megbízott kö­zéppályásokból váljanak egy pillanat alatt fogcsikorgatva küzdő védők. Játékosállomá­nyunk bizonyos erősítésekkel alkalmas erre, s ha ezen az úton kicsit is lépni tudunk, ak­kor tényleg igazi középcsapattá válhatunk. Ez pedig a Békés­csabai Előre Spartacus életében régen óhajtott előrelépés lenne.) Ebből a nyilatkozatból ki­tetszik az is, hogy a vezető edző érzi, tudja, helytelen lenne a 6. hely fényében’ a kelleténél többet sütkérezni — viszont minden feltétel adott ahhoz, hogy tartós és reális valóság legyen a vi­harsarkiak számára a hazai mezőnyben úgynevezett jó középcsapattá válni. Ami a változásokat illeti, ismert, hogy Kerekes kül­földre szerződött. Kovács László sem biztos, hogy ma­rad. Melis információink szerint Győrben foly- ' tatja. Előrehaladott tárgya- ? lásokat folytatnak a bajai | Szabóval és Takács II.-ve 1. Előbbire középhátvédként í számítanak. Van csatárjelölt ' is. de mivel mások is szeret- ) nének átigazolni. egyelőre j. nem akarnak további kon­kurenciát teremteni.. . Re­mek belső tartalékok is van­nak azonban. A helyi után­pótlás soraiban jó néhány olyan fiatal bontogatja szár­nyait, akik rövid időn belül kopogtathatnak az első csa­pat öltözőjében, többen már kósolgatják is. Szarvasról, Marikról, Kanálról, Belvon- ról, Bánfiról van szó. Aránylag jelentős lesz a „mozgás" a szakosztály háza táján, a mostani klubvezetés azonban bizonyára ugyanazt akarja, amit a közvélemény: a Békéscsaba legyen megha­tározó erő a hazai futball- életben. Még inkább. mint eddig. A vezető edzőt idéz­ve: „annak a feladatnak van igazi erkölcsi értéke, ami nehéz!” Számok, nevek, rangsorok A NÉPSPORT ABSZOLÜT RANGSORÁBAN Kapusok: (16 játékost értékel­tek) 15, Kovács L. (Kába ETO és Békéscsaba) 19 alkalommal játszott. Mezőnyjátékosok: (187): 42— 43. Szekeres (30) 5,266, 45—46. Sulija (21) 5,750, 52. Kerekes (27) 5.692. 64. Steigerwald (27) 5,615, 71. Pásztor (29) 5,571, 83. Fabu- lya (25) 5.520, 100. Vigh (17) 5,400, 125. Királyvári (26) 5.318, 131. Ka­nyári (28) 5.285. 160. Takács (27) 5.111. 169. Ottlakán (16) 4,928, 181. Melis (16) 4.733, 182. Fecsku (24) 4.727. Posztonkénti rangsor Kapusok (16): 15. Kovács L. (Rába ETO és Békéscsaba, 19) 5.684. Jobbhátvédek (24) : 12. Vigh (17) 5.400. 17. Királyvári (26) 5.318. 24. Ottlakán (16) 4,928. Középhátvédek (16): 10. Kere­kes (27) 5.692. Beállósok (18): 17. Takács (27) 5.111. Balhátvédek (16) : 5. Fabulya (25) 5.520. Jobb oldali középpályások (15) : 5. Steígervvald (27) 5,615. Középső középpályások (29): 11. Pásztor (29) 5.571. Bal oldali középpályások (18): 6. Sulija (21) 5.750. Jobbszélsők (18) : 10. Kanyári (28) 5.285. Középcsatárok (13) : 12. Melis (16) 4.7.33, 13. Fccsku (24) 4,727. Balszélsők (20): 1. Szekeres (30) 5.766. A HÁZI GÓLLÖVŐLISTA 9 gólos: Kanyári. 7 gólos: Szekeres. Sulija. 5 gólos: stei- gerwald. 3 gólos: Melis. Pász­tor. 2 gólos: Vigh. 1 gólos: Ki­rályvári. Ottlakán. Fecsku. Mo­hácsi. öngólos: Baranyi. Kere­kes. AZ ÖRÖKÖS HÁZI GÓLLÖVŐLISTÁN: 39 gólos: Pásztor. 37 gólos: Királyvári. 27 gólos: Pogács, Vágási S. 26 gólos: Budavári. 19 gólos: Melis. 18 gólos: Csep- regi. Kerekes Ä. 17 gólos: Ku- rucz. 16 gólos: Tulipán. Né­meth. KI HÁNYSZOR? Az NB i-es szerepléseket fi­gyelembe véve békéscsabai szí­nekben az örökös ranglistán a következő a sorrend: 305: Ke­rekes A. 284: Pásztor. 265: Ki­rályvári. 186: Baranyi. 182: Lá­za. 159: Kőhalmi. 147:. Sulija. 136: Zsömbörgi. 125: Steiger­vvald. 107: Kanyári. 105: Fecs­ku. 100: Tisza. 95: Melis. 89: Rabcsák. 86: Rácz, Kurucz. Az alábbi lista azt mutatja, hogy az őszi és a tavaszi idény 30 fordulójában ki hány alka­lommal lépett pályára (zárójel­ben a csereként pályára lépett szerepléseket jelöltük). 30 alka­lommal: Szekeres. 29: Pásztor (1) . 28: Steigerwald. Kanyári (2) . 27: Kerekes (1). Takács (2). 26: Királyvári (6). 25: Fa- bulya. 24: Fecsku (9). 21: Sulija (1). 17: Melis (6). Vigh (2). 15: Leboniczky (1). Ottlakán (2). 11: Kovács L.. Baranyi (1). 10: Adorján (9). 7: Plástyik (4). 6: Mohácsi (3). 5: Csanálosi (5). 4: Baji. 3: Szarvas (3). 2: Új­helyi (1). HELYEZÉSEK, PONTOK, GÓLOK ősszel ,r 1974—75: 9. 18—21 14 1975—76: 15. 10—24 9 1976—77: 7. 23—25 18 1977—78: 9. 19—31 15 1978—79: 9. 19—19 16 1979—80: 9. 28—27 18 1980—81: 7. 22—20 20 1981—82: 12. 22—26 16 1982—83: 12. 25—35 13 1983—84: NB II 1984—85: 13. 14—25 12 Az idény végén 1974—75: 14. 24—33 21 1975—76: 15. 25—45 24 1976—77: 13. 40—57 28 1977—78: 10. 43—57 ' 31 1978—79: 12. 49—52 31 1979*—80: 14. 54—67 32 1980—81: 9. 51—48 36 1981—82: 10. 44—44 35 1982—83: 16. 41—75 17 1983—84: NB II 1984—85: 6. 42—53 30 Irta és összeállította: Fábián István Szekeres József nem véletlenül kapott sok dicséretet tavasszal. „Az év balszélsöje” lett a Népsport válogatottjában, a lap úgynevezett ponterőlistáján is csak Kanyári előzi meg a csabaiak közt egyedül valamennyi találkozón szerepelt labdarú­gót, aki lőtt hét gólt, és előkészítője volt másik nyolcnak. Itt azon kevés helyzetben harcol a sötét mezes Fülöppel, amikor védője a győztes. (Bcs. Előre Spartacus—MTK-VM 2—0) Fotó: Fazekas László BÉKÉS MEGYEI Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megyei Tanács lapja. Főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyet­tes: Seieszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csata János. Tele­fon : 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesitő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési díj: egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda IapQzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszék! Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrziink meg és nem küldünk vissza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom