Békés Megyei Népújság, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-01 / 152. szám
o 1985. július 1., hétfő — Lapszél Mutató A televízió legújabb gazdaságpolitikai műsora a Mutató rámutatott arra, hogy kevés a pénzünk, miközben a pénzgyártás nehézségeit ecsetelték. Gyorsan megtapogattam a zsebeimet és könnyen rájöttem, hogy tényleg kevés a pénzem. Ami van az sem ér már annyit, mint tegnap vagy tegnapelőtt. Kopik a forintunk, adta tud- tul a nyájas műsorvezető, a pótlás egyre nagyobb erőfeszítésükbe kerül. Közben arra gondoltam: milyen igaza van. Halványodik a bankókon nagyjaink képmása, mint az én tekintetem, ha ránézek a boltban a 26. árcímkére, amely a csillagos eget juttatja az eszembe. És azt a szerződéses üzletvezetőt, aki készségesen megmutogatta az ellenőröknek a borosde- mizsont, amelyben a kelleténél több víz volt. Ki is öntötte gyorsan a lefolyóba, nehogy ráfogják: a vendégekkel akarta volna megitatni. Arra hivatkozott, hogy a személyzet kedvéért tartott ilyen italt a raktárban, mert nem szereti a részegeket. A hivatalos emberek egymásra mutogattak a nevetéstől, de aligha tehettek mást, elhitték a mesét, a vendéglős pedig megúszta a büntetést. Nem úgy, mint John Lennon és Yoko Ono egykori alkalmazottja, aki boldog-bodogtalannak mutogatta a házaspár 151 meztelen fényképét és diáját. Az elvetemült asszonyt hatévi bötönnel sújtotta az amerikai bíróság. A szigorú ítélet elgondolkoztat. Istenem, a múlt héten az Intercontinental Szállóban megtartott olasz divatbemutatón is láttam hölgyeket intim ruhadarabokban. Persze ez nem ugyanaz, hiszen volt rajtuk valami. Kell is a reklám, mert a feminista mozgalmak már egész iparágat fenyegetnek. A fehérneműgyártók ugyanis majdnem tönkremennek, mivel a nők nagy része nem visel melltartót. Sőt, tangát hord bugyi helyett, így mutogatni sem restellik a csipkés, hímzett melltartót, a divatos harisnyát, a bikminadrággal egybe- varrt trikókat. Sok bajom van ezzel a mutogatással. Arra próbálom rávenni embertársaimat, hogy mutassák meg igazi arcukat, erényeiket, tehetségüket. Sajnos, eddig azt sem sikerült elérnem, hogy a pult alját megmutassák. Pedig ott állítólag sok minden mutatja magát, de nem akárkinek. Az illetékesek mossák a kezeiket, elbújnak az objektív okok mögé. Azt mondják: nem én vagyok a hibás, hanem a körülmények.. A MÉM főtanácsosa azt bizonygatja a rádióban’ hogy rengeteg a hal, a kereskedelem nem figyel eléggé az ellátásra. A Halért igazgatója kikéri magának: a minisztérium szakembere olyan statisztikai adatokat hozott nyilvánosságra, amely meghamisítja a tényeket. A tervezők a kivitelezőt szidják, a kivitelezők a beruházót, a lakók meg elúsznak a szennyvízben. Egymásra mutogatnak. Hal pedig nincs az üzletekben, talán a vízzel telt pincékben úszkálnak jókedvükben. Ezt fejtse meg, ha tudja a Mutató! Seres Sándor Virágkötészeti verseny Pasztellszínű költemények virágból A gyulai virágkertészek eddigi tevékenységének elismerése, hogy a Kertészeti Egyesülés, a Magyar Agrár- tudományi Egyesület, a HVDSZ megyei bizottsága és a Gyulai Városi Tanács, együttműködve a Gyulai Kertészeti és Városgazdálkodási Vállalattal, Gyulán rendezte meg a területi virágkötészeti versenyt. Ha valamikor, akkor most az elmúlt hét végén, igazán ráillett a városra a „virágos1’, megtisztelő jelző. A művelődési központban már pénteken kora reggel a legváltozatosabb színű. illatú, formájú virágok ezreit boszorkányos kezű lányok, asz- szonyok varázsolták koszorúkba, csokrokba. Aztán a délutáni órákig kellett várni, amíg ezek a színes, illatos költemények a bemutatótárlókba kerültek, a közönség elé. Volt gondja a zsűrinek. Az ország különböző részeiből — főleg a Tiszántúlról — kilenc vállalat 19 versenyzőjének 76 alkotását kellett rangsorolni. És nem akármilyen felelősséggel, hisz a kiírás szerint a legjobb tíz kerül majd jövőre az országos versenyre, hogy összemérjék ügyességüket, kiérdemeljék a legjobbaknak járó trófeákat. A gyulain kívül még két hasonló területi versenyt bonyolítottak le az országban. A szakmai értékelés után — melyet Bayer Albert, nyuA győztes Kecskés Anita — cs alkotása galmazott főmérnök mondott — Mihucza József, a párt városi bizottságának titkára a helynek és az alkalomnak megfelelően, színes hangulatú, költői idézetekkel átszőtt megnyitót mondott. Ezt követően hirdették ki az eredményeket. A versenyzőknek négy kategóriában — díszkoszorú, menyasszonyi csokor, kötelező és szabadon választott — kellett bizonyítaniuk rátermettségüket. A legjobbnak a miskolci Kecskés Anita bizonyult. — A Miskolci Kertészeti Vállalatnál dolgozom. Már egy éve. Tavaly az országos ifjúsági versenyen, Dunaújvárosban 10. lettem. Nagyon boldog vagyok, hogy itt j . most sikerült a legjobbnak i lennem. Második lett a szegedi Ka- • tona Anna, harmadik az j ugyancsak miskolci Répánsz- • ki Éva. Az első tíz helyezett í között volt, és így tovább- i jutott a jövő évi országos j versenyre a gyulai Dajka Magdolna, Békési Rózsa, 1 Szőcs Ernőné, valamint a i békéscsabai Liker András- { né. Különdíjakat is kiosz- ’ tottak. Gyula Város Tanácsét a debreceni Finta Ti- > bőmé, a HVDSZ díját a le- ninvárosi Tözsér Lászióné, a gyulai kertészetét a békési \ Máté Magdolna kapta. Kép, szöveg: Béla Ottó Vonalban voltunk: válaszolnak az illetékesek Mozik, főiskolai felvételik, könyvtárnyitás, Korzó cukrászda, Csaba Szálló, könnyűzenei koncertek és A cápa Különösen öt óra után csengett sokszor a szerkesztőség telefonja a „vonalban vagyunk” ügyeletes állomáson. Olvasóink a legváltozatosabb kérdésekkel kerestek fel bennünket: a megyeszékhely moziellátottságától a nyári koncertekig. Szinte valamennyi kérdés közérdekű volt, de még azok is. amelyek inkább egy-egy személyt érintettek, hordoztak magukban lehetőséget arra, hogy általuk olvasóink tájékozottságát növelhessük. Mozi, Békéscsaba. Több olvasónk is megkérdezte: megvalósul-e az a terv (régi terv!), hogy Békéscsabán új mozi épül? Hozzátették, hogy annak idején meg kellett volna „menteni” a Brigád mozit a lebontástól, annak ellenére, hogy állítólag „útban volt” a telefonközpont építésekor. A Szabadság mozi és a jaminai Terv mozi — kevés. Talán nincs is olyan megyeszékhely, ahol csak egyetlen, elfogadható filmszínház lenne. Panyi Márta, a Békés Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatóhelyettese elmondotta, hogy a tervezett új mozi felépítésére mind ez ideig nincs határozott ígéret, és éppen ezt az átmeneti helyzetet igyekeznek áthidalni azzal, hogy játszási helyeket keresnek, és nyitnak meg. Rendszerest műsorral vetítenek Békéscsabán, a Szabó Pál téri általános iskolában, az ifjúsági házban 4-5 tematikus sorozat fut, ési nyaranta 1000 személyt vár a békéscsabai kertmozi. Vetítenek a MÁV művelődési házban, és egy telefonálónk javaslatára megnézik a II. kerületi pártházat, ahol (telefonálónk szerint) klubmozit lehetne nyitni. Ide vonatkozó hír még, hogy engedélyt kértek a városi tanácstól arra, hogy a Szabadság mozi hátsó traktusában kamaratermet alakíthassanak ki. Ketten is telefonáltak egyetemi, főiskolai felvételik ügyében. Az egyik kérdező arra kért választ, hogy pótjelentkezésre van-e lehetőség. Csordás Istvánná dr., a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának helyettes vezetője válaszolt: „Pótjelentkezés lehetséges, de csak azokon a szakokon, ahol vagy nincsen elég jelentkező, vagy a jelentkezők tudásszínvonala nem megfelelő. A pótjelentkezésről a főiskolák, egyetemek tájékoztatást adnak, akár közvetlenül is. Az eddig bevált gyakorlat szerint azonban július végén a Népszabadság közli a felhívást, felsorolva a pótjelentkezést elfogadó egyetemeket, főiskolákat, megjelölve a szakot is.” A kulturált szórakozás lehetőségei is szóba kerültek békéscsabai olvasóink részéről. Mint elmondották, a Körös éttermen és presszón kívül aligha van megfelelő színvonalú szórakozóhely, a Csaba Szálló pedig egyre el- hanyagoltabb, oda jószerével csak inni járnak az emberek. Szóba került az úgynevezett „Korzó” cukrászda is, a zsia- lugáteres ház földszintjén. Egyik telefonálónk úgy tudja, hogy pénzhiány miatt leállt az építkezés. „Pedig nagy szükség lenne egy belvárosi színvonalú cukrászdára Békéscsabára” — mondotta. Válaszadásra először dr. Tóth Józsefet, a Békés Megyei Vendéglátó Vállalat igazgatóját, majd Kollár Lászlónét, a Békéscsabai Városi Tanács terv- és munkaerő-gazdálkodási osztályának vezetőjét kértük. Dr. Tóth: „A cukrászda megnyitását mi is nagyon szeretnénk, az építkezéshez 3 millióval járultunk hozzá. Továbbra is partnerek vagyunk ebben, az egyeztetés folyamatban van. Négy éve 6 millió forintosnak tűnt a költség, újabban (az egész, tehát a belső tér is) már 12—13 milliót igényel.” Kollárné: „Ha a testület elfogadja a II. féléves tervmódosítást, akkor lesz pénzünk a cukrászda megépítésére. A városi tanács is adott az építéshez eddig 1.5 millió forintot.” A Csaba Szállóval kapcsolatban dr. Tóth József arról tájékoztatta lapunkat, és az érdeklődő olvasókat, hogy az 1868-ban, koraeklektikus stílusban épült szállót, mely műemlék jellegű épület, két éven belül eredeti állapotának megfelelően helyreállítják. A békéscsabai megyei könyvtár megnyitásáról többen is tájékozódni szeretnének, és arról is, hogy az új könyvtár milyen szolgáltatásokat nyújt majd. Varga Gáborné, az olvasó- szolgálati osztály vezetője adott erről rövid információt. „Az új könyvtár 400 ezer kötetet képes befogadni, a jelenlegi állomány 220 ezer darab. Az épület nettó alapterülete 6 ezer négyzetméter, ebből az úgynevezett ,belső utca’ 1200, az általános rész 1000, a gyermekkönyvtár 750, és a zenei' részleg 500 négyzetméter. A zenei részleg 12 csatornán 64 vendégnek szolgáltathat muzsikát, jelénleg 10 ezer hanglemezünk és kazettánk van. Az új szolgáltatások közül kiemelem, hogy négy kutatófülkével várjuk az érdeklődőket, vállalkozunk dokumentumok másolására, hanglemezkölcsönzésre; képzőművészéti alkotások, vagy azok másolatainak kölcsönzésére, valamint videofelvételre egy későbbi időponttól. A könyvtár augusztus 20-tól lesz nyitva.” Egyik békési telefonálónk a békési művelődési központ szervezésében a Békési galériában rendezett zenei estet dicsérte, melyen Haydn Nelson-miséjét mutatta be az eleki zenebarátok madrigál- kórusa, a békési munkáskórus, és a kibővített gyulai Elfeledve... Nemrég meglátogattam egy idős embert, hallottam: beteg. Régóta ismerem őt, egy művelődési közösség lelkes vezetője volt, amig utol nem érte a betegség. Lábai makacsolták meg magukat, csak nagyon nehezen, s bottal is alig tud járni. A csoport foglalkozásaira, rendezvényeire emiatt több éve nem tud elmenni a művelődési házba. Évtizedeken keresztül vezette ezt a közösséget, intézte iigyes-bajos dolgaikat, lelkesen, a társaság érdekében — és minden ellenszolgáltatás nélkül, társadalmi munkában. Szerette, amit csinált. S most, hogy meglátogattam, panaszkodott, vagy inkább megkeseredett szájízzel beszélt arról: mióta leesett a lábáról, feléje se nézett senki. A csoport tagjai közül — akikkel több mint fél életét töltötte együtt — nem kereste fel senki, mint ahogy a művelődési ház munkatársai sem látogatták meg egyszer sem ... Sokat morfondírozik mostanában, mit hol rontott el, de nem jut dűlőre önmagával. Nem érti ezt a helyzetet, nem tudja helyére rakni a dolgokat. Az forog a fejében folyton: amíg egészséges volt, a legkülönbözőbb ügyeket megbeszélték vele, számítottak a segítségére. S tu- i dóm, nem kellett neki kétszer mondani semmit sem, ment [ ide, ment oda, kilincselt, s akkor volt nyugodt, amikor sike- j rült elintéznie a rábízott feladatot. Sohasem vetette fel, hogij >. mennyi fáradságot jelent ez számára, neki ez így volt természetes. Idős barátom ma is követi hozzá hűtlen társai munkálkodását, innen-onnan értesül tevékenységükről, most is örül sikereiknek. Tudja azt is, eljárt fölötte az idő. Nem az fáj neki, hogy nem kérik ki véleményét bizonyos dolgokban. Tisztában van azzal, hogy egyszer át kell adni a fiatalabbak- r.ak a vezetést. Még az sem fáj neki, hogy sok mindent másként csinálnak már, természetesnek tartja. Az viszont sehogy sem fér a fejébe: még egy meghívót sem küldenek a közösség egy-egy nagyobb rendezvényére. Nem tudna elmenni egyre sem, az igaz, de jólesne a megemlékezés. Ügy érzi most, teljesen elfelejtették, hiábavaló volt fél élete. Nyugtatom, vigasztalom öreg barátomat, s közben magam is érzem, mindhiába. Nincs, nem is lehet megfelelő érvem, mely elfogadhatóvá tenné számára ezt az állapotot. S amikor elbúcsúzom tőle, tudom, atfól a perctől kezdve ismét az ajtót lesi, várja a csengőberregést, a társakat. . . (pénzes) kamarazenekar, szólistákkal, Törzsök Attila vezényletével. Telefonálónk szeretné, ha több alkalommal rendeznének hasonló esteket Békésen. Bede László, a békési művelődési központ igazgatója közölte velünk, hogy a Nelson-mise sikerén felbuzdulva (mintegy 120-an voltak ott a galériában) elhatározták, hogy azt ősztől a megye más városaiban is bemutatják. Az első színhely Szarvas lesz. Mi is gratulálunk! Békésnél maradva: egyik békéscsabai olvasónk nehezményezte, hogy a békés-tar- hosi zenei napok alkalmából Békésen", a műemlék református templomban előadott Bach h-moll miséjének zárórészét már nem hallhatták, mert 9 óra 22-kor indult Békéscsabára, az utolsó autóbusz. Mások a Gyulai Várszínház előadása után szeretnének autóbusszal Békéscsabára jönni, mondván, akinek nincs kocsija, mit csináljon? A Volán személyforgalmi osztályának vezetője, Zsib- rita Mátyás a következőkről adott felvilágosítást: „Ha megfelelő időben (napokkal előbb) kérik a békés-tarhosi zenei napok szervezői, hogy ekkor és ekkor, Békésről autóbuszt indítsunk Békéscsabára: semmi akadálya. A Gyulai Várszínház igazgatójával történt megegyezés szerint Gyuláról Békéscsabára hat alkalommal indul éjszakai színházi járat, június 16-án (ez megtörtént), július 5-én, 12-én, 22-én, 24-én, és: augusztus 1-én. A járatok a várfürdő melletti megállóban várják az utasokat.” Szerkesztőségünk megjegyzése: kár, hogy csak hat alkalommal, hiszen a Gyulai Várszínházban 23 előadás van a nyáron. (Ezekből eddig 5 zajlott le.) Fiatalok érdeklődtek: miért csak három könnyűzenei koncertet hirdettek meg erre a nyárra Békéscsabán? Csalódás volt, hogy a Hobo fellépése elmaradt. Bényeiné Pap Mária, a Megyei Művelődési Központ munkatársa közölte, hogy nem három koncertet szerveztek, hiszen július 11-én jön az Első Emelet, augusztus 29-én az EDDA, és végeredményben könnyűzenei koncert lesz Korda György július 29-i fellépése is. A Hobo-koncertre mindössze 50 jegy kelt el elővételben 250—300 helyett. Az együttes 45 ezer forintért jött volna Békéscsabára, a jegy ára 50 forint volt (nem különösen drága), a nagy ráfizetést az MMK nem vállalta. Üj hír viszont,~hogy szeptemberben itt lesz a Hobo! Ivanics Katalinnak, az ifjúsági ház igazgatójának az a véleménye, hogy sokszor megalapozatlanul hangzik el az a megállapítás, hogy a fiatalok nem tudnak hová menni szórakozni. Az igaz, hogy a közművelődésben az igényfeltárás fontos feladat, de a visszajelzés is, hogy a népművelők megfelelően tájékozódhassanak. Megjegyezte az igazgatónő, hogy ^(például) a diákcentrum legutóbbi összejövetelén a szegedi Izisz együttest látták vendégül. Hiába szerepel azonban az Izisz a Magyar Ifjúság listájának 2. helyén, és hiába volt ingyenes a részvétel, csak hatvan fiatalt érdekelt a koncert . . . A napokban bemutatott A cápa című amerikai horrorfilmről többen megjegyezték, hogy „lesajnáló hangú!’ kritikánk nem mindenkinek a véleményével egyezett. Mások azt mondták: ez a film másmilyen kritikát nem is érdemel, az viszont igen, hogy miért nem hozzuk be az ilyen „világsikereket” akkor, amikor azok valóban „világsikerek”. A hetvenes években készült A cápa mostanra már kissé elavult, említette még egy telefonálónk. A véleményekkel egyetértünk, azzal is, hogy nekünk, a lapnak is feladatunk, hogy a közvélemény igényeit képviselve igyekezzünk meggyorsítani a filmátvevők „lassabban járó óráját”. Hogy ne akkor legyen cápa, amikor már a fél mozi csak nevet rajta, és nem hajlandó sokkot kapni ... A kritikákkal kapcsolatban említette még egy telefonálónk, hogy a Férjek papucsban című előadásról írott elmarasztalással egyetért, habár hiányolta, miért nem irtuk meg, kik követték el ezt az „előadást”. mondván: az ilyen kritika is legyen konkrét. Elfogadjuk, igaza van. * * * Vonalban voltunk, és nem hiába. Köszönjük az érdeklődést, a dicséretet és a kritikát is azoknak, akik feltárcsázták az elmúlt hétfőn a 27-844-et. Sass Ervin
