Békés Megyei Népújság, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-25 / 173. szám

1985. július 25., csütörtök 0 Mogyorógyár Medgyesegyházán emlékezés friss virágaival. A döbbenet percei. Némán szemléljük a hazát megtes­tesítő anya, a Szülőföld szobrát. A bejárat melletti múzeum talán legmegrázóbb dokumentuma egy leningrá- di iskoláslány, Tánya Szavi- cseva naplója. Egymás után olvashatjuk a kockás füzet­lapra írt sorokat: Zseftya meghalt, nagymama meg­halt, Leka meghalt, Vaszja bácsi meghalt, anyuka meg­halt ... összeborzongok. A többiek már készülődnek. Búcsúzunk a tengertől. Holnap a város­tól is. Másnap délelőtt még megnézzük az Állami Orosz Múzeumot, a Művészetek te­rén. Az egykori Mihály-pa- lota a Szovjetunió Nemzeti Galériája. A múzeumot 1898-ban nyitották meg a lá­togatók előtt, amely az orosz festészet és szobrászat leg­gazdagabb kincsestára. Lel­tárában 267 ezer műtárgy szerepel. Alapos megtekinté­séhez több nap kellene. De így is megismerkedhetünk a világhírű ikonfestők, Rubljov és Usakov munkáival, Nyiki- tyin, Subin, Martosz, Brjul- lov, Repin, Szeröv alkotásai­val. Elered az eső. A búcsú­ebédnél azonban senki sem búslakodik. A speciális orosz étteremben, a Szadkóban pezsgőt bontunk, céklalevest, és kimondhatatlan nevű éte­leket eszünk, címeket cseré­lünk. Vége. Néhányan féltve őrzött csomagjaik után ku­tatnak, a megmaradt kopej­Szorgos asszonykezek csomagolják a ropogtatnivalót Fotó: Fazekas László Alkatrészek Dacia gépkocsikhoz A Villamosszigetelő és Műanyaggyár — a Mogürt Gépjármű Külkereskedelmi Vállalat közvetítésével — mintegy 9,2 millió forint ér­tékű gépkocsialkatrész idei szállításában állapodott meg a romániai Auto-Dacia Vál­lalattal. A szerződés értel­mében a magyar vállalat a Dacia gépkocsik gyártásához az év végéig 200 ezer tár­csafékbetétet, és 100 ezer- kuplungtárcsabetétet ad át partnerének. A fékbetétekből azt az új típust exportálja a vállalat, amelynek elhasz­nálódására a gépjármű veze­tőjét a műszerfalon egy ki­jelző figyelmezteti. A megállapodás keretében a romániai gyár ARO típusú dzsipjeihez is szállítanak al­katrészeket. Ezekhez a gép­járművekhez ugyancsak az év végéig 10 ezer kuplung­tárcsa- és 40 ezer fékbetétet küldenek. A VSZM-ben évente álta­lában 14 millió forint érték­ben készítenek tárcsafékbeté­teket a szocialista országok hazánkban forgalmazott sze­mélygépkocsijaihoz, s dobfé­keket a teherautókhoz. Ter­mékeik külföldön sem isme­retlenek, jelenleg egy angol cégnek gyártanak dobféke­ket. Kuplungtárcsabetéteket pedig csaknem 12 millió fo­rint értékben állítanak elő. Földimogyorót hazánkban csak Békés megyében, Med­gyesegyházán termesztenek. A Haladás Termelőszövetke­zetben nagy hagyományai vannak a mogyorótermesz­tésnek, sőt, néhány éve a fel­dolgozásnak, a pörkölésnek is. A tsz 1984-ben még 50, az idén már csak 30 hektá­ron termeszt mogyorót. A háztáji területek nagysága azonban évről évre növek­szik. Míg 1983-ban 3—4, ad­dig 1985-ben már 25 hektár háztáji mogyorótermő-terü- letről szedik a termést. Mivel a földimogyoró ter­mesztése, ápolása, betakarí­tása nagyon munkaigényes, ezért a gazdaság nagyüzemi módszerekkel még ilyen vi­szonylag kis területen sem tud gazdaságosan termelni. A tsz földjéről átlagosan 8 mázsát takarítanak be hek­táronként. A háztáji és ma­gánterületeken pedig jobb — 12 mázsa/hektár — termésát­lag érhető el. A nagyüzemi termeléshez gépek kellené­nek. Ez azonban Magyaror­szágon nincsen. A gazdaság­ban egy kukorivavető gépet alakítottak át a mogyoró vetéséhez. Nincs mód a tö­vek gépi feltöltésére, hisz ehhez emberkézre van szük­ség. A vetőmagot korábban a Délkerrel kötött termelte­tési együttműködés alapján kapták, ma már maguk ter­melik. A mogyorót május elején kezdik vetni, a kézi betakarítás pedig szeptem­ber végén, október elején kezdődik. Megoldatlan a mogyoró növényvédelme is. Legutóbb a növényvédő ál­lomás végzett vegyszerkísér­letet, több-kevesebb sikerrel. Jelenleg a pillangós virágú növényekhez használatos sze­reket alkalmazzák. A Haladás termelőszö­vetkezet 1976-ban saját ter­vezéssel és kivitelezéssel épí­tette meg — három és fél milliós költséggel — a mo­gyorópörkölő üzemet. A pör­kölőgép — ami 2 éve gázzal működik — is a tsz gyárt­mánya. A Délkerrel és a Tszker- rel kötött' szerződések alap­ján két cég számára pör­kölnek bérmunkában. A Dél- ker idén 283 tonna egyipto­mi nyers mogyorót szállít az üzembe. Pörkölés után az árut a helyszínen csomagol­ják. A Tszker ez évben 140 tonna szovjet pörkölni valót hoz Medgyesegyházára. Az üzem kapacitása még a tsz termésének feldolgozásával is csak körülbelül 50 száza­lékos kihasználtsággal mű­ködik. Sem a Délker, sem a Tszker nem tud több nyers mogyorót vásárolni, hisz pénzügyi kereteik az utóbbi években' nekik is szűköseb­bek lettek. A mogyoró pe­dig nem alapvető élelmi­szer ... kájukat számolgatják. A Le­ningrad—Varsó—Budapest menetrend szerinti járat pon­tosan érkezik a magyar fő­városba. A futószalag mellett fél óráig várjuk a bőröndje­inket. Lekésem aaz éjszakai vonatot. Sebaj, legalább biz­tos vagyok benne, hogy itt­hon vagyok. Seres Sándor Vége. A Péter-PáJ-erőd katedrálisa, a cárok temetkezési helye Az üzem jobb kihasználása érdekében a termelőszövet­kezet vezetése új utakat ke­res. Most folynak a tárgya­lások: a Délker Kínából im­portálna bontott földimo­gyorót, melynek pörkölését a medgyesegyházi tsz vállalná. Éppen ezért új pörkölőgépet terveznek, ami napraforgó- mag pörkölésére is használ­ható lesz. H. E. Kész a pörkölt mogyoró Indul a szovjet mogyoró a pörkölőbe Aratók között Csorváson Egy karra dolgozik a brigád ' Valaki azt kérdezte; akkor ez visszalépés lenne? — Értsék meg, most ez nem fontos, nyakunkon az ara­tás, majd később eldöntjük, hogy ez a mai álláspont szerint visszalépés-e? — Tehát a brigád dolgozzon egy karra? E beszélgetés óta, pontosabban 1983-tól a Csorvási Le­nin Termelőszövetkezetben az aratók bére a kombájnos brigádok munkájától függ. Az egyéni teljesítmények ösz- szegzése után egyenlő arányban osztanak vissza. Mit szólnak mindehhez két év után az'aratók és a vezetők?' Nevezetes nap ez a mai, legalábbis a kombájnosok emlékezni fognak rá néhány hónapig. Mire eljön az este, véget ér a legnagyobb nyári munka. Tizenkét napos, napi 14—15 órás erőfeszítés után alighanem ráfér a kombájno- sokra egy kis pihenő. Csak­hogy e megállapítás, mint rövidesen kiderül, két szem­pontból is helyesbítésre szo­rul. Talán a kombájnosok- nak nem kell a pihenő? Sznopek László félrecsan pott sapkája alól néz ránk. — Hogy lehet ilyet kérdez­ni...? — Látja, még a fodrász­hoz sem volt ideje elmenni — mutat a fiatalember csak­nem vállig érő hajára Csa- vanyák József műhelyvezető, a dominátoros brigád veze­tője. — Hát perpze, mert a fod­rász szombaton, vasárnap zárva tart — fogja tréfára a dolgot a kombájnos —, más­kor meg nem érünk rá. Szombaton, vasárnap?! Igaz is, most a hét végén valamennyien dolgoztak és ... — Meglehetősen nyomaszt tó volt a hangulat, a hőség sokat kivett az emberekből. Nem csoda, ha esténként fá­radtan esnek az ágyba — jegyzi meg a kombájnosok közt gyakran megforduló Püski László párttitkár. A meleggel, kimerültség­gel járó idegesség enyhült, amikor az E—516-osok meg­tudták, ha a tsz-ben végez­nek, akkor Nagyszénáson várnak rájuk. — Forróság ide vagy oda, a mi kombájnosaink, ha te­hetnék, egész nyáron a gépen ülnének. A keresetük ilyen­kor jóval magasabb, több pénzt vihetnek haza. Néhány napja azért szorultunk, mert öt szerencsi kombájn segí­tett ... — mondja Mokcsay Pál termelési főmérnök. Béres József nem kertel. — Féltünk, hogy elviszik a pénzt. De azután megtud­tuk, hogy a mi Claas Domi- nátoraink visszasegítenek majd a szerencsieknek, ahol az aratás csak ezután kez­dődik. Néhány napja pedig már azt is tudjuk, a mi bri­gádunkat a szomszédos gaz­daságba és talán máshová is elküldik béraratásra ... — Legfeljebb a hét vé­géig — kontráz az E—516- osok brigádvezetőjére a fő­mérnök. — Tovább nem vár­hat a trágyázás, a talajmun­ka ... Pihenésről tehát szó sem lehet. A 26-os tábla jól fizet. Gyorsan telik a tartály, az NDK kombájnok itt, a Claas Dominátorok a másik táblá­ban dolgoznak. S ami nem fordult elő július 10. óta egyszer sem, megtörténik az az utolsó napon. A kombáj­nok leállnak, kevés a szál­lítókocsi. Mokcsay Pál alig leplezi elégedetlenségét, de szerencsére nincs különösebb ok az aggodalomra. Néhány perc és feltűnik egy IFA, az­után még egy. — A szervezettség, az összedolgozás az aratás ta­lán legfontosabb követelmé­nye, na és a nyugodt lég­kör. Ezért is álltunk át a „brigádbérezésre”. S azóta, mint mondják, háttérbe szorult a gépeket kíméletlenül hajszoló ver­sengés, az elmaradók irigy­kedése. — Valóban nyugodt a lég­kör. Ha meghibásodik egy gép, a váltók segítenek a javításban. Valamennyiünk érdeke, hogy nagyobb le­gyen a brigád teljesítménye — fogalmaz Ancsin Károly kombájnos, akit társai büsz­keségére a közelmúltban vá­lasztottak országgyűlési kép­viselőnek. Figyelmet érdemel, hogy két év óta a kombájnok tel­jesítménye sem csökkent. És mi a helyzet a minőséggel? A Dominátorok mellett né­hány NDK kombájnra is fel­szerelték a szemveszteség- mérőt. Jó szolgálatot tettek, állítják többen is. — Egyébként, ha a szórás túllépi a megengedettet, fel­mutatják a „piros lapot”, de itt erre három éve nem volt példa — állítja Varjú Já­nos szerelő. — A tsz-tag csak a sajátját szórhatja szét. Régi gyakorlat a csorvási téeszben, hogy aki a kom­bájnt „hajtja”, az javítja is. Ebben az évben különösen jól sikerült az előkészítés. Sőt, arra is szakítottak időt, hogy az 516-osok rostafelü­letét a Duna Gyöngye Tsz újítása alapján megnöveljék. Ezzel nemcsak a gépek tel­jesítménye nőtt, hanem a mag szórását is csökkenteni lehetett. A brigádértékelés beveze­tésének alapvető feltétele volt, hogy a gépek megköze­lítőleg azonos műszaki álla-, pótban legyenek és hogy a kombájnosok hozzáértése se maradjon el egymástól. A hozzáértés annak ellenére sem hiányzik, hogy a két brigád átlagéletkora alig ha­ladja meg a 30 évet. A 38 éves Kálmán Imre például 23 éve kombájnos. Könnyű kiszámítani, hány éve kezd­te ezt a munkát. És a leg­fiatalabb, a 22 éves Kocsis Lászlónak is ötéves kombáj­nos múltja van. A tapaszta­lat azután egymás munkájá­nak segítésével párosul. Kovács János elnök így összegzi a tapasztalatokat. — Elégedettek lehetünk az aratók munkájával. Gyors, jól sikerült betakarítást tud­hatunk magunk mögött. Az új bérezési forma bevezeté­se óta az aratás sok kelle­metlen jelenségét sikerült felszámolnunk. Erre a jó légkörre a jövőben is vi­gyázni szeretnénk. MHMWMHHW A jó légkör pedig, ha a nagy dolgok rendben van­nak, sokszor apróságokon múlik, például azon, milyen az ebéd, van-e uzsonna, hi­deg szódavíz? A legfonto­sabb azonban mégiscsak a téesz gazdagodása és a jö­vedelmek további alakulása szempontjából, hogy milyen a termés. Az elnök minden­esetre óvatosan fogalmaz: — Jobb, mint tavaly, ami­kor 5,8 tonna termett hek­táronként és rosszabb a 6,7 —6,8 tonnánál, mint amit néhány hete reméltünk. Kepenyes János

Next

/
Oldalképek
Tartalom