Békés Megyei Népújság, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-24 / 172. szám
o1985. július 24., szerda Otthon lehet-e a művelődési otthon? Újabb megméretésre készülnek a népművelők. Ezekben a napokban egy tizenegy oldalas vitaanyagról beszélgetnek, gondolkodnak, tépelődnek, vitáznak a szakemberek. Decemberben ugyanis a hazai művelődési otthoni hálózat jelenéről, fejlesztésének útjairól rendeznek országos tanácskozást. Az elmúlt héten a Magyar Népművelők Egyesülete (MNE) Békés Megyei Területi Szervezetének vezetősége több jeles szakemberrel együtt szintén megvitatta a Népművelési Intézet által köröztetett jelentést. Írásunk az itt elhangzottakat részben összefoglalva próbál néhány kérdésre választ, jelenségre magyarázatot találni. T íz esztendővel ezelőtt fogadta el az ország- gyűlés az úgynevezett közművelődési törvényt. A népművelők — de tágítsuk a kategóriát: valahol mindenki, akinek a jövő fontos — fellélegeztek és bizakodni kezdtek. Bizakodni abban, hogy a .jogi biztosíték még nagyobb nyomatékot ad annak, ami természetes kell hogy legyen. Vagyis: a művelődés, a kultúra elválaszthatatlan a társadalmi fejlődéstől, egyik a másik nélkül nem lehetséges. Ahogy előtte a párthatározat is leszögezte. A hétköznapi gyakorlat azonban valahogy mást mutat . .. A közművelődés állami feladat. Ez — sok egyéb mellett — azt is jelenti, hogy ennek intézményeit az állami költségvetésből kell fenntartani, a működést biztosítani. Ezen belül a köz- művelődés legáltalánosabb intézményeinek, a művelődési házaknak és központoknak (összefoglalóan: a művelődési otthonoknak) működését is. Az állami szintre emelt politikai elv gyakoiv lata azonban itt sem egyértelmű, már ami a gyakorlatot illeti. Egyre többet beszélnek a közművelődés — úgymond — társadalmasításáról. Ez az újabb elv a fogalom hagyományos értelmében nagyszerű, lehetne. A művelődési otthonok társadalmasítása ugyanakkor olyan veszélyeket rejt magában. ami a közművelődés egészének fejlődését, sőt létét Veszélyezteti. Néhány évvel ezelőtt jelent meg egy rendelet a művelődési otthonok gazdálkodásának átszervezéséről. A jogszabály megalkotói a magyar gazdaságban mind nagyobb teret nyerő érdekeltségi rendszert akarták átültetni. Vagyis: a művelődési otthon vezetője, a népművelő legyen érdekeltté téve a gazdálkodásban; ha jól sáfárkodik, részesüljön a haszonból. Itt is egy jó elv. rossz — valamilyen okból „félreértelmezett” — gyakorlat kettőse jelentkezik. A művelődési otthonok zöme ugyanis tanácsi kezelésben, felügyelet alatt áll. S mivel — mint a világon bárhol — hazánkban is állami támogatásból tud csak megélni a közművelődés, az ellenőrző-felügyelő szerep lehetőséget ad a beleszólásra is. S nemcsak gazdálkodási kérdésekben! Hogy aztán a „felső" utasítás valóban jövedelmet hoz-e, s azt ki és hogyan osztja el, ez képezi az érdekeltségről szóló jogszabály betarthatatlanságának alapját. A népművelő választhat: vagy az ..utasításnak” tesz eleget, vagy — tételezzük fel az ideális helyzetet — szakmai tudása szerint szervez, rendez, intézkedik, dolgozik. S ha jelentősebb összegű nyere- ■ séggel zárja az évet, akkor sem elégedhet meg. Egyrészt mert nem a nyereség arányában részesül a többől, másrészt meg esetleg a következő évadra szóló bevételi tervét emelik meg irreális módon. S a lelkiismerete sem lehet nyugodt, hiszen egy művelődési otthon bevételét szinte kizárólagosan a művelődéspolitikai irányelvek csorbításával, és a színvonal csökkentésével tudja megvalósítani. N os, ebből (is) ered az a félsz, ami miatt az úgynevezett társadalmasítás nem látszik üdvözítőnek. Az első jelek szerint a fenttartók ezt arra kénytelenek felhasználni, hogy a közművelődés egész ügyét (s elsősorban az anyagi-gazdasági vonatkozásokat) elinté- zettnek' vegyék. A társadalmi bázis pedig nem lehet olyan erős, hogy a közművelődés „kitartását” felvállalhassa. Ugyanakkor a felügyelet (itt elsősorban ismét csak a tanácsokról van szó) fenntartja magának a beleszólás, az irányítás jogát. Fura és apolitikus helyzet állhat elő: anyagilag nem vagy csak elenyésző részben támogatok, de ugyanakkorán követelek. E torzulások jelentkezésének lehetősége (sajnos) benne rejlik az idézett törvényben. Megdöbbentő talán, de így van. Ez pedig abból ered, hogy a közművelődési törvény azon rendeletek közé tartozik, amelyeknek nincsen végrehajtó utasítási része, nem tartalmaz szankcionáló kitételeket. Arra még aligha volt példa, hogy e törvény be nem tartása miatt bárkinek, illetve bármelyik intézménynek, szervezetnek baja, hátránya lett volna. Igaz ugyan, hogy a felügyeleti szervek általában rendszeresen beszámoltatják például a helyi művelődési otthon vezetőjét egy- egy időszak munkájáról. De hát ki olyan magatehetetlen, aki nem tud „összehozni” egy hangzatos — s már elnézést a kiszólásért, de ez zömében így van: —, a laikus hallgatóságot meggyőző beszámolót? S ezek a jelentések mindig testület előtt hangzanak el, az hagyja jóvá. A felügyeletet azonban személyek gyakorolják, akik meg általában nem tagjai ezeknek a testületeknek. S itt bezárul a kör ... A „túloldal”, vagyis a felügyeletet ellátó szervezet most jogosan teszi fel a kérdést: akkor mi a teendő, hiszen ők is szeretnék ellátni feladatukat. Igen, a közművelődés — s ezen belül a művelődési otthonokban megvalósítható tevékenység — azok közé tartozik, aminek megméretése, etalonokhoz. és paraméterekhez kötése szinte lehetetlen. Évek óta (s talán több évtizede már?!) jelentkezik az a törekvés, amely ezt a gondot szeretné megszüntetni: bizonyos elvárásminimumokat kellene kidolgozni. A bürokratikusán hangzó szóösszetétel azt fedi, hogy alapja lehessen az ellenőrzésnek, az esetleges felelősségre vonásnak. Népművelő és irányító egyaránt tisztában van azzal, hol is húzódnak a minimumhatárok. Csakhogy ezeket közhírré tenni (egyelőre?) nem lehet. Ennek oka a fentiekből ered: előbb azokat a feltételeket kellene biztosítani, amelyek ennek a minimumnak a teljesítését garantálják. Saját tapasztalatok alapján: például megyénk művelődési otthonainak jelentős részét még épületnek sem lehetne nevezni; állaguk szinte semmilyen tevékenységnek nem lehet színtere. Az ideális — s a logikus — ‘ az lenne, ha a művelődés otthonainak esztétikai, technikai, kényelmi színvonala magasabb lenne, mint egy jobban felszerelt otthoné. A gyakorlat azonban pontosan az ellenkezőt mutatja! Ismert az alapvető pedagógiai elv: előbb adni, aztán követelni. Semmiből csak semmit lehet kihozni, a nincs csak nincset teremhet. Az elvárások ruhája nagyon- nagyon bőre szabott, lötyög a realitások testén. S hízásra egyelőre nincsen sok remény . . . F eladjuk hát elveinket? Semmiképpen sem! Ezt bizonyítja az idézett anyag, a Népművelési Intézet szervezőinek asztalán szaporodó hozzászólások, újabb és újabb viták, valamennyi a jobbítás, a cselekvés szándékával. S ez önmagában is nagy jelentőségű. Ha az a sokat emlegetett szemlélet minden területen olyanná változik, amely- elismeri a kultúra, a művelődés, a közművelődés mindent átható és életünket (sorsunkat) meghatározó voltát, akkor elmúlhat, felszívódhat minden aggodalmunk. Akkor már abban is reménykedhetünk, hogy a művelődés házai és központjai igazi otthonná válhatnak. Mert ugyebár a kultúra szó eredeti jelentése az emberi tevékenység, alkotás, munka. Vagyis társadalmunk alapja. Nemesi László A kevermesi „Községi Népkönyvtár” 1957-es jelentését lapozgatjuk Pelle Fe- rencné, (felső képünkön) az intézmény — ma már csak könyvtár — mostani vezetőjével. Ennyi év után már érdekességszámba mennek az akkori kezdeti adatok: A könyvekből — napjainkban nem egy család többet mondhat magáénak — 207 volt. A beiratkozott olvasók száma — az akkori, magasabb lélek- szám mellett — nem több, mint 26. — A férjem látta el néhány órában a könyvtárosi teendőket — emlékszik Pelléné —, én csak kisegítettem néha, ha nem ért rá ... Az aprócska helyiséget idézi fel, melyben az egyetlen bútordarab az a szekrény volt, melyben a könyveket, tartották. És mekkora vívmány volt, mikor asztalt, székekét kaptak! Sokat méltatlankodunk a különböző statisztikák ellen, ám a régi adatokat nézegetve, szinte kívánkozik a kérdés: és most mi a helyzet? Elég a könyvtárban körülnézni, már a tágas, otthonos környezet is sok mindent elárul a hatalmas változásból. — Jelenleg 12 ezernél több kötetből válogathat a csaknem 600 olvasó. S ha ehhez hozzáteszem a folyóiratokat, napilapokat, vagy azt a 430 lemezt, melyeket különösen a gyerekek, a fiatalok hallgatnak nagy előszeretettel, igazán elégedettek lehetünk. Játékaink is vanhak, nem is akármilyenek! Most, nyáron is szívesen jönnek a gyerekek, még ha nem is annyian, mint az iskolaidőszakban. Csak úgy, kutyafuttában számbavesszük az egyes korosztályok helyi, szórakozási, kikapcsolódási lehetőségeit. Hát nem dúskálnak a választékban! Bizonyára már csak azért is vonzónak tűnik a könyvtárban töltendő idő ... Sokan a kölcsönzés után még elüldögélnek itt, jól esik egy kis terefere . . . — Jól ismerem az olvasókat, még az olvasójegyük .számát is fejből tudom — mosolyodik el Pelléné. — De nem is lehet ezt csinálni másként, csak ha szeretjük, ha kell, meghallgatjuk az embereket. Itt van például Csur- gai néni. Nincs senkije, így hát idejön, ha beszélgetni akar egy kicsit. Ha sokáig távol vagyok, szabadságon, vagy másutt, magam viszek könyvet neki, hogy ne maradjon olvasnivaló nélkül. A falon, a könyvtár életének sorsfordulóiról láthatók dokumentumok. Tábla a mostani épület 1971-es átadásáról. Amott egy oklevél 1974-ből, akkor lett kiváló - a kevermesi könyvtár. — Szeretem ezt a munkát, pedig van nehézség bőven. Az új könyvek beszerzésére igen kevés pénzt kapunk, holott, különösen a gyermekkönyvek ára egyre magasabb. Még szerencse, hogy a helyi tsz segít minket. Az olvasók megtartásáért is meg kell küzdenünk. Sokan már otthon is komoly könyvtárral bírnak. A tv és az ilyenolyan mellékes munka is rengeteg időt elvesz, alig jut idő az olvasásra. Bizony nehéz szívvel gondolok arra, hogy hamarosan nyugdíjba megyek ... A kapcsolatokról beszél, melyeket az iskolával, a tanáccsal építettek ki. fezívesen emlékezik a legutóbbi író-olvasó találkozóra is, melyre a zuhogó esővel dacolva, szép számmal eljöttek a kevermesiek .. . * * * König Petemé már maga sem tudná összeszámolni, hány éve olvasója a helyi könyvtárnak. Mikor egy időre Gyulára költözött, akkor is ide járt vissza olvasrtivaló- ért. . . • — Mondták is, hogy miért cipelem azt a sok könyvet? Ott is van könyvtár. Dehát én már csak ide szoktam, Pelléné is olyan kedvesen elbeszélget az emberrel. Segít válogatni is . .. Kőnignét otthonában kerestük fel. Unokái, Dankó Évike és Laci büszkén mutatják az éppen most olvasott könyveket. Mert — nem esett messze az alma a fájától —, ők is nagy buzgalommal járnak a könyvtárba. Évike a „pöttyös könyveket” kedveli, meg a „Tüskevárat”, Laci a „Frakk és a foci”-t bújja éppen. — Tudja — mondja a nagymama — egy ekkora házban mindig van mit dolgozni. Én azért mégis szakítok időt az olvasásra. Megvár engem a mosatlan, a felmosást sem csinálja meg helyettem senki. Olvasgatok egy kicsit, aztán folytatom a félretett munkát. A gyerekek is hányszor kérnek: mama mesélj! Én meg nem tudok nemet mondani... Míg beszélgetünk — mintha szavait akarnák igazolni — a gyerekek plédet terítenek az udvar egy árnyékos zugába. Ha már úgyis félbemaradt a nagymosás, talán rávehetik a mamát egy kis mesélésre. Most sem csalód- nak . .. Nagy Ágnes Könignc mindig szívesen mesél az unokáknak... Fotó: Fazekas László Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 4.30—7.59: Jó reggelt! 8.20: Kossuth-díj, korhű keretben. (ism.) 8.46: Kis magyar néprajz. 8.51: Népdalcsokor. 9.37: Beszélni nehéz . . . (ism.) 9.49: Hegedűmuzsika gyerekeknek. 10.05: „Vár egy új világ...” 10.35: Amikor lámpát olt édesanya. 10.50: Yehudi Menuhin kamarazene-felvételeiből. 11.41: Madrigálok. 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Törvénykönyv. Riportműsor. 13.00: Wolkmann: Gordonkaverseny. 13.24: Hegedűs Gézával beszélget Linka Agnes. 14.10: Jósika Miklós: Abafi. (ism.) 14.25: Operaslágerek. 15.00: Zengjen a muzsika. 15.30: Operettkettősök. 16.05: MR 10—14. Különkiadás, (ism.) 17.00: Vízparti történet. 17.38: Margarete Kloss operaáriákat énekel. 18.01: Kritikusok fóruma. 19.15: Párhuzamos életrajzok. 4. 20.15: Nagy mesterek — világhírű előadóművészek. 21.03: Gyurkovics Mária^és Svéd Sándor nótafelvételeiből. 21.40: Határ menti. Riportműsor. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Lionel Rogg régi szerzők műveit játssza orgonán. 22.45: A játéktól a matematikáig23.00: Bemutatjuk a Keith Jar- rett trió új dzsesszlemezét. 0.10: Éji kórusmuzsika. PETŐFI RÁDIÓ 4.30—7.59: A Petőfi rádió reggeli zenés műsora. 8.05: Idősebbek hullámhosszán. 8.50: Tíz perc külpolitika, (ism.) 9.05—12.00: Zenés délelőtt. 12.10: Fúvósátiratok. 12.25: Ütikalauz — üdülőknek. 12.30: Déki Lakatos Sán-dor népi zenekara játszik. 13.10: A tegnap slágereiből. 14.00: Lelátó. 15.05: Betűtenger — a zenéről. 16.00: Mesélő házak. 17.05: Népdalok. 17.20: Diákfoci. 17.30: ötödik sebesség. 18.30: Bili Wolfner felvételeiből. 19.05: Barangolás régi hanglemezek között. 19.38: Legkedvesebb verseiből válogat: Szabó Sándor. 20.05: A Uriah Heep „Equator” című albuma. 20.50: Igazgató voltam Wagen- nigenben. 21.05: A világszínház humora — Paraziták. 22.07: Könnyűzene Lengyelországból. 23.20: Jolantha. 24.00—4.30: Éjféltől hajnalig. III. MŰSOR 9.08: Udvardy Tiborra emlékezik Huszár Klára. 9.38: Kamarazene. 10.25: Pillanatkép. 10.30: József és a bűvös kabát. 11.03: Az orvos halála. 12.00: Tokody Ilona operafelvételeiből. 12.29: Énekeljenek a népek. 13.05: Bioritmus. 13.25: Romantikus zene. 14.20: Slágerről slágerré. 15.00: Herbert von Karajan vezényli a * Philhármóniai zenekart és a Berlini filharmonikus zenekart. 17.04: Bach kamaraszonátái. VIII/3. 17.40: Bemutatjuk új felvételeinket. 18.06: Holnap közvetítjük . . . 18.30: A Magyar Rádió szlovák nyelvű nemzetiségi műsora. 19.05: Szimfonikus zene. 20.21: Egypercesek a világirodalomban. V/l. 20.41: Moniuszko: Halka. Közben: 21.57: Lépcsőfok a végtelenbe. 22.17: Az operaközvetítés folytatása. SZOLNOKISTÜDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Farmer és nyakkendő. Ifjúsági magazin. 18.00—18.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.25: Tévétorna, (ism.) 8.30: Szünidei matiné. 9.30: Delta. 9.55: Fekete fülő fehér Bim. 11.25: Képújság. 16.40: Hírek. 16.50: Mint egy ellenőrzés. IV/1. 17.50: Képújság. 17.55: Egészségünkért! 18.10: Agrárvilág. 18.50: A Közönségszolgálat tájékoztatója. 18:55: Reklám. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: Kék fény. 21.15: Békés Jpzsef: Császárok. 22.55: Tv-híradó 3. 23.05: Himnusz. II. MŰSOR 17.45: Cimboraság. 18.10: Képújság. 18.15: Európai biztonsági és együttműködési értekezlet. 19.00: A pécs^ körzeti stúdió német nyelvű nemzetiségi műsora. 19.20: Nyolc dal a stúdióban. 20.00: Szép Szó. 20.50: Tv-híradó 2. 21.10: Női-férfi válogatott atlétikai viadal. Közvetítés Helsinkiből. 22.10: Képújság. BELGRAD, I. MŰSOR 17.30: Magyar nyelvű tv-napló. 17.50: Videooldalak. 18.00: Hírek. 18.05: Tv-naptár. 18.15: A világ legendái — sorozat gyermekeknek. 18.45: Szórakoztató adás. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: A halálra ítélt, dala — amerikai játékfilm. 22.30: Tv-napló. II. MŰSOR 19.00: össznépi védelem. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Nyári fesztiválok — komolyzenei adás. 20.50: Hírek. 20.55: Dokumentumadás. 21.40: Isztria és a Quarnero dallamai. 22.40: A“ pulai filmfesztivál krónikája. BUKAREST 20.00: Tv-híradó. 20.20 : Gazdasági figyelő. 20.40: Irodalmi összeállítás. 21.00: A lehetőség határai — szovjet film. 21.50: Tvrhíradó. MOZI Békés Bástya: A szavanna fia. Békés Kert: Kincs, ami nincs. Békéscsaba Szabadság: de. 10, 4 és 6-kor: Alkonyat, 8-kor: Megszállottság. Békéscsaba Terv: fél 6-kor: Koma kalandjai, fél 8-kor: Átlagemberek. Gyula Erkel: Éden boldog-boldogtalannak. Gyula Petőfi: 4-kor: Fej nélküli lovas, 6-kor: Ragtime I —II. Orosháza Partizán: A cápa. Szeghalom Ady: Tudom, hogy tudod, hogy tudom.
