Békés Megyei Népújság, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-02 / 153. szám
1985. július 2., kedd NÉPÚJSÁG Először Gyulán, Ács Jánossal Fotó: Béla Ottó Három, kettő, egy ... Megkezdődött a visszaszámlálás. Pénteken este lesz Gyulán az idei első várszí újházi ősbemutató. Szatf> György: Kun László szerelmei című drámájának rendezőjével, Acs Jánossal egy próba előtt beszélgettünk. — Még nem láttam sose Gyulán várszínházi előadást, így nem is zavar az előttem itt járt neves művészek íé- nye-árnyéka — mondja Ács János. Ä vár pontosan illik Szabó György drámájához: kicsit szomorú, kicsit fáradt, elszegényedett de mégis erőt sugárzó környezet. Jó helyszín nyári színházi estékhez. — Történelmi tárgyú dráma ősbemutatójához ... — Igen. Csakhogy a történelem egyes szakaszait színpadon megeleveníteni sok veszéllyel jár. Annak érdekében, hogy a nézők értsék, ki kicsoda, a szerző néha túl sok információt zsúfol a drámába. Ha mindez a színpadszerűség rovására megy, etikátlannak tartom a bemutatót. Máskor a közvéleményben már kialakult képpel ütközik a dráma, szellemi birkózás, dulakodás zaj-, lik a fejekben, amely túlzottan terheli az előadást. Szabó György darabját azért vállalom, mert ha a fenti hibák fel is tűnnek munkájában, azok nem zavaróak, a próbák során korrigálhatok. Van benne egy nagy formátumú főszerep, Kun László figurája, körülötte pedig érdekes karakterszerepek vannak. Jók a darab teátrális arányai. — Milyennek kívánja láttatni Kun Lászlót, az utolsó- előtti árpádházi királyunkat? — Különös ember, akit sem a felesége, sem a kör7 nyezete nem ért meg. Nehéz is őt megérteni! Hős is, buta is, néhol Hamlettel rokon. Számomra legizgatóbb, hogy azért visszahúzódó, mert nem tudja mi történik körülötte. Sorsát látva elgondolkozhatunk, hogy mi a jó, és mi a rossz bennünk, s az információk hiánya miért késztet elhibázott döntésekre. Mivel a színház nem az a hely, ahol kimondunk dolgokat, szeretném, ha a néző nem egészen értené miről van szó. Ha hazavinné magával az élményt, tovább gondolná az előadást. — Rendezői hitvallása ez? — Színházi hitvallásom. Rendezőként az a dolgom, hogy olyan alkotói légkört teremtsek, amelyben lehetőség van szenvedélyes, pontosan vezetett, jelentős előadás megszületésére. A színész ezt megérzi, hálás érte és képes felragyogtatni legjobb értékeit. — Kaposvárott ennyi lenne a jó színház titka? — Vendégként sokat dol-i gozom különböző színházaknál, hiszen kell a megmérettetés, izgalom, friss szellemi kaland. Ám a „házasságom’', a hátország biztonsága Kaposvár számomra. Titok pedig annyi csupán, hogy legyen néhány ember, akik nem akarják „megölni” egymást. Kisszerű csaták helyett figyeljenek oda egymás értékeire, és szenvedélyes demokrácia tartsa össze a közönséget. A rendező ebben a csapatban orvos, pszichológus, gyóntatóatya és börtönőr is egy személyben. S, ha megtalálja a jó arányokat a pontos munka és a kellemes együttlét között, talán sikeres előadás részese lehet. Ennek reményében vagyok Gyulán, hagyom itt első névjegyem. Andódy Tibor Emlékezés egy pedagégusgeneráciéra Véletlen volt, mégis különös fényt, hangsúlyt adott a találkozónak, hogy éppen a pedagógusnapra esett. Róluk, akik nyugdíjban vannak már, ezen a napon bizony meg szoktak felejtkezni. Most, egymás számbavételekor, az egykori szegedi tanítóképző intézet falai között ülve, erre is gondoltak. De el sem kerülhették volna, hiszen a Nagyasszonyunkról elnevezett Szegény Iskolanővérek vezetése alatt álló Római Katolikus Elemi Népiskolai Tanítóképző Intézet 19J5-ben végzett diáklányai — egy világégést is túlélve — generációk egész sorát nevelték fel. És megállták a helyüket. Olyan muníciót kaptak ebben az iskolában a 14 éves fejjel bekerült kis növendékek, hogy bátran vállalhatták a lámpás szerepet. Illetve csak vállalták volna. Többségük nem tudott elhelyezkedni, s hogy ne felejtsék el a tanultakat, ingyen vállaltak munkát. Akinek a szülei tehetősebbek voltak, négy év haladékot nyertek azzal, hogy továbbtanultak a szegedi tanárképző főiskolán. De ők voltak kevesebben. Aztán a történelem közbeszólt. A visszacsatolt részekre, Bánátba, Erdélybe küldték a fiatal tanítólányokat, olykor olyan iskolákba, ahol a diák és a tanító nem értette egymás nyelvét. Űk voltak azok, akik a fronton harcoló ifjú férjükért aggódtak, miközben ellátták, nevelték a gyerekeket. A sajátjukat, s a másokét is .. . Aztán ők szervezték az első úttörőcsapatokat, jártak szemináriumokra, ahogyan nevezték, „átnevelésre”, s hittek a jobb jövőben. Szombatonként, vasárnaponként társadalmi munkában az alföldiek gyapotot szedtek, vagy gyermekekből verbuvált színjátszó csoportjaikkal járták a falvakat, szórakoztatták az aratókat. És este újból a katedrára álltak, hogy megtanítsák a betűvetésre a felnőtt embereket is. És közben meg kellett küzdjenek az elmaradottsággal, a hamis híresztelésekkel, a szellemi sötétségből táplálkozó babonákkal. Nekik valahogy mindig embert próbáló feladataik voltak. Amire iskolájuk, a szegedi tanítóképző erkölcsi tartással. a magukkal szemben támasztott igényesség állandó gyakorlásával készítette fel őket. Jelszavukká vált osztályfőnökük, Adalberta néni intelme, amit minden találkozó alkalmával, így ezen az ötvenediken is idéztek: „Szüntelenül tanulnunk kell, hogy helytállhassunk”. És ők tanultak. Többségük tanár lett, szakmája kiválósága. A múlt nyugdíjas éveikig utánuk nyúlt. Az első évek, majdnem évtized állástalan nyomorúsága és a háború miatt jó néhányan még a szükséges szolgálati időt sem tudták megszere?ni. ök a kisnyugdíjasok, amiért — ha bírják erővel —, így, hetvenedik évük múltán is kényszerülnek dolgozni. Az 51 végzett tanítóból ezt a megható találkozót 38-an érték meg. Ki ilyen, ki olyan egészséggel. De az iskolapadba ülve újból mesélő kedvű diáklányokká változtak... Hálás szívvel hallgatták a ma már Juhász Gyula Tanárképző Főiskolává avanzsált iskolájukban a találkozójukat megtisztelő főigazgató-helyettest, Rozgonyiné Molnár Emmát, aki a ma pedagógusképzésének szépségéről, gondjairól őszinte hangon beszélt a jelen iránt is érdeklődő ünneplőknek. Az ősz fejek bólogattak annak jeléül, hogy a hivatástudat kérdését hasonlóképpen látják. Mert ha ki is maradtak az új tantervekből, a pedagógushivatás lényege ma sem változott, s ezt ők jól tudják. Hit, gyermekszeretet, következetesség, áldozatvállalás nélkül ugyan le lehet pergetni a tanítási órákat, de nevelni: nos, azt nem lehet. A gyermekek, unokák büszkeséggel, némi csodálkozással, és nagy figyelemmel hallgatták vallomásaikat. Nem lehetett nem érteni őket. Szép, kifejező beszédük, pontos fogalmazásuk, gesztusaik és mimikájuk, megfáradt, mégis boldog arcuk mindenkit lebilincselt. Furcsa, de most, ezen a találkozón — amit saját örömükre, újjáéledésükre szerveztek —, is lehetett tanulni tőlük. Hogy ma is hisznek hivatásukban, hogy nem bánták meg. nagy vállalkozásukat, az embernevelést, hogy át tudtak változni egykori önmagukból a mát hinni, hirdetni tudó emberré. Pedig nagy és mély sebeket hordanak. Sokuk gyermeke elröpült örökre a világ más tájai felé, s ők egyedül maradtak. Meglátogatják őket, és mindig visszatérnek. Gyökereik mélyen fogantak ebben a hazában, ahol életük javát leélték, s ahová szüleik, férjeik, egykori tanáraik, osztálytársaik sírjai is kötik őket. Valakinek mindig vinni kell a virágot. Mint most is, ezen a találkozón. B. Sajti Emese KÉPERNYŐ Színészpalánták A színészek általában érdekes riportalanyok. Szélsőségekben gazdag életük már a Színművészetin „beindul”. Az ott eltöltött négy év nemcsak a tehetség, de a helyezkedni tudás naponkénti próbája is. A csütörtök esti Színházról néhány percben című. végzősöket bemutató műsor viszont csapnivalóra sikeredett. Az egymás előtt megszólaló srácok és lányok láthatóan bénultak voltak, hiszen nyitott könyvként ismerik egymást. A kérdések ráadásul- — finoman szólva — nem voltak érzelmeket felkavarok. Aztán Szirtes Tamás osztályfőnök jelenlététől sem lettek felszabadultabbak a színészpalánták. Az ő bölcsessége átragadt rájuk, s bölcset játszottak. Rosszul. Csupa se hal, se hús növendék szólalt meg. Ráadásul, ami meggyőzni hivatott volna — a vizsgaelőadás néhány részlete — az sem győzhetett meg minket. Hangtechnikailag több mint tökéletlen felvételeket hallhattunk egy musicalből, amit különben sem kifejezetten musicalszínészek adtak elő. Play back világunkban amatőrízü volt az a néhány részlet. Az meg végképp szerencsétlen párhuzam volt, mikor a leendő színészek jövőjét a Kabaré egyik híres kórusának szövegével párosította a műsor, s azt énekelték, hogy „holnap ez mind miénk”. Ugyanis a szereplők keze — hűen a darabhoz — épp Hitlert köszöntötte. Hadd ne fejezzem ki magam erősebben: ez átgondolatlan volt. Igaz, a szöveg alapján kézenfekvő, akárcsak az ötlet, hogy mutassunk be végzős színészeket. Csakhogy el kell dönteni, mi az, ami érdekel minket, és hogy kinek készül a műsor. A_.szakmának semmiképp sem készülhetett. Az átlagnéző viszont semmit sem tudott meg ezekről a fiatalokról. Legfeljebb, hogy nem volt köny- hyű a főiskola, meg nem lesz könnyű majd a színházaknál. Ezekkel a hírekkel évek óta tele van a padlás. De nem folytatom. A végzősök több tisztességes, egészséges reklámot érdemeltek volna. Carter Az utolsó mondatig nem tudtam rájönni a csütörtök esti Panorámát nézve, hogy Carter miért szimpatikus. Persze Reagan után már amúgy is leadtuk az igényeinket. De mégsem emiatt. Ha most azt írom, hogy az őszintesége miatt, sablon magyarázatért látszottam az érdeklődést felcsigázni. Jobbat mégse tudok. Kár, hogy ezt az őszinteséget nem elnöksége ideje alatt ismerhettük meg. Egy politikusnál az őszinteségnek mindenképp fokozatai vannak. Megszokásaink szerint egy nagyon „őszinte” politikus még mindig minden hájjal megkentebb, mint egy könnyen futó szekér. De Carter lelkészi magatartása attól az utolsó mondattól végképp hitelt kapott. Attól, amikor Kennedynek bukást kívánt. Nem kontörfalazott. nem szépített, csak mosolygott saját vágyán. Recept nincs Még a legegyszerűbb étel elkészítésének módja sem válik be mindig. Mert hiába adagolja gép az alkotóanyagokat, hiába méri pontos óra a munkaszakaszokat, minden anyag naponta más életet él. S ráadásul ott van a fogyasztó az ő pillanatnyi hangulatváltozásaival. Művészeti produktumokra még ennyire sincs recept. Persze vannak világhírű iparosok, akik megérezve a kor szellemét, úgy írják mondjuk egy film forgatókönyvét, akár a szakácskönyvet, könnyedén játszanak az érzelmek klaviatúráján. Ám minden kor a művészet legalapvetőbb kérdéseire is csak vagylagos választ tud adni. A színházi szakemberek és a filmesek visszatérő gondja, hogy lehet-e egy megírt művet a színpadon vagy a filmen megváltoztatni. A kérdés néha etikai színezetet kap. Mert ha megváltoztatom, akkor mi szükségem rá, akkor miért pont azt játszom. Persze a világ a kuriózumokra figyel fel. Néztem a Stúdió ’85 keddi adását, s örömmel láttam viszont egy-egy villanásban ezt az alapkérdést. Garas Dezső a Csárdáskirálynőt rendezi. Neki — ha már vállalta — tetszik a Csárdáskirálynő. Győzködött minket, hogy bár ez egy bugyuta történet, mégis ezt akarja megrendezni, vállalva a Csárdáskirálynő sekélyes igazságtartalmú optimizmusát. Esze ágában sincs persziflázst játszani. Ezek után jött a beszélgetés Doctorowval, akinek Ragtime című könyvéből Milos Forman filmet készített. Doctorow nem szereti Forman filmjét. mert Forman nem az ő mondandójára épített. A film éltől függetlenül jó és sikeres. Két szélső példa néhány mondatban. Nincs recept, legfeljebb annyi, hogy a nagy alkotoknak mindent szabad. Persze ez nem jelent se többet, se kevesebbet, mint hogy szabad vállalniuk önmagukat. Csak annyit, de annyit feltétlenül. Ez viszont, azt hiszem, mindannyiunkra igaz. Ungar Tamás Mai műsor KOSSUTH RÄDIÖ 4.30—7.59: Jó reggelt! 8.20: Társalgó. 9.44: Csongor és Tünde. Részletek Weiner Leó szvitjé- ből. 10.05: Történetek az állatokról. 10.35: Éneklő Ifjúság. 10.51: Nóták. 11.40: Isten egyetlen igazi pénze. IX/4. 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Zenekari muzsika. 13.29: Sorsfordító pillanatok. Mándy Ivánnal beszélget Kabdebó Lóránt. 14.10: Magyarán szólva . . . 14.25: Orvosi tanácsok. 14.30: Dzsesszmelódiák. 15.00: Élő világirodalom: Hollandia. 15.20: Népi dallamok nagy mesterek kezében: Ravel-mű- vek. 16.05: A Gyermekrádió kívánságműsora. 17.00: Vízparti történet. Epizódok Si Naj-an regényéből. VII/1. 17.32: Ortonali filmzenéiből. 17.45: A Szabó család. 19.15: Kilátó. 20.00: Puccini: A köpeny. Egy- felvonásos opera. 20.54: Nathan Milstein hegedül. 21.30: Agyak a bankban? 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: A világszínház humora. 23.48: Andrés Segovia saját átirataiból gitározik. 0.10: Délhúsa Gjon dalaiból. PETŐFI RÁDIÓ 4.30—7.59: A Petőfi rádió reggeli zenés műsora. 8.08: Slágermúzeum. 8.50: Tíz perc külpolitika, (ism.) 9.05—12.00: Napközben. 12.10: Kukely Júlia operettfelvételeiből. 12.30: Népdalok. 13.05: Popzene — sztereóban. 14.00: Az Almásfüzitői Timföldgyár Petőfi Művelődési Házának fúvószenekara játszik. 14.20: A zeneiskolások zeneiskolásoknak muzsikálnak. 14.40: Rapcsányi László vendége Bérei László fényképész. (ism.) 15.05: Banyák Nándor népi zenekara játszik. 15.20: Könyvről könyvért. 15.30: Csúcsforgalom. 17.30: Kamasz-panasz. 18.30: Gramofonalbum. 19.05: Csak fiataloknak! 20.06: Kavargóit ábránd és való. Dokumentumjáték. 21.05: A pajzán griífmadár. VII/6. 21.26: Magnósok, figyelem! 22.06: Ádám Jenő feldolgozása: Szép jóestét. 22.13: Filmfül. 23.20: Karnevál Rómában. 24.00—4.30: Éjféltől hajnalig. III. MŰSOR 9.08: Sába királynő e. Részletek Goldmark operájából. 10.00: Kamaramuzsika. 10.52: Dimitri Mitropoulos hangversenyfelvételeiből. 12.30: Nagy László költészete. 13.05: Nemzetközi sajtószemle. 13.20: Jenufa. Részletek Janá- cek operájából. 14.03: Az Éder vonósnégyes hangversenye. 15.30: Labirintus. 15.45: Muzsika gyerekeknek. 16.00: Operarészletek. 16.40: A Szovjet Rádió felvételeiből. 17.35: Magyar zeneszerzők. 18.30: A Magyar Rádió szerb- horvát nyejvű nemzetiségi műsora Pécsről. 19.05: A Magyar Rádió német nyelvű műsora Pécsről. 19.35: Régi francia muzsika. 20.10: Hangszeres népdalfeldolgozások. 20.30: Eszmék faggatása. 21.00: A syracusai fiúk. Részletek Rodgers zenés játékából. 21.30: Mahler: IX. szimfónia. 22.45: George Benson együttese játszik. I. SZOLNOKI STÜDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: A táborban szép a nyár. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Az Express Együttes új felvételeiből. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.25: Tévétorna, (ism.) 8.30: Szünidei matiné. 9.35: Épjtészet. V/l. (ism.) 9.55: Üldözés. Román film. 11.30: Képújság. 16.55: Hírek. 17.00: A chip-csodák kora. Angol filmsorozat. III/2. (ism.) 17.45: Három nap tévéműsora. 17.50: Régi magyar filmslágerek. 18.20: Reklám. 18.25: Képújság. 18.30: Diagnózis. 18.50: Mini Stúdió ’85. 18.55: Reklám. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: A fekete álarc. Spanyol kalandfilmsorozat. VIII/1. 21.00: Stúdió ’85. 22.00: Népdalkórusok. 22.05: Tv-híradó 3. 22.15: Himnusz. II. MŰSOR 17.35: Képújság. 17.40: Zsebtévé. (ism.) 18.10: Sakk-matt. 18.30: Körzeti adások. 19.05: Komodói varánuszok. NSZK rövidfilm. (ism.) 19.40: Bulgária bennszülött ereklyenövényei. Bolgár kisfilm. (ism.) 20.00: Beethoven-ciklus. NSZK filmsorozat. Xl/l. 21.00: Tv-híradó 2. 21.20: Reklám. 21.25: Mi ketten. Angol tévéfilmsorozat. Vl/l. 21.50: Képújság. BUKAREST 20.00: Tv-híradó. 20.15: Gazdasági figyelő. 20.35: Tv-színház. 21.50: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.50: Videooldalak. 18.00: Hírek.-18.05: Tv-naptár. 18.15: Dokumentumadás gyermekeknek. 18.45: Thommy’s pop show extra. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Témák — belpolitikai adás. 20.45: Lottóhúzás. 20.55: A hóhérok is meghalnak — amerikai játékfilm. 22.35: Tv-napló. II. MŰSOR 16.45: Kézilabda. 19.00: Ex libris — adás a kultúra köréből. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Népi muzsika. 20.50: Hírek. 20.55: A szabadság útjain — do- , kumentumadás. 21.40: A könyv ideje. MOZI Békés Bástya: 4-kor: Csizmás kandúr, 6 és 8-kor: Eszterlánc. Békéscsaba Szabadság: Sandokan. Békéscsaba Terv: fél 6-kor: UFO Arizonában. fél 8-kor: Ezermilliárd dollár. Gyula Erkel: A cápa. Gyula Petőfi: 4-kor: A dunai hajós, 6 és negyed 9-kor: A cápa. Orosháza Partizán: A veréb is madár. Szeghalom Ady:Dzsessz- bolondok.
