Békés Megyei Népújság, 1985. július (40. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-13 / 163. szám
1985. július 13., szombat o OFOLDUNK Mezőhegyes Űt a Hild-éremig Kedves Olvasónk! Mezőhegyes bemutatásával a Békés Megyei Népújság „Szülőföldünk” rovata új sorozatot indít útjára. Terveink szerint ez a sorozat nem meghatározott időközönként, de időről időre jelentkezve, megyénk egy-egy településéről, annak múltjáról, jelenéről és tervezett közeljövőjéről, az eddig elért eredményekről, a mindennapok gondjairól, a gyorsabb fejlődés közös erővel leküzdhető akadályairól adna áttekintést, átfogó képet. (A településekről megjelenő írások sorrendje semmiféle értékrendet nem tükröz, és igyekeztünk elkerülni a városok, a nagy- és kisközségek betűrend szerinti felvonultatását is.) A kombinát cukorgyára A HÓDIKÖT üzeme A vasipari szövetkezet A kender gyár A tiszántúli folyók vízválasztóján kialakult televé- nyes síkságon felvirágzott nagyközség lakói ma is szívesen fogalmaznak úgy, hogy Mezőhegyes úgyszólván az Emberrel- egyidős. Ebből annyi mindenképpen igaz, hogy a régi lóversenytér közelében valóban rábukkantak egy őstanyahelyre, ahol kő- és csonteszközöket is találtak. MÉNESINTÉZET A LAKATLAN PUSZTÁN Az is bizonyítható, hogy lakott terület volt már a népvándorlás, a honfoglalás korában is, s hogy előbb a tatárjárás, három évszázad múltán pedig a török dúlás tette lakatlan pusztává, több mint száz évre. Arra pedig, hogy igazi településsé alakuljon, még további száz évet kellett várni: az osztrák örökösödési háború, és a hétéves háború pusztításai győzték meg Mária Teréziát, majd fiát, II. József császárt arról, hogy el kell fogadnia Csekonics vérteskapitány tervezetét a monarchia lóállományának feltöltésére. Így kezdte meg egy 1784. december 20-án kelt rendelet alapján működését a császári és királyi ménesintézet Mezőhegyesen. A kiegyezésig a ménesintézet fő tevékenysége a lótenyésztési maradt, a növény- termesztést is ennek a célnak rendelték alá. Ennek a feladatnak Mezőhegyes viszont igen magas szinten tett eleget, három kiváló lófajtájával, a Nóniussal, a Gidránnal és a Furioso North-Star keresztezéséből alakult mezőhegyesi félvérrel az egész magyarországi lótenyésztést döntően befolyásolta. Új irányt a fejlődésnek a kiegyezés után a magyar földművelésügyi minisztérium lótenyésztési osztályának vezetője, Kozma Ferenc, illetve a Mezőhegyes élére kinevezett Gluzek Gyula adott nagyszabású terveivel, amelyeknek eredményeként a ménesbirtok hamarosan európai hírű nagyüzemmé vált. A település fejlődése természetesen szervesen egybefonódott a birtok felvirágzásával: Mezőhegyes 1883ban bekapcsolódott a vasúti forgalomba, megépült az első répaszeszfőzde, azután még további hat, majd a központi finomító, elevátor, magtár gazdagította nemsokára a létesítmények sorát. 92 kilométeres élővízcsatorna, cukorgyár, 70 kilométer hosszú gazdasági kisvasút, tégla- és kendergyár következett, megjelent a gőzeke — csoda-e, ha 1919-ben a román királyi intervenciós csapatok nagy körültekintéssel szervezték meg minden mozdítható elszállítását Mezőhegyesről, Horthy Magyarországa a két világháború között igyekezett ugyan a birtok régi fényét visszaszerezni, de az akkori pénzügyi helyzetben, és az ismert társadalmi viszonyok közepette a mező- gazdaság, az ipar és a közlekedés fellendítése nem vonta maga után a település kommunális, egészségügyiszociális és kulturális ellátottsági színvonalának emelését. Féja Géza, a „Viharsarok” írója az 1930-as évek közepén így látja Mezőhegyest: „állatok és urak kacsalábon forgó kastélya — cselédek és summások siralomháza.” Mezőhegyes az Emberrel egyidős — említettük az előbbi fejezet elején a nagyközségben közismert egyik közkeletű mondást. A másik így hangzik: Mezőhegyes a II. világháború után annak összes következményét magán viselte. Érthető hát, ha több évbe tellett, mire mindezt úgy ahogy kiheverte: tudományos alapokra helyezték a gazdálkodást a növénytermesztésben és állattenyésztésben egyaránt, emellett — a hagyományokra tekintettel — Mezőhegyest megbízták a versenylótenyésztéssel is. És a mezőhegyesi ugráló fajta 1984-ben állami elismerésben részesült, miközben a lovassport nagymesterei mezőhegyesi lovakkal egymás után nyertek értékes helyezéseket a különböző hazai és nemzetközi versenyeken. MEGALAKUL A MEZÖGAZDASÄGI KOMBINAT De térjünk vissza a Mezőhegyesi Állami Gazdasághoz, amely 1974-ben a dombegyházi, majd 1977-ben a Bánkúti Állami Gazdaság területével kiegészülve, csaknem 20 ezer hektáros, 3700 embert foglalkoztató nagygazdasággá alakult, s 1981-ben — a mezőhegyesi cukorgyárral egyesülve — elnyerte , a mezőgazdasági kombinát rangját. A kombinát növénytermesztése négy kultúrán alapul. Ezek: őszi búza, kukorica (takarmány, hibrid, siló), cukorrépa és lucerna. Jellemző, hogy valamennyit kiterjedt területen, és kiugró hozamokkal termeszti. (Búzából 7,1 tonna, kukoricából 11,5 tonna volt az eddigi legmagasabb hektáronkénti átlag 1981-ben, illetve 1982- ben.) Az állattenyésztési főágazat három állatfajt tenyészt: szarvasmarhát, sertést és lovat. A szarvasmarha-tenyésztés az egyik legjelentősebb ágazat. Mint törzstenyészet, jelentős hatást gyakorol az ország köztenyésztésére. Ma már több, mint 16 millió liter tejet ad évente a népgazdaságnak a kombinát, s tehenenként meghaladta a 6 ezer literes évi tej- hozamot. A kombinát több rétegű integráló szerepet tölt be a termelésben. 1977-től rendszergazdája az Iparszerű Sertéshús Termelési Rendszernek, amelyhez különböző mértékben ugyan, de 110 üzem csatlakozott eddig. Jelenleg több mint 60 ezres a sertésállomány, és a ‘nagyarányú hústermelésen túl a körzet nagyüzemeit tenyész- anyaggal is ellátja. Ipari tevékenységei közül a legfontosabbak: a kombinátban, és 10 partner termelőszövetkezetben megtermelt hibrid kukoricát feldolgozó vetőmagüzem, a takarmány-feldolgozó üzemek, a környéket tájjellegű készítményekkel ellátó húsüzem, valamint a 23 üzem répáját feldolgozó cukorgyár. EGY NAGYKÖZSÉG MAGARA TALÄL A második világháborút követően az országra jellemző nehéz anyagi helyzetben a termelés fejlesztése mellett — amit súlyosbított, hogy a helyi erők az összefogás helyett szétforgácsolódtak — a település fejlesztésére már nem futotta. Egészen a hetvenes évek legelejéig a nagyközség az „örökségen” kívül alig-alig tudott felmutatni valamit. Lényeges változás csak 1971-től, illetve 1973-tól következett be, átalakult a tanács, s a gazdaság vezetése is, az anyagi eszközök bővültek, a községi feladatok megvalósulásához eredményes ' koordinációs tevékenység párosult. A község fejlődésében mérföldkő volt a szennyvízhálózat és tisztítótelep, valamint a vízvezeték-hálózat és víztorony megépítése. A lakáshelyzet javítására, és a korszerűtlen lakáskörülmények felszámolására nagyarányú lakásépítési program kezdődött: három lakótelepen 572 összkomfortos lakás épült. S ami külön is figyelemre méltó: a rohamléptékű fejlődésben is külön gondot fordított a nagyközség a település arculatának tudatos alakítására. A község egészségügyi helyzete mind a tárgyi, mind a személyi feltételek tekintetében sokat javult. Korszerű, két munkahelyes fogorvosi rendelőben történhet a gyógyítás 1984" szeptembere óta, s az egészségház átalakításával ugyancsak a fenti időponttól gyermekorvosi körzet létesült. A megyei tanács segítségével javult a szociális ellátások színvonala és mértéke. Egy főfoglalkozású és 7 társadalmi gondozó segít az időskorúak ellátásában. Ami viszont igen nagy gond: a nagyközségben a központi orvosi ügyelet nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Az oktatásban példaszerűen teremtették meg a körzetesítés, és ezzel egyidőben a szakrendszerű oktatás bevezetésének tárgyi feltételeit. A külterületi településekről diákotthonba költözhettek a felső tagozatos tanulók, akik immár fedett uszodában sajátíthatják el a víz színén maradás módszereit. Az V. ötéves tervben indult és 1983. május 26-án került átadásra az általános művelődési központ, amely Mezőhegyesnek ugyancsak jogos büszkesége. Az építkezés a település apraját, nagyját megmozgatta. S ha már itt tartunk szóljunk arról is, hogy az V. ötéves terv időszakában Mezőhegyes lakossága 12 és fél millió, 1981-től 1984 végéig pedig 21 és fél millió forintnyi társadalmi munkával járult hozzá a községi feladatok teljesítéséhez. NEMCSAK A KOMBINATE A LEHETNEK BÜSZKÉK A kép Mezőhegyesről bántóan egyoldalú maradna, ha csak magáról a településről, a kombinátról szólnánk ehelyütt. Még akkor is, ha tagadhatatlan, hogy a nagyközség fejlődését, arculatának formálódását a kétszázéves múltra visszatekintő mezőgazdasági nagyüzem határozza meg döntő módon. Mezőhegyes nevét azonban a mezőgazdaság mellett lassan az iparban is megtanulják. A vasipari szövetkezet, a rugalmas fémtömlők egyedüli hazai gyártója nemcsak importot pótol, hanem olyan nagy cégek sikeres kivitelét is segíti, mint amilyen az Ikarusz. Ez a szövetkezet 5 év alatt 8 millióval növelte vagyonát, új üzemcsarnokot épített, és a mai nehéz gazdasági helyzetben nem kevesebbre vállalkoztak, mint a tavalyi 8 millió forintos nyereségének megkétszerezésére. Szót érdemel, ho*gy a Hód- Modell Ruházati Szövetkezet korszerű üzemcsarnokot épített a nagyközségben, megtette a’ Mezőkovácsháza és Vidéke Áfész is, amit megtehetett: elkészült a műszaki áruk boltja, új ABC-áruház épült, és a mágori településeket mozgó áruház járja. Az Áfész már csak a vendéglátó centrum kialakításával „adósa” Mezőhegyesnek. Űj helyen, korszerű körülmények között fogadhatja immár ügyfeleit az OTP és a takarékszövetkezet is a településen, amelynek lakói egy dolgot fájlalnak még nagyon: a kendergyár sorvadását. Ez az üzem — elhanyagolt gyáregységként — napjainkban már csak a gazdasági munkaközösségekben fizethető magasabb jövedelemmel tudja megtartani dolgozóit. A szükséges fejlesztések sorozatos elodázása után a kendergyári telep semmiképp nem illik abba a mezőhegyesi összképbe, amelyet az utóbbi évek dinamikus fejlődése alakított, amely a településképben szemet gyönyörködtető szerves egységgé alakította a régit és az újat, s amelyért Mezőhegyes 1984-ben — a nagyközségek közül elsőként — megkapta a Magyar Urbanisztikai Társaság által alapított Hild Já- nos-emlékérmet. * * * Mit tervez mindezek után Mezőhegyes 1990-ig? Alapvetően a szolgáltatások fejlesztését, a lakossági igények még jobb kielégítését. Nem maradhat abba a lakásprogram, bár ennek feltételei ma már nehezebbek, mint annak indításakor. Bővíteni kell az óvodai és bölcsődei férőhelyeket, égető szükség egy idősek napközi otthona, egy konyha az óvodáskorúak ellátására, hiányzik a nagyközségből a Patyolat, a Gelka, és fontos erősíteni azt a kedvező folyamatot, amelynek során az itt — főleg a kombinátban — fölgyülemlett szellemi energiákat Mezőhegyes közösségi életének még tartalmasabbá tételében is hasznosítják. Kőváry E. Péter Kislexikon: Közigazgatási terület: 15549 h Lakónépesség 7933 fő — belterületen 5729 fő — külterületen 2210 fő Születések száma 98 Halálozások száma 78 100 lakásra jutó lakosok száma 243 fő összkomfortos lakások aránya közüzemi vízhálózatba bekapcsolt lakások aránya 55,6 közüzemi csatornahálózatba bekapcsolt lakások aránya 18,2 kiépített belterületi utak aránya 57,9 Az egy körzeti orvosra jutó lakosok száma 2646 fő 10 000 lakosra jutó bölcsődei férőhelyek száma 16 Az 1000 lakosra jutó óvodai férőhelyek száma 40,5 Az egy osztályteremre jutó általános iskolai tanulók száma 27,7 1000 lakosra jutó bolti alapterület 445 négyzetméter 1000 lakosra jutó vendéglátó alapterület 373 négyzetméter A nagyközségbe bejáró napiéin- gázók aránya a helyben foglalkoztatottakból 26,7 százalék A nagyközségbe bejáró tanulók száma 188 fő A 20 éves és idősebb népességből a középfokú végzettségűek aránya 24,9 százalék A 25 éves és idősebb népességből felsőfokú tanintézeti végzettségűek aránya 4,6 százalék Megyei lapvásárlók és előfizetők száma 734 fő A tanácsi fejlesztési alap kiadásainak l lakosra jutó értéke 1208 forint A tanács költségvetés kiadásának egy lakosra jutó értéke 7939 forint A társadalmi munka egy lakosra jutó értéke 725 forint A tanácsháza, háttérben az épülő lakásokkal A kombinát húsboltja A Nónius szálló Az általános nevelési központ Lovasbemutató a kombinát központjában Fotó: Fazekas László, Gál Edit, Veress Erzsi
