Békés Megyei Népújság, 1985. június (40. évfolyam, 127-150. szám)

1985-06-10 / 134. szám

1085, június 10., hétfő o Gárdony után Gyopároson Olvasótábor, egyesület, mozgalom A gyulai FÉK A gyulai fiatal értelmisé­giek klubja működésének második őszi-tavaszi sze­zonján is jó néhány érdekes programot szervezett. A klub tagjai megismerkedtek Gyu­la építészetének hagyomá­nyaival, a városfejlesztési elképzelésekkel, előadást hallgattak meg a helybeli zsidóság történetéről, beszél­getésre hívták a Heti Világ- gazdaság főszerkesztő-he­lyettesét, vendégül látták Cseh Tamást és a szolnoki Híd amatőr színjátszó cso­portot. Nagy sikere volt Lel­kes László belső építész dia­vetítéssel egybekötött mexi­kói élménybeszámolójának és Kása László néprajztudós előadásának. Gedeon József, a gyulai 3. számú iskola tanára, a klub vezetője a hátralevő tavaszi programjaikról a követke­zőket mondta: — A nyári szünetig még háromszor találkozunk. Jú­nius 10-én, hétfőn este 7 programjai órától kidiai estet tartunk. Fellép a Calcutta trió, majd az előadás után indiai vacso­rán veszünk részt. Csütörtö­kön, 13-án este 7 órakor Dinnyés Józsefet látjuk ven­dégül, első nagylemezét mu­tatja be. A záróprogramunk június 15-én, szombatcin es­te 6 órakor kezdődik. Dr. Popper Péter pszichológus, a Belső utak című könyv szer­zője vezet le beszélgetést. — Tudomásom szerint a FÉK a városi tanács klubr jában szokott összejönni. Ez­úttal miért nem ott talál­koztak? — A Kövizig-klubbal az elmúlt évben nagyon jó kapcsolatokat alakítottunk ki. Jó néhány rendezvényün­ket közösen szerveztük. A FÉK-nek otthont adó városi tanács klubot technikai okok miatt most nem használhat­juk. De remélem, hogy ősz­szel már ismét ott tarthat­juk összejöveteleinket. L. S. Igen nehéz rajta kapni, szóba önteni azt az él­ményt, amely sugárzóan árad e késő tavaszi délutá­non megtartott kis beszélge­tés résztvevőiből. Az élmé­nyek sodra hát. mára sem csitult, noha a forrásul szol­gáló esemény megtörténtekor még havas volt ott is min­den. A Hazafias Népfront elnöksége és a Szakszerve- zetek_ Országos Tanácsa feb­ruár *23. és március 3. kö­zött Gárdonyban, a HNF üdülőjében olvasótábort rendezett, elsősorban a mun­kásművelődés aktivistáinak részvételére számítva. Most az orosházi művelődési köz­pont egyik szobájában ele­venednek fel az élmények. AHOGY „ÖSSZEJÖTT” — A két társadalmi szer­vezet kezdeményezte ezt a találkozót — kezdi a be­számolót Gonda Géza, a mű­velődési központ igazgató­ja. — Nehezen indult, meg­hívásos rendszerben gon­dolták. 1976-ban már volt egy hasonló olvasótábor Ze- begényben, aminek az egyik szívé-motorja a nagyszé- nási TJrbán András volt. Most ő is kapott meghívást, így értesültünk róla. Bandi bácsi különben azon keve­sek közé tartozott — sajnos, így, múlt időben lehet már róla beszélni, hiszen a gár­donyi tábor után röviddel meghalt — aki minden ener­giájával a munkásművelő­désért, mások felemeléséért dolgozott. Nos. az orosházi központ egyik bázisfeladata éppen a munkás- és munka­helyi művelődés módszerei­nek kidolgozása, az ügy tá­mogatása. Így kerültünk „hi­vatalos” kapcsolatba is a gárdonyi tábor szervezőivel. Elég az hozzá: Bandi bá­csiékkal együtt tízeq vol­tunk ott. Szolnok megye után — ahonnan tizennyol­cán voltak — mi adtuk a legnagyobb képviseletet. — Ezerkilencszáz-hatvan­kettő óta vagyok könyvtáros a ruhagyárban — mutatko-. zik be Dér Jánosné, az egyik résztvevő. — Már ’63- ban munkásművelődési ol­vasómozgalmat indítottunk, amelyet a város szülöttéről, Darvas Józsefről neveztek el. Tehát nem volt ez új nekem, mégis tanulni men­tem Gárdonyba. S ez így is volt! Közel félszázan vet­tünk részt ezen a találko­zón. Mondhatni, zsúfoltra szervezték a programot. László-Bencsik Sándor író és Maróti István, a HNF OT osztályvezetője voltak a vezetők, s ilyen emberek előadásait hallgathattuk meg, mint Fekete Gyula író­ét. László Gyula történészét. Vitányi Iván művelődésku­tatóét. TAPASZTALATOK CSERÉJE — Igazán nem is olvasó­tábor volt ez! — veszi át a szót Csizmadia Ferenc nyugdíjas mezőgazdász, aki negyvenkét évvel ezelőtt ott volt Balatonszárszón, azon a bizonyos találkozón ... — A könyvek, a tudás, az ismeret értékéről, jövőjéről esett a legtöbb szó — foly­tatja. — S bár most alapve­tően más, a fejlődést és a jövőt biztosító a társadalmi rend, ma is vannak olyan sorskérdések, amelyekről kell, szükséges, már-már létfontosságú beszélni, akár vitatkozni. Ezért én Szárszó bizonyos folytatásának, és első ilyen rendezvénynek tartom a gárdopyi tábort. — Számunkra nem új ez a forma — veti közbe Gon­da Géza. — Évekkel ezelőtt már rendeztünk olvasótá­bort, a munkásművelődés ilyen irányú támogatása nemcsak feladatunk, de gya­korlatunk i$. A népművelő számára olyan szempontból is tanulságos, hogyan tud zökkenömentesn és eredmé­nyesen együtt munkálkodni a közös célért két hasonló, de mégis más típusú intéz­mény; a művelődési ház és a könyvtár. S ebbe a kap­csolatba hogyan «,lehet ér­demben. alkotói módon be­vonni a különböző társa­dalmi szervezeteket — vagy éppen az általuk kezdemé­nyezett akciókban hogyan tudunk mi, a közművelődés munkásai közreműködni. — Nagyon-nagyon sok mindenről szó esett e bő egy hét alatt — folytatja Feri bácsi. — Volt szó az öre­gekről való gondoskodás kér­déseiről, az értékrend vál­tozásáról, az életmódról, a vallásosságról, a nyelvmű­velés taktikájának megváltoz­»tatásáról; a jelenről és a jö­vő lehetőségeiről. S persze a könyvnek, mint az egyete­mei emberi tudás jelképé­nek sorsáról is ... — Ügy hiszem, hogy el­sősorban tapasztalatok szer­zésére volt jó ez a. tábor. Egyrészt lehetett tanulni a más megyékből érkezettek­től, de mi, a helybeliek is „összejöttünk” — fűzi tovább a művelődési központ igaz­gatója. FOLYTATÁS ŐSSZEL ÉS TAVASSZAL — Éppen ezért határoztuk el, hogy ősszel olvasótábor­ba hívjuk az orosháziakat. Tíznaposra tervezzük, s egy- egy nagyobb lélegzetű témá­ban szeretnénk a Vendégek­kel elmélyedni. Az a célunk ezzel, hogy ilyen módon is fokozzuk a várossal, a sző­kébb környezettel való azo­nosulást, ébresszük fel a szunnyadó identitás érzését. Az őszi tábor azonban iga­zán főpróba is lenne. Azt szeretnénk, ha jövőre Oros­házán, Gyopároson Rendez­nék meg az országos talál­kozót. olvasótábort. — Talán akkorra már megvalósulhat a gárdonyi álom, vagyis amiről ott szó esett — teszi hozzá Csizma­dia Ferenc. — Arról lenne szó, hogy életre kellene hív­ni hazánkban az országos könyvbarát egyesületet. A szakemberek szerint leg­alább százezer érdeklődőre lehetne számítani. Addig is tartjuk a kapcsolatot. A Gárdonyban részt vevők rendszeresen levelet válta­nak; a HNF központjától eddig már két „csomagot” is kaptunk, amelyben az olvasómozgalom fejlemé­nyeiről tájékoztattak ben­nünket. Remélem, tavasszal személyesen is találkozunk. Nemesi László A sarkadi cigányklubban Fenyvesi József autodidakta cigány festő képeiből nyílt kiállítás. A Pécs környékén élő 53 éves, foglalkozását tekintve csatornaőrnek eddig 63 kiállítása volt az ország különböző területein. Legutóbb Jugoszláviában vendégszerepeit Fotó: Fazekas László II kisiparosok és a szolgáltatás A megoldás (adó)kulcsa A szolgáltatások’ színvo­nalát, minőségét szinte na­ponta kifogásoljuk. Az erő­feszítések ellenére egyre több a gond, a. megoldha­tatlannak látszó feladat. Sok a hiányszakma, akadozik az utánpótlás. Az aprqjab, de nélkülözhetetlen munkákra nem akad vállalkozó. Az ál­lami, a szövetkezeti szol­gáltatók nagy része a közü­leti megrendelők kegyeit ke­resi. Aligha véletlen, hogy az ország településeinek a 83 százaléka nélkülözi a szo­cialista szolgáltatóipart. Ezeken a helyeden a kis­iparosok igyekeznek eleget tenni a lakosság igényei­nek, ugyanakkor van olyan falu és község, ahol egyálta­lán nincs szolgáltatás. CSÖKKEN A LÉTSZÁM A kisiparosok száma Bé­kés megyében tavaly, de­cember 31-én 5187 volt, mindössze néggyel több az egy évvel korábbinál. A nö­vekedés lelassult, és a terv­időszak végére sem várható lényeges javulás. Ugyancsak jellemző adat: a fogyasztási szolgáltatások teljesítmény­értékének 60 százalékát, a hagyományos szolgáltatások­nak pedig a háromnegyedét a kisipar képviseli. A lét­számadatokat elemezve azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy 1982-től egyre többen foglalkóznak sze­mély- és teherfuvarozással. Ha ezeket nem számítjuk, megyénk kisiparosainak a száma 75-tel csökkent. Az sem megnyugtató: a főfog­lalkozású mesterek közül sokan bezárják a műhelyt, esetleg munkaviszony mel­lett vállalnak lakossági szol­gáltatást. Ennek összetett társadalmi-gazdasági okai vannak. A szakemberek sze­rint a gazdasági szabályo­zók változása kedvezőbben hatott az tuóbbiakra, hiszen az ipargyakorláshoz nem kell munkáltatói engedély, nincs társadalombiztosítási járulék, változatlan maradt a balesetbiztosítás összege. Egyszóval: kevesebb közte­herrel biztonságosabb' jö­vedelemre lehet szert ten­ni. A folyamat mindenek­előtt a kisebb településeken érezteti kedvezőtlen hatását. A VI. ötéves tervben a fejlesztési lehetőségek is szerényebbek. Megyénkben a 84 milliós állami támoga­tás 33 millió forintra módo­sult. így a kisipar is keve­sebbet kapott: 9 helyett 4,5 millió jutott a szolgáltatások bővítésére. Felépült az orosházi, folyamatban van a békéscsaba, a gyulai szol­gáltatóház létrehozása. Meg­nyitották a gyulai autójavító kisszervizt, a fodrász-koz­metikus oktatóközpontot. A hálózat további bővítését nehezíti a jelenleg érvényes rendelkezés. Ezek szerint a műhelyépítő és -fenntartó szövetkezetek legkevesebb 12 műhelyt építhetnek. Erre vi­szont a kis települések ele­ve nem vállalkozhatnak. KONKRÉT FELADATOK A bűvös kör tehát bezá­rul. Több cipészre, férfifod­rászra és szabóra, háztartási- gép-javítóra, ácsra, burkoló- ra, bádogosra, víz- és gáz­szerelőre lenne szükség. A gázprogram megindítása csőszerelőket feltételez. E szakma művelői azonban kevesen vannak. Elkelne a munkájuk Mezőkovácsházá- tól Gyomaendrődig. - Motor- szerelő kellene többek kö­zött Sarkadon, Dévaványán, Békésen, Kétegyházán. Mi­vel lehetne íellenditeni a vállalkozói kedvet, és kü­lönösebb beruházások nél­kül fejleszteni a lakossági szolgáltatást? Például az adóalapot csökkentő kedvez­ménnyel. A minisztertanácsi és a végrehajtásra kiadott pénzügyminiszteri rendelet, amely 1984 januárjától ér­vényes, lehetőséget teremt erre. Lényege: a helyi taná­csok végrehajtó bizottságai meghatározott helyiipari, kommunális és műemlékvé­delmi feladatok megvalósí­tásában közreműködő kis­iparosokat adóalapot csök­kentő kedvezményben ré­szesíthetnek. Ennek a legna­gyobb összege 50 ezer forint lehet. Az elmúlt esztendőben 135 kisiparos kapott 4800-tól 50 ezer forintig terjedő ked­vezményt. Igaz, a legmaga­sabb összegben csak hár­man részesültek. A KIOSZ megyei szervezete és az adó­közösség viszont 184 eset­ben kezdeményezte az adó­alap csökkentését, a taná­csok 59 kérelmet elutasítot­tak. Az adóközösség is csak akkor fogadhatja el a vb határozatát, ha konkrét fel­adatokhoz köti a kedvez­ményt. Talán itt van a leg­több félreértés. A tapaszta­latok azt mutatják, hogy egyes tanácsoknál csupán kommunális és műemlékvé­delmi munkákra összponto­sítanak, amely általában he­lyes, de nem az egyedüli üd­vözítő megoldás. Mintha ke­vésbé figyelnének a sajátos helyiipari gondok megvaló­sítására, a hiányszakmákra. Miért ne kaphatna adóked­vezményt például az a sze- kérfuvarpzó, aki az adott településen egyedül lát el fontos szolgáltatást, és vál­lalja, hogy mondjuk 3 évig nem adja vissza az ipart, il­letve nem megy máshova dolgozni. A végrehajtó bi­zottság ugyanis feltételeket szabhat a jobb ellátásért. Ugyanígy kikötheti többek között a férfifodrásznak, líogy ha meghatározott ideig színvonalas szolgálta­tást nyújt a faluban, ennek fejében elengedi az adóját, hiszen a 48 ezer forint évi jövedelemnél az 50 ezer fo­rintos kedvezmény teljes adómentességet jelent. A példákat sorolhatnánk. Kö­rültekintőbb, felelősségtel­jesebb. összehangoltabb munkára van szükség, mert a mostani rendelettel meg­szűnt az a jogszabály, amely­nek értelmében minden la­kossági szolgáltatásban te­vékenykedő kisiparos 10 szá­zalékos adókedvezményt kapott, és a 3 ezernél keve­sebb lélekszámú településen dolgozók további kedvez­ményben részesültek. A ne­hézkes ügyintézés táptalaja lehet az elkedvetlenedésnek, amely az ipar feladásához vezet. A KEDVEZMÉNY SZÍNE ÉS FONÁKJA Mindenesetre azt is vilá­gosan látni kell, hogy a ta­nácsok idegenkedése mögött, a tájékozatlanságon kívül nagy szerepe van a saját adóbevételnek, hiszen a ked­vezmény csökkenti ezt az összeget, és valljuk meg: a kisközségekben majdnem ez az egyetlen bevételi forrás. Mégis azt kell mondani: ott járnak el helyesen, ahol fel­ismerik, hogy a település né­pességmegtartó ereje és a lakossági szolgáltatások ja­vítása összefonódik egymás­sal. Idekívánkozik Molnár Józsefnek, a Kiosz országos elnökének megállapítása, mi­szerint a rendelet elsősor­ban nem a kisiparosokon akar segíteni, hanem az adott település szolgáltatási színvonalát hivatott javítani. A mérleg serpenyőjében ott van a tanácsok adócsökke­nése, de megtalálható a má­sik oldalon az elhanyagolt óvoda, iskola és bolt, az ál­lampolgárok rossz közérzete, amikor kilométereket kell utazniuk egy pár javításra váró lábbelivel. Ezért nem­csak a kisiparosok, hanem a területet legjobban ismerő tanácsok szakigazgatási szer­vei is kezdeményezhetik a kedvezmény megadását. Persze, az igazsághoz hoz­zátartozik: hosszú távon ez sem megoldás. Nézzük a gyakorlatot. Ha a kisiparos 1984 előtt évi 90 ezer forint jövedelemre tett szert, meg­kapta a 10 százalékos szol­gáltatási és a 40 százalékos, úgynevezett generálkedvez­ményt, így a jövedelemadó és a községfejlesztési hozzá­járulás 16 ezer forintot tett ki. A két kedvezmény levo­nása után 8 ezret kellett be­fizetnie. Most ez az összeg 11 ezer 520 forint, amely kevesebb ugyan a 16 ezernél, de az .adókulcs csökkenése ellenére, mint láttuk, többet fizet a vállalkozó. Ugyan­akkor ezzel párhuzamosan nőttek a közterhek is. A kulcs tehát szorul a zárban, amelynek a kinyitá­sához az érdekeltségi rend­szer felülvizsgálatára is szükség van. Seres Sándor Panasz, megint csak panasz... Kedd, este 6 óra 30. Ma este jó filmet vetítenek. Be­kapcsolom a televíziót. Na, mi van? Sem az egyes, sem a kettes csatorna nem ad képet, hangot. Csavargatom a gombokat. Eredménytelen próbálkozás. Elállítódhatott a központi antenna, vagy rossz az erősítő, mert a szom­szédoknál szintén némák a készülékek. Felhívom az in­gatlankezelő hibabejelentőjét. — Kérem, az egész házunkban, sőt az egész környé­ken nincs adás a magyar csatornákon. Szeretnénk, ha... — Tessék csak mondani a nevet, címet. — Igen. Varga Dezső, Tanácsköztársaság u. 63—65. De mint említettem, az egész környékről, nem tudom hány száz lakásról van szó. (Megtudtam, ezer lakásban szól (?) a tv erről az antennáról.) — Értem, de a bejelentő nevét, címét be kell vezet­nünk a naplóba. — Jó. Tehát akkor . . . — Egy pillanat. A televíziós hibák nem hozzánk tar­toznak. A szegediek átszerelték a hálózatot és egy szere­lőjük a felelős karbantartó. Tessék felhívni a .... szá­mot, ott található. Meg sem fordul a fejemben, hogy akkor miért kell fel­írni a nevemet, címemet, máris tárcsázom a megadott számot. Felveszik a kagylót. .— Kérem szépen, a tv-szerelővel szeretnék beszélni — érzem, hogy már nem én voltam az első jelentkező, mert ideges női hang válaszol. — Ez nem hibabejelentő! Téves a kapcsolás! — Bocsánat. . . Újra tárcsázom az Ingatlankezelő Vállalatot. — Jó számot tetszettek megadni az előbb? Egyeztetünk. Kiderül, hogy szerintük jó számot hív­tam és közlöm: — De hát ott azt mondták: az nem hi­babejelentő. — Tudjuk. Nagyon sok panasz érkezik a lakóktól ez­zel kapcsolatban. Tessék csak újra felhívni a számot. A szám jelentkezik és mikor kezdeném, hogy „höl­gyem, az imént..magából kikelt, éles, feldühödött hang sivít. „Megmondtam már, hogy ez nem hibabeje­lentő! Kotródjon innen!!!” — és leteszi a kagylót, mielőtt magamhoz térnék a megdöbbenéstől. Kimegyek a folyosóra és elmondom a szomszédoknak, hogyan jártam. Szörnyűlködnek. Van, aki felhívja a szá­mot, de ugyanilyen az elutasítás. Nem hagyom annyiban, hiszen az idén emelték fel duplájára a szolgáltatási díjat a központi antenna használatára, rendben tartására. Most egy férfi veszi fel a kagylót. Mondanám mit akarok, de ö sem hagyja befejezni, fenyegető hangnemben utasít rendre. — Idehallgasson! Ez magánlakás. Én nem kapok pénzt, amiért magával beszélek. ­— Én sem . . . — Nem tudom kicsoda maga .. . Megmondom ki vagyok. — ... De megkeresem a főnökét, akármilyen magas beosztásban van és elmondom neki, hogy maga teljesen „kiakasztotta'' a feleségemet. — Én? Hiszen szóhoz sem engedett jutni, pedig mind­össze azt szerettem volna kérni a lakók nevében, hogy nézzék meg, miért nem kapjuk a műsort. — Majd holnap keressenek! Nem tudom, jó kezekben van-e az a szolgáltatás, ahon­nan „kotródásra” szólítják fel a bejelentőt, de hogy a szegedi felügyelettel nem megoldott a központi antennák karbantartása Békéscsabán, az biztos, még akkor is, ha esetleg nem a hivatalosan megadott számon kell beje­lenteni a hibát. Ha már duplájára emelték a szolgáltatá­si díjat, jó lenne, ha valami elfogadhatóbb megoldást is találnának. Varga Dezső

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom