Békés Megyei Népújság, 1985. június (40. évfolyam, 127-150. szám)

1985-06-01 / 127. szám

Horgászbot és számftégép IgUiWkfiM-------------­1 985. június 1., szombat o Délelőtt a bizományiban Bizi. Csak így mondják, becézik a Bizományi Áru­ház Vállalat üzleteit. Napon­ta elmegyek egyikük előtt Békéscsabán. Emberek topo­rognak a bejárat előtt. Is­merős arcokat látok, talán meg sem lepődnének, ha kö­szönnék nekik. Most mégis megütköznek a kérdéseimen. — Mit lehet ingyen kapni? — nevet a szőke fiatalasz- szony, és szemérmesen elfor­dul. — Szégyelli, hogy itt vá­sárol? — Dehogy — néz nagy szemekkel. — öt gyerekem van, meg kell gondolni, hogy hova teszem a pénzt. — öt gyerek? — Csodálkozik? Tisztes­séggel nevelem őket, rendes ruhájuk, cipőjük van, még ha a bizományiban veszem is. — Nem akartam megbán­tani, csupán... — Akkor meg miért mo­lesztál bennünket? — repli- kázik az idősebb asszony. — Igen, idejövünk korán, hogy jusson a jobb cuccokból. Nyugdíjas vagyok, nem vá­sárolhatok Pesten, a Pierr- nél... — Pierre Cardinra gondol? — Maga jobban tudja. A lányom és az unokám a buti­kokat járják. Olyan silány ruhákat még nem láttam. Van képük elkérni érte a rengeteg pénzt! — Ne bántsa őket, mert megharagszanak. — Különben is, mindenki ott vásárol, ahol akar — szól közbe a hosszú hajú hölgy. — A múltkor vettem egy pulóvert 150 forintért, amilyet az Univerzálban 450- ért árultak. Felhúzzák a redőnyt. Tény­leg van itt minden. Hor­gászbot, porcelán, ruhanemű, személyi számítógép, kem­pingfelszerelés, dísztárgyak, étkészletek. Kovács Mihály- né, az áruház vezetője kész­ségesen kalauzol, miközben ezeket mondja: — A bizományi reneszán­szát éli napjainkban, hiszen a differenciált áruellátásban nagy szerepe van a BÁV- nak, amely szociális felada­tot is ellát. Végül is az új cikk árának a töredékéért Tükör előtt jutnak lakberendezéshez, fényképezőgéphez, hűtő- szekrényhez, és természete­sen ruházathoz a szerényebb keresetűek, a fészekrakó fia­talok. De ne higgye, hogy nálunk csak a kispénzű ve­vők fordulnak meg. Törzs­vevőink közé tartozik nem egy jól kereső foglalkozást űző ember. — Viszont a bizományi árai is egyre felfelé kúsz­nak. — Az áremelkedéseket mi is követjük, egyszerűen nincs más választásunk. A forgalmunk 1980-ban alig ér­te el a 30 millió forintot, az idén ez a szám 45 millió lesz. — Ügy vélem, hogy ennek a túlnyomó részét a használt cikkek adásvétele teszi ki. — Igen. Közülük mennyi­ségben és értékben is ki­emelkednek a műszaki cik­kek. A színes, a fekete-fehér televíziók, fotócikkek, rá­dió-magnó kombinációk, sze­mélyi számítógépek, sátrak, kerékpárok és a bútorok. A Kazinczy utcai lakberende­zési áruházban szekrényso­rok, szóló bútorok, ülőgar­nitúrák, dohányzóasztalok, gyerekágyak, babakocsik kaphatók. A kocséri és a ba­racskai tsz csak vállalatunk­nak gyárt heverőket és gye­rek fotelágyakat. — Ezek szerint új áruk­kal is kereskednek. — Hogyne. Forgalmunk Bel- és külföldi áruk a műszaki osztályon Fotó: Kovács Erzsébet jelentős hányadát teszi ki az úgynevezett szabványon kí­vüli, mérethibás, és az ex­portból visszamaradt áruk eladása. Ezek elsősorban fel­sőruházati termékek, cipők és divatáruk. — Gyakran látok a kira­katban különböző figyelem­felkeltő plakátokat, felira­tokat. Mit szolgálnak ezek az akciók? — Mindenekelőtt válasz­tékbővítő szerepük van. Min­den esztendőben megrendez­zük a FÉR—BÁV-akciót. Ilyenkor a Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat több, választékosabb kötött­árut szállít a bizományinak. Ugyanakkor vanak saját vá­sáraink, amelyeket általában havonta rendezünk. Ágyne­műt, lábbelit, kempingfel­szerelést kínálunk vásárló­inknak. — A bizományi üzletháló­zata azonban lassan bővül. Szűkebb hazánkban például csak a megyeszékhelyen és Szarvason van ilyen áruház. Nem marad más hátra, mint beutazni a városba, vagy tyidobni az értékes hol­mit. — Jó néhány éve vásárko­csi járja a kisebb települé­seket. Dolgozóink felvásár­lással és eladással is fog­lalkoznak. Így próbáljuk át­hidalni a nehézségeket. Ezenkívül ipari üzemekbe, gyárakba is eljutunk. A műszaki osztályon két férfi Color Sztár színes tévét nézeget. — Megveszik? — érdek­lődöm. — A sógorom a főnök, sze­rintem 8 ezret megér. — De mégiscsak használt. — Vegyen újat, ha kap — mordul rám az idősebb, és elmélyülten figyeli az isko­latévé adását. (seres) Szabadkígyós Kísérleti stádiumban a biológiai gazdálkodás Szakismeret, kísérletezési kedv és nagy lelkesedés jel­lemzi Tus jak Jánosnét, a Szabadkígyósi Szakmunkás- képző Intézet szakkörvezető tanárát. - Szerkesztésében nemrég jelent meg 300 pél­dányban a Kertbarátoknak a biológiai kertművelésről c. kiadvány. Az ötlet — mint mondotta — tőle és férjétől származik, aki az intéz­ményhez tartozó egyik tan­műhely vezetője. Mindket­ten a Gyulai Kertészeti Technikumban érettségiztek, majd a Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetemen megsze­rezték az oktatáshoz és ne­veléshez szükséges pedagó­giai, módszertani ismerete­ket. Egyébként a feleség az elméleti, férje pedig a gya­korlati feladatokat látja el a megyei biokertklub irá­nyításában. , 0 biokertek előnyei A szimpatikus fiatal tanár házaspár tavaly ősszel tár­sadalmi megbízatásként vál­lalta el a Kertészet és Sző­lészet szerkesztőségének fel­kérésére azt, hogy a Békés Megyei Művelődési Köz­pontban megalakult szakkör munkájáról és eredményei­ről a kertbarát klubokat is bizonyos időközönként részletesen tájékoztatja. Megemlítették, e széles kö­rű tevékenységüket nagy­ban segíti a megyei tanács mezőgazdasági osztálya, amely például termet bizto­sít a foglalkozások megtar­tására. A 35 tagot számláló közösség havonta egy alka­lommal találkozik. A részt­vevők a tapasztalatok cse­réjén túlmenően a legújabb termesztési módszerekről, kérdésekről szerezhetnek tu­domást. Jó ötletnek ígérke­zett az a kirándulás, ame­lyet a Botanikai Kutató In­tézetbe szerveztek Vácrátót- ra ez év tavaszán. Ugyanis az ottani téeszben is foglal­koznak vegyeskultúrás ter­mesztéssel. Ennek a hagyo­mányos monokultúrával szemben több előnye van: többek között a növények egészségesebbek és gyorsab­ban fejlődnek; továbbá a betegségek és kártevők ellen védik egymást, s ezenkívül ízletesebb a termés, jobb a helykihasználás. De térjünk vissza a Bé­kési Műhely különszáma- ként megjelentetett kiad­ványra, amely közérthető nyelven ismerteti a biológiai kertművelés lényegét. Már a bevezető részben szó van arról, hogy a vegyszer nél­küli növénytermesztés cél­jából ezt az eljárást fejlesz­tették ki az NSZK-ban a ’60-as évek elején. Sőt, Svájcban idestova 50 éve kísérik figyelemmel a bioló­giai módszerekkel ápolt ta­lajokat és növényeket. Saj­nos, Magyarországon 1983- ig nem voltak tapasztalatok a biológiai gazdálkodást il­letően. Méregtúladagolás Való igaz — és ezt egyéb­ként a HNF megyei kertba­rátok társadalmi szövetsé­gének nem egy ülésén is megerősítették —, hogy • a házi kertekben az előírások­tól eltérően alkalmazzák a permetezőszereket, s gyak­ran a kelleténél jóval több mérget használnak fel a kártevők elleni védekezés­ben. A veszélyt még csak tovább növeli, ha a megma­radt vegyszert szakszerűtle­nül tárolják, vagy a kör­nyéken szétszórják, vala­mint a várakozási időt sem tartják meg. Aki felelősség- teljes munkára törekszik, feltétlenül tekintetbe keli vennie a növényvédő állo­mások jelzéseit. Az egész­ségvédelem szempontjából szintén . nagy eredménynek számít, ha a kistermelő pél­dául nem tízszer-tizenötször, hanem csak ötször permete­zi növényeit. A „biokertészek” általá­ban nem mondják ki a szen­tenciát, nevezetesen a vegy­szer indokolt használatát nem tiltják. E helyett in­kább bizonyos növények (például szárított csaíán, zsurló, üröm stb.) kivona­tait, főzeteit javasolják. A bordói lével, káliszappan­nal, timsóval szintén meg lehet próbálni a védekezést, és ha már ez sem használ, akkor valóban megfelelő növényvédő szert ajánlatos „bevetni” a különféle kár­tevők ellen. Akadnak vi­szont kistermelők, akik arra esküsznek: legjobb, ha olyan növényeket telepítenek, ame­lyek erős illóanyagukkal el­űzik, illetve távol tartják a rovarokat. A biológiai kertművelés­ről szóló füzet sok érdekes módszert sorol fel, és ismer­teti a növénytermesztés új eredményeit is. Ezenkívül irodalmat ajánl e téma iránt érdeklődőknek. Többirányú támogatás A bioklub vezetői öt évet szántak arra, hogy bizto­sabb tapasztalataik birtoká­ban győződjenek meg arról: vajon lehet-e vegyszer nél­kül 'eredményesen termelni, s megfelélnék-e .az itteni talaj- és éghajlati viszo­nyoknak az általuk alkal­mazott módszerek. Minden­esetre az egészséges élelmi­szerek iránt egyre nő az ér­deklődés és a kereslet vi­lágszerte. Például Ausztriá­ban a Demeter cég foglal­kozik e témával, s kapcso­latban áll a budapesti ker- tészkedőkkel. Jó lenne, ha a következő megyei kiadvány megírásába más szakembe­rek is besegítenének; hasz­nos tapasztalataikkal, infor­mációikkal és tanácsaikkal tovább bővítenék a kiskert­jüket szorgalmasan művelő emberek tudását. Az indulás sikeres volt, ha az anyagi oldalát nézzük a dolognak. A biokert klub­hoz tartozó valamennyi tag 100—100 forintot fizetett be, s jelentős támogatást aján­lott fel az Agrártudományi Egyesülés, valamint a gyu­lai Munkácsy Tsz. Ezenkívül a HNF megyei bizottsága a propaganda'anyagok megvá­sárlását, illetve elküldését vállalta magára. Nem cse­kély segítséget nyújtott az említett füzet szakmai, il­letve nyelvi „átfésüléséhez” l DOMBOSXOY JOaiaZTKSTSZHTE fedőréteg IC cm. nedv«« tőzeg ;:orp«,l»z»p 5 cd. korapo»zt . f> cm.földréteg 30 cm. korhedá lomb' 15cn gyeptegl* A domboságy szerkezetének rajza * ...és elkészítése a gyakorlatban Raffai József, a szabadkí­gyósi tanintézet igazgatója; Szabó András megyei fő­kertész; valamint Mizó Fe­renc, a Békés Megyei Mű­velődési Központ munka­társa. Bukovinszky István MOZI Sortűz egy fekete bivalyért Gyerekek járnak körsétát egy temető fejfájánál, és közben mondogatják: sze­gény Paula, szegény Aran­ka, szegény Blanka, szegény Noémi. Lehet, hogy nem pontosan ezeket a neveket mormolják, de az biztos, hogy valamit kifelejtenek a felsorolásból, azt, hogy sze­gény néző. Nem irigylem sorstársaimat, akik jegyet vesznek a Szabó László ren­dezte, Sortűz egy fekete bi­valyért című filmhez. Bi­zarr unalomra készüljön fel, aki végig akarja ülni a ve­títést, s utána még törheti a fejét, hogy tulajdonképpen mit is látott, összekuszáló- dott felnőtt életeket utánoz­nak, azokra reagálnak isko­lás gyerekek, s a „nagyok” torzulásai csak 0 fájóbbak lesznek, ha romlatlanokat sároznak be — talán ez len­ne a film mondanivalója, amely eljuthatna a nézőhöz, ha igaz helyzetekben, hihe­tő figurákat tudnának te­remteni. Csakhogy hiány­zik a művészi hitel is, így Sz egész filmtörténet kitalá- ció csupán. Címe után természetet vé­dő, az állatokat féltő mozi­darabnak is gondolhatnánk a látottakat, hiszen brutáli­san megölnek benne egy fe­kete bivalyt, dinamitrudacs- kákkal felrobbantanak (!) egy vörös macskát, s vele röpül a levegőbe egy tyúk­ól valamennyi lakója, ám akik mindezt megcselekszik, azok egyéb tetteikben is annyira hihetetlenek, hogy tőlük félteni sem kell sem­mit. Ilyenek nincsenek! Gyerekek, akik krepp-papír­ból készült színes virágokat esznek és meglett férfiak, akik egy hordó pálinka fel­kutatásával kívánják orvo­solni nemcsak a társadalmi bajokat, de az italozással tönkrement egészségüket is. Francia—magyar együtt­működéssel készült a film, amely arra lett példa, mi­ként lehet tompítani, szinte kioltani a két kultúra talál­kozásakor a kétségtelen ér­tékeket is. Amit mi el tu­dunk mondani a világról, amit senki más nem érezhet jobban, azt fejezzük ki ma­gunk. Amiben a franciák — vagy más nemzet művészei — otthonosak, mondják el ők. Szerencsés esetben fris­sítést, egymás ügyéinek jobb megismertetését szol­gálja a közös munka. A Sortűz egy fekete bivalyért a szerencsétlen találkozások közé tartozik. Hiába jelzi a tanterem falán látható cí­mer, hogy magyar iskolában vagyunk, ezek. nem a mi gyerekeink. Se ide, se más­hová nem tartozóak a sze­replők, még „nekeresd or­szágba” sem. Mintha ragacsos gombóc fullasztana, úgy éreztem ma­gam vetítés közben. Néha- néha egy korty tiszta ital levegőhöz juttatott, ám utá­na ismét folytatódott az er­jedő tésztával való küzde­lem. Frissítő forrásvízként hatottak Kende János ope­ratőr szép természetképei, Petrovics Emil filmzenéje, és egy-két színészi alakítás, elsősorban Bujtor István és Szilágyi István remeklése. Jean Louis Trantignant és Jean Rochefort képviselte a francia sztárokat, a „miein­ket” pedig Kállai Ferenc, aki a Hány az óra, Vekker úr? mellett immár másodjá­ra" bújik reverendába és ját­szik puffadt papot. Gyorsan elfelejthető film a Sortűz egy fekete biva­lyért. Szerencsére. (Andódy)

Next

/
Oldalképek
Tartalom