Békés Megyei Népújság, 1985. június (40. évfolyam, 127-150. szám)
1985-06-06 / 131. szám
/ 1985. június 6., csütörtök múzeumbarátok köre, a múzeum igazgatóhelyettese, Sz. Kozák Mária kezdeményezésére.— Az első évben a környezetvédelmen volt a hangsúly. Vízmintákat vettünk az Élővíz-csatornából, hajóki- ráncjuláson voltunk, ahol a megadott szempontok szerint vizsgálódtak a gyerekek. Rendben tartottuk iskolánk környezetét. .. Emellett a kéthetenkénti foglalkozások jó részét a múzeumbafi tartották, ahol megismerték az egyes osztályok munkáját, munkatársait. — Az idén már a város múltjával is foglalkoztunk — folytatja Kovácsné, majd né-i mi büszkeséggel hozzáteszi: — A felszabadulásunk 40. évfordulója alkalmából meghirdetett városismereti vetélkedő legjobb kisdobos csoportja is ebből az osztályból került ki ... A tervekről is beszélgetünk, hogy hamarosan Vész- tő-Mágorra kirándulnak, s hogy nyáron környezetvédő sétákat tesznek a város játszótereire : amit lehet, rendbe teszik ... — Feltétlen szólnom kell arról, mennyi segítséget kapunk mindehhez a múze-, umtól. Egyik munkatársuk, Kovács Gábor (már említette Bállá Timi is) különösen sokat fárad azért, hogy jól érezzék ott magukat a gyerekek. Bármilyen csúnyán hangzik is a kérdés, napjainkban nemegyszer felteszik ezt egy- egy új, sok energiát lekötő kezdeményezés kapcsán. S hogy ez a forma a múzeumi közművelődésben újnak mondható, bizonyítja: a megyében csupán Gyulán létezett ehhez hasonló korábban, s nagyobb gyerekekkel . . . — Ezek a gyerekek múzeumértő, -szerető emberekké válnak — válaszol Sz. Kozák Mária —, már csak ezért is megéri a fáradságot. S ez még nem mindem Érdeklődőek, kedvesek, öröm velük dolgozni . . . Ezért érdemes mindent megtenni értük, amit csak lehet. Nagy Ágnes Egy új kezdeményezés Ifjú múzeumbarátok köre Békéscsabán Békéscsabán, a Munkácsy Mihály Múzeumban talán már mindenki ismeri ezt a 37 gyereket. Otthonosan mozognak, tudják (kit) mit, hol találnak meg. Jártak már itt nemegyszer, hol előadást hallgattak, hol tárlatlátogatáson vettek részt, máskor filmeket vetítettek számukra. Korukat meghazudtolóan — hisz még csak negyedikesek — érdeklődőek, lelkesek. Aggodalommal figyelik környezetüket, s nem csak figyelik, alakítják is azt. Nyitottak. Mindent megtesznek, hogy megismerjék lakóhelyük történetét. Olykor fel- kerekednek, s városnéző sétára indulnak együtt, a mú^ zeum munkatársainak útmutatásai alapján . . . Természetesen velük tart osztályfőnökük, Kovácsné Papp Izabella is, aki nagy türelemmel irányítgatja a kis természet- védőket . . . Talán sikerült e rövid bevezetővel kíváncsivá tennünk az olvasót! Mi-, amikor először hallottunk az ifjú múzeumbarátok köréről, hamar ellátogattunk az 1-es számú általános iskolába, hogy elbeszélgessünk a lelkes kis. társasággal. A pádból majd kiesnek, úgy jelentkeznek a kérdésre, hogy ki, miért érzi a múzeum barátjának magát. — Sok embert megismertünk már — kezdi Lehoczki Melinda. Bállá Timi hamar hozzáteszi: — Kovács Gabi bácsival beszélgettünk leg-, többéi, ő gondoskodik a programokról is. , — Kirándulni is voltunk! Dévaványán a túzokrezervátumban — mondja legkedvesebb élményét Nacsa Viktória, erre aztán vége-hossza nincs az élménybeszámolónak, „Gazsiról”, a vezértúzokról, az előadásokról, a hajókirándulásról, a közös sétákról, a „bozsikról” . . . A legjobb kisdoboscsapat gyűjtőmunkát végez Kovácsné irányításával — Volt egy előadás, a nép- hiedelmekről. Ott hallottuk, hogy a fekete tyúk tojásából kikelt csirke a bozsik, ami szerintük szerencsét hozott — meséli Rajnai P'saba. — Mi persze már nem hiszünk az ilyen babonákban ... Meghökkentő, ahogy szín-, te íelnőttes vágyaikról beszélnek : — Sokan szemetelnek — mondják. — Jó lenne, ha tisztább lenne ez a város, ha mindent fel lehetne szedni, hogy még szebbek legyenek az utcák ... (Milyen igazuk van!) Kovácsné Papp Izabella, aki tanúja volt az iménti beszélgetésnek — vagy inkább élménybeszámolónak —, később kiegészíti a hallottakat. Megtudjuk, hogy a múlt < év elején jött létre az ifjú .»/ osztályban ... mindenki mesél Fotó: Gál Edit ERŐIM Moldvay Győző könyve Kőbánról — Ütközet van, balszárnyon veszteség. Kérek egy ezredet! Táviratozta Kohán az ötvenes évek derekán pártoló barátjának, a mindszenti orvosnak. S másnap megérkezett a gyorssegély,v hogy rendezhesse zilált anyagi ügyeit, s pótolhassa fogyó festékkészletét. Legendává lett kedves anekdoták, levelek, cikkek, baráti visszaemlékezésekből merített történetek teszik ki Moldvay Győzőnek, a Hatvani Galéria vezetőjének most megjelent Ko- hán-könyvecskéjét, melyet 10 feketefehér reprodukció és 5 fénykép gazdagít. (S amely júniustól a gyulai Kohán Múzeumban is megvásárolható.) „Kohán György utóélete valamelyest talán derűsebb, mint ahogyan átgyalogolta rövidre mért, hányatott művészpályáját” — írja Moldvay a könyv utolsó fejezetében. Talán igen. De az utókor jóvátevő igazságérzete mégsem úgy működik, ahogyan a közeli barátok Kohán halála után remélték. A fülszövegből ugyanis megtudjuk, hogy ennek a visszaemlékezésnek a kézirata már 1966—67 telén elkészült, s megjelenésére mégis 2 évtizedet kellett várni, s végül a Hevesi Szemle vette magára a kiadás gondját. Tényekben a leggazdagabbak a Vásárhelyről szóló fejezetek. Ez természetes is, mivel Kohán életének és művészetének lényeges eseményei ehhez a városhoz kötődtek, és még egy ideig a szerző is itt élt Kohán baráti közelében. Megismerjük a „műverem” világát, ahova az akkor Vásárhelyen és környékén élő művészek mind eljártak egy kis baráti beszélgetésre, még József Attila is megfordult itt. Bővebbet tudunk meg arról a Délsziget című újságról, amely két évig élt Vásárhelyen, a szerző szerkesztésében, és Kohán aktív részvételével, s azért jött létre az akkor már meglevő Puszták Népe mellett, hogy az akkor szóhoz jutni nem tudó Sinka István, Németh László megjelentethesse műveit. De nemcsak a kultúrtörténeti események és, alakok, hanem a Kohánhoz szorosan kapcsolódó barátok, s a megélhetését biztosító mecénási kör is elénk tárul, akik közül az egyik a fent idézett távirat címzettje. A könyv alcíme is jelzi — Kohán György életútja —, hogy elsősorban eseménytörténet az, amit Moldvay Győző írt, amelyből a művész szű- kebb környezetét, s mindennapjainak emberi — ritkán jókedvű — megnyilvánulásait ismerhetik meg azok, akik személyesen nem lehettek vele kapcsolatban. A sok személyes emléket tartalmazó, meleg hangú írásból elsősorban nem a képi-kifejezési problémákkal viaskodó 'művész, hanem a hontalan, állandó meg nem értettséggel küszködő ember képe bomlik ki előttünk. Ibos Éva Szabó Éva remeklései Tudom, hogy megbocsátja nekem az olvasó, ha ebben a pár sorban elfogultan írok a tanítókról. Csak így: tanítókról, mert végül is a tan-ár is tanító, mi más lenne, és az, hogy tanító, nekem sokkal jobban tetszik. Szebb a szó is, akárhonnan nézzük, meg aztán, itt jön az elfogultság: tanítócsaládból származva tudom, hogy már az ükapám is tanító volt hatvanegynéhány éven át a dunántúli Csongén, és míg ő az orgonán játszott, ott ült a kóruson egy (Orlai Petries Soma írása szerint is) „középmagasságú, szikár, fahéjszín arcú, törékeny, barna ifjú (akinek), dacos kifejezésü, duzzadt ajka fölött a bajusz csak most serkedzett”; az ifjú, aki szerelmesen nézte onnan fentről Tóth Róza csöngei kislány arcát; az ifjú, akit Petőfi Sándornak hívtak. Még ma is mesélik Csöngén ezt az 1839-ben megesett Petőfi-történetet, amit e sorok írójának ükapja évtizedeken át, sok ezer _ tanítványának tovább adott. Hát, ezért is vagyok elfogult, ha a tanítókról írok, ha róluk beszélek, ha velük találkozom. Ügy is, ahogyan a rádió most már egyre inkább utánozhatatlanul nagy egyénisége. Szabó Éva adja nekem, a hallgatónak, ahogyan vasárnap délelőtt két műsorában is tette, előbb a Petőfi, aztán a Kossuth adón. A Petőfin a Nógrád megyei Litke általános iskolájának gyermekkönyvtárába hívott, a Kossuthon pedig két vasdiplomás tanítóval beszélgetett el az élet gyönyörűen egyszerű dolgairól, a tanítói pálya igazi értelméről, örök csodáiról. A könyvtári játék Szabó Éva tanítói-riporteri zsenialitásával sodort magával, hogy önmagam is belefeledkezzek abba, hogy milyen tiszta is a gyermeki lélek, hogy tízszer és százszor rákérdezzek önmagámra: miért, hogy ezek a tiszta lelkek, évek múlásával.szóval miért nem maradhatunk oiyan tiszták, olyan igazságszeretők, olyan természetesek felnőttként is, miként az a gyermek? Szabó Éva úgy vezette, vitte csúcsok felé ezt a látszólag kötetlen, csilingelő, komolykodó, jókedvű, derűs beszélgetést, mint az a tanító, aki birtokában van a nevelés, az élet titkának; úgy beszélt a gyermekekkel, hogy azok (túlzók talán?) csak az édesanyjukkal beszélgetnek így. írhatnám, mi tetszett: minden tetszett. Írhatnám, hol éreztem leginkább a riporteri bravúrokat: mindenütt éreztem. És írhatnám (írom is!), hogy ne csak a pedagógusnap körül sugározzon a rádió ilyen műsorokat, nem is tudjuk talán, milyen hiány az életünkben a gyermekkorunkra visszagondolni, és fejet hajtani volt tanítóink előtt. Hogy újra és újra érezzük: nincs annyi virág és annyi hála, amire nem lennének érdemesek. Mint ahogy érdemes erdőnyi virágra Szabó Éva Vasdiploma című műsorának két csodálatra méltó öregembere is, Müller Pálné Tibold Ilona és Környei József. Akik (elnézést a szerénytelenségért) az ükapámat eszembe juttatták, azt a harmadik, régen glporladt, és csak nekem fontos, egykori öregembert, áki 86 éves korában még a katedrán állt. Dicsőség nékik? Ugyan. Talán csak köszönet. Mert az igazi dicsőség az, ha a tanítványok őrzik szívükben a volt tanítókat. És őrzik, ezt biztosan tudom. Tudjuk. £ ' 168 óra: Hegedűs Géza A neves író is odakerült tehát a 168 óra mikrofonja elé. Kemény kérdéseket kapott, a 168 óra különben is arról nevezetes, hogy keményen kérdez, és visszadobja a mellébeszéléssel felfúvott labdát. Hegedűs Géza nem adott visszá ilyen labdát. Közölte inkább az író töprengéseit, vívódásait arról, hogy mivé lesz ifjúságunk, olvasás nélkül? Kérdezhetné valaki: hogy-hogy olvasás nélkül? Válaszolhatna bárki: a tendencia nagyon is errefelé mutat. Pedig (közölte gondolatait az író) „nem egész ember az, akinek nem életformája az olvasás”. Tehát (egyszerű következtetés), akinek nem életformája, aki keveset olvas, nem lehet egész ember. Ne tagadjuk: akad, aki elmosolyodik, és írói nyavalygás- nak minősíti az efféle fetjajdulásokat. Figyelmeztető szavakat, hogy elfogadhatóbb legyek. És mégis (tegyük csak a szívünkre a kezünket): mi tölti ki ma a gyermekek idejének nagy részét? A vég nélküli iskolai munkálkodás után — a tévé. Ha csak a gyermekműsorok töltenék ki, jó lenne. De tölti inkább a krimi, és a felnőttek számára való egyéb, „csak” szórakozás. „Az olvasás a képzeletet gyarapítja, a tévézés készen hozza a képeket, a képzelet helyett” — morfondírozott a 168 órában Hegedűs Géza, és kissé lehangoltan összegzett: „az olvasásnak nincs versenyeredménye, az a baj”. Valóban nincs? Tanítók, erre mi a válasz?! így, az ünnepi könyvhét körül? Sass Ervin Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.20 : Köznapi ügyeink. Jegyzet. 8.30: Rahmaninov: Francesca da Rimini. Opera. 9.37: Simpson: Táncok. 9.44: Bartók gyermekkórusaiból. 10.05: Két keréken Magyarországon. 10.35: Labirintus, (ism.) 10.50: Szegedi Ernő zongorázik. 11.40: Nemes Barry Lyndon úr emlékiratai. «XV/8. 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Aki széppel veszi körül magát. 13.00: Pataky Kálmán emlékezetes szerepei. VIII/5. 13.40: Kapcsoljuk a pécsi körzeti stúdiót. 14.10: A magyar széppróza századai. (ism.) 14.25: A Zenei Tükör jubileumi, 150. adása. 15.03: Csendes Don. XV/7. 10.05: Révkalauz. 17.00: A Rádiószínház bemutatója. Erdőben. Palotás Dezső hangjátéka. 17.43: Nótacsokor. 19.15: Népszerű szimfonikus zene. 20.00: Kilátó, (ism.) 20.45: Hangszerszólók. 21.15: Csárdások. , 21.30—21.59: Hegymenet. Riport. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30 : Romantikus kórusmuzsika. 22.50: Építészeti kultúránkról . . . 23.00: Kamarazene. 0.10: Könnyűzene — hangszerszólók. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Kecskés Sándor klarinéto- zik. 8.20: A Szabó család, (ism.) 9.05:—12.00: Napközben. 12.10: Operettdalok. 12.25: Útikalauz — üdülőknek. 12.30: „Énekeltem én: Hegedűs Lászlóné.” 12.45: Alföldi citerazenekarok felvételeiből. 13.05: Nosztalgiahullám. 14.00: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót: Népzenei kamarahang- . verseny. 14.15: Idősebbek hullámhosszán, (ism.) 15.05: Néhány perc tudomány. 15.10: Operaslágerek, (ism.) 15.45: Közéleti térkép, (ism.) 16.05: Találkozás a stúdióban. 17.05: Finn dzsesszfelvételekből. 17.30: Kézfogások. 18.30: Slágerlista. 19.05: Operettkedvelőknek. 20.03: A Poptarisznya dalaiból. 21.05: Hegedűs Géza hangjátékaiból. 22.01: Kottafejek indigó alatt. 22.35: Legkedvesebb verseiből válogat; Szentpál Mónika. 23.20: Népdalcsokor. 24.00—4.30 : Éjféltől hajnalig. III. MŰSOR 9.08: Magyarán szólva, (ism.) 9.23: Kamaramuzsika. 10.24: Hamupipőke. Részletek Rossini operájából. 11.10: Népzene sztereóban. 11.35: Zenekari muzsika. 13.05: Amiről a világ vitatkozik. 13.35: Kórusmuzsika. 14.04: Az Amadeus vonósnégyes felvételeiből. 15.01: Pophullám. 16.05: Klemperer-ciklus. XVIII/4. 17.10: Ohridi látomás. 17.18: Az operaközvetítés folytatása. 18.30: A Magyar Rádió román nyelvű nemzetiségi műsora Szolnokról. 19.05: Holnap közvetítjük. 19.25: Lendvay Kamilló műveiből. 20.05: Kapcsoljuk a Pesti Vigadót. 21.15: Cimbalomkettősök. 21.26: Operaest. 22.00: Holnap közvetítjük . . . 22.27: Napjaink zenéje. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Körvonalak. Politikai magazin. 18.00: Alföldi krónika. 18.15: Tánczene a szerzők előadásában. 18.26—18.30 : Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.05: Tévétorna, (ism.) 8.10: Iskolatévé. 9.45: Hungária kávéház. (ism.) 10.40: Képújság. 15.30: Iskolatévé 16.05: Hírek. 16.10: A rövidfilmstúdiók műhelyéből: 1. Echográíia. 2. Korunk fényei. 3. Búcsú a gőzmozdonytól. 17.00: Tízen Túliak Társasága. 17.50: Képújság. 17.55: Tévébörze. 18.05: Foglalkozása: szülő. Riportfilm. 18.55: Rékáim. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. Beszámoló a csepeli választási nagygyűlésről. 20.30: Amor rabjai. VI/3. 21.15: Randevú a IV. stúdióban. 22.05: „Játszani is engedd”. Major Tamás műsora. 22.50: Tv-híradó 3. 23.10: Himnusz. II. MŰSOR 15.50: Képújság. 15.55: Az öreg bánya titka. VA16.25: Roland Gorras francia nemzetközi teniszverseny. 18.55: Szállítás magyar módra. 19.30: Az MRT szimfonikus zenekara Varsóban. 19.25: A bécsi blockflöteegyüt- tes játszik. 20.00: A barokk világa. 20.50: Tv-híradó 2. 21.10: Semmi gond. Holland tévéfilm. 22.20: Képújság. BUKAREST 20.00: Tv-híradó.. 20.15: Gazdasági figyelő. 20.25: Fiatalok stúdiója. 21.50: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 13.35: Tv-napló. 14.00: Roland Goras. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.20: Videooldalak. 17.30: Hírek. 17.35: Tv-naptár. 17.45: Betűre . . . betűre . . . 18.15: Tudomány. 18.45: Kicsiny nagyvilág. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Monitor. 21.05: Vetélkedő. 22.05: Tv-napló. II. MŰSOR 18.05: Hírek. 18.30: Zágrábi körkép. 19.00: Slágerlista helyett. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Karlsruhe: kosárlabda EB — Franciaország—Jugoszlávia. 21.30: Hírek. 21.35: Örök hívás — filmsorozat. SZÍNHÁZ 1985. június 6-án, csütörtökön 19 órakor Pakson: FURCSA PAR 1985. június 7-én, pénteken *19.30 órakor Makón: A BOR MOZI Békés Bástya: 4-kor: Sasszámy, 6-kor: Rocco és fivérei I—II. Békéscsaba Szabadság: de. 10 és 4-kor: Jób lázadása, 6 és 8-kor: Mégis, kinek az élete? Békéscsa- ba Terv: fél 6-kor: Redl ezredes I—II. Békéscsaba Kert: Sok pénznél jobb a több. Gyula Erkel: Negyvenegyedik. Gyula Petőfi: 4-kor: Vük, 6 és 8-kor: Forróvérű kísértet. Orosháza Béke: 5-kor: Lebegés, 7-kor: Nő- rablás. Orosháza Partizán: Flashdance. Szarvas Táncsics: Megtalálni és ártalmatlanná tenni. 22-kor: Szexis hétvége.
