Békés Megyei Népújság, 1985. június (40. évfolyam, 127-150. szám)

1985-06-06 / 131. szám

1985. június 6., csütörtök Ötszáz éve történt ....S nyögte Mátyás bús hadát B ecsnek büszke vára...” A mohácsi vész előtt Ma­gyarország az európai nagy­hatalmak közé tartozott. Szá­mottevő szerepet játszott az egész kontinensen az Árpád­házi és Anjou-házbeli kirá­lyok, valamint a Hunyadiak korában. Különösen, amikor a nagy törökverő, Hunyadi János fia, Mátyás ült a tró­non. Nem hiába siratták a nemzeti válságok idején az igazságos Mátyási halálát az ország legjobbjai és a nép egyaránt. Pedig kemény kéz­zel tartott rendet az ország­ban, aminek akkor nem min­denki örült. N . Mátyás külpolitikájának fő iránya nyugatra irányult. Kelet felé és a Balkánon megelégedett azzal, hogy elő­nyös békét kössön a török­kel. A későbbi események is­meretében hajiunk arra, hogy ezt a szemére vessük. De Mátyás ízig-vérig európai reneszánsz uralkodó volt. Ép­pen úgy hatalmat, újabb és újabb tartományokat kere­sett, mint nagy kortársai: III. Frigyes, Miksa, Merész Ká­roly, XI. Lajos és VIII. Ká­roly. „És ugyan miért ne lett volna joga a hódításaira — írja Szekfü Gyula Magyar történetében —, amikor egyé­niségének eredetiségével, te­hetségével, és személyes bá­torságával messze meghalad­ta kortársainak legtöbbjét, és mögötte hatalmas, terjeszke­désre képes nemzeti állam- alakulat vonult fel, gazdag segélyforrásaival, és hadvi­selő eszközeivel... A habs- burgi, burgundi, francia, an­gol, spanyol monarchiák mellé felvonul most Magyar- ország mint a közép-európai területek hivatott organizá- tora.” Mert Mátyási hódítani akart. A cseh korona meg­szerzése után tovább szeretett .volna terjeszkedni nyugat felé. Az elfoglalt osztrák tar­tományok a már kezében le­vő cseh melléktartományok­kal egyesítve, elég széles ka­put nyitottak volna akár a német birodalomban, akár Felső-Itáliában a további hó­dításokra, végső soron a né­met-római császári koroná­hoz. Az 1480. évi Ausztria elleni támadáshoz az szolgáltatott okot, hogy III. Frigyes nem fizette meg az 1477. évi szer­ződésben kikötött 100 000 fo­rint hadi kárpótl4st, és ugyanez a paktum megen­gedte a magyar királynak ebben az esetben a tetszése szerinti kárpótlást. Mátyás hadai tehát 1480 elején elfog­lalták a steierországi Rad- kersburg várát, s ezer lovas­sal a Duna vidékét pusztí­tatta. Frigyes) fegyverszüne­tet kért, megindultak a tár­gyalások, ám közben — 1481- ben — Beckensloer János az országból kiszökött — ma úgy mondanánk, kincseivel disszi­dált —, és a Frigyeshez pár­tolt esztergomi érsek katonái megtámadták a Steierország- ban állomásozó magyar se­reget, s azt megverve, Ma­gyarország területén is ül­dözték. Az alkudozások meg- ^zakádtak, Mátyás 1482-ben elfoglalta Hamburgot (ostro­ma májustól szeptemberig tartott), és visszavette Kő­szeget. A következő évben a magyar seregek bevették Klosterneuburgot, majd 1484- ben, áprilistól decemberig tartó ostromban, amelyet a király októbertől személye­sen irányított, elfoglalta Kor- neuburgot, március 11-én a Dávidházi István vezette ki­rályi bandériumok a Lajta melletti Bruckot, majd ápri­lis 15-én a Bécs fölötti Kahlenberget. Amint látjuk, a várak nagyon szívósan vé­dekeztek, nem annyira Fri­gyes iránti hűségükben, mint inkább a magyarok prédá- lásától való félelmükben. De mindebből az is látszik, hogy a magyar hadműveletek terv­szerűen folytak, mert a fő cél Bécs volt. E Duna menti erősségek elestével azután, 1484 végére Frigyes székváro­sát szárazon és vízen beke­rítették, oda sem élelmet, sem más utánpótlást juttatni többé Tiem lehetett. 1485. ja­nuár 29-én a magyar sereg, Mátyás személyes irányításá­val, megkezdte a körülzárt Bécs ostromát. Az ostrommal egy időben újabb tárgyalá­sok folytak Mátyás és Frigyes között. A király hajlandó lett volna az osztrák tarto­mányokból kivonulni, ha a császár segíti őt a török el­len, amely Temesvár környé­kén garázdálkodott. Frigyes viszont csak 50 000 aranyfo­rintot volt hajlandó adni, amit Mátyás visszautasított. Folyt tovább az elkesere­dett ostrom. A várőrség vité­zül védekezett, két kitörése alkalmával nagy vesztesége­ket okozott az ostromlóknak. A bécsiek abban bíztak, hogy a császár fia, Miksa, német és burgundi csapatokat hoz felmentésükre. De teltek a hónapok, és „ .. . a kegyetlen é'hség már gyötörni kezdte a lakosságot... A mészárszé­kekben és lacikonyhákban hihetetlen drágán mérték a lóhúst. Ezért titkon a macs­kát, egeret sem vetették meg” — írja Bonfini Má­tyás király című könyvében. Végül is a bécsi egyetem kül­döttei felkeresték a tudo­mánypártoló királyt, és meg­állapodtak abban, hogy jú­nius első napján, ha addig felmentő sereg nem érkezik, az őrség lovaival, fegyverei­vel, poggyászával kivonul, és Bécsi megnyitja kapuit a ma­gyar király előtt. Felmentés nem érkezvén, 1485. június 1- én, pontosan 500 évvel ez­előtt, Mátyás király a fia, Corvin János kíséretében, 8000 főnyi serege élén ünne­pélyesen bevonult a városba. „Tudta ugyanis----írja Bon­f ini —, ha birtokba keríti e gőgös várost, ez mindenkép­pen győzedelmének örök emléke lesz ...” S ezután, öt éven át, halá­láig, „ .. . nyögte Mátyás bús hadát Bécsnek büszke vá­ra ...” — írja a Himnusz­ban Kölcsey Ferenc. Mátyás Bécsbe költözött, fölvette az Ausztria hercege címet,, a tartomány rendjeivel adókat szavaztatott meg, s különféle reformjavaslatokat dolgozta­tott ki. Dr. Csonkaréti Károly-----Ellesett pillanatok E lső színhely: Békéscsaba, Radnóti könyvesbolt. Az asszony — középkorú, szatyros — a férjeurával a hanglemezek közt böngészget. Az elárusító lány készsé­gesen tájékoztatja a műjajokban járatlan vevőit: dzsessz, rakkendroll, diszkó, Neoton. .. — Ezek nagyon drágák — nyafog az asszonyság, a ju­goszláv nyomású lemezekre mutatva. A férj egyetértőén bólogat. A feleség mustrálgatja egy darabig a borítót, majd hirtelen egy fekete táskát tol a lány elé. — Kedveském, nem érdekli? Divatos, külföldi! — Mi adjuk a táskát, maga 'a lemezt! — teszi hozzá gyorsan a férj. A boltban többen felkapják a fejüket. Az eladólány el­pirul, és a pénztár felé mutat. — Ott tessenek fizetni! Az „üzletemberek” csalódottan tolják vissza a koron­got, és kifordulnak az ajtón. ■* Második színhely: Békéscsaba, az Univerzállal szem­közti büfé. . . Az asszony — javakorabeli, rúzsos-lakkos — hurkát sült krumplival fizet a kasszánál. — Van egy szép, eladó, piros, divatos cipőm’ — közli bizalmasan a pénztárosnővel. — Engem ugyan nem érdekel, de mindjárt szólok a többieknek. — Köszönöm, aranyoskám, addig én ebédelek — mu­tat a rúzsos-lakkos egy üres asztalra. A hurka krumplival gyorsan elfogy. — Nem érdekel senkit?! Aranyoskám, hát olcsó és szép! Nézze csak meg! — tesz a pénztárpultra egy pár kopott, piros, nyütt női cipőt. .. * Harmadik színhely: ugyanitt, másnap. Az asszony — idős, sovány, kreol, vagy kvarcolt — egy Metaxa konyakos üveget húz elő nejlonszatyra mé­lyéről, és remegő kézzel teszi a pult mögött álló, fiatal fehér köpenyes nő elé. — Mamikám! Mi ilyet nem veszünk vissza, ez külföldi — pöcköli meg a hosszú üveget a lány. — De hát, nem lehetne? ... — tátog az öregasszony. —Nem, nem! Mondom, hogy nem lehet! Ez külföldi üveg. A sovány asszony fogja palackját, szeméhez közel tartva forgatja: — A fene egye meg! — motyogja —, pe­dig még ilyet nem is ittam —, és kicsoszog az ajtón. —oké— —————-------------------------------------—s S zeghalom — utókezelő ' II hosszú ápolás házában A korszerűsített, cscmpézett kórteremben Az életünkhöz mindnyájan ragaszkodunk, s minél idő­sebb valaki, annál jobban. Élni jó, ha boldogok a nap­jaink, ha szeretnek bennün­ket, családunk van, akihez legalább időnként fordulha­tunk, s főként akkor jó, ha a betegség messzire kerül bennünket. Hogy mi ma­gunk fiatalon mit tettünk egészségünk megőrzéséért, az már 60—70—80 éven túl megváltoztathatatlan. Csak a végeredményt, a magas vérnyomást, a szívbetegsé­get, az elhízást, s a többit érzékeljük . .. Sok idős beteg ember kép­telen magát ellátni és gon-! dozója sincs. Nemegyszer se­gítőkész hozzátartozó akad­na talán, de munkája vagy családja miatt hosszú időn keresztül nem tudja ápolni betegét. Ekkor már csak a társadalom segíthet szociá­lis otthoni vagy az utókezelő kórházi elhelyezéssel. A Békés Megyei Tanács V. B. 2. számú megyei utó­kezelő kórháza Szeghalmon a ’30-as években még diák­otthonként működött. Ké­sőbb tüdőkórház lett, majd 1971-től jelenlegi feladatkö­rét teljesíti. A 100 ágy közül 70 belgyógyászati, 30 sebé­szeti jellegű. 1972-től a kór­ház igazgató főorvosa dr. Lóránt Gyula. — Hosszú ápolást igényel­nek az ide érkezők — mond­ja —, a közhiedelemmel el­lentétben azonban innen is távoznak gyógyultan. Vagy távoznának, ha lenne hová menniük. Ez az egyik fel­adatunk, lehetőleg családi környezetbe rehabilitálni a hosszan betegeskedő időse-, két. Az ápolási idő 100—120 nap, s egyre több lesz. Az ápolómunka színvonalára jellemző, hogy az öt éve fekv^ő betegünk testén sincs felfekvés. Az aktív belgyó­gyászati, kórházi ágyakat tehermentesítjük, amikor itt tovább gondozzuk a beteget. Sikerélmény, ha javulást ta­pasztalunk. Tudományos, ku­tató munkára nemigen van ideje az utókezelő kórház orvosának. Az itt fekvő be­tegeknek egy-egy jó szó gyakran minden orvosságnál többet ér. Van, aki hónapok, évek óta nincs otthon, de ügyes-bajos dolgaihoz ra-, gaszkodik. így azután in­tézünk adóügyet, különféle levelezéseket, ezek ,a szálak kötik még a külvilághoz az emberek egy részét... Regénybe illő életutakkal találkozhatnak az itteniek. Fizikai dolgozó, értelmiségi, szántóvető — ilyenkor el­tűnnek már a különbségek. Az egyik magányos bácsira árvízkor- rádőlt a háza. Az összeomlás a lelkében is be­következett. A 100 esztendős­nél is több csorvási nénihez még eljárnak patronálói, a csorvási Lenin Tsz Martos Flóra Szocialista Brigádjá­nak tagjai. Él itt világjáró kőműves, öregségére magára maradt orvos, szomorú és vidám ember. Persze, az évek múlása önmagában sem szívderítő tény, hát ha még betegséggel is párosul. „Qröm, ha az agyvérzéses beteg gyógyultan távozik és az utcán rám köszön” — mondja a főorvos. A múlt-, koriban valakit Budapestről keresett egy távoli rokona. Engedélyt kért a soron kí­vüli látogatásra, s látva a rendet, tisztaságot, elégedet­ten távozott. * — Sok az ipari üzem Szeg­halmon — folytatja Lóránt doktor. — A munkaerőpia­con mégsem riválisaink. Pa­píron van elegendő dolgo­zónk, de sok közöttük a fia­tal, a gyesen levő. Nagyon lelkiismeretesen dolgoznak az ápolónőink, s ezt lehetőség szerint megpróbáljuk bérben is kifejezni. A 23 betöltött szakképzett álláshely ellené-, re ténylegesen 8 ápoló és 5 segédápoló látja el a felada­tokat. Integrált egységben dolgozunk mi is közel 150-en a " kórházban, a rendelőben, a szülőotthonban, az üzem­egészségügyi szolgálatban, s a tbc-gondozóban. Szeghal­mon olyan szolgálati laká-, sokat tudtak adni az orvo­soknak, amilyet' más telepü­lésen nem. Egészen új a rendelőintézetünk, megfelelő a műszerezettség. Bizonyos szakmákban mégis nehéz ide orvost találni. Azt mondják, távol esünk a nagyvárosok­tól. Folyamatosan korszerű­sítik a szülőotthont, az utó­kezelő kórházat. A szakren­delőben most lett készen egy képerősítős vizsgálókészülék, amely nagy előnyt jelent majd. A járóbeteg-ellátáson keresztül van kapcsolatunk a várossal. Gondot jelent, hogy Bessenyei nénit köszönti a szocialista brigád minden szakrendelésen egy- egy orvos van, s ha azt to­vábbképezik, vagy katoná­nak hívják be, szabadságra megy, helyben nincs helyet­tesítési lehetőség.' Ilyenkor bizony zúgolódnak a bete­gek, amiért Gyulára kell utazniuk. * * * Sétálunk a szeghalmi utó­kezelőben. Aki a kórter­mekben az ágyakon emelni tudja a fejét, aki mozdulni képes, legalább a szemével köszön, vagy szól is a láto­gatóhoz. Bizony nehéz lelki próba az itteni munka, tisz­telet érte. „Számomra öröm, ha valamivel megnevettetem az egyik nénit vagy bácsit — súgja az igazgató. — így vagyunk ezzel mindnyájan, megpróbálunk egy kis vi­dámságot, csöppnyi fényt deríteni életüknek erre a kevéssé boldog szakaszára. Ezt nevezhetjük sikerél­ménynek?” Bede Zsóka A kórház dolgozói társadalmi munkában szépítik a parkot Fotó: Lóránt Gyula

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom