Békés Megyei Népújság, 1985. június (40. évfolyam, 127-150. szám)
1985-06-05 / 130. szám
1985. június 5., szerda A o Győri tanulságok Rába Vagon- és Gépgyár... Taurus... Medicor ... BHG... Budaflax ... Hunga- rocamion ... Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát ... íme, néhány cég neve, annak érzékeltetésére, hogy — a párt- és szakszervezeti vezetők aktív részvételével — milyen vállalatok igazgatói tanácskoztak május 27—29. között, Győrben. Valószínű sokat hivatkoznak még erre a tanácskozásra, annak tanulságaira. Bár a konferencia mind a 350 résztvevője tudta, hogy az átlagos magyar vállalat még nem tart ott, mint az a 21, amelynek vezetői a Rába-parti városban kifejtették a véleményüket, a rendezvény, a vita mégis meggyőzően illusztrálta, merre halad a magyar gazdaság, mik a távlatok, hová juthatunk, -ha eltökélten megyünk tovább a gazdaság- irányítási reform kibontakozásának útján, azon az úton, amit a XIII. pártkongresszus is megerősített. Az esemény, a sok sikervállalat vezetőinek jelenléte — régen láttunk együtt ennyi jeles gazdasági vezetőt —, önmagában is azt dokumentálta, hogy van kibontakozás. Nemcsak reális esély, hanem reális lehetőség is nyílott arra, hogy fokozatosan új és dinamikusabb pályára térjen rá gazdaságunk. Már azért is, mert — a felszólalók ezt is elmondották — a sikervállalatok sem kapnak több pénzt az államtól, mint mások (ellenkezőleg: többet vontak el tőlük, mert ott volt miből élvonni); őket is érték menet közbén kisebb-nagyobb kudarcok, vagyis nekik is voltak kevés sikerrel járó vállalkozásaik; de mindig talpon maradtak, sőt, arra is képesek voltak, hogy előre haladjanak. Hogy miért, az már a tanácskozás egy másik tanulságára hívja fel a figyelmet. Aki az előadásokat hallgatta, az megbizonyosodhatott arról, hogy ezek az országosan ismert és elismert gazdasági vezetők nem szűkölködnek vállalkozó szellemben. Ahány vállalat, vagy szövetkezet, szinte annyi formája, útja-módja volt a vállalkozásoknak, de valamennyinek a gyors helyzetfelismerés, alapos helyzetelemzés, vagyis a piaci orientáltság, a kalandorságtól mentes bátorság, a gyökeres változásoktól sem visszariadó, szüntelen megújulási készség volt a közös vezetője. Egy újabb tanulság: a Győrben jelen levő, felszólaló igazgatók, szövetkezeti elnökök tudták, mit akarnak, öt-tíz évre, esetleg hosszabb távra szóló stratégiai tervet készítettek, amit — ha szükséges — évről évre hozzáigazítanak a változó valósághoz, azt vallva, hogy ha ma nincs is pénzük milliárdos beruházásokra, akkor is látniuk kell a célt, a távlatokat. Különben úgy járnak, mint az a hajós, aki a naponként változó időjárás szeszélyei közepette még azt is elfelejti, merre tart egyáltalán. Olyan a vállalat stratégiai terv nélkül — húzták alá —, mint az a hajós, aki iránytű nélkül vág neki a tengereknek. További intő példa: már nemcsak a nálunk fejlettebb országokban, hanem a legjobb magyar vállalatoknál is felértékelődött az alkotó szellemi munka. Vagy inkább fokozatosan kivívja az őt megillető rangját, hiszen akik csak szóba hozták ezt a témát, mind arról beszéltek, hogy 10—20 százalékkal, esetleg még többel emelték a legjobb műszakiak fizetését. Tudatosan vállalták az ezzel járó bér- és' egyéb feszültségeket, mert felismerték, hogy nem—gyorsulhat fel a műszaki fejlődés, ha nem változtatnak az ’50-es évektől örökölt bérarányokon, ha a valóban kreatív szellemű, tehetséges mérnökök, munkások elé nem tűznek ki ténylegesen mozgósító erejű, ha kell, sok tízezer forintos összegű cél jutalmakat. Számokkal igazolták, hogy megéri, mert a piac többet fizetett az ötletes, új termékekért, így több pénze maradt a vállalatnak is. Az előbbivel rokon téma az emberi tényezők növekvő szerepe. A Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát . vezérigazgató-helyettese elgondolkodtató adatokat sorolt fel annak igazolására, mivel járhat, ha például egy kellően fel nem készített fogatost osztanak be dolgozni, egyik napról a másikra, a legközelebbi csirke-, vagy tojásgyárba. Mennyit, hányszor tízezer forintot veszthet a gazdaság, pusztán azért, mert a- különben szorgalmas, megbízható fogatos még nem érzékeli, hogy merőben új viszonyok közé került, ahol a technológiai fegyelem betartásának, az időtényezőnek hallatlanul nagy súlya van. Csak egy kis lezserség, figyelmetlenség, s máris nagyobb lehet az okozott kárösszeg, mint a fogatos egész múlt évi fizetése. A sok tanulság közül hadd emeljünk ki még egyet: a nagyvállalatok szerepét. Ismeretes, hogy Havasi Ferenc, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titkára még az új reformszakasz előtt aláhúzta: ipar- és nagyvállalat-centrikus lesz a gazdaságirányítás korszerűsítése. Nem azért, mert bárki is privilégiumokat akar adni a nagyvállalatoknak (aki ilyet állít, az önkéntelenül is félremagyarázza a mai gyakorlatot), hanem azért, mert az iparnak, s azon belül is a nagyvállalatoknak meghatározó szerepük van a gazdaságban. Ezért az új reformszakasz sikere múlik azon, vissza tudják-e nyerni régi vonzerejüket a nagyvállalatok. Azon, hogy ha azt halljuk, hogy nagy- vállalat, önkéntelenül is arra gondoljunk, hog ott sok az új gép, ott képzettebbek a műszakiak és munkások, ott magasabbak a bérek, fejlettebbek a szociális juttatások, mint másutt. Ha elérünk ide, akkor elmondhatjuk, hogy egyenesben vagyunk. Nos, aki végigjárta a Rába-gyár korszerű üzemcsarnokait; aki látta az egyenként 15— 20 milliót, vagy még többet érő, korszerű gépek sokaságát; aki meghallotta, hogy itt már 84 ezer forintot tesz ki az idei bérszínvonal, vagyis hétezer forintot keres havonta az átlagdolgozó (ez a helyzet egyébként a Taurusban is); aki megfigyelte, hogy milyen példás rend és tisztaság uralkodik ott, az megsejtett valamit abból, mit jelent a magasabb fokú szervezettség és fegyelem. Aki ezt végignézte, az mintát kapott, s úgy érezte, a magyar ipar jövőjébe pillantott kicsit. Magyar László A Békéscsabai Állami Gazdaság telekgcrcndási kerületében nagy erővel folyik a betakarítógépek műszaki felkészítése az aratásra. Elsőként a zöldborsó betakarítására kerül sor — várhatóan a hónap második felétől, így az önjáró borsókombájnok gépszemléje lesz az első. A június 13 -i gépszemlén még hat Class Dominátor is részt vesz, ezek azonban már az árpa betakarítását várják Fotó: Fazekas László Pontosabb prognózisok A következő évre kiépül hazánkban a meteorológiai műholdak vevő és digitális adatfeldolgozó rendszere. A csaknem 50 millió forint értékű beruházás képfeldolgozó számítógépe már elkészült. Előreláthatóan ez év végéig felszerelik a rendszer vevőberendezéseit is. Ennek alkalmazása révén az eddigieknél több információt szerezhetnek az országunk időjárását meghatározó légköri állapotokról, változásokról, így pontosabb lehet az időjárás előrejelzése. Ma, tudományos igénnyel 10—14 napra, tendencia jel- legűen egy-két hónapra lehet előre jelezni az időjárást. A legmegbízhatóbbak, és a legkeresettebbek a néhány órára szóló időjárásveszély-, és a 24—36 órára szóló rövid távú előrejelzések. Elveszett az Orosházi Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalat MNB: 264-13 110 2. feliratú bélyegzője. Használata 1985. május 31-től ÉRVÉNYTELEN. A MÁV záhonyi átrakókörzeté ben az utóbbi idők legjelentősebb beruházása valósult meg a tengelyátszerelő üzem átadásával. A több mint 200 millió forintos beruházás nyomán megkétszerezhetik a normál és széles nyomtávú — szovjet — vagonok tengelyátszerelését MTI-fotó: Elek Emil — KS Akik nem lettek kiválóak Körösi Vízgazdálkodási Társulat, Gyula A megye szakemberei mostanában gyakran emlegetik a gyulai Körös Vízgazdálkodási Társulatot, mint olyan vállalatot, amely a gazdasági nehézségek közepette is nagyot fejlődött a múlt évben. A társulat egyike volt azoknak, akik joggal pályázták meg a MÉM és az OVH által adományozott „Kiváló” címet. Most már tudjuk, hogy nem nyerték el a kitüntetést — eredményeik alapján mégis megérdemlik, hogy szóljunk róluk .---------------------,--------------------------------------------------------*-------------------------------------------------------------N ánási János, a vízgazdálkodási társulat fiatal igazgatója még két éve sincs, hogy elfoglalta jelenlegi beosztását. Öt faggatom a múlt évi sikerekről. Kérdéssel válaszol : — Hogy mitől lettünk jobbak? Nem hiszem, hogy egyedül a vezetőváltástól. Annak idején egy nem rossz anyagi alapokon lévő társulat irányítását vettem át, amelyben megvolt, ami az eredményes működéshez kellett. Hogy mégis jobb lett az eredményünk, mint korábban, annak két jelentős okát látom. Megpróbáltunk szervezettebben és többet kérni a dolgozóktól, a másnak káros aszály nekünk jót tett, a jó időt kihasználva dől-, gozhattunk a földmunkákon. Gyomirtás — forgó hengerrel Ha sorra vesszük a társulat tevékenységi körét, kissé közelebb, kerülünk a sikerek titkához. 0 Ami a legfontosabbat, a mezőgazdasági vízszolgáltatást illeti, a Kettős és a Hármas-Körös, valamint az Élővíz-csatorna vonzáskörében dolgozó 35 ember megtette a magáét. Jól és eredményesen látták el a kör-i nyező üzemeket vízzel, s közben hétmillió forintos termelési' értéket is hoztak, a társulásnak. Nem tagadják, ebben segítségükre volt, hogy a vízügyisek komoly fejlesztéseket hajtottak végre, villannyal működő, üzem- biztosabb szivattyúkat állítottak munkába. ’ A másik alaptevékenység, a 174 ezer hektárnyi érdekeltségi körzetbe tartozó, majdnem négyezer kilométer hossznyi belvíz- és öntözőcsatornák karbantartása. Ál-, tálában hat és fél millió forintot fordítanak a csatornákra évente, s ez azt je- lentit hogy 60—65 százalékukat minden évben rendbe hozzák. Az ötven tag-termelőszövetkezet képviselőiből álló intéző bizottság a közelmúltban úgy döntött, hogy növelik az üzemek hozzájárulását, enrrek fejében azt várják a társulattól, hogy dolgozói a csatornák 90 százalékát gaztalanítsák, medrét igazítsák ki. Az előbbire már egy új módszert is kitaláltak : forgó hengerrel adagolják a gyomirtót, ami aztán közvetlenül a növényre keni a mérget — a vizek tisztaságának megóvása érdekében. Nincs szégyellnivalójuk A beruházásokról szólva Nánási János a következőket mondta: — Folytatjuk az idén az új közcélú csatornák építén sét, összesen 18,5 millió forint értékben, valószínűleg a békési Viharsarok Tsz leendő rizstelepén is dolgozunk. Az egyéb beruházások közé sorolja az igazgató, hogy korábban meglehetősen elhasználódott, elöregedett gépparkjuk felújítását folytatják, de jut új mederkotró és kisebb gépek vásárlására is az idén. Részt vállalnak a megye VI. ötéves tervi legnagyobb beruházásából, a komplex meliorációból. Négy tsz földjeinek egy részét hozzák rendbe — szinte teljesen; a talajjavítást és mélylazítást alvállalkozókra bízzák. Dolgoznak az ország más részeiben is; S—100-as traktorral, talajcsőfektető géppel. . . mennek a pénzük után. De térjünk vissza a „Kiváló” cím megpályázására! — Az az igazság — mondja az igazgató —, hogy sokan valamiféle sértődöttségből, dacból nem adják be a szükséges papírokat. Nekünk megérte a 2-3 nap, amíg összeállítottuk az anyagot, legalább mi is egyben láttuk működésünk eredményét. A vízgazdálkodási társulatok gazdálkodása nem mérhető olyan pontosan, mint mondjuk egy téeszé, talán ez is közrejátszott abban, hogy most nem sikerült a legjobbak közé kerülni. . Így sincs szégyellnivalójuk. Az ország hetven vízgazdálkodási társulata között — legalábbis a húszon-, öt pályázót figyelembe véve — a 11. helyet foglalják el. Ami a legfontosabb: tavaly 11 millió forint nyereséget értek el, ötmillióval fejelték meg az 1983-ast. Jövedelmezőségi szintjük szerint is a legjobbak ’ közé tartoznak: tavaly minden száz forint ráfordítással 115 forint bevételhez jutottak ... A társulat Dobozi úti gépműhelyének vezetője, Patkás Sándor: — Nálunk kilencen dolgoznak, tavaly tízszázalékos béremelést tudtunk végrehajtani. A szakembereink igazán jók. Van lehetőségük a szakmai fejlődésre és arra, hogy megtalálják a számításukat. Differenciáltan bérezünk és ez hozza az eredményt. Böszörményi Zoltán a géposztály vezetője: — Hogy mi változott nálunk az utóbbi időben? Kétségtelen, hogy az új igazgató sok újdonságot hozott. Korábban például nem volt nálunk nyújtott műszak, Nánási bevezette. Egyszerű oka van ennek. A melioráció egyik munkáját, az alagcsőfektetést csak akkor csinálhatjuk, ha nincs növény a táblákon, s ez elég szűk időszak. Az is igaz, hogy ugyanakkor ezzel lehet a legjobban keresni: minél több csövet fektetünk le, annál jobban jár a társulat. Ezért hajtottunk rá. Az elején akadt, aki nem vállalta, akinek nem tetszett, de most már mindenki megszokta és lelkesen vesznek részt az emberek a nyújtott és vasárnapi munkában. Dolgozunk még a Nyírségben is. Főmérnök vezette a gépet Kárnyáczki István határo-, zott, szókimondó fiatalember benyomását kelti, mint beszélgetésünk során kiderül, az is.. — Megmondom én, hogy érzem magam, ha hallják, ha nem a főnökök. Szerencsére, rosszat nem mondhatok. Tizenhárom éve vagyok itt gépszerelő, és amikor május 1-én mondták, hogy ilyen jó még nem volt a cég, jólesett hallani. Az az igazság, hogy mindenki ráhajtott tavaly, kevesebb emberrel oldottuk meg azt a munkát, amit korábban, de minden gépre jutott ember a jó szervezés miatt. A főmérnök is vezette a dréngépet, Patkás egy MTÜ-t, Krasznai építésvezető műszerezett, hordta a csöveket. Az igazgató is kint volt az ünnepnapokon, velünk dolgozott. Éppen ezért, a jó kollektíva miatt is maradok a cégnél. A fizetés sem rossz, de a legfontosabb, hogy az ember jól érezze magát egy munkahelyen. Kiegészítésként a szerelő szavaihoz. A Körösi Vízgazdálkodási Társulat létszáma valóban csökkent a múlt évben .— fizikaiak és nem fizikaiak mondtak búcsút. Feladataikat mégis sikerrel oldották meg. Jó példái annak, hogy szervezéssel, a dolgozókról való gondoskodással hogyan növelhető egy vállalat eredménye, hatékonysága és vonzereje ... M. Szabó Zsuzsa
