Békés Megyei Népújság, 1985. június (40. évfolyam, 127-150. szám)
1985-06-04 / 129. szám
Cseres Tiborral Békésen Cseres Tibor olvasói körében Nem szeretem az író-olvasó találkozókat. Nem szeretem „az előadói asztal szemben széksorokkal” elrendezést, az ebből eredő merevséget, a történést meg-meg- akasztó kényszercsendeket, a sete-suta műkérdéseket, a jópofáskodó bennfentességet. Mert ha egy író regényeiből, műveiből nem derül ki minden, fontos, akkor úgyis felesleges a találkozás, ha meg igen, akkpr megint csak egy értelemnélküli statisztikai adattá degradálódott valami az egész. A hogyan írta, miért írta, kinek írta kérdésekre úgysem lehet, s nem is kell válaszolni ... De máris bocsánatot kell kérnem az olvasótól, hogy személyes dolgaimmal kezdem. Ennek oka mindössze annyi: megváltozott valami ennek a népművelői műfajnak a háza táján, s így bennem is. A mondatot tehát így kell átfogalmazni: nem szerettem az író-olvasó találkozókat. * * * Kertészkedésre, pihenésre, igazi lazsálásra való az idő ezen a szombati késő délutánon. Ki gondolná, hogy ebben az apró városban. Ismét gazdagodott a már hagyományosan szép gyomai könyvek sora. A közelmúltban megjelent Dávid zsoltárok hasonmáskiadás; a Tótfalusi Kis Miklós által 1686- ban Amszterdamban nyomtatott és az Egyetemi Könyvtár Régi Könyvek Tárában őrzött kiadványból reprodukálták. Az ebből a példányból hiányzó első oldalt és a bőrkötésen látható motívumot az Országos Széchenyi Könyvtár példánya alapján készítették el. A Helikon kiadót és a Kner Nyomda gyo- maendrődi üzemét dicséri az ízléses, mutatós könyvecske. Békésen van ötven olyan ember, aki jószántából eljön, csak azért, hogy egy íróval találkozhasson. Negyed órával a reklámozásra teljesen alkalmatlan papírfecniken meghirdetett időpont előtt már alig foghíjasak a széksorok a könyvtár olvasótermében. S akiért eljöttünk, ő már régebben itt van. Egy Junoszty-prototí- pus előtt ücsörög a vendéglátók karéjában. A könyvheti ünnepi műsor megy, amelyben ő is nyilatkozik. Az érdeklődők közül többen mögé állnak, vele együtt figyelik a műsort. Mások a kölcsönzőpult mögötti kedves hölgy invitálására hallgatnak. A pulton Cseres Tibor könyvei; az elmúlt évben kiadottak, az életműsorozat fametszéses borítójú kötetei is. Sokan vannak, akik nemcsak nézgelődnek, hanem vásárolnak. * * * Ismerik-e. szeretik-e az egykor e tájon is élt-dolgo- zott Kossuth-díjas írót, a Hideg napok világhírű szerzőjét a békésiek? A katalógusszekrényhez megyek, kiválasztom a fiókot. Éppen egy tucatnyi műve áll az olvasók rendelkezésére. A kéz A hasonmás kiadást Szántó Tibor gondozta. A Dávid zsoltárok hasonmás kiadása ünnepélyes, évfordulós publikáció. Ugyanis háromszáz évvel ezelőtt, 1685-ben nyomtatta ki Amszterdamban Tótfalusi Kis Miklós Károlyi Gáspár Bibliáját. Az ünnepi kiadvány két életmű előtt tiszteleg: a külföldön is elismert nyomdász, Tótfalusi Kis Miklós és a neves zsoltárköltő, Szenei Molnár Albert előtt. Az ilyen jellegű kiadványok nyelvészeti, kultúrtörténeti, irodalmi kincsek azontúl, hogy az egyházi kultúra szerves részei. Jelentősen hatottak a ■Fotó: Gyumbier Ferencné nedvességétől szinte mindegyik cédula felzete pukli- sodott már .. . * * * Vége a tévéműsornak, bocsánat, de..., a'helyi Áfész és a könyvtár rendezésében szeretettel... A házigazda elemezni próbál. Mi Cseres Tibornak szurkolunk, akihez valahogy nem illik ez az egész. „Túlságosan is megszellőztették, hogy én most vagyok hetven éves” — veti közbe félhangosan, s vágja el a megkésett születésnapi jókívánság-áradatot. Az élő klasszikusnak kellene itt ülnie, de az Ember; a politikus, az alkotó, egy barát ül velünk szemben. Akihez bizalommal lehetünk. Akiért, aki miatt érdemes volt eljönni. * * * „Hallgassanak meg egy novellát. . . Nem is novellát, inkább beszámolót egy negyven évvel ezelőtti napról, amikor Tamási Áron barátommal együtt »utaztunk«. Az Igazolatlanul jelen című kötetemben jelent meg, ez a címadó” — oldja fel a házigazda merevségét Cseres Tibor. S amint olvassa a háborúból ocsúdó ország első pillanatait idéző önéletrajzi magyar nemzeti líra fejlődésére is. Tolnai Gábor A költő és a tipográfus című melléklete a zsoltárkötet hasznos kiegészítője. Kettős arcképvázlatot ad az olvasónak; Tótfalusi Kis Miklós és Szenei Molnár Albert műnkásságát méltatja. Két olyan híres személyiségnek állít emléket, „Akik Európában képviselték Magyarországot”. Akik jól látták, hogy a könyv nem öncélú művészeti tárgy, hanem olyan eszköz, amely a nemzeti műveltséghez és az európai kultúrához elengedhetetlen. A Dávid zsoltárok minden könyvgyűjtő számára nagy érték, ritka kincs. És — érdemes még egyszer aláhúzni — magas szinten reprezentálja a Kner-hagyományt is. N. K. sorokat, egy sercegő hang- felvétel emléke jut eszembe. Amikor Babits' saját verseit szavalja. Vagy inkább mondja. Cseres Tibor is fittyet hány a szöveg- mondás előadói szabályainak. Hangsúlyozásai, töredék-szünetei távol vannak a szabályostól. És ettől lesz élmény. Úgy olvassa, úgy mondja, ahogy benne peregnek újra a képek. Az ütem, a ritmus más rendje csodát jelent. Csodát, hogy most és itt újraélje azoknak az 1945- ös nyár végi napoknak félelmetes és reményt nyújtó perceit. Nekünk. Nekünk, újraalkotva. * * * Szülőföldjéről, népéről beszél. A székelyekről, a csángókról, olyanokat, amik nincsenek még a történelem- könyvben. A fiatalokról, a jövőről. Rólam, rólad, valamennyiünkről. Kérdésekre válaszolva, de többet csak úgy, megelőlegezve. De vannak „klasszikus” kérdések is. Rövidre fogja a választ. „Kicsi kora óta író akart lenni?” — kérdezi az egyik hölgy résztvevő. „Milyen kicsi korom óta?” — kérdez vissza Ceres Tibor. Aztán csak-csak elmondja, hogy ő 11 éves koráig hadvezér akart lenni, s a hadnagyságig vitte. Igaz, Veres Péter, amikor honvédelmi miniszter lett, rangot ajánlott neki. Nem fogadta el. Adomá- zik, történelmi leckét mond. Némelyeknek humorosan hat, mások kiérzik belőle annak a kornak néha fájdalmas valóságát. De szó esik a kollégákról is. Jobban mondva-írva a „kollégákról”. Az Irodalmi Alap elnöke társadalmi megbízatásként. Beszél az ösztöndíjakról, a segélyezésről, az új írói hullám kacifánt- jairól, az irodalomkritika furaságairól. Tisztelettel szól róluk. Kritikus tisztelettel. Aztán megint a ma köznapj valóságára terelődik a szó. Röviden talán úgy lehetne megfogalmazni: napjaink sorskérdéseiről. Egy még el nem készült regény lapjait lapozzuk Cseres Tibor segítségével. Közösen alkotunk. Mert ez az életünk. A tied, az egyém, valamennyiünkké. Akár egy íróé is.. . (nemesi) Szép könyvek Gyoméról Dávid zsoltárok KÉPERNYŐ Béke a szorítóban Nem akarom sportújságíró kollégáim kenyerét elvenni. De ha az elmúlt hét kiemelkedő televíziós eseményeiről kívánok írni, akkor nem mehetek el szó nélkül a sportközvetítések mellett. Az ökölvívó Európa-bajnokság közvetítése ugyanis egy televíziós héten át tartó csemege volt. Még akkor is, ha a második csatornára száműzték. Vitray Tamás érző, „honfiúi szívvel” kommentálta végig az eseményeket, az operatőrök pontosan, az akciókat feszesen követve oldották meg ezt a nem is oly könnyű televíziós feladatot. E durvának, kegyetlennek ítélt sportág egy másik, szégyenteljes sportesemény — nem jól mondom, szurkolói esemény — kapcsán vált a béke és barátság szigetévé. Mint nagy focirajongó, várakozással ültem a képernyő elé szerda este, igazi sportcsemegére számítva. A Juventus—Liverpool mérkőzés, a Bajnokcsapatok Európa Kupájának döntője nem akármilyen fociparádénak ígérkezett. - , A torokszorító és ökölkeményítő eseményeket nem akarom felidézni, hiszen milliók látták Európa-szerte, s azóta a nagyvilágban is. A másfél órás rémdrámát követően már nem volt erőm a meccset végignézni, átkapcsoltam inkább az ökölvívásra. Éppen jókor. Bácskái és Junge találkozóját közvetítették, s a két sportoló, amint vége volt a mérkőzésnek, háromszor is megölelte egymást. A győztes és a legyőzött. Mert e férfias küzdelemben elismeréssel adóztak egymás képzettsége, tudása,,helytállása előtt. S a sport igazi világa ez. Nem a megszállott, kábítószerezett, italos suhancok garázdasága, gyilkos indulatai. Számukra a sportesemények csak alibiként szolgálnak aljasf fékezhetetlen ösztöneik kiéléséhez. S hogy a rossz példa miért ragadósabb, mint a jó? Ki tudja. Talán azok a fiatalok sem, akik a Fradi—Tatabánya futballmérkőzés után két metrókocsi berendezését vandál módon szétzúzták . .. A milliók szeme előtt játszódó, az élet által írt dráma re-, mélem, időben mozgósítja a sportot szerető és tisztességes embereket. Hogy néhány száz ember, tehát a kisebbség, ne tarthasson tízezreket, százezreket és milliókat rettegésben. Jó volna már tanulni a történelmi igazságokból és eseményekből. A brüsszeli tévések véletlenül így válhattak egy előre meg nem írt dokumentumdráma krónikásaivá. Egy „világraszóló” eseménynél. Vetélkedődömping A VIT-vágta megyei tüzében égve bizony nem tartottam túl szerencsének, hogy két nap is vetélkedőt sugárzott a Magyar Televízió 1-es csatornája. Aztán hamar elfeledtem kétségeimet, mikor végignéztem a Pécsről sugárzott légikis- asszony-vetélkedőt. Vitray Tamás — bár erről talán fölösleges is írnom —. igencsak elemében volt, mint játékvezető. S a „földre szállt angyalok” is kitűnően tűrték a feladatokat, akár nyelvtörő játékról, akár „vizes” feladatokról volt szó. A vetélkedőben nekem mégis az tetszett, hogy a magyar fiatalok kiválóan beszélték az angol nyelvet. Már-már elhittem, hogy idegennyelv-oktatásunk rohamos javulásáról van szó, mikor a kétkedés kisördöge azt súgta, hogy ezek a fiatalok bizonyára szüleik külföldi kiküldetése során, mondjuk egy angol nyelvű iskolában szerezték meg a bíztok idegen nyelvi tudást. (Ezzel pedig ugyan lehet dicsekedni, de nem nekünk, hiszen nem minket illet a dicsőség.) Az egyórás verseny azért megérdemli a dicséretet, mert szerencsére a rendező nem „vetélkedősablonokban” gondolkodott, hanem Born Ádám hagyta is a történéseket maguktól kibontakozni. S ehhez képest a VIT-vágta még „überel- ni” is tudott, a műfaj egyik legjobb produkcióját nyújtva át a televízió nézőinek. Bugyuta mese Szeretem a sorozatokat. Olyannyira, hogy még a nekem nem tetszőket is igyekszem figyelemmel kísérni. S most mégis bajban vagyok. A Scruples Divatház című amerikai tévésorozat darabjait látva kell megállapítanom, hogy a hatrészes sorozat negyedik része után sem tudom teljes bizonyossággal, ki kicsoda. Különösen a hölgyekkel vagyok bajban. Egyszerűen nem tudom megkülönböztetni egyiket a másiktól. A főszereplőnek szánt Billy (Lindsay Wagner) hiába örökölt oly sok pénzt, én vagy a fotómodellel, vagy a divat- tervező hölggyel keverem. Ennek az áldatlan állapotnak aztán az lett a vége, hogy most már fogalmam sincs, ki mivel, miért és hogyan.. . Azért igyekszem továbbra is belekukkantani a filmbe, ha hagynák. Mert pénteken — először a divatházat kívántam volna megnézni — nem lehetett, mert mégiscsak kíváncsi az ember a magyar műsorokra, s inkább átkapcsoltam — nem bántam meg —- a pécsi vetélkedőre. Most aztán pláne- nem fogom tudni, Billy hagyja-e magát - zsarolni? De azt hiszem, ez a hiányérzet nem fog megviselni. Tekintve, hogy ez a film igen gyenge. B. Sajti Emese KOSSUTH RÁDIÖ 8.20: Társalgó. 9.44: Veress Sándor kis zongoradarabjaiból. 10.05: Híres tájak, érdekes környezet. 10.35: Éneklő Ifjúság. 10.50: Sugár Rezső müveiből. 11.33: Suppé: Könnyű lovasság. 11.40: Nemes Barry Lyndon úr emlékiratai. Thackeray regénye rádióra alkalmazva. XV/7. 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Hangverseny délidöben. ■ 13.40: Gitármuzsika. 14.10: Magyarán szólva . . . 14.25: Orvosi tanácsok. 14.30: Dzsesszmelódiák. 15.00: Arcképek az orosz irodalomból: Lev Tolsztoj. 15.18: Népi dallamok nagy mes- • erek kezében. Grieg-mű16.05: A Gyermekrádió kívánságműsora. 17.00: Társadalom és iskola; 17.45: A Szabó család.. 18.30: Esti Magazin. 19.15: Vallomások a szülőföldről: Bács megye. 20.15: önarckép. Fábry Edit. 21.10: Jannequin-madrigálok. 21.30: Közjó és kutatás. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Rádiószínház: Az éhezőművész elmegy. 23.44: Rossini: D-dúr fúvósnégyes. No. 5. 0.10: Blum József táncdalaiból. PETŐFI RÁDIÓ 8.08: Slágermúzeum. 8.50: Tíz perc külpolitika, (ism.) 9.05—12.00: Napközben. 12.10: Palócz László operett- és daljátékfelvételeiből. 12.30: Népdalok. 13.05: Popzene sztereóban. 14.00: Maria Teresa Uribe énekel. 14.20: Régi magyar táncmuzsika. 15.05 r Filmzene. 15.20: Könyvről könyvért. 15.30: Csúcsforgalom. 17.30: Kamasz-panasz. 18.30: Gramofonalbum. 19.05: Csak fiataloknak! 20.00: Vörös Sári és Szalay László énekel, Kállai Kiss Ernő klarinétozik. 20.35: A pajzán griffmadár. VII/2. 21.05: Magnósok, figyelem! 21.45: Az élő népdal, (ism.) 21.55: Versét elmondja: Fodor András, (ism.) 22.00: „Film-fül”. XVI/1. Képtelen rockfiimtörténét. 23.20: Deák Tamás szerzeményeiből. 24.00—4.30: Éjféltől hajnalig. III. MŰSOR 9.08: Zenekari muzsika. 10.46: Donizetti operáiból. 1L26: Körmendi Klára (zongora) hangversenye. 13.05: Világhírlap. (ism.) 13.20: Bécsi vér. Részletek Johann Strauss operettjéből. 14.00: Rádiószínház: Álkulcsok. 14.58: Fúvós kamarazene. 15.32: Labirintus. 15.47: Pomádé király új ruhája. 16.44: A magyar opera nyomában. XVIII/3. 17.17: A zeneirodalom remekműveiből. 18.30 : A Magyar Rádió szerb- horvát nyelvű nemzetiségi műsora Pécsről. 19.35: Zenekari muzsika. Közben: 20.20: Modern írók portréi. 20.40: A Zenekari muzsika folytatása. 21.40: A Rádió Dalszínháza: Palotai álmok — zenés játék, 22.47: Cimarosa-szonáták. 23.00: Operaáriák. SZOLNOKI STŰDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Két dal, egy előadó. 17.15: Mit arat az Agrovet? 17.30: üj felvételeinkből. 17.40: Hazai holmi. 17.50: Oscar Peterson zongorázik. 18.00 : Alföldi krónika. 18.15: Fenyő Miklós új dalaiból. l8.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.55: Tévétorna, (ism.) 9.00: Iskolatévé. 10.05: Kivágások, (ism.) 10.20: Don Sébastien alkui. (ism.) 11.00: Képújság. 15.50: Hírek. 15.55: Autók és emberek. VI/4. (ism.) 16.45: Kő az ember kezében. Csehszlovák rövidfilm. (ism.) 17.05: Képújság. 17.10: Reklám. 17.15: Hangverseny a Pesti Vigadóban. 17.50: Három nap tévéműsora. 17.55: Egy új világ kezdete. Dokumentumfilm. 18.50: Reklám. 19.05: Mini Stúdió ’85. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.15: A halál archívuma. XIII/10. 21.20: Stúdió ’85. 22.20: Ámor rabjai. Angol tévéfilmsorozat. VIA. A mania jegyben jár. 22.45: Tv-híradó 3. 22.55: Himnusz. II. MŰSOR 17.55: Képújság. 18.00: Zsebtévé. (ism.) 18.30: Körzeti adások. 19.05: Sakk-matt. 19.25: S. O. S. gyermekfalu. MP Group együttes műsora. 20.00: A fekete macska. Tévé- • játék, (ism.) 21.30: Tv-híradó 2. — 21.50: Képmagnósok. figyelem! 22.20: Képújság. BUKAREST 20.00: Tv-híradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.30: Constantin Banu: Titokzatos szemek c. tévéjáték. 21.50: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.00: Magyar nyelvű Tv-napló. 17.20: Videooldalak. 17.30: Hírek. 17.35: Tv-naptár. 17.45: Zmaj gyermekjátékai. 18.45: Kérték — nézzék . . . 19.IQ: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Jelzések. 20.45: Lottóhúzás. 20.55: Teherán *43 — svájci játékfilm. 22.35: Tv-napló. II. MŰSOR 18.05: Hírek. 18.30: Zágrábi körkép. 19.00: Ex libris. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Népi muzsika. 20.50: Tegnap, ma, holnap. 21.05: A forradalom alakjai. 22.50: A könyv ideje. 22.50: Színházfesztiváli krónika. SZÍNHÁZ 1985. június 4-én, kedden 20 órakor Baján: FURCSA PAR 1985. június 5-én, szerdán 19 órakor Barcson: FURCSA PAR MOZI Békés Bástya: 4-kor: Főúr, tűnés!, 6 és 8-kor: Maraton életre, halálra. Békéscsaba Szabadság: de. 10 és 4-kor: Madonna, milyen csendes az este, 6-kor: Anna Pavlova I—II. Békéscsaba Terv: fél 6-kor: Manhattan, fél 8-kor: Britannia gyógyintézet. Gyula Erkel: Uramisten. Gyula Petőfi: Flashdance. Orosháza Partizán: Gracs fivérek. Szeghalom Ady: 39 lépcsőfok.
