Békés Megyei Népújság, 1985. június (40. évfolyam, 127-150. szám)
1985-06-22 / 145. szám
1985. június 22-, szombat IZHiWfiltl Vállalati tanácsok mmár fél év telt el a gazdaságirányítási rendszer korszerűsítése óta. Egyes határozatok megvalósítása, így a vállalatirányítási rendszer megújítása viszonylag hosz- szabb időt vesz igénybe, hiszen az egész kollektívát érintő döntésekről mindenhol megkérdezik az érintettek véleményét is. Minden olyan gyárban jelölőgyűléseket tartanak, ahol — s ez általában a versenyszféra közép- és nagyüzemeire jellemző — hamarosan a vállalati tanács veszi át a legfőbb irányítási feladatokat. Miből, pontosabban kiből is áll a vt? A szabályok szerint a tagok felét a dolgozók küldöttei alkotják, ezenkívül részt vesznek még az igazgató és jelöltjei, a vállalatvezetés képviselői. Mindegyikük egy-egy szavazattal rendelkezik, s együttesen dönthetnek a vállalati stratégiát érintő kérdésekről. Az új szervezeti forma megjelenése átírja a döntések korábbi forgatókönyvét; az igazgató véleménye mellett most már egy választott testület közös akarata lesz a döntő. A vállalatvezetést gyökeresen megújító jogszabályok természetesen nem rendelkezhettek részletesen arról, hogy milyen legyen a munkamegosztás az igazgató és a vt között, de értelemszerűen a napi, operatív döntések az igazgatóhoz, míg a hosszabb távra ható, stratégiai határozatok pedig a vállalati tanács hatókörébe kerülnek. E választott szervezet egyébként az igazgató munkáltatója is, titkos szavazattal döntenek személyéről, és a megbízatást mindössze öt évre adják. S jogukban áll, szintén titkos szavazással akár vissza is hívni a vezetőt. A vállalati tanács működése valószínűleg számos, előre nem látható problémát vet majd föl. És természetesen, mint mmden új formánál, fönnáll annak a lehetősége, hogy csak látszólag alakul át az irányítás. A vt égisze alatt ugyanazok vezetik majd a vállalatot, mint korábban a régi módon. De remélhetőleg erre rácáfolnak majd a következő évek, s erről tanúskodik az eddig lezajlott két választás is. Az Ipari Minisztériumhoz tartozó vállalatok közül elsőként az Oxigén- és Dissousgázgyár Vállalatnál, majd az Egyesült Vegyiműveknél vette át a stafétabotot a vállalati tanács. Mindkét cégnél a régi igazgató került ismét az első vezető posztjára. Sőt, a jelölőgyűlések alkalmával nem is javasoltak mást a helyükre. De — ahogy az egyik alakuló ülésen hangsúlyozták a hozzászólók —, mindenképpen új módon lehet dolgozni és irányítani. Az igazgató mellett ezentúl mindig ott lesz a vállalati tanács, s a dolgozók küldöttei, akik hathatósan kívánnak élni most kapott jogaikkal. Ez az aktivitás már megmutatkozott a választást megelőző gyűléseken is, ahol a hasonló rendezvényekhez viszonyítva sokkal többen vettek részt, sőt jó néhányan a szabadnapjukat áldozták föl, hogy ott lehessenek. Az itt elhangzott javaslatok egy részét pedig már a szervezeti és működési szabályzat rögzíti. (Ez az okmány határozza meg a vállalati tanács működésének alapelveit, a döntési hierarchiát.) A lehetőséget tehát a dolgozók ki akarják használni, ám az sem mindegy, mennyi információt kapnak a döntés előtt. A kimerítő, alapos tájékoztatás, a kételyektől és problémáktól sem mentes indoklás tehát szükségszerű velejárója kell hogy legyen'a javaslatok kidolgozásának. Ellenkező esetben csak formálisan szavazhatnak a vt tagjai, s főleg a dolgozók küldöttei. A szervezeti változáson már túljutó két cégnél sem lesz sima az új rendszer útja. Elsőként ők tanulják meg az önállóbb gazdálkodás, a közös döntés ábécéjét. Például meg kell találniuk a választ a ma még nyitva álló kérdésekre, hogyan működhetnek együtt a társadalmi szervek képviselőivel, akik közül egyébként néhányat a vállalati tanács tagjai között találunk. s talán az átalakulást megelőző csaknem féléves munka lázában kevesen gondoltak arra, hogy az önállóság, a döntések megosztása nemcsak jog, hanem súlyos felelősség is. Mert a helytelen döntések következményeiért a dolgozók küldöttei saját üzemegységük előtt egy személyben vállalják a felelősséget. Remélhetőleg ez megfontolt, körültekintő munkára és a lehető legeredményesebb gazdálkodásra ösztönzi majd a vállalati tanácsokat. Lakatos Mária Korszerű tárolók az ú| termés fogadására A MÉM-től kapott tájékoztatás szerint jó ütemben halad a gabonatárolók építése. Az idén eddig megközelítően 250 ezer tonna termény biztonságos elhelyezésére épültek új raktárak, ez az 1985-re tervezett mennyiség fele. Sokfelé felújították, kibővítették a már elavult, régi tárolókat. Ily módon az aratás megindulásakor a korábbiaknál kedvezőbb körülmények között fogadhatják az üzemek az új kalászos gabonát, a többi között Békés, Hajdú-Bihar, Szolnok, Fejér és Somogy megyében. Jelenleg is szerte az országban dolgoznak az építőbrigádok újabb tárolócsarnokok, fémsilók szerkezetein; ezek az új épületek a kukorica fogadására készülnek majd el. Mint ismeretes, az intenzív gabonatermesztés nyomán a termésátlagok önvendetesen emelkedtek, ám a többlet- mennyiség megfelelő tárolására a kapacitás szűkösnek bizonyult. Az aránytalanság csökkentésére a program — amely 350 termelő üzemet, vállalatot érint — összesen 1,1 millió tonna termény korszerű tárolását lehetővé tevő kapacitásbővítést ír elő 1986 közepéig. Tavaly ennek megfelelően 250 ezer tonnányi termés elhelyezését valósították meg, s az idei építkezések eredményeként tovább csökkenhet a kényszertárolt búza, kukorica aránya. Az új raktárak építési helyének megválasztását gondos elemző munka, tudományos analízis, számítógépes optimalizálás előzte meg. Az új és a rekontsrukció- ba bevont tárolókat korszerű műszaki berendezésekkel szerelték fel. Egy részüknél például a hagyományos szállítás helyett a legkorszerűbb technikát, pneumatikus berendezést alkalmaznak, amely mint egy óriás porszívó, beszippantja a tároló elé ömlesztett gabonaszemeket. Ezzel gyorsabb a munka, kevesebb kézierőt igényel az anyagmozgatás, és az energiaköltségek is mérséklődnek. Sok helyen a régi raktárakat szellőzőberendezésekkel látták el a termény minőségének megóvására, máshol a szellőztető levegőt egyúttal hűtik is. A program részeként még az idén a növényolajipar vállalatai is hozzálátnak ösz- szesen 60 ezer tonna napraforgó befogadására alkalmas, korszerű raktár építéséhez. Viták helyett zöldséget! Ha a háziasszony kimegy a piacra, csaknem bizonyos, hogy bosszankodva tér haza. S neki van igaza. Drágák a zöldség- és gyümölcsfélék. Kiváltképp a primőrök. A vásárlók a termelőket szidják, mondván, azért magas a zöldség ára, mert drágán termelik, de a termelők is panaszkodnak: szerintük alacsony a zöldségfélék fel- vásárlási ára, s nem mindenkor térülnek meg a rohamosan növekvő befektetések. Számos zöldségféle termelése veszteséges a mezőgazdasági nagyüzemeknek, ezért lemondtak róluk. Jól mutatja ezt, hogy a zöldségfélék területe a 120 ezer hektárról 80 ezerre csökkent a nagyüzemekben. Ma már a termékeknek több mint felét a háztáji és a kisegítő gazdaságokban állítják elő. De a kistermelők még érzékenyebbek a jövedelmezőség ingadozására. A költségek emelkedése, valamint az értékesítés bizonytalansága a kistermelőket is mind nehezebb helyzetbe hozza. Már az idei tavaszon is sokfelé lehetett látni fóliával bontatlan sátortartó vasakat. A termelés ingadozása, netán tartósi csökkenése pedig nyilvánvalóan az árak emelkedéséhez vezet. A vásárlók jogos panasza csak növekvő mennyiségű áruval orvosolható, ami pedig a tartósi termelői érdekeltséget tételezi föl. Minden más megoldás csak ezután következhet, hiszen áru nélkül a mégoly szervezett kereskedelem sem lenne képes az árakat alacsonyan tartani. A bajokat csak tetézi, hogy jelenleg a forgalmazás is akadozik. Számos szakember egybehangzó véleménye, hogy elsősorban a nagykereskedelem drágán dolgozik, ezért szembekerül a termelővel és fogyasztóval egyaránt. Ráadásul igyekeznek egymásra haragítani őket, mert, saját érdekükben, mindkét félnél a másikra hivatkoznak, amikor a jogos panaszokat hallgatják a kereskedők. A na§ykereskedelem fokozatosan kiszorult a zöldségpiacról, jelenleg a forgalomból csak 30 százalékban részesedik. Ez mindenkinek kedvezőtlen, hiszen a szétaprózott termelés éppen a szervezett felvásárlással és kereskedelemmel jelenthetne biztonságos ellátást, a fogyasztók pedig akkor juthatnának olcsóbb árukhoz, ha a nagykereskedelem konkurrenciát jelentene a kisebb társaknak. A kereskedelmi munka javítása helyett mostanában, úgy tűnik, egymással vannak elfoglalva a nagykereskedők. Ám az egymásra mutogatás mindeddig nem járt eredménnyel. Hiszen a vita önmagában semmit nem old meg, a nehéz helyzeten is csak akkor enyhíthet, ha a nézeteltérés tanulságait megfogalmazzák, s azok ismeretében döntenek a további lépésekről. Sokak szerint most nem nehéz a tanulságok összegezése. Közismert a termelők és a fogyasztók panasza, nem titok a nagykereskedelmi vállalatok egy részének elégtelen munkája (néhányuk megszüntetése ékes példája ennek), és ismertek a célok is. Az sem kétséges, hogy szükség van a nagykereskedelemre, hiszen pótolhatatlan a szerepük a felvásárlás szervezésében, a raktározásban, ezt senki nem tudja tőlük átvállalni. Kereskedelmi elgondolásaikon kellene változtatniuk, konkurrenciát teremtve a kiskereskedőknek. Persze, mindezt nem adminisztratív, hanem piaci módszerekkel kell elérni, hogy a hatás tartós maradhasson. A termelőkkel közös érdekeltségen alapuló, tisztességes kereskedés révén lehet a fogyasztókhoz igazodni. Az állatkórházban dolgozó állatorvosok fontos feladatot látnak el a hazai állategészségügyben. Lelkiismeretes munkával igyekeznek enyhíteni pácienseik fájdalmán. gyógyítják szerzett vagy vele született betegségeiket. Képriportunk egy köldöksérvvel született csikó operációját mutatja be, az. altató injekció beadását követően, a csikó „döntésétől" kezdve, az ébresztésen át a távozásig bezárólag. A félórás műtétet dr. Zsilák I’ál állatorvos végezte. Veress Erzsi képriportja V. F. J,
