Békés Megyei Népújság, 1985. június (40. évfolyam, 127-150. szám)

1985-06-18 / 141. szám

1985. június 18., kedd lEHllUl-fiTd „Míg énekelt apám. lát­tam, hogy könny szökik a szemébe. Tudtam, mire gon­dol, arra, hogy megverték, megalázták, s arra: néme­lyek gyűlölnek bennünket, mert . cigányok vagyunk. Anyám hangosan sírt, a töb­bieknek is kicsordult a könny a szemükből. Nekem is elszorult a torkom, alig tudtam elfojtani a sírást.” Az idézett néhány sor Kanalas Hajnalka Égő kaz­lak című pályamunkájából való. Két írással jelentke­zett a húszéves békéssámso­ni lány a „Cigánynak szü­lettem” elnevezésű megyei pályázatra. Nemrég volt az értékelés, s az irodalmi ér­tékű munkáit a Békés Me­gyei KISZ-bizotság külön- díjjal jutalmazta. ♦ * * Hajnalkáék — nagyma­májával és nagynénjével él együtt — nemrég költöztek be tanyáról Békéssámsonba. Az egyik faluszéli utcában vettek — tanácsi támoga­tással — egy kisebb házat. Ebben fogad bennünket. A konyhába megyünk, mely egyelőre még többfaj­ta célt szolgál. Az egyik sa­rokban a varrógép, a mun­kaeszköz áll, mellette meg­varrandó ruhák halma, egy másik sarokban .kis asztal­ka térítőjén hatalmas kris- tályváza: a KISZ különdíja. Közöttük a szobába nyíló ajtó, odébb egy fiókos szek­rény. rajta televízió. Két ágy. egy tűzhely és székek­kel körülvett asztal egészíti ki a berendezést. Az asztal körül foglalunk helyet. Hajnalka sütemény- nyél és üdítővel kínál ben­nünket, mondván az utóbbi­ra : mást nem szoktak tarta­ni- otthon, nem élnek sze­szes itallal. A csinos, rövid hajú, csil­logó szemű lány rágyújt egy cigarettára. Magáról. a múltról beszél először, el-el- gondolkozva. „Eleinte, amikor iskolába kezdtem járni, voltak prob­lémáim. Nem. nem a tanu­lás. hanem a származásom miatt. De az ellenszenv gyorsan oldódott velem szemben, hamar megbarát­koztam az osztálytársaimmal. S ezek a barátságok a mai napig tartanak, sűrűn felke­ressük egymást, ha nem sze­mélyesen, akkor levélben. Végig kitűnő voltam a nyolc év alatt. Mégsem ta­nultam tovább... A ma­mám nem engedett, ragasz­kodott, ragaszkodik hozzám. Én is nagyon szeretem, s megértem őt. Azért az még­is fájt egy kicsit, amikor kaptam a leveleket, talál­koztam a barátnőimmel, s beszámoltak, beszéltek arról, hol, mit tanulnak, mivel fog­lalkoznak. Veg.yészla'boráns. divatter­vező vagy dekoratőr szeret­tem volna lenni. Ügy vélem, mindegyikhez volt érzékem, rajzaim is mindig szerepel­tek az iskola falain. Ruhá­kat is szoktam tervezni, varrni magamnak, s jó ér­zés, amikor kérdezgetik, hol. melyik butikban vettem, és nem akarják elhinni, hogy én csináltam. Persze, a szí­vem ilyenkor is fáj egy ki­csit .. A nyolcadik osztály elvég­zése után otthon maradt, se­gített a ház körül, állatok­kal foglalkoztak. Majd 1984- től a Tótkomlósi Népművé­szeti és Háziipari Szövetke­zet bedolgozója lett. „Nem túl nagy a kereseti lehetőség, 1200 forint jön össze egy-egy hónapban. A nagynéné.m is dolgozik, a Sanyi bácsi és írónké néni kerestek fel ... Biztattak, hogy írjak Fotó: Fazekas László Hódiköt üzemében, a ma­mám pedig nyugdíjas. így is nagyon sokat kellett spórol­nunk, hogy megvehessük ezt a házat itt a faluban. Sok minden hiányzik még innen, gyűjtjük tovább a pénzt. A kertet bevetettük, megte­rem majd benne az. ami a konyhára szükséges — ez is nagy segítség.” A pályázatra terelődik a szó. Kiderül, a helyi műve­lődési ház munkatársai vet­ték rá Hajnalkát, hogy in­duljon, dolgozzon fel egy­két témát. „Sanyi bácsi és Irénke né­ni kerestek fel, s elmond­ták, hogy milyen felhívás érkezett. Biztattak. írjak va­lamit én is. Örömmel láttam a munkához, élvezetes volt számomra. A mamám elbe­széléseit dolgoztam fel. Na­gyon jó érzés volt irogatni, formálni a mondatokat. S míg írtam, át is éltem a történeteket. Talán furcsán hangzik, amikor elküldtem az íráso­kat, bíztam benne, hogy lesz valami eredmény, hiszen az iskolában is az egyik leg­jobb fogalmazó voltam. Azért nagyon izgultam Azután az egyik nap meg­érkezett a várva-várt meg­hívó a pályázat eredmény- hirdetésére, Békéscsabára. „Felejthetetlen számomra az a nap! A különdíj átvé­tele után nagyon sokan jöt­tek oda hozzám gratulálni. Biztattak, dolgozzak fel más témákat is, ne hagyjam ab­ba. Lenne miről írnom, csak az időm nagyon kevés. Azért alakulgat egy-két történet a fejemben . . . Az eredményhirdetésen mondták azt is, mindenkép­pen tanuljak tovább. Nem kellett sokáig mondaniuk, hiszen régóta ez a vágyam, s az, hogy megmutassam, képes vagyok én is arra, amire más. Néhány napon belül elin­tézték, hogy ősztől Békés­csabára, a dolgozók közép­iskolájába járhassak. Na­gyon boldog vagyok, sokat és csak jót várok az iskolá­tól. Most már nem vagyok úgy, mint régebben, meg­jött az önbizalmam, tele va­gyok tettvággyal. A közép­iskola elvégzése után is sze­retnék továbbtanulni. Azt hiszem, még mindig nem lesz késő.” Ha egy mesebeli tündér teljesíthetné Hajnalka há­rom kívánságát, akkor ő ezeket kérné: „Szeretném, ha a cigá­nyokkal nem volna semmi probléma; sikerüljön a ta­nulásom; s legyünk rendbe ezzef a házzal, legyen benne szépen elrendezve minden.” * * * Kanalas Hajnalka hosszú évek után megint bizakodik, elérhetőnek tartja eredeti céljait. Újra tanulhat. Min­den érdekli, nem tudja je­lenleg eldönteni, mi lesz a középiskola után? Most egyelőre elég neki ~az a tu­dat: tanulhat. Vállalja az utazást is, ősszel kezd a dol­gozók középiskolájában. Már most arra készül. . . Sok sikert. Hajnalka! Pénzes Ferenc KÉPERNYŐ Felhőtlen mosoly Anélkül, hogy a humor filozófiájába belegabalyodnék, sze­retném teljesen önkényesen megállapítani: vidámság nélkül nem lehet élni. Az emberek gondűzésének egyik — az alko­holnál lényegesen ártalmatlanabb és hatásosabb — formájá­nak tartom. A Magyar Televíziót, amely életünkbe új csa­ládtagként lépett be, talán ezért szeretnénk vidám, kedves, játékos, időnként kacagásra ingerlő kistestvérként' magunk mellett tudni. Ez az óhajunk azonban csak ritkán teljesül. S hogy ml, tévénézők emiatt joggal duzzogunk, az sem kétséges. Most mégis megszánt bennünket többnyire kioktató, okoskodó, komolykodó kistestvérünk, s hat estén át teljes 25 percet él­vezhettük a sajátos angol humor újabb televíziós termékét, a/. Ámor rabjait. Aki emlékszik a hasonló stílusú Buszon cí­mű sorozatukra, az — a műsorszerkesztési bakik ellenére — e film mellett volt kénytelen dönteni. Kacagtunk tehát fel­hőtlenül hat részen át, bele a késő éjszakába. A sorozat írói, Johnnie Mortimer és Brian Cooke igen há­lás témát dolgozott fel: az emberi kapcsolatokat, a házassá­got, a szerelmet, a szülő-gyermek viszonyt. E határokon tú­li, örök emberi témát. Kitűnően kiaknázták a íélrebeszélés és félrehallás — az életben persze sosem tréfás — megjele­nési formáit, a nap mint nap előforduló családi jelenetek fonákságait; kikacagtatták velünk csúf kis önzéseinket, meg­rögzött szokásainkat: egyszóval az emberi gyarlóságokat. So­sem sértőn, közönségesen. A rendező, Peter Frazer-Jones egyszerű, olykor jól bevált humorforrásokhoz nyúlt, nem művészieskedett, nem akart fejbeveregetéssel okítgatni, s talán ezért tudtunk egyszerű meséin oly felhőtlenül mosolyogni. A magyar szinkron jó volt, feltehetően színészeink is élvezték ezt a munkát. Egyet­len zavaró tényező volt mindössze ebben a produkcióban, bál az angoloknál ez megszokott feldolgozási mód: a poénok kiemelését szolgáló kincstári nevetés. Sírva vigadás Aztán tévés kistestvérünk ezen a héten kétszer is mellék- vágányra tolt bennünket. (Ök mondták ezt, s igazuk lett.) A Telepódium Televárója egészen váratlan dolgot produkált: hol lírai, hol ócska viccekből, hol unalmas, érthetetlen je­lenetekből gyúrt „minek nevezzem?”-je egésy.en meglepő ér­zelmeket indukált. Amolyan sírva vigadós hangulatba kerül­tem tőle. Ök aztán nerrt mondtak le az okításról, a váróban tükröt tartottak elénk: politizáltak, búsmagyarkodtak, szel- lemeskedtek (egyszer-,egyszer azért színvonalasan és siker­rel), múltat idéztek. Előjött a lódenkorszak, az oktatásügy hibái (igen szellemesen), a gagyizés, a válások közismert tra­gédiájával fűszerezve, az idősek problémái, munkaintenzi­tásunk, Sándor György révén még az általános ertiberi prob­lémák és a hazafiság kérdése is. E furcsa várótermi légkörben, lehet, csak én feszengtem. Nem tudtam elég gyorsan egyik érzelemből, gondolatkörből a másikba váltani. Nem tudtam; sírjak-e vagy nevessek. Za­varomat csak fokozta, hogy a nagyon rossz produkciót — pillanatnyi átállást sem engedélyezve — gyorsan követté a miniremek. (Ilyen emlékezetesen szép jelenet volt az utolsó.) Ű, értem én, hogy most valami szokatlanra vállalkozott Farkasházy Tivadar és Verebes István jól összeszokott együttese. De Nagy Bandó megint kitűnő magánszáma, s a befejező jelenetben Katona János színészi remeklése között annyi ocsu volt a búzaszemek között, hogy válogatásra nem is vállalkozhatott a néző. Hiányzott az egységes stílus, az „ósszhangzó értelem”. Leplezetlen bosszúság Ahogyan hiányzott Esztergályos Károly szerzői filmjéből is. a Fehér rumból. Az író-rendező sajátos, extrém látásmód­ját ismerve, némi felkészültséggel ültem a képernyő elé. tudtam, hogy a látottak megértéséhez igencsak fel kell köt­nöm a fehérneműm. Fel is kötöttem, de hiába. Olyan kita- lációt tálalt elénk a szerző, ami az egész művet megkérdő­jelezte. A történet rövid reprodukálásába fölösleges volna belebonyolódni. Az anya és fiú késői találkozásának embe­ri, pszichológiai feltérképezéséhez — mégis azt mondom —, nem lett volna szabad ilyen szélsőséges, a különcködésen is túllépő formát, tartalmat keresni. Egy diáklány megerősza­kolása, az ötvenes évek torzulásai,‘szex, „a szegény kisfiú panaszai”, a felső tízezerhez tartozó ember sivár, lelkileg la-* bilis élete így összegyúrva, kavarva, művészieskedő nem tu­dom én mivé sikeredett. Hogy esetleg valami tanulság, mondanivaló, netán katar­zis érte vagy ütötte volna mellbe a nézőt, nos, arról nem tu­dok. Arról viszont igen, hogy leplezetlen bosszúsággal zár­tam el utána a készüléket. B SaJ,. Fm,,se Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 4.30—1.59: Jó reggelt! 8.20: Társalgó. 9.44: Ballada Morricone Sacco és Vanzetti című filmzené­jéből. 9.50: Lottósorsolás. 10.03: Történetek állatokról. 10.35: Éneklő ifjúság. 10.50: Muzsika gyerekeknek. 11.05: Népdalcsokor. 11.38: Nemes Barry Lyndon úr emlékiratai. XV/13. rész. 12.30: Ki nyer ma? 12.45: Kapcsoljuk a Magyar Nem­zeti Galériát. Kb. 13.45: Julian Bream lanton játszik. 14.10: Magyarán szólva... 14.25: Orvosi tanácsok — a B( vi­taminról. 14.30: Fúvószenekari hangverseny a 6-os stúdióban. 14.59: Élő világirodalom: Hollan­dia V/l. rész. 15.19: Dzsesszmelódiák. 16.05: Látogatóban. Játék- és ajándékműsor beteg gye­rekeknek. 11.00: Népi dallamok nagy mes­terek kezében: de Falla- művek. 11.45: A Szabó család. 19.13: Gettók vidéken. Dokumen­tumműsor nA. rész. (Ism.) 20.15: Solomon zongorázik — X/3. rész. 21.14: A Magyar Rádió és Te­levízió énekkara énekel. 21.30: Vissza az életbe. Szívbe­tegek rehabilitációjáról. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Hilde Güden operettdalo­kat énekel. 22.51: Építészeti kultúránkról.. . 23.01: Évszázadok mesterművei. 0.10: Nagy Gábor táncdalaiból. PETŐFI RÁDIÓ 4.30—7.59: A Petőfi rádió reggeli zenés műsora. 8.08: Slágermúzeum. 9.05—12.00: Napközben. 12.10: Várhelyi Endre operett­felvételeiből. 12.30: Déki Lakatos Sándor népi zenekara játszik. 13.05: Popzene sztereóban. 14.00: Kapcsoljuk a 22-es stúdiót: Póka Balázs énekel. 14.15: Népdalok, néptáncok. 14.43: Egy kései Weiner-be- mutató. 15.05: Düblin rózsái. 15.20: Könyvről könyvért. 15.30: Csúcsforgalom. 17.30: Nem úsztuk meg szára­zon .. . 18.30: Gramofonsztárok. 19.05: Csak fiataloknak! 20.00: Verbunkosok, nóták. 20.37: A pajzán griffmadár. VII/4. rész. 21.05: Bóka László emlékműsor. 22.02: ,,Filmfül” Képtelen reck- fllmtörténet. 23.20: Sanzonok. 24.00-4.30: Éjféltől hajnalig. III. MŰSOR 9.08: Luigi Ferdinando Taglia- vini (csembaló) hangver­senye. 10.11: Operafinálék. 11.00: Berlioz: Rómeó és Júlia — drámai szimfó lia. 12.33: Brahms: G-dú. vonósötös. 13.05: Világhírlap. 13.20: Népzene sztereóban. 13.50: Zenekari muzsika. 15.00: Begányi Ferenc operaáriá­kat énekel. 15.29: Labirintus 15.44: Itt a nyár! 15.59: Nagy mesterek kamaraze­néjéből. 17.25: Nagy siker volt! A BBC Singers együttes hangver­senye. 18.30: A Magyar Rádió szerb- horvát nyelvű nemzetiségi műsora Pécsről. 19.05: A Magyar Rádió német nyelvű nemzetiségi műsora Pécsről. 19.35: Maria Callas operafelvéte­leiből. 20.15: Látogatás Valentyin Kata- jevnél. Riportműsor. 20 35: ..Sahara Electric” A Dissi­denten együttes 1983-as le­meze. 21.20: Zenekari muzsika. 22.40: Magyar zeneszerzők. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Frank Purcell zenekara játszik. 17.15: Zsibongó. Gyermekműsor. Szerkesztő: Gulyás Erika, 17.35: Régi lemezalbumok. 18.15: A Steve Miller Band slá­gereiből. 18.26—18.30: Hírösszefoglaló. Lap- és műsorelőzetes. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 8.40: Tévétorna, (ism.) 8.45: Szünidei matiné. Az eső­tündér. NDK mesefilm. (ism.) 9.50: Lottósorsolás. 10.00: Menekülés az arany föld­jéről. VII. A- rész. (ism.) 11.00: Képújság. 16.25: Hírek. 16.35: Autók és emberek. VI/6. rész: Egy korszak vége. (ism.) 17.25: Képújság. 17.30: Kisfiún. 17.45: Három nap tévéműsora. 17.50: Legyen a vendégem. Rá- tonyi Róbert műsora. 18.25: Reklám. 18.30: Diagnózis. 18.50: Reklám. 19.05: Mini Stúdió '85. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese. 19.30: Tv-híradó. 20.00: A halál archívuma. XIIIA2. rész: ,,Az ál-fényképész” 21.00: Stúdió ’85. 22.00: Felkínálom. 22.40: Tv-híradó 3. 22.50: Himnusz. II. MŰSOR 17.55: Kuckó, (ism.) 18.25: Képújság. 18.30: Körzeti adások: Budapest, Szeged, Pécs. 19.05: Muszorgszkij-est. (ism.) 20.00: Gondban a család. 20.40: Autó-motorsport. 21.00: Tv-híradó 2. 21.20: Reklám. 21.25: Periszkóp. 21.55: Valami szokatlant érezni. 22.10: Képújság. BUKAREST 20.00: Tv-hiradó. 20.20: Gazdasági figyelő. 20.35: Történelmi évforduló. 20.45: A vendég. Tévéjáték. 21.50: Tv-híradó. BELGRAD, I. MŰSOR 17.00: Magyar nyelvű Tv-napló. 17.20: Vidooldalak. 17.30: Hírek. 17.35: Tv-naptár. 17.45: Akarni kell, merni kell. 18.15: Nyitott könyv. 18.45: Kérték — nézzék.— 19.10: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Témák és dilemmák. 20.45: Lottóhúzás. 20.55: Azokban a napokban. 22.35: Tv-napló. II. MŰSOR 18.05: Hírek. 18.30: Zágrábi körkép. 19.00: Ex libris. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Népi muzsika. 20.50: Tegnap, ma, holnap. 21.05: A forradalom, amelyik folyik. 21.50: Művelődési adás. SZÍNHÁZ 1985. június 18-án. kedden 20 órakor Tatán: FURCSA PÁR 1985. június 19-én. szerdán 20 órakor Oroszlányban: FURCSA PAR MOZI-Békés Bástya: 4-kor: Elefánt story, 6 és 8-kor: Várlak nálad vacsorára. Békéscsaba Szabad­ság : Az örökség bajjal jár. Bé­késcsaba Terv: fél 6-kor: Olim­pia Moszkvában, fél 8-kor: Tti a . szénakazalban. Gyula Erkel: Bombajó bokszoló. Gyula Petőfi: 4-kor: Elfelejtett barát, 6 és 8- kor: Folyóparti tangó. Orosháza Partizán : fel 6-kor: Nevem: Sen­ki. fél 8-kor: Edénkért a siká­torban. Szeghalom Ady: Pogány Madonna. Hajnalka újra bizakodik

Next

/
Oldalképek
Tartalom