Békés Megyei Népújság, 1985. június (40. évfolyam, 127-150. szám)

1985-06-17 / 140. szám

i:i 1985. június 17. ,hétfő Növekedett a kamara súlya és hatásköre Beszélgetés dr. Beck Tamással, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnökével Az Elnöki Tanács törvény- erejű rendeletet alkotott, amelynek értelmében a Ma­gyar Kereskedelmi Kamara a jövőben társadalmi szerve­zetként fejti ki érdekközve­títő, érdekegyeztető és érdek- képviseleti, valamint a nem­zetközi gazdasági kapcsola­tok fejlesztését elősegítő te­vékenységét. Dr. Beck Ta­mást, a kamara elnökét kér­tük meg, "hogy ismertesse a szervezet jövőbeli tevékeny­ségének új elemeit. — A kamara a jövőben társadalmi szervként műkö­dik, tehát elvi és operatív ve­zetése egyaránt a tagjai ál­tal választott képviselőinek kezében lesz. Tevékenysége felett az állam, a Miniszter- tanács útján a jövőbencsak törvényességi felügyeletet lát el. Tovább bővülnek a ka­mara érdekképviseleti fel­adatai. A törvényerejű ren­deletben új elemként jelent meg, hogy a jövőben részt veszünk a külkereskedelmi jog megadására és visszavo­nására vonatkozó döntések előkészítésében, valamint a gazdálkodó szervezetek piaci intervenciós eszközökkel tör­ténő megsegítéséről hozandó döntések előkészítésében is. A rendelet újraszabályozta és magasabb szintre emelte a kamara kapcsolatrendszerét: ennek révén a döntési folya­matokba történő bekapcsoló­dásunk már nem lesz eset­leges, mint korábban, ha­nem intézményes. Űj elem még, hogy testü­letünk érdekelt tagjai ese­tenként felhatalmazhatják a kamai'át a más szervekkel folytatott együttműködés kapcsán közös állásfoglalá­sok, ajánlások kiadására, sőt megállapodások kötésére is. Igen lényeges, hogy az új jogszabály bekapcsolja a ka­marát azokba a döntési fo­lyamatokba is — a szakszer­vezetek és egyes érdekkép­viseleti szervek jogainak érintése nélkül —, amelyek a gazdálkodó szervezetek igazgatóinak jogállását, anya­gi ösztönzését érintik. — Hogy érinti a vállalati ér­dekképviseletet a kamara jogál­lásának megváltozása? — Az új jogállás lényegé­ben azt jelenti, hogy a ka­mara már nem az államigaz­gatás szervezetének része. Könnyen belátható, hogy a kamarának így több lehető­sége nyílik a tagvállalatok érdekeihek képviseletére. Más szavakkal a kamara ér­dekképviseleti tevékenységé­nek bővülésére és hatékony­ságának fokozódására szá­mítunk a jövőben. Az új jogszabály lehető­séget teremt arra is, hogy a kamara a korábbinál na­gyobb szerephez jusson a gazdálkodó szervezetek veze­tőinek, igazgatóinak érdek- képviseletében. — Természe­tesen ezt a szakszervezetek­kel és más érdekképviseleti szervekkel egyeztetve kell majd elérni. — Mit. jelent a gyakorlatban, hogy a kamara észrevételeket, javaslatokat tehet a népgazda­ság számára fontos gazdasági- kereskedelmi döntésekkel kap­csolatban? —' A jogszabály rendelke­zése nem csak lehetővé teszi, hogy a kamara észrevéte­leket, javaslatokat tegyen az egész népgazdaság számára fontos gazdasági döntések előkészítésében. Kifejezetten kötelezi az ilyen döntések előkészítőit a kamara véle­ményének kikérésére. Ez azt jelenti, hogy intézményessé válik a kamara bekapcsolá­sa a legmagasabb szintű gaz­daságirányítási folyamatok­ba. Egészen konkrétan arról határoztak, hogy a jövőben a legnagyobb jelentőségű gazdasági döntések megho­zatalánál a kamarát nem le­het kikerülni. Mindez a ka­mara súlyának és befolyásá­nak nagyfokú növekedését hozza magával. (5. r. flz 55 éves érettségi találkozón Tizenegyen a Sebes-fiúk osztályából A Községi Fiú Kereske­delmi Iskolában, Békéscsa­bán 1926-ban tartották az el­ső évnyitót. Az alapító év­folyamra, az 1926—27-es tan­évre két osztályba több mint hetvenen iratkoztak be. Itt kezdték meg tanulmányaikat a Sebes—fivérek is, akik kö­zül a hősi halált halt György lett a névadója a mai Sebes György Közgaz­dasági és Kereskedelmi Szakközépiskolának, amely a felsőkereskedelmi iskola jog­utódja. A történelem nem ■Volt kegyes ehhez a korosz­tályhoz, az évfolyamok fele sem érte meg 35. életévét. Fiatalon kellett elpusztulni­uk a második világháború vérzivatarában. Ebből az évfolyamból má­ra mindössze tizenöten ma­radtak, s közülük tizenegyen jöttek el június 15-én, szom­baton délelőtt az 55 éves érettségi találkozóra, • ame­lyen régi tanáraik közül már csak dr. Szakmári Gyulával találkozhattak, Kircsi István tanáruk éppen néhány nap­pal a találkozó előtt hunyt el. A hetvenes éveikben járó öregdiákokat Pillér Sán­dor, a szakközépiskola igaz­gatója, valamint az iskola két mostani diákja köszön­tötte, majd ki-ki beszámolt viszontagságos életútjáról. A találkozót követő ebéden pe­dig megfogadták, hogy öt év múlva újból találkoznak. KÉP Ifjúsági klubok találkozója Gyooiaeodrőilöo A nemzetközi ifjúsági év jegyében rendezték meg jú­nius 15—16-án Gyomaend- rődön, az úttörőtáborban az ifjúsági klubok VIII. területi találkozóját, melyen Szarvas, Gyomaendrőd, Dévaványa, Ecsegfalva, Kardos és Kon­doros klubjainak képviselői adtak találkozót egymásnak. Takács Mátyás, a KISZ gyomaendrődi városi jogú nagyközségi bizottságának titkára, a rendezvény házi­gazdája megnyitó beszédé­ben kiemelte, hogy az ifjú­sági kluboknak a közműve­lődési funkcióján túl jelentős szerepe van az ifjúság kö­zösségi szellemre való neve­lésében. A találkozó gazdag prog­ramjával jó alkalom volt a tapasztalatcserére, egymás munkája megismerésére. A klubtalálkozó műsorai­nak lebonyolításában részt vett többek között Földesi Zoltán, a KISZ szarvasi vá­rosi bizottságának politikai munkatársa, Horváth Mi- hályné, a gyomaendrődi kör­zeti klubtanács titkára, va­lamint Jelen Pálné, a szarvasi klubtanács titkára. A vidám hangulatú ta­pasztalatcsere vasárnap dél­után a vetélkedők ered­ményhirdetésével ért véget. H. E. Hazául, hazául, te mindenem... Erkel-emlékest a Gyulai Várszínházban Ilosfalvy Róbert (Bánk bán), Csavjek Etelka (Melinda) és Melis György (Tiborc) a várban Az idei nyár — a huszon­kettedik — Erkel-emlékmű- sorral kezdődött pénteken a Gyulai Várszínházban. A tószínpadon Havasi István igazgató megnyitója után Szigeti Zoltán, a Gyulai Vá­rosi Tanács elnökhelyettese, az Erkel-emlékbizottság el­nöke nagy zeneszerzőnkre, a magyar nemzeti opera meg­teremtőjére, az Operaház el­ső igazgatójára, zeneirodal­munk halhatatlan klassziku­sára emlékezett — születé­sének 175. évfordulóján. Fel­vázolta Erkel Ferenc életút­ját, amely éppen Gyuláról indult, hangsúlyozta mun­kássága, maradandó alkotá­sa jelentőségét. A festői környezet méltó helyszínt adott az ünneplés-i hez. A város nagy szülöttét idézte a beszéd, s ott, a tör­ténelmi falak közelében, nem messze a strand Erkel- fájától, vagy a fedett uszo­dától, ahol egykor — még lovarda volt ;— a zeneszerző hangversenyt adott. A Hazám, hazám, te min­denem ... című emlékműsor, a Magyar Állami Operaház és a Gyulai Várszínház kö­zös produkciója Erkel három leghíresebb operájából ké­szült: a Dózsa Györgyből, a Bánk bánból és a Hunyadi Lászlóból. A Dózsa és a Bánk bán magyaros zenéje, szenvedélyes hazafisága, drá- maisága szépen érvényesült a várszínpadon. Az 1860-as években komponált remek­művek színre vitele — a Dó­zsát éppen 1867-ben, a ki­egyezés évében mutatták be! — merész politikai tett volt, igazi forradalmi vállalkozás Erkeltől. Az uralkodói ön­kény elleni lázadás, a nem­zeti öntudat ébresztése, a né­pi erő és igazság hirdetése, a Hazám, hazám, te minde-t nem ária, Melinda éneke, Tiborc panasza — mind­mind jól megfért a török időket idéző, sok harcot lá­tott történelmi falak között. S minden a mai színpadon is a magyar operazene re­mekeként hatott. Szünet után a tószínpadon folytatódott az emlékműsor. Az Állami Operaház zene- és balettkara a Hunyadi Lászlóból adott részleteket. Az első fináléban felcsendü­lő „Meghalt a cselszövő, el­múlt a rút viszály” és a verbunkosokra épülő Palo­tás nem csak az Erkél-élet- mű, hanem az egész magyar operairodalom kimagasló al­kotása. A Magyar Állami Opera­ház zenekarát Mihály And­rás vezényelte. Bánk bán szerepében Ilosfalvy Róber­tét. Melindáéban Csavlek Etelkát, Tiborcéban Melis Györgyöt, Dózsaként Hor­váth Bálintot, Bieberach és V. Lászlóként Korcsmáros Pétert, Rózsaként Pászthy Júliát, Barnaként Bordis Györgyöt köszöntötte a Vár­színház közönsége. Közre­működött a békéscsabai Bar-, tők, a gyulai Erkel vegyes kar és a Békéscsabai általá­nos munkásdalkör, karigaz­gató Rázga József. Az ünnepélyességet, az Er­kel Ferenc életműve előtti tisztelgést, a színvonalas ríjűvészi előadást sajnos nem kissé zavarta a tószínpadot körülkuruttyoló aktív béka­kórus. Kár lenne tagadni, ez a hangos konkurrencia sem­mire nem. volf tekintettel, él­vezhetetlenné tette az elő­adást, tragikomikus helyze-, tét teremtett. S még valami: szép, hangulatos és felemelő a zászló-, gyertya- és fák­lyadíszbe öltöztetett vár és a természet, még a színes füst is hatásos, igaz. Ám a leg­szebb díszlet mégis maga a fényben úszó vár, a megvi­lágított fűzfák. A tószínpad tükörképe — a fekete-fe­hér zenekarral és a gyertyát tartó piros-.bordó kórussal — gyönyörű látvány. Szomorú, hogy a csónakázótóban úsz­káló deszka, konzervdoboz meg más szemét a meseszép tükörképet ugyancsak za­varta. Szép este volt — Erkel zenéjével a Gyulai Várszín­házban. Még szebb lehetett volna, ha az egyébként nagy­vonalú rendezés a tóra is fi­gyel. Niedzielsky Katalin A Palotás: az Állami Operaház zene- és balettkara a tószínpadon Futó: Béla Ottó Utólagos sorok a Synapsis Combo békéscsabai koncertjéhez A dzsessz nemzetközi szakirodaimá­ban, a szavazólistákon ismeretes egy titulus: „Több figyelmet érdemlő te­hetségek”. Ha nálunk létezne ilyen, meleg szívvel ajánlanám a Synapsis együttest a múlt heti, békéscsabai sze­replése alapján. Este, hét óra előtt pár perccel még alig néhány ember gyülekezik a Gyo­pár klubban. A zenekar trombitása, Galyas László fürkészi tekintetemet, hát ha érkezésem biztató lesz a vár­ható közönséget illetően. ígértem ugyanis, hogy felkeltjük az érdeklő­dést a városban a friss és eredeti zenét hozó zenekar játéka iránt... Zavarom nem kisebb, mint nemrég, a Dresch-kvartett nézőjeként volt. Az európai nagyságrendű „kortárs” dzsesszt játszó zenekar előadásán is ti- zenvalahanyadiknak számoltam maga­mat ... (A választás dicsérje a Gyopár klub vezetőinek ízlését; az pedig, hogy még egyszer visszajöttek, felajánlásból: a jó hangulatú rendezést, és a kis lét­számú, de érzékeny és hálás csabai dzsesszrajongókat!) Tudtam, milyen fi­zikai áldozatába került ez a szereplés a részben még dzsessztanszakos zenészek­nek, és tudtam, mennyire sokat vártak a békéscsabai szerepléstől. Ezek után elkezdtek — néhányunknak — játsza­ni, azután talán a hangra, talán „ru­tinból”, még 15—20 ember összeszedő- dött, majd egy közös ámulat részévé válhatott. A zene percek alatt felforrósodott, és magával ragadott mindenkit. Fiatal, pályakezdő zenészek álltak előttünk, és a zene, amit játszottak, elementárisán új, ugyanakkor kiforrott; tartalmilag rendezett, és formailag magas rendűén kimunkált. Nem a nagy minták itthon oly sokat látott, sápadt és szárnyasze- gett utánzási, vagy adaptálási kísérle­tét láttuk. Valami mai, öntörvényű, és büszke muzsika mutatkozott be itt ne­künk. Különös értéke, hogy nem befe­léforduló, a közönségnek „lila” önélve­zet ragadja el ezeket a zenészeket, mint azt sok mai irányzat elrettentői­nél látjuk. Ez a zene érzelmileg, han­gulatilag sokszínű, bonyolult, de a já­tékosságánál és örömösségénél fogva kö­vethető, élvezhető. Végig erős közlési vágytól feszített, amely utat talál a kö­zönséghez, és „átvisz” valamit a zene öröméből, a. közös eufóriából. Ez a közvetlenség és kontaktus az ismérve és a kritériuma az igazi dzsesszmuzsi- kának. Az együttes zongoristája, Sülé László komponálta és hangszerelte valameny- nyi darabjukat; mint zongorista, káp­rázatos, briliáns technikával, és kime­ríthetetlen, játékos invenciójával ejtett bámulatba mindenkit. Az est másik nagy revelációja Galyas László trom­bitajátéka volt. Az intenzív és tiszta hang gondolati tisztasággal, átgon­doltsággal és életkorához képest bá­mulatos elmélyültséggel párosul nála. Ez a hangzáseszmény csak kevesekhez (pl. Miles Davis) hasonlítható. Az oros­házi Galyas Lászlót a szakmában is a nagy ígéretek közé sorolják. Éppen a koncertet követő reggelen tette le si­kerrel a Bartók szakiskola dzsessztan- szakán a záróvizsgáját (hajnali vonat­tal, egy másik koncert után, alvás nélkül... plusz zene — ennyit a csabai közönségért; ám, mint mondta, a vi­szonzás, a siker mindent kárpótol!). Szóljunk még a kvartett másik két, tehetséges tagjáról is. Klement János bőgős stabil és energikus játéka, vala­mint Jeszenszky György hűséges, ám rendkívül cizellált, izgalmas és szelle­mes dobjátéka valami egészen tökéle­tes zenei kommunikációt tett lehetővé. A négy zenész figyelme, koncentráltsá­ga, és közös érzése, „feeling”-je révén jöhetett létre az impulzusok, a gondo­latok olyan rendezett és szabad áram­lása, amilyet csak ritkán, és a legna­gyobbaknál láthatunk. Találó tehát a névválasztás — synapsis: az idegélet­tanban az ingerület átadásának, az idegsejtek kapcsolódásának helye ... A Gyopár-beli koncert után, baráti felajánlással a Jókai Színház színész­klubjában adtak egy ráadáskoncertet. Az évadzárás kimerültsége miatt itt is viszonylag kevesen jöttek el az „ittho­niak”, ám az ottlevőkkel a még foko­zottabb szenvedélyű .és kedvű zenészek valami páratlan jó hangulatú, igazi dzsesszklublégkört varázsoltak — éjjeli 1 óráig .». Más összetételű közönség: ugyan­olyan frenetikus hatás és siker! A Sy­napsis kiállta a próbát, csakúgy, mint nemrégen, Karlovy Varyban, ahol egy nemzetközi dzsesszfesztiválon szép szakmai sikerrel képviselték hazánkat. Mindezek alapján ajánlom figyelmé­be a Synapsis együttest mindazoknak, akik az új, mai zenei hangokra fogé­konyak, és akik szeretnék megszeretni, megszerettetni az igényes és tartalmas dzsesszmuzsikát. (A hírek szerint a Sy­napsis Jazz Combo októberben újra a Gyopár klub vendége lesz.) Ifj. Pleskonics András \

Next

/
Oldalképek
Tartalom