Békés Megyei Népújság, 1985. június (40. évfolyam, 127-150. szám)
1985-06-03 / 128. szám
I zugijait} 1985. Június 3., hétfő Érdekek szorításában Hozzászólás a „Felvételi gondok oda-vissza” c. cikkhez Békéscsabai Bűtoripari Szövetkezel 11 vállalásnál, gyalupadnál eldől minden A szövetkezet termékei nagy hozzáértést igényelnek Fotó: Fazekas László — Sajátos hazai jelenség — vallja Szikszai Antal, a Békéscsabai Bútoripari Szövetkezet elnöke —, hogy megmerevedett a belföldi piac, a vásárlók nem költenek bútorra, azaz: egyre kevesebbet adnak ki rá. Külön szerencséje a megyeszékhely egyetlen, csak bútorgyártásból élő szövetkezetének, hogy több lábon áll: termékeinek nyolcvan százalékát külföldön értékesíti, ugyanekkora az exporton belül a szocialista országokba történő szállítások aránya. ♦ A most már csak kétszáz dolgozót foglalkoztató szövetkezet 1974-ben még kétszer ennyi embernek adott munkát. A sorozatos távozások oka az alacsony keresetekben található meg — jelenleg is csak 54 ezer forint az egy főre jutó béri színvonal. Szerencsére ez a szám nem ad pontos felvilágosítást a jövedelmekről, amelyek lényegesen megnőttek a múlt évtől. Akkor alakult meg ugyanis az első, szövetkezeten belüli szakcsoport. Az idén létrejött egy újabb, s így már elmondható, hogy a 130, közvetlen termeléssel foglalkozó tag, alkalmazott nyolcvan százaiéi ka megkapja a lehetőséget arra, hogy munka után — ha szükséges — különkere- settel, helyben találja meg a boldogulását. A költségként elszámolható plusz jövedelem nem okoz különösebb terhet a szövetkezetnek; a lényeg, hogy a meglevő berendezések üzemeljenek, a gazdasági általános költségeket legyen mire terhelni — mondja az elnök. Ügy tűnik, ezzel az idén sem lesz gond. A tavalyi 85 millió forintos termelési értéküket ötmillióval megfejelhették — ez azt jelenti, hogy tele vannak megrendelésekkel. Sőt: az a kedvező hely— Nem volt ez házasság. Örökösen veszekedtek — állította az egyik tanú a Békés Megyei Bíróság büntetőtanácsa előtt a tárgyaláson. A vádlott, Novodonszki Pál, Szarvason egy kányán lakik. Egy ideig mezőőr volt. A munkaviszonya azért szűnt meg, mert ittasan a szolgálati fegyverrel megfenyegette a feleségét. A fegyverviselési engedélyét emiatt visszavonták. A viszony annyira megromlott, közte és a felesége között, hogy 1975-ben bontóperre került sor. Időközben azonban meggondolták magukat. A közös vagyon miatt jobbnak látták, ha nem válnak el. A pert megszüntették. Ettől fogva azonban a szarvasi tanyán külön-külön szobában laktak, keresetükkel maguk rendelkeztek, a közös költségeket pedig egymás között megosztották. Ennek ellenére állandó volt közöttük a veszekedés. A férfi italozott, és ilyenkor hol durva szavakkal, hol tettlegesen bántalmazta a feleségét. Az asszony a szomszéd tanyában keresett menedéket. Novodonszki többször megfenyegette, hogy agyonveri. Ittassága miatt azonban a kijelentését senki sem vette komolyan. Kivéve azasz- szonyt, aki ismét a Szarvasi Városi Bírósághoz fordult a házasság felbontása végett. Keresetlevélben többek között a közös lakás kizárólazet is előfordul, hogy már most p. jövő évi megrendelésekről tárgyaljanak a szövetkezet vezetői. Legutóbb Szikszai Antal éppen Moszkvában járt, ahonnan kedvező kilátásokkal tért haza. Értékes és divatos lakossági stílbútorokat, új stílusú neobarokk hálókat kínáltak a szovjet partnernek, aki — mint évtizedek óta — most is vevőnek ígérkezik. Tegyük hozzá: egyre igényei sebb vevőnek. A szövetkezet közelíhúlt- jának krónikájához tartozik, hogy négy nagyüzemmel versenyezve elnyertek egy pályázatot: a Budapest Körszálló belső rekonstrukciójának jogát. Március 31- én átadták rendeltetésének a szálló bútorzatát, amellyel a tulajdonos, a Hungarhotels határozottan elégedett volt. A 280 szobát a csabaiak formatervezett, modem, közép- kategóriába tartozó, ugyanakkor igényes bútorokkal rendezték be. Mégpedig úgy, hogy míg egy-egy emeleten dolgoztak, a többi addig vendéget fogadott. Szintén jó üzletnek bizonyult az a hollandiai megrendelés, amelyhez a 18 éve jó partner, az Artex segítségével jutottak. A 150 szobás szállodát július közepére rendezik be, olyan nincs, hogy ne legyen időben kész! — mondja mély meggyőződéssel az elnök. Egyébként a szállodamegrendeléseket azért szeretik, mert viszonylag nagy szériának tekinthető a szükséges bútorok elkészítése és közben jut idő az igényesebb intarziás, rusztikus lakó- és hálószobabútorok elkészítésére. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy ez utóbbi bútorfajták azok, amelyekből nem tudnak eleget gyártani — éppen a munkáskéz híján. No és azért, mert a partnervállalatok, akik a különböző gos használatát kérte. A múlt év áprilisában bontotta fel a bíróság a házasságot. A tanyát az asszonynak ítélte. A vádlott nem tudott belenyugodni az ítéletbe. — Ezt a tanyát a szüleimtől örököltem. Te költözzél el innen — támadt rá a feleségére. — Neked kell elhagyni 30 napon belül a tanyát. Ezt mondta ki a bíróság — volt az asszony válasza. — Csakhogy az ítélet nem jogerős. Várd ki a végét. Fellebbeztem. Ugyanakkor a szántófölddel kapcsolatban egy másik per is folyamatban volt. A múlt év október 17-én tárgyalta az ügyet a szarvasi bíróság. Reggel mind a ketten külön-külön a tárgyalásra indultak. De előtte alaposan összevitatkoztak. A vádlott a városban találkozott két ismerősével. Elpanaszolta nekik, hogy a felesége kifosztja és különböző férfiakkal megcsalja. A két ismerősnek 70 ezer forintot ígért, ha a feleségét a Körösbe lökik. Közölte velük, hogy az asszony nem tud úszni. A két férfi a kérést elutasította. §őt, Novodonszki Pálnénak is elmondták, hogy a férje mire akarta őket felkérni. Dél felé érkezett a tanyára Novodonszki. A felesége már otthon tartózkodott. vasalásokat, alkatrészeket szállítják, nem állnak éppen a helyzet magaslatán, ha kooperációról van szó. örülnek, ha exportra termelhetnek a csabaiak, hiszen az jó üzlet és legalább azokhoz sikerül mindent időben megkapni. Ezért a szövetkezet szakemberei sokat fáradoznak — a külkeresekkel együtt — újabb vevők felkutatásán. Részt vesznek valamennyi bútorbemutatón és bizony egyes szeszélyes vevők rigolyáit is eltűrik. Mert mint vallják: a vállalásnál és a gyalupadnál eldől minden. És ebben a kettőben jónak érzik, érezhetik magukat. Más kérdés, hogy sok megrendelés csatája az árak miatt vész el — azon a legnehezebb megegyezni. Azt mindenesetre Csabán is érzik, hogy mintha élénkülne a kereslet — könnyebben leül tárgyalni velük a nyugati vevő. A sok elvándorolt munkás okozta feszültséget oldják a szakcsoportok. Rosszabb a helyzet az utánpótlásnál. Mert képeznek ugyan egyszerre ötven szakmunkást a szövetkezetben, de az évente végző 12—14 közül alig ragad meg valaki náluk. A nagyobb baj, hogy sokan a szakmától is megválnak — a korszerűtlen képzési feltételek nemigen vonzzák a fiatalokat, sokan máshol keresnek boldogulást. Nagy gondja a szövetkezetnek, hogy eddig hiába kértek pénzt korszerű tanműhelyre, nem hallgatták meg őket. Így aztán az idősebb szakemberek közül sokan pesszimisták, féltik a bútorszakma jövőjét. Pedig: mint a szövetkezet eredményei is bizonyítják, a szépen kidolgozott, értékes anyagból készített termékeknek —' ha pang is a gazdasági élet — mindig akad vevője. M. Sz. Zs. . A Békés Megyei Népújság Felvételi gondok oda-vissza c. cikkében (1985. május 9.) a kereskedelmi és vendéglátóipari szakmunkásképző iskola felvételijén szerzett tapasztalatokról adott tájékoztatást. Három szülő, nyolctíz tanuló és a felvételiben érdekelt két igazgatóhelyettes véleménye alapján lehangoló képet festett a jelentkezési-felvételi eljárásról. Az a meggyőződése a cikk írójának, hogy mindenütt hasonló gondokkal találkozna; a pályaválasztás körül még mindig nincs minden rendben; s ebben a szülők, pedagógusok, a felvételi rendszer, s minden ezzel foglalkozó szakember ludas. Az írás feltehetően vitaindító szándéka, de mindenképpen vitára ösztönző tartalma, s egyes szemléleti vonatkozásai miatt, néhány szakember (Békés Megyei Pedagógiai Intézet pályaválasztással foglalkozó munkatársai) véleményét kívánom összefoglalni. Dicséretesnek tartjuk, hogy a szerző ráirányította a figyelmet a fiatalok életútja szempontjából oly fontos továbbtanulási-felvételi eseményekre és kérdésekre. Rendkívül fontosnak, örvendetesnek, követendőnek tartjuk az élet sűrűjéből kiemelt minták, példák közreadását. A tanulók pályaválasztási bizonytalansága megelőzésének egyik legfontosabb lehetősége a pontos és megbízható tájékoztatás. Ezért ezúton jelezzük, hogy a cikkben szerepeltetett néhány tény csak a következő módosításokkal felel meg a valóságnak: Nevezett iskolába a pályaválasztási csoport nem 1135 tanuló jelentkezését, hanem összesen ennyi 1. és 2. helyi jelentkezési szándékot jelzett. Egyes tanulók ugyanis mindkét helyen ebbe az iskolába kívántak jelentkezni. A számítógépes és a cukrász foglalkozás után nem választható Békésen a női szabó, mert ott hagyományosan férfiruhakészítőket képeznek. Végül a Sebes György Szakközépiskola nem kereskedelmi és vendéglátóipari-, hanem közgazdasági és kereskedelmi szakközépiskola. A szakmunkásképzőben nyilatkozók részéről tapasztalt tájékozatlanság (gyenge tanulmányi eredménnyel je- letkezés, ÁFÉSZ munkaerő- igény, jelentkezési esélyek rossz bemérése) nagymértékben javítható lett volna pl.: — az 1984 októberében 3 ezer példányban megjelent — Pályaválasztási Tájékoztató 1985—86. c. 48 oldalas kiadvány elolvasásával, vagy a szakmunkásképző iskolában, a Nyitott kapuk napján történő részvétellel. A cikkben bemutatott tanulók néhányának jelentkezése, kockázatvállalása nem járt sikerrel. Helytelen lenne azt állítani, hogy minden sikertelen kockázatvállalásért felelős valaki. A hiányos vagy helytelen tájékoztatásért — és tájékozódásért — pedig nem általában a szülők, (és megint) a pedagógusok stb., hanem konkrétan — és a konkrét tanuló esetében — egy-egy intézmény, felnőtt, netán maga a tanuló is. Ennek felderítéséhez a leírtaknál alaposabb oknyomozásra lenne szükség. Együtt érzünk a szerzővel a felvételt nem nyert tanulók és gyermekük sorsáért szorongó szüleik sajnálatában. Nem értünk, nem érthetünk egyet a közleményből kicsendülő azon szemlélettel, miszerint felháborító, ha valakit nem vesznek fel az 1. vagy 2. helyen megjelölt szakra; ha a felmerülő választási lehetőségek nem feltétlenül egy pályakörhöz tartoznak; ha egy 14 éves leendő cukrász nem tud elég frappánsan válaszolni arra, hogy miért erre a szakmára jelentkezik. Illúzió lenne ugyanis egy olyan ideális állapot bekövetkezését elvárni, amelyben minden tanuló elsőre abba az iskolába jelentkezik, ahová fel is tudják venni. A nagy számok és a választási kombinációk sokfélesége alapján az is elkerülhetetlen, hogy a tanulók egy hányadát a 2. helyen megjelölt helyre sem tudják felvenni. Gyakorlatilag elkerülhetetlenek azok az esetek is, amikor a választást nem a pályakor jelleg, hanem olyan erős indítékok, mint lakóhelyközeli lehetőség, tiszta munka, jó kereset stb. fogják egybe. — Az ember érdekeit jobban, indítékait kevésbé ismeri. A pályaválasztási elhatározás az esetek nem kis hányadában kompromisszum eredménye. Egyes igények megvalósításáért esetenként más igények — pl.: kockázatmentes felvételi — teljesüléséről le kell mondani. Ezt tekintetbe venni nem akaró, egyoldalú szemlélettel is találkozunk felvételi vagy fellebbezési ügyek kapcsán. (Pl.: elégséges tanuló szülei követelik a helyi gimnáziumba való felvételt.) Az éremnek ezt az oldalát is fel kell mutatni annak érdekében, hogy a következő nagy korosztályok beiskolázását az állampolgár fegyelem és mértékletesség ösztönzésével is megoldáshoz segítsük. Napjainkban, amikor a minőségi követelmények egyre inkább emelkednek, a pályaválasztóknak a „követel” oldal mellett számolniok kell a „tartozik” oldal, a jó fel- készültség hasonlóan növekvő szerepével is. E mellett a pályaválasztóknak is érdeke, hogy ne csupán a rövid távú beisljolázási-felvéteM érdekeikre, hanem a hosszabb távú elhelyezkedéssel kapcsolatos érdekeikre is. tekintettel legyenek. dr. Bőke Gyula Örömmel olvastam a Békés Megyei Pedagógiai Intézet pályaválasztási csoport- vezetőjének válaszát írásomra. Több igen hasznos észrevétele jól kiegészíti a felvételi pillanatképnek szánt riportomat. Néhány megállapítására azonban feltétlenül válaszolnom kell. Először is írásomban szó sincs arról, hogy fel lennék háborodva azon, hogy valakit nem vesznek fel sem az első, sem a második helyen megjelölt intézménybe. Amin én felháborodtam, az a területi elv vadhajtása, a felvételin tapasztalt káros következménye volt. Sajnos, a válaszban erről szó sem esik, pedig írásom gerincét ez alkotta. A riportban, s ez a valóság, nem Írhattam, hogy férfiruha-készítőnek irányítják a gyerekeket, mikor az illető pedagógus többször is nőiruhavarrót mondott. Más szájába nem illik átjavított szöveget adni, mégha az helytelen is. S bár ideális állapotokat nem vártam vagy hirdettem írásomban, azt azért most is nyugodt lelkiismerettel állapítom meg, hogy a pályairányítás, pályaválasztás körül „ma sincs minden rendben.” Még akkor sem, ha a pálya- választási csoport elismerésre méltó erőfeszítéseket tesz. A pályaválasztás rendszere, a lehetőségek, az általános iskolák felkészítő munkája, a vállalatokkal, üzemekkel való együttműködés — a szerencsés kivételektől eltekintve —, sok olyan nemkívánatos jelenséget produkál, mint amiről cikkemben írtam. Ezek tények voltak, s a tényekkel nehéz vitatkozni. B. Sajti Eemese tárgyalóteremből Kútba dobta a feleségét — Azonnal hagyd el ezt a tanyát! — Még hogy én! — Mindent tudok. Szóltam a rendőrségnek, mindjárt itt lesznek. A konyhából kifelé lök- döste a férfit. Odakint dulakodni, ütlegelni kezdték egymást. — Ez a szüleim tanyája, tőlük örököltem. Ha nekem mennem kell, akkor neked is. A verandán az asszony földre esett. A férfi rávetette magát. Nagy erővel megszorította a nyakát. Védekezni már nem tudott. Ekkor a vádlott a kút fedelét levette. Fölemelte a feleségét és a kútba lökte, majd a fedőt visszahelyezte. A sértett még élt, amikor a kút vizébe került. A szakértő véleménye szerint a halál fulladás következtében állt be, ami részben a kézzel való fojtogatás, részben a vízbe esés következménye volt, ami a vádlott tevékenységével okozati összefüggésben állt. A cselekmény elkövetését a tárgyaláson a Vádlott beismerte. Azzal védekezett, hogy nem emlékszik arra, hogy a feleségét a kútba dobta volna, csak a fojtoga- tásra. A cselekmény elkövetése után, vallotta a tárgyaláson, elment dolgozni, és azt hitte, hogy a felesége most is a szomszédokhoz menekült, mint korábban. Védekezése szerint azért követte el a cselekményt, mert nem tudott beletörődni abba, hogy szüleinek tanyájából ki kell költöznie. A megyei bíróság a védekezést nem fogadta el. A vádlott ugyanis a nyomozás során elismerte, hogy feleségét a fojtogatás után a kútbá lökte. A tényállás megállapításánál a bíróság a nyomozati vallomást fogadta el. A vádlott nem tudta kellőképpen megindokolni, hogy azt miért vonta vissza a tárgyaláson. Megállapította azt is a bíróság, hogy a vádlott egyenes szándékkal követte el a cselekményt. Már akkor foglalkozott a megölés gondolatával, mielőtt a feleségével a tanyában, összeveszett volna. A Békés Megyei Bíróság dr. Kemecsei Lajosné büntetőtanácsa Novodonszki * Pált emberölés bűntette miatt 13 év szabadságvesztésre és 8 év közügyektől való eltiltásra ítélte. A szabadság- vesztést börtönben kell végrehajtani. A büntetés kiszabása során a megyei bíróság súlyosító körülményként értékelte, hogy a vádlott a felesége sérelmére két ízben követett el testi sértést, am; miatt elítélték, továbbá azt, hogy másokat is igyekezett rábírni arra, végezzenek a feleségével. Enyhítő körülményként értékelte a vádlott beismerő vallomását, és azt, hogy enyhe és közepes fok határán korlátozott a cselekmény társadalmi veszélyességének a felismerésében. Novodonszki • ugyanis közepes fokú agysorvadásban szenved, amely nála általános személyiség- nívó-csökkenést, az erkölcsi élet elszegényedését eredményezte. Az ügyész az ítéletet tudomásul vette. A vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. (Serédi)
