Békés Megyei Népújság, 1985. június (40. évfolyam, 127-150. szám)
1985-06-14 / 138. szám
1985, június 14., péntek Mire vállalkozott a Körösmenti Skála Gazdasági Társaság? „Imponáló az, amit Magyarországon láthattunk” Beszélgetés P. J. Th. Schoots úrral, a rotterdami könyvtár igazgatójával Az elmúlt héten hazánkban rendezte meg az IFLA (International Federation of Library Associations = Könyvtáros Egyesületek Nemzetközi Szövetsége) könyvtárépítő és -tervező szekciója nemzetközi szemináriumát. Az öt napból kettőt Békéscsabán, és megyénk könyvtáraiban töltöttek el a világ minden tájáról érkezett résztvevők. Ebből az alkalomból beszélgettünk P. J. Th. Schoots úrral, a rotterdami könyvtár igazgatójával, a szekció elnökével. Nemrég tartotta ülését Telekgerendáson az 1985. január 1-ével létrejött és klasz- szikus értelemben nagykereskedelmi tevékenységet folytató Körösmenti Skála Gazdasági Társaság igazgatótanácsa. Itt vitatták meg, fogadták el az idei üzletpolitikai tervet, mely meghatározza a gazdasági társaság sokrétű feladatát. Ezután jóváhagyta a testület a gt 'szervezeti és működési szabályzatát, majd döntött a társaság munkáját segítő különböző szakmai bizottságok kialakításában. Tagságát négy megye 40 szövetkezete alkotja E gazdasági társaság négy megye — Békés, Csongrád, Szolnok, Hajdú-Bihar — több mint 40 fogyasztási, és értékesítő szövetkezetét, valamint a Békéscsabai Állami Gazdaságot egyesíti. E gazdálkodó egységek egyenrangú társasági tagok, mivel anyagilag is kötődnek a gt- hez. A társaságot igazgató- tanács irányítja, melynek elnöke Seres Mihály, a Békéscsaba és Vidéke ÁFÉSZ elnöke. Tőle tudtuk meg, hogy ez a társaság (a Békésszöv- ker mellett) az egyedüli megyei központú nagykereskedelmi vállalat Békésben. A gt kifejezetten tagérd ekelt- ségű. Üzletpolitikája is sajátos, mivel a tagszövetkezetek érdekeit fejezi ki. Az igazgatótanácsban mindegyik tagszövetkezet döntésre feljogosított felelős beosztású szakemberekkel képviselteti magát. Az üzletpolitikai terv szerint a Körösmenti Skála Gazdasági Társaság 1985-ben 650 millió forintnak megfelelő forgalom teljesítésére vállalkozott. Nagykereskedelem és export Hogy mi adja e gazdasági társaság nagykereskedelmi jellegét? Az igazgatótanács elnöke szerint egyrészt a tagszövetkezetek igényeinek kielégítése miatt széles körű piaci tevékenység folytatására rendezkedtek be. Vagyis mindent elkövet a gt a hiánycikkek beszerzéséért, esetenként azokat a helyi állami és szövetkezeti iparral legyártatja. Továbbá intenzívebbé teszik üzleti kapcsolatukat a működési területükön levő Skálá áruházakkal. Közben külkereskedelmi tevékenységüket direkt módon áruházi cserékre és a Skála budapesti szabad árualapjára alapozzák. Megkülönböztetett figyelmet fordítanak a Skála monopolcikkek készleten tartására. Bekapcsolódnak a Skála külkereskedelmi igazgatóság mezőgazdasági exportjába, vállalva annak szervezését, kooi'dinálását — természetesen megfelelő importcikkek ellenében. Ugyanis el kívánják érni, hogy az idgi importcikkek aránya érje el a 45 százalékot. Ezen belül is különösen a híradástechnikai, a szórakoztató elektronikai, illetve a számítás- technikai eszközök forgalomba hozását akarják szorgalmazni. De számos- más árucikk esetében is növelni kívánják az importjellegű árualapot. Nagykereskedelmi tevékenységre utal az is, hogy törekszik a gt a bizományosi formában történő forgalmazásra, mely szintén előnyös a tagszövetkezetek számára. Ezt tervezik a szezonális jellegű mezőgazdasági kisgépek értékesítése esetében is. Új termelői kapacitások feltárása — megyén belül Nem feledkezett meg a gt igazgatótanácsa a tagszövetkezetek működési területén élő és alacsonyabb jövedelmű családokról sem. Már a közeli jövőben figyelmet fordítanak az olcsóbb, de ugyanakkor választékos ruházati cikkek beszerzésére. Továbbá a gt odafigyel az igény szerinti munkaruhák forgalmazására, a kisszériás divatáruk beszerzésére is. A választék ilyen széles körű kielégítéséhez új termelői kapcsolatok kialakítását tervezik jórészt megyén belül. Ezután az igazgatótanács említett ülésének hangulata került szóba. Seres Mihály elnök most is bátor hangvételű értekezletnek ítélte a testület ülését. Mint mondotta, különösen az .1985. évi üzletpolitikai terv több kitétele váltott ki kemény vitát. Ezt kézenfekvő példával bizonyította. Azzal, hogy egy Üzletpolitika összeállítása ott sem könnyű, ahol már több évre visszatekintő gyakorlatra építhetnek. Az ez év január elseje óta létező Körösmenti Skála Gazdasági Társaság ilyen tapasztalatokkal nem rendelkezett. De ami különösen alapvető, itt több mint 40 tagszövetkezet vallja magát tulajdonosnak, mégpedig jogosan. Ezek szerint aligha kell bizonygatni, hogy mennyire nem egyszerű feladat ilyen sok „gazda” igényét, elképzelését akár egyetlen év távlatára is megfogalmazni. Kemény kérdések — egységes állásfoglalások A vita akkor bontakozott ki, amikor annak megállapítására került sor, hogy a gt tagjai és nem tagjai milyen arányban részesedjenek a kurrens árukból. A döntés értelmében az ilyen áruk 90 százalékát a tagszövetkezetek kapják — ami érthető is. Vitát váltott ki a tervezett nyereségből történő visz- szatérítés aránya és módja, a saját árubeszerzés mikéntje, a bizo'mányosi árusítás feltételrendszere. De jogosan érdekelték a tagszövetkezeteket olyan kérdések is, hogy miért magasak a raktározási költségek, hogy a mezőgazdasági export milyen termékekre terjed ki. Megint mások a 11 százalékos árrésszintet tartották magasnak, illetve a vas-műszaki áruk fokozottabb mennyiségű beszerzését sürgették, miközben sokallták az olyan cikkeket, melyek után nem jár a szövetkezeteknek visszatérítés. Többen az arányos áruellátásra, a szállítások határidejének betartására és még sok másra hívták fel az igazgatótanács figyelmét. A vitatott kérdések végül is közös megegyezés alapján rendeződtek. Akárcsak a gt szervezeti és működési szabályzatának kialakítása. A Körösmenti Skála Gazdasági Társaság — hallottuk összegzésként Seres Mihály elnöktől — összetett feladatra vállalkozott. Arra, hogy indulókészletét olyanná rendezze át, mely nagyobb forgalom közepette, az átlagosnál kedvezőbb árrésszint teljesítését teszi lehetővé. Mindezt úgy, hogy a tagszövetkezetek választékigényét egyre jobban kielégítse a gt, ami végül is az ÁFÉSZ-ek működési területén élő lakosság, szövetkezeti tagság körében igazolja a gt létjogosultságát. Balkus Imre — Miért választották Magyarországot a szeminárium helyszínéül? — Ennek több oka van. Az egyik, hogy a szeminárium témája a különböző épületek könyvtárrá való átalakítása. Magyarországon, gazdag történelme miatt, sok olyan régi épület van, melyben könyvtár működik. A szemináriumot Budapesten, a Széchényi Könyvtárban kezdtük, s ez az épület is egyik példája az átalakításnak. A másik ok: nagyon jó barátaim vannak Magyar- országon. Korábban is szerveztek már itt egy szemináriumot, mely nagyon jól sikerült, s ez alapján bíztuk most is rájuk e tanácskozás lebonyolítását. — Az eddigi négy nap tapasztalatait hogyan összegezné? — A többiek nevében is mondhatom, hogy nagyon imponáló az, amit Magyar- országon láthattunk: szép könyvtárakat, s nagyon sok tapasztalt könyvtáros kollégával is találkoztunk. — Véleménye szerint mennyiben tér el a könyvtári hálózatunk, rendszerünk, illetve miben különbözik az önökétől? — Hollandiában az utolsó 15 év nagyon szerencsés volt számunkra. 1974-ben hozták az utolsó könyvtári törvényt, és a kormány sok pénzű áldozott a hálózat fejlesztésére, így az utóbbi időben sok és nagy könyvtárat építettek. Például Rotterdamban, ahol én is dolgozom, az utóbbi nyolc évben egy központi épületet és 10 fiókkönyvtárat adtak át. Ügy látom, hogy Magyarországon is jobb idők jönnek. Az utóbbi három évben ötször jártam itt, s ennyi idő alatt sok új könyvtár létesült. Azonban, véleményem szerint, van egy alapvető különbség: az automatizálás kérdése. Az utóbbi öt évben a holland könyvtárakban jelentős gépesítésre került sor. A kölcsönzést most már mindenütt számítógéppel bonyolítjuk le, a katalogizálást, a gyarapítást is, és az adatbázisokból szintén közvetlen kapcsolat útján tudunk információt keresni. Ez a különbség köztünk, de úgy vélem, hogy Magyarország öt év múlva eljuthat erre a szintre. — Megyénk több könyvtárát is látta. Milyen vélemény alakult ki önben ezekről? — Nagyon szép községi könyvtárakat láttam, ezek közül néhányat szívesen fogadnánk a mi hálózatunkban. Ami különösen tetszett: az egészen kicsi településeknek is szép könyvtáraik vannak. — A Magyarországon eddig látottak alapján szerzett-e olyan tapasztalatokat, melyeket otthon, Hollandiában hasznosítani tud? — Nehéz erre válaszolni. A világ minden részén any- nyi könyvtárban jártam, hogy tuladonképpen nem az számít, egy-egy könyvtárban mit lát az ember, hanem az a kép, ami összességében kialakul arról: milyennek kell lennie egy könyvtárnak. — Megfordítom a kérdést: ön tud-e olyat javasolni, ami számunkra mindenképpen hasznos lehet? — Mindenképpen az automatizálást tartom elsődlegesnek, a legfontosabbnak. Például most Budapesten, ebben a nagyvárosban egy katalógus csak egy helyen áll rendelkezésre. Ha automatizálva lenne a hálózat, akkor minden egyes tagkönyvtárban minden egyes adat, információ hozzáférhető lenne, akár a városban, akár az országban is. így a gyűjteményeket jobban ki lehet használni. * — Ez nálunk főleg pénzkérdés .. . — Igen, mindenki ezt mondja, de tulajdonképpen a könyvtári költségvetés egészét kell nézni, s az automatizálás ugyan költséges, de megtakarításokat is hoz. Csak egy példa: egy könyvet nem kell feldolgozni több helyen. — Ügy tudom, 1982-ben járt Békéscsabán, s látta az új megyei könyvtár terveit. Hogyan értékeli most szakmai szempontokból a megvalósult épületet? — Néhány hónappal ezelőtt már láttam, amikor még nem volt teljesen kész. Olyan lett, amilyennek a tervek alapján képzeltem,; a kornak megfelelő könyvtár. Néhányan majd azt fogják mondani, hogy túl nagy és túl költséges. Nekem nem éz a véleményem. Az egyik leginkább használt kulturális intézmény a könyvtár, megéri a ráfordított pénzt. A békéscsabai könyvtárat, különösen a felnőtt-, a segédkönyvtárat, s a zenei részleget nézve, nagyon jónak tartom. Ilyennek kell lennie egy ilyen intézménynek. Gratulálok a városnak a könyvtárhoz! — Többször járt már hazánkban. Általában milyen benyomásokat szerzett Magyarországról? — Hogy is válaszoljak erre a kérdésre? Még soha nem láttam ennyire kedves, udvarias embereket, mint itt. Budapest nagyon szép város. A vidék az teljesen más, mint a főváros, de úgy gondolom, nagyon nyugodtan élnek itt az emberek . . . Sok barátom is van Magyarországon, nagyon jól érzem magam itt mindig. — Köszönjük a beszélgetést. . Pénzes Ferenc Fotó: Kovács Erzsébet Hatalmas fürtöket hozott Gyulán Cséfai György termelő üvegházában a banánfa Fotó: Béla Ottó Jő hús a lóhús? — tettem fel a kérdést idősebb rokonomnak, aki sorba állt azért, hogy hozzájusson! Mindez nem a ’40-es évek közepén történt, hanem napjainkban. Középkorú és idősebb olvasóink emlékeznek, hogy azokban az években is sorba kellett álini, csakhogy akkor az fel sem vetődhetett, hogy a lóhús jó-e, egészséges-e. Mérlegelni is kár lett volna. Enni kellett 'és a húsválaszték igencsak korlátozott volt. Ma sokféle, fajta hús kapható. A lóhúsért mégis hosszú sorok állnak Békéscsabán, a Kulich Gyula-lakótelepén levő lóhússzékbolt előtt, ahol az „egyszerűség” kedvéért baromfi is kapható,. Szárnyas mindennap van, lóhús ritkán... • Balogh János, a Zöldért igazgatója sajnálkozva tárja szét a karját. — Miután az én ötletem volt ennek az üzletnek létrehozása, nekem a legkellemetlenebb, hogy nem tudunk eleget szállítani. Igazgatóvá való kinevezésem idején a Zöldért vá- góhídjáról a lóhúst egyenesen Karcagra szállították. Arról beszélgettünk fnunkatársaimmal, miért vigyük ki a megyéből, feltehetően itt is lesz piaca, hiszen köztudottan a legegészségesebb tőkehús. Az ‘.elképzeléshez már akkor hozzátartozott, hogy nemcsak lóhúst, hanem ezzel párhuzamosan mást is forgalmazunk a Kulich-lakótelepi boltunkban. Miután hatóságilag tilos más tőkehússal a lóhúst árusítani, így született meg a gondolat, hogy baromfival „párosítjuk”. — Térjünk vissza a lóhúsra, miért nincs, ha boltja van? — Nem számítottunk arra, hogy a vágólóállomány erősen csökken. Amit viszont levághatnak a tsz-ek és állami gazdaságok, azt exportra küldik. Érthető! Jó pénz van benne, s ami devizát hoz, annak zöld útja van! A csökkenő állományt figyelembe véve, azért havonta egy-két alkalommal jut a mi boltunkba is . . . Növelhetnénk a szállítást talán azzal, hogy kevesebb húst dolgozunk fel kolbásznak. Elképzelhető viszont, hogy a vásárlók ezt kifogásolják majd, hiszen a kolbász legalább olyan népszerű, mint a ló húsa . . . * * * Záróra előtt pár perccel érkezem a boltba. Szoszki György éppen lókolbászt mér... — Valóban kapós a kolbász? — Tízszer ennyi is elkelne. De azért kolbász és szalámi majd mindennap kapható. Hús alig. Pedig azt mondják, vastartalma miatt nagyón egészséges a vérszegénység enyhítésére, és állítólag a cukorbetegeknek is ajánlott... — Ahogy látom, annál nagyobb a választék szárnyasokból. Honnan szerzik be? — Mindennap friss áru érkezik Orosházáról, Kunágotáról és Békéscsabáról. — Igaz, hogy itt minden olcsóbb, mint más boltokban? — Nem egészen. Ha .valaki az első osztályú áruhoz ragaszkodik, azt éppen annyiért yeheti itt, mint bárhol. Más kérdés, hogy nem lehet kapni máshol, csak itt libafarhátat, pulykacombot, -szárnyat, -farhátat. A forgalmunk is ugrásszerűen emelkedik, mert kész lett egy új hűtőkamra. Nagy szükség volt rá. Tárolási gondjaink voltak. Megoldódik egy másik problémánk is. Eddig egyszemélyben voltam boltvezető és elárusító. Ha valamilyen betegség kapott le a lábamról, hetekre be kellett zárni. Szeptembertől, ketten vezetjük az üzletet, és árusíthatjuk a kétfajta jó húst. .. Béla Vali
