Békés Megyei Népújság, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-10 / 108. szám

1985. május 10., péntek KHm-fíTd Jutalomból utazik a VIT-re Tanító, költő Szarvason Kertbarátkörök háza táján Az Országos Béketanács, a Képes Űjság szerkesztősége és a Szarvasi Vas-, Fémipari Szövetkezet Ferrum ifjúsági klubja az idén másodszor írt ki pályázatot felszaba­dulásunk 40. évfordulója tiszteletére. Az országos pá­lyázat témái: hazánk társa­dalmi fejlődése az elmúlt négy évtized alatt, a békés alkotó munka, a szocialista életmód. Az ország különbö­ző részeiből közel ezer iro-, dalmi művet, verset, prózát küldtek be a pályázók. Kántor Zsolt, fiatal szarvasi tanító, költő hat versciklussal nevezett be a versenybe és elnyerte az OBT különdíját: utazik a VIT-re, Moszkvába. — A Békés megyei Nép­újság olvasói előtt nem is­meretlen Kántor Zsolt neve, hiszen a Köröstájban jelen­nek meg versei, cikkei. Ta­nító, költő, díjazott pályázó, ott lesz a VIT-en. Megtud­hatnánk többet is az életé­ről? — 1958-ban születtem Deb­recenben. Ott jártam iskolá­ba, gimnáziumba, ott vé­geztem a tanítóképző íőíst kólát, ahol megismertem a feleségemet, aki szarvasi, így kerültem ide. Mindket­ten tanítunk. A gyerekkor, mint a legtöbb ember éle­tében, az enyémben is meghatározó. Apám építész- technikus, anyám röntgen- asszisztens. Egy bátyám van, szintén tanító. Állandó szel­lemi pezsgésben éltünk ott­hon. 16—18 éves koromban fiatal barátaimmal együtt írtunk, olvastunk; ez volt az én másik nagy iskolám. Az­tán persze szétszóródtunk, de az emlék megvan és él­teti a költészetemet. A társakat, a szellemi kö­zösséget Debrecen után Szarvason kezdtem keresni. Hiányzik a légkör, a nagy­városi mozgás. Az új hely mindenképp törést jelentett. De nem panaszkodom, mert úgy hiszem, a költészet nem is lenne a közösség hiánya nélkül. A keresés hajtja a verseket. A legrosszabb kö­rülmények között születnek a legjobb versek. A fiunk, Zsolt Tamás hét hetes. És anyósoméknál szorongunk kilencen (!) egy kétszobás la­kásban. De a szüleim meg­tanítottak arra, hogy sok mindent el kell viselni az embernek ... A Szarvasi 2. sz. Általá-, nos Iskolában tanítok. Meg­becsülnek. A tanácstól kap­tunk támogatást az OTP-la- kásra. Csak végre adnák már át azt a házat! — Tanító és költő. Két teljes embert igénylő hiva­tás. Hogyan fér meg együtt? — Jól megfér. Ügy mond­hatnám, hogy örökös rá­hangoltságban élek. Feszített odafigyelés és készenlét kell ahhoz, hogy bármely pilla­natban rávethessem magam egy jó szóra. Mindig ben­nem van ez a „szófigyelő- szóügyelet". — A jó szó a versben for­mailag megfelelőt, a szépet jelenti vagy inkább a tar­talomra, az emberhez szóló meleg hangra utal? — Mindkettőre. Erkölcsi, érzelmi töltetre és esztéti­kai szerepre egyaránt. A kollégák között igazán jól érzem magam. A pedagógiai munka kedvező táptalaj a költészetnek. A két pálya szépen kiegészíti egymást. Tandori Dezső szerint: „A zene mindig szól, csak az odafigyelés szakaszos”. Sze­rintem, ha az embernek van energiája, türelme, akkor a tehetség, a munka gyümöl­cse előbb-utóbb beérik. Tanítóként pedig azt val­lom, hogy nem kiabálni, hanem simogatni kell. Har­madik-negyedik osztályoso­kat tanítok. Ügy érzem, sze­retnek a gyerekek, bár ke­mény vagyok. — A költő hogyan látja saját líráját? — Gondolati-filozofikus verseket írok. Ezt a témát szeretem. Úgy érzem, sokfé­le hangon meg tudok szó­lalni. Modern költőnek tar­tom magam. Elsősorban Kassáktól, Füst Milántól ta-i nultam. Formailag a hagyo­mányos lírát követem. Az élettől, a katonaságtól szi­kárabb, keményebb lettem. Ahogy mondtam is, az én költészetemet a hiányok él­tetik. Ha ezek betöltődnek, talán más verseket fogok ír­ni ... — Mégis azt kívánom, ad­ják át mihamarabb azt az OTP-lakást, meg azt, hogy „fegyverek" nélkül se hall­gassanak el a múzsák! Niedzielsky Katalin Embert, természetei pró­bált ez az elmúlt tél. A vi­szontagságos időjárás káros következményeinek feloldása még nagyobb fontosságot ad azoknak az önművelő cso­portoknak, amelyeket általá­ban kertbarátok körének, szakkörének neveznek. Jó­szerével minden település művelődési házának van egy ilyen, igen népes és tevékeny csoportja. Az elmúlt napok­ban telefonon érdeklődtünk: hogyan is kezdték a termé­szet megújulásának évszaká­ban a munkát e körök tag­jai? Békéscsabán a belvárosi, a Ságvári utcai klubházban kéthetente foglalkozásait tartó körnek 35, a jaminai- nak — amely szintén két hetente tart összejövetelt — hatvan tagja van. Az elmé­leti foglalkozások mellett — az idő enyhülésével — mind több alkalommal keresik fel egymás kertjét, s itt gya­korlati bemutatókon vesznek részt. Az eleki művelődési ház­ban hétfőnként este találko­zik az a tizenöt—húsz kert­barát, aki a szakkör tagja. Legutóbb a szőlő és gyü­mölcsfa helyes metszését gyakorolták. Fontos év szá­mukra az idei, hiszen ősszel ünnepelik tízéves fennállá­sukat. A sarkadi szakkör tagjait május 14-én egyik tagjuk, Vass Lajos bácsi látja majd vendégül házikertjében. Ezek a látogatások nemcsak a té­li estéken, a kéthetenként szintén hétfőnként megtar­tott foglalkozásokon tanul­tak gyakorlati kipróbálását szolgálják, hanem lehetősé­get biztosítanak egymás jobb megismerésére, a barátko- zásra, ismerkedésre is. A dombegyházi művelődési ház kertbarátköre az egyi­ke azoknak a csoportoknak, amelyek a munkásművelődé­si körök sorát képezik, ök. negyedszázán nemcsak a há­romhetenként a művelődési házban megtartott foglalko­zásra jönnek össze, hanem egymás családi házában, kert­jében is találkoznak. S még egy olyan dolog, amelyben ez a csoport eltér a hagyo­mányos szakkörtől: tagjai nemcsak a kertműveléssel foglalkoznak, hanem a ter­mészet- és környezetvéde­lem kérdéseivel, a környe­zetkultúrával is. Az idén ismét megrende­zik az Országos Mezőgazda- sági és Élelmiszeripari Kiál­lítást, az OMÉK-ot. Me­gyénkből három szakkört hívtak meg erre a kimagasló fontosságú rendezvényre. Egyikük a gyulai művelődési központ szakköre. Két agrár­jellegű csoportja is van en­nek a köművelődési intéz­ménynek. A virágbarátok körének közel fél százan, a szőlő- és gyümölcstermelők szakkörének pedig vagy negyvenen a tagjai. Az el­múlt hetekben egyik alka­lommal a helyi szakközépis­kola tangazdaságában jártak bemutatón, máskor a szőlő metszéséről és a tőkepótlás módozatairól hallottak elő­adást, de volt szó a biomű­velésről is. Április elején háromnapos tanulmányi ki­ránduláson jártak hazánk vi­lághírű történelmi borvidé­kén, Tokajban, s majd a hódmezővásárhelyi szőlőter­meléssel ismerkedtek. Nem csoda hát, hogy tizenhato­dik alkalommal rendeztek helyi borversenyt. N. L. Hírek a csabai szlovák tájház környékéről Békéscsabán a «arai utca 21. szám alatt az elmúlt év novembere óta nem látogat­ható a szlovák tájház. A na­pokban érdeklődtünk a Mun­kácsy Mihály Múzeumban: milyen munkálatok folynak a táj házban? Mint megtud­tuk, a hetvenes évek elején berendezett épület már na­gyon rászorult a felújításra. A részleges helyreállítást el­kezdték, ám tervezik a fedél- szerkezet és az egész hátsó fal kicserélését is. A munká­latokat a Békés Megyei Szol­gáltató és Termelő Szövetke­zet dolgozói végzik. Várha­tóan (?) az idegenforgalmi szezonra újjászületik a szlo­vák tájház. Addig a múzeum munka­társai sem tétlenkednek, hi­szen a tájház teljes kiállítási anyagát felújítják. Sőt, meg­lepetés is vár majd a látoga­tókra: így többek között új ülőbútorokat, valamint egy múlt század közepéről való békéscsabai szövőszéket is láthatnak majd az érdeklő­dők. Természetesen a tárgy- együttes jellegében, főbb da­rabjaiban nem változik. A tájház — melynek fel­újítására a városi és a me­gyei tanács mintegy fél mil­lió forintot fordít — népsze­rűségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy éven­te 11—12 ezer látogató keres­te fel, s bizonyára sokan vár­ják már mielőbbi megnyitá­sát. .Babarestaurálás' Új életrajzi kötet a Viharsarok munkásmozgalmának történetéhez A közelmúltban látott nap­világot A forradalmi mun­kásmozgalom Békés me­gyei harcosai című kiad­vány II. kötete. Bár az első borítóján (1979) nem szere­pel az I. szám, de előszavá­ban utalást olvashatunk ar­ról, hogy az nem tartalmaz minden életrajzot, s így „a teljesség további kötetek ki­adását igényli”. Nos, a felszabadulás 40. évfordulójának jegyében megjelentetett több mint 800 oldalas mű szintén méltó emléket állít a különböző történelmi korszakokban te­vékenykedő szakszervezeti és földmunkásegyleti tagoknak, továbbá a kommunistáknak, s mindazoknak a személyek­nek, akik vezetői, vagy akti­vistái, szervezői voltak a forradalmi munkásmozga­lomnak. Egyébként a két könyvben több mint 600 életrajz szerepel, s ezekhez külön-külön forrás (eseten­ként irodalmi) jegyzék is tartozik. Mindamellett sze­mély- és földrajzi nevek, valamint szervezetek muta­tói is megkönnyítik a gyűj­temények használatát. A Békés Megyei Pártbi­zottság archívumának gon­dozásában megjelent II. kö­tet a különböző családok­ban született emberek pá­lyafutásáról, a politikai, tár­sadalmi, gazdasági haladá­sért folytatott küzdelméről, továbbá bátor helytállásáról és — amennyiben megélték a felszabadulást — a szocia­lista Magyarország által adományozott kitüntetések­ről, egyéb elismerésekről nyújt ismeretanyagot az ol­vasóknak. Közöttük akadnak olyanok, akik még külföldön csatlakoztak a forradalmi harcokhoz, a baloldali moz­galmakhoz. Például a békési születésű Ágoston (Bleuer) Jenő, Szovjet-Oroszország- ban lett internacionalista. Miután elvégezte a Vörös Hadsereg törzstiszti iskolá­ját, Krasznojarszk, Vlagyi­vosztok és Petrográd körze­tében teljesített katonai szolgálatot. (Az ő fényképe helyén csak egy kitüntetés fotója látható.) Ebben a kötetben több mint 3 oldalt foglal el az orosházi Dumitrás Mihály- ról, a viharsarki kommunis­ták első generációjának ki­emelkedő tagjáról” szóló életrajz. Különben nemcsak róla jelent meg sok cikk, ha­nem ő maga is publikált, írásainak egy részét a Bé­kési Élet közölte. Messzibbről, a franciaor­szági Metzből származott ifj. Szikes Antal, aki a csa­lád hazatelepülése után előbb a szakszervezettel, majd az MKP-val került kapcsolat­ba. Vagy például: ugyancsak érdekes, s tanulságos pá­lyát futott be az Alföld leg­első képzett szocialista szervezőjeként, és legkoráb­bi marxistájaként számon tartott Gintner István. A Komárom megyei Ács köz­ségből költözött át Oroshá­zára, még az 1870-es évek közepén. Az Orosházi Füg­getlenségi Olvasó Népkör­nek 1885-ben ő lett az elnö­ke. Később a helyi közélet­ben nem kapott nagyobb sze­repet, s 1901-ben az Egye­sült Államokba utazott több évre. Viszatért. majd pedig 1913- ban végleg kivándo­rolt. Az írás szerzője utal arra, hogy Gintner életét 1914- től kezdve haláláig (1939) ma még nagy homály fedi. Folytathatnám a felsoro­lást tetszés szerint, ám en­nek a cikknek elsősorban a figyelem felkeltése, s nem a kötet részletes ismertetése, mélyebb elemzése volt a cél­ja. —y—n Oratóriumest a Debreceni Kodály Kórussal Világszerte ismert Michelange­lo szoboralkotása, a Pieta, a gyermekét sirató anya. Nincs hozzá fogható műalkotás, mely az anyai fájdalmat hívebben tudná kifejezni. Ennek költői párja a Stabat mater kezdetű latin nyelvű ének, melynek köl­tője a 13. században élt olasz szerzetes, Jacopone da Todi bi­zonyára nem gondolta, hogy a 10 strófából álló verse milyen nevezetes zeneszerzőket fog megihletni. Palestrina, Pergole- si. Haydn. Rossini és még má­sok állítottak maradandó zenei emléket a drámai költemény­nek. Mi. Dvorák komponálta oratóriumként hallottuk a rit­kán elhangzó zeneművet a Deb­receni Kodály Kórus és a Deb­receni MÁV szimfonikusok elő­adásában Békéscsabán a Jókai Színházban. A szöveg 8 + 8 + 7 szótagos verssorai a zeneszerző Dvorákot hasonló rövid dallamok írására késztette nagy, kiáradó dallam­ívek helyett. Ez alól csak a zá­rószó Amen-je kivétel. Dallam­világa nem idézett a cseh népi dallamokból, sem idegen népek zenéjéből, pusztán az európai­romantikus dúr-moll hangzás- világából merített. A mű drá­mai hangvétele híven követte a szöveg nyújtotta lehetőségeket, melyeket a kórus és a kitűnő szólistakvartett nyújtott. A lí­rikus epizódokat szólóének, du­ett és kvartett tette teljessé. Pelle Erzsébet. Tass Ildikó, Ho­mai-Horváth József és Tréfás György színgazdag, összecsi­szolt hangzása méltán szerepelt a Pazár István karigazgató in­tenciói szerint betanított kórus mellett. A zenekarban hangzó anyag az európai romantika legjobb hagyományait keltette életre Szabó László karnagy biz­tos kéznél irányított együttesé­ben. Ez a ritkán hallható zeneiro­dalmi csemege lelkes fogadta­tásra talált a félháznyi közönség előtt. Május 23-án még egy kon­cert lesz — Wagner-est —, s bezárjuk a sok szép zenei él­ményt nyújtó filharmóniai so­rozatot. Dr. Sárhelyi Jenő Gyorsmérleg a lelölő- gyűlésekről Megyénk 15 országgyűlési választókerületében befeje­ződtek a jelölőgyűlések, ösz- szesen 40 jelölőgyűlést tar­tottak. Békésen és környé­kén 8, Battonyán, Szarvason és környékén, Szeghalomban és környékén, Sarkadon és környékén 3-3 jelölőgyűlést tartottak, míg 10 választóke­rületben 2-2 jelölőgyűlés volt. 1980-ban 60 jelölőgyű­lést szerveztek, ugyancsak 15 választókerületben. 12 vá­lasztókerületben 2 jelöltet, míg a battonyai, szarvasi, gyomaendrődi választóke­rületekben 3-3 jelöltet állí­tottak. Mind a három helyen spontán jelölés történt a HNF által javasoltak mellett. A képviselők jelölőgyűlése­in összesen 13 ezer 298-an vettek részt. Egy jelölőgyű­lésre mintegy 340 résztvevő jut, míg 1980-ban ez az át­lag 292 volt. A képviselők jelölőgyűlésein a választásra jogosultak 4,2 százaléka vett részt. Azokon a települése­ken, ahol jelölőgyűlés nem volt, ott a választói gyűlése­ken, rétegtalálkozókon a képviselőjelöltek bemutatá­sa megtörtént. A jelölőgyűléseken mint­egy 250 érdemi hozzászólás hangzott el (részben a jelö­lésekkel kapcsolatosak, és részben településpolitikai problémákkal foglalkoztak). A közérdekű javaslatok fel­dolgozása elkezdődött, és a választói gyűléseken a je­lentősebbekre már visszatér­nek. A tanácstagi jelölőgyűlé­sek lényegében befejeződtek, már csak néhány elmaradt jelölőgyűlés megszervezésé­ről kell gondoskodni az 1849 választókerületben. Eddig 80 helyen történt hármas, és 3 helyen 4-es jelölés, a többi helyen megvan a 2 jelölt. Spontán jelölés történt 126 esetben, melyből 49 a HNF- jelölt helyett, 77 pedig a HNF-jelölt mellett történt. Ezek a számok bizonyítják a népfrontjavaslatok komoly­ságát, de azt is, hogy a jelö­lőgyűlések demokratikus légkörben bonyolódtak le. A résztvevők száma megközelí­ti az 55 ezret. A tanácstagi jelölőgyűlése­ken elhangzott közérdekű javaslatok feldolgozása is megkezdődött. Visszatérő té­mák a gázbekötéssel kapcso­latos aggodalmak, a perifé­rián levő kistelepülések el­látási, közlekedési gondjai, a városok periférikus részein a járda, csapadékvíz-csatorna­hálózat rossz állapota, az építkezők anyagbeszerzési gondjai. A több ezer aktíva (levezető elnök, előadó, szer­vező) áldozatos munkája eredményeképpen az új vá­lasztási törvény demokrati­kus vonásai egyre inkább érvényre jutottak. A koráb­bi választások tapasztalatai­val ellentétben a jelölőgyű­lések vége felé még inkább növekedett a lakosság ér­deklődése, a jelöltekkel szem­beni igényessége, valamint a jelöltek felkészültsége helyi elképzelések kifejtésére, a várható tanácstagi feladatok számbavételére. A helyi ta­nácstagság összetétele — bármelyik jelölt került meg­választásra — megfelel majd a jelenlegi tanácsok összeté­telének, és a lakossági struk­túrának. Ami a továbbiakat illeti, folyamatban van a választá­si gyűlések szervezése, a vá­lasztás napja feladatainak megtervezése, valamint a választópolgárok tájékozta­tásának megszervezése.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom