Békés Megyei Népújság, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-22 / 118. szám

1985. május 22., szerda JgimMTc] II Mmwms _ állomásai Parancsnoki őrségváltás 75 éves a vidék legöregebb napilapja! Vajon gondolhatta-e Róna Lajos szerkesztő, amikor az 1 ÍJ 10. május 22-én hatodik szegedi napilapként útjára bocsá­totta a Délmagyarországot. hogy az akkori tiszavirág életű társait háromnegyed századdal is túléli? Budapesti terjedel­mű. 64 oldalas lapját polgári radikális szemlélettel szerkesz­tették. s igyekeztek Szegedről kitekinteni távolabbi horizon­tokra is. Munkatársi gárdája közé megnyerte többek között Ady Endrét. Juhász Gyulát, Gábor Andort. Kosztolányi De­zsőt. Krúdy Gyulát. Móricz Zsigmondot. A Tanácsköztársaság idején Juhász Gyula forradalmi kis kátéja igazolta hovatartozását, csoda-e, ha az ellenforradal­mi időszakban, 1921-ben betiltották, a szerkesztőség tagjai viszont együtt maradtak és Szeged névvel új lapot indítot­tak. Móra Ferenc, Juhász Gyula. Vér György, Donászy Kál­mán. Dettre János, Sarló Sándor, Pásztor József és Domon­kos László alkották a teljes újságírógárdát. Ebben az idő­szakban nyomtatták ki — igaz, hogy csak az apróhirdetések között — József Attila Tiszta szívvel című versét. Néhány év múlva visszakeresztelték Délmagyarországra. A harmincas években a lap kezdeményezte a szegedi szabadtéri játékok indítását, s ott bábáskodott történetének első évtizedében. Támogatták a szegedi fiatalok művészeti kollégiumát, és kö­zeledtek a munkásmozgalomhoz. Üjabb jelentős időszak az 1940 és '45 közötti fél évtized. Ekkor a baloldal visszaszerezte az újság irányítását, de a munkatársi gárda tagjait Vagy eltiltották, vagy munkaszol­gálatra rendelték. A város felszabadulását követően. 1944. október 19-én a Délmagyarország, mint a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front orgánuma jelent meg, fejlécén a három szerkesztő, Balogh Páter, Erdei Ferenc és Révai József ne­vével. Amikor 1945. július 24-én — betöltve hivatását — a párt lapja lett. Révai azt írta a vezércikkben: „Ahogy az 1944 novemberében megindított Délmagyarország vállalta a közösséget a március 19-i hazaárulók által betiltott Délma­gyarország demokratikus hagyományaival, úgy vállalja a kommunista Délmagyarország a közösséget azzal a Délma- g.varországgal, mely tavaly novemberi megszületése óta úttö­rő lapja volt Magyarországon a függetlenség, a demokrácia, a nemzeti összefogás gondolatának. Ezeket a hagyományait fogja ápolni, fejleszteni, továbbvinni a kommunista Délma­gyarország. és a magyar újjáépítés, a magyar felemelkedés, a magyar demokrácia, a nemzeti egység ügyét fogja szol­gálni." Ezt a programot teljesíti ki immár negyven esztendeje, az egyetlen vidéken megjelenő reggeli, városi újság, most na­ponta 68 ezer példányban szolgálja ezt az ügyet. Sz. Simon István Juhász András ezredes — A közelmúltban befe­jeződött katonai pályafutá­som — mondotta Juhász András nyugállományú ez­redes. a megyei hadkiegészí­tési és területvédelmi pa­rancsnokság volt parancsno­ka. Majd így folytatta: — Nagyon örülök annak, hogy Békésbe kerültem, és sok nagyszerű emberrel ismer­kedhettem meg. Ázt tapasz­taltam. hogy az állami, gaz­dasági és társadalmi szervek vezetői magukénak vallják a párt honvédelmi politikáját. Ennek erősítése céljából biz­tosan lehet számítani az itt élő emberekre. Éppen ezért szeretnék köszönetét mon­dani ezúton is mindazoknak a személyeknek, akik segítet­ték munkámat. Juhász András ezredes Borsod megyében született. Eredetileg erdész szeretett volna lenni, de — amint je­lezte — a párt hívó szavára 1949- ben bevonult a néphad­seregbe. A tiszti iskolát 1950- ben. a katonai akadé­miát 1955-ben végezte el. Szolgálati idejének nagy ré­szét a Dunántúlon töltötte le. Az utolsó 7—8 éven keresz­tül pedig a katonai közigaz­gatásban tevékenykedett. Három alkalommal kapta meg a Kiváló Szolgálatért Érdemérmet. Ezenkívül a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékéremmel, és egyéb ki­tüntetésekkel ismerte el az Elnöki Tanács a pályafutása alatt elért eredményeket. Szathmári Miklós ezredes — Mivel kíván foglalkozni a jövőben? — Mivel megyei tanácstag voltam, szeretnék továbbra is részt venni a közéletben. Főként a pártban és a nép­frontban igyekszem majd hasznosítani ismereteimet. Kedvenc időtöltéseim közé tartozik a kertészkedés, a sport és a vadászat. Már hozzászoktam az élmény­anyagok összegyűjtéséhez, s tervbe vettem, hogy leírom emlékeimet. — Mi a véleménye az ifjú­ságról? — Békés megye fiataljai­nak politikai és szellemi fel- készültsége jó, valamint fe­gyelmezett a magatartásuk. Nem kis büszkeség töltött el akkor, amikor elismerően nyilatkoztak róluk a pa­rancsnokok. A leszerelők 70—75 százaléka tisztesi rendfokozatot kapott, illetve kiváló címet ért el a nép­hadseregben. Nemrég új megyei pa­rancsnokot neveztek ki Szathmári László ezredes személyében, akinek . külön­ben a Kiváló Szolgálatért Érdemérmen kívül hét egyéb kitüntetése van. Beszélgetés közben megemlítette, hogy 1963 óta nem járt Békéscsa­bán, és most, hogy idekerült, azonnal feltűnt neki, milyen hatalmasat fejlődött ez a vá­ros az elmúlt 22 év alatt. — Hogyan kezdődött a ka­tonai pályafutása? — Mezőtúron születtem, és ott is érettségiztem le. Majd 1957-ben sorkatonai szolgá­latra vonultam be, s egy év múlva tiszti iskolára men­tem. Először Békéscsabára, azután Zalaegerszegre, s vé­gül Székesfehérvárra kerül­tem. Közben elvégeztem a Zrínyi Miklós Katonai Aka­démiát, Leningrádban pedig részt vettem a hadműveleti továbbképzésen. Szakaszpa­rancsnoktól az ezredpa­rancsnokig, valamennyi be­osztásban szolgáltam a nép­hadseregben. — Mit szokott csinálni sza­bad idejében? — Eddig olyan helyeken dolgoztam, ahol elég kevés időm maradt a kikapcsoló­dásra, s a különböző tevé­kenységre. A háztartásban szívesen segítek feleségem­nek, olykor magam főzöm az ebédet. Szeretem olvasni a régi magyar írók műveit, s leginkább a könnyűzenét kedvelem. Valamennyi lab­dajáték érdekel. Ami a moz­galmi munkámat illeti, a ko­rábbi szolgálati helyemen tagja voltam a párt végre­hajtó bizottságának, valamint az MHSZ tanácsadó testüle­tének. Ha itt Békéscsabán is felkérnek, szívesen bekap­csolódom a helyi közéletbe. — Milyennek látja a teg­nap és a ma ifjúságát? — Ügy érzem, régebben mintha jobb lett volna a mozgalmi jelleg, és sokkal atívabbak voltak az embe­rek. Fegyelmi szempontból nincs különösebb eltérés az egyes korosztályok között. A mai fiatalok között viszont akadnak olyanok, akiknél gond van az önkontrollal. Másokat meg arra kell sar­kallni, hogy őszintén mond­ják el véleményüket. Bukovinszky István Fotó: Gál Edit Ellesett pillanatok Választások előtt Utazunk. Előttem két lány beszélget a sűrű tömegbe préselödve. Akaratlanul is hallom szavaikat. — Elmehetnénk a vizesekhez is, de kétezernél alig ad­nak többet.... — Azt tudod, hogy elment hozzájuk Gömbi, aki meg­nyerte a gépíróversenyünket és jól megmondta nekik, hogy mire elég ennyi fizetés? — Hallottam, de máshol sincs sokkal több . .. — Ez igaz. Én egyik intézménynél próbálkoztam, ott is alig háromezer. — Te, ide kellene jönni! — tekintenek ki az ablakon, amikor elhaladtunk egy impozáns, szürke épület előtt. — Itt jól fizetnek. — Aha. Az unokatesóm is mondta. De ő már hat éve végzett... — Igen, de azt beszélik, itt igen nehéz a munka ... Aztán végállomás, leszállunk, a lányok mennek a köz­gé felé. Arcukon még mindig ott bujkál a gond: mit csi­náljanak, ha néhány hét múlva végeznek. Eszükbe sem jut, hogy mint kezdő gépírónőknek sehol sem adnak annyit, mintha már gyakorlottak volnának . .. Legtöbb esetben nehéz a döntés. Még a háziasszonynak is, aki a piacról jövet megáll a Kulich téren egy kis te- referére a szomszéddal, aki éppen most siet a piacra. — Mit vásárolt, Zsuzsika? — Aj, hagyja! Ügy bosszankodom. Már a kosaramban volt a spenót negyvenért, mikor a másik pultnál har­mincért is lehetett volna kapni! Bár vettem volna in­kább kelkáposztát, azt is szereti a család és azt jóval olcsóbban kínálták .. . A gyerek, ha már kinyílott az értelme, fontolgatja, mit válasszon, amikor anyukája a boltban mondja neki: ve­hetsz egy csokit, amilyet akarsz, de csak egyet. — A kicsi végigtapogatja a gondola ezernyi kínálatát és nem tud választani. Mindegyik kellene neki, végül anyja megunja, és vásárlószatyrába dobja a legközelebbi édes­séget. Éppen azt, ami miatt órákig bömbölni fog a gye­rek: „Anya, miért éppen ezt vetted?!” A döntés gondja forgatta meg az agyakat legutóbb is az egész országot érintő választások előestéjén, amikor egyik jelölőgyűlésről kijöttek az emberek, s hazafelé menet beszélgettek a listára került két jelöltről, akik közül június 8-án csak egyet lehet majd megválasztani. — Szívem szerint mindkettőre ráadnám a voksomat, de hát csak az egyikre lehet — mondta valaki. Bizonyára arra adják majd, aki a legtöbbet tudja ten­ni a közösségért. A választásig még van idő megfontolni a végső döntést, ahogyan minden választás előtt is így kellene tenni. y p „Süni” kisállatvásár gyerekeknek Tereiére Az országgyűlés határoza­tait — biztos, ami biztos — még a születési jogon ala­puló, „előkelőségek” alkotta főrendi ház is ellenőrizte. Az ellenzék létezett, beszélt, sőt, kiabált, de ez vajmi kevéssé változtatta meg a kormány működését. Az ellenzéknek mindenestre meg volt az a joga, hogy ellenzék legyen. És támadjon. És bár a nem­zet képviselőinek valóban szüksége volt egy új épület­re, a parlamenti játéksza­bályok szerint tiltakozók ez­úttal is tiltakoztak. Meszlényi Lajos eképpen szólalt fel az építkezés költ­ségeinek biztosításánál be­terjesztett törvényjavaslat ellen: — Szép eszme a főváros szépítése; még szebb az, hogy egyik monumentális épület hirdesse a világnak Magyarország nagyságát, jó­létét, szép volna a jövő kép­viselőinek a márványtáblá­kon olvasni azt, hogy: épült még a közös ügyek kormá­nya, X. Y. miniszterelnöksé­ge alatt, építette a nemzet Fotó: Fazekas László maga; mindez igazán szép volna, de nem felelne meg az igazságnak, mert ha iga­zán fel akarják önök építeni, ily költségekkel, akkor ezt kell írni a márványtáblákra, ha igazságosak akarunk len­ni : épült a közös ügyek 20-ik évében, az ország akarata el­lenére, építették az adó- execútorok. Amikor a képviselőházban az idézett vita folyt, a par­lament már négy esztendeje törvénybe iktatta az 1880.. évi XVIII. tc-t, amely kimondja, hogy ,,az országgyűlés mind­két házát befogadó állandó országházának a főváros ötö­dik kerületében levő Tömő téren építése elrendeltetik”. A törvény elfogadása után pályázatot írtak ki. Végül Steindl Imre kapta a megbí­zást a tervek elkészítésére, amelyet a bizottság „úgy külső megjelenés, mint a belső célszerűség szempont­jából kifogástalannak ta­lált”. Maga Steindl, akit éppen az Országház tervezéséért vá­lasztottak a Magyar Tudo­Az élővilág iránt érdeklő­dő gyerekeket várják szom­baton és vasárnap a veszp­rémi állatkertbe. A Süni cí­mű természettudományi gyermekmagazin szerkesztő­sége és a veszprémi Zoo a gyermeknapon kisállatok vá­sárát is megrendezi, amelyen mányos Akadémia levelező tagjává. így beszélt elképze­léseiről: „Én az új Ország­háznál új stílust akartam te­remteni, mert ilyen, száza­dokra szóló, monumentális épületet ephemer részletek­kel nem kezelhettem, hanem igenis, arra törekedtem, hogy a középkor e remek stí­lusába szerény módon, óva­tosan, mint azt a művészet mindenkor okvetlenül meg­kívánja, nemzeti és egyéni szellemet hozzak be”. A törvény elfogadása után megalakították az „Ország­ház Építő Végrehajtó Bi­zottságot”, amelynek elnöké­vé Tisza Kálmán bátyját, gróf Tisza Lajost tették. A bizottság szerződést kötött Steindl Imrével: megbízta azzal, hogy a fő költségvetés­ben megállapított 9 546 653 forint 68 krajcárért, 450 000 forintnyi jutalomdíjért 1894- ig építse fel az Országházat. Nemcsak a határidőt lépték át alaposan, hanem a költ­ségvetést is, az épület végül 37 és fél millió forintba ke­rült. madarakat, kisrágcsálókat, hüllőket és díszhalakat áru­sítanak. Mindazok a gyere­kek, akik trikójukra a hely­színen az itt is közölt Süni­emblémát nyomtatják, in­gyen látogathatják az ország egyik legszebb állatkertjét. Mindez csupán része annak a gazdag programnak, ame­lyet a helyi úttörőházzal kö­zösen Veszprémben rendez­nek. Lesz értékes nyeremé­nyekért rejt vény fejtés, csil­lagászati és számítógépes be­mutató. Kezdődött a baj mindjárt az alapozásnál. Az épület helyén a városi vízművek kútjai, aknái és csővezetékei nagyon megnehezítették a munkát. A bokrétaünnepség idején már nyilvánvaló volt, hogy az épület 1896-ig, az or­szág-világra szólóra tervezett millenniumi ünnepségekig sem lesz kész. így hát meg­változtatták az eredeti ter­vet. s gőzerővel hozzáláttak a díszlépcsőház és a kupola- csarnok belső kiképzéséhez, hogy az ünnepséget legalább itt meg lehessen tartani. Ez sikerült is. 1896. június 8-án. a „hódoló felvonulás” nap­ján. amikor 89 törvényható­ság bandériuma vonult a várba, hogy meghajtsa zászlóit Ferenc József, a sza­badságharc vérbe fojtója (1867-ben kiegyezett a ma­gyar nemzettel, de a bécsi Burgban. dolgozószobájának falát a magyar szabadság- harc leveréséről készült fest­mények díszítették) előtt, már a kupolacsarnokban tarthatták meg az ország- gyűlés két házának együttes ünnepi ülését. A nagy alkalomra kápráza­tos díszfelvonulásban szállí­tották a királyi koronát a Várból a Parlamentbe. Maga a király azonban távol ma­radt. Éppúgy, mint 1902. ok­tóber 8-án, amikor először ülésezett az új Parlament­ben az országgyűlés. A kép­Választások Magyarországon „De hol a parlament?!” Q

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom