Békés Megyei Népújság, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-18 / 115. szám

1985. május 18.. szombat NAGYVILÁG Indiai külpolitika Változatlan alapelvek Feszült figyelemmel kö­vette a világ az utóbbi idő­ben az Indiából érkező hí­reket. A szikh válság kiéle­ződése, az Indira Gandhi el­len elkövetett gyilkos me­rénylet, a terrorcselekményt követő összecsapások, az el­harapódzó megtorláshullám, majd a Radzsiv Gandhi kor­mányfővé választása utáni megnyugvás periódusa hir­telen a világpolitika egyik fő színterévé tette a 700 milliós, földrésznyi dél­ázsiai államot. Nem kisebb érdeklődés kísérte az elmúlt év utolsó napjaira kiírt ál­talános parlamenti választá­sokat. az új miniszterelnök Nemzeti Kongresszus Párt­jának elsöprő győzelmét, majd kezdeti tevékenységét az elmúlt hónapok során. Felvállalt örökség A megnövekedett figye­lem tehát jobbára az indiai belpolitika fejleményeihez kötődött, s ez a tragikus, gyorsan zajló események is­meretében teljesen érthető. Mégis, tény, hogy némileg háttérbe szorult az Indiai Köztársaság külpolitikai ténykedése — helyesebben szólva, a belső nehézségek óhatatlanul háttérbe szorí­tották a nemzetközi diplo­máciát. Ezt az átmeneti szakaszt voltaképp hat állam- és kor­mányfő január végén Űj- Delhiben tartott csúcsérte­kezlete zárta le. A svéd. a mexikói, a tanzániai, a gö­rög és az argentin vezető jelenlétében Radzsiv Gandhi az indiai fővárosban intézett felhívást a világ atomhatal­maihoz a fegyverkezési haj­sza megfékezése, s különö­sen a nukleáris fenyegetés elhárítása céljából. A ..Ha­tok” kezdeményezése meg­győzően bizonyította: töret­len maradt Indira Gandhi irányvonala, s Radzsiv ma­radéktalanul felvállalja any­ja örökségét. A találkozóra összesereglett külföldi meg­figyelők egybehangzóan ér­tékelhették úgy, hogy India külpolitikai vonalvezetése továbbra is a béke megóvá­sára, az atomháború elhárí­tására irányul. Radzsiv Gandhi a csúcs- találkozó befejezése után rendezett sajtótájékoztató­ján azt is nyomatékosan le­szögezte: az alapelvek válto­zatlanok maradnak, s orszá­ga továbbra is az el nem kö­telezettek mozgalmának aktív tagja lesz. e helyzet­ből ítélve meg a világpoli­tika aktuális kérdéseit. Az ifjú politikus egyébként örö­költe a sokszínű, befolyásos mozgalom soros elnöki tisz­tét is. Moszkvai útiterv A folyamatosság hangsú­lyozása ellenére jó néhány szakértő, sajtóorgánum kez­dett találgatásba: nem jár-e a vezetésváltás, a Radzsiv Gandhi hatalomra kerülésé­vel következetesen beindult fiatalítás, az aktívabb-fel- gyorsultabb kormányzási stí­lus külpolitikai következ­ményekkel. A kombináció­kat többnyire két tényezőre alapozzák. Egyrészt arra, hogy Radzsiv jóval üteme­sebb gazdasági növekedést irányzott elő, s nagyobb fon­tosságot tulajdonít a korsze­rű iparágaknak, az állami és a magánszektor arányos fej­lesztésének, valamint a nem­zetközi kereskedelembe való szorosabb bekapcsolódásnak. Mindez — így az elemzők — elkerülhetetlenül elsősorban az Egyesült Államokhoz kö­tődést erősíti. A másik moz­zanat, hogy Üj-Delhi, amely védelmi eszközeit hagyomá­nyosan a Szovjetuniótól sze­rezte be, Washingtonnal több fajta hadfelszerelés vásár­lásáról folytatott előrehala­dott tárgyalásokat. Módosul-e India viszonya a Szovjetunióhoz és az Egyesült Államokhoz? — így summázható tehát a kom­mentátorok kérdése. Az el­telt hónapok cáfolni lát­szanak a túlzó feltételezése­ket, s a jelek szerint Üj- Delhi nemcsak szomszédai­val, a térségbeli, államokkal akarja a viszony javítását, hanem változatlanul a kap­csolatok harmonikus. ki­egyensúlyozott fejlesztésére törekszik a nagyhatalmak­kal. Ezt a célkitűzést tá­masztja alá Radzsiv Gandhi mostani moszkvai és június­ra kitűzött USA-beli láto­gatása- is. A Szovjetunióval fenntar­tott. több évtizedes töretlen barátság kiállta az idők pró­báját — így értékelte nem­rég épp maga Radzsiv Gan­dhi a két ország kapcsolata­it. A jó viszony alapja a ha­sonló külpolitikai állásfog­lalások egész sora, a világ- helyzet többnyire azonos megítélése, másrészt a hasz­nosnak bizonyult gazdasági együttműködés. Túlzás nél­kül állítható, hogy a Moszk­vával ápolt, kölcsönösen nagyra értékelt kötelékrend­szer India nemzeti érdekeit szolgálja. Mi sem támasztja alá ezt jobban, mint hogy a jó viszony a hetvenes, évti­zed végén sem romlott meg, amikor pedig néhány évre a Dzsanata-párt kiszorította Indira Gandhit a hatalomból. A Dzsanata vezetői jóval konzervatívabb elveket hir­dettek belpolitikai téren, s annak idején sokan jósolgat­ták egy külpolitikai vonal­váltás esélyét. Háromszög, négyszög... Nos, végül- semmi ilyenre nem került sor. A realis­tább helyzetmagyarázók most is úgy vélik, hogy az indiai külpolitika össznem- zeti érdekeket tükröz, s ezért alapvető kapcsolat-átren­dezésre nem kell számítani. Különösen, hogy az Egye­sült Államok és Pakisztán közeledése eleve bizonyos fokig határt szab az ameri­kai—indiai kapcsolatok bő­vülésének. Új-Delhi ugyanis évek óta nehezményezi, hogy a Fehér Ház kiterjedt gaz­dasági és katonai segélyben részesíti az Indiával szem­ben álló pakisztáni kor­mányzatot. Indiának való­ban szüksége van az ameri­kai technológiára, de ez nem enyhíti elítélő véleményét az Iszlámábádnak küldött korszerű fegyverszállítmá­nyokról. Radzsiv Gandhi több nyilatkozatában megis­mételte. hogy Pakisztán atomfegyver előállítására tö­rekszik, s ez veszélyes követ­kezményekkel, a dél-ázsiai erőviszonyok felborulásával járhat. Nemcsak Üj-Delhi—Moszk­va—Washington háromszög­ről van tehát szó, hiszen In­dia külkapcsolatait a Pakisz­tánhoz, vagy a szintén szom­szédos Kínához fűződő vi­szony is messzemenően be­folyásolja. Nyugodtan lehet ezért akár diplomáciai négy­szögről, vagy ötszögről is be­szélni. Radzsiv Gandhi külpoli­tikai lépéseihez az útitervek máris készek: a nyilvános­ságra hozott menetrend sze­rint a moszkvai tárgyaláso­kat a következő hónapban algériai, svájci, franciaorszá­gi, egyiptomi és egyesült ál­lamokbeli látogatás követi majd. A zsúfolt program egy­értelműen jelzi, hogy a fia­tal miniszterelnök a nemzet­közi diplomácia terén is azt a dinamizmust, energikus fellépést akarja érvényre juttatni, amely otthoni tevé­kenységét mindeddig jelle­mezte. Szegő Gábor „A vietnami nép győzni fog” 95 éve született Ho Si Minit Szépreményű ifjú. aki egy Indokínának nevezett gyar­mat ismeretlen falucskájából indul világjáró útra. Matróz­ként körülhajózza Afrikát, Angliában pincér, él Algériá­ban, Tunéziában, Kongóban, majd újságíróskodik Párizs­ban. Az első világháború alatt Amerikában van, aztán újból Európa következik. Ho Si Minh néven ismerte meg a világ e sok földet bejárt fiatalembert, aki 95 évvel ez­előtt, 1890. május 19-én született Kim Lienben. Szülőfalu­jában Nguyen Tat Thanh néven szólították, ez vietnami nyelven annyit jelent: szépreményű. Ám nem sokáig ma­radt az, mert egészen fiatalon bekapcsolódott népe forra­dalmi mozgalmába, amely egyszerre kívánta felszabadítani hazáját a francia bankok és nagybirtokosok uralma és a kizsákmányolás rendje alól. Ezért kellett gyakran nevet változtatnia, ezért vitte sor­sa hazájától távoli tájakra. De Párizsban is népe szabadsá­gáért harcolt: már az első világháborút követő versailles-i béketárgyalások résztvevőihez is eljuttatta tanulmányát, amely a vietnami nép követeléseit tartalmazta. Sokoldalú­ságát bizonyítva színpadi komédiát is alkotott A bambusz­sárkány címmel, amelyben a marseilles-i gyarmati kiállí­tásra érkezett Khai Dinh vietnami bábcsászárt tette nevet­ségessé. A nemzetközi kommunista mozgalom ismert személyisé­ge lett a „fiatal annamita", ahogyan akkoriban nevezték Ho Si Minht, aki egyike volt a Francia Kommunista Párt alapítóinak. Aztán a Szovjetunió következik, itt a Paraszt Internacionálé egyik fontos posztjára állítják. De nem so­káig marad itt. Rövidesen Kínába utazik, Kantonban meg­szervezi a Vietnami Forradalmi Ifjúsági Ligát. 1927-ben Csang Kaj-sek támadása elől menekülnie kell az akkor Nguyen Ai Quoc nevet viselő forradalmárnak. Thaiföldre jut el, innen irányítja az indokínai forradalmi mozgalma­kat. Ennek eredményeként 1930-ban Hongkongban — ille­galitásban — megalakul Indokína Kommunista Pártja, melynek tagjai voltak a francia gyarmati sorban élő viet­namiak, kambodzsaiak és laosziak. Az angol hatóságok elfógják a Vietnamban — távollété­ben — halálra ítélt forradalmárt, de kiszabadul, újabb il­legális nevek, újabb utazások, újabb letartóztatás, és most már Ho Si Minh névvel jegyzi a verseit tartalmazó gyö­nyörű Börtönnapló című kötetét. 24 hónap alatt 30 börtön­ben raboskodik. 1944-ben kiszabadul, és vezére lesz a fel­kelésnek, amely 1945. szeptember 2-án kikiáltja a Vietna­mi Demokratikus Köztársaságot. Ám ez nem jelenti a szenvedések végét. 1945 januárjá­tól júniusig kétmillió ember halt éhen Vietnamban. íme egy felhívás, amelyet Ho Si Minh ekkor adott ki: „Ami­kor kezedbe veszed a rizses köcsögöt, nem szorul-e össze a szíved, ha az éhenhalókra gondolsz? Azt javaslom a nép­nek: tíznaponként, azaz háromszor egy hónapban ne egyen. Én elsőnek vállalom ezt. A megtakarított rizst az ínséget szenvedők kapják.” A szabadságért folytatott küzdelem következő szakasza 1946 decemberében kezdődött, a francia neokolonisták ellen vívott harccal. Ho Si Minh vezetésével a vietnami nép 1954 nyarán fegyverletételre kényszerítette a francia gyarmatosítók modern hadseregét. Ám újabb, a korábbiak­nál is nagyobb próbatétel következett. Korunk legerősebb kapitalista hatalma, az Amerikai Egyesült Államok inter­venciója pusztította Vietnamot éveken keresztül. Ho Si Minh 1966 áprilisában a VDK nemzetgyűlésén mondotta: „Az amerikai agresszorok a mindent felégetni, mindent tönkretenni, mindenkit meggyilkolni politikáját érvényesí­tik. Már több mint egy éve, hogy naponta, szünet nélkül bombázzák repülőgépeik százai országunk északi részét. Rosszul számítanak azonban, ha azt gondolják, hogy bom­báik és lövedékeik megtörhetik népünk elszántságát." Utolsó beszédeinek egyikében — 1969 szeptemberében hunyt el — Ho Si Minh újra a hazafi biztonságával mond­ta: a vietnami nép győzni fog! 1975 májusában teljesedett be a jóslat. És az amerikaiak hídfőjéül szolgáló Saigon felszabadulása óta a fprradalom vezetőjének nevét viseli: Ho Si Minh város. I. E. Szabadidő, szórakozás Vietnamban Vietnamban már nyár van. Sok ezren pihennek a tengerparti üdülőkben, strandokon S'zabad idejükben sokan hódolnak a művészetnek. A fiatal lány látható örömmel fest egy porcelán tálat tFotők: VNA — MTI — KS) Budapesti gyűjtemény Washingtonban Aligha túlzás fontos kulturális eseménynek nevezni azt a kiállítást, amely május 12-én nyílt meg a nagyközönség számára a washingtoni National Gallery Of Art­ban, az amerikai fővá­ros rendkívül gazdag anyagú képzőművészeti múzeumában. A buda­pesti Szépművészeti Múzeum rajzgyűjtemé­nyéből összeállított, és nagy mesterek száz raj­zát tartalmazó kiállítás ugyanis nemcsak az el­ső ilyen a két ország múzeumainak együtt­működésében, hanem egyúttal olyan művé­szettörténeti anyagot tar­talmaz, amely az Egye­sült Államokban nem, vagy aligha ismerhető meg. A két múzeum szakértői csaknem hároméves mun­kával jutottak el a megnyi­tóig. A budapesti gyűjte­ményből együtt válogatták ki a száz rajzot, a magyar szakértők gondoskodtak a felmérhetetlen kincset je­lentő művek csomagolásá­ról, szállításáról, amerikai kollégáikkal együtt rendez­ték az anyagot Washington­ban. A bemutatót egyébként anyagilag az amerikai fél számára az tette lehetővé, hogy az Occidental Petrole­um Corporation nevű válla­lat nyújtott hozzá támoga­tást. Az Occidental elnöke a világhírű amerikai üzletem­ber. Armand Hammer. aki­nek nagyszerű magángyűj­teménye anyagából nemrég Budapesten rendeztek nagy sikerű kiállítást. A Washingtonban bemu­tatott rajzok a XV. szá­zadtól a XIX. századig ter­jedő időszakban keletkeztek. Bár nagy szerepet kaptak a korai német mesterek alko­tásai — Dürer. Cranach. Hans Baidung. Altdorfer rajzai —, mert azok az ame­rikai múzeumok anyagában legfeljebb elvétve láthatók, a legnagyobb kincs talán még­is Leonardo da Vinci há­rom rajza: két tanulmány­fej. amely harcosokat ábrá­zol, s a szakértők szerint a nagy olasz mester egy soha be nem fejezett freskójához készült tanulmány. A har­madik ugyancsak tanul­mány: lovak lábáról készült', s minden bizonnyal Fran­cesco Sforza lovasszobrának elkészítésére szolgált. Érde­kesség, hogy a washingtoni galériában egy másik kiállí­tás is van Leonardo lótanul­mányaiból: ezek az angol királynő windsori kastélyá­ból érkeztek. Hosszú a névsora azoknak a művészeknek, akiknek al­kotásai szerepelnek a felbe­csülhetetlen értéket jelentő kiállításon. Rembrandt pél­dául három rajzzal is kép­viselve van: egy holland pa­rasztházról készült rajzá­val. egy akttanulmánnyal, s egy anyát gyermekével áb­rázoló rajzával. Bőségesen válogattak a szervezők a Szépművészeti Múzeum gaz­dag olasz rajzgyűjteményé­ből is: Raffaello két rajza is a közönség elé került. Tie­polo, Correggio és más olasz mesterek műveivel is meg­ismerkedhetnek a látogatók. A francia festészet XVIII —XIX. századi nagy alak­jai közül Watteau. Poussin. Delacroix, Daumier, Millet, Seurat, Cezanne több rajza, vázlata került be a váloga­tásba. Van Gogh egy téli kertről készült rajzával sze­repel a bemutatott anyag­ban. Első ízben szerepel a Szépművészeti Múzeum gyűjteményének ilyen gaz­dag válogatása az Egyesült Államokban. A washingtoni múzeum igazgatója, J. Car­ter Brown „szupersztár- kiállításról” beszélt, amikor a sajtó képviselőinek bemu­tatta az anyagot. Brown hangsúlyozta, hogy a ma­gyar múzeum készségesen teljesítette az amerikai fél kéréseit, úgy válogatta ösz- sze az anyagot, hogy az valóban kiegészítse azt. ami az amerikai kontinensen már látható. Dr. Merényi F erenc, a Szépművészeti Múzeum igazgatója pedig külön aláhúzta, hogy a kiál­lítás megszervezése a mú­zeumi együttműködés igen jó és hasznos példája. Washingtonban július kö­zepén bezárják a bemutatót, és az egész anyagot átszál­lítják az Egyesült Államok egy másik igen jelentős kép­zőművészeti gyűjteményébe, a Chicagói Képzőművészeti Múzeumba, az Art Institute- be — e múzeum szakértői is közreműködtek a kiállí­tott anyag kiválogatásában. Itt július 27-től szeptember 22-ig tekinthetik meg az ér­deklődők a Budapestről ér­kezett remekműveket. Ez­után még egyszer útra kel­nek a rajzok, hogy októ­ber—december között Los Angelesben legyenek látha­tók. így, túlzás nélkül, száz­ezrek ismerkedhetnek meg az Egyesült Államokban azokkal a rajzokkal. ame­lyek méltán büszkeségei a Szépművészeti Múzeumnak Budapesten. Kis Csaba Közegészségügy Algériában — gondokkal Algéria független életének 23. évében jelentős szociális vív­mánnyal, ingyenes orvosi ellá­tással büszkélkedhet, s azt is elmondja, hogy közegészségügye ember és felszereltség tekin­tetében az elsők között van a fejlődő világban. Gondok persze bőven akadnak, s ezek közül is kiemelkednek azok, amelyek az ország hatalmas méreteivel függnek Össze. Több mint 2 mil­lió négyzetkilométerének ugyan­is csak az északi részén egyen­letes és mindenki számára hoz­záférhető az orvosi ellátás. Pe­dig ma már jól felszerelt kór­házai vannak a déli nagyváro­sokban is, s évről évre népes frissdiplomás gárdával számolhat. Az 1984-gyel végződő első öt­éves terv időszakában a meglé­vők mellé 27 kórház, 130 rende­lőintézet épült az országban, s 1990-ig 27 ezer egészségügyi szak­ember kerül ki egyetemekről és főiskolákról. Taníttatásuk költ­ségeit az állam viseli. Ezt a képet azonban nagymér­tékben rontja egy jelenség. A fiatal orvosok nem szívesen mennek vidékre, amit persze nem a mi fogalmaink szerint kell érteni. A messzi déli tájak, 2—2 és félezer kilométerre a fő­várostól valóban a világtól való elzárkózást jelenthetik. Sokan ezért inkább a kivárást, s a vele járó munkanélküliséget választ­ják, de nem mennek el a fő­városból, vagy az ország mére­teihez képest elenyészően kicsi, de az életlehetőségek szempont­jából legtöbbet nyújtó szűk ten­gerparti sávról. Számuk csak Algírban és környékén 600 körül van. Sokan emellett döntenek még akkor is, ha vidéken meg­felelő lakás, jól felszerelt orvosi rendelő várja őket. Ugyanakkor hallani szupermodern kórházak­ról 150—200 kilométerre a fővá­rostól is, amelyeket hónapok óta nem tudnak átadni, mert nincs kinek, s hivatalos adatok szerint némely körzetben 5—6 ezer em­berre egy orvos sem jut. Ezeken a gondokon enyhítettek éveken keresztül a külföldről ér­kezett orvosok (Magyarországot 6l-en képviselik, jelenleg). A közeljövőben kerül a kor­mány elé az a törvénytervezet, amelytől az igazi megoldást vár­ják. Az egyetemi padokból kike­rülőket ennek értelmében az ún. polgári szolgálat keretében 1—3 éves időszakra elosztják, s min­denkinek el kell foglalnia a szá­mára kijelölt helyet. Aki erre nem hajlandó, azt kettős bünte­tés sújtja. Vissza kell térítenie az államnak iskoláztatása költ­ségeit, ami általános orvos ese­tében tetemes összeg, 500 ezer algériai dinár, továbbá nem gya­korolhat magánpraxist. „A könnyítések időszakának vége. Mindenkinek meg kell tanulnia, hogy az ország szükségletei sze­rint szervezze életét” — mondta Djamel Eddine Houhou köz­egészségügyi miniszter a szüle­tendő törvény kapcsán. Ez alól a nők sem lesznek kivételek, már csak azért sem, mert a kö­vetkező öt évben végzőknek több mint a felét ők adják.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom