Békés Megyei Népújság, 1985. május (40. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-03 / 102. szám
1985. május 3., üHdUkfito péntek-o Ne hagyjuk! Ha kinézek az ablakon a panelházak övezte kis térre, már nemcsak kopár földet látok. Az áprilisi szél zöldellő kisfákat, ezüstnyárt, óriás rügyeit bujtató gesztenyét haj- lítgat. Néhány esztendő múlva sudár fákká válnak, de addig... A mienknél jóval „öregebb” lakótelep játszóterén vendégeskedtünk, ahol egyetlen, igaz szép nagy, terebélyes, mászástól kopott törzsű fa árválkodott. Am éppen ottlétünkkor társakat kapott. Napbarnított arcú, idős, bizonyára nyugdíjas férfi szorgoskodott a sok-sok kiásott lyuk körül, fát ültetett. Frissen mozgott ide-oda, tette a dolgát, mintha a saját kertjében lett volna. Jó néhány fiatal apuka (gyerekfelügyelet címén) a padokon ülve figyelte ténykedését. Egy nagymama felsóhajtott: — Bárcsak ezek megmaradnának! De jó is lenne nyaranta. Az idős, napbarnított keserűen válaszolt: — Hányszor ültettem már! össze se tudom számolni. Mindig kitörik, kiráncigálják. Nézze! — mutat tehetetlen szomorúsággal néhány méterrel odább — , ezt is kitörték. Most ültettem két hete. A derékba tört kis nyárfa még zöldellő lombja már élettelenül csüng a földre. — Pedig nekik, a gyerekeknek is jó lenne az a kis árnyék — folytatja a nagymama. — De hát nem lehet nekik szólni! Egyből jön az apjuk, hogy az ő gyerekét más ne nevelje. Persze, ő nem tanítja meg, hogy ne bántsa a fákat, hogy tisztelje a más munkáját! — legyint az öreg és ültet tovább. Látszik, keserű tapasztalatok érlelték benne a véleményt, s a nagymama azt megerősíti: — A múltkor azt a szőnyegporolót ' nyüstölték. Ki akarták dönteni, amikor meg rájuk szóltam, így tettek — és mutatja a jól ismert, halánték táján köröző mozdulatot. — Mit tehet az ember? — fűzi hozzá tanácstalanul és valóban, mit? Ügy érzem, valami rosszul értelmezett humánum (vagy közömbösség?) terjedt el. Nem szólunk bele mások „ügyeibe”, de ha mégis megpróbáljuk, gyerektől és felnőttől egyaránt megkaphatjuk a magunkét. Csakhogy a terek, parkok sorsa nem mások, hanem a mi ügyünk. És úgy vélem, nemcsak jogunk, hanem kötelességünk kell hogy legyen ezek megóvása a kis és nagy „vandáloktól”. Akik többnyire nem elvetemültségből, inkább unalomból, játékból rángatják ki a facsemetéket, tördelik le az ágakat, figyelmetlenségből tapossák össze a virágokat. Ezt csak úgy akadályozhatjuk meg, ha igenis neveljük mások gyermekeit is, nem hagyjuk szó nélkül rombolásukat, figyelmeztetjük őket. S ha úgy járunk, mint a nagymama? Lehetséges, de nem valószínű, hogy például életerős férfiakat „lecikiznek” a gyerekek, és ha valamit sokan, sokszor elmondanak, előbb-utóbb ■ foganatja lesz. Mindannyiunkon múlik, hogy milyen környezetben élünk. — szatmári — Fotó: Fazekas László Ülést tartott a TOT elnöksége Csütörtökön Szabó István elnökletével ülést tartott a TOT elnöksége. A testület az MSZMP XIII. kongresz- szusa határozatának megvalósítására kiadott TOT- állásfoglalást tűzte napirendre. A mezőgazdasági szövetkezetek eddigi eredményei, vállalkozókedve, a tagság fokozódó érdekeltsége bizonyítja, hogy a parasztság érdekeivel egybevág pártunk agrár- és szövetkezetpolitikája — hangsúlyozza többek között a TOT-állásfoglalás. A mezőgazdasági szövetkezetek és társulásaik jövedelemtermelő képességének fokozása nagy horderejű követelmény. A feladat továbbra is az, hogy gondoskodjanak a hazai élelmiszerellátásról, és hozzájáruljanak az agrárágazat exportjának további bővítéséhez. A népgazdaság versenyképességének erősítése érdekében is meghatározó, hogy az agrártermelés természeti adottságait minél jobban felhasználjuk, a mezőgazdaságilag jól hasznosítható földek termőképességét megőrizzük és fokozzuk. A TOT elnöksége megvitatta az állattenyésztés helyzetét és fejlesztési lehetőségeit is. Az ülésen megállapították, hogy az elmúlt két évtized az állattenyésztésben is a dinamikus mennyiségi fejlődés időszaka volt: a tsz-ek közös vágóállat termelése 2,4, tejtermelése három, tojástermelése pedig kilencszeresére növekedett. A háztáji gazdaságok fejlődésével együtt mindez lehetővé tette a jó hazai hús és állati termék- ellátást, s hozzájárult az export lényeges fokozásához is. Az állattenyésztésen belül előtérbe került a kevesebb eszközt, élőmunkát lekötő sertés- és baromfitenyésztés. Mindemellett az állattenyésztés eredményei, hatékonysága a világ élenjáró országaihoz, valamint a hazai növénytermeléshez viszonyítva is alacsonyabbak a kívánatosnál. A nehézségek ellenére az értékesített vágóállatok és az állati termékek minősége — bár a kívántnál kisebb mértékben — de javult. A TOT elnöksége a szövetkezeteknek javasolja, hogy fokozottan tartsák szem előtt az állattenyésztésben a munka termelékenységének, a gazdaságosságnak és a termékek minőségének javítását. A rendelkezésre álló eszközök koncentráltabb kihasználásával törekedjenek a takarmánygazdálkodás javítására, ezen belül különösen a ke- veréktakarmány-gyártás, s az azt megalapozó gabonaraktározás fejlesztésére. A vágóállatok és állati termékek szövetkezeten belüli feldolgozása jelentős mértékben javíthatja az egyes ágazatok jövedelmezőségét, ezért általában indokolt az üzemi feldolgozás bővítése. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa és a területi szövetségek mozgalmi eszközökkel is elősegítik a legeredményesebb szövetkezetek tapasztalatainak gyorJ sabb elterjesztését. II Mezőgazdasági Bankok Nemzetközi Szövetségének kibővített központi bizottsági ülése Budapesten A Mezőgazdasági Bankok Nemzetközi Szövetsége (CICA) május 6—8. között Budapesten tartja soron következő — kibővített — központi bizottsági ülését. A szervezet csaknem két évtizeddel ezelőtt francia bankok kezdeményezésére alakult. A CICA tagjai időről időre kicserélik tapasztalataikat az agrárpolitika, a hozzá szorosan tartozó pénzügypolitika kérdéseiről, megvitatják a bankok szerepét a mezőgazdaság finanszírozásában. A szervezet az évek során a tapasztalatcserék fórumává vált. A konzultációba egyre több európai és tengerentúli ország bankja kapcsolódott be, számuk ma eléri a 350-et. A Magyar Nemzeti Bank 1981-től tagja a szervezetnek. A budapesti kibővített központi bizottsági ülésen a testület megválasztott tagjain kívül részt vesznek tekintélyes bankvezetők, meghívást kaptak a szocialista országok bankjainak, így a Szovjetunió Központi Bankjának, Csehszlovákia Állami Bankjának, Bulgária Nemzeti Bankjának, Románia Mezőgazdasági Bankjának és az NDK Élelmiszergazdasági Bankjának képviselői. A háromnapos programban előadások hangzanak el a magyar gazdaságpolitikáról, a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztéséről, a magyar élelmiszergazdaságról és finanszírozásáról, a monetáris politika időszerű kérdéseiről. A vendégek Nádudvaron a Vörös Csillag Tsz és a Kukorica- és Iparinövény Termelési Együttműködés (KITE) munkájával ismerkednek. Felkeresik a nemesvámosi termelőszövetkezetet, majcf az MNB székházában, a Központi Bizottság záróülésével fejezik be a magyarországi programot. H fogyasztók förumán áruk és szolgáltatások a górcső alatt Harmadik esztendeje, hogy a Minisztertanács határozata alapján, a Hazafias Népfront bábáskodásával létrejött a Fogyasztók Országos Tanácsa, majd 1982 júliusában Békésben is megalakult a megyei szervezet. Jelenleg a hat városban, illetve Mezőkovácsházán, Mezőhegyesen, Gyomaendrő- dön kísérik figyelemmel a vásárlói jogok érvényesülését. Rugalmasabb áruszállítás Az elmúlt években pezs- gett az élet a helyi tanácsokban. Volt alkalmam ezeket az eseményeket nyomon követni, jó néhányról tudósítani, és rögzíteni az észrevételeket. A felmérések, a viták fontos információkkal szolgáltak. Tájékoztatták a fogyasztókat az áruk és a szolgáltatások minőségéről, választékáról, kikérték az emberek véleményét az egyes települések áruellátásáról, a szolgáltatások színvonaláról. A fórumokon ott voltak a kereskedelmi, a szolgáltató vállalatok, a szövetkezetek, a tanácsok szak- igazgatási szerveinek képviselői. Az élelmiszer-kiskereskedelemben dolgozók kezdeményezték a Fogyasztók Kiváló Boltja versenyt. Az első évben 38 állami és szövetkezeti ABC-áruház, illetve élelmiszerbolt nevezett, és öt elnyerte e megtisztelő címet. Tavaly már 54 üzlet versengett, és a fogyasztók véleménye alapján 9 bolt érdemelte ki az elismerést. A Fogyasztók Megyei Tanácsának és a helyi fórumoknak köszönhető, hogy a kiskereskedelmi boltok és a vendéglátóipari üzletek nyitva tartása igazodott a helyi igényekhez, jobb, rugalmasabb lett a sütőipar, a húsipar, a tejipar áruszállítása. Javult a kiszolgálás kulturáltsága, tisztábbak az üzletek, a termelő vállalatok mintaboltokat létesítettek, egyre több árubemutatón ismerkedhettek meg a vásárlók az új élelmiszerekkel, iparcikkekkel. A Szövosz, a Mészöv, a fogyasztási szövetkezetek és a szállító vállalatok összefogásával bővitették a kistelepülések áruellátását. Természetesen akadnak gondok is. Napirenden van a fogyasztók megkárosítása, az udvariatlan kiszolgálás, az áruvisz- szatartás, a hiányos árfeltüntetés, és sokszor helytelenül intézik a garanciális és szavatossági ügyeket. Változatlanul gyenge minőségűek a hazai és az importból származó egyes tartós . fogyasztási cikkek. A krónikus alkatrészhiány miatt az átszervezett szolgáltató kisvállalatok sem tudnak feladatuknak megfelelni. Ezért igyekeznek tevékenységüket bővíteni. Ezenkívül az országos tanács munkatervének megfelelően megyénkben is megtárgyalták többek között a bútorellátás és -javítás, az építőanyagok kínálatának a helyzetét. Lötyög a méretválaszték Legutóbb a felsőruházati termékek és cipők értékesítését, javításának lehetőségeit tették górcső alá. Volt miről vitatkozni, ugyanis készruhákból évről évre kevesebbet adnak el. Ennek egyik oka, hogy az ipar nem olyan termékeket gyárt, amelyet a vevők keresnek. Többnyire nagy szériában készített ruhákat kínálnak, ezek eladhatók ugyan a nagy szaküzletekben, de a választékot bővítené a korszerű, modern, és viszonylag olcsó, kisebb tételben előállított konfekció. Ugyanakkor a mostani mérettáblázat nem vált be, nehezíti a forgalom növelését. Ezen a bajon csak az ipar és a kereskedelem együtt segíthet. A legkézenfekvőbb megoldásnak az látszik: a helybeli üzletek a lakosság igényeinek megfelelő készruhákat rendeljenek. A kereskedők viszont azt mondják: nincs elegendő információjuk a megváltozott testméretekről, így meglehetősen nehéz kialakítani a megfelelő választékot. Egyébként sincs helyük és pénzük arra, hogy minden létező méretből igényeljenek. Tény: gyakran hiányzik a boltokból a férfi- és a nagykamasz- öltöny, a márkás farmer, a bársony-, a düftin- és a vászon alapanyagú felsőruházat. Ugyancsak nehéz beszerezni az egyre dráguló kötöttárut. Nem jó a választék például tréningruhákból, harisnyanadrágból, zokniból, puló vérből, kardigánból. Sajnos, a télen akadozott a gyermekruha-ellátás, a kereskedelem nem készült fel a hosszan tartó, kemény hidegre. De csecsemőruházati cikkekből sincs elegendő. Külön figyelmet érdemel a cipőgyártás és -értékesítés, valamint a -javítás lehetősége, ellentmondása. A lábbelik forgalma folyamatosan emelkedik. Az Univerzál Kereskedelmi Vállalat üzleteiben mintegy félmillió pár cipőt adnak el évente. A beszerzés azonban egyre nehezebb. A gyártók alapanyag- hiánnyal küszködnek, amelynek nagy része importból származik, és nem érkezik meg időben, így a késztermék értékesítése is késik. Ráadásul megyénkben megszüntették a cipőlerakatot, majd az elmúlt esztendőben a mintatermet is bezárta a Topán Cipőnagykereskedelmi Vállalat. Szerencsére, bővíteni tudják a közvetlen beszerzéseket, amely az Uni- verzálnál meghaladja a cipőeladás 20 százalékát. Ennek ellenére tavaly , nem volt elegendő fekete férfi félcipő, divatcsizma és divatszandál, világos színű női divatcsizma, körömcipő, az idősebb korosztálynak női félcipő és gumicsizma. A legnagyobb gondot a gyerekcipő-ellátás jelentette. Keveset kínáltak bébicipőből, egyes méretű gyermek-, lányka- és fiúlábbelikből. Ebben az évben idejében megérkeztek a 23—30-as gyerekszandálok. Kapható bébicipő, még a Siestából is van a boltokban. Kedvezőtlenül érintette azonban a szülőket a gyermekcipők áremelése. A bébicipő 150— 180, a lánykacipő 300—400 forintba kerül, és ezzel sokszor nincs arányban a tartóssága. „Lehúzott” csizmák Az ülésen megfogalmazták, hogy a belkereskedelem indokolatlanul védekező pozícióba szorul a monopolhelyzetben levő iparral szemben. Ez olykor azt jelenti: nem érdekük a gyártóknak jó minőségű terméket előállítani. Itt van mindjárt a cipőreklamáció. A már említett Univerzál Kereskedelmi Vállalatnál évente 25 ezer pár lábbelit vesznek vissza kártalanításra, amely az összes cipőforgalom 5 százaléka. Csak a békéscsabai Univerzál Áruházban félmillió forint értékű cipő minőségét kifogásolták egy év alatt. Volt egy széria női divatcsizma, amelynek a 95 százalékát visszavitték. A leggyakoribb hibák a talpleválás, a cérnaszakadás, a saroktörés, a kéregroggyanás, a festékpergés. Az 1979-ben bevezetett szavatossági cipőjavítás nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A reklamált lábbelik 15 százalékát megjavítják, de sok vevő nem ért egyet a boltvezető döntésével, ilyenkor a cipő a KERMI-hez kerül. A Fogyasztók Tanácsa ebben az évben sem tétlenkedik. Megnézik a barkácsolás lehetőségeit, az ipari és a kereskedelmi vállalatok együttműködését. Választ keresnek arra, hogy a határ menti árucsere miként befolyásolja az áruválasztékot.- Seres Sándor Vásárlók a békéscsabai Univerzál Áruház kötött- és divatáruosztályán Fotó: Gát Edit
