Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-04 / 79. szám

1985. április 4„ csütörtök Beruházás, felújítás Penza Az SZKP XXVI. kongresszusának határozatai a beru­házások hatékonyságának emelésére ösztönzik az építő­ipari ágazat dolgozóit. Emellett a fő figyelem a termelői kapacitások kihasználására; a lakások, a közellátást szolgáló épületek, valamint a szociális-kulturális létesít­mények határidőre való átadására irányul. A. Zaharov tudósítónk A. J. Scserbakovot, a megyei tervbizottság elnökét, a területi vb. első helyettesét kérte fel arra, hogy az ötéves terv beruházásait a mellékelt térkép alapján kommentálja.-------------------------NÉPÚJSÁG B ukaresti hírek — Alekszandr Jevgenye- vics, mit lehetne mondani az 1985. évi munkálatok fő irányvonaláról ? — Ha az építkezések je­lenlegi programját a XXVI. pártkongresszus irányelvei szerint értékeljük, akkor alá kell húzni: maximális mér­tékben összpontosítottuk a pénzügyi, az anyagi-műszaki tartalékokat és a munkaerőt a megkezdett legfontosabb építkezésekre. Ez lehetővé teszi a korábban tervezett objektumok mennyiségi kor­látozását, a határidő köze­lebb hozását és azt, hogy az év folyamán még egyenlete­sebben haladjon a termelő és nem termelő ágazatokhoz tartozó létesítmények átadá­sa. A kiemelt beruházások el­sősorban azt célozzák, hogy e meglevő üzemeket felújít­suk, a termelőberendezése­ket korszerűsítsük, valamint a korábban megkezdett munkákat befejezzük. To­vább növekedik a gép- és műszergyártás termelőkapa­citása. Belinszkijben új, 32 ezer négyzetméter alapterü­letű üzemcsarnokot adnak ót, és megkezdődik a terme­lés a szurai öntödében. Foly­tatódik a tehergépkocsi-sze­relő műhely építése Kuz- nyeckben; a penzai armatú­ragyár, az autójavító, az óra­gyár és más vállalatok re­konstrukciója, illetve bővíté­se. A fejlődésre további le­hetőség nyílik olyan ágaza­tokban, amelyekben köz­szükségleti cikkeket termel­nek. Penzában új tejüzem átadását tervezik, ahol 200 tonna tejterméket állítanak majd elő egy-egy műszak­ban. Kamenkában és Penzá­ban a sütödét, Pacselmában pedig a húsüzemet és más egyéb élelmiszeripari egysé­geket újítanak fel. A lakos­ság igényét elégíti ki a zare- csi és vazeri baromfifeldol­gozó létesítése; a besszonovi, gyertyevi állattenyésztő ' kí­sérleti gazdaság a penzai ke­rületben. A megye meliorációs szak­emberei az SZKP KB 1984. évi októberi plénumán ho­zott határozatoknak megfe­lelően úgy döntöttek, hogy az öntözött területek nagysá­gát 10 ezer hektárral növelik és 730 hektárról elvezetik a belvizet. Tervezik: a szurai és kamenka-kolisleji öntöző- rendszer befejezését. Ezenkí­vül 77 új artézi kutat fúrnak és 190 kilométer hosszú víz­vezetéket fektetnek le még ebben az évben. A korábbi elképzelésnek-" megfelelően folyamatosan halad az autó­utak építése. Amennyiben valamennyi járási központot bekapcsolnak a hálózatba, le­hetővé válik a mezőgazdasá­gi üzemek által használt utak bővítése, korszerűsítése. Előirányozták a Lopatyino— Danyilovka—Csunak, továb­bá a Lunyino—Issza, vala­mint a Nyikolszk—Nocska között a munkálatok befeje­zését. További 57 szovhoz- és kolhozközpont kap asz­faltos utat. Egy év alatt 460 kilométer szakaszt szilárd burkolattal látnak el. A megye energiarendszere szintén továbbfejlődik. Ma- laja Szerdobában, Kames- kirben, Danyilovkában ha­talmas alállomás létesül. Azt tervezik, hogy több kisebb települést is bekapcsolnak az elektromos hálózatba . Sok munkát jelent a me­gye gázprogramjának meg­megyében valósítása. A 135 kilométer- hosszú vezetékből 100 kilo­méter a mezőgazdasági kör­zetekre jut. Kuznyeck, Pa- cselma, Semisejka földgázt kap, és összesen 12 ezer la­kást kötnek be a hálózatba. Ezzel elérhető, hogy a váro­si lakóházak 86, a vidéki ott­honok 72 százalékában lesz vezetékes gáz. Természetesen a volume­nek növelése, a beruházási ütem gyorsítása az építőszer­vezetek termelési alapjainak fejlesztését is megköveteli. Penzában a nagyarányú la­kásépítkezés céljából üzem­be helyeztek egy házgyárat, Isszában pedig egy előre gyártott panelüzemet. Új be­tonkeverő telep létesül a megyeszékhelyen, Kuznyeck- ben és Szerdobszkban. — A térképen nem talál­tuk a szociális-kulturális jellegű építkezések jelzését. Milyen tervek vonatkoznak ezekre? — Ha a térképre futó pil­lantást vetnek, az olvasók­nak az is feltűnik, hogy ke­vés a mezőgazdasági terme­lőüzem. Ez töcvényszerű. Falun az előző ötéves terv­időszakban nagy kapacitású termelőegységek jöttek létre. A feladat most az, hogy emeljék a teljesítményeket. Ezért jelentősen megváltozik a mezőgazdasági építő szer­vezetek tervezési struktúrája. A jelen időszakban az a fő tennivalónk, hogy gyorsabb és minőségileg jobb legyen a lakóházak, iskolák, óvodák, kórházak, művelődési és szolgáltató létesítmények építése. Például, csak a pen­zai kolhozlakások összeszere­lésével foglalkozó egyesülés 1250 tanyai típusú ház átadá­sát ígéri. Ilyen nagy számo­kat korábban mi nem ismer­tünk. Ha a megyéről szó­lunk, megemlítjük, nem ke­vesebb, mint 630 ezer négy­zetmétert tesz ki a létreho­zandó lakás-, iskolai, óvodai és bölcsődei alapterület ösz- szesen. — Alekszandr Jevgenye- vics, röviden lehetetlen szám­ba venni valamennyi épüle­tet. Nevezzen meg néhány érdekes létesítményt a me­gyeszékhelyen. — Ezek közé sorolom a'z úttöröpalotát, a második szélesvásznú filmszínházat, a gyógyszeripari berendezé­seket gyártó üzemeket; a kórházakat, rendelőintézete­ket, üzleteket, valamint a drótkötélpályát és a harma­dik trolibuszgarázst. Egyéb­ként azt javaslom az újság­íróknak, hogy szóljanak rész­letesebben ezekről az új építkezésekről. Befejezésül azt akarom mondani: a feszített ütemet, a tartalékok komoly összpon­tosítását, az anyag biztosítá­sát jelöltük ki célul. Ez ad reményt ahhoz, hogy az épí­tők, a szerelők becsülettel teljesítsék feladataikat és a XI. ötéves terv 1985-re vo­natkozó szocialista felajánlá­sait. (Penzenszkaja Pravda) Fordította: Bukovinszky István ÉPÜL A METRÓ. A két­millió lakosú román főváros közlekedési gondjainak megoldásában sokat segít a metró. Első vonalát hat év­vel ezelőtt nyitották meg. Hossza 26 kilométer, s 17 állomása van. A szerelvé­nyek naponta 180 ezer utast szállítanak. A bukaresti metró második vonalát 1986- ban adják át rendeltetésé­nek. Ekkorra a két metró­vonal hossza eléri a 36,6 ki­lométert, s a szerelvényeken naponta 500 ezer ember közlekedhet. VÉDETT NÖVÉNYEK BUKARESTBEN. A buka­resti környezetvédelmi bi­zottság szakemberei lajst­romba vették a román fő­város növényritkaságait, A Lengyel Tudományos Akadémia szervezésében ez év októberében rendezik meg Lengyelországban a lengye] tudomány III. kong­resszusát. A kongresszus 1200 résztvevője a lengyel tudomány valamennyi ágát képviseli. A tudósok egészen az ezredfordulóig meghatá­rozzák a tudománypolitika irányait, valamint a kiemelt kutatásokat, a társadalmi és gazdasági szükségletek fi­gyelembevételével. fl rejtélyes madár A szkopjei városi múzeum munkatársai Milos Bilbija ré­gésszel az élen szokatlan talá­nyon törik a fejüket: lehetsé­ges-e, hogy a neolit korban, mintegy 6000 évvel ezelőtt kó­dok, esetleg szemantikus jelek segítségével „írásbeli” kommu­nikációt kísérelt meg a csiszolt kőkorszaki ember? A kérdést egy kis, kerámiából készült ma­dárbálvány láttán vetették fel, melyet Szkopje közelében talál­tak, a govrlevói régészeti lelő­helyen. A szobrocska alsó része pe­csét alakú, melynek peremére különös formájú jeleket véstek. A jelek közül egyesek többször köztük famatuzsálemeket és védett, vagy műemlékszám­ba menő fákat, bokrokat. A listára 28 öreg tölgyet, 35 platánmatuzsálemet, 11 ritka magnóliafajtát és számos ti­szafát vettek fel. A ritkasá­gok sorában említést érde­mel a Japánban őshonos Toreya nucifera nevű dísz­fa, amelyből Bukarest egyik parkjában él néhány egyed. Ennek egyik amerikai roko­nából, a Torreya californi- cából viszont csak egyetlen fa található az egész ország­ban, s ez is ugyanabban a bukaresti parkban. Ugyan­csak a főváros büszkesége egy öreg amerikai mammut- fenyő. A védetté nyilvání­tott növényeket ezután kü­lönös gonddal ápolják a vá­ros kertészei. Az 1986—1990-es tervidő­szak éveire kidolgozottan állapítják meg a tudomány előtt álló feladatok sorrend­jét. Az idén a tudományos kutatótevékenységet 131 mil­liárd zlotyval támogatják. Ez az összeg a nemzeti jö­vedelem 1,85 százalékát te­szi ki. A tudományok fej­lesztésére fordított kiadások 1986-ban már a nemzeti jö­vedelem több mint 2 száza­lékára emelkednek, ,s az összeg, tervek szerint 1990- ben 3 százalék lesz. ismétlődnek, s így azt a gon­dolatot ébresztik a figyelmes szemlélőben, hogy a sajátos dí­szítésnek jelentése lehet. A neves régész persze óvatos, nem óhajt elhamarkodott kije­lentéseket tenni a felfedezéssel kapcsolatban, de a díszítésről feltételezi, hogy valamilyen üze­net hordozója. Ám ahhoz, hogy egyértelműen eldöntsék a kér­dést, részletesebb vizsgálatokra van szükség. Választ kell találni például árra, hogy a Szkopje környékén, Jugoszlávia más vi­dékein és általában az egész Balkán-félszigeten feltárt neolit települések kultúrája között lé­tezik-e összefüggés, kölcsönha­tás. Ha igen, akkor valóban el­képzelhető, hogy a kerámiama­dáron talált díszítések a neolit kori „írásbeliség” jelei. BaKHeüwue crpÖÜKu 1985-ro A tudomány kongresszusa NDK halászflotta a világtengereken A nyílttengeri halászat kö­zel 5000 szakképzett dolgozó­nak nyújt megélhetést az NDK-ban. Rostock és Sass­nitz, a két forgalmas kikö­tőváros halászati vállalatait az 1979-ben megalakult Ros­tocki Halászati Kombinát egyesíti, ez feldolgozási, rak­tározási, mélyhűtési és nagy­kereskedelmi feladatokat is ellát. Az NDK megalakulása előtt, Németország 'keleti ré­szén nem volt hagyománya a tengeri halászatnak. Ami­kor 1949-ben megalapozták ezt a tevékenységet, mind­össze négy vitorlás bárkával rendelkezett a miniflotta. A kiszolgált, öreg hajók persze már rég „nyugdíjba vonul­tak”, s helyettük 54 egység­ből álló, modern flotta járja a vizeket. A zsákmány: évente 200 000 tonna, feldol­gozásra kerülő, jó minőségű tengeri hal. A további fejlődést szol­gálja a magas színvonalú utánpótlásnevelés. A pályára hajlamot érző fiatalok az általánosan kötelező tízosz­tályos iskola elvégzése után a Rostocki Halászati Kombi­nát szakiskoláiban folytatják tanulmányaikat. A halászok­nak csaknem a kétharmada sza'kmunkás-bizonyítvánnyal, 15 százalékuk pedig felsőfo­kú végzettséggel rendelkezik. A jól felszerelt flotta ha­jói otthonosan mozognak a világtengereken. Megfordul­nak a Keleti-tengertől az Atlanti-óceánon át az An- tarktiszig, az afrikai partok­tól a Spitzbergákig minde­nütt, ahol gazdag fogásra van kilátás. A halászati te­rület további bővítése érde­kében az NDK kormánya a hetvenes években államközi egyezményeket kötött egy sor tengerparti országgal. M ost, sok esztendő múl­va, a Nyizsnyij Lo- mov-i születésű (Pen­za megye) háborús veterán, V. M. Alekszejev emlékeze­tében a frontvonalak olyan hosszú vásznak képzetét kel­tik, amelyeken a fekete min­ták a pótolhatatlan vesztesé­gek okozta bánatot, a piro­sak pedig a győzelem fölötti ujjongó örömet jelképezik. Mégis, mindennél különb érzés ezekre a nehéz, hősies időkre visszaemlékezni. A sztálingrádi csata ide­jén a 4L páncélosdandár a főcsapás irányában mozgott előre. — Sztálingrád védelméért vívott egyik ütközetben — idézi fel az eseményeket Ve- nyiamin Mihajlovics —, a németek megtámadták a 2. zászlóaljat. Mintegy 40 tankjuk lendült támadásba, s tüzérségük, meg légierejük szakadatlanul lőtt és bombá­zott bennünket. De mi egy tapodtat sem hátráltunk. A négyórás küzdelem után, ki­fárasztva az ellenséget, el­lentámadásba mentünk át. Harckocsim legénysége 3-3 géppuskafészket, illetve tan­kot, valamint ugyanennyi löveget semmisített meg. Géppuska- és ágyútűzzel pedig több mint 50 hitleris­tát tett harcképtelenné. V. M. Alekszejev harc­kocsivezetőt az ütközetben tanúsított bátorságáért és helytállásáért a Vörös Zászló-renddel tüntették ki. A páncélos század, amely­ben Alekszejevics harcolt, 1942. december 12-én a desz- szantosokkal együttműköd­ve, Peszcsanoje nevű falu irányába nyomult előre. A németeknek sikerült ke­mény ellenállást kifejteni,'és harcot kezdeményezni. Alek- szejevet az ellenség háta mögé vezényelték, hogy mér­jen csapást a tűzeszközökre. — Ütni-vágni az ellensé­get, nem hagyni nyugodni, nehogy összeszedje magát, íme, ilyen volt ezredünk harckocsizóinak jelszava — mondja Venyiamin Mihaj­lovics. — így is cseleked­tünk. A dandár parancsnoka V. M. Alekszejev gárdistát fel­terjesztette a Vörös Csillag­rendre ... Számos olyan epizód meg­maradt a veterán emlékeze­tében, amely Pervomajszk, Bengyeri felszabadításával kapcsolatos. Részt vett a korszun-sevcsenkói csatá­ban, valamint a Kirovográ- dért, Debrecenért és Buda­pestért vívott harcokban; a fasiszták Bulgária, Ausztria, Csehszlovákia és Románia városaiból, falvaiból való ki­űzésében. A győzelem napjának hí­re V. M. Alekszejev gárda­törzsőrmestert Csehszlová­kia fővárosában érte, ahol felkelés robbant ki, és ő is parancsot kapott, hogy tisz­títsa meg Prágát a fasisz­táktól és kiszolgálóiktól. Ott lőtte ki géppisztolya dobtá­rából az utolsó töltényeket a tiszta májusi égre. Hamarosan beosztották -az 5. gárda páncéloshadsereg 7. gépesített hadtestének tör­zsébe. — Törzsőrmester, készül­jön fel az útra, a győzelem alkalmából tartandó díszme­netre — mondotta a tábor­nok. Aztán már baráti hang­nemben közölte: — Venyia­min Mihajlovics, kérlek, tol­mácsold ott harckocsizóink üdvözletét a moszkvaiaknak. Moszkva a győzelmi dísz­menet résztvevőit a mosolyok és kézfogások melegével fo­gadta. Azután lezajlott a ka­tonai parádé. Nos, V. M. Alekszejev ott áll a 2. Uk­rán Front összevont ezredé­nek díszalakulatában. A Kreml Szpaszkij-tornyának kapujától gépkocsin elindult G. K. Zsukov, a Szovjetunió marsallja, aki a díszszemlét fogadta, és vele szemben ha­ladt K. K. Rokosszovszkij marsall. — Fülemmel — gondol vissza Venyiamin Mihajlo­vics — mintha most is hal­lanám a semmihez sem ha­sonlítható, mennydörgésszerű „hurrá !”-t, amely válaszul zúgott fel a hitleri Német­ország fölött aratott győze­lem alkalmából, Zsukov marsall köszöntésére. Azok­ban ä percekben büszkeség töltött el valamennyiünket népünk iránt, amely a há­ború minden terhét viselte; büszkeség a lenini párt iránt, amely a fasizmus feletti diadalra vezetett bennün­ket. Venyiamin Mihajlovics tudta, hogy nyomban fel­harsannak a kürtök, és fel­csendül a „Dicsőség!” dala. Az 1400 trombita ég felé tö­rő hangjai mégis váratlanul hatottak, iszonyú erejüktől összeszorult szívünk s hi­deg futott hátunkon ke­resztül. A frontok összevont ezre­déi mozgásba lendültek. A díszmenetben haladt el a 2. Ukrán Front alakulata is. Elöl a vérvörös harci zászlók lengedeztek, és leginkább a szomszédos front lobogóitól különböztek. Keményen csattogtak a penzai Venyiamin Aleksze­jev és bajtársainak csizmái a Vörös tér burkolatkövein. Jobb és bal oldalon mene­teltek a gyalogosok, a tüzé­rek, a harckocsizok, a piló­ták és a műszakiak. A díszmenet után a mili­tarista Japán csapataival kellett harcolni. Szaranszk- ba, ahol Venyiamin Mihaj­lovics a mozgósításig élt és dolgozott, 1946-ban tért vissza. A háború után még 35 éven keresztül tevékeny­kedett. A megérdemelt pi­henést jelentő nyugdíjba az egyik technikumból ment el, ugyanis ő volt az intézmény főszakoktatója. Megkapta a „Hősi Munka” kitüntetést, amelyet Lenin születésének 100. évfordulója alkalmából alapítottak. Oklevéllel és ér­tékes jutalmakkal ismerték el V. M. Alekszejev alkotó tevékenységét. A Moldva Autonóm Szovjet Szocialis­ta Köztársaság szaktechni­kusképzésének érdemes ok­tatója címet adományozták neki. Szaranszk katonai pa­rancsnoka 1983. augusztus 23-án az egykori harckocsi- zónak átnyújtotta a Vörös Csillag-rendet. Donbássz, Harkov, Krivoj Rog felsza­badításáért vívott harcok­ban tanúsított bátorságáért az ezredparancsnokság még annak idején felterjesztette erre a kitüntetésre. De se­besülése után ennek átadá­sára nem kerülhetett sor. Nos, csaknem 40 év múlva az érdemrend mégis „rá­talált” hős tulajdonosára. (Penzenszkaja Pravda) Fordította: Bukovinszky István Képünkön egy szép vonalvezetésű 500 kilovolt — 500 ezer volt — feszültségű távvezetéket láthatunk, amely a tenger­szint feletti 3500 méter magasságban épült a Szovjetunióban D. Lazarenko: Peremvonalban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom