Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-29 / 99. szám

o 1985. április 29., hétfő Befejeződött a Tótfalusi Kis Miklós-konferencia Szombaton délután befeje­ződött Debrecenben a Tót­falusi Kis Miklós emlékére rendezett nemzetközi konfe­rencia, amelyen tíz ország huszonnyolc tudósa, vala­mint száz magyar kutató, történész, kulturális vezető vett részt. A tanácskozást a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudomá­nyok Osztálya és debreceni bizottsága, a Magyarországi Református Egyház és a Debreceni Egyetemi Könyv­tár abból az alkalomból ren­dezte, hogy Tótfalusi Kis Miklós világhírű magyar be­tűmetsző, nyomdász, könyv­kiadó, a magyar közművelő­dés úttörője 300 évvel ezelőtt 1685-ben nyomtatta ki „Ara­nyos bibliáját” Amszterdam­ban. Ez a biblia a XVII. századi nyomdászat egyik legszebb darabja. Tótfalusi Kis Miklós alkotta meg a hí­res „janson-antikva” betű­családot is. Ezt korábban Anton Janson lipcsei betű­öntőnek tulajdonították, ezért róla nevezték el. A va­lódi alkotó kilétét 1954-ben fedte fel Harry Cater angol nyomdász-történész, a betű­történet kiváló szakembere és Buday ©yörgy, a világhí­rű magyar származású fa­metsző művész. A kétnapos tudományos tanácskozáson tizenöt ma­gyar és tizenhárom külföldi előadótól hallgattak meg a résztvevők referátumokat. Irodalomtörténészek és nyel­vészek szóltak Kis Miklós filológiai, nyelvészeti, kiadói, népművelői munkásságáról, s több előadó foglalkozott a kor betűművészetével. A magyar Helikon a 300. évfordulóra megjelentette az amszterdami kis zsoltáros könyv hasonmását, a Ma­gyarországi Református Egy­ház kiadója pedig az Apoló­gia Bibliorum Anno 1684 impressorumnak — Tótfalusi egyik fő munkájának — az új magyar fordítást is magá­ban foglaló kiadását. A kétnapos tudományos konferencia részvevői szom­baton délután kirándulást tettek a Hortobágyon. A Lakástextil Vállalat tatai szőnyeggyárát 1875-ben alapította Fóliák Sándor iparos. A kez­deti manufaktúrás termeléssel már a század elején szőnyegeket gyártottak. A 110 éves gyár­ban napjainkban évente kétmillió négyzetméter gépi szövésű szőnyeget szőnek. Jelentős ré­szük tőkés exportra készül (MTI fotó: Tóth István Csaba felv. — KS) tárgyalóteremből Besurrant a nyitott ajtón A legfőbb ügyész sajtótá­jékoztatóján hangzott el. A személyek javaiban tavaly több mint 506 millió forint kárt okoztak az elkövetők. Ez 23 százalékkal meghalad­ja az előző évit, amiben köz­rejátszott, hogy a bűncselek­mények száma tovább növe­kedett, s a múlt évben megn haladta a 66 ezret. Különö­sen jelentős a lopások és a betöréses lopások szaporodá­sa. Az ilyen cselekmények megelőzését szolgálja az ál­lampolgárok önvédekezési tudatának növelése. Nem le­hetett volna ennyi lopást és betörést elkövetni, ha az ál­lampolgárok felelőssége na­gyobb lett volna saját va­gyontárgyaik iránt — hang­súlyozta dr. Szíjártó Károly, a legfőbb ügyész. Megszívlelendő tanács. Sajnos, az állampolgárok gyakran megfeledkeznek sa­ját tulajdonuk őrzéséről. Olykor még arról is, hogy távozáskor kulcsra zárják maguk után az ajtót. Erről tanúskodik az az eset, me­lyet a közelmúltban az oros­házi városi bíróság tárgyalt. A vádlott egy 40 éves asz- szony, Jakab Rozália. Gádo­rosról utazott Orosházára. Sétált egyet a városban, majd a Kossuth utcán az állomás felé indult. Közben bement az egyik lakóház ud­varába, ahol három család lakott. Sorra bekopogott va-, lamennyi ajtón. Kettő zárva volt. A harmadiknak azon­ban csodák-csodája, engedett a kilincse. Bement a kony­hába, majd a lakásba. Sehol senki. Azonnal élt az alka­lom adta lehetőséggel. Gyors mozdulattal kinyitotta a ru-, hásszekrényt. Pénz után ku­tatott. Egy fekete táskára bukkant. Fehér boríték la­pult benne, 50 ezer forinttal. A pénzt zsebre tette, s visz- szautazott Gádorosra. A sér­tett bottal üthette a nyomát. A rendőrséghez fordult. A rendőrségnek sem volt köny- nyű dolga. Jókora idő eltelte után Gádoroson hasonló eset történt, mely ugyancsak a hatgyermekes Jakab Rozá­liával állt kapcsolatban. A szomszédja felkereste a kör­zeti megbízottat. Elmondta, hogy az asszony előző este bekopogott hozzá. Mégpedig azzal az ürüggyel, hogy élet­társa bántalmazza. Másnap vette észre, hogy szőrén-szá­lán eltűnt a kávédarálója, sőt kabátja zsebéből 300 fo­rint. A bejelentés alapján a körzeti megbízott egy ható­sági tanúval halaszthatatlan nyomozati cselekmény vé­gett megjelent a vádlott la-i kásán. Felszólította, hogy a lopott tárgyakat adja visz- sza. — Micsoda lopott tárgya­kat? Nálunk ilyesmi nincs. — Akkor házkutatást tar­tunk. Erre kitört a vihar. Farkas László, az asszony élettársa elkezdett kiabálni. — Takarodjanak innen, mert magukra uszítom a ku­tyát — s el is indult, hogy a német juhász kutyát elen­gedje. A körzeti megbízott eré­lyes fellépése józanabb be­látásra térítette, de csak rö­vid időre. Amikor a hatósági tanúval be akartak menni a lakásba, Farkas elállta az útjukat és ismét fenyegetőzni kezdett. Majd az élettársa hátulról megragadta az in­tézkedő rendőrt és földre rántotta. Az orosházi városi bíróság Kissné dr. Verasztó Éva büntetőtanácsa Jakab Rozá­liát lopás és társtettesként elkövetett hivatalos személy ellen elkövetett bűntette mi­att halmazati büntetésként egy év és 4 hónap szabad­ságvesztésre ítélte. Ezenkívül két évre eltiltotta a köz­ügyek gyakorlásától. Farkas Lászlót társtettesként elkö­vetett hivatalos személy el­len elkövetett erőszak mi­att tíz hónap szabadságvesz­téssel sújtotta és 3 ezer fo­rint pénz-mellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását azonban há-i romévi próbaidőre felfüg­gesztette. Az ítélet jogerős. (Serédi) 0 főnök, aki pályázott A Minisztertanács 1982- ben hozott határozatot az ál­lami vállalati irányítás és szervezeti rendszer fejleszté­séről. Íme: „A vállalati ma­gasabb vezető állású dolgo­zók kiválasztási gyakorlatá­ban, az előkészítésben és döntésben részt vevők fele­lősségének növelése, a de­mokratizmus fejlesztése ér­dekében, a bevált káderpo­litikai elvek érvényesítése mellett mind szélesebb kör­ben alkalmazni kell a pá­lyázati rendszert.” Az idézet első hallásra természetesnek, magától ér­tetődőnek látszik. Ugyanak­kor rengeteg kérdés, dilem­ma, konfliktus van, illetve lehet mögötte. Például: mi jellemzi az igazgató és kör­nyezetének a kapcsolatát? Milyen hatással van e vi­szony a döntésekre, miként befolyásolja a vállalat gaz­dálkodását és eredményeit? Hogyan módosítja ezt a kap­csolatot az a kinevezési gyakorlat, amikor az igazga­tó megbízatása meghatáro­zott időre szól? Ezekre a kérdésekre nem érdemes ál­talánosságokban válaszolni. Kreativitás és kockázat A Békés megyei Univerzál Kereskedelmi Vállalatnál 1984. december 1-én pályázat útján került új főnök az igazgatói székbe. Dr. Szolno­ki Béla több évtizedes veze­tői gyakorlattal a háta mö­gött nyújtotta be a pályáza­tot. A Közgazdaságtudomá­nyi Egyetem ipari szakán végzett. Volt gazdasági igaz­gatóhelyettes, megbízott igazgató, 1978-ban megkapta a szakközgazdászi oklevelet. — Pályázott és elnyerte. Ez eddig rendben is van. De a kereskedelem mégiscsak más, mint az ipar. Ráadásul jó néhány versenytársa akadt. Nem félt az új fel­adattól? — őszinte leszek. Volt né­mi önbizalmam, hiszen eny- nyi vezetői tapasztalat bir­tokában egy kicsit optimis­ta az ember, természetesen számolnom kellett a gon­dokkal is. Családi hagyo­mány is kapcsolódik a ke­reskedelemhez. Édesapám Sarkadon a Hangya Szövet­kezetben kezdte a pályafu­tását, majd az Afésztől ment nyugdíjba. Ez az indíttatás is adott némi biztatást, még akkor is, ha tudtam: sok lesz a rivális, hiszen csak az Univerzáltól öten pályáztak. Egyébként ma már elmo­sódnak a különbségek az ipar és a kereskedelem kö­zött. Mindenütt nagy jelen­tősége van a piackutatás­nak, a marketingnek, ezeket az előző vállalatomnál is gyakoroltam. Elismerem azonban, hogy a kiskereske­delemnek megvannak a sa­játos vonásai. Közülük a leg­fontosabbak : közvetlenül kapcsolatban van a fogyasz­tókkal, befolyásolja a tár­sadalmi közérzetet, hangula­tot. — Az elődei évtizedekig a vállalatnál dolgoztak, renge­teg tapasztalattal, kapcso­lattal fevértezve. A vállalat­nak is jól ment. Nem nyo­masztja ez az örökség? — Nézze, a pályázati rend­szer feltételez bizonyos kre­ativitást, kockázatot. Aki vállalkozik, el is bukhat, de nyerhet is. E rövid idő alatt is tapasztaltam: szorgalmas, jól dolgozó kollektíva áll mögöttem. A közvetlen mun­katársaim segítenek. Az elő­ző két igazgatóval tartom a kapcsolatot, igyekszem fel­használni a tanácsaikat. Fegyelem és határozottság — Ezek szerint határozott céljai vannak. — Terdmészetesen. Alapve­tő, hogy a vállalat gazdál­kodása stabil legyen, meg­feleljen a társadalmi, gaz­dasági követelményeknek. Fontos a vásárlók igényei­nek a kielégítése, amely úgy ér valamit, ha a vállalati jö­vedelmezőség is javul. Te­hát: jól jár a fogyasztó és a kereskedelmi dolgozók mun­káját is elismerjük. — Mindez szépen hangzik. Általánosságban. Milyen konkrét elképzelései vannak az elkövetkezendő időben? — Mindenekelőtt javíta­nunk kell az árubeszerzési és az értékesítési munkát, sok még a tennivaló a ke­reskedelmi etikában. Nagy hangsúlyt helyezünk az ipari és. a nagykereskedelmi vál­lalatokkal való kapcsolat erő­sítésére, a bér- és a pénz­ügyi gazdálkodás korszerűsí­tésére. — Magabiztos embernek látszik. Milyen vezetési mód­szerrel kívánja mindezt megvalósítani? — Azt szeretném, ha a dol­gozók 'keresete és a vállalati jövedelem között szorosabb lenne a kapcsolat. Ez olyan vezetési módszert kíván, amely elsősorban a bolthá­lózatra, az ott dolgozókra épít. Elengedhetetlennek tar­tom az emberek jobb meg­becsülését. Meg kell terem­tenünk a hatáskörök össz­hangját, az érdekeltséget. Az üzleteink már önállóan gaz­dálkodnak, kulcsszerepet kaptak a boltvezetők. Ter­mészetesen ez nem jelenti azt, hogy a vállalati központ feladatai csökkennének, sőt komplexebbé válnak. — Igen ám, de nagyon ne­héz megtalálni a megfelelő embereket. Megméretteti a beosztottait? * — Az úgynevezett korri­gáló módszerre szavazok. Ez azt jelenti, hogy megfelelő­en működjön az információs és a hatásköri rendszer, ja- 'vuljon a vezetők felismerési készsége és felelősségvállalá­sa. Mindez fegyelemmel, ha­tározottsággal párosuljon és merjék saját tetteiket felül­vizsgálni. Kétségtelen, ehhez jó vállalati, munkahelyi lég­körre van szükség. Olyan partnerekkel szeretek együtt dolgozni, akik vállalkozó szelleműek és túllátnak azf íróasztalukon. Ugyanakkor azzal is tisztában vagyok: ezek az elképzelések egy ré­sze talán nem valósulhat meg,. de arra kell törekedni, hogy a tervből a lehető leg­több testet öltsön. Folytonosság és demokratizmus — Szavaiból úgy értem, hogy nem híve a radikális átszervezésnek. — Elvem a folytonosság. Szerintem minden változta­tás ebben a felfogásban ta­lálhat táptalajra. Csak meg­felelő döntéselőkészítés után vagyok hajlandó új dolgok­kal előállni, mert ez lehet az egységes végrehajtásnak a záloga. Mondok egy példát. Kezdeményeztem: ne csak a forgalom, hanem a gazdasá­gi eredmény után is fizes­sünk mozgóbért. Tudtam, hogy ez nem mindenütt arat osztatlan sikert. Némelyek még félnek az újtól, a ké­nyelmesebb megoldást vá­lasztják, mégha ez bizonyos hátrányokkal is jár. A de­mokratikus fórumon két ja­vaslatot terjesztettünk elő. Jellemző: a mérsékeltebb változatot fogadták el. Ügy látszik, -mindenhez idő kell. — Tehát hajlik a komp­romisszumokra. Végül is mi­lyen típusú vezetőnek tart­ja magát? — Azt hiszem, az úgyneve­zett részvételi vezetői típus­hoz tartozom. Pontosabban: minél több embert bevonok a döntések előkészítésébe. A demokratikus vezetési el­veken belül lényegesnek tar­tom és megkövetelem a kö­telességek és a jogok össz­hangját. A végrehajtásban viszont szigorú és 'következe­tes vagyok. — Az Univerzálnál 1986. december 31-ig meg kell ala­kítani a vállalati tanácsot, ön most 52 éves, mit gon­dol: megválasztják igazga­tónak? — Vártam ezt a kérdést. Elöljáróban annyit: a mun­kát már elkezdtük, megala­kult az előkészítő bizottság, a dolgozók megismerték az új rendszer lényegét. Feladat bőven akad. Az idén 3,1 mil­liárd forint forgalmat ter­vezünk, amely 7 százalékkal több a tavalyinál. A nyere­ség 6, a kereset 7 százalék­kal nő. Valóban, nem sók idő áll a rendelkezésemre a választásig, de ezeket a cé­lokat teljesíteni szeretném. Ezért vállalom a népszerűt­len döntéseket Is. Bízom ab­ban, hogy a vállalati kollek­tíva segítségével minél több elképzelést sikerül valóra váltani és a munkámat meg­felelően értékelik. A végső szót természetesen a jövő év mondja ki. Seres Sándor Politikai vetélkedödöntő Szombaton Nyíregyházán befejeződött a szakmunkás"-' tanulók politikai vetélkedő­jének országos döntője. A „Magyarország az én hazám” címmel az Országos Pedagó­giai Intézet, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat ál­tal meghirdetett, három évig tartó történelmi, honismereti versenysorozatnak az idei rendezvény a második szaka­sza. volt. A vetélkedőt tavaly a Dunántúl, az idén az Al­föld és Észa'k-Magyarország földrajzi, történelmi ismere­teinek témaköreiben rendez­ték meg, jövőre Budapest lesz soron. A mostani kétnapos dön­tőben a versenyben legjob­ban szerepelt iskolák 5—5 tagú csapatokkal vettek részt. A hagyományos szak­munkásképzés kategóriájá­ban a győztes az ajkai 301. számú Ipari, valamint a Pé­csi Kereskedelmi és Vendég­látóipari Szakmunkásképző Intézet csapata lett. Az érett­sági utáni szakmunkásképzés kategóriájában a győri 401. számú Szakmunkásképző In­tézet, a szakközépiskolások kategóriájában a kazincbar­cikai 105. számú Szakmun­kásképző Intézet és Szakkö­zépiskola csapata szerezte meg az első helyet. A győz­tes csapatok jutalma kéthe­tes NDK-beli út, a felkészí­tő tanárok pedig — a TIT által felajánlott díjként — az ország bármely nyári egyetemén való részvétel kö­zül választhatnak. A rende­ző szervek díjain kívül az ágazati szakszervezetek és megyei szervezeteik a részt­vevő csapatoknak mintegy nyolcvanezer forint értékű pénz-, illetve tárgyjutalmat adtak át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom