Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-10 / 83. szám

1985. április 10., szerda iZHilUraW „Elfogadják a véleményünket” Szeghalmi diákok, akik elnyerték a Vörös Vándorzászlót (Balról jobbra) Auguszta, Judit, Edit, Klári és Attila Fotó: Gál Edit Felüdülés velük beszél­getni. Nyíltak, őszinték, vi­dámak. Fiatalos hév, lelke­sedés árad belőlük. Jó tudni és érezni, hogy ilyen is a mai fiatalság. Hogy a ran­dalírozók, a tévúton járók mellett ők vannak többség­ben. Csak időnként megfe­lejtkezünk róluk ... Most is egy nevezetes esemény által kerültek ref­lektorfénybe. A szeghalmi Péter András Gimnázium és Szakközépiskola Sebes György KISZ-szervezete nemrég nyerte el — már másodjára —, a KISZ KB Vörös Vándorzászlóját. Be­szélgetőpartnereimmel a ki­tüntetés mögött meghúzódó munkáról váltottunk szót, s közben egyéb dolgokra is fény derült. Az iskolai KISZ-szervezet 362 tagja nevében Tóth Augusztával, a Középiskolá­sok és Szakmunkástanulók Tanácsa és a VIT magyar nemzeti előkészítő bizottsá­ga tagjával, Szentannay Ju­dittal, az iskolai KISZ-bi- zottság szervező titkárával. Lázár Edittel, az IKB titká­rával, Boross Klárával, az IKB agitproposával és Erdei Attila tanulmányi felelőssel beszélgettem. Először is a hagyományokról, s az után­pótlás-nevelésről. — Folyamatosan figyeljük a tagok munkáját — mond­ja Edit. — A reszortosok pe­dig maguk keresgélik az utó­dot. De megkérdezzük a patronáló tanárokat is. Több szem többet lát. Igyekszünk mindenkiben megtalálni azt az érdeklődést, amire építeni lehet. Aki a színjátszást sze­reti, azzal bízzuk meg. Aki a sportot, az ott álljon helyt. Sokszor vitatkoztunk már azon, mi az igazi KISZ- feladat. Nehezen értették meg néhányan, hogy nem­csak az a KISZ-munka, ha valakit felkér az IKB egy funkcióra, vagy feladatra. A KISZ ugyanis a próbálkozás, az önmegmérés területe. Ki­nek mihez van tehetsége, azt vállalja és csinálja jól. A kitüntetés nem tette a szeghalmi diákokat önteltté. Világosan látják, hogy egy folyamatnak a részesei. — Ezért az elismerésért — állítja határozottan Augusz­ta —, a volt negyedikesek­nek legalább annyira meg kellett dolgozni, mint ne­künk. Az elődeinktől szép hagyományokat, magas szín­vonalú munkát örököltünk. Tavaly ugyanolyan pezsgő kulturális élet volt az isko­lában, mint idén. Ugyan­olyan lelkesedéssel dolgoz­tunk, mint most. — Azért van előrelépés is — szól közbe Judit. — Hát, nem állunk meg. Például azóta megalakult a beatzenekarunk. — A diáknapokra is min­den kategóriában jelentkez­tünk. A 360 diákból mindig akad egv csomó lelkesítő ember. Közben gyarapítjuk az iskolamúzeum anyagát, most készülünk egy numiz­matikai kiállításra — foly­tatja Edit. A szeghalmi gimnázium és szakközépiskola KISZ-esei régóta hozzászoktak az ön­állósághoz. Ebben elvi tá­mogatást nyújt nekik a ti­zenéves határozat. Maguk szervezik a politikai to­vábbképzéseket — kitűnő előadókat nyerve meg az ügynek —, s mint mondták, a szórakozási, kulturális le­hetőségeket is maguk te­remtik meg többnyire. — Nálatok sok a kollégis­ta. Nélkülük aligha menné­tek valamire ... — Azért ez nem egészen így van. Sok közös ren­dezvényünk van — fejti ki Edit —, együtt megyünk színházlátogatásokra, ame­lyeknek a kollégium a fő szervezője, kajaktúrákra, együtt csináljuk a farsangot, a klubesteket. Tehát együtt, de külön is dolgozunk. Meg­van ennek a munkamegosz­tásnak már a kialakult rendje. A műsoros estjeink „nyitott ajtók” mellett foly­nak, ami azt jelenti, nem­csak a „pétereseknek” sza­bad a belépés. — Nem az a lényeg, hogy rivalizáljunk — bölcselkedik Auguszta —, hanem, hogy az egységet teremtsük meg mindnyájunk hasznára. — A nyitott ajtókról jut eszembe. Nem éltek kicsit zárt, a várostól különálló életet? — Ugyan, dehogy! — mondja némi méltatlanko­dással Edit. — Jó a kapcso­latunk az általános iskolák­kal, vannak közös rendez­vényeink, dolgoznak ott ifi­vezetőink, támogatjuk az öregek napközi otthonát, együttműködünk az ifjúsági házzal, bázisüzemünkkel, a Csepel Autóval, s kitűnő a kapcsolatunk a Hidasháti Állami Gazdasággal. Mi ősz­szel és nyáron dolgozunk a gazdaságban, ők pedig a ki­rándulásainkhoz buszt ad­nak. — Nagy sikere van — veszi át a szót Judit —, a községnapjainknak. Eddig Füzesgyarmat és Vésztő mu­tatkozott be. Itt voltak a te­lepülés vezetői, fórumon be­szélgethettünk velük, és ki­állítást is rendeztünk e két község életéből. — A Vörös Csillag tsz- től kaptunk egy csomó almát is — csillan fel Attila sze­me. — Meg a vésztői ÁFÉSZ- től kajakot, ajándékba. Tet­szett volna Editet látni! Majdnem elejtette. — Nem vállaltok túl so­kat? — Nem, mert igazodunk a szakközepesek elfoglaltsá­gához — mondja Edit —, az IKB akár szünetben is ösz- sze tud jönni. Még a dolgo­zatírásokra is tekintettel va­gyunk. A munka nem mehet a tanulás rovására. — Nagyon féltem, mikor megválasztottak — toldja meg Attila. — Hogy nem tu­dom majd csinálni. Aztán egyre jobban belejöttem. Hi­szen mindig vannak segítő­társak. Az idei András-na- pon jól sikerült a korteshad­járatunk. Az egész iskolát megmozgattuk. Sok mindenről beszélget­tünk még. Az újfajta tanul­mányi munkáról, a diákok munkáját elismerő Péter András- és Nagy Miklós- díjról. Hogy az önállóság fe­lelősséggel jár. És sok-sok munkával. S hogy jó a kap­csolat a tanár és diák között. Klári szerint elfogadják a diákok véleményét. Augusz­ta a lényeget így fogalmaz­ta meg: — Nem szabad elveszíte­ni a tanárok bizalmát. Tud­nom kell, hogy diák va­gyok, s meg kell adnom a kellő tiszteletet. Csak így lehetünk partnerek. A kép­viseletünket mindig biztosít­ják, s a nevelőink is boldo­gok, ha sikereket érünk el. Ennyi az egész. A KISZ-tanácsadó tanár, Kincses András még meg­toldja e sommás szavakat. — Nálunk lehet a diákok­ra támaszkodni. S talán ta­nulmányi szempontból még nem tudjuk felvenni néhány nagy múltú iskolával a ver­senyt, de hagyományőrző és -teremtő munkánkkal, a gazdag szabadidős-progra­mokkal, a demokratikus, őszinte légkörrel, úgy érez­zük, sikerül szép emlékeket nyújtó négy évet adni gyer­mekeinknek. Ezt a KISZ- életben is fontosnak tartjuk. Ehhez pedig nyitott, min­denre fogékony tantestület és iskolavezetés kell. És olyan lelkes diákok, tanítványok, akikre lehet támaszkodni. Akik miatt — néz rá az öt mosolygós gyerekre — ezt a munkát nem lehet abba­hagyni. B. Sajti Emese HANGSZÓRÓ Hány perc egy élet? “Kilenc. S hozzá hat vers és' Latinovits Zoltán, még Mada­ras József. Együtt: József Attila. Ez a csoda történt a költé­szet hetének húsvét hétfői nyitányán, mert minden összeil­lett. A versek és előadók kiválasztása annyi sok közül. Az életműből pont azok — „Költőnk és kora”, Két dal, Karóval jöttél..., Már réges-rég rájöttem én, Le vagyok győzve, Ars poetica —, amikbőj kiteljesedik a kép; s az a két művész, aki mint egy-egy fele a költőnek, együtt egésszé válik. Hol ez az énje, hol a másik szólalt meg velük és általuk, úgy, ahogy azt olvasás közben is hallani véli az ember. Mert úgy va­gyunk a versolvasással is, mint a regénnyel, vagy színdarab­bal: gondolatban kiosztjuk a szerepeket a szerintünk legal-t kalmasabb színésznek, őt vesszük magunkhoz társnak. S ha ez a képzeletbeli választás találkozik a valósággal, az élmény sokszoros. Mint most is. JVIind a hat verset és előadását külön és hosszan kellene tárgyalni, de kettő és röviden is a teljességre utal. A „Köl­tőnk és kora”, maga .......a világ a táguló űrben lengve...”, a z ember viszonya a mindenséghez. Madaras: a józanu] tű­nődő értelem, s ha érzelem vegyül bele, az nem földi meleg­ség, inkább éteri. Ilyen a szomorúsága is. Belátása: emberi részvét és kozmikus megértés. Az Ars poetica, ez a sokat idézett vers, a lázadás és a szabadságvágy sűrített csodája. József Attila minden alkotása benne van, és ő maga is tel­jesen. Ha valaki, Latinovits méltó hozzá, művészete feléri, rokon lelke szintén. Minden sor az övé is. Ügy is mondta el. Felejthetetlenül. Tanít a táj Az élet, az idő, a történelem. Mindez jellemzi is Cseres Tibor Kossuth-díjas író munkásságát, melyért hetvenedik születésnapján újabb magas kitüntetést kapott az Elnöki Ta­nácstól, s háborús témájú írásai elismeréseként a honvédéin mi miniszter tartalékos őrnaggyá léptette elő. Nem minden­napi eset, de élete, munkája sem az. Mindkettőről az emlé­kekre, és az otthonokra vonatkoztatva beszélgetett az íróval Filippinyi Éva, egy-két barátot is belevonva. Cseres a Szé­kelyföldről származik, a Maros és a Gyergyói-havasok vilá­gából, közgazdasági egyetemet végzett, ezt tartotta szükség gesnek az újságíráshoz, a sajtót pedig az írók előszobájának hitte. Tévedett ugyan, de művei hasznát látták a végzettsé­géből — meg adottságából — fakadó valóságlátásnak. Akár kutató, adatgyűjtő alkatának. Ilyen volt az első perctől kezdve, s bő anyagot nyújtott tálcán a második világháborús személyes tapasztalat, mely előtt és után Békéscsabán volt újságíró. Az utóbbi alkalom­mal a Viharsarok főszerkesztője, s Békés megyei emlékeiből több novella és néhány regény született. Az igazi, nagy si­kert azonban a Hideg napok című írása hozta meg, majd folytatódott a többi történelmi tárgyú kötetével. Otthona, a Visegrád melletti Szentgyörgypuszta a gyermekkori tájat idézi, a Dunára lát és a hegyre néz. Itt viaskodott azzal a hatalmas mennyiségű tényanyaggal, melyből az Én, Kossuth Lajos és a Parázna szobrok készült, s mivei mindent képte­lenség volt felhasználni: prózai újításra szorította. Itt ülte­tett a régiekhez még öt diófát, termésüket, ha nem is zsák­számra, de szeretné megérni. Ha hinni lehetne irodalmi heti-, lapunknak — mely szerint csak hatvanéves (!) —, ez nem probléma .. . Jóból is megárt a sok Óriási az igény — mindenki tudja, mondja — a humorra, a vidámságra. Ha csak percekre is, felejteni akarják az em­berek a napi gondot, nem tetézni. Nevetni jó, nevetni kell, a nevetés egy a jó közérzettel. S ha még ott bujkál a gon­dolat is, annak a bukfence, csattanó poénja váltja ki akár az elemi hahotát, akár a szelíd mosolyt: nagy szolgájatot tett. Mint a Karinthy-színpad sorra, rendre. Csak most egy kis baj volt az arányokkal. Ekkora tömegű viccet, ily hosszan csak egy jó kedvű társaság spontánságában lehet élvezni. Rádióban a kevesebb, több lett volna. Pedig a régi vicclap, a Szabad száj megidézése jó ötlet. A koalíciós idők humora, kisgazdapárti oldalnézetben: különle­gesség, izgató téma. S a számítás az első negyedórában be­vált: csattantak az infláció, a tojásvaluta, a vetkőztetés, pa- namázás, népbíráskodás idejének a viccei. Aztán már inkább a szellemes konferálás — Kaposy Miklós és Farkasházy Ti­vadar dialógusa — kötötte le a figyelmet aktualizáló humo­rával. Azon nevetett a közönség is, a többin tapsolt. Az utol­só tíz perc viszont, amikor a személyre szóló politikai humor került porondra, kiváló volt. A könnyed, éles, találó csipkelő­dés nem kímélte a pártok vezéreit, se más vezető személyeit, s ez minden viccen túltett. Többet mutatott az akkori idők, a negyvenes évek második felének közszelleméből, mint előt­te az ötvenperces vicctömeg, melyhez színészetünk színe'-java jó kedvvel asszisztált. ' v __. Mai műsor KOSSUTH RÁDIÓ 8.20: Tudomány és gyakorlat. 8.50: Kis magyar néprajz. 8.55: Kálmán Imre operettjei­ből. 9.49: Fuvolamuzsika gyerekek­nek. 10.05: íróvá avatnak. 10.35: Ml ez a gyönyörű? (ism.) 10.50: verbunkosok, nóták. 11.29: Felelet, (ism.) 12.45: Törvénykönyv. 13.00: Dalfelvételekből. 13.46: Filmzene. 14.10: A magyar széppróza szá­zadai. (52.) (ism.) 14.25: Operaslágerek. 15.00: A Népzenei Hangos Üjság melléklete. 16.05: MR 10—14. 17.00: .. . hogy jobban menjen a munka. Riport. 17.25: A diadalmas asszony. 18.02: Kritikusok fóruma. 19.15: Sirályok barna csomagoló­papírban. Hangjáték. 20.02: Hegedű- ég zongoramuzsi­ka. 20.35: Puccini: Gianni Schicchi. Vígopera. 21.30: Amiről a világ vitatko­zik. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Haydn: D-dúr vonósné­gyes. 22.45: Kukorica az atommag- gyorsításban. 23.00: Barokk zene. 0.10: Tarjáni Ferenc kürtön ját­szik. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Idősebbek hullámhosszán. 8.50: Tíz perc külpolitika. 9.05—12.00: Napközben. 12.10: A Budapest koncert-fúvós­zenekar játszik. 12.25: Ütikalauz üdülőknek. 12.30: Népi zene. 13.10: A tegnap slágereiből. 14.00: Rádiós és humorista. 14.40: Szórakoztató antikvárium. 16.20: Slágerről slágerre. 17.05: Sportközvetítés. 17.45: ötödik sebesség. 18.30: A Karthago együttes fel- « vételeiből. 18.55: Sportközvetítés. 19.50: Az Állami Népi Együttes énekkara énekel. 20.50: Vásár a vendégért. 21.05: Nemzedékek. 22.00: Böngészde a Zenei Antik­váriumban. 23.20: Gyulai Gaál Ferenc szer­zeményeiből. 24.00—4.30: Éjféltől hajnalig. III. MŰSOR 9.08: Bécsi klasszikus zene. 10.08: Berlioz: Faust elkárhozá­sa. 12.18: Zenekari operarészletek. 13.05: .Szonda. 13.45: Kamarazene. 14.30: A rocktörténet nagy elő­adói. 15.30: A magyar muzsika múlt­jából. 16.00: A Magyar Rádió országos zongoraversenye. Közben: kb. 17.00: Minden létező — valami jel. 17.20: A zongoraverseny közve­títésének folytatása. 18.30: V materinskom jazyku. 19.05: Külföldi tudósoké a szó. 19.20: Az OKISZ Monteverdi ka­marakórusa énekel. 20.00 : Népdalfeldolgozások. 20.27: Magyar zeneszerzők. 21.10: Foglalkozása: basszusgitá­ros. 21.50: Opera-művészlemezek. 22.45: George Adams együttese játszik. SZOLNOKI STÚDIÓ 17.00: Műsorismertetés. Hírek. 17.05: Énekegyüttesek műsorá­ból. 17.15: Bács-Kun napló, (ism.) 17.20: Paul Máriát zenekara ját­szik. 17.30: Zenés autóstop. 18.00—Í8.30: Alföldi krónika. TV, BUDAPEST, I. MŰSOR 9.15: Tévétorna, (ism.) 9.20: Kisiskolások Kubában. 9.50: Delta, (ism.) 10.15: Az isztambuli vonat. IV/2. 11.20: A fényképezés úttörői. VIII/2. (ism.) 11.45: Képújság. 16.25: Hírek. 16.30: A Közönségszolgálat tájé­koztatója. 16.35: Kisfilm. 17.00: Operettdalok, (ism.) 17.35: Képújság. 17.40: Reklám. 17.55: Videoton—Zseljeznyicsar labdarúgó UEFA Kupa mérkőzés. A szünetben: Esti mese. 19.45: Tv-híradó. 20.15: Kék fény. 21.30: Szó — zene — kép. 22.10: Gondolkodó. 22.50: Tv-híradó 3. 23.00: Himnusz. II. MŰSOR 16.50: Képújság. 16.55: Zsebtévé. (ism.) 17.25: Mi és a számítógép. 17.55: Fókusz. 18.35: Nas Ekran. 18.55: Tévé BASIC-tanfolyam. 19.25: A SPYRO GYRA együttes a ,,Pori Jazz 1984” feszti­válon. 20.00: Mocsár Gábor: Illetlenek. 21.10: Tvrhíradó 2. 21.30: Reklám. 21.35: Magyarország—Jugoszlá­via úszóverseny. 22.15: Képújság. BUKAREST 20.00: Tv-híradó. 20.35: Költészet. 20.15: Politikai fórum. 20.45: Képzőművészet. 21.00: Fiatalok a harcban. Foly­tatásos film. 21.50: Tv-híradó. BELGRAD I. MŰSOR 8.35: Tv-naptár. 8.45: Sólymok — sorozat gyer­mekeknek. 9.15: Látogassuk meg Samo- bort. 9.30: Történelmi elbeszélés. 10.00: Pályaválasztás. 10.30: Hírek. 10.35: Művelődési műsor. 12.30: Hírek. 17.00: Magyar nyelvű tv-napló. 17.20: Videooldalak. 17.30: Hírek. 17.35: Tv-naptár. 17.45: Sólymok — sorozat gyer­mekeknek. (ism.) 18.15: A mindennapok humaniz­musa. 18.45: Népi muzsika. 19.15: Rajzfilm. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Sportszerda. 22.15: Tv-napló. II. MŰSOR 18.05: Hírek. 18.30: Zágrábi körkép. 19.00: Emelvény. 19.27: Ma este. 19.30: Tv-napló. 20.00: Játékfilm. 21.45: Tegnap, ma, holnap. 22.00: Hangversenytermekből. SZÍNHÁZ 1985. április 10-én, szerdán 19 órakor Békéscsabán: SZABAD SZEL Békési Ház 14.30 órakor Békéscsabán, a Barnevál kultúrotthonában: GELLERTHEGYI ALMOK 1985. április 11-én, csütörtökön 15 órakor Békéscsabán: Ágacska Nemecsek-bérlet 19 órakor az egri Gárdonyi Gé­za Színházban: FURCSA PAR MOZI Békés Bástya: 4 éK 6-kor: Hó­fehérke és a hét törpe, 8-kor: Filmklub. Békéscsaba Szabad­ság: de. 10, 6 és 8-kor: A le­győzhetetlen Vutang, 4-kor: Su­li-buli. Békéscsaba Terv: Lady Chatterley szeretője. Gyula Er­kel: Erotikus képregény. Gyula Petőfi: 3 és 5-kor: Vera és a férfilátogatók, 7-kor: Filmklub. Orosháza Partizán: fél 4 és fél 6-kor: Emlékeim a régi Peking- ről, fél 8-kor: Lator. Szarvas Táncsics: Szirmok, virágok, ko­szorúk.

Next

/
Oldalképek
Tartalom