Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-06 / 81. szám

NÉPÚJSÁG 1985. április 6., szombat SZÜLŐFÖLDÜNK Ezt látni kell! Az Adria Budapesten Nem keli sem útlevél, sem drága felszerelés, sem az előzetesen elvégzett hosszú búvártréning ahhoz, hogy a tenger alá szálljunk. Ha úgy tetszik, „házhoz jön” a ten­ger, vagyis annak hazánk­hoz legközelebbi tagja, az Adriai. Csupán vonatjegyet keli váltani Budapestig, s ott felkeresni a Fővárosi Ál­lat- és Növénykert nemrégi­ben újra megnyitott tengeri akváriumát. * * * A legfiatalabbja is húsz­harminc éves már, akik még emlékezhetnek a régi akvá­riumra. Hiszen tizenkét évi szünet után nyitották meg újra az elmúlt év augusztu­sában. Ez volt a harmadik megnyitó. A század elején, 1912-ben volt az első (érde­kes talán, hogy e kor volt a hazai akvarisztika első vi­rágkora!), majd 1955-ben a második, amikor is moderni­zálták, átépítették az akvái riumot. Aki megváltja a feltűnően Viaszrózsák: ők is állatok alacsony árú belépőjegyet (külföldön ennek sokszorosa egy-egy jegy!), a pálmaház pincéjében helyet kapott nagy akvárium 27, egyen­ként 1000—6000 literes me­dencéjével állhat szemben. Ebből a nyolc legnagyobb rejti az Adriai-tenger élő­világát. A többiben hazánk, illetve a mérsékelt-konti­nentális éghajlatú európai halfauna kapott helyet. A környezetszennyezés burján­zása miatt is ezek az édes­vízi medencék legalább any- nyira különlegesek, mint a tengervizűek. Nem egy hal­fajt jószerével már csak itt láthat élőben az érdeklődő... De maradjunk a tengeriek­nél! A legnagyobb tengeri me-, dencében a bejárattól balra — minf minden akvárium esetében, itt is ún. biotóp, vagyis a természeti élőhelyet pontosan utánzó környezet­ben — nagy foltos macska­cápák, egy, általában nappal csak farokrészét mutató ter­(A szerző felvételei) metes angolna, a mindig mozgó tüskés rája, vörös és jégvirágos tengeri csillagok, valamint Aiptasie-viaszró- zsák élnek együtt. A meden­ce mellett nyílik az a folyo-. só. ahol a többi hét tengeri medence látható. Nappal csak ritkán, akkor is levegővételre mozdul a hatalmas álcserepes teknős (Caretta caretta). Szomszéd­jában kisebb méretű rokona, a valódi cserepes teknős (Eretmochelys imbricata) már népes társaságot kapott: fölötte-mellette kétgyűrűs sügérek köröznek. A homár (a nagy ollós rák az ínyen­cek csemegéje lehetne) tapo­gatóival csapkod a barátha­lak kis raja között egy szik­ladarab védelmében — kö-: vetkező medence lakójaként. A negyedikben a kígyókarú csillag és a viaszrózsa, lóak- tinia és más tengeri csillagok és rózsák élnek társbérlet­ben a nyálkahalakkal és a remeterákkal. Ez utóbbi már magában is társbérlő, hiszen egy-egy, éppen a méretéhez igazodó csigahéjba rejti védtelen potrohát, s a héjra a védelmét biztosító tengeri rózsát ültet.. . Az ötödik ak­várium lakói a gyűrűs sügé­rek több alfaja, de itt látha­tó a talán közönséges nevű, de ennek ellenére megkapó szépségű és különlegességű csöféreg is néhány fura for-, májú kígyófejű géb („ő” is hal) társaságában. Az ókori római arisztokra­ták ennek a csigafajnak vá­ladékával festették bíborszí­nűre tógájukat, amelynek otthona a hatodik medence lett. A kagylóhéjas aljzaton mászó csigák és az élettelen­nek tűnő más puhatestűek fölött úszkálnak a halak: a nagy fejű pér, az aranysávos durbincs és az írásos sügér. Az utolsó, a hetedik meden­ce bérlői a sziklahalak. Hosz- szasan kell figyelni a sziklás hátteret, amíg észrevesszük egy-egy példányát. A rejtőz­ködés mesterei ők, s egyben a védekezésé is.' A gyanútlan fürdőző, könnyűbúvár, aki hívatlanul és zavaróan lép birodalmukra, könnyen ta­pasztalhatja ezt. A felme­resztett hátúszósugarak tövé­ben méregmirigyek vannak. S a medence legmélyebb ré­szén egy különös szerzet, „aki” rák, csak éppen tenge­ri póknak hívják, nem vélet­lenül. S akinek türelme és jó szeme van, a sziklák üre­geiben észreveheti a lyuka­kat készítő fúrócsigát is. * * * S akiknek figyelmét fel­keltette ez a rövid kis is­mertető és elhatározták a Iá-, togatást, fogadjanak meg né­hány tanácsot. A tengeri állatok döntő hányada éjszakai életet él. Nappai (e napszakot a meg­világítás jelenti) általában rejtekhelyre húzódnak, alig mozognak. Ez azonban nem jelenti a teljes mozdulatlan­ságot. Türelem kell: csak az menjen be ide, akinek 2-3 szabad órája is van. A mozdulatlanságra kész­teti, szinte bénaságba sok­kolja az állatokat minden külső hatás. Ne hagyjuk, hogy ricsajozzanak a gyere­kek, s az ugyancsak felesle­ges, sőt modortalanság is, ha kopogtatunk az üvegen. Hiá­ba 2-4 centiméter vastag az üvegfal, a zavaró hang „be­hallatszik”. S aki többet akar tudni az itt látható ál­latokról, annak figyelmébe ajánlom a neves halbiológus, Pénzes Bethen még a köny­vesboltokban kapható érde­kes könyvét, amelynek cí­me: A közeli tengerek élő­világa. S aki netán kedvet kapott arra, hogy otthonában is berendez egy tengeri ak­váriumot, az elinduláshoz, a fajmeghatározáshoz és gyűj­téshez e kötetből tánácsokat is kaphat. S még egy tapasztalat. Aki behatóbban akarja tanulmá­nyozni az édes- és sósvizek élővilágát, az látogatásra ■ ne a hétvégi tumultusos napokat válassza! (nemesi) Tojáspatkoló Gyulán A talált patkó — mondo­gatják máig is sokan — sze­rencsét hoz. A tojás szerepe a magyar népi hiedelemvi­lágban manapság kevéssé is­mert, holott anyáink, nagy­anyáink még termékeny­ség-varázsló jelleget tulajdo­nítottak neki. A tojás meg­testesítette az újjászületést, a növekedést is .. . S hogyan kerül egymás mellé a tojás és a patkó? Nos, a magyarázat egysze­rű: egykor nagy tekintélyre tett szert az a kovács, aki képes volt a tojás megpat- kolására. A imigyen „fel­öltöztetett”, törékeny jószág aztán a húsvéti hajnalfa dí­sze lett, sőt — úgy mond­ják — elhárította a ron­tást is. Lesz rántotta? Készültem, mint a diák felelés előtt, hiszen — gon­doltam — mégsem állítha­tok be úgy a gyulai Szele- zsán Andráshoz, hogy azt se tudjam, mi fán terem a patkóit tojás. Ö is készült találkozásunk­ra. A szobában, ahol nap mint nap bíbelődik valami­vel, most szerszámokat, to­jásokat tett az asztalra ... Kezdődhet a produkció. Az első tojás — nyugtá­zom magamban kajánul —, lesz még itt rántotténak való, mire elkészülünk. (Té­vedtem. Több tojás nem kel­lett.) Egy acéldróttal meglepő gyorsasággal apró lyukakat fúr a héjon, a ráhelyezett, előre elkészített miniatűr patkó két oldalára. Ezt meg­ismétli a tojás túloldalán — most jön a neheze —, majd miután egy tűvel a bel­ső hártyát felszaggatta, ki­fújja a tojás belsejét. A türelem próbája követ­kezik: a hajlékony szegeket, melyekkel a patkót felerősí­ti, alig látni, oly vékonyak. Csipesszel segíti útjukat. Közben mesél. Életéről, kedvteléséről, s a tojáspat- kolásról . .. „Viktoria” „Apám is amolyan ezer­mesterféle volt, soha nem tétlenkedett. Én is mindig dolgozgatok valamin. Nagy szenvedélyem a hajómodel­lezés. A család már meg­szokta, elnézi nekem. Per­sze, ha fúrok, faragok, vi­gyáznom kell a rendre. Amíg nem tudtam a mű­helyt fűteni, egy ócska, nagy ballonkabátot terítettem le a szobában, arra szemetel­tem. Hogy most min dolgozok? A „Viktórián”. Ez egy 1700- as években készült angol hajó, melynek tervrajzát ka­rácsonykor kaptam meg a történelmi hajóklubtól. El­telik egy-két esztendő, mire elkészül! Szerencsére, már szerszámokkal, gépekkel el vagyok látva. Vettem, cse­réltem őket. Van fűrészgé­pem, amivel .a gyufaszálat is ötfelé tudom hasítani... Már gyerekkoromban ér­dekelt minden, amihez kéz­ügyesség és türelem kellett. Jó hasznát vettem ennek a házépítésnél. Nemigen kel­lett mestert hívni, szinte mindent magam csináltam. Hogy mikor kezdtem tojást patkolni? Ügy két éve a té­vében láttam egy idős mes­tert, aki 56 patkót rakott egy tojásra. Nekem se kel­lett több, nekiláttam, hátha sikerül. Nem mondom, kez­detben több tojás látta ká­rát, mire megdöntöttem a rekordot. A szeggel volt leg­több bajom. Kipróbáltam én az ólomtól kezdve mindent, de vagy tört, vagy nem haj­lott. Aztán a rézzel boldo­gultam. Az eredmény? El­készült a tojás 1092 furat­tal, 91 patkóval. Azt egy újságban olvas­tam, hogy régen rontás el­len használták ezt a tojást. Én csak úgy, hobbiból ké­szítem.. Húsvétra majd kap­nak a gyerekek, meg a ha­verok ... Elűzi a rontást! A patkó körül közben át­fűzi a pöttömnyi szegeket, mind a hatot. Meghúzza, rá­hajlítja egyenként. Laka­tosmunkához idomult, erős ujjai meglepő szelídséggel tartják a törékeny tojást. S kezdi újra, a másik ol­dalon: patkó, szegek, rá- hajlítás... Élűzi a rontást... — mondták régen a patkóit to­jásra. S ha ebben már nem is hiszünk, abban biztosak lehetünk: Szelezsán And­rásnak kitartást, sikerél­ményt, másoknak — akik kapják — örömet nyújt. Nagy Agnes Fotó: Béla qttó Benedek Péter uszódi emlékháza A Kalocsa környéki Úszó­don egy múlt században épült parasztbarokk gazda­ház nemrég új feladatot ka­pott. A községi tanács ad­dig serénykedett, amíg si­került megszereznie azt a pénzt, amellyel helyreállít­hatták a műemlék jellegű épületet. A helység szülöttje, a 95. évében járó Benedek Péter parasztfestő munkás­ságát mutatják be benne. Az oszlopos tornácú ház tisztaszobájában egy ideig az eredeti alkotásokban gyö­nyörködhettek a látogatók, amelyeket a Nemzeti Galé­ria, a ceglédi Kossuth Mú­zeum és több magángyűjtő adott kölcsön erre az alka­lomra. A látvány felidézte a századforduló uszódi életének emlékeit; a máig élő színes népviseletet, az egykori fa­lusi mulatságokat, lakodal­makat, a vasárnap délutáni korzózást, a mosóasszonyo­kat a Dunán, a kofahajót, az uszódi esperes meg a bíró alakját, utcák, baromfiudva­rok valamikori képét. Azóta a féltve őrzött vász­nak, akvarellek visszakerül­tek a közgyűjteményekbe és a magángyűjtők otthonaiba. A falakat most a színes rep­rodukciók töltik be. A kö­zépső helyiségben Tóth Ist­ván Balázs Béla-díjas fotó­művész Benedek Péterről készített felvételei kaptak he­lyet, aki egyébként a Bene- dek-emlékház létrehozásán és berendezésén sokat mun­kálkodott. A harmadik szo­ba népművészeti vándorki­állítások fogadóhelyéül szol­gál; faragók, takácsok, fa­zekasok, bőrösök, hímző­asszonyok remekei vendé­geskedhetnek majd ott. Be­nedek Péter házát szeretnék Benedek Péter idegenforgalmi látvánnyá is tenni. A négy elemit végzett, napszámosként festegető Be­nedek Pétert nem volt elég egyszer felfedezni, pedig 1923-ban, első budapesti ki­állításán Az Est-lapokban és a Nyugatban nem kisebb írók méltatták, mint Szabó Lőrinc, Móricz Zsigmond, Lyka Károly, Tersánszky J. Jenő. Néhány évvel később a bécsi Burg múzeumlátogató közönsége ünnepelte lírai bájú, finom humohi alkotá­sait, de sohasem tudott meg­élni művészetéből. 1949-ben Cegléden kapott egy ONCSA-házat a város szélén, de ő még mindig uszódi emlékeiből élt, s amíg elhatalmasodó szem- betegsége az ecsetet le nem tetette <vele, mindvégig szü­lőfaluja ismerős: arcait, ut­cáit, régi élményeit vitte a vászonra, öreg korára lett csak osztályrésze a méltó megbecsülés. Előbb a Nép­művészet mestere címet kap­ta meg, majd a Munka Ér­demrend arany fokozatát. Kilenévenedik születésnapjá­ra a ceglédi Kossuth Múze­umban — az intézmény tu­lajdonában levő értékes anyagból — nyílt meg állan­dó kiállítása. Benedek Péter, ha szemé­lyesen nem is mehetett már haza Úszódra, élete mun­káját küldte el. Ezentúl nemcsak a budai várban, a ceglédi múzeumban, és a kecskeméti naiv művészek múzeumában láthatók képei. Az életmű hazaérkezett. Török Péter A Benedek-emlékház Úszódon

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom