Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-24 / 95. szám

1985. április 24., szerda ############################################| | „Szorosabbra fogni az egviittműködést” 1 eae... 11 mMNWMfMMMINMMflMMNMNMffMM Április 22-én futballmeccs volt Eleken. A gyulai Al­föld tudósítása szerint: „A rossz idő és csúszós talajú pálya ellenére is igen szép játékot mutatott a Józsefvá­ros csapata, a kissé csapko- dóan játszó elekiek ellen. Az első félidőben nagy kapus­hibából az elekiek Heilinger révén vezetéshez jutottak. A második félidőben Kertes II. két góljával vezetéshez jutott' a gyulai csapat. A 40. percben Kukla, az elekiek középcsatára 2:2-re javítot­ta az eredfhényt.” Keményebb dolgokról esett szó a gádorosi nemzeti bi­zottság ülésén: „Minden ál­lattulajdonos jelenjen meg a községházán ekével, fo­gattal, és egyöntetűen terü­letre lesznek rendelve, _ ter­mészetesen díjazásért, és nem közösen dolgozva, de felügyelet alatt kell dolgoz­ni. Legelsősorban a volt gazdaságok területén kell felszántani a még felszán- tatlan területet, azután lesz­nek kirendelve egyes dűlők­re. Aki nem jelenik meg, attól az igásállat el lesz ko­bozva. A rendőrség lesz hi­vatva a határozatnak ér­vényt szerezni.” Hasonló hangnemben do­boltak Mezőberényben: „A Vörös Hadsereg élelmezésé­re e hó 27-ig beszállítandó búza és tengeriből a búza- mennyiség már befolyt. A 10 vagon tengerinek azonban még csak az egyötöde van bent. Figyelmezteti az elöl­járóság a lakosságot, hogy tengerifeleslegét adja le, mert ellenkező esetben a fö­lös mennyiség elkobzás alá fog kerülni... Mindazok­nak, akik rizsaratási mun­kálatokban részt vettek, az orosz katonai parancsnokság által kiutalt munkadíjat a község kifizeti.” Idillikus helyzetet fest a Szabad Nép április 24-i szá­mának „színes” tudósítása: „Földet osztottak Puszta- ecsegen. Föld jutott min­denkinek bőven, de nem volt igavonó állat, nem tud­tak szántani. Ásóval, kapá­val estek a földnek — nem győzték, öten-hatan húztak egy-egy ekét, de a zsíros, fekete föld fogta a vasat. Álltak tanácstalanul a szárí­tatlan földön. A poros or­szágúton egy teherautó tűnt fel, majd lassan letért a fel­vágott dűlőútra, és megállt az emberek közt. Egy MÁ- VAG-traktor volt az autón, üzemanyag, és néhány fiatal ember. Legurították a hor­dókat, leeresztették a trak­tort, aztán az egyik megkér­dezte: Kelle- szántani, em­berek? Fél óra múlva a fa­lu földosztó bizottságánál aláírtak egy termelési szer­ződést — a budapesti MÁ- VAG munkásai felszántják traktorjukkal a földet, Pusz- taecseg új gazdái pedig fölös terményeiket a MÁVAG munkásainak adják el.” Az április 23-án meg­alakult Sarkadi Földműves­szövetkezet alapszabályá­ban egyebeken kívül ezt ol­vashatjuk: „1. A Sarkadi Földmíves Szövetkezet cél­ja, hogy a tagok egyéni mun­kálkodásának, tulajdonjo­gának, és önálló gazdálko­dásának fenntartása mellett a szabad társulás lehetőségei alapján tagjai eredményes gazdálkodását a kölcsönös­ség, és közös ügyvitel alap­ján elősegítse, valamint tag­jai egyéb gazdasági, szociá­lis és kulturális érdekeit ápolja. 2. Az 1. §-ban fel­soroltak megvalósítása ér­dekében, amennyiben arra lehetőség van, a szövetkezet az alapítással egy időben fel­állítja a szövetkezet kereté­ben, a csatolt működési sza­bályok alapján, az üzemi (tanya) központot, gépállo­mást és az őstermelő cso­portot. E szakcsoportok a szövetkezet fennállásának tartama alatt meg nem szün­tethetők.” Négy nappal később a Magyar Kommunista Párt és a szociáldemokrata párt nyílt levélben fordult az alapszervezetekhez és a párt­tagsághoz (a levelet az Orosházi Hírek is . közölte): „Mindenütt, ahol kommu­nisták és szociáldemokraták együtt harcolnak, a városi közgyűléseken, és a községi képviselőtestületekben, a nemzeti bizottságokban, a gyárak üzemi bizottságai­ban, a földigénylők között, az igazoló bizottságokban, az eddiginél szorosabbra kell fogni az együttműkö­dést. El kell kerülni min­den eszközzel azt, hogy az ilyen testületekben a két munkáspárt bármilyen kér­désben is szembekerülhes­sen egymással. Ne forduljon elő az, hogy az egyik, vagy másik párt a fiatal demokrá­cia szerveibe beszivárgott, vagy arra kívülről ható reak­ciós erőkkel szavazzon, vagy annak útját egyengesse. A reakció számára nincs biz­tatóbb látvány, mint az, amikor a két munkáspárt képviselői egymás ellen sza­vaznak. Ezt minden körül­mények között el kell ke­rülni. Gondoskodni kell ar­ról, hogy a közgyűlések, vagy bizottsági ülések előtt a két párt képviselői ott is előre megállapodjanak a fontosabb kérdésekre vo­natkozólag, ahol nincs ál­landó összekötő bizottságuk, s így biztosítsák a kommu­nisták és a szociáldemokra­ták egységes fellépését.” Időközben az ország ké­szülődni kezdett május el­seje megünneplésére. A ke­reskedelem- és közlekedés- ügyi miniszter elrendelte: „Magyarország teljes felsza­badulása napjának emléke­zetére május 1-én a Had­vezér-sorozat .. . egyes, va­lamint kiegészítő értékei­nek felülnyomásával előál­lított 100 000 sorozat emlék­bélyeget bocsátók forgalom­ba. 50 000 sorozat sárga, 50 000 sorozat pedig világos­kék alapnyomásszerű színe­zéssel van elátva. A piros színű felülnyomás szövege: »Felszabadulás (körívben) — 1945. április 4.«, amely az értéket jelző számmal, s a fillér, illetőleg pengő szó­val négy sorban van elhe­lyezve ... A bélyegek 1945. május 1-től bárhova szóló postai küldemények bér- mentesítésére felhasználha­tók.” A „békeidőket” idézte egy másik rendelet: „Az 1944. október 2-ával bevezetett közép-európai időszámítás helyében az 1945. évi május hó 1. napján, éjjel 23 óra­kor a jelen rendelettel meg­állapított nyári időszámítás lép. Ennélfogva az említett időpontban az órákat egy órával előre kell igazítani. Ehhez képest az ' 1945. évi május hó 1. napjának 23 órá­ja 24 óra lesz.” S e gondolatokkal járult hozzá az ünnepre való elő­készületekhez az Alföld áp­rilis 29-én: „Ha a. szocializ­mus cselekvő okosság — írta dr. Blanár László a lapban —, akkor a fasizmus a cse­lekvő butaság, s nincs ször­nyűbb a tevékeny ostoba­ságnál, mondja Goethe, aki, ha feltámadna a sírjából, s látná, mit csináltak hitleri butaságtól megtébolyodott utódai, megtagadná azt is, hogy ennek a népnek a szü­lötte volt... Felszabadul az emberiség a lidércnyomás alól, diadalát üli az új mun­kaerkölcs, amelynek segítsé­gével elérkezik az ember a szükségszerűség nyomorúsá­gából a szabadság birodal­mába.” Képviselőjelöltjeink Békés megye 1-es számú országgyűlési választókerüle­tében, Békéscsabán az I., II., IV. és VI. kerületben két országgyűlési képviselőt, Szarvas Andrásnét és Kurgyis Andrásnét jelölték a választópolgárok a június 8-án megválasztásra kerülő országgyűlési képviselők jelölő listájára. Szarvas Andrásné Nyakában munkaeszköze, a centiméter. Sietősen lekap­ja, hellyel kínál. Szarvas Andrásné a békéscsabai Uni- con Vállalat minőségellenőr­ző csoportvezetője. — Sok hozzám hasonló munkásasszony van ebben a városban — szól —, ezért is nagy boldogság számomra már a jelölés is. Szarvasné, Julika 12 éve­sen maradt árván, két idő­sebb bátyjával. Korán mun­kába állt Kamuton, majd 16 évesen a békéscsabai Férfi- fehérnemű-gyárban jelent­kezett dolgozni. „A gyár fej­lődése határozta meg az én életemet is” — emlékezijc. — Kitanultam a férfi-, majd a női szabó szakmát, meg­szereztem a meó-vizsgához szükséges képesítést. Tanya­si parasztlányból csak állan­dó tanulással, közösségi munkával válhattam gyári munkásnővé. A tipikusan női gyárban nagy hangsúlyt fordítanak a nőpolitikái határozatok vég­rehajtására, a nők életének, munkakörülményeinek tá­mogatására. „Az asszonyok többsége jól érzi itt magát, s alapszervezeti párttitkár­ként is mondhatom, hogy ezt a jó .női kollektívát ösz- sze lehet tartani.” Amikor a magánéletéről beszélünk, szomorúság és mosoly is bujkál a szája sar­kán. A férjét két infarktus kényszerítette nyugdíjba, két lányuk nevelése, tanítta­tása így nem kis anyagi megpróbáltatás volt a csa­ládnak. — A közéleti fel­adatokat csak a férjem se­gítségével tudtam és tudom vállalni — állítja határozot­tan. — De együtt a család; a gyerekek, az unokák fe­ledtetik velünk a fáradtságot. Hogy mit kellene intéznie a megválasztott képviselőnek, bárki is lesz az? — sokat gondolkodtam már ezen. Szeretem a fiatalokat, meg­győződésem, hogy nagy se­gítséget kell adnunk lakás­hoz jutásukhoz. Gondoskod­ni szükséges a könnyűipar­ban dolgozó nők közép- és felsőfokú szakmai képzésé-' ről, lehetőleg a városban. Jó lenne elérni, hogy Békés megye és Békéscsaba leg­fontosabb fejlesztési igényei teljesüljenek. Olyan szorgal­mas emberek laknak errefe­lé, akik minden segítséget megérdemelnek. Kurgyis Andrásné Feltűnt, amikor a jelölő gyűlés utáni pillanatokban Kurgyis Andrásné hatalmas sóhajjal könnyebbült a fe­szültségtől. — Tagadhatatlanul izgul az ember, hiszen ez szá­momra annyira új helyzet volt — bizonyítja, s még visszagondolva is belepirul az arca. — Ha talán lesz folytatása, megfelelek-e az elvárásoknak? Ha nem vá­lasztanak meg, akkor sem érzek törést az életemben, hiszen oly sok társadalmi, közéleti feladatom van még. Magáról nemigen szeret beszélni, a munkájáról vi­szont igen. Sok a jó kollégá­ja, barátja a békéscsabai Kner Nyomdában, ahol fényszedő. Lelkesen beszél a kiadványokról, a szép cím­kékről, amelyek létrejötté­hez az ő szakmai ténykedé­se is hozzájárul. — Nálunk a dolgozók fele nő, s úgy érzem, megfelelő­en értékelnek ^bennünket a vezetőink gazdasági és tár­sadalmi területen is. Sok a középszintű női vezető az üzemben, de helyet kapunk a felsőbb posztokon is. A nőpolitikái határozatokat a legkisebb döntések hozatalá­nál is figyelembe veszik. Kurgyisné, Katika Mező- megyeren, Békéscsaba jelen­legi VII. kerületében élt 23 évig, onnan költözött az V. kerületbe, Erzsébethelyre. Mindenhol jólesik szót vál­tania régi és új ismerősök­kel, az emberek pedig szíve­sen mondják neki örömei­ket, gondjaikat. A másokkal való törődés fontos szerepet kapott az életében, mozgal­mi munkájában. Pártalap- szervezetében nőfelelős, és harmadik ciklusban tagja a megyei' .pártbizottságnak. Ál­landó tanulás, közéletiség jellemezte a pályáját. „Ter­mészetesen ez egyedül, a fér­jem nélkül nem ment volna — mondja. Ha a választó- polgárok az én személyem mellett döntenek, tudom, nem lesz könnyű dolgom. Nagy ígéretekről nem beszé­lek, csak a valóságos lehe­tőségekkel tudunk gazdál­kodni. A magam tudása bi­zonyos, hogy nem lesz elég a feladatok ellátásához, csak másokkal együtt, közösen boldogulhatunk. Bede Zsóka Fotó: Fazekas László Munkavédelmi ellenőrzés Egy este a téglagyárban A Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat békés­csabai III. és IV. sz. gyárá­nak a bejáratánál egy pla­kát tűnik az ember szemé-- be. Két szép, mosolygós kis­lány mondja: „Apu, anyu, hazavárunk!” Ne érjen senkit baleset! Mindenkit hazavárnak. A munkavédelmi előírások be­tartásával ^ baj elkerülhető. A rendetlenség, a hanyagság, a mulasztás, vagy a hozzá nem értés, súlyos következ­ményekkel járhat. Ennek megelőzésére tart esti ellen­őrzést a IV. sz. téglagyár­ban a Békés megyei Mun­kavédelmi Felügyelőség két munkatársa, Vágréti László és Mérai István felügyelő. A délutáni műszak veze­tője Maulis János művezető. Vágréti László első kérdése hozzá: — Miből lehet megállapí­tani, hogy hányán és kik vannak most a gyárban? — A létszámnaplóból — hangzik a válasz, s be is mutatja a naplót. Ebből ki­tűnik, hogy a termelésben tizenhármán dolgoznak, egy villanyszerelő pedig mint üzemfenntartó teljesít szol­gálatot. — Ha valamilyen rend­kívüli esemény. történik, kit értesít? — Csak a portás útján van rá lehetőség. Neki telefoná­lok, hogy hívja fel a gyár­vezetőt, az üzemvezetőt, vagy a termelési főmérnö­köt. A próba alapján kiderül, hogy a portásnak a telefon­könyvben kell keresgélnie a számokat, mert máshol nin­csenek feltüntetve. Végül is 12 percig várunk, amíg a vállalat műszaki igazgatójá­val sikerül kapcsolatot te­remteni. A tmk-műhelyben Búzás Csaba lakatostól a szerszám­táskát kérik. Vágréti László megnézi, rendben találja. Az egyéni védőfelszerelést is. A hegesztőtranszformátor csat­lakozója azonban rossz, bal­esetveszélyes. Mérai István mindjárt közli.Maulis Já­nossal, hogy a transzformá­tor használatát felfüggeszti. Az intézkedés addig érvé­nyes, amíg a csatlakozót ki nem javítják. — Milyen panaszuk van? — fordul Vágréti László Bú­zás Csabához, és a vele együtt -dolgozó Drenkovics József géplakatoshoz. Drenkovics Józsefet nem kell unszolni. Máris mond­ja: — Rendkívül nehéz a mű­szárítóba bejutni. Bent pe­dig 60 fokos a hőség, és né­ha egy, másfél órát kell dol­gozni. Kibírhatatlan. Mérai István megígéri, hogy javasolni -fogja a válla­latnak: valamilyen műszaki megoldással változtasson a helyzeten. Karlovszki Andrásné tö­rékeny asszony. Valamikor téglalerakóként dolgozott, ami igen nehéz fizikai mun­ka. Most pultkezelő. A szalagon torlódik a szá­raz tégla. Elekes Lajos la­katos már jön is, hogy ki­javítsa a hibát. Karlovszki Andrásné egy gombnyomás­sal leállítja a gépet, és megy segíteni. — Nem fél, hogy közben valaki elindítja? — kérde­zem. Megnyugtat: — Kétszeres biztonság van. Míg a javítás tart, a fotocella megakadályozza, hogy a gép működésbe lép­jen. Balázs János valamikor a békéscsabai 2. számú gyár­ban égető volt. Most egy légkondicionált szobában le­vő vezérlőpultnál irányítja a szárítást és az égetést. Hogy megfeleljen a követelmé­nyeknek, meg kellett ismer- nié a termelés egész folya­matát. Nézem a tenyerét, elég kérgesnek látszik. — Csak nem itt lett ilyen? — mondom neki tettetett csodálkozással, mert tudom, hogy a munkája nagy fi­gyelmet és hozzáértést kí­ván, de egy-egy műszakban csak néhány gombot kell megnyomnia. — Nem, nem — szabad­kozik. — Otthon lett kérges a tenyerem. Amióta a vezér­lőpultnál dolgozom, nagyon jólesik a kerti munka. Né­ha egy kis gyaloglás is. Novák György tolópadke- zelő. — Nagyon szép rend van a portáján — dicséri meg Vágréti László. — Váltva dolgozom Illés Mihállyal, és mind a ketten szeretjük a rendet. Amikor Baukó Mihály, a vállalat igazgatója erre jár, azt szok­ta mondani: „Ez igen! Ide mindig szívesen jövök.” A rend a baleset megelő­zésének alapkövetelménye. Az árukiadó helyiség egy­úttal elsősegélynyújtó hely is. Az elsősegélynyújtó doboz­ban az előírt kötszer meg­található. » Hamarosan vége a mű­szaknak. Az esti munkavé­delmi ellenőrzés is befejező­dik. Mérai István és Vágréti László elégedetten állapítja meg, hogy a termelés szer­vezett, jó a munkavédelmi helyzet, rend és fegyelem van a gyárban. A vélemé­nyüket kifejezésre is juttat­ják, és elismerésben részesí­tik a műszakvezetőt, Maulis Jánost. Pásztor Béla Hosszú téli szünet után újra megnyitotta kapuit az Ópuszta­szeri Nemzeti Történeti Emlékpark. Képünkön: a szentesi ta­nya melléképületei az emlékpark skanzenjében (MTI-fotó: Tóth Béla — KS) Vége a Vimnek Elmúlt, odavan. Lassú kimúlását alig lehetett észrevenni, csak akkor tűnt fel, hogy a konyhák e szerény, ám hasznos tündére nincs, amikor se itt, se ott, sehol és végképp nem volt kapható. Nem önként távozott, küldték. Neki jó volt, hogy minden cifraság nélkül tette a dolgát a lábasok, fazekak birodalmában, § megnyug tató a puszta tudat, hogy szükség van rá. A háziasszonyok sem ki vánták vesztét, miért is tették volna, mikor senki se ellensége ma­gának: a vim pontosan megfelelt a célnak, s ennek fejében nem kívánt sokat, nem terhelte túl a pénztárcákat. Igen, ha valamire, a jó öreg vimre elmondható: olcsó és jó. Volt. Kiváló tulajdonsá­gok, immár múlt időben. Ez lett a vesztünk? Mind a kettőnk veszte... ? Nagyon valószínű. Mert az utód már puccos, drága, dáma. Nem is egy. Az egyik háromszorosba, a másik ennek is a duplájába ke­rül. De egyik se jobb. Csak annak, aki gyártja. V. M. Danlss Győző

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom