Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-20 / 92. szám
NÉPÚJSÁG 2985;_április_20;j_s2omba^ Befejeződött az országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) gazdasági tervezéstől azt igénylik, hogy jobban, megalapozottabban vegye figyelembe a gazdasághoz szorosan kapcsolódó társadalmi folyamatokat. A második kérdéskörben kiemelendő javaslatok arra irányulnak, hogy a tervezésben növekedjen a tanácsok, a gazdálkodó szervezetek önállósága, felelőssége. Az új rendelkezések a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztéséhez igazodva állapítják meg a tanácsok, a vállalatok és a szövetkezetek tervkészítési feladatait, továbbá e szervezetek tervezőmunkájának a népgazdasági tervezéssel való kapcsolatát. Az új szövegezés az eddiginél egyértelműbbé teszi, hogy az önállóan gazdálkodó szervezel tek tervezőmunkája közvetlenül nem része a népgazdasági tervnek. A törvény módosítása azt célozza, hogy az önálló tanácsi és a vállalati tervezés a jövőben még inkább a saját feladatok kijelölésére és végrehajtásuk feltételeinek kidolgozására irányuljon. Az említetteken kívül néhány más módosítást is javasolunk. Ezek elsősorban a tervezés gyakorlatának továbbfejlesztésére irányulnak, mint például tervezési változatok készítése, a tern vezés folyamatossá tétele, a folyamatos gazdaságirányítással való összehangolása. Faluvégi Lajos végezetül a Minisztertanács nevében kérte, hogy a törvényjavaslatot — miként azt az illetékes bizottságok állásfoglalása is megerősítette — az országgyűlés változtatás nélkül fogadja el. Ezután — mivel a törvényjavaslathoz hozzászólásra senki nem jelentkezett — határozathozatal következett: az országgyűlés a nép- gazdasági tervezésről szóló 1972. évi VII. törvény módosításáról és egységes szövegéről szóló törvényjavaslatot egyhangúlag elfogadta. Napirend szerint következett a tanácsi gazdasági irányítási rendszer korszerűsítésével összefüggésben az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény módosításáról, valamint a tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény módosításáról szóló törvény- javaslat együttes tárgyalása. Hetényi István pénzügyminiszter a kormány nevében előterjesztette a két törvény módosítására irányuló javaslatot. Elismerve a tanácsok eddigi eredményes munkáját a társadalmi élet szervezésében, a társadalmi demokratizálódás és a gazi daságirányítás fejlődése egyaránt megköveteli, hogy új szakaszt nyissunk a tanácsi gazdálkodásban — mondotta. — Célunk az, hogy a helyi és megyei tanácsok növekvő feladataikat még inkább a helyi lehetőségek és igények alapján, azokat önállóan mérlegelve oldják* meg. A tanácsi gazdálkodás fejlesztése igényli az állami pénzügyekről szóló törvény módosítását is. Űj módon kell szabályozni a tanácsok bevételi és kiadási lehetőségeit, jogosultságait és kapcsolatukat az állami költség- vetéssel. Az előterjesztett javaslatok alapgondolataként a miniszter kiemelte: — Lényegesen javítsuk a helyi önállóság anyagi hátterét. A jövőben döntően a helyi tanácsok rendelkezzenek a működési és fejlesztési eszközökkel, és a kiadások nagyobb részét normatív juttatások, pályázati úton elnyerhető céltámogatások és a helyi bevételek fedezzék együttesen. Szűnjön meg a tanácsi gazdálkodással kapcsolatos központi kötöttségek minél nagyobb része. Az egyik teendőnk, hogy a tanácsok bevételei és kiadásai szorosabb összefüggésbe kerüljenek. A biztonságos gazdálkodást szolgálja az úgynevezett szabályozott bevételek növekvő súlya és e bevételek megállapításának módja. Ezt szolgálja az is, hogy a tervezés keretében kialakított kiadási előirányzatok, igények figyelembevételével kerül megállapításra az állami támogatás. A helyi gazdálkodás hatóköre növekszik és csökken a megyék közvetlen elosztó szerepe. A helyi tanácsnak jutó állami támogatás növekvő részét objektív feltételek alapján osztják el. Megszűnik a tanácsok költségvetésének eddig több alapra történő elkülönítése, és csökkenni fog a költségvetési kötöttségek, az úgynevezett kötelező elő-» irányzatok száma. A tanácsoknak nyújtott állami támogatás megállapítása, illetve esetleges módosítása az országgyűlés hatáskörébe tartozik. A Minisztertanács tájékoztatni köteles az országgyűlést, ha szükség esetén korlátozni kívánja a tanácsot megillető jogot a többletbevételekkel, marad-, ványokkal való gazdálkodásban. A tanácsi gazdálkodás fokozódó önállósága azt is maga után vonja, hogy a tanácsok költségvetései a jövőben nem szerepelnek az állami költségvetésben, hanem csupán az állami támogatások rovatával kapcsolódnak ehhez. A tanácsok lehetőséget kapnak gazdasági társulásokban való részvételre, pénzeszközeiket más tanácsoknak átengedhetik. A jövőben az alap- és középfokú lakossági infrastrukturális ellátás fejlesztése, valamint az ilyen létesítmények fenntartása, létrehozása — hacsak jogszabály másképp nem rendelkezik — általában a helyi tanács feladata lesz. Reálisan számolni kell azzal, hogy a jogi rendelkezést követően a gazdasági lehetőségek — jogosultságok csak bizonyos fokozatossággal terjedhetnek ki. Így például a tanácsi bevételek és kiadások szabályozásakor figyelembe kell venni a jelen tervidőszakról áthúzódó kötöttségeket, kötelezettségeket. — A módosított törvények társadalmi hatásai véleményünk szerint érdemi hozzájárulást jelentenek majd az MSZMP XIII. kongresszusán kitűzött, nemzeti programmá vált célok teljesítéséhez — mondta a pénzügyminiszter, és kérte, hogy a beterjesztett törvényjavaslatokat az országgyűlés fogadja el. Mivel a törvényjavaslatokhoz hozzászólásra senki sem jelentkezett, határozathozatalra került sor. Először az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény módosításáról készült törvényjavaslatot egyhangúlag elfogadták a képviselők. Ezután a jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint a terv- és költségvetési bizottságnak a tanácstörvény módosításához beterjesztett további módosító indítványát, majd a tanácsokról szóló 1971. évi I, törvény módosításának törvényjavaslatát általánosságban és — a már megszavazott módosításokkal — részleteiben is egyhangúlag elfogadta az országgyűlés. Az elfogadott napirendnek megfelelően ezután Várkonyi Péter külügyminiszter emelkedett szólásra, hogy felhatalmazást kérjen az országgyűléstől a Varsói Szerződés hatálya meghosszabbításáról szóló okmány aláírására. Elöljáróban emlékeztetett arra: harminc évvel ezelőtt, 1955. május 14-én nyolc európai szocialista ország vezető képviselői Varsóban aláírták azt az okmányt, mely létrehozta államaik politikai védelmi szervezetét, a Varsói Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Szerződést. — Erre a lépésre azt követően került sor, hogy a nyugati hatalmak 1949-ben létrehozták az Észak-atlanti Szövetséget; felfegyverezték Nyugat-Németországot, majd bevonták a NATO-ba. Ezzel nyilvánvalóvá vált, hogy elutasították a Szovjetuniónak a kollektív európai biztonsági rendszer megteremtésére irányuló erőfeszítéseit és a hidegháború útjára léptek. Az európai szocialista országok a fenyegető veszélyekkel szemben saját politikai védelmi szervezetük létrehozására kényszerültek. A Varsói Szerződés az eszmék, az alapvető célok és érdekek közössége alapján önkéntesen társult szuverénszocialista államok olyan politikai védelmi szövetsége, amely egyetlen más ország ellen sem irányul. Maga a Szerződés tartalmazza azt is, hogy a szövetség megszűnik, ha létrejön a kollektív európai biztonsági rendszer. Sajnos ezt mindeddig nem sikerült elérni. A Varsói Szerződés szinte kezdettől fogva hirdeti, hogy kész a NATO- val egyidőben megszüntetni szervezetét és működését. Ez a szándék sem talált viszonzásra a NATO részéről, sőt az imperializmus szélsőséges köreinek politikája miatt kedvezőtlenül alakul a világ- helyzet, fokozódik a fegyverkezési hajsza, növekednek a békét fenyegető veszélyek.. A Varsó Szerződés tagállamai a szervezet megalakítása óta következetesen síkraszáll a békéért, a nemzetközi biztonságért. Nem törekedtek és ma sem törekszenek egyoldalú előnyökre, erőfölényre, hanem az egyenlőségen, az egyenlő biztonságon, az egyKépviselőink a szünetben Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter társaságában Sarlós István és Lázár György az ülésteremben más jogos biztonsági érdekeinek figyelembevételén alapuló, építő jellegű kapcsolatok fejlesztésén munkálkodnak. Kitartó küzdelmet folytattak és folytatnak az európai biztonság megerősítése és az együttműködés fejlesztése érdekében. Emlékeztetni kívánok arra; hogy a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének 1969-ben fővárosunkban elfogadott „Budapesti Felhívása” nyomán kezdődött meg a Helsinki értekezlet közvetlen előkészítése. A harmincöt ország történelmi jelentőségű helsinki tanácskozását követően a Varsói Szerződés tagállamai komoly erőfeszítéseket tettek együttesen és külön-külön is annak érdekében, hogy a politikai enyhülés a katonai területre is kiterjedjen. Nem rajtuk múlt, hogy ezek nem hozták meg a békeszerető népek által joggal várt eredményeket. A Varsói Szerződés tagállamai nagy felelősséggel foglalkoztak az utóbbi néhány év során a világhelyzetben bekövetkezett változásokkal. A szélsőséges imperialista próbálkozásokkal szemben konstruktív és józan álláspontra helyezkedtek: következetesen fellépnek a fegyverkezési verseny ellen, ugyanakkor nem engedik meg a két világrendszer között történelmileg kialakult katonai erőegyensúly megbontását. Mindent megtesznek, hogy az erőegyensúlyt a fegyverzetek lehető legalacsonyabb szintjén biztosítsák. Közös meggyőződésünk, hogy a vitás nemzetközi kérdéseket tárgyalások útján kell megoldani, s a békés egymás mellett élésnek nincs ésszerű alternatívája. A Varsói Szerződés javasolta az Észak-atlanti Szövetségnek, hogy kössenek szerződést az erőszak alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenntartásáról. Kezdeményezte Európa vegyifegyver- mentesítését, továbbá a katonai költségvetések kölcsönös csökkentését. Ez csak néhány, a Varsói Szerződés legutóbbi években tett mintegy harminc olyan javaslata közül, amelyekre a NATO mindeddig érdemben nem válaszolt. A Varsó Szerződés tagállamainak közösen kialakított álláspontja, hogy a világpolitikai helyzetben meglevő súlyos gondok ellenére a kedvezőtlen folyamatok nem visszafordíthatatlanok. Jelentős eseményként értékeljük, hogy márciusban Géniben új szovjet—amerikai tárgyalások kezdődtek a nukleáris és űrfegyverzetről. Támogatjuk a szovjet fél törekvéseit a tárgyalásokon, mert hazánk is abban érdekelt, hogy elérjék a nukleáris fegyverzet jelentős csökkentését, megakadályozzák a fegyverkezési versenynek a kozmikus térségre történő ki- terjesztését. Üdvözöljük Mihail Gorbacsovnak, az SZKP KB főtitkárának április 7-i bejelentését is, amely szeript ez év novemberéig szóló hatállyal a Szovjetunió moratóriumot hirdet közepes hatótávolságú rakétáinak telepítésére és leállítja Európában egyéb válaszintézkedéseit is. Határozathozatal következett: az országgyűlés — egyhangú szavazással — felhatalmazta a Magyar Nép- köztársaság küldöttségének vezetőjét a Varsói Szerződés hatályának meghosszabbításáról szóló okmány aláírására. Az elnöklő Sarlós István a napirend végeztével megköszönte a képviselőknek eddigi tevékenységüket. Az országgyűlés — ebben az ösz- szetételben — most fejezte be munkáját: június 8-án választásokra kerül sor. Az elmúlt öt esztendő parlamenti tevékenységét értékelve megállapította: az or*szággyűlés megfelelt a munkájával szemben támasztott követelményeknek. Az országgyűlés tavaszi Ülésszaka — amelyen Sarlós István, Cservenka Ferencné és Péter János felváltva elnökölt — ezzel befejezte munkáját Parlamenti mozaik Az ember nem pótolható * A terület-, és településfejlesztéssel kapcsolatos vita nagy visszhangot váltott ki már az első nap után is. A képviselők csoportokba verődve tárgyalták az eddigi eseményeket. A második nap reggelén - a vita folytatása előtt kértük meg Németh Ferenc orosházi képviselőt, mondjon véleményt az addig hallottakról. — Időszerű volt újra elő-» venni ezt a kérdést, lemérni a fejlődést, megnézni meddig jutottunk és az eredményt a nyilvánosság elé terjeszteni. Ez a nyilvánosság egyben biztosíték is arra, hogy a tanács, a minisztérium és a kormány a lakosság véleményét kikérve, a jogos igényeket figyelembe véve döntsön. A lakossági vélemények figyelembevételét én nagyon fontosnak tartom, különösen Békés megyében, hiszen nálunk a lakosság állandóan fogy. Hiába igyekszünk a. termelés korszerűsítésével pótolni a fogyó létszámot, tudomásul kell vennünk: az ember nem pótolható. A területfejlesztés komp* lex fogalom. Ügy gondolom, ennek elsősorban a termelőerők fejlődését kell szolgálnia, másodsorban pedig az ott élők életkörülményein kell javítani. Ha van korszerű termelés, akkor van jó termék, a jó terméknek jó a piaca, tehát haszonnal adható el, ebből telik fejlesztésre, a jövedelmek fo-r kozására, és így az életszínvonal javítására. Most már egyre nyilvánvalóbb, hogy a fejlődéshez a saját erő nem elég. Segítséget várunk, de ezt nem kérjük ingyen. A megye eddig is nagyon sokat tett az ország jó ellátásáért, szereti nénk, hogy most, mikor rászorulunk, megkapnánk a megfelelő segítséget. Az most nálunk a legfontosabb feladat, hogy az ipari és a mezőgazdasági üzemek lépjenek végre az intenzív fejlődés szakaszába. Azt várjuk, hogy a jövőben a források nagyobb részben maradjanak ott, ahol azokat megtermelik. Ügy lenne igazságos, hogy ahol nagyobb részben járulnak hozzá az anyagi javak előteremtéséhez, ott ezekből nagyobb arányban is részesüljenek — mondotta. Egy felszólalás visszhangja — Ilyen az én formám! — sóhajtott fel Gyulavári Pál, a megyei tanács elnöke, Békéscsaba város képviselője, amikor a kiadott napirendben meglátta, hogy ő az első nap utolsó felszólalója. — Este 6 óra után fáradt már mindenki, nem fognak figyelni. Aggodalma alaptalan volt. Nem számított a késői időpont, az egész napi fárasztó munka a hallgatóságot felvillanyozta, amit elmondott. Kemény, megfontolt hozzászólásában reálisan feltárta a megye gondjait, a történelmi elmaradottság okozta hátrányokat. Nem véletlen, hogy sokan szóltak elismerően az elmondottakról. Az ülés végeztével, miközben kifelé indultak az ülésteremből a képviselők, mindenünnen hallani lehetett a véleményeket. Tanácselnökünk Szolnok megyei kollégája megjegyzte: — Mindez szóról szóra ráillik a mi megyénkre is, remélem, lesz előrelépés ezen a téren! Megkérdeztük a légilleté- kesebbet, Gyulavári Pált is, hogyan fogadták beszédét. — Közéletünk demokratizmusa nemcsak megengedhetővé, hanem szinte kötelezővé teszi, hogy őszintén, nyíltan, minden szépítés nélkül beszéljünk a valós gondokról. Helytállónak ítélte az elmondottakat Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Tervhivatal elnöke is. A hozzászólás után beszélgettünk és elmondta, hogy újra megvizsgálják egy Békéscsabán létesítendő tanítóképző főiskola tervét.
