Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-17 / 89. szám

o 1985. április 17., szerda Élelmiszerek perselyes malaccal Továb bővült, egy év alatt csaknem megkétszereződött, az olcsó élelmiszerek közé tartozó „fehéráru”-csa>­lád választéka — ez tű­nik ki a fehértermékek gyártására, forgalmazására tavaly kiírt MÉM-pályázat most elkészült összesítőjéből. Eszerint jelenleg megközelí­tően 100-féle olyan hús-, tej-, édes- és konzervipari készítmény tartozik e kate­góriába, amely magas bioló­giai, élvezeti értékkel, ám mérsékelt áron kerül for­galomba. A külföldön is ismert fe­hértermékek általában a ha­sonló cikkekkel azonos érté­kűek, de szerényebb, díszí­tés nélküli csomagolásban jelennek meg, s — főként emiatt — olcsóbbak is. Ná­lunk 4—5 évvel ezelőtt kezd­ték meg forgalmazásukat, s a gyártás tavaly kapott na­gyobb lendületet. A harma­dik alkalommal kiírt pályá­zatra benevezett termékek­nél — örvendetes módon — már az új gyártási szem­lélet jelentkezett. Amíg ko­rábban az üzemek elsősor­ban a csomagolás egyszerű­sítésére fordítottak figyelmet, — ezzel igyekeztek egy-egy termék árát lejjebb szoríta­ni, — addig újabban mind több olyan fehértermék je­lenik meg, amelyeket import alapanyag helyettesítésével s gyártmánykorszerűsítéssel fejlesztettek ki. Jelentős ré­szük egyúttal a korszerű táplálkozás követelményei­hez is igazodik. A perselyes malac-emblé­mával jelzett fehértermékek közé tartoznak a többi kö­zött a pályázaton nyertes Tolna megyei Tejipari Vál­lalat különböző ízesítésű zsírszegény sajtjai; a Pest- Nógrád megyei Húsipari Vál­lalat régi paraszti recept sze­rint készülő zsemlés véres­hurkája, a különleges aro- májú sárgarépával és petre­zselyemmel ízesített húsker nyere és a Budapesti Édes­ipari Vállalat csemegegyá­rából kikerülő szaljut-szelet, amely importanyagok helyett hazai szójával készül és íze kiváló. A pályázatot az idén is ki­írja a MÉM. A minisztérium szakemberei arra számíta­nak, hogy az eddigieknél na­gyobb számban vesznek majd részt a versengésben az üzemek, annál is inkább, mert a piaci jelzések szerint a vásárlók mindinkább kere­sik a fehértermékeket. Kukuricavetés a nyugati országrészen Tegnap a nyugati ország­részen is megkezdték a ku­korica vetését. Elsőnek a Lajta—Hansági Állami Tan­gazdaság földjein indultak meg a nagy teljesítményű vetőgépek. A 25 ezer hektá­ros gazdaságban az idén minden eddiginél nagyobb területen termelnek kukori­cát, összesen 6 ezer hektá­ron. Ebből 2500 hektár a si- ló-> 2 ezer hektár az áru-, 1500 hektár pedig a vető­mag-kukorica. Győr-Sopron megyében egyébként több mint 100 000 hektáron vetnek kukoricát. Az időjárás okozta késést a gazdaságokban nyújtott és hétvégi műszakok szervezé­sével igyekeznek behozni. Állattartók, figyelem: A Szolnoki Közúti Igazgatóság értesíti az állattartókat, hogy a kezelésébe tartozó út menti területen 1985. április 15.—május 25-ig terjedő időszakban vegyszeres gyomirtást végez. A felhasználásra kerülő vegyszer mérsékelten mérgező, az élelmezésegészségügyi várakozási idő 14 nap. A permetezett útszakaszokat tábla jelzi, a táblán megjelölt várakozási idő lejártáig füvet kaszálni, állatot legeltetni tilos! KÖZŰTI IGAZGATÓSÁG, SZOLNOK II magán­lakás-építés helyzetét vizsgálják A magánlakás-építés és az építőanyag-ellátás vizsgála­tának előkészületeiről ta­nácskoztak a népi ellenőrök kedden Budapesten a KNEB székházában. A fővárosra és kilenc megyére kiterjedő el­lenőrzés arra keres választ, hogy a lakáshoz jutás félté-, teleinek javítására elfoga­dott országos és helyi prog­ramok miként valósulnak meg, hogyan segítik a ma­gánerős lakásépítést. A most kezdődő és június végéig tar­tó vizsgálatnál arra is kí­váncsiak, hogy az elmúlt csaknem két és fél évben a lakásépítési igények és a megvalósítás lehetőségei összhangban voltak-e, telje- sültek-e a tervek, és meny-, nyíre voltak megbízhatók a prognózisok, milyen pénz­ügyi eszközökkel segítették a magánlakás-építőket a vállalatok, az intézmények, valamint az OTP. A magánlakás-építés vizs­gálatának központjában az építőanyag-ellátás és a házgyári technológiák hasznosítása áll. Ezek ellen­őrzésekor kiemelt figyelmet fordítanak az igények előze­tes felmérésére. Olyan ösz- szefüggéseket is figyelembe szeretnének ugyanis venni, mint például a nyaralók, a gazdasági épületek anyag­igénye, valamint a csúszó-, pénzzél „ösztönzött” manipu­lált beszerzés. A házilagos kivitelezés kö­rülményeinek megismerésé­re lakossági ankétokat és kérdőíves felméréseket szer­veznek a Hazafias Népfront­tal, a SZOT-ital, a KISZ-szel, a MTE5?Z-szel közösen a né­pi ellenőrök. így szeretnék megismerni a lakásépítést segítő vagy akadályozó té­nyezőket, a lakosság építési elképzeléseit, hangulatát, tá­jékozottságát. Az elmúlt években a népi ellenőrzési bizottságok több vizsgálatot végeztek a ma­gánlakás-építés témaköré­ben, figyelemmel kísérték a tanácsok ez irányú munkáját is. A közérdekű bejelentések mellett ezek a tapasztalatok is hasznosnak bizonyultak a mostani ellenőrzésre való felkészüléskor. A helyszíni vizsgálatokat május-június­ban végzik, a főbb tapasz­talatokat a második félévben összegzik. Exportra termelő üzem Méhkeréken Méhkeréken 1981-ben csonthéjas-feldolgozó rész­leg jött létre, amelynek megalapításában közremű» ködött Dénes Zoltán, a bu­dapesti Szabadság Tsz ke­reskedelmi egységének a ve­zetője. A részleg harminc asszonynak adott munkát. A telephelyen a mostoha kö­rülmények miatt a létszá­mot nem lehetett növelni, bár a megrendelés nőtt. 1982-ben Berényi György üzemvezető kapcsolatot te­remtett Kádár Ottóval, a TSZKER Exporttartalékokat Feltáró Központjának igaz­gatójával, aki kellő tájéko­zódás után arra a megálla­pításra jutott, hogy érdemes a méhkeréki részleget a TSZKER tevékenységi köré­be bevonni. Ezt a törekvést Bóka György né, a községi tanács elnöke is segítette. A TSZKER hamarosan új telephelyet vásárolt, és olyan munkakörülményeket ala­kított ki, amelyek már meg­felelnek a mai követelmé­nyeknek. Az épületben van négy munkaterem, meo- szoba, ebédlő, ételkiosztó, öl­töző és fürdő. Kisebb telep­hely létesült Űjszalontán, Mezőgyánban és Köröstar- csán is. Az üzemekben ba­bot, barackmagot, diót, mo­gyorót, köménymagot, gesz­tenyét, tökmagot és aszalt • szilvát dolgoznak fel. A ter­mékek 90 százaléka export­ra kerül, mégpedig főként Ausztriába, Franciaország­ba, az NSZK-ba és Hollan­diába. A vevők megbízottai rendszerint személyesen el­látogatnak Méhkerékre, és a helyszínen rendelik meg az árut. Alapfeltétel a jó minőség, és persze, az ár is: Az utóbbit a TSZKER köz­pontjában határozzák meg. A minőség elsősorban az üzem munkájától függ. A négy telephelyen jelen­leg 170-en dolgoznak. A ra­kodómunkások időbéresek, a feldolgozásban és csomago­lásban részt vevő asszonyok, lányok pedig teljesítmény­bért kapnak. Az utóbbiak havi keresete ennek alapján átlagosan eléri a 3200 fo­rintot. Méhkeréken a lakosság legnagyobb része fólia alat­ti zöldségtermesztéssel is fog­lalkozik. Ezért a TSZKER központja a zöldségtermesz­tés idejére 6 órás munkana­pot állapított meg. Az üzem emellett igen te­kintélyes mennyiségű pri­mőrárut vesz át és juttat el Budapestre, a TSZKER bolt­jaiba. Sajnos, azonban az idén a hosszú és zord tél miatt néhány hetet késik a felvásárlás, és várhatóan kevesebb is lesz az uborka, a paprika, a saláta, vala­mint a paradicsom. Az üzem jelentős hatást gyakorol a község életére. Főként azzal, hogy viszony­lag elfogadható kereset mel­lett munkalehetőséget biz­tosít, a felvásárlással pedig biztonságot nyújt a zöldség- termesztőknek a primőr áru értékesítéséhez. Az üzem tavaly igazgatói dicséretben részesült. Hat dolgozó kapta már meg a kiváló címet, Berényi György, az üzem vezetője pedig az idén kiérdemelte a Kiváló Munkáért kitüntető jelvényt. Pásztor Béla Ebben az évben a Minőségi Cipőgyár csengeri üzemében félmillió pár női cipőt és szandált gyártanak. A divatos lábbelik nagy réssé exportra készül (MTi-fotó: Elek Emii) Kerékpáron az utakon A kétkerekű (és háromkerekű) járművek többsége a tél beálltával eltűnik a közutakról. Érthető, hiszen a kerékpárost, motorkerékpárost járművén nem védi acél- és üvegkarosszéria a hidegtől, esőtől, más járművek kerekei nyomán felcsapódó sáros csapadéktól. Az idő múltával a- kétkerekűek kedvelői egyre türel­metlenebbül nézik a naptárt és a hőmérő higanyszálát. Az első verőfényes napok hóolvasztó, tavaszhirdető nap­sütése kellemes zsongást éleszt a biciklisekben, segéd- motorosokban és motorosokban. Mire az utak sara fel­száradt, előkerülnek a járművek is. Ilyenkor, tavasszal szükséges számot vetni a képességekkel, lehetőségekkel. Csakis ezek függvényében vágjunk bele a szezonba. A kétkerekűek fokozott veszélyeztetettsége számtalanszor elpufogtatott közhely. De sajnos, igaz! Melyek a kétkerekűek ve­zetőire, utasaira leselkedő leggyakoribb veszélyforrá­sok? Elsősorban a közúti forgalomban való részvétel említhető. Sűrű forgalom közepette, száz és ezer egyéb úthasználóval kell megosz­tozni nap mint nap a 8—10 lépés széles közúton. Min­den járművel közlekedőnek egyformán tisztában kell lennie a közlekedés szabá­lyaival, és tudnia kell al­kalmazni azokat. A kerékpá­rosnak tudnia kell, hogy a feléje közeledő pótkocsis te­herautó vezetője mit tehet, és mit nem az adott körül­mények között. Megfelelő vezetői jártas­ságra van szükség, hogy a jármű jellegzetességeinek, az út és a forgalom minden­kori viszonyainak megfele­lően a lehető legkisebb koc­kázatot vállalva vehessünk részt a forgalomban. És itt célszerű megállni egy szóra! Nem minden balesetnek az oka a vezető tudásbeli hiá­nyossága. Amint a piros lámpa jelzés ellenére az út­testen átszaladó gyalogosok sem mind színtévejsztőek, úgy a járművek - vezetői is igen gyakran tudatosan vál­lalnak fölösleges kockázatot, nevetségesen kis előny el­érésének reményében, és ez a kockázatvállalás előbb- utóbb balesetbe torkollik. Az elsőbbség meg nem adása, a jobbra tartási kötelezettség figyelmen kívül hagyása, vagy az adott helyen és időben célszerű, biztonságos sebesség túllépése sem első­sorban vagányság, bátor cselekedet, hanem játszado­zás az emberi élettel. A gyermek, a fiatalkorú is értse meg, hogy a közúti for­galomban ideiglenesen fel­nőtté válik, felnőttek között élhet, és a számára ilyen­képpen megelőlegezett biza­lomhoz méltóan, kellő ko­molysággal kell bizonyítania, hogy rászolgált erre a biza­lomra! Fontos ezeket a kér­déseket már kisgyermekkor­ban tudatosítani. A hazai kerékpárosok sajnos, elég' mostoha helyzetben van­nak. Békés megye kivételé­vel szinte ismeretlen a kije­lölt kerékpárút fogalma, a legutóbbi KRESZ-módosí- tásban szereplő „Lakó-pihe­nő övezetre” pedig, talán nincs is magyar példa ... Különösen lakott területe­ken, és ott is a helységet át­szelő főútvonalon kerekezők számára jelent fokozott ve­szélyt a tranzitforgalom. És itt különösen veszélyes az egyébként is szabálytalan egymás mellett biciklizés. Forgalmas úton az úttest jobb szélére kihúzódva köz­lekedjenek a kerékpárosok, és balra kanyarodáskor az útkereszteződés előtt, több­szörös sávváltás helyett a kerékpárról leszállva, gya­logátkelőhelyen tolják át a kerékpárt, és úgy folytas­sák útjukat. A kerékpáros hátratekin- téskor rendszerint elhúzza kissé a járműve igen köűy- nyen elforduló kormányát, amitől haladása a következő néhány méteres szakaszon imbolygóvá válik. Ennek el­kerülésére érdemes a kor­mány bal oldalára tükröt szerelni. A tükörből szem­mel követhető a mögöttes forgalom, hátratekintés nél­kül. Ez azonban nem jelen­ti a balra kanyarodás, meg­fordulás, vagy sávváltás előtti hátratekintés elmu­lasztását! A rendeletek előírják a kerékpár — a segédmotor­kerékpárokhoz és a motor- kerékpárokhoz hasonlóan — kivilágítását. A kerékpár hátsó világításban levő 1-2 Watt teljesítményű izzó fény­ereje eltörpül a mögötte ha­ladó gépkocsi vagy motor- kerékpár fényszórójának fényerejéhez képest. Ezért a hátsó világítás mellett a fényvisszavető macskaszem felszerelése igen fontos (mi­nél nagyobb, ha lehet), mert az a fényt 100—150 méterről jól láthatóan visszaveri. Azok, akik sötétedés után kényszerülnek kerékpározni, soha ne viseljenek fekete, vagy egyéb sötét, a háttérrel összeolvadó, mesziről rosszul észlelhető színű felsőruhát. Feltűnő színű, vagy fényvisz- szaverő csíkokkal ellátott ka­bátban a biztonságot több­szörösére fokozza az előrelá­tó kerékpáros, hiszen számá­ra a legnagyobb veszély, ha nem, vagy csak későn ész­lelik a gyors, járművek ve­zetői. Általában nem cél­szerű — ha nem muszáj — sötétedés után kerékpáron útnak indulni, hiszen a ke­rékpáros-balesetek döntő többsége ekkor következik be, éppen a késői észlelésből adódóan. A kezdő túrázók jól teszik, ha csatlakoznak gyakorlott kirándulókhoz, ha azok hajlandók vállalni a kezdők esetleges ügyet­lenkedéseiből szárma­zó várható kényelmetlensé­get, késedelmet. Ezt is előre jó tisztázni, hogy ne útköz­ben származzon belőle vita. A Magyar Természetbarát Szövetség keretei között or­szágszerte működnek túra­motoros és kerékpáros tú­rázó szakosztályok, klubok. Ezekben legtöbbször szívesen fogadják az újonnan jelent­kezőket és a tapasztalt tú­rázók mellett e kellemes idő­töltés fortélyai gyorsan elles- hetők. — sz —

Next

/
Oldalképek
Tartalom