Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-02 / 77. szám
Sokat fejlődött újítómozgalmunk, de... Kapun belül maradnak az ötletek A Békés megyei Népújság 1985. március 18-i számában „Üj szabályozás után régi panaszokkal?" címmel interjút tettünk közzé. Ebben Balázs János, az SZMT politikai főmunkatársa újítómozgalmunk fejlődéséről nyilatkozott többek között szót ejtve arról is, hogy a megyénkben működő Gépipari Gazdasági Társaság ingyenes szolgáltatásként meghirdette a hozzá eljuttatott újítások „terjesztését”. A nyi-^ latkozó ehhez azt is hozzátette, hogy „e tevékenység eredményessége még nem ismert". Nos erre reagált Fodor Attila, a BGGT irodavezetője, amikor felkereste szerkesztőségünket, hogy a Társaság újítómozgalmat segítő tevékenységéről adjon részletesebb tájékoztatót. — Ügy érezte, hogy szó érte a ház elejét? — kérdeztük az irodavezetőt, aki így válaszolt: — Ügy éreztük, ha még az SZMT-inél sem ismert az újítások hasznosítását segítő tevékenységünk, akkor az eddiginél többet keli törődnünk a tájékoztatással, propagandával 1 A Békés megyei Gépipari Gazdasági Társaság 39 gazdálkodó egységéhez juttatott el az elmúlt év végén olyan felhívást. amelyben kérte tagjait (vezetőit), hogy küldjék be a gazdasági társaság irodájába azokat az újításom kát, amelyeket más gazdálkodó egységnél is hasznosít- halónak tartanak. Kérésünk volt, hogy átadható találmányokat, szabadalmakat is juttassanak el részünkre, vagy olyan — a vállalatnál, szövetkezetnél — kidolgozott műszaki újdonságokat, melyeket szintén további hasznosításra, díjazás melletti átadásra, alkalmasnak tartanak. Felhívásunkat névre- szólóan megküldtük mintegy 150 olyan megyei műszaki szakembernek is, akiket irodánk adatbankjában, mint kreatív szakembert nyilvántartunk. Kértük, hogy eddig nem hasznosított javaslataikat, műszaki (gyártmány- és gyártmány fejlesztési) ötleteiket is küldjék meg nekünk, ígérve a díjmentes menedzselést. Felkértük a KISZ megyei bizottságát is a mozgósításra. Tekintve, hogy a népgazdasági érdeken túlmenően szűkebb pátriánk — megyénk — ipari előrehaladásának segítése is közvetlen célunk, gazdasági társaságunkon kívüli szakemberekhez is eljuttattuk felhívásunkat a Népújság hasábjain keresztül. — Ezek szerint mégis csak elég széleskörű propagandát fejtettek ki. Ennek eredményt is kellett volna hoznia. nem? — E széleskörű mozgósítás után vártuk a javaslatokat. Harminckilenc gazdálkodó egységünkből három adott választ: a HAFE, a Hidasháti Állami Gazdaság és a gyulai relégyár. A további javaslatokat — ötleteket — magánszemélyektől, vagy vállalati gazdasági munkaközösségektől kaptunk, tgy is alig több, mint húsz javaslat érkezett! ígéretünknek megfelelően a javaslatok kivonatát elkészítettük, komplett információs anyaggá formáltuk, és a mozgósításban részt vett vállalatoknak, szövetkezeteknek, intézményeknek valamint a javaslatot beküldő személyeknek is eljuttattuk. — De az ügyet ezzel lezártnak is tekintették, igaz? — Korántsem! Néhány hét elteltével visszakérdeztük tagjainkat: hasznosítottak-e valamit az összesített javaslatokból, vagy tervezik-e a hasznosítást? Örömmel tapasztaltuk, hogy tagjaink egynegyede felvette a kapcsolatot az érintettekkel — érdeklődött, megkezdte az előkészületeket a szerződés- kötésre. Ebből a visszhangból éreztük meg: milyen nagyszerű dolog lett volna, ha nem húszegynéhány javaslatot küld be a közel negyven gazdálkodó egység és 150 megkeresett alkotóképes műszaki szakember, hanem kétszázegynéhányat! — A kezdeményezés tehát nem hozta a várt eredményt. Most hogyan tovább? — A számunkra is vegyes érzelmekkel nyugtázott kezdeményezésünket feltétlenül folytatni kívánjuk, ezek után is, tudván, hogy nemes célt szolgálunk és remélve, hogy sikerül a gazdálkodó egységeket — esetleg más formában, vagy közvetlen (személyre szóló) érdekeltséggel — jobban megmozgatni. Igen nagy gazdasági erőt látunk az elfektetett ötletekben, a tovább nem adott újdonságokban, a ki nem használt (műszaki) emberi alkotókészségben. Annál is inkább folytatjuk a tevékenységünket, mivel sok tagunk piaci gondokai küzd, így egy-egy piacképes új és korszerű termék gyártásbavétele segítene gazdálkodási nehézségeinken. — Már az is tiszteletreméltó, hogy a fiaskó után sem adják föl. Gondolom az eddigi tapasztalatokat elemezték már. Milyen konkrét javaslatuk van a megye újítómozgalmának fellendítésére ezek alapján? — Ügy véljük, hogy a megyei társadalmi szervezetek összefogásává] évek óta kiírt pályázatok eredményesebbek lennének, ha nem utóla- gosan és ismételten ismernénk el egy-egy, már korábban is díjazott alkotást, hanem arraj ösztönöznénk a pályázókat, hogy közvetlenül a felhívásra dolgozzanak ki újdonságokat! Ehhez a vállalatok küldjenek be megoldandó műszaki feladatokat, vagy eleve új termékekre, korszerűbb gyártástechnológiára, újszerű hulladékhasznosítás-, ra, hulladékok energiacélú hasznosítására kérjen a pályázatot kiíró — új — javaslatokat ! A díjalap növelésére javasoljuk olyan kiadvány szerkesztését, amely közzéteszi az újdonságokat és ezt az önköltségi árnál magasabb vagy többszörös áron tudnák a gazdálkodó egységek igazgatási költségük terhére megvásárolni. A szerkesztésben vállaljuk a díjmentes közreműködést. Javasoljuk tovább, hogy a Békés megyei Népújság tegye lehetővé, hogy a gazdálkodó egységek kedvezményes díj-, jal hirdethessék átadható műszaki újdonságaikat, ugyanebben a rovatban a magánszemélyek — „Gyártót keresek ötletemhez . .." címmel díjmentesen hirdethessenek. A szakmai lektorálásban készségggel vállalunk szerepet. Kőváry E. Péter Háztájizók figyelmébe! Segítség a rendeletnek Ké, héttel ezelőtti, csütör-, toki számunkban a kétegy- házi Béke Tsz sertéságazatának gondjairól számoltunk be. Hogy tudniillik a közösben nevelt, ellenőrzött szülőktől származó hízók minősítése jó, annál több baj van a háztájiban nevelt állatokkal. Főként a rossz tulajdonságot örökítő, úgynevezett zugkanok okozzák a legtöbb gondot. Pedig „használatukat” rendelet tiltja, ugyanígy rendelet szabályozza a Szátmazási lappal rendelkező apaállatok tartását, amely azonban gazdaságilag sok kockázatot rejt magában, és ezért nem túl népszerű. Még az írás megjelenése előtt egy kis beszélgetésre invitáltak a Békés megyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának munkatársai, akikkel egyetértettünk: a kétegyházi gondok jól tükrözik a megyei, sőt, az országos helyzetet. Eszerint: a háztájiban hizlalt sertések minősége meglehetősen messze van a kívánalmaktól. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 1985. évi munkaprogramjában is kiemelt szerepet foglal el a sertések minőségének javítása. Ezért hívták fel a megyei tanácsok, köztük Békés mező- gazdasági osztályának figyelmét a tenyésztési munka javítására. Hozzátartozik a dolog krónikájához, hogy megyénkben az összes felnevelt és felvásárolt, hízott sertés hatvan százaléka származik a háztájiból. Békés Bács-Kis- kunnal együtt a legnagyobb sertéstartó az országban, s így nemcsak mennyiségét, arányát tekintve is jelentős a háztáji hatvan százalékos részesedése. Ezért is keresték a megye vezető állattenyésztő szakemberei a megoldást, amelynél egyetlen cél lebegett a szemük előtt: a kisgazdaságok is fehér, vékony szalonnájú állatokat küldjenek majdan a vágóhídra. A megoldást —• a kétegyházi szakemberekhez hasonlóan — ők is a mesterséges termékenyítés népszerűsítésében, az „illegálisan működő" apasertések visszaszorításában látták. Többször is összejöttek a tanács mezőgazdasági osztálya, a Kecskeméti Állattenyésztő Vállalat békéscsabai állomása, valamint a húsipar színeiben a húskombinát képviselői, hogy megegyezésre jussanak. Kapóra jött, hogy közben megjelent a MÉM Értesítőben egy közlemény, amely az apaállat-gondozásról szóló korábbi rendeletet módosítja. Ennek lényege, hogy most már a háztájizók tulajdonában is lehetnek az értékes, származási papírral, jó örökítőképességgel rendelkező apaállatok. S ha akadnak olyan gazdák, akik tenyészetük számára kérik, térítés ellenében igénybe vehetik az említett állatokat. Mégpedig: szabadon megegyezhetnek az árban. Nagyjából ez a rendelet lényege. Csakhogy minden annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle — vélik sokan és jogosan. A végrehajtás segítése mellett határoztak a már említett felelős szakemberek, amikor tanácskozások, viták után megtalálták a megoldást, Mint ismert, az ellenőrzött származású apaállatok drágák, ezért is húzódoznak sokan a tartásuktól. A nagybánhegyesi Zalka Tsz és az újkígyósi Aranykalász Tsz vállalta, hogy a szokásos 12—15 ezer forintos ár helyett hét és fél ezer forintért ad el az igénylőnek tenyészkan sertéseket. Nem szabad megfeledkezni a felvásárlóról: a Gyulai Húskombinát is anyagi támogatást nyújt a két tsz- nek az eladott állatok után. A rendeletet támogató, végrehajtását segítő intézkedések gyakorlati végrehajtásáról még érdemes tudni, hogy a koordináló szerepet a Kecskeméti Állattenyésztő Vállalat békéscsabai Állomása (Békéscsaba, Penza Itp. 5.) vállalta magára, náluk kell jelentkezni az apaállatot igénylőknek. Havonta 60—80 kansertést szerezhetnek be ily módon a megye háztáji sertéstartói. A garantált minőségű állatokra olykor egy kicsit várni kell, mert hiszen nem gépről van sző, ami időre összeszerelhető... M. Sz; Zs. Nagy a tisztaság a feldolgozóban Mindig öröm hírt adni arról, ha valahol a tudomány új vívmányait használják. Különösen így van ez, ha az alkalmazó egy termelő- szövetkezet, amely két aszályos évet hagy maga után, s annak ellenére, hogy pénzszűkében van, milliókat áldoz az újra. A békéscsabai Lenin Tsz-nél lehetünk tanúi az esetnek, amely lényege: új módszerrel dolgozzák fel a helyben termett szóját. Ismert, hogy a szója értékes tápanyagai mellett káros, emésztést gátló anyagokat is tartalmaz. A hagyományos szójafeldolgozás, az extrahálás során ezeket tá- volítják el. Hátránya az extrahálásnak, hogy a szójababot értékes olajától is megfosztják, csak fehérjetartalma marad továbbra is benne. Ha azonban a hagyományos, zsíroldószeres extrahálás helyett nedves hőkezelésnek vetik alá a termést, az említett káros anyagok aktivitása megszűnik. Ez adta az ötletet Kurnik professzornak, akinek szabadalma alapján először Iregszemcsén hoztak létre nedves hőkezeléssel működő szójafeldolgozót. A békéscsabaiaknak a TSZKER-esek adták a tippet: építsenek az iregszem- cseihez hasonló, de nagyobb teljesítményű üzemet. Mert igaz. hogy ez pénzbe kerül, de az is igaz. hogy az így feldolgozott szójáért többet kap a szövetkezet, mintha csak úgy, természetes állapotában értékesítené. A Lenin Tsz vezetése fantáziát látott a javaslatban, hiszen a szövetkezet évek óta a szójatermesztők élvonalába tartozik. Az idén — bízva a jó időben — 443 hektáros területre vetik a növényt, s több mint ezer tonna termésre számítanak. Ebből háromszáz tonnányit kívánnak feldolgozni az új üzemben — merthogy időközben az is elkészült. A Szarvasi út melletti ipartelep vezetője, Németh Mihály mutatja be a szójafeldolgozót. Kívülről egy egyszerű, ápolt épület, belül egy nagy termet találunk, amelyhez kis szociális helyiség, iroda tartozik. A feldolgozó teremben ragyogó tisztaság, acélosan csillogó gépek. Az ipartelep vezetője részletesen elmagyarázza a szójafeldolgozás náluk használatos technológiáját. A szójabab egy tartályból csigás felhordón át kerül az üzembe, ahol először egy érdekes — belül kefebevonattal bélelt — mosóhengeren halad keresztül. A megfürdetett szóját rázóasztalon öblítik le, majd kiemelhető üstbe helyezik. Itt két óra áztatás, majd friss vízben egyórás főzés következik. A dupla falú főzőüst belsejét egyébként a terem mennyezetén elhelyezett daru segítségével emelik egyik helyről a másikra, egyik folyamat utón a másik kezdetéhez. A művelet befejező részében a megfőtt szóját tartályostól átemelik egy légszektorra, amely lefújja a magvakról a vizet, majd következik a daráló, amelyből már a kész granulátum „jön elő". A gépsort befejező futószalag végén adagolják 25 kilogrammos zsákokba az immár ártalmatlan. jól emészthető szójadarát, amely állítólag enyhén dió ízű, de személyes tapasztalatom szerint inkább ízetlen. S hogy mi akkor benne a jó? Az értékes fehérje-, aminósav és olajsavtartalom, a magas tápérték. Alkalmas húsok helyettesítésére, s ez különösen diétázóknak kedvező. Egyelőre nagykereskedelmi forgalomba kerül a TSZKER-en keresztül. főként nagyüzemek. üzemi konyhák, cukrászatok használják tápanyagdúsításra, hiszen két százalék szójatar- talomig ezt külön engedély nélkül tehetik, s így olcsóbban kijönnek. Néhány mondatot még a kis üzemről. A Lenin Tsz- nek 5 millió százezer forintjába került, anyagi támogatás nélkül. Saját építőbrigádjuk húzta fel az épületet. rendezte be az üzemet. A szójafeltárás vizes főzé- ses módszere meglehetősen energiaigényes, ezért gázfűtéssel és folyamatos üzemben végzik. A gyártás elhatározása előtt a TSZKER piackutatást végzett, tehát lesz kinek eladni az új terméket. A Lenin Tsz az idén majdnem nyolc és fél millió forint árbevételt és jelentős nyereséget vár a feldolgozótól. Nem tudni, bejön-e a pénz, de az biztos: a szövetkezet lépett a haszon megszerzéséért. Igaz, hogy közben sok nehézségük akadt a szója „viselkedésének" tanulása közben, s ezért egy kis tanulópénzt is kiadtak, de olyan új dologba kezdtek, amely jónak tűnik és szép hasznot ígér. M. Sz. Zs. Ez a végtermék — mutatja Krisán Flóra, az üzem dolgozója és Németh Mihály Fotó: Veress Erzsi Szója — más módon Békéscsabai Lenin Tsz
