Békés Megyei Népújság, 1985. április (40. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-01 / 76. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! N É PÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS II MEGYEI TANÁCS LAPJA 1085. ÁPRILIS 1., HÉTFŐ Ara: 1,80 forint XL. ÉVFOLYAM, 76. SZÁM Magyar pártós kormányküldöttség utazott Moszkvába Lázár György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke a hazánk felszabadulásának 40. évfordulójára rendezett moszkvai jubileumi kiállítás megnyitására párt- és kormányküldöttség élén vasárnap a Szovjetunióba utazott. A delegáció tagjai: Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Faluvégi Lajos és Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettesei, Veress Péter külkereskedelmi miniszter, Roska István külügyminiszter-helyettes és Rajnai Sándor hazánk moszkvai nagykövete. (Folytatás a 2. oldalon) Folyamatosság és megújulás A politizáló közvélemény megkülönböztetett figyelme, érdeklődése kísérte az elmúlt héten az MSZMP XIII. kongresszusának tanácskozásait. Arra várt választ az ország, s benne megyénk lakossága, hogy milyen cselekvési progra-i mot dolgoz ki a párt legfelső fóruma a társadalom időszerű problémáinak megoldására, milyen tennivalókat lát szükségesnek fejlődésünk előbbrevitelé- re, szocialista vívmányaink megőrzésére és továbbfejlesztésére. A négynapos tanácskozás meggyőző vá-i laszt adott ezekre a kérdésekre. Az előterjesztett és elhangzott beszámolók, az ötvennyolc felszólalás, a feladatokat világosan összefoglaló határozat mind arról ta-i núskodnak, hogy pártunknak van politikai koncepciója a további cselekvés tartalmára, a problémák megoldására. A XIII. kongresszus egy olyan nemzeti programot körvonalazott, amelyet teljes szívvel magáénak 'vallhat és követhet minden hazáját szerető ember, a szocializmus vala-- mennyi híve. A XIII. kongresszus küldöttei azért tudtak eleget tenni a közvélemény, megbízóik várakozásának, mert az MSZMP ez alkalommal sem tért el csaknem három évtizede követett gyakorlatától. Nyíltan szem-, benézett a társadalmi fejlődés tényleges kérdéseivel, valóságos súlyuk rangján kezelte mind az elért eredményeket, mind a gondokat és problémákat. Pártunk nem igyekezett a szőnyeg alá söpörni munkánk fogyatékosságait, nem kívánta titkolni a nehézségeket a nép előtt. S éppen ez adta meg az alapot ahhoz, hogy a kongresszus a helyzet reális értékeléséből kiindulva megvalósítható, teljesíthető célokat jelölhessen meg a további cselekvés számára. Az értékelésben és a feladatok meghatározásában pártunk számára megbízható iránytű áll rendelkezésre: a körülmények alakításának, a világ megváltoztatásának forradalmi-tudományos elmélete, a marxizmus—leninizmus. Elméletünknek az élet által sokszorosan igazolt alapelveit az MSZMP a jövőben is megingathatatlanul követi, de nem kezeli az elveket dogmaként, hanem folyamatosan szembesíti azokat a változó valósággal. „Mi az elviekben szilárd, a napi politikában körültekintő és megfontolt, a megújulásra kész pártot tekintjük az eszményünknek” — hangsúlyozta a kongresszuson elhangzott vitaindító beszédében Kádár János. Az alapvető irányvonal folyamatossága és a szüntelen készség a megújulásra — politikánknak ez a két alappillére — a XIII. kongresz- szuson ismételten megerősítést kapott, mert az eredményes munkának e kettő egysége volt és lesz a jövőben is az egyik legfőbb biztosítéka. Politikánk folyamatossága tükröződött abban is, hogy a kongresszusi vita egyértelműen kifejezte: az MSZMP számára változatlanul alapvető törekvés az emberek életviszonyainak szebbé, jobbá, gazdagabbá tétele. A Központi Bizottság beszámolója nyíltan szólt arról, hogy a kedvezőtlenre fordult gazdasági körülmények miatt az elmúlt években ebben a tekintetben nem tudtunk előbbre lépni, sőt a lakosság egy részének, bizonyos rétegeknek az életszínvonala csökkent. A kongresszus azonban úgy ítélte meg, hogy most már megteremthetők — és meg is teremtendők — e tendencia megfordításának feltételei. Ezért tűzte célul, hogy a nyolcvanas évek második felében meg kell alapozni az élet- színvonal érzékelhető emelkedését. Amilyen mértékben és ütemben fokozódik a népgazdaság jövedelemtermelő képessége, javul a gazdálkodás hatékonysága, úgy ke-, rülhet sor a kongresszus szociálpolitikai elhatározásainak valóra váltására, a vitában tolmácsolt gondok orvoslására. A kongresszus vitája ország-világ előtt tanúsította, hogy a párt érzékenyen figyel a társadalom különböző rétegeinek méltánylást igénylő szükségleteire, legyen szó akár a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzéséről, akár a családot alapító fiatalok lakáshoz jutásáról, vagy bizonyos foglalkozási csoportok keresetének viszonylagos »elmaradásáról. De a kongresszus, amikor számba vett minden ilyen gondot és problémát, pár-i tunk hagyományaihoz híven tartózkodott bármiféle megalapozatlan ígérgetéstől. Felelősen csak azt mondhatta, hogy a jöve-i delmek, keresetek növeléséhez, a juttatások, kedvezmények kiterjesztéséhez mindenekelőtt a gazdasági, pénzügyi alapokat keli megteremteni, mert bármiféle más eljárásból csak kára származhat a társadalomnak és az egyéneknek is. A leg-i fontosabb, hogy a munkateljesítmények értéke, minősége emelkedjék. Nem a több, hanem a színvonalasabb, jobb munka teremthet anyagi fedezetet az életszínvonal emelését, a társadalmi igazságosság erősítését célzó elgondolásaink valóra váltásához. Kedvező tényként vehették számba a küldöttek, hogy — a XII. kongresszus határozatainak megfelelően — sikerült lényegesen előbbre jutni a népgazdaság egyensúlyának helyreállításában, éppen ezért határozhatott úgy a kongresszus, hogy a következő években élénkíteni kell a gazda-i sági fejlődést, olyan növekedést kell elérni, amely lehetővé teszi a népgazdaság anyagi-műszáki alapjainak fokozatos és széles körű megújítását, a népjólét emelését. Ám a növekedés gyorsítása — s ez a nyomatékos figyelmeztetés is elhangzott a kongresszuson — csak akkor nem vezet a korábbi feszültségek visszatéréséhez, ha minőségi változást tudunk elérni a munka szervezettségében, a beruházási források ésszerű hasznosításában, a gazdaság szerkezeti átalakításában, az ésszerű kockázat vállalásában. Különösen fontós feladatunk a műszaki fejlődés felgyorsítása, ami társadalmi-gazdasági haladásunknak immár minden tekintetben a kulcskérdésévé válik. A gazdálkodás és az életviszonyok korszerűbbé tételével egyenértékű és attól el nem választható törekvésként fogalmazódott meg a kongresszuson társadalmunk, gazdaságunk szocialista vonásainak erősítése. Ennek elengedhetetlen része, hogy határozott és egyértelmű küzdelmet folytassunk az elveinktől idegen, normáinkkal és céljainkkal össze nem egyeztethető jelenségek ellen. A KEB elnökének beszéde, de számos felszólaló is hangsúlyozta, hogy e jelenségeket nem tekinthetjük fejlődésünk elkerülhetetlen velejáróinak: a szabályok pontosabb kimunkálásával, az ellenőrzés javításával, a nevelő munka erősítésével, a törvények következetesebb alkalmazásával csökkenthetők és visszaszoríthatok. A nemkívánatos jelenségek elleni küzdelem erősítése megkívánja a közvélemény aktivizálását, a szocialista demokrácia további elmélyítését és erőteljes kibontakoztatását. Mindezeket a kongresz- szus a legfontosabb teendőink közé sorolta. Ezek megvalósítása nélkülözhetetlen mind az állami élet fejlesztésében, mind a gazdálkodó szervek tevékenységében. Kulcsfontosságú ehhez a pártdemokrácia további erősítése, ami egyúttal annak is feltétele, hogy fokozódjék a .kommunisták aktivitása, öntevékenysége, kezdeményezőkészsége, és ami napjainkban különösen fontos, a párt politikája melletti egységes kiállása. A kongresszus meghozta határozatait, állást foglalt a társadalmat foglalkoztató legfontosabb kérdésekben. E határozatok valóra váltása alkotó szellemű gondolkodást, mérlegelést, új megoldások keresését, megvalósításukra való vállalkozást igényel minden pártszervezetben, a politikai rendszer valamennyi láncszemében. A kongresszus állásfoglalásainak alapos megértése, a helyi tennivalók átgondolt meghatározása elengedhetetlen feltétele annak, hogy újult erővel, megújult gondolkodással és munkastílussal folytassuk országépítő, a magyar nép javát szolgáló munkánkat. Ünnepségek, avatások a felszabadulás 40. évfordulója alkalmából Felszabadulásunk 40. évfordulójának megünneplésére készül az ország. Nagygyűléseken, baráti találkozókon, a felszabadító hősökre emlékező koszorúzásokon, képzőművészeti és dokumentumkiállításokon idézik fel 1945. április 4. történelmi fordulópontját, és az utat, amelyet az ország azóta megtett. A főváros utcái, terei már fellobogózva várják az ünnepnapot. Üdvözlő feliratok, színes dekorációk díszítik a középületek és az állami intézmények homlokzatát. Az ünnep egyik látványossága lesz az esti díszkivilágítás: nagy fényerejű reflektorok „emelik ki” az esti városképből a központi épületeket, a műemlékeket és az egyéb látványos részleteket. Április 3-án ünnepi külsőségek között katonai tiszteletadással felvonják az állami zászlót az Országház előtt a Kossuth Lajos téren, a Magyar Népköztársaság nemzeti lobogóját és a munkásmozgalom vörös zászlaját pedig a Gellérthegyen. Az állami zászlónál 4-én délben zenés őrségváltás lesz. A felszabadulási ünnep alkalmából április 2-án állami és Kossuth-díjakat nyújtanak át a Parlamentben, a termelőmunkában, a tudomány, a műszaki fejlesztés, a gyógyítás, az oktatás, a művészet területén elért kimagasló eredményekért. Ezen a napon adják át a kiváló és Érdeme, Művész címeket is. Másnap az Országházban az Elnöki Tanács kitüntetéseit adják át eredményes tevékenységük elismeréséül az állami és a gazdasági élet különféle területein dolgozóknak. Az ünnep előestéjén az MSZMP Központi Bizottsága, a Minisztertanács, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és az MSZBT Országos Elnöksége díszünnepséget rendez a Magyar Állami Operaházban. Az ünnep napján este az Elnöki Tanács fogadást ad a Parlamentben. Országszerte számos ko- szorúzási ünnepségen tisztelettel adóznak a hazánk szabadságáért, a felszabadító harcokban elesett szovjet hősök é, más népek elesett katonái emlékének. Április 3-án a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Minisztertanács, a fegyveres erők, valamint a tömegszervezetek és mozgalmak képviselői megkoszorúzzák a Szabadság téri szovjet hősi emlékművet és a magyar hősök emlékművét a Hősök terén. Hétfőn, április elsején a harkányi bolgár , hősi emlékműnél, Beremenden a jugoszláv katonai temetőben tartanak koszorúzási ünnepséget. Ugyancsak ezen a napon Hajdúböszörményben felavatják és megkoszorúzzák a felszabadító harcokban hősi halált halt román katonák sírkertjét. Kedden helyezik el a kegyelet virágait a solymári angol katonai temetőben, az angol, az ausztrál, a lengyel, a kanadai és az új-zélandi katonák emlékművénél; továbbá a Budaörsi úton a fasizmus elleni harcokban hősi halált halt amerikai katonák emlékművénél. Budapest lakói, a párt-, az állami, a társadalmi és a tömegszervezetek képviselői valamennyi kerületben felkeresik a szovjet hősi emlékműveket, virágokkal borítják az emléktáblákat és a szobrok talapzatait. Népköz- társaságunk fegyveres erői: a magyar néphadsereg, a határőrség é, a munkásőrség egységei április 4-én katonai díszszemlével köszöntik hazánk felszabadulásának 40. évfordulóját. Délelőtt 10 órakor — immár huszadik alkalommal — hangzik majd fel a díszszemlére szólító harsona hangja a felvonulási téren. A katonai díszszemle után fiatalok ezrei ifjúsági tömegdemonstrációval köszöntik felszabadulásunk ünnepét. Este a Hősök terén „Itt élned, halnod kell” címmel ezer év magyar történelmét áttekintő zenés történelmi játékot mutatnak be. Az évforduló tiszteletére országszerte új kulturális létesítményeket, gyermekintézményeket, kereskedelmi egységeket avatnak fel. Battonyától Nemesmedvesig két keréken A KISZ KB sportosztályának szervezésében több mint százan vágtak neki a 525 kilométeres kerékpártúrának, hogy bejárják a 40 esztendővel ezelőtti felszabadítók nyomát. A túra, mely március 28-án Battonyáról indult, április 4-én érkezik Nemesmedvesre, az utolsóként felszabadult magyar településre. Az indulás előtti percekben beszélgettünk néhány, a nagy útra vállalkozó fiatallal. Olaszi Csaba a KISZ-esek csapatának egyik legifjabbja: — Veszprémből jöttem — mondja a 14 esztendős fiú — első éves ipari tanuló vagyok. Nem voltam még ilyen hosszú túrán, de gondolom kibírom. Elég nagy szélben indulunk, ez nehezíti a dolgot. Az biztos, hogy nem fázunk útközben, az éjszaka viszont itt, a battonyai sport- csarnokban meglehetősen hideg volt. Katona Jánoséknak kellemesebb éjszakájuk volt, tizenöt fős csapatuk kollégiumban aludt: — Budapesten az 1. számú Volánnál dolgozom, melynek természetjáró szakosztálya csatlakozott a Magyar Természetvédelmi Szövetség, a SZOT, és a KSZDSZ felhívásához. Mi más útvonalon, végig délen haladva és hosszabb 750 kilométeres utat téve meg jutunk el szintén április 4-én Nemesmedvesre. Útközben, ahogy a nagy túra részvevői, A nagy túra első méterei Battonyán Fotó: Fazekas László Egy keréken 460 kilométert mi is koszorúkat helyezünk el hősi emlékműveknél. A szép gondolathoz, április 4-ének nagy sportteljesítménnyel történő megünnepléséhez mások is csatlakoztak. Például Ulrich Zsolt, aki hetedik osztályos tanuló s aki egy keréken teszi meg a távot Battonyától Nemesmedvesig. Édesapjával vágtak a 460 kilométeres útnak: — Gasztonyiak vagyunk, ez Nemesmedves közelében egy kis falu. A feleségem hozott el bennünket autóval, őmár vissza is ment. Hallottunk erről a túráról, s gondoltuk megpróbáljuk. Ez szép úttörővállalása a fiúnak. Ö egy- keréken megy, én az utánfutóval együtt négyen. Az út felén már mind a három útvonalon haladók túl vannak. S elmondhatjuk azt is, az időjárás eddig kegyes volt hozzájuk. A hátralevő három napon sem kívánhatnánk többet. — szi —
