Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-07 / 55. szám
1985. március 7„ csütörtök Szerződéses üzletek A Jegenye falatozó Kondoroson Törülköző a ringben Uram, nincs szándékomban bántani önt, hogy az italbolt, amelyet vezet, enyhén szólva nem felel meg az osztályba sorolás feltételeinek. Az ellenőrök szerint ugyanis a helyiségek piszkosak, borból egy fajtát kínál, sütemény és egyéb FÜSZÉRT-áru sincs a polcokon, cigarettából is gyenge a választék. Persze, védekezhetne azzal, hogy harcol az alkoholizmus, a dohányzás ellen. De akkor miből él? A vendéglátás megújítására tett kísérletről hallott ugyan, de ezen jókat nevetgél és méri a féldecit. Ezen van a haszon, nem a tojásrántottán! Az egyik szövetkezeti vezető kifakadt: először azt a tanácsot kaptuk, hogy hagyjuk a szerződéses üzletvezetőket dolgozni. Hagytuk. Amikor egymás után jönnek a hibák, a mi nyakunkba akarják varrni a felelősséget. Tudom, tudom: ön is egyetért ezzel és sorolja az ellentmondásokat. Dehogy haragszom a kezembe nyomott száraz szendvicsért. Sőt! Megpróbálom megérteni a gondjait. Hajlik a jegenye Utazzunk Kondorosra. Nem a hírés csárdába, csak a Jegenye falatozóba, ahol ötletes táblán birkapörköltet ajánlanak. Az ajtóval szemben a söntés, jobbra biliárdasztal, balra a falon hatal-- más poszter, gomolygó cigarettafüst, a sarokban kihűlt kályha, kopott tapéta. Hevesi Istvánná január 3- tól vezeti az üzletet. Bundában, finom mosollyal az ajkán ül le az egyik asztalhoz. — Megkóstolhatnánk azt a birkapörköltet? — Sajnos nem, a táblát az elődöm tette ki, ha lesz időnk bevesszük. — Voltaképpen az előző üzletvezetőt keressük, de nem találjuk. — Nem csodálom. Országos körözést adtak ki ellene, eddig eredménytelenül. — Ismerte? — Hogyne. Hat hónapig a kollégám volt. Én ugyanis némi megszakítással 1972 óta vagyok a szövetkezetnél. Előtte éppen ebben az üzletben dolgoztam. De jött a licit és alul maradtam. Azt hiszem, 2,8 milliónál álltam meg, hiszen éreztem, hogy a versenytárs a végsőkig elmegy. Bedobtam a törülközőt. — Mit gondol, mitől volt ilyen magabiztos? — Pontosan nem tudom. Ügy vélem, hogy bármi áron meg akarta szerezni az üzletet, minden józan megfontolás nélkül. Zenész volt, verte a dobot esténként. Talán elvakította a nagy lehetőség. — Nagyjából 8 hónap után 620 ezer forint adóssággal a háta mögött fogta a kalapját és eltűnt. Az ÁFÉSZ az általánydíj befizetésére még óvadékot sem kért. — Igen. Közben az ellenőrök 200 liter fogyasztásra alkalmatlan vegyespálinkát is találtak nála. — Ilyen előzmények után volt mersze újból nekivágni? — Ismerem az üzletet, a lehetőségeket. A munkatársaim mind szakképzettek, némelyiküknek üzletvezetői vizsgája is van. Igaz, nem volt könnyű a versenytárgyalás. Hárman indultunk. Most nekem sikerült. Három évre kötöttem szerződést, ennyi idő alatt kell 2 millió 828 ezer forintot befizetnem. Nagy lecke lesz. A forgalom csak márciusban kezHevcsi Istvánná: Ismerem az üzletet, a lehetőségeket dődik igazán, ezért a tartalék pénzemet is bevetettem. A szövetkezet semmit nem vállal. Azt mondják: meszeljek, tapétázzak, ha akarok, úgy veszik vissza az üzletet, ahogy átadták. A számlákat ötnaponként fizetem, az ÁFÉSZ pedig 30 naponként számol el a bankkal. Addig használják a pénzem, még azt sem engedték, hogy betétszámlát nyissak az OTP-nél. Természetesen a 180 ezer forint óvadékot is letettem. — Ügy látszik, hogy most már a szövetkezet is óvatosabb, és erre minden oka megvan. Valamit mégiscsak ki kell találnia ... — Persze . . . Szendvicset, pogácsát szeretnénk árulni és minél több családi és vállalati rendezvényt tartani. Ez minden. És a remény ... Felkel-e a nap? Menjünk tovább, mondjuk Gyomaendrődre. A Melódia presszó ajtaján nehéz sötétítőfüggöny. Csend, halkan koccannak a poharak. A pult mögött álló hölgy bizalmatlan, sokáig méreget, míg megszólal: — Már nem szerződéses az üzlet, a volt vezető a Hídfő vendéglőben dolgozik. Nincs szerencsénk, a Melódia régi gazdája szabadságon van. Mára elült körülötte a zenebona, csupán 248 ezer forinttal tartozik a szövetkezetnek, ennyit tett ki a kétszeri leltárhiány. Sebaj, nézzük meg, hogy felkel-e a nap a Napkeleti bisztróban, mert egyelőre leáldozóban van. Kurilla Károly szerződéses üzletvezetőből hirtelen gebines lett. Rendíthetetlen nyugalommal, tiszteletreméltó eleganciával ül a presszó egyik asztalánál, előtte kimutatások, vonalzó, számológép. Régi motorosnak vallja magát, 18 éve van a szakmában. Tavaly február elsején, az 1,2 milliós licit elfogadása és a 35 ezer forint óvadék befizetése után nagy reményekkel indult az ismeretlenbe. — Mi lett belőle? — kérdezem. — Látja, újra szabad- kasszás üzletvezető lettem. Az általánydíjat az idén 145 ezer forinttal felsrófolták, amely 10 százalékos emelésnek felel meg. öt százalékot még elbírtam volna, de eny- nyivel már nem tudok megbirkózni. — Igaz-e, hogy a mellék- helyiségeket zárva tartották, az abroszok koszosak voltak, mindössze 2-3 adag frissensültet készítettek és az üzlet délben bezárt? — Igaz, de ezeket a hiányosságokat azóta megszüntettük. — Azt is kifogásolták, hogy csapolt sört nem szívesen tartottak ... — Menjünk sorjában. A konyhának 80—100 adag étel elkészítésére van lehetősége, de előfizetéses vendégeket nem tudunk szerezni, a rendezvényekre sincs jelentkező. A csapolt sörnek olyan kicsi az árrése, hogy nem érdemes vele foglalkozni. Ennek ellenére évente 6 millió forint forgalmat érünk el, az idén ezt 700 ezerrel megtoldották. Kapaszkodhatunk. A Melódia presszó emlegetése Török Sándor AFÉSZ- elnök lelkében inkább for- tisszimót kavar, mint halk melódiát. — A vendéglátóipari üzletek bevétele 1981—82-ben a mélyponton volt — kezdi a beszélgetést. — Ezért azt szerettük volna, hogy a forgalom legalább 8—10 százalékkal nőjön. Kapóra jött a szerződéses rendszer. — A Melódiában viszont először 194 ezer, majd újabb 54 ezer forint leltárhiányt állapítottak meg, a szerződést csak ezután bontották fel. Tisztában voltak az üzletvezető alkalmatlanságával? — Tudtuk, hogy mire képes, hiszen azelőtt nálunk dolgozott. De nem tehettünk semmit. Licitált, megnyerte a pályázatot, teljesen törvényes keretek között. Higy- gye el, még a közjegyzőt is próbáltuk befolyásolni, hogy ne az övé legyen az üzlet. Hiába. — Körülbelül egy év leforgása alatt csődbe vitte az üzletet. Hogyan hajtják be a tartozását? — Minden hónapban levonjuk a fizetésének az ötven százalékát, amely 10— 15 évig is eltarthat. — A Napkeleti vendéglő vezetője panaszkodik, hogy 10 százalékkal megemelték az általánydíját. — Ez a kikötés' szerepel a szerződésben, a jelenlegi jogszabályok szerint ezt az összeget nem lehet csökkenteni. Tehetetlenek vagyunk, várjuk az új rendelet megjelenését. Könyörgés hatmillióért Séta közben természetesen sok mindenre fény derül. Például arra, hogy a szerződéses üzletek nagy részében az áruválaszték rugalmasan alkalmazkodik az igényekhez. Változatosabb ételeket, saját készítésű harapnivalót kínálnak, javultak a szórakozási lehetőségek. Ugyanakkor gyakran előfordulnak árdrágítások, helytelen kalkulációk, hiányosak az ár- feltüntetések. Harsányi Mátyás, a MÉSZÖV ellenőrzési és jogi irodájának vezetője mondja: — Nyolc ÁFÉSZ 20 szerződéses üzletében vizsgáltuk a vagyonvédelmet. Kiderült: meglehetősen sok a leltárhiány, de emiatt csak a végső esetben bontottak szerződést. Egyetlen példa. Békéscsabán az 5. számú italboltban 250 ezer forint leltárhiány volt. Az üzletvezető ezt nem rendezte, mégis akkor váltották le, amikor ez az összeg 597 ezer forintra emelkedett. De miért kell olykor a meglepetéstől lecsücsülni? Többek között azért, mert 12 szövetkezetben a fizetési feltételek nem teljesítése, késedelmes fizetés, az irreális Kurilla Károly: Újra szabad- kasszás üzletvezető lettem feltételek miatt összesen 52 esetben kellett a szerződést felbontani. Ezek, sajnos, kiegyenlítetlen adóssággal járnak, amelynek az összege 1984. június 30-ig csaknem 6 millió forint. Ebből lassan térül meg 17 volt üzletvezető több mint 4 millió forint tartozása, mert a szövetkezetek nem kértek óvadékot, többségüknek más fizetési kötelezettsége is van és nem rendelkeznek megfelelő anyagiakkal. A bíróságok is csak izzadnak és törölköző után nyúlkálnak. Most utazzunk vissza Kondorosra. A Vadász falatozóban Sutyinszki Mihály jókedvűen fogad. Januárban szállt be a ringbe és bizakodik. — Nézze, nem félek a feladatoktól. Cukrász, szakács, felszolgáló képesítésem van, 30 éve csinálom. A csárdában voltam üzletvezető, majd a központban vendéglátós főnök. Itt 3 év alatt 4 millió 150 ezer forintot kell befizetnem. Trükkök? Bevezetem a vacsoráztatást. Meleg és hideg szendvicset, pacalt, birkapörköltet, halászlevet kínálok. No, akkor repül az a törölköző vagy nem? Seres Sándor Nagykövet a műhelyben 90 éve született Drahos Lajos Magas, szikár alakja, piros arca, a szemüveg mögül mindig éberen figyelő tekintete, ősze® bajusza alatti, kissé ironikus mosolya már csak bennünk él, akik személyesen ismertük Lajos bácsit, azazhogy Drahos Lajos elvtársat, ő maga testi mivoltában már két esztendeje örökre megpihent, nem élte meg ezt a 90. születésnapot. Nehéz ezt elfogadni, ha olyan emberről van szó, aki aggastyán koráig lázas tevékenységgel töltötte az idejét, aki fáradhatatlanul járt-kelt késő öreg korában is, hogy mások ügyeit intézze, aki sohase mulasztotta el az alkalmat, hogy szót emeljen, ha igazságtalanságot tapasztalt, ha jobbítást szorgalmazhatott. A magyar munkásmozgalom kiemelkedő egyénisége volt — hetven esztendőn keresztül. 1913-ban kezdte a mozgalmi munkát, a Tanácsköztársaság idején a Vörös Vasút Ezred katonája volt. A Horthy-korszak- ban a vasas szakszervezet aktivistájaként vett részt az osztályharcban. Ezért meg is kapta a „méltó elismerést”, amelyről így emlékezett meg: „De sókat köszönhetek szegény apámnak, hogy olyan edzettre vert! Bírtam bent a ruhát.” A felszabadulást követő időszakban is hasznát vette annak, hogy edzett és munkabíró ember volt. 1945. januárjában megválasztották az akkor még Weiss Manf- réd nevét viselő gyáróriás üzemi bizottsága titkárának. Kulcsszerepe volt abban, hogy a romos gyárat újjáépítő munkásokat — az élelmiszerellátás megszervezésével — megmentsék az éhezéstől. Kommunista helytállása segített a politikai harcokban is, a két munkáspárt helyi képviselői közötti egységes álláspont kialakításában. Bár élete utolsó percéig ragaszkodott Csepelhez, a Párt — amelynek öt évig központi vezetőségi tagja is volt — szélesebb körű feladatokkal bízta meg. Képviselőnek választották, járta az országot, a falvakat. „A képviselő elvtársat persze, majd mindenhol megtisztelték az akkor valóságos kincsnek számító, hatalmas, kerek házikenyérrel,” — idézte fel visszaemlékezésében a közel negyven esztendővel ezelőtti helyzetet: — „Jó lett volna hazavinni, hiszen mi sem mannán éltünk ... De hazafelé elmentünk a gyerekotthon mellett. S volt — nincs kenyér.” Képviselőből 1949-től 1951- ig az országgyűlés elnöke lett Drahosi Lajos. De az elnöki székben nem érezte olyan jól magát, mert nem tudott annyit járni-kelni az emberek között. Nem szerette a protokollt, pedig életének következő színhelyén bőven volt része benne: kinevezték hazánk varsói nagykövetévé. Persze, itt is igyekezett maradéktalanul ellátni feladatát. Olyannyira, hogy amikor egyik miniszterünk Varsóban meglátogatta őt, a követség sebtében összetákolt műhelyében találta, ahol sofőrjével — a Csepelről kapott szerszámokkal és satuval — éppen a vasasszakmát gyakorolta ... Mert diplomataként is. az országgyűlés elnökeként is, megmaradt vasasnak. Imre Erzsébet Munkaértekezlet a megyei Társadalombiztosítási Igazgatóságon Március 4-én, hétfőn Békéscsabán, a megyei igazgatóságon, kedden pedig Gyulán a kirendeltségnél tartotta éves értékelő munkaértekezletét a megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság. A tanácskozásokon részt vett dr. Laczkó István, az Országos Társadalombiztosítási Főigazgatóság vezetőhelyettese, Dér Lászlóné, a megyei Társadalombiztosítási Tanács elnöke, valamint a megyei tanács egészségügyi osztályának és a Közalkalmazottak Szakszervezete megyei bizottságának képviselője. A megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság igazgatója, dr. Pankotai István mondott szóbeli kiegészítőt az írásban közreadott beszámolóhoz. Megtudtuk, hogy az igazgatóság bevétele az elmúlt évben 3 milliárd 663 millió 122 ezer forint, míg kiadása csupán egymillió forinttal volt kevesebb. Az igazgatóság munkáját több területen befolyásolta az elmúlt évben megjelent többféle rendelet és jogszabály. Bár a megye lakosságának száma tavaly 3 ezerrel csökkent, a biztosítottak létszáma 219 ezer 674-ről 220 ezer 878-ra emelkedett. Elsősorban a táppénzre jogosultak száma növekedett, míg a terhességi, gyermekágyi segélyben és a gyermekgondozási segélyben részesülők létszáma csökkent. Az igazgatóság kiadásainak fedezetét legnagyobb részben az állami vállalatok járulékai biztosították1 Jelentősen emelkedett a járulék a kisiparosoknál és a magánkereskedőknél. Az igazgatóságnak az elmúlt évben 229 esetben kellett alkalmaznia fizetési letiltást. Jelentős összegeket fordítottak társadalombiztosítási juttatásokra, családi pótlékra. A táppénzes napok száma csökkent ugyan, de a munkabérek növekedése miatt emelkedett a táppénz- kiadás. A betegek gyógykezelésével kapcsolatos útiköltségtérítések nőttek. A társadalombiztosítási feladatot ellátó ügyintézők képzéséről folyamatosan gondoskodnak azért, hogy az üzemi kifizetőhelyek is megfelelően tudják feladataikat ellátni. A megye nyugdíjasainak száma megközelíti a 95 ezret, közöttük sok az alacsony nyugdíjas. A megyei Társadalombiztosítási Tanács a méltányossági nyugdíjemelés elbírálására havonta 6080 forint fölött gazdálkodhat. A rendelkezésre álló összeg elosztása nagy felelősséget és körültekintést igényel, hiszen 1984 decemberében is 618 kérelem felett kellett dönteniük. A megyei társadalombiztosítás sokasodó feladatainak ellátásáról az igazgatóságon 141, a kirendeltségen 34 dolgozó gondoskodik. A hozzászólások és vélemények eredményesnek ítélték az igazgatóság elmúlt évi tevékenységét. B. Zs. Magyar—svájci fogtechnikai vegyesvállalat Dentalcoop Fogászati Kft. néven magyar—svájci vegyes vállalat alakul április elsején. A budapesti székhelyű fogtechnikai cég működéséről tegnap a leendő vállalat vezetői sajtótájékoztatót tartottak. A Dentalcoop alapítója a Fogtechnikai Vállalat, a Gene- ralimpex Külkereskedelmi Vállalat és a svájci Litep AG. A tervek szerint elsősorban tőkés országokból érkező rendelésre készítenek fogpótlásokat és fog- technikai termékeket, de készen állnak hazai igények kielégítésére is. A vegyes vállalat az elképzelések szerint bekapcsolódik az egyre bővülő gyógytu- rizmus-szolgáltatásba is: vállalják, hogy hazánkba látogató külföldiek részére rövid időn belül készítenek fogpótlásokat.
