Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-05 / 53. szám
1985. március 5„ kedd ISNsWkfcM------------------------------------------------------M agyarok az olajforrásnál A fúrótorony, előtérben Dzsundi kocsija Dzsundi a beceneve — természetesen a magyarok keresztelték el —, rendes körülmények között taxisofőr Bagdadban, most viszont az iraki hadsereg sorállományú katonája. Szolgálati helye a Kőolajkutató Vállalat lyukbefejező berendezése, 24 órás váltásban őrzi a munkaterületet. Biztos, hogy ez az egyetlen magyar fúrótorony, amelyre fegyveresek vigyáznak! — Ez itt érthető, a háború miatt, de szerencsére az őrségnek még soha semmi dolga nem akadt, semmiféle segítséget nem kellett kérnünk tőlük, az ittlétük inkább csak jelképe a háborúnak — mondja Szűcs Károly üzemvezető-helyettes. — Nem is érzik semmiféle hatását a front közelségének? — Érezni érezzük — mondja Vadász Ernő táborvezető —, de szerencsére nem olyat, amire otthon aggódva gondolnak. Inkább beszerzési, ellátási gondjaink vannak, sok a hiánycikk, a vásárlásokhoz támogató levelek kellenek, és itt is minden nagyon megdrágult. Ugyanakkor Bagdad közbiztonsága annyira jó, hogy nyugodtan bemehetünk a városba, moziba szórakozni, sörözni, vásárolni. Az az elvünk, hogy a bezártság nem tenne jót, és mivel semmi rizikó nincs, szabadon mozoghatunk. — De azért az otthoniak most is nagyon aggódnak magukért. . . — Ezt érezzük — jegyzi meg Török Zoltán fúrómester —, ha a hazaiak a posta miatt egy-két hétig nem kapnak levelet, már kétségbeesve kérdezik, hogy mi' van velem, nem történt-e valami bajom? A szolnoki székhelyű Kő- olajkutató Vállalat tíz év óta folytat lyukbefejezési, kútjavítási munkálatokat Irakban. Jelenleg is harminchárom magyar szakember dolgozik a Bagdad melletti mezőben. Közöttük ott vannak az orosházi üzem dolgozói is, például Torda M. Béla fúrómester, aki már tíz hónapja van távol a családjától, vagy Dobó István gépkocsivezető, aki negyed évvel ezelőtt utazott ki. — Szerintem mindenki a családtól való távollétet viseli a legnehezebben — mondja Torda M. Béla. — De ha kijön az ember külföldre dolgozni, mindenképpen tisztázni kell önmagával is, a családjával is, hogy miért vállalja. Nem érdemes kertelni, tulajdonképpen mindenki a pénzért csinálja. A pénzünk itt ugyanis többszöröse az otthoninak. Azt kell szem előtt tartani, hogy ki-ki a pluszért jött, ezért egy kicsit el kell felejteni az otthoni életünket, körülményeinket, és az itteni normákhoz alkalmazkodva kell élni és dolgozni. — Ezt elviselni segít a közösség, amelyik' nyilván az egymásra utaltság, a kényszer miatt is, de itt nagyon jól összekovácsolódott — fűzi hozzá Dobó István. — Mindenki igyekszik a másikon segíteni, odafigyelünk egymásra a munkában is, a munkán kívül is. Ha valaki rossz hírt kap otthonról, akkor a társaság megpróbálja biztatni, magával vinni. Mi itt eléggé veszélyes munka- folyamatokat végzünk, elég egy pillanatnyi kihagyás, és súlyos baleset történhet. Volt olyan, hogy valaki megbetegedett. A többiek helyette is dolgoztak, hogy mihamarabb rendbe jöjjön, és ne kelljen hazamennie, mert akkor nem biztos, hogy visszakerül. — Itt az olajforrásnál mennyire értenek az olajhoz? — Ezt nehezen tudjuk megítélni, mert igyekeznek mindent titokban tartani. Gondolom, ez érthető is, mert Irak életében meghatározó az olaj. Vannak közöttük nagyon jól felkészült szakemberek, de akadnak olyanok is, akik tőlünk lesik el a mesterfogásokat. — Most itt a talpunk alap is olaj van? — Igen. Ez a mező körülbelül 80 kilométer hosszú. Itt volt olyan réteg, amely a vizsgálatok során napi 600 köbméter olajat adott. Ilyen hozamról otthon mi nem is álmodhatunk. De itt mi csak lyukbefejezést csinálunk, termelésbe állítani egy későbbi időpontban, egy másik berendezés, lehet, hogy éppen a miénk fogja. A bagdadi üzem vezetője, Treffler Tamás, aki már korábban, a háború kitörésekor is Irakban dolgozott. — Hogy dolgoznak itt a magyarok? — Azt hiszem, már az jelentős szakmai elismerés, hogy tíz éve itt vagyunk, s úgy tűnik, szeretnének megtartani bennünket a jövőben is az olajmezőn. Forró Tamás A munkapadnál Vélemények egy tsz-ből Bérek, teljesítmények, lehetőségek Március 31-ig minden termelőszövetkezetnek el kell döntenie: melyik keresetadóztatási formát választja, azaz milyen „rendszerben”, milyen feltételek között növeli dolgozói keresetét. Közismert, hogy a bérek emelése különböző adók gátjába ütközik, ütközhet, ezért, ha már választani lehet közülük, azt alaposan meg kell fontolni. Három változat van. Leegyszerűsítve, s röviden a következők: után 1 ezer 800 forintot, a 72 ezer forintos után pedig 6 ezer forintot. Ügy tűnik, itt emelhetők — amennyire az üzem nyeresége engedi — a legszabadabban a bérek. Ám a korlát se hiányzik: ha a 100 forint keresetre jutó hozzáadott érték csökken, 5,5 százaléknál nagyobb mértékben adómentesen nem nőhet a bér. Fő a nyereség ségi rendszer átalakításában vannak, amihez a megváltozott keresetszabályozás teremt kedvezőbb külső feltételeket. Dolgozói önállóság Vagyis a keresetadóztatás új rendje csupán jobb lehetőség a teljesítmények növelésére, az eredményhez szükséges, hogy a késztetés, érthető formában eljusson az egyes dolgozóhoz is. Az érdekeltség minél közvetlenebb, annál hatékonyabb. Ennek felismerése indította el az önelszámoló egységek kialakítását, amit most a Béke Tsz is programjába vett. Kilenc önelszámoló egységet szerveztek 366 dolgozóval. ■ — Ez még nagyon kezdeti szakaszban van — hallom már a gépműhelyben, ahol az ösztönzés első számú „célzottjaival”, a dolgozókkal beszélgetünk. — Az a legfontosabb — vélekedik Gyuricza László növénytermesztő —, hogy ne csak a vezetőt, a dolgozót is ösztönözzék. Sőt, elsősorban őt! Ha például a vezető kap mozgóbért a munkás pedig nem, akkor nem sok eredmény mutatkozik. — Egyelőre annyit tudunk — mondja ezt már Szakálos Vilmos gépszerelő —, hogy február 1-től teljesítménybérben dolgozunk. Az órabért mindenki megkapta, az is, aki jó] dolgozott, és az is, aki kevésbé. Most meghatározták, hogy egy-egy javítás mennyit ér, s a végzett munka arányában osztjuk el egymás közt a pénzt. — Abban vagyunk érdekeltek — fűzi hozzá Kulik István autószerelő —, hogy minéj hamarabb kijavítsuk a hibát. Tímár Károly esztergályos helyesel, s mindhárman egyetértenek abban, hogy az önállóság növelése hasznos dolog. — Akkor megy a legjobban a munka — veszi át a szót ismét Szakálos Vilmos —. ha. mi osztjuk fel magunk között. — Ez azt is jelenti, hogy valaki feleslegessé válhat? — Nem valószínű, eddig ugyanis kevesen voltunk. Inkább arról van szó, hogy úgy szervezzük a munkát — ha megtehetjük —, mindenkire egyforma teher jusson. — Többet keresnek ebben az új rendszerben ? — Azt még nem tudjuk, de nagyon reméljük. — És többet dolgoznak? Nehéz kérdés. Hisz mi mást felelhetne egy öntudatos munkás, mint azt: ő eddig is mindent megtett az ügy érdekében. De legyünk őszinték. Az „öntudatot” mindennél jobban növeli az elismerés, az erkölcsi és természetesen az anyagi. Nos, ehhez — bízzunk benne , — jó alapokat teremt a megújuló érdekeltségi rendszer egységben a keresetszabályozás új rendjével. Szatmári Ilona Szabályzók közt válogatva A bruttó jövedelem színvonaltól függő munkadíj- szabályozás hasonlatos az eddig használatos formához. Az érthetőség kedvéért ezt tulajdonképpen bérszínvonal-szabályozásnak is nevezhetnénk. Itt az adómentes béremelés mértéke attól függ, mekkora volt az előző esztendőben az egy főre jutó bruttó jövedelem. (A bruttó jövedelem = nyereség + a munkadíj). Ha ez például 90 ezer és százezer forint között volt, akkor 3,5 százalékos béremelést valósíthat meg az üzem adómentesen. Világos, hogy elsősorban a nyereség növelésével javítható a bérszínvonal, akárcsak a másik két formánál. A hozzáadott értéktől függő munkadíjtömeg-szabályo- zást is nevezhetjük egyszerűbben : bértömeg-szabályozásnak. Lényeges eltérése az előbbitől, hogy nem a bér- színvonalat, tehát egy dolgozó átlagos évi keresetét veszi alapul az emelésnél, hanem a bértömeget, vagyis az előző évben kifizetett bérek összegét. Ez tehát erőteljes létszámtakarékosságra ösztönző forma. Hiszen, ha — tegyük fel — a bértömeg nem is emelhető, kevesebb részre osztva azt, a keresetek nőhetnek. Persze, az az igazi, ha a bértömeg nő, s ez adómentesen akkor következik be, amikor a hozzáadott érték (közgazdasági kategória: magába foglalja mindenekelőtt a mérleg szerinti eredményt, a bérköltséget, társadalombiztosítási járulékot, amortizációt stb.) emelkedik. Ennek minden százaléka után 0,40 százalékkal lehet nagyobb a bértömeg. (Az adómentességet azért hangsúlyozzuk, mert az adó mértéke igen nagy mindegyik formában és csak kevés gazdálkodó engedheti meg magának fizetését.) Aki ezt a formát választja, annak számolnia kell azzal, hogy a hozzáadott érték csökkenése esetén, annak minden százaléka után a munkadíjtömeget is csökkentenie kell, 0,30 százalékkal. A nagyüzemi keresetadóztatási formát választók pedig a dolgozók személyenkénti éves keresete alapján kereseti adót fizetnek, melynek mértéke pontosan meghatározott. A például 48 ezer forintos éves kereset Nekem az utóbbi változat a legrokonszenvesebb, ez zárja ki talán leginkább (de egészen ez sem!) a bázisszemléletet. No, persze naiv szemlélődő, s nem gazdálkodó vagyok. A gazdálkodó saját adottságait, lehetőségeit mérlegelve dönt. Hogy miképp, arról a közepes adottságú földeken gazdálkodó, aszályos évek terhét cipelő gyomaendrődi Béke Tsz vezetőit, dolgozóit kérdeztük. — Vita nálunk azon volt — mondja a főkönyvelő, Galambos Imre —, hogy a bértömeggazdálkodást vagy a keresetadóztatást válasz- szuk-e. Az előbbi kiválóan ösztönöz a hatékonyabb foglalkoztatásra. A béremelés alapját képező hozzáadott értéknek pedig — immár két. szárazságtól nehéz esztendő után — az idén jelentősen növekednie kell. Ügy véljük, a szövetkezetnek ez a változat tesz a legelőnyösebb. A nagyüzemi keresetadóztatás erénye, hogy a bérszínvonalra nemigen érzékeny. Ám a keresetadót fizetni kell, s ki tudja, képződik-e ehhez elegendő jövedelem az elkövetkező években? Tehát egy biztos: a bérfejlesztéshez nyereség kell, mégpedig minél nagyobb. A „Békében” az elmúlt két évben ez nem jött össze. Igaz. néhány más aszály sújtotta tsz-ben sem. Ám ezzel együtt tény, hogy az időjárás mellett az embernek van döntő szerepe a veszteség elkerülésében. Ezzel teljesen egyetért a szövetkezet elnöke, Hunya Elek. — A vállalkozó szellem kibontakoztatását, a vezetői és dolgozói kezdeményezéseket leginkább elősegítő formának igyekszünk előnyt adni. Ilyen megfontolásból nagy lehetőséget érzünk a hozzáadott érték növelésén alapuló keresetszabályozásban. Lényegénél fogva ösztönzi arra a dolgozókat, hogy keressék az ésszerűbb megoldásokat, azt, hogy mi módon tudnák az adott feladatokat gyorsabban, hatékonyabban, tényleg csak a feltétlenül szükséges létszám bevonásával elvégezni. Nálunk — magyarázza az elnök — a mezőgazdasági tevékenység a meghatározó, a melléküzemágakkal kicsit későn indultunk. Nem képződik annyi nyereség ezen ;1 területen, hogy ellensúlyozhatná a növénytermesztés kieséseit. Tehát tartalékaink elsősorban a belső érdekeltÖnállósultak az Épületasztalos-ipari és Faipari Vállalat gyárai A hazai ajtó- és ablaktermelés 67 százalékát előállító Épületasztalos-ipari és Faipari Vállalat január 1-től — az építésügyi és városfejlesztési miniszter intézkedésére — négyfelé vált: a régi vállalati központból, valamint zuglói és ferencvárosi gyárából megalakult a Budapesti Épületasztalos- és Faipari Vállalat, három vidéki gyáregységéből pedig létrejött a Bajai Épületasztalos- és Faipari Vállalat, a Kiskunhalasi Faipari Vállalat, valamint a Lenti Épületasztalos- és Faipari Vállalat. A szétválasztás célja, hogy a vállalattá szervezett gyárak között erősödjék a verseny, s jobban elégítsék ki az építtetők igényeit. A négy új vállalat továbbra is fából készít ablakokat, ajtókat, s a hulladékból faipari tömegcikkeket állít elő. Az átszervezést jelentősen egyszerűsítette, hogy az anya- vállalattól átvett hatáskörök révén az említett gyárak már korábban is nagy önállósággal gazdálkodtak, s így a vállalatszerű működés kialakítása viszonylag kevés változtatással jár. A most négy részre osztott anyavállalatból másfél évvel ezelőtt kivált és önállósult a Soproni Faipari Vállalat. amely jelentős üzemkorszerűsítés révén már az épületasztalos-ipari termelésnek 18 százalékát állítja elő. Ugyanakkor vált ki a közös anyavállalatból a kőbányai és a Lágymányosi Faipari Vállalat, ezenkívül további új versenytársak jelentek meg az épületasztalos-ipari termékek piacán. Az ÉVM- és tanácsa vállalatok, az ipari és mezőgazdasági szövetkezetek létrehoztak új ablak- és ajtógyártó üzemeket, s ezek száma a meglevőkkel együtt megközelíti a százat. Idei termelésük összességében ezekből a termékekből meghaladja a 4 millió négyzetmétert.
