Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-30 / 75. szám
0 1985. március 30., szombat Gyermek- és ifjúsági színielőadások Magánvállalkozás és felelősség — n Liliomfi bemutatója március 8-án A Békés megyei Jókai Színházban emberszámba veszik a gyerekeket. Komoly, igényes, kritikus — felnőtt — közönségnek számít az óvodás, az iskolás. A színház vezetői és a művészek együtt évek óta fáradoznak a kisebb, illetve fiatalabb korosztály színházi, irodalmi igényeinek kielégítéséért. Jelentős sikereket értek már el házon belül és házon kívül, az iskolákban és a művelődési házakban. Az országban elsőnek a Jókai Színház hozta létre a Magyar Televízió Ifjúsági és Gyermekosztályával azóta ismert koprodukcióit, a Hagymácskát, a Gyalogcsillagot, Illyés Gyula Szélkötő Kalamona és Békés József A legbátrabb gyáva című mesejátékát. Keczer Andrást, a színház igazgatóját arra kérem, jellemezze átfogóan gyermek- és ifjúsági törekvéseiket, rendezvényeiket! — 1970 őszén a Hamupipőke előadásával nyitottuk meg a gyermekszínházat, vagyis 15 éves múltra tekinthetünk vissza, ami egy harminc éves színház életében szép kor. Korábban a művelődési központ szervezte a hasonló programokat. Amikor ez a terület költségvetésével együtt átkerült a színházhoz, évi 'két bemutatóra, 30 előadásra nyílt lehetőségünk. 1971-ben vezettük be a gyermekbérleti rendszert. Öröm volt látni, milyen boldogan szorongatták a kezükben a kicsik a Hamupipőke-, János vitéz-, Jancsi és Ju- liska-bérleteket. 1983-ban már négy bemutató volt egy év alatt: a mi ’két sajátunk és vendégként a szegedi, a pécsi társulat, a Napsugár Bábegyüttes vagy a békési zeneiskola. így az előadások száma elérte az évi százat. Mégsem tudtuk úgy kielégíteni az igényeket, ahogyan szerettük volna. A gazdasági körülmények nehezedésével egyre kevesebb fedezetünk maradt a gyermekszínházi törekvésekre. De kitartottunk amellett, hogy a színházi élményre nevelést óvodáskorban 'kell elkezdeni, nem szabad megszakítani, tehát ilyen szempontból nekünk minden korosztály egyformán fontos. Hogy a dolgunkat komolyan vettük, bizonyítja például az Állami Ifjúsági BiKorcsok Edit nyolcadikos' békési kislány címére az Ifjúsági Magazin, Barátokat keresünk rovatában akadtam. — Nincsenek barátaid, azért akarsz levelezni? — Elég sokan vannak az osztálytársak közül, de velük már mindent tudunk egymásról, hiszen elsőtől együtt járunk iskolába és mindig együtt vagyunk. A levelezés az más. — Miért? — Mert egy teljesen új embert ismerek meg, akinek én is ismeretlen vagyok eleinte. — Kaptál már választ? — Húszán írtak, köztük egy kanadai fiú, aki épp Pesten volt a rokonoknál, mikor az IM januári száma megjelent. Azóta már két levelet váltottunk. A többieknek is írtam, de úgy látom, csak három lesz az, akivel tart majd a levelezés. — Ez együtt már négy. Győzni fogod? — Ó, hogyne, és a régebbieket sem hanyagolom el. Három éve levelezek egy szovjet és egy romániai kislánnyal. Tulajdonképpen mazottság Nívódíja, amelyet 1974-ben kaptunk, és az 1979-es elismerés a Kaposvárott megrendezett nemzetközi gyermekszínházi fesztiválról. A Gyulai Várszínházzal együttműködve sikerült repertoárunkat bővíteni nyaranként a strandon előadott játékokkal, amit ősszel tovább folytatunk itt benn, a színházban. De ez még mind 'kevés. Szeretnénk például jobban differenciálni. 5—11 éves korig beszélünk gyermekközönségről, de már ezen a rétegen belül is nagy a különbség. Más érdekli az öt és más a tizenegy évest. Nehéz volt az évi két bemutatót kiválasztani, igyekeztünk az egyiket a 'kisebbeknek, a másikat a nagyobbaknak előadni, akiknek már gazdagabb a fantáziájuk, akiket már jobban be lehet vonni a játékba. Az a tény, gyarok, közel laknak a határhoz, s szeretném, ha a nyáron eljönnének hozzánk. Aztán ott vannak még az itthoni levelezőim is. — Azok is lányok? — A kisvárdai és a zsám- béki. A kaposvári, debreceni és a pesti mind fiú. — őket honnan ismered? — Tavaly hirdettem a Szabad Földben és ötven le-, velet kaptam, alig győzte a postás hordani, én meg válaszolni rájuk. Nagyon izgalmas volt ennyi velem egykorúnak a levelét olvasni és mindnek írni, ahogy az illik. Hogy aztán kialakuljon egypárral a tartós levelezés. Olyanokkal, akikkel megértjük egymást. — Ez mitől függ? Miről írtok hétről hétre, hogy unalmas ne legyen? — Mindig valami eseményről számolunk be, van úgy, hogy ez csak egy film, ami tetszett, vagy az iskolai diszkó. Aztán a könyvekről, amit pont elolvastunk és ajánljuk egymásnak. Mintha beszélgetnénk. Azt is megtárgyaljuk, ki kivel jár együtt, milyen az a fiú vagy lány, meg hogy mi volt az iskolában, mit szeretünk tahogy partnernek nézzük, komolyan vesszük a gyermekközönséget, meghatározza a játékstílust is. Ugyanolyan felelősséggel, intenzitással, művészi színvonalon kell játszani, mint a felnőtteknek, ha nem még jobban. Az ismert okok folytán arra kényszerültünk, hogy kevesebb bemutatót tervezzünk. Reméljük, hogy a kevesebbre több pénzt tudunk fordítani. Mindez áll a gyermekszínházra is. Az idén Békés József A legbátrabb gyáva bemutatója mellé a stúdió vizsgaprogramja, Csukás István Ágacska című mesejátéka az évi második darab. Sajnos, a stúdió működését veszély fenyegeti, ha a jövőben a minisztériumtól nem kap támogatást. Meggyőződésem, hogy a gyermekközönséget akkor nulni, mit nem. És lassan egészen összebarátkozunk. — Mindjárt az elején képet is küldtök? — Először nem, csak ha többször írunk. Ezért volt érdekes a kaposvári fiú első levele már, amit úgy kezdett, hogy leírta, milyennek képzel el és én pont az ellenkezője vagyok. Azonnal küldtem képet, hogy lássa, de a levelezésünk azóta is tart. A többiekkel is. Sűrűn és hosszan írunk egymásnak. — Ez rengeteg időbe kerül. Nem megy a tanulás rovására? — Nem mert azelőtt sem volt jobb a bizonyítványom, mindig a négyes körül álltam. Most félévkor is 3,8 voltam. •— Nyomdaipari szakközépbe kérted a felvételed. Ide is készültél? ■— Fényképész szerettem volna lenni, de azt mondták, mivel hármasom is van, szó se lehet róla. így választottam ezt, de a fotózásról nem mondtam le végleg. — Akkor már ősztől Békéscsabára jársz iskolába. Nem lesz furcsa? — Eleinte biztosan, mert itthon a nyolc év alatt nagyon összeszoktunk és a mi osztályunk a 2-es iskola kiváló osztálya. Harmincegyen vagyunk — húsz lány és tizenegy fiú —, hat a kitűnő tanuló és sok a jeles is. Nagyon jó a közösségi életünk, tudnánk kielégíteni, ha létrehozhatnánk egy báb- és gyermekszínházat, ahogyan Pécsett a Bóbita bábegyüttest beolvasztotta a színház, így adhatnánk a piciknek rendszeresen bábműsort, továbbá kombinált felnőttbábelőadásokat, illetve csak felnőtt művészekkel előadást. A felszabaduló energiából jutna a differenciálásra, az életkornak megfelelő programalakításra? — Mit ért életkor szerinti differenciáláson? — Nagy gond a gyermek és felnőtt közötti korosztály, a diákközönség. Ha 5—11 éves korig jártak is a kicsik színházba, megszerették -ezt a játékot, ezt az élményt, 11—16 éves korig mi legyen velük? Mondjunk le erről a közönségről? Eddig kényszermegoldás volt, hogy két olyan darabot kerestünk, ami nem igazán nekik való, de a legkevésbé ártalmas az összes közül, mint az idén a Néma levente és a Szabad szél. — A színház falain kívül is törődnek az ifjúsággal. A rendhagyó irodalmi órák igen népszerűek. — A városi tanács művelődési osztálya, a TIT. a színházi vezetők és művészek, valamint az iskola együttműködve szervezi és finanszírozza ezeket. Sajnos, egy évben általában egy békéscsabai osztályba jutnak el a művészeink. — Ötödikben A magyar népköltészet, hatodikban A reneszánsz, hetedikben Haza és haladás, nyolcadikban Ember az embertelenségben címmel tartanak a színészek rendhagyó irodalmi órákat — sorolja Tóth Marianne, a színház közművelődési titkára. — És nem szabad megfeledkezni a színjátszóházról sem, ahol a színjátszás alapjaival ismertetjük meg a gyerekeket, úgynevezett bemelegítő gyakorlatokat végzünk, az átélés, az elemzés, az önelemzés. a játék öröme a cél. — Május 8-ra tervezik Szigligeti Ede Liliomfi című darabjának premierjét. Az előadás magánvállalkozás. Ez mit jelent? — Az évi 10 bemutatót 7- re kellett csökkenteni — tábármit kell csinálni, az ősz-, tály ott van. És sokat vetélkedünk sikeresen. Nemrég volt a farsang, s mi nyertük meg a tortát. — A jó közösségen belül, olyan igazi barátnőd, akivel minden titkod megosztod, van? — Négy, Hárommal elsőtől járunk egy osztályba, a negyedik két éve jött hozzánk. Bizalmas bárátnők vagyunk és egyforma az érdeklődésünk. ök is szeretnek olvasni és kötni. — Kötni, mint a nagymamák? — Igen, most nagy divat. jékoztat Keczer András. — Szeretnénk a diákközönségnek is többet, jobbat nyújtani, de pénzünk sajnos, nincs rá. Ezért patronálunk magánvállalkozásokat erkölcsileg, művészetileg, eszközökkel. A művészek, akiknek fontos az ifjúsági színház ügye, összefogtak a jó célért. Mindenkinek egyénileg van működési engedélye, egyénileg kapják a pénzüket, egyénileg adóznak. A művelődési házak és a színházak közös, jól felfogott érdeke, hogy „működjön” ez a magánvállalkozás. Mi benn a színházban helyet adunk 4—8 előadásnak, bérletet hirdetünk a diákközönségnek. A Liliomfi tananyag, a vándor színjátszás és a nyelvteremtés szempontjából egyaránt hasznos, szerencsés választás. Nem utolsósorban fontos az adott feltételek közötti játszhatóság. A Liliomfi tájelőadásait anyagilag az Állami Ifjúsági Bizottság és a megyei tanács művelődési osztálya támogatja. Ha sikerül, a jövőben is tervezünk hasonló vállalkozást. De hangsúlyozom: 26 művésszel, évente 250 előadást, 7 bemutatót nyújtani, hozzászámítva a televíziós felvételeket, a várszínházát, a vendégjátékokat, szóval ez is csak átmeneti megoldás lehet; az igazi a báb-és gyermekszínház megteremtése lenne. A Jókai Színházban rang gyerekeknek, fiataloknak játszani. Színház az iskolában? Színház az iskoláért? Mindkettő fontos. Ám a legfontosabb : Szabó Zsuzsa, Kalapos László, Mészáros Mihály, Tomanek Gábor, Vár- day Zoltán és a többi színművész lelkiismeretesen, felelősséggel és nagy szeretettel állnak a különösen fogékony gyerekek, fiatalok elé. Értük teszik. Élményt akarnak nyújtani, és ismereteket, segíteni az irodalomoktatást, megszerettetni a tananyagot, a szépirodalmat, a színházat — gyakran ott, ahová a színház egyébként nem jut el. Megkóstoltatják a fiatal közönséggel a játék örömét, felkészítik őket arra, mit is jelent átlépni a színház küszöbét. Nem titkolják, kritikus, őszinte partnernek tekintik közönségüket, s azt remélik, felnőttként gyakran viszont látják majd őket a nézőtéren. Niedzielsky Katalin Az osztályból szinte minden lány köt. Ez a délutáni szórakozás. Én már egy mellényt és pulóvert megcsináltam. Még az iskolában is kötöttünk ebédszünetben, míg várni kellett, de most már nem szabad, azt mondták balesetveszélyes. — Ennyi minden mellett szoktál-e otthon segíteni? — Minden hét végén és porszívózok és a fölmosás is az enyém. Mosni is szoktam. Főzni nem, de már ideje lenne aputól a halat-vadat megtanulni, mert azt ő érti a legjobban a családban. Vass Márta Fotó: Ková :s Erzsi * Parellio és Cicmill Ográd, Békés József A legbátrabb gyáva eímű mesejátékában: Szabó Zsuzsa és Hodu József Fotó: Veress Erzsi niig győzte a postás kihordani... Oki levelezni szeret ÉLETKOROD: ií aroDíbtVl íMtöíÚjki. H08WD: A< v JELENLEGI FOGLALKOZÁSOD: f Ml AKARSZ LENNI: MfrQjMUW. KEDVENC ÍRÓID; ^0^ Jfafír- _____ __ KEDVENCEID (együttes, énekes, színész. >pa«otó): JjgfrUöXL : : r$u$r FIÚVAL VAGY/IS LÄNNYAL LEVELEZNÉK MOZI Űrült római vakáció A film eredeti címét, Innamoráto pazzo (Őrülten szerelmes), a hazai filmforgalmazás nem véletlenül változtatta Őrült római vakációra. Már a film első képsorait látva eszünkbe jut az 1953-ban készült hollywoodi film, a Római vakáció. Ezzel a filmmel vált világhíressé a bájos Audrey Hepburn a szívdöglesztő, férfias, elegáns sztár, Gregory Peck mellett. Az olasz örült római vakáció írói és rendezői, Cas- telláno és Pipolo erre a filmélményre építenek, s számításuk beválik. Szemtelenül kikacsintanak a vászonról, lopkodnak ötleteket, hogy aztán sajátos átértelmezéssel tálalják újból. Még azt is megengedik maguknak, hogy fáradt, lejáratott gégékét építsenek be filmjükbe. Időnként az az érzése az embernek, hogy „Szórakozni akartok? Akkor most megkapjátok !”-felki- áltással csinálták meg komédiájukat. Ami azért nem sikerült olyan fergetegesre, mint gondolom, szerették volna. Időnként ritmuszavarokkal küszködik a film, majdhogynem az unalomig bont ki egy-egy ötletet. Az alapsztori ismerős: megérkezik a hercegnő Rómába, s kiruccan egy éjszakára Róma legismertebb, bohém buszsofőrjével, Bar- nabával. Csakhogy most a hercegnő nem naiv, ártatlan, hanem szexis „macska”, aki tudja, mitől dög- lik a légy. Érre a szerepre telitalálatként választották Ornella Mutit. Szép, kisportolt alakú, bájos arcú, s nem szégyell levetkőzni ' sem. Mégis, a film igazi sztárja az egykori énekes, Adriano Ce- lentano. Aki az ellenállhatatlan, nőfaló olasz figurát parodizálja. Jól! Mosolya a nagy nevettetőt, Fernandelt juttatja mindenki eszébe, van benne egy kis belmon- dói csibészség is, aztán Alberto Sordi esetlenül kakaskodó mozgásából, báj- gúnárkodásából is. (Például, amikor felmegy a trambulin lépcsőjén.) Játéka olykorolykor egy jő erős „színészkoktélra” emlékeztet. Belemixelt mindenkit, aki a szakmában valamit számít. No és a tudatosan visszaköszönő ötletek! A neveltetése folytán kényelmetlen helyzetbe jutó, egyszerű ember megdicsőülését egy fogadáson már annyi, de any- nyi komédiában láthattuk. Most még egy lapáttal tettek is rá: a nép egyszerű gyermekének — pincérekből, szakácsokból — szurkolókat is toboroztak. Szóval, ebben a filmben minden olyan, mintha egyszer már láttuk volna. S hogy mégsem unatkoztunk, az a jó színészi alakításoknak, Bruno Zambrini kitűnő zenéjének, az író-rendező pár sajátos stílusfelfogásának köszönhető. No, és a dialógusoknak. Van olyan érzésem, hogy a méltán elismert magyar szinkron megint besegített. S ennek mi, nézők örültünk a legjobban. A váratlan, szellemes, „magyaros” nyelvi fordulatok igen jól illeszkedtek a látottakhoz. Most, hogy végre itt a tavasz, beköszöntőnek, nyáridézőnek kellemes filmet választottak a filmforgalmazók: üde, vidám történetet, soksok filmélményt megidéző paródiát. B. S. E.
