Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-26 / 71. szám

1985. március 26., kedd o IZHiUkf-Tcj---------------------------------------------­F iatal, diplomás tanácsi szakemberek Hz flFÉSZ-ek is intézkedtek Energiafelhasználás — takarékon Szeghalom várossá válá­sa a tanácsi munkával szemben is magasabb köve­telményeket támasztott. A tanács vezetői a fiatal dol­gozók szakmai továbbkép­zését az egyik igen fontos feladatuknak tekintik. Ez­zel is fnagyarázható, hogy a napokban vehette át az Ál­lamigazgatási Főiskolán Nagy István, a városgazdálkodási, osztály főelőadója és Li­tauszkiné Baji Ilona, a ta­nács irányításával működő, társadalmi ünnepségeket szervező iroda előadója a dip­lomáját. Mindketten a hu­szonévesek korosztályához tartoznak. Egyik munkatár­suk pedig, Szegedi Mihályné, az igazgatási osztály gyám­ügyi előadója, ez idő tájt az államigazgatási főiskolán az utolsó vizsgájára készül. Eddigi jegyei megengedik az előlegezett bizalmat, hogy nyár elején ő is kézhez kap­ja a diplomáját. Munkájuk­ról, terveikről, s eddigi ta­pasztalataikról beszélgettünk hármójukkal. Közvetlenül a vizsgák után, illetve a vizsgák előtt, mivel is kezdhetnénk, mint a főiskolára vonatkozó kér­désekkel. Szegedi Mihályné: — Tíz éve dolgozom az államigaz­gatásban. A főiskola levele­ző tagozatára 1981-ben vet­tek fel. A felvételim elsőre sikerült, aminek azért örül­tem különösen, mert akkor már' 33 éves voltam. Ha nincs szerencsém a felvéte­livel, talán másodszor már meg sem próbálom. Persze, utólag könnyű ilyet monda­ni. Éreztem, hogy az isme­reteimet mindenképpen bő­víteni kell. A gyámügyek a jogi szabályozás sok terüle­tével függnek össze. A fő­iskolán megtanultuk a leg­fontosabb jogszabályokat, azok értelmezését. Igaz, még nem végeztem, de már ér­zem, hogy nagyon sok hasz­nos dolgot tanultunk, illetve tanulunk. A korábbinál tá­jékozottabb vagyok. Nagy István: — 1975-ben végeztem Békéscsabán, a vízmű szakközépiskolában. Ezután rögtön a tanácshoz kerültem. A tanácsi mun­káról, megmondom őszintén, nem sok fogalmam volt. El­végeztem a tanácsakadémi­át, de tudtam, hogy ez még kevés. Amikor megkérdez­Szegedi Mihályné ték, hogy vállalom-e a más­fél éves kiegészítőt az ál­lamigazgatási főiskolán, ak­kor örömmel mondtam igent. Hat kollégám közül mi hár­man éltünk a felajánlott le­hetőséggel. Megérte. Nem­csak a konkrét szakterüle­teinkről, hanem a tanácsok felépítéséről, az ügyintézés­ről kaptunk átfogó képet. Arról nem beszélve, hogy bővültek politikai, jogi is­mereteink, és az alapvető ve­zetéstudományi kérdésekről is hallottunk. Litauszkiné Baji Ilona: — Az én helyzetem speciális, mert nem a tanácsi appará­tusban dolgozom. Ezért pil­lanatnyilag nem a végzettsé­gemnek megfelelő a mun­kaköröm. Persze, csak né­hány napja kaptam meg a diplomát. Remélem, hogy a tanács vezetői is úgy ér­zik, hogy a tanultakat va­lamelyik szakterületen kell hasznosítanom. A főiskola elvégzése a szakmai ismereteik gyara­podásán kívül az anyagiak­ban is változást jelenthet. Erről a következőket mond­ják : Nagy István: — A fizeté­semet egy év alatt több, mint ezer forinttal emelték, pil­lanatnyilag 4 ezer 600 fo­rintot keresek. Bár az úgy­nevezett bérbeállási muta­tóm a legrosszabb az osztá­lyon. mégis úgy érzem, hogy alapvetően rendezték a fi­zetésemet. Szegedi Mihályné: — Én akkor számítok béremelésre. Litauszkiné Baji Ilona ha már kezemben lesz a diploma. Litauszkiné Baji Ilona: — Nekem az iskola után még nem emelték a fizetésemet, arra számítok, hogyha más területen fogok dolgozni, ak­kor kerül rá a sor. A tanácsi dolgozók fele­lőssége többek között abban is áll, hogy az ügyfeleik munkájuk után ítélik meg az egész tanács tevékenységét. Naponta kell emberekkel bánniuk, a papír igazolta szaktudás önmagában bizony ehhez a munkához kevés lenne. Szegedi Mihályné: — Ha valamelyikünk téved, akkor erre a lakosság az átlagos­nál érzékenyebben reagál. Ezt nekünk tudomásul kell venni. Felelősségérzet nél­kül ezt a munkát nem sza-‘ bad csinálni. Nekünk, gyám­ügyeseknek, sok olyan dön­tést kell hozni, aminek bi­zony, nem mindig örülnek az ügyfeleink. Például a védő-óvó intézkedések, vagy a láthatási ügyeknél. De ha egy gyerek érdeke megköve­teli, akkor kezdeményezni kell az állami gondozásba vételi eljárást. Persze, gyak­ran előfordul, hogy valaki csak azért keres meg, hogy elmondhassa problémáját, hogy kiönthesse lelkét. A lehetőségeinken belül igyek­szünk ilyenkor is megnyug­tató megoldást találni. Végül a terveikről: Nagy István: — A tanács nekem nemcsak a továbbta­nulásban, hanem a lakáshoz Nagy István jutásban is segített. Ügy ér­zem, megbecsülnek. Szeret­ném még letenni a középfokú műszaki ellenőri vizsgát. Pillanatnyilag nem tudom elképzelni, hogy vezető be­osztásba kerüljek. Félek attól, hogy túlságosan elné­ző vezető lennék. Egyszóval, szeretném továbbra is azt csinálni, amit eddig, csak jobbén. Szegedi Mihályné: — Vésztőről járok be naponta Szeghalomra. Elképzelhető, hogy az iskola elvégzése után áthelyeznek Szegha­lomról egy másik tanácshoz. Litauszkiné Baji Ilona: — Nekem sincs más elképzelé­sem, mint az, hogy megfe­leljek a rám bízott felada­toknak. * * * Mielőtt e lbúcsúznánk, á családról beszélgetünk. A lelkemre kötik: mindenkép­pen írjuk le, hogy tanulmá­nyaik során, illetve a mun­kájukban jelentős családi segítséget kaptak, kapnak. Litauszkiné Baji Ilona úgy fogalmazott, hogy a fél dip­lomája a családját illetné meg. Nagy István arról be­szélt, hogy a tanácsi munka sokszor a hétvégéket is igénybe veszi. Például, most készülnek a választásokra. Az apparátus dolgozóira nem kis feladat hárul. A család megértése nélkül nehezen boldogulnának. Kép, szöveg: Lovász Sándor A Minisztertanács 1978- ban hozott határozatot az energiagazdálkodási program végrehajtásáról. A SZÖ- VOSZ-hoz tartozó közös vál­lalatok és szövetkezetek 1979-ben intézkedési tervet készítettek és ennek alapján oldották meg a legfontosabb feladatokat. Előtérbe került a tüzelő­olajjal való takarékosság. Nem véletlenül, mert me­gyénk fogyasztási szövetke­zeteiben az elhasznált ener­gia nagy része (1980-ban 29,3 százaléka) a háztartási tüze­lőolaj elégetéséből szárma­zott. Az intézkedés hatására egyre kevesebb olajat hasz­náltak fűtésre és egyéb be­rendezések üzemeltetésére. Példaként: 1980-ban 22, há­rom évvel később 14 millió forint értékű tüzelőolajat használtak fel, amely 37 szá­zalékos csökkenést jelent. Említést érdemel az Orosháza és Vidéke ÁFÉSZ, ahol két és fél esztendő alatt 250 ton­na olajat takarítottak meg. De szép eredményt ért el ezen a területen a gyulai, a tótkomlósi, a kondorosi ÁFÉSZ. A takarékszövetke­zetek közül jelenleg 39 üz­letben fűtenek olajjal, de fokozatosan áttérnek más tüzelési módszerre. így 1985- ben csak 40 százalékos rész­arányt képvisel az olajtüze­lés. Ezért nagy jelentősége van a vezetékes gáznak, a szi­lárd tüzelőanyagoknak. Ezek az energiahordozók ugyanis 65 százalékkal olcsóbbak az olajtüzelésnél. A szövetkeze­tek éltek is a (ehetőséggel. A mintegy ezer olajkályhát és a 40 olaj kazánt gázzal és szénnel üzemelő berendezé­sekkel cserélték ki. öt ÁFÉSZ-nél részben megvaló­sult ez a program, négy szö­vetkezetben az idén térnek át a gázfűtésre. Ma már szilárd tüzelő­anyagokra évente 7 millió forintot költenek a szövetke­zetek, amely az olaj érté­kének a felét teszi ki. A szá­mok csalókák, mert a szenet fűtésre fogyasztói, a gázt, a fűtőolajat pedig termelői áron veszik meg. Ezért egy kiló szén fajlagos költsége csak egynyolcada a gázener­gia költségének. Ennek meg­felelően évente 8—9 ezer tonna szilárd tüzelőanyagot használnak fel a szövetkeze­tek. Persze, sok helyen vil­lamosenergiával is fűtöttek. Hőfejlesztőket, hősugárzókat, hőtárolós kályhákat üzemel­tettek. Az előbbieket a ked­vezőtlen műszaki-gazdasági mutatók miatt betiltották, ugyanakkor a hőtárolós kály­hák sem váltották be a hoz­zájuk fűzött reményeket. El­terjedésüket gátolta az 1983 januárjában életbelépett há­lózatfejlesztési hozzájárulás­ról szóló rendelet, amely ki­lowattóránként 7800 forint többletkiadást jelent. Az energiaköltségek 45—50 százalékát a villamos áram fogyasztása teszi ki. Erre kétszeresen is oda kell fi­gyelni. A takarékosság egyik módja az úgynevezett im­produktív felár csökkentése, vagyis a meddő áramfo­gyasztás megszüntetése. Igaz, a büntetés az ÁFÉSZ-eket sújtja, de rontja az ország energiamérlegét is. A na­gyobb szövetkezetek: az orosházi, a mezőkovácsházi, a békéscsabai felismerték ennek a jelentőségét és már 1980-ban hozzáláttak a fá­zisjavításhoz. A jó példát követték Vésztőn, Gyoma- endrődön és Szarvason is. A fogyasztási szövetkeze­tek sok árut szállítanak, erre a legtöbb helyen külön rész­leget hoztak létre. Az üzem­anyagra költött pénz a szál­lítási költség 20 százaléka, amely 1983-ban 13—15 millió forintot emésztett fel. Az energiatakarékossági rende­letek hatására .az ÁFÉSZ-ék ugyanebben az évben csak­nem 66 ezer liter üzem­anyaggal kevesebbet hasz­náltak fel. A takarékos energiafel-, használás tapasztalatait a MÉSZÖV elnöksége is meg­vitatta. Megállapították: a kormányprogram előírásait teljesítették. Hozzájárultak ahhoz, hogy a kereskedelem­ben 1983-ban 1978-hoz ké­pest 30 százalékkal csökken­jen az energiaköltség. S. S. Rövidesen megkezdődik a XII. Világifjúsági Találkozó ma­gyar részvevői formaruháinak sorozatgyártása. A ruhákat a hatszáz fős delegáció számára a Május 1. Ruhagyár és a Vörös Október Férfiruhagyár munkatársai tervezték és készítik el. A kiegészítőket a Fővárosi Ruházati Vállalat, a NETT Konfekcióipari Vállalat, az Egri Cipőipari Szövet­kezet, valamint a Magyar Selyemipar Vállalat készíti (MTl-fotó — Varga László — felv. KS) Sarkadkeresztúr m 0 településfejlesztés lehetőségei és korlátái Sarkadkeresztúron 1960-ban még több mint 3 ezer ember lakott, a jelenlegi lélekszám viszont ma már nem éri el a 2 ezer 200-at. Amint Nagy Mihály tanácselnök elmondotta, a munkaképes korú lakosságnak csaknem a kétharmada nem helyben dolgozik. Ez a fejlesztés szempontjából hátránnyal jár, hiszen az alapellátásban, a gyermekintézmények működ­tetésében és a kommunális jellegű építkezéseknél kevesebb munkahely támogatására számíthatunk. Magára hagyatott­ságról azonban szó sincs, mert például a Sarkadi Cukorgyár és a Szellőző Művek kollektívái nem egyszer bizonyították .segítőkészségüket. Természetesen nem lehet­ne előrelépni csupán a kül­ső támogatásra alapozva, ugyanis elengedhetetlenül szükségesek a helybeli kez­deményezések, a közös erő­feszítések. Az eredmények­hez sorolható az is, hogy a társadalmi munka értéke csaknem egymillió forintot ért el 1984-ben. A legaktí­vabban dolgozók közé tar­tozik a MÁV szocialista bri­gádja, amely védnökséget vállalt az öregek napközi otthona fölött. * * * Az elmúlt két évben nem kis munkába került, mini­mális tanácsi támogatással — több mint tíz utcába — ai útalapok elkészítése. Ezek megfelelnek a megyei tanács ide vonatkozó pályázati kö­vetelményeinek. Májusban a Bartók, Molotov és Sport ut­cában terítik le az aszfalt- burkolatot. A járdák állapo­ta kielégítő, néhány helytől eltekintve. Elhárult a bel­vízveszély a község déli ré­szén, ami annak tudható be, hogy 700 ezer forintos költ­séggel felújították a csapa­dékvízelvezető csatornákat. Sarkadkeresztúr belterüle­tén a vízhálózat teljesen ki­épült, míg a külterületen fekvő Varsányhelyen gond van a vízzel. A községtől északkeletre található a 300 lakosú Kisnyék. Itt nagyon jó a víz, de nincs vízmű. Az emberek sokat várnak a VII. ötéves terv érdekeltségi rendszerétől. Nevezetesen, várhatóan nem zárkóznak el attól, hogy akár társulás, akár 'közműfejlesztési hozzá­járulás formájában a vízhá­lózatot kiépítsék. Ha lenne pénz, Varsányhelyen egy kör­vezeték bekapcsolásával le­hetne megoldani ezt a kér­dést. Bár ezen a külterüle­ten is megvannak a közki­folyók, de az Egyetértés Tsz hosszú távon nem tudja ga­rantálni a vízellátást az ot­tani lakosok részére. Jó lenne, ha a következő tervciklusban Sarkadkeresz­túron felépülne egy 20 sze­mélyes bölcsőde a már meg­levő telken. Nincs művelő­dési ház, a nagyobb ünnep­ségeket, összejöveteleket a pártházban, illetve a vadász- házban, a kisebbeket a ta­nács épületében szokták megtartani á rendezők. Az ifjúsági klub egy régi épü­letben működik. Két szolgá­lati lakás üresen áll, és ezek annyira elavultak, hogy fel­újítani már nem érdemes. Különben a tanács a követ­kező tervidőszakban egy új szolgálati lakást kíván fel­építeni. A pedagógusoknak saját lakásuk van. * * * Az oktatási intézményben tavaly megalakult a 60 tagú iskolaszövetkezet, amely részben kereskedelmi, rész­ben mezőgazdasági tevé­kenységet fejt ki. A bolti forgalomból mintegy 15 ezer forint szármázott egy év alatt. A diákok szorgalma­san dolgoznak, többek között fóliáznak. Nemcsak a napkö­zis konyhát, hanem az ÁFÉSZ ABC-üzletét is ellát­ják zöídséggel. Egy holdon cukorrépát termelnek. A bol­ti árusításból és a mezőgaz­dasági termelésből eredő jö­vedelem a 100 ezer forintot is meghaladja. A pénz egy részét a tanulók jutalmazá­sára, másik részét kirándu­lásokra fordítja az iskola. A távlati elképzelések közétar­tozik bizonyos ipari tevé­kenység bevezetése. Igaz vi­szont, hogy nem könnyű fel­adat olyan terméket találni, amelyet maguk a gyerekek állítanának elő teljesen: a kezdettől a kész gyártmá­nyig. A két óvodában már áttértek az olcsóbb tüzelés­re. s hogy az iskola és a ta­nácsháza is sorra kerülhes­sen, ezt lehetővé teszi az energiaracionalizálási pályá­zaton nyert összeg. * * * Tájékoztatójában a tanács­elnök szólt a kereskedelem és a szolgáltatás helyzeté­ről is. Kenyérből, tejből és húsból kielégítő az ellátás, de — amint hangsúlyozta — ennek garantálását még to­vább lehetne javítani. Nincs elegendő alapterület ahhoz, hogy kellő mennyiségű pa­pír félét, könyvet, ruházati terméket, cipőt, műszaki cik­ket lehessen árusítani. Hiány van férfi fodrász­ból és szabóból, kozmetikus­ból, órásból, cipőjavítóból és így tovább. Gazdasági okok­ra hivatkozva megszüntették a patyolatfelvevő helyet. Amint hallottuk, bérmunká­ban végzik el a vállalkozók a nagyobb felújításokat. Ám ez elég sokba kerül. Ezért a tanács célul tűzte, hogy minél több feladatot „házon belül” oldjon meg. öt tagú brigád alakult, és közöttük vannak olyanok, akiket ki­sebb szakipari teendők ellá­tásával bíznak meg. Egyéb­ként az elvándorlás folya­mata lelassult, s ugyanakkor csökkent az otthontkeresők száma is. Az utóbbi 10 esz­tendőben átlagosan 15 ház épült évente. A tanács csak egy építési engedélyt adott ki 1985-re. Jóllehet, telek van, de az építőanyagok árai, valamint a fuvarköltségek mégis alapos megfontolásra késztetik az embereket. Bukovinszky István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom