Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-25 / 70. szám

1985. március 25-, hétfő NÉPÚJSÁG 0 feledékenység ára Milliókat nyertek leleményességükkel A hetvenes évek elején, közepén felvett hiteleket 1978-ra fizette vissza a bé- késszentandrási Zalka Máté Termelőszövetkezet. Nem so­káig örülhettek azonban a hitel nélküli gazdálkodás hí­vei. Rövidesen újabb hitelek terhelték az üzemet. — Hét évvel ezelőtt még nem ütközött különösebb .akadályokba a fejlesztés és nem is azért határoztunk újabb hitelek felvétele mel­lett, mert előre láttuk, a be­ruházásokban korlátozások várhatók. Egyszerűen arról volt szó, hogy szövetkeze­tünk ekkorra érkezett el fej­lődésének ahhoz a szakaszá­hoz, amikor a több lábon ál­lás feltételeinek megteremté­se minden szempontból lehe­tővé vált — fogalmaz Hra- bovszki Mihály, a téesz el­nöke. A közös gazdaság vezető­sége az angóranyúl-tenyész- tés meghonosítása mellett döntött. Meglehetően kocká­zatos vállalkozás volt ez, ha belegondolunk, hogy a nagy­üzemi nyúltenyésztésnek jó­formán semmilyen hagyo­mánya nem akadt a község­ben. A fejlesztés mellett szólt ugyanakkor az angóra- gyapjú tartósan kedvező ára a világpiacon. Elfelejtett módszerek A hagyományok nélküli nyúltartás sikerében kételke­dők 1982-ben igazukat vél­ték felfedezni. A téesz 10 milliós nyereségéből 3 mil­liót vitt el az állat-egész­ségügyi gondokkal küszködő nyúlágazat. Az „angóravál- ság” végül, s ez a téesz ere­jét is bizonyítja, nem veze­tett belső megosztottsághoz. Rövid időn belül feltárták a veszteség okait és meghatá­rozták a legfontosabb tenni­valókat. Ekkor, 1982-ben még aligha sejtették, mi­lyen szerep vár a későbbiek­ben az ágazatra. Egy évvel ezután a szö­vetkezet alap- és mérleghi­ánnyal zárta az évet, a vesz­teséget ugyan a tartalékala­pok felhasználásával és hitel felvételével sikerült elkerül­ni, de az 1983-as év így is számos tanulsággal szolgált. A legkönnyebb persze az lett volna, ha mindent az objektív körülmények, törté­netesen az aszály nyakába varrnak és ezzel mentik a mundér becsületét. Hrabovszki Mihály azon­ban még ma . sem tud napi­rendre térni a történtek fe­lett. Egy írást tesz az asztal­ra, „A garabonciás elnök”, igen, ez a címe és a riport 1968-ban készült. A cikk író­ja ország-világ elé tárta, hogy Hrabovszki Mihály el­nök vezetésével hogyan men­tették kezdetleges eszközeik­kel, árasztásos öntözéssel a búzát, a kukoricát, a min­dent felperzselő aszály elől. Milliókat nyertek lelemé­nyességükkel . . . — Mintha nem tanulnánk a múltból, pedig a földmű­velő nem megy sokra gaz­daságával, ha megfeledkezik saját tapasztalatairól. Ami az időjárást illeti, 1983-ban minden úgy történt, ahogyan 1968-ban. Ősszel és télen 200 milliméterrel kevesebb . csa­padék hullott és a növények márciusban és áprilisban is kevesebb esőt kaptak. Csak­hogy míg 17 évvel ezelőtt árasztottunk, öntöztünk, ad­dig most csak vártunk, vár­tunk. S mire előkerültek az öntözőberendezések, már ké­ső volt. A várakozással így millió­kat veszítettek, pedig a té­esz 1968 óta folyamatosan fejlesztette az öntözés felté­teleit. önmarcangolás, mutogatás helyett most is a tettek kö­vetkeztek. Mint annyiszor a közös történetében, szinte óráról órára, napról napra visszapergették, hol hibáz­tak. hasonló helyzetben mit kell tenni? Rövidesen bebi­zonyíthatták, okultak-e a közelmúlt eseményeiből. Késedelem nélkül A következő évben, vagyis tavaly újabb aszály sanyar­gatta a növényeket. Már 1983 őszén látták, hogy a csapadékhiány tovább nőtt. Ezért még decemberben másfél millió forintért, a már meglevő hat mellé újabb három öntözőberende­zést vásároltak. Ám ami ennél is fontosabb, 1984-ben már egy percet sem késle­kedtek az öntözéssel . . . — A tavalyi év újra bebi­zonyította, hogy nem akkor kell kapkodni, amikor nya­kunkon a tatár, öt-tíz év csapadékos idő sem menthet fel a folyamatos öntözésfej­lesztés. alól, mert amit csa­padékos években látszólag kidobunk az ablakon, az ka­matostul megtérül az aszá­lyos években. A szövetkezet vezetői el­méletük igazolására most újabb két öntözőberendezést vásároltak. Az ötmilliós be­ruházás, az állami támoga­tásnak köszönhetően, a szö­vetkezetnek 3 millió forint­jába került. Joggal kérdezhetjük ezek után, megtérül-e az újabb kiadás, hiszen , az tovább nö­veli az amúgy is jelentős költségeket. Vajon nem len­ne-e jobb ezektől a kiadá­soktól mentesülni?! A békésszentandrásiak szántójának csaknem fele öntözhető. Ezzel a lehetőség­gel élve, tavaly 1100 hektár­ra juttatták ki a mestersé­ges csapadékot és így kuko­ricából 7,5 tonnát takarítot­tak be hektáronként. Öntö­zés nélkül nem emélhettek volna többet két tonnánál. Mindent egybe számolva, az időben érkezett „Körös- víz” 5,8 millió forinttal csökkentette a veszteséget. Az öntözés hektáronként 6 ezer forintos költség mel­lett, ugyanakkora területen, 20 ezer forinttal növelte a bevételt. A növénytermesz­tés végül is 4 millió forint nyereséget ért el. II kockázat díja Túlzás lenne persze azt állítani, hogy az ágazat si­kere egyedül az öntözésnek tulajdonítható. A Hrabovsz- ki-féle szórva vetés például már évek óta 800 ezer fo­rinttal csökkenti a vetés költségeit, de említést érde­mel a téesz „tartalék növé­nye”. Lucernamagfogással 1984-ben kétmillió forinttal növelték a nyereséget. Mindig újítani, a tévedé­sekből okulni, megkeresni a kivezető utat, ez, az elnök szavaival élve, a szövetkezet élén álló menedzsercsapat fő jellemzője. Amikor az angó- raberuházáshoz 2 millió fo­rintért megvásárolták a ket­receket, kiderült, azok alkal­matlanok a célra. Fegyelmik, vádaskodások helyett, újra együttgondolkodás követke­zett, s rövidesen ráleltek a megoldásra. A ketreceket a téesztagoknak adták ki, s azóta a közös szervezésében, a háztájiban is tartanak an- góranyulat. Az állandó „tanulás” kö­vetkezménye, hogy az 1982- ben még 3 milliós veszte­ségével hátul kullogó ágazat tavaly az élre tört, s a Zal­ka Tsz 9 millió forintos nye­reségéhez 5 millió forinttal járult hozzá. Kepenyes János Véradásra jelentkeztek Mezöberényböl A hír egyszerűen ennyi: egy mezőberényi férfin szívbillen­tyűműtétet hajtottak végre Szegeden. A műtéthez vérre volt szükség, s ezt a falubeliek megtudván, felkerekedtek segítsé­get adni. —- Már régebben hallot­tuk, hogy a tanácselnökün­ket műteni fogják — mond­ja Szabó Istvánná, a mező­berényi Nagyközségi Közös Tanács pártalapszervezeté- nek titkára. — A munkabí­rásán, a kedvén észre sem lehetett venni a készülődést. — Egy tavalyi reumás láz, majd az azt követő vizs­gálat derített fényt a szív­billentyű-rendellenességre — meséli a feleség, Szűcs La- josné. — Beosztották a sze­gedi klinikán, hogy március elején műtik a férjem. Ami­kor elutazott, nem bűcsúz- kodott, azt sem engedte, hogy elkísérjük. A vöröskeresztesek segít­ségével kért a klinika 0 RH pozitív csoportos vért a mű­téthez. Ahogy megérkezett levelük a mezőberényi ta­nácshoz, futótűzként terjedt a hiY a községben. Aki a megadott vércsoportú volt, azonnal véradásra jelentke-, zett. Jöttek a helvi intéz­ményektől, vállalatoktól, üzemektől, iskoláktól. Töb­ben, mint amennyi vérre szükség volt. Külön autó­busz szállította azt a 36 em­bert, aki végül is a békés­csabai vérellátó alközpontba utazott. — Induláskor egy nagy­darab ember igyekezett a buszhoz, velünk akart 'tar­tani — folytatja a párttit­kárnő. Hallott ő is az eset­ről, jött vért adni. „Nem szerepe] a névsorunkban” — figyelmeztettem. „Mit szá­mít az” — válaszolt. Békéscsabán már felké­szülten fogadtak bennünket. Március 4-én történt mind­ez, a műtét 5-én volt. Ala­posan megvizsgáltak min­denkit, hiszen többen elő­ször adtunk vért. Sajnálta is az a néhány ember, akitől a vizsgálat eredményeként nem vettek vért. Őket to­vábbi orvosi ellenőrzésre küldték. Hallottam egy is­merős szegedi egyetemistá­tól, hogy az ő tanulócso­portjuk is adott 4 litert, In­nen szintén annyit kértek. — Meglátogattam, most már jól van a férjem — szól a szomorú szemű asz- szony. — Nehéz időket él­tünk át. A májusi ünnepen már az emelvényen szeret­ne állni. Addig sem nyug­szik, állandóan a község ügyei félő] érdeklődik. Szabóné mosolyog, s meg­nyugtat; igaz, nagyon visz- szavárják a főnököt, de az ügyesbajos dolgokat addig is rendre elintézik. Mire megjön készen várja az iro­dája. Ez nagy szó, hiszen a tanácsháza szépítése, felújí­tása- hosszú ideje folyik. A segítőkész emberek ne­vének sorolására nem vál­lalkozhatunk. Egyikük így fogalmazott: „Bárki falube­liről hallottunk volna, hogy vérre van szüksége, ugyan­így sietünk segíteni. Tudom, hogy ez mit jelent. Évekkel ezelőtt így mentették meg ;1z édesapám életét. Ma is egészséges, dolgozik.” * * * Békés megyében 1984- ben 8 ezer 270 liter vért adott 25 ezer 685 donor. Eb­ben a számban olyan vér­adók is szerepelnek, akik nemcsak egy alkalommal ajánlották fe] vérüket. A klinikák műtétes program­ját, amelynek keretében Békés megyei betegeket mű­iének, a megyei vérellátó alközpont tartja számon. Minden, megyénkben lakó beteg gyógyításához a szük­séges vérmennyiséget me­gyei véradók biztosítják, sőt, nem ritkán más megyéket is kisegítünk. Sok ember éle­tét mentik meg a szaporo­dó «zív- és érműtétek. Sze­geden 1975-ben még nem végeztek Békés megyei be­tegen érműtétet, a szívmű­tétes mindössze négy volt. 1980-ban 31 szívműtét és 8 érműtét, 1984-ben 55 szív­műtét, 23 érműtét szerepelt a programban. Ez év már­ciusáig már 17 Békés me­gyei betegen végeztek szív­ás öt betegen érműtétet. Ilyen alkalmakkor az em­beri áldozatkészség és se­gítségnyújtás olyan szép példái is megvalósulnak, mint nem oly régen egy kunágotai kislány gyógyítá­sánál fogtak össze Ecsegfal- va és Kunágota lakói. A mezőberényiek összefogása is életet mentett . . . B. Zs. Egy asszony életútja Sietősen simítja a haját, igazgatja ruháját Rózsika néni, amikor váratlanul be­toppanunk békési otthonába. Nagymosás van, zúg a gép, mosópor illata a levegő­ben . . . — Jaj, kedveseim, nehéz mór nekem a házimunkát is ellátni, sóhajtja — pedig milyen mozgékony voltam. Rendetlenkedik a szívem, és csak készülékkel hallom, amit mondanak nekem. Szó­val, a férjemmel együ’t sok a. bajunk. A legnagyobb az, hogy már nem vagyunk, a régiek. Közben mégis fiatalos mozdulatokkal rakosgat a szobában, hellyel kínál, s amikor a közösségi múltra tereljük a szót, az emlékek sokaságát sorolja. — Örülök, hogy maguk fiatalok átveszik tőlünk a munkát — mosolyog. — Én is korán kezdtem a politizá­lást. Fiatalon lettem család- fenntartó, dolgoztam a me­zőgazdaságban, később pe­dig üzemben. 1949-ben Bé­késcsabára küldtek néhány- hetes pártis'kolára. Ott kitá­gult a világ, újra nyílt a szemem. Megértettem az ösz- szefüggéseket, ki, miért dol­gozik, mit tehetünk mi, munkások ezért a társa­dalomért? A társadalmi munkánál nem néztük sem a fáradságot, sem az időn­ket. A műszak után szünet nélkül folytattam a pártbi­zottságon a munkát, propa­gandistaként tevékenyked­tem. Az asztalon fonalak, elkez­dett kézimunka. Gyönyörkö­dünk a sok szépségben, amit párnahajon, térítőn Rózsika néni alkotott. Mostanában már a kézimunka jelenti a közösséggel való kapcsolat nagy részét. Ha jó az idő, eljár a szakkörbe, ott be­szélgetnek, együtt hímeznek az asszonyok. No meg kézi­munka közben lehet a leg­jobban pihenni és elmélked­ni a múltról. — 1951-ben függetlenített munkatárs lettem a pártap­parátusban, propagandista. Hivatalból patronáltam a nő­tanács aktíváit. A járási nő­bizottsággal gyakran szer­veztük a nőket, próbáltunk könnyíteni a sok gondjukon, nehéz sorsukon. A rászo­rulóknak élelmiszert gyűjtöt­tünk, meszeltük az isko­lákat, kis gyűléseken oko­sítottuk a nőket, jegyeztet­tük a békekölcsönt. Népne­velőként jártuk a környéket, műsoros délutánokat rendez­tünk. Közben újra pártisko­lára küldtek Budapestre, majd Hódmezővásárhelyre. Amikor megszűnt a járási nőtanács, a megyei HNF nő­bizottságában hasznosítottam magam. 'Egészen addig, amíg jól hallottam. 1962-ig dolgozott a pái(bi­zottságon, később pedig sok lánnyal és asszonnyal talál­kozott a községi tanács mun­kaügyeseként is. Akkoriban Barkász Kárólyné, Rózsika néni Fotó: Gál Edit sok munkalehetőség terem­tődött a nőknek, a Békés­csabai Konzervgyárban, a helyi cukorka- és más üze­mekben. Ez jó volt, de soka­sodtak a nők problémái is. A több műszak, a nem meg­felelő közlekedési lehetősé­gek nagy nehézséget jelentet­tek. Rózsika néni ahol te­hette, ezekről minden me­gyei és községi fórumon szót ejtett. Mások is kérték, ezért fokozatosan teljesül­tek; sűrűsödtek a buszjára­tok, jobb lett a bolti ellátás a településen. Ehhez sok-sok aktíva figyelemfelhívó véle­ménye, s a vezetők segítsége kellett. — Szerettem volna - még korábban- tovább tanulni. Közel állt hozzám a mező- gazdaság, jelentkeztem az orosházi iskolába.. Az első félév nagyon jól sikerült. Ekkor meghalt az édes­anyám, nem tudtam folytat­ni. Később kérdezték; „Akarsz-e az óvónőképzőben tanulni?” Vállalkoztam ar­ra hogy felmentéssel, érett­ségi nélkül megpróbálok lé­pést tartani a többiekkel. A tanárok figyelmeztettek, hogy nem tudnak kivételt tenni velem sem. Éjfélekig tanultam, de sikerült. A fü­lem kezdett romlani, azt hittem, átmeneti jelenség. Sajnos, nem az volt. 1981- ben megkértem a népfron­tosokat, mentsenek fel a megbízatásom alól. Fájó szívvel tettem ezt, hiszen a magánéletem és a mozgalom mindig szorosan összekap­csolódott. 1975-ben nyugdíjas lett Barkász Kárólyné. Ekkor sú­lyos beteg édesapját kellett otthon gondoznia. A párt­munka, a közéletiség azon­ban továbbra is része volt és része lesz az életének. Számos kitüntetés bizonyít • ja, hogy becsülték, elismer­ték a munkáját. Most is megtalálja helyét a város, a kerületi pártalapszervezet aktívái között. Rendszeresen látogatja az alapszervezet idős, beteg elvtársait. Ebben az évben ő, és férje is 40 éve lesznek párttagok. Bede Zsóka Új acélfajta Kétéves kutató- és fejlesz­tési munka eredményeként sikerűit nagy szilárdságú és ugyanakkor könnyen alakít­ható úgynevezett „dual fá­zisú” acélt előállítani a Du­nai Vasműben. Az újdonság nagy előnye, hogy felmelegí­tés nékül lehet préselni, nyújtani, sajtolni, ami jelen­tős energiamegtakarítással jár, a belőle előállított alkat­részek, szerkezetek súlya pe­dig jelentősen csökken a ha­gyományoshoz képest. A Du­nai Vasmű a járműgyártás, a mezőgazdaságigép-gyártás, valamint a szerkezetgyártás területén számít elsősorban az új acélfajta hasznosításá­ra. Márciustól márciusig Egész évben utazzon a Budapest Touristtal! Az utazás ’85 kiállításon és irodáinkban történő befize­tés esetén 10% kedvezményt adunk résizvételi díjainkból: AJÁNLATAINKBÓL: Moszkva—Leningrád— Tallin—Vilniusz—Moszkva (10 nap). Utazás: repülővel. Teljes ellátás. Májusban. 11 500,— Ft. Moszkva—Uljanovszk— Moszkva (6 nap). Utazás: repülőgéppel. Teljes ellátás. Júliusban. 7 200 — Ft. Máramaros (3 nap). Utazás: autóbusszal. Teljes ellátás. Szeptemberben. 2 000,— Ft. Bulgáriai körutazás tengerparti üdüléssel (13 nap). Utazás: repülőgéppel. Teljes, ellátás. Júniusban. 9 650,— Ft, Üdülés a Rila-hegységben (8 nap). Utazás: repülőgéppel. Teljes ellátás. Májusban. 5 950,— Ft. Szepességi városok — Magas Tátra (5 nap). Utazás: autóbusszal. Teljes ellátás. Májusban. 4 500,— Ft. Erfurt (5 nap). Utazás: repülőgéppel. Félpanziós ellátás. Szeptemberben. 4 800,— Ft. Üdülés a Naposparton (8 nap). Utazás: egyénileg. Teljes ellátás. Májusban és szeptemberben. 2 280,— Ft. Részletes felvilágosítás és je­lentkezés a Budapest Tou­rist irodákban, valamint a megyei és városi idegenfor­galmi hivatalokban.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom