Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-02 / 51. szám

NÉPÚJSÁG iigtvius 1985. március 2., szombat „FitYu" és társai Látogatóban Zasztaváéknál Genf előtt A két nagyhatalom és a közvélemény ,\ :\. ' "">-1 Közeledik március 12-e, a szovjet—amerikai tárgyalá­sok kezdetének napja, s ahogy közeledik, mind észre­vehetőbb. hogy sehol senki sem közömbös a két nagy­hatalom párbeszéde, s annak témaköre iránt. E folyamat is bizonyítja, hogy a küszö­bön álló tárgyalásoknak át­fogó jelentőségük van. A felek mindegyike nem­csak saját nevében, és ami a Szovjetuniót illeti, nem csu­pán szűk nemzeti érdekei védelmében lép fel. Mindkét felet támogatják szövetsége­seik, akikkel célkitűzéseiket és álláspontjukat egyeztetik. Ezenkívül annak tudata, hogy a párbeszédnek milyen nagy befolyása van az egész emberiség sorsára, minden .jóérzésű emberben kiváltja azt a törekvést, hogy ere­jükhöz mérten a tárgyalások menetét a többség számára kívánatos irányban befolyá­solják. elősegítsék a közös nyilatkozatban meghirdetett célok elérését. Idézzük fel ezeket: „A fe­lek egyetértenek abban, hogy a megbeszélések tárgya azon kérdések komplexuma lesz, amelyek az űr- és atomfegy­vereket — hadászatiakat és közép-hatótávolságúakat — érintik. Mindezeket a kérdé­seket összefüggéseikben vizs­gálják és oldják meg. A tár­gyalások célja olyan haté­kony megállapodások kidol­gozása, amelyek megakadá­lyozzák a fegyverkezési ver­seny kiterjesztését a világűr­re, megszüntetik azt a föl­dön, korlátozzák és csökken­tik az atomfegyvereket, nö­velik a hadászati egyen­súlyt”. Genfben a küldöttek mö­gött láthatatlanul különböző nemzetiségű, vallású, nemű, korú és foglalkozású ember­tömegek lesznek jelen. Nyug­talan tudósok, orvosok, kul­turális személyiségek, mun­kások, mezőgazdasági dolgo­zók és diákok személyében, Valaha a szorbok benépe­sítették a mai NDK jelentős részét. A XVI. és XVII. szá­zadban Berlinig terjedt nyelvterületük, nyugaton a Saale folyóig. Thüringiáig, sőt Észak-Bajororszagig. Szorb eredetről árulkodik az ország több nagyvárosának neve: Lipcse (Lipsk) és Drezda (Drjezdzany). A mai „Szorbia” székhelye Budy- sin (Bautzen). Ez a város va­lamelyest kapcsolódik a ma­gyar történelemhez is — a XV. század második felében Mátyás király elfoglalta Felső-Lausitzot, s a háború után helyreállíttatta a baut- zeni várat. Az óváros főbe­járatánál épült Schlosstur- mon látható ma is dombor­mű formájában Mátyás ki­rály egyetlen hiteles képmá­sa. A történelem viharai meg­tizedelték a szorbokat. Po­litikai függetlenségüket 1003-ban veszítették el. At­tól kezdve egészen a máso­dik világháború végéig, a hitleri birodalom összeomlá­sáig elnyomás, kizsákmányo­lás, önálló nyelvük, kultúrá­juk pusztulása, lassú kiha­lás volt a sorsuk. A fasizmus az ő képviselőik szerveznek tüntetéseket, fogalmaznak nyilatkozatokat, írnak leve­leket. Ezen nincs mit cso­dálkoznunk: a jövővel kap­csolatos reményeiket, magát az életüket a tárgyalások si­kerével kapcsolják egybe. Ugyanakkor az utóbbi he­tek eseményeinek, az Egye­sült Államok elnöke és kö­zeli munkatársai megnyilat­kozásainak fényében a nem­zetközi közvéleményben egy­re inkább az a benyomás alakul ki, hogy a problémák megoldását illetően a két nagyhatalom között jelentős különbség van. A Szovjet­unió következetesen és szi­lárdan folytatja harcát a fegyverkezési verseny meg­szüntetéséért és a leszerelé­sért, a meglevő fegyverkész­letek, mindenekelőtt az atomfegyverek befagyasztá­sáért, korlátozásáért és csök­kentéséért, a fegyverkezési verseny világűrre történő ki- terjesztésének megakadályo­zásáért. A másik fél, az Egyesült Államok a „fegy­verkezünk. hogy leszerelhes­sünk” formulával gyakorla­tilag a fegyverkezési ver­seny mellett döntött, bele­értve annak új színterét, a világűrt is. Az őszinte leszerelés vo­nalát követő Szovjetuniót ha- latmas tömegek támogatják, akik alapvető jogukat, az élethez való jogot védelme­zik. Immár négy éve, hogy ülésezett a Szovjetunió Kom­munista Pártjának XXVI. kongresszusa. Azóta a Szov­jetunió szilárdan kitart a kongresszuson kidolgozott külpolitikai irányvonal mel­lett, amely a *’80-as évek szovjet békeprogramja nevet kapta, s amely valamennyi részében, tételében és javas­latában aktuális maradt. Ez a program elsősorban a fegy­verkezési verseny megféke­zését. az atomháború meg­előzését, a béke és a népek biztonságának megszilárdítá­időszakában a teljes fizikai megsemmisülés fenyegette őket: számuk a háború vé­gére hatvanezerre apadt. Jogegyenlőségüket 1948- ban iktatták törvénybe az NDK-ban, majd szentesítet­ték az NDK alkotmányában. Az alkotmány 40 cikkelye külön is intézkedik arról, hogy „az NDK szorb nemze­tiségű polgárainak joguk van anyanyelvűk és kultú­rájuk ápolására. Az állam támogatja e jog gyakorlá­sát.” Bautzenben van a köz­pontja a Domowinának, a szorbok átfogó nemzeti szer­vezetének, amely irányítja az egész szorb nemzetiség társadalompolitikai és kul­turális életét. A szövetség három lapot ad ki felső- és alsó-szorb nyelven. Ennek felbecsülhetetlen szerepe van a nyelv megújításában, hi­szen szinte naponta jelennek meg új fogalmak és kifeje­zések, amelyeknek szorb megfelelőjét németből kell újjáalkotniuk a lapok mun­katársainak. A viszonylag kis szókincsű szorb nyelv­nek nincsenek szavai olyan fogalmakra, mint például a sát célozza. A fegyverkezési verseny közös ellenségünk — a kongresszus tribünjéről e szavak elsősorban az ameri­kai félnek szóltak. Az elmúlt öt évben az amerikai republikánus párt­nak két kongresszusa volt. Ezéken szintén következete­sen egy vezérfonal húzódott végig — az Egyesült Álla­mok katonai támadó erői­nek növelése, a Szovjetunió­val szembeni katonai fölény kivívása. E szándék illuzórikus vol­tára többször rámutattak. „A Szovjetunió következetesen szembeszáll bármely olyan próbálkozással szemben, ami a kialakult 'katonai egyen­súlyt akarja megbontani. Az atom- és hagyományos fegy­verkészleteknek az egyenlő­ség és egyenlő biztonság alapján történő radikális csökkentése mellett vagyunk, síkraszállunk az általános és teljes leszerelésért, az atom­fegyver felszámolásáért” — erősítette meg a Szovjetunió álláspontját Konsztantyin Csernyenko szovjet államfő, az argentin „Száz felhívás az élet nevében” nevű mozga­lom vezetőinek írott levelé­ben. A Szovjetunió ugyan­akkor ellenez mindent, ami eltorzítja a tárgyalásokról szóló közös közleményben közzétett megállapodásokat, küzd minden ellen, ami meg­zavarhatja a párbeszédet, a kölcsönösen elfogadható egyezmények elérését. A békeszerető emberek vi­lágosan látják és támogat­ják a Szovjetunió politiká­ját. Ezt bizonyítja a „Száz felhívás az élet nevében” mozgalom elnökének válasz­üzenete: „Az argentin nép nevében, szeretném kifejezni mély elismerésemet a Szov­jetuniónak azért a fontos és pozitív tevékenységéért, amellyel hozzájárul a béke és enyhülés ügyéhez”. Szvjatoszlav Kozlov APN—KS „világűr militarizálása” vagy „közepes hatótávolságú ra­kéták”. Persze ad némi fo­gódzkodót, hogy ezek a ki­fejezések megtalálhatók a rokon szláv nyelvekben, a lengyel és a csehszlovák saj­tóban. Nagy gondot fordítanak az anyanyelvi oktatásra. Sok a szorb nyelvű alapfokú isko­la, Lausitzban pedig két szorb középiskola is műkö­dik. A lipcsei Marx Károly Egyetemen szorb nyelvi és irodalmi tanszék gondosko­dik az értelmiség tovább­képzéséről. A rádióban heti hat órában sugároznak szorb nyelvi műsort és láthatók a tévében is szorb nyelvű fil­mek. A „Nowa Dóba” könyvki­adó 1945 és 1978 között száz­tíz kötetben jelentette meg szorbul a világirodalom leg­javát, a szorb színházakban a drámairodalom 120 alkotá­sát mutatták be. Sűrűn meg­jelennek szorb költők és prózaírók alkotásai, s az NDK-ban gondoskodnak ar­ról. hogy ezek színe-javát ro­kon szláv nyelveken is ki­adják. A legnagyobb szorb nemzeti író, Jurij Brezan munkáit 15 nyelven jelentet­ték meg, magyarul is. A következetes lenini nem­zetiségi politikának köszön­hetően a szorboknak ma már nem kell félniük attól, hogy feloldódnak a németségben. Kétségtelenül erős az asz- szimilálódás, gyakoriak a szorbok és a németek kö­zötti vegyesházasságok. Ugyanakkor az NDK-ban az iskolákban támogatják, hogy német gyermekek is megta­nuljanak szorbul, a társa­dalmi életben pedig elősegí­tik, hogy a szorbok — szám­arányon túlmenően is — vezető tisztségekbe kerülhes­senek. A kormánynak mi­niszteri tisztségben három szorb tagja is van, az egye­temeken pedig szép szám­mal tanítanak szorb pro­fesszorok. Bochkor Jenő Belgrádból a kitűnő autó­pályán dél felé haladva mintegy két óra alatt érjük el a történelmi Kragujeva- cot, a 130 ezer lakosú „Zasz- tava-várost". Az itteni au­tógyár Jugoszlávia legna­gyobb és legrégibb üzeme, 50 ezer munkást foglalkoz­tat. Hz első főváros A város egykor Szerbia fő­városa volt. Obrenovics Mi­los a törö'k rabságból tör­tént felszabadulása után tet­te meg 1830-ban fejedelmi székhelyévé. Itt működtek a főhatóságok, itt ülésezett a népképviselet — a Skupsti- na, az államtanács, az első bíróság. 1939-től aztán folya­matosan Belgrád veszi át a főváros szerepét. Kragujevácon alapítják meg 1853-ban az első hadi­ipari üzemet Szerbiában, s ez a város lesz a szerbiai munkásmozgalom úttörője, majd központja. Kragujevá- cot 1941-ben a németek meg­szállták. Az ellenállás meg­torlásaként a fasiszták bar­bár módon 7 ezer embert gyilkoltak meg, köztük egész középiskolás osztályok diák­jait és tanárait. A fasiszta barbarizmus áldozataira megrázó emlékmű emlékez­tet. Kragujevác ma gyors ütemben épülő, korszerű iparváros, nevezetessége a Zasztava Autógyár, amely­ben a hazánkban is ismert — itt „Fityu” néven becé­zett — Fiat szabadalom alapján gyártott kiskocsikat, és egyéb kocsitípusokat állí­tanak elő. Az egykori fegyvergyár alapításának századik évfor­dulóján. 1953-ban indult meg itt a gépkocsigyártás. Az el­ső évben 56 gépkocsi hagy­ta el a gyárat, ma 220 ezer autó szerelését végzik el a futószalagok. Találkoznak a szalagok Végigjártuk a gyáróriás monumentális csarnokait. A gépkocsikhoz szükséges több ezer különböző alkatrész túl­nyomó többsége itt, helyben Pályaudvari alkalmazottak forró vizet öntenek a teás termoszokba, és megvarrják az utasok ruháit. Zsúfolt a pekingi pályaudvar mozgó­lépcsője, a pénztárakban motollaként jár a kéz. Ha a kínai televízió híradójában a hét minden napján ilyen képeket látni, a naptárra nézni is fölösleges: közeleg a holdújév, a tavaszünnep, 700 millió ember útra kel, hogy a rokonoknál töltse a legnagyobb családi ünnepet. Ha a televíziós képek él­ménye kielégítetlenül hagy­ná a nézőt, tízperces autóút után személyesen is átélhe­ti a tavaszünnepvárás iz­galmait. Vagy húszévi szü­net után ismét „templomi vásárt” rendeznek a Titan- parkban, a „Föld templomá­nak” parkjában. A szabadté­ri oltáron parasztok smin­kelik magukat, és Csing-di- nasztia korabeli ruhákba öltöznek. Döngenek a dobok, csattognak a cintányérok, a szereplők gólyalábakon ma­síroznak, az oroszlánfigura (belsejében két fiúval) rázza busa sárgás-vöröses fejét, majd váratlanul cigánykere­ket kezd el hányni. A sétá­nyokon sátrak, bódék kínál­ják a ruhákat, az élelmi­szert, az elektromos cikke­ket, de a tavaszünnepre ké­szített különlegességeket is: a pinponglabdára hasonlító „niangao”-t, a rizslisztből gyúrt süteményt, a lampio­nokat, a szélforgót, a sárká­nyokat. A művész papírból vágja ki a látogató portré­ját, a lacikonyhák húsos derelyéböl készült levest, erősen fokhagymás disznó­Karosszériák futószalagon készül, egyes alkatrészeket pedig kooperációs üzemek szállítják. A gyártás futósza­lagszerűen történik. A sze­relés a karosszériaüzemben fejeződik be. Külön büszke­séggel mutatják a festőmű­helyt, ahol függőszalagok merítik az óriás kádakba a nyers karosszériákat, ame­lyek másodpercek alatt meg­kapják végleges színüket. A legújabb eljárással — a mű­vezető közlése szerint — 32 színárnyalatot tudnak előál­lítani, és 170 százalékkal nő a lakkozás tartóssága. A ka­rosszériaszalag ezután talál­kozik a motorszalaggal. Egy­más után foglalják el helyü­ket a karosszériában a mo­tor, a kormány, a sok-sok részegység, a műszerek. Fel­kerülnek az ajtók, ülések, tapéták, majd legvégül a ke­rekek. A futószalagról le­gördülő autók ezután alapos ellenőrzés alá kerülnek, majd fűtőpróbák következ­nek, beállítják, és szállításra kész a Zastava. Büszkén említik, hogy nemrég amerikai üzletembe­rek jártak náluk, akik 1985- re 20 ezer kocsit rendeltek náluk. Az öröm azonban gondot is jelent. Eleget kell tenniük a speciális kívánsá­goknak, ami mintegy 200 változást jelent a kocsin. Terveik szerint azonban eze­sajtot, vagy „paodu"-t, az­az juhpacalt kínálnak. A legnagyobb forgalmat mégis a petárdákat, a mini­rakétákat árusító standok bonyolítják le. Február 20-ra virradóra — az idén ekkor volt a holdújév — hatalmas Holdújév Kínában tűzijáték világítja be Peking egét. Nem központi tűzijáték ez, az erkélyekről, az udvarokból, az utcáról eregetik a tűznyilakat, hogy valahol fent színpompás, csillogó-villogó alakzatokra omoljanak szét. Régebben azt gondolták (különösen Kí­na középső és déli vidékein), hogy a maláriát a hegyi szellemek okozzák, ezért bambuszt gyújtottak. Az égő bambusz ropogó, durrogó hangot adott, ezzel a zajjal vélték elűzni az ártó szelle­meket. A bambuszgyújtoga­tást felváltotta a petárdázás, de a cél ugyanaz: a hang­gal és a fénnyel elűzni, tá­voltartani az új évtől a go­noszt. Ezt szolgálja a házak bejáratának két oldalán függő verspár is; régebben az „ajtónálló istenek” ré­mületet keltő — a szelleme­ket távol tartó — képeit tűz­ték ki. A holdújév, a tavaszünnep a megújulás, az újrakezdés ünnepe. Illik rendezni az (Fotó: Zasztava—KS) két a kocsik értékét növelő módosításokat a gyár többi termékeire is kiterjesztik. Elismerés a magyar szállítóknak A gyár vezetői nagy elis­meréssel beszélnek a ma­gyar újságírónak arról a hosszú távú kooperációs szerződésről, amelynek alap­ján Zasztava gépkocsikat szállítanak Magyarországnak a gépkocsikhoz szükséges gyújtás'kapcsolók, szerszám- készletek, izzók és más al­katrészek ellenében. Öröm­mel halljuk, hogy a magyar szállítókkal mind a minőség, mind a határidők betartása tekintetében meg vannak elégedve, és új típusaik ter­vezésénél belekombináljá'k a magyar gyárak részterméke­it. A kooperációs szerződé­sen felül kompenzációs ala­pon magyar mozdonyokat és úszódarukat is szállítunk Ju­goszláviának, és ezek együt­tesen teszik lehetővé ötezer Zasztava behozatalát. Zasztaváék szeretnék együtt­működésüket bővíteni. hi­szen — mint mondták — más kocsitípusaik is vannak, amelyeket bizonyára szintén megszeretnének Magyaror­szágon. Gáti István adósságokat, a haragosoknak illik kibékülniük, az általá­nos derűlátás különösen ked­vez a házasságkötéseknek. A házak ajtajára feltűzik a „kettős boldogság” jelét: a házban esküvő volt, van, vagy lesz. A lakásokban a bőséget jelképező képeket raknak ki — legnépszerűbb a dundi kisfiút és a halat ábrázoló plakát. A kínaiak dőzsölnek és pihennek. A városlakók­nak háromnapos munkaszü­net jár, vidéken az ünnep hetekig elnyúlhat. A parasz­tok erőt merítenek a tavaszi munkához. Korábban, a me­zőgazdaságra épülő kínai társadalomban a holdnaptár határozta meg a paraszti munka ritmusát: az új év kezdete egybeesett a tavaszi munkák kezdetével. A nap­tárt csak a császári udvar állíthatta össze. A császár Pekingben elzarándokolt az „Ég templomába”, jó ter­mésért könyörgött az égiek- hez, bottal jelképes baráz­dát húzott a földbe, a hold­naptár pedig jelezte a pa­rasztoknak: menjenek ki földjeikre. A holdnaptár a holdhónapokból építi fel az évet, s minden évnek meg­van a maga állatfigurája. Kínában a jövő hét szerdá­ján a „bivaly évét” kezdik meg. S bár 1912 óta hivata­losan a Gergely-naptár hasz­nálatos, s igyekeznek a holdújévről leválasztani a babonákat, a népi szokások minden évben újjáélednek, és töretlen a hit is: az újév boldogabb, bőségesebb lesz a réginél. S. Kovács Ferenc NDK: Hogyan élnek a szorbok? Kétnyelvű feliratok fogadják a látogatót az NDK dél­keleti szegélyén, Cottbustól délre. Az itt élők egy része szláv eredetű. Elődeik kétezer-ötszáz évvel ezelőtt népe­sítették be a mai Lausitz területét. Ennek a kis népnek mind a mai napig sikerült megőriznie nyelvét, ősi kultú­ráját, szokásait. Kicsiny szigetet alkot, alig nyolcvanezer lelket számlál az NDK-ban, és nem fűzik nemzetiségi kötelékek sem a szomszédos Csehszlovákia, sem Len­gyelország lakosságához. Ezek az emberek magukat szorboknak, sőt anyanyel­vükön szerbeknek (serbja, serby) nevezik, a németek pe­dig — akár minden szlávot — vendeknek hívjak okét. Mindkét elnevezés megtévesztő, ezért a szláv nyelvtudo­mány gyakran alkalmazza rájuk a pontosító „lausitzi” előnevet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom