Békés Megyei Népújság, 1985. március (40. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-22 / 68. szám
1985. március 22., péntek JSNslHl’firo Ünneplők és ünnepeltek Bravúr és dráma Anns?i minden szói a fehérváriak ellen, s annyi minden erősíti a világhírű angolok esélyeit, hogy ez már gyanús. Sok. Ez a kiáltó ellentmondás lehet a kulcs, hogy hátha megtörténik, történik valamilyen fordulat. Azt mondja a meccs előtt az ex-FIFA-játékvezető, megsimogatva ősz kefehaját: „Ha az eszemre hallgatok, 3—0-ra kapunk ki, ha a szívemre, csak 2—0-ra.” Amikor a 20. percben Bailey kapus kikotorja a hálóból az újonc Wittmann szabadrúgásgólját, még mindenki nagyon óvatos. Hiszen minden magyar labdarúgó-szurkoló fújja a MU fegyverét: mely szerint idegenben éppúgy támadnak, mint az Old Trafford-ban. Van is miért szorítani, még 70 percet, hogy legalább a hosz- szabbításig jussunk el. Kovács Ferencet hallgatom a hosszabbítás előtt, vajon mit mondhat fiainak. Persze, hogy semmi újat nem tud, csak azt ismételgeti: ,,Biztassátok egymást!” És biztatják, bár amikor Olsen beáll, és egy perccel később elesik a 16-oson belül, síri csend, de mire kimondhatnánk, hogy ,,csak ezt megússzuk”, a hóri- horgas Fredriksson már hátat fordít és kifelé fut. Marad az 1—0, jönnek a büntetők, ami egy újabb külön dráma. Sosem felejtheti el a közeli szemlélő Gömöri arcát, amikor a bal kapufa mellé küldte 4—4 után az ötödik 11-est. És megint nem felejtheti el, amikor Vadász lövése után 25 ezer szurkoló tombol: gól! A kompjúter eredményjelzőjén pedig: Videoton— Manchester United 1—0 (1—n. 1—0, 1—0). J. Olsen (talán szerencsénk, hogy a 108. percben állt be) arca mindent elárul Kovács Ferenc: Segítsétek egymást! Disztl Péter a mérkőzés egyik hőse volt. Itt éppen Hughes lábáról szedi le a labdát Kép, szöveg: F. I. Videoton — és még 11 csapat A labdarúgóbajnokok, kupagyőztesek küzdelmében és az UEFA Kupában szerdán a visz- szavágókkal ^ialakult a legjobb 4, azaz az elődöntő mezőnye. A visszavágók előtt még 14 ország csapatai reménykedtek, április 10-én 'és 24-én a döntőért játszhatnak, de az elődöntőre már csak 10 nemzet klubjai maradtak. Csehszlovákia, Hollandia, az NDK és Svédország is elveszítette utolsó, még versenyben volt együttesét. A magyar labdarúgás nagy sikere, hogy küzd még a Videoton. Áprilisi ellenfelét a pénteki sorsoláson tudja meg az 1984—85. évi kupasorozat magyar bravúrcsapata. Szerdán délutánig Anglia, Olaszország és a Szovjetunió még mind a három kupában érdekelt volt, de most már nincs olyan nemzet, amely bízhatna az „álom mesterhármasban’*. Az elődöntő mezőnye: BEK: Liverpool, Bordeaux, Panathinaikos, Juventus. KEK: Everton, Rapid, Bayern München, Dunamo Moszkva. UEFA Kupa: Zseljeznyicsar, Videoton, Intemazionale, Real Madrid. Bugojnői havas anziksz o Reggeli kávé az ágyban — Sárga lap Zsizsinek — Az égi áldás halmazállapot-változásai — Kamionsorompó — Segít a milícia — Tuskó mint tolmács — A medve nem jött elő — Endre nyakkendői Erre korántsem foghatjuk, hogy csupán szállingózott a hó. No. és a kamion, ami teljes mértékben elzárta a Kugojno felé vezető utat, alig 10 kilométerrel célunktól. Felvételünk jobb szélén V. Fodor Endre „alkuszik” a milíciával Bizony, sok minden történt ezen a négy napon. Élvezhettük a tavaszt és a telet, a hatalmas hegyeket, a gyönyörű tájakat, a szép házakat és a bugojnői kisváros szívélyességét. Bensőséges fogadtatásban volt részünk, ugyanakkor meg kellett küzdeni az utazás kellemetlen élményeivel. Az Előre Spartacus jóvoltából magam is részese lehettem a KK 4. fordulója mérkőzésének. Persze, ne vágjunk a dolgok elébe, tartsuk a sorrendet. Vasárnap csupa jókedvű labdarúgót szedett össze Békéscsabán buszával Zsilák Gyuri, egy nagy körjárat után. Ez érthető, hiszen a debreceni 5—3-as győzelem nagyon fontos két ponthoz juttatta a békéscsabai labdarúgócsapatot. Miután ,,be- dresszelt” mindenki, az egyhangú zötykölődésnek, mások pedig a kártyázásnak adták át magukat. E délutánon Szeged—Mohács volt az Úticél. Hamar el is értük a határ menti várost és Sülé István gyorsan ágyba parancsolta a 17 játékost, ami érthető: kora reggel kellett nekivágni a 380 kilométernek. Legalábbis ennyit írt elő a térkép Bugojnóig. Éppen ezért Baukó András — Tuskó — már reggel 6 órakor végigkopogtatott a szobákon, s legnagyobb örömünkre ágyban szolgálta a frissítő kávét. Gyorsan hozzáfűzöm, ez valamennyi reggelen megismétlődött. A határon túl először a gyönyörűen kiépült Eszéken álltunk meg. Gyors piackuta-- tás után Tóth Marci visszavezényelte a játékosokat a buszra, majd hozzáfűzte: „Négy órára Bugojnóba kell érnünk, edzést kell tartani." Igv az sem véletlen, hogy felhívta Zsizsi (Zsilák Gyuri) pilótánk figyelmét, hogy ne menjen át repülőgépgyorsaságba, de azért iparkodjunk, különben bemutat neki egy sárga lapot. V. Fodor Endre néhány perc múlva be is jelentette igényét a büntetőkártya felmutatására, bár nem érdemelte ki igazán pilótánk, hiszen nem tévedt el, csupán néhány méterrel futott túl egy olyan elágazáson, ahol jobbra kellett volna kanyarodni. (Később „amnesztiában” részesítette, hiszen nagyon jó ütemben tartotta a tempót.) Mondjuk, ez érthető : verőfényes napsütés kísért bennünket az első 100 kilométeren. Ahogy a távolban feltűntek a hegyek ormai, úgy szürkült el az ég, majd egyik pillanatról a másikra esőbe váltott. S amint így küzdöttünk fölfelé a mind kanyargósabb szerpentinen, a csapadék halmazállapota sűrűbbre váltott — hóra fordult. Az út bizony lefagyott, jegessé vált. Mindez nem tett túl jót Zsizsi idegrendszerének, de hát oldott ő már meg nagyobb feladatokat is ennél. Arra viszont nem számított, hogy a végcél előtt tízegynéhány kilométerre kényszerszünetet kelj beiktatni. Történt ugyanis: a hegyek legszűkebb kanyonjában haladva — jobbról meredek hegyoldal fölfelé, balról lefelé, alatta egy zúgó patakkai — egy kamion megmakacsolta magát, s 90 fokos szögbe keresztbe fordult az úton. Vagy háromszázadikként álltunk a sorban, körülbelül másfél kilométerre az esettől, de az ömlő hóesésben előrecsúszkáltunk, nem kímélve félcipőnket. Fölmértük a terepet: se előre, se hátra. Az ég meg' csak egyre szürkült, s nemcsak az est leszállta miatt vált mind sötétebbé, hanem a sűrűbbé váló hóeséstől. Sülé István és Tuskó a lehetetlennel próbálkozott — elindultak Bugojno felé. Egy rendőrautó (milícia) segítségével eljutottak a klubba, ahonnan mentő autóbuszt küldtek elénk. A bökkenő csak az volt, hogy az is elakadt a kamion túloldalán és semmi remény nem volt arra, hogy a szűk úton megforduljon. így a kezdetben türelmesen, majd később lehangolva vártuk a végkifejleteket. Csekély négy óra után egy daruskocsi elmozdította az orral a szakadék szélén lógó kamiont, s így lépésben megindulhattunk a remélt cél felé. Bizony, a tervezett négy óra helyett, majd 9-re értünk a sport- komplexumhoz. Edzésről már szó sem lehetett, ami még inkább érthető, ha arra gondolunk, hogy kevés híján félméteres hó borított mindent. A fogadtatás annál melegebb Volt. Karcsi bácsi, a tolmácsunk — akinek Tuskó gyakran besegített, no nem azért, hogy nem tudott volna magyarul tolmácsunk, csupán kedvtelésből — is megnyugodott, s magyarázta, többször hívta már a békéscsabai klubot, elindultunk-e már? Majd\hozzáfűzte: „Biztos, hogy játszunk holnap, hiszen jön a tv is.” Az ötfogásos vacsorát követő tósztok után, gyorsan mindenki pihenőre tért. Muszáj volt, megviselt mindenkit a 13 és fél órás út. Karcsi bácsi így búcsúzott: „Nem kell félni, a medve még nem bújt ki barlangjából”. Ez alatt érthettük, hogy ezen a vidéken nem ritka vendég Európa e nagyvadja. Persze, még a lefekvés előtti időszakot kihasználtuk arra, hogy megismerjük a Békés nagyságú város sportéletét. Megtudtuk, hogy az NB I újonca labdarúgócsapatuk, de az Iskra Bugojno „működtet" röplabda- és kosárlabdacsapatot, lakói hódolhatnak a karaténak, a tekének, a sakknak . . . Ezer igazolt sportolójuk és további négyezer pártoló tagjuk van. A focicsapat a feljutás után mind jobb tárgyi feltételek közé került, a stadiont már tizenötezresre kibővítették, s tervük, hogy további 25 ezer szurkolónak csinálnak helyet. Mondták: nem ritkaság ma sem, ha 15 ezer drukker biztatja a csapatot. Másnap reggel röpke városnézéssel egybekötött vásárlást engedélyezel t a Laä- pat vezetője, s szétáramlott a 17 labdarúgó. 11 óra körül pedig a helyi városi tanács elnöke fogadta a kis küldöttséget, ahol baráti beszélgetés során ismerkedtek egymás életével. V. Fodor Endrének feltűnt, hogy a tanácselnök lila színezetű nyakkendőt hord, kihasználta a lehetőséget, s ha már zászló nem lapult zsebében, nyakkendőt cseréltek. Ezt követően indultunk a pályára, a mérkőzésre. De erről holnapi lapunkban számolunk be. Jávor Péter A békéscsabai küldöttség és a bugojnői vendéglátók népes csoportja a sportszálló előtt A 6zerzö felvételei BÉKÉS MEGYEI IZHilUKTflcj Az MSZMP Békés megyei Bizottsága és a Békés megye! Tanács lapja. Főszerkesztő: Arpási Zoltán. Főszerkesztő-helyettes: Seleszt Ferenc. Szerkesztőség: Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Tel.: 27-844, főszerkesztő: 21-401. Kiadja a Békés megyei Lapkiadó Vállalat, Bcs. Pf.: 111. Munkácsy u. 4. sz., 5601. Telefon: 27-844. Felelős kiadó: Csala János. Telefon: 26-395. Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető a hírlapkézbesítő postahivataloknál és a kézbesítőknél. Előfizetési d(j:egy hónapra 43 Ft, egy évre 516 Ft. Kner Nyomda lapüzeme, Bcs., Szerdahelyi u. 2/A, 5600. Vezérigazgató: Háromszéki Pál. ISSN 0133—0055 Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.
