Békés Megyei Népújság, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-01 / 26. szám
1985. február 1., péntek Most van, mégis ... Utazik a tégla és a cserép Tégla. Az egyik legelső, legősibb, agyagból készült mesterséges építőanyag. Az egyiptomiak időszámításunk előtt 6000-ben már építkeztek levegőn szárított, égetés nélküli téglával, időszámításunk előtt 500-ban Egyiptomban és Görögországban is ismerték az égetett és színes, zománcos téglát. A téglaépítkezés a XII. században terjedt el Európában. Évszázadokon át csak gyártási technológiája változott, népszerűsége maradt: napjainkban a legkelendőbb építőanyagok sorába tartozik. Békés megye évtizedek óta a hazai tégla- és tetőfedőcse- rép-gyártás fellegvára. A vidékünkön rendelkezésre álló alapanyag, a jó minőségű agyag a késztermékek minőségét is meghatározza. Megyénk tucatnyi téglagyára évről évre ontja ezt a terméket, ami minden esztendőben kevésnek bizonyult. A gyártók és a magánépítkezők érzik csak ennek igazán a következményeit. A gyártóknál gyakran csörög a telefon, egyesek közreműködéssel igyekeznek falazó-, vagy tetőfedőanyaghoz jutni, az építkezők olykor az ország túlsó szögletéből hozatják a téglát és cserepet. A Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat tavaly 234 millió kisméretű téglának megfelelő falazóanyagot és 62,1 millió cserepet gyártott. Roppant mennyiség! Hogy ez sok vagy kevés? Nézőpont kérdése. A gyártó vállalat oldaláról igen: az üzemek dolgozói, berendezései egész éven át, hét végeken, ünnepnapokon is megfeszített tempóban dolgoztak és dolgoznak. Igaz, még csak január végét írjuk, ám a TCSV termékei máris elkeltek. Papíron. És a valóságban? A valóságban pedig a téglagyárak udvarán tízezer számra áll a tégla, tízszázalékos kedvezménnyel sem viszik, itt-ott pedig már nem lehet férni a sok készterméktől. S mi lesz hetek múlva, amikor beköszönt a jó idő? Megindul a verseny az építőanyagért. Először a gyárakban, utána a megyében, s végül országos méretűvé szélesedik. Szóval, akkor már mindenki onnan szerzi be a falazó- és.tetőfedőanyagot, ahonnan tudja. Ezzel megkezdődnek a keresztbe szállítások is, amik nem kis mértékben drágítják a termék fogyasztói árát. Csak példának említem: az elmúlt évben az áfész tüzép- telepei 6,7 millió téglát kaptak a Dunántúlról. Érdemes kicsit számolgatni. Egy átlagos lakóházhoz mintegy 40 ezer kisméretű égetett agyagtégla szükséges. Egy pótkocsis IFA tehergépkocsi 4 ezer darabot tud szállítani, aminek Pécs, Pápa, Nagykanizsa térségéből — ahonnan kapták az áfész tüzép-telepek a téglát — 16 ezer forint körül alakult a fuvarköltsége. Visszfuvarban ennek a fele, persze ha sikerül fuvart kapni. Szóval nem olcsó játék, s a keresztbeszállításokat a vásárlóknak kell fizetniük. Mi lenne a megoldás? Mindenesetre az, amire a gyártók törekszenek: amelyik körzetben termelik az építőanyagot, elsősorban abban a körzetben kerüljön az elárusító helyekre. Csak any- nyit szállítsanak az Alföldről a Dunántúlra, a Dunántúlról az Alföldre, amennyi a helyi igények kielégítése után megmarad. Az áru a sok szállítás miatt nagyon megdrágul — a vevőnek. Az Alföldi Tüzép körzetében mintegy 15 millió téglát értékesít. A megye 62 áfész tüzép-telepe 41 millió kisméretű téglát és 5,3 millió cserepet forgalmaz. Van igény erre az ősi építőanyagra, amely a lakásépítő program során újabb reneszánszát éli. Csak az nem mindegy, hogy a tulajdonképpen elkerülhető távolsági szállítások miatt a falazó- és tetőfedőanyagok ára mennyivel nő! — sz — Ismét a mezőgazdaságról Mit ígérnek a szerződések? Ki ne emlékezne az elmúlt nyárra, amikor „égig” szöktek a zöldségárak. A háziasszonyoknak mindennapos panasza volt, hogy drága a paprika, a paradicsom, az uborka, amelyekből pedig sűrűn szerettek volna vásárolni, s a család asztalára tálalni. A panasz- kodók igazságát akkor sem vitatta senki, s mostanra az is kiderült, mikén)- terhelte a zöldség és a gyümölcs ára a családi költségvetéseket. Az esztendő első nyolc hónapjában az árak 23 százalékkal voltak magasabbak, mintegy esztendővel korábban. Szerencsére, azóta érzékelhető változások ■ következtek. 1984 utolsó négy hónapjában 7-8 százalékkal csökkentek a zöldségfélék árai, s bár nem végleges adatok szerint, az elmúlt évben összességében mintegy 16-17 százalékos áremelkedésről beszélhetünk. Senkit nem vigasztal ugyan, de a közelmúltra visszatekintve sem egyedi jelenségről van szó, hiszen 1980-ban is 17 százalékkal emelkedtek a zöldségfélék és gyümölcsök árai az előző évhez képest. Csökkenő íöldségárak Vigaszt sokkal inkább az nyújthat, ha a közeljövőben mérséklődő árakon vásárolhatunk a piacon. Nos, erre minden remény megvan, hiszen tele vannak a raktárak zöldségfélékkel, gyümölcsből is elegendő van, s az idei esztendő első felében jobban igazodnak pénztárcánkhoz az árak, mint tavaly. Ezt egyébként most is tapasztalhatják a piacjárók, hiszen lényegesen olcsóbban kapnak zöldséget, gyümölcsöt, mint egy évvel korábban. Marad-e ez a kedvező irányt vett fordulat? — kérdezik jogosan a vásárlók. Várhatóan igen, legalábbis a szerződéskötések idején erre lehet következtetni. A lakosság fogyasztása szempontjából jelentős Zöldért-tervek szerint a szövetkezeti vállalat zöldségfélékből 20—30 ezer tonnával, gyümölcsfélékből 50—60 ezer tonnával nagyobb forgalmat készít elő, mint tavaly. Számottevő növekedés ez> hiszen az elmúlt évben összesen 600 ezer tonna zöldséget és gyümölcsöt árusítottak. Igyekszik termel°i szerződésekkel biztosítani magának a szükséges mennyiséget a konzervipar és a hűtőipar is. Mostanáig mindkét iparág a feldolgozandó mennyiségnek mintegy 70 százalékát leszerződte. A lakosság szempontjából az is biztató, hogy a konzervgyárak készletéből is átcsoportosítanak árut, ha a piacokon „szorít a cipő”, s a szükségesnél kevesebb zöldségfélét kínálnak. Remélhetően erre nem lesz majd szükség, hiszen bár a szántóföldi zöldségterület csökken, de a tavalyinál nagyobb mennyiségre számítanak betakarítás után. Késik a gabonaipar Vontatottabban haladnak viszont a szerződéskötések a növénytermelésből származó termékeknél, így például a gabonaféléknél. A késedelmet persze magyarázza, hogy „csúszott” a betakarítás; s az érthető, hogy a kampánymunkák idején senki nem foglalkozott a következő évi szerződésekkel. Ám ez csak az egyik ok, s nem ad magyarázatot az érdektelenségre. A gazdaságokban pedig az is tapasztalható. Nem érzékelik ugyanis a szerződések hasznosságát. A kenyérgabonának — a gyér piaci forgalmat leszámítva — szinte egyetlen felvásárlói a gabonaforgalmi és malomipari vállalatok, amelyek anyagilag nem ösztönzik a szerződéskötéseket. A kenyérgabonának akkor is annyi az ára, ha leszerződik a megtermelt mennyiséget, s akkor is, ha nem. A közeljövőben lejárnak a több éves szerződések is, de megújításuk pénzügyi ösztönzésének módját eddig nem dolgozták ki. Hasonlóan a kenyérgabonához, a takarmánygabonák termeltetésének ösztönzésénél is lemaradt a gabonaipar, hiszen e termékeknek nem egyedüli felvásárlója, s a TSZKER és az ÁG- KER jobb árat kínál a termelőknek. Persze, attól nem kell tartani, hogy a gabonatermelési kedv mérséklődik, hiszen a jól jövedelmező növények közé tartoznak a kalászosok, másfelől az intenzív gabonatermelési program kedvező pénzügyi és műszaki lehetőségeket is kínál a fejlesztéshez. Ezzel együtt sem kellene lemondani a szerződéskötések ösztönzéséről, hiszen azok termelési, értékesítési és felvásárlási biztonságot jelentenek termelőknek és feldolgozóknak egyaránt. Ösztönzött sertéstartók Jó példája az érdekeltség megteremtésének a húsipar, amely szerződéses felárakkal serkenti a sertéstartási kedvet. Ennek is következménye, hogy megszűnt az úgynevezett ciklikusság, s kiegyensúlyozott a tartás és a hizlalás. A tervek szerint az idén mintegy nyolc és fél millió sertést vásárolnak fel, s ennek 80 százalékát szerződésekkel lekötötték már. Biztonságban érzik így magukat a kistermelők, akik a meghizlalt sertéseknek a felét szállítják a vágóhidakra. Tenyésztői kedvüket jelzi, hogy a téli hónapokban is jó ára van a malacoknak a piacokon. A tejipar is szerződéssel biztosította mostanáig a felvásárolható tejnek mintegy háromnegyedét. Az eddigi adatok szerint valamivel kevesebb tejre kötöttek szerződést a gazdaságok, mint tavaly, a szakemberek azonban az elmúlt évihez hasonló mennyiségre számítanak. A marhahizlalók és a baromfitartók termelési kedve is összhangban van a hazai szükségletekkel, és a külpia- - ci értékesítési lehetőségekkel. A gazdaságok termelési elképzelései — mint azt a szerződések bizonyítják — egyeznek a népgazdasági tervekkel, így kiegyensúlyozott ellátás, növekvő export várható. V. Farkas József Megvalósult egy ötlet Amikor találkozom Frikk Zoltánnal, a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat békéscsabai cserépgyárának géplakatosával, először is gratulálok neki egy újításáért, amelynek jó híre már előbb szárnyra kelt, de én csak nemrég szereztem tudomást róla. — Azért ne tartson engem újítónak — szabadkozik. Kissé csodálkozom, hogy ilyet mond, mert a főnöke, Kompár László, a tmk vezetője már előbb közölte velem, hogy Frikk Zoltán az egyik legsikeresebb újító. De voltam. Az első nap 2 és fél, másnap 3 órát töltöttem el a gép javításával, közben persze állt az egész gépsor. Másnap jött Nemes László, a gyár vezetője, és mondtam neki: ha hozzájárul, elkészítem a magamban elképzelt, és papíron már le is skicceit pneumatikus szerkezetet. Első szóra hozzájárult. ígéretet tettem, hogy két hét alatt elkészülök vele. Ezt komolyan is vettem. A próbánál ott volt Kompár László tmk-vezető és Rom- hányi Kálmán műszaki vezető. Tetszett nekik a dolog. Nincs kitéve kopásnak, tehát alkatrészpótlásra sincs szükség. Ha nincs javítás, nincs állásidő, több cserép készül. (Fél óra alatt egy családi házra való.) A pneumatika rugalmas, nem töri a cserepet. Fontos szempont még, hogy kevesebb az energiafelhasználás. — Mit szólnak az újításhoz a gyárban dolgozó szakemberek? — fordulok Frikk Zoltánhoz. — Egyesek szívósan ragaszkodnak a megszokotthoz, ök már akkor ellenezték a változtatást, amikor ez az Frikk Zoltán (jobbról) és Kompár László az átalakított egységrakatfogó darunál Fotó: Veress Erzsi aztán megmagyarázza, hogy ő miképp is érti ezt. — Véleményem szerint a szakembereket azért tartják, hogy a termeléssel kapcsolatos feladatokat megoldják. Az a dolguk, hogy a munkásokat ne engedjék hibás, vagy elavult gépeken dolgozni. Elsősorban ezért kapják a fizetésüket. — Akkor hogy vált a gyáron belül közismertté a legutóbbi újítása? — Rábeszéltek, hogy adjam be. — Mi lett az előbbiekkel? — Elkészítettem, használjuk. Magamon is segítek velük. Nem kell a karbantartásra annyi időt és energiát fordítani, mint ezek nélkül. Egyszer azonban jobban megnézték az egyik be nem adott újításomat, és kétezer forint jutalmat kaptam érte. Legutóbb az eredeti olasz egységrakatfogó-daru szerkezetét pneumatikus megoldásúra alakítottá át. Ennek előzményére így emlékszik vissza: — Két egymást követő napon üzembiztonsági szerelő — Aztán felszerelte a gépre is? — Igen. A régi szerkezet leszerelése és az új felszerelése hat óra hosszat tartott. Ennyi volt a betervezett karbantartási idő is. Mindenki meggyőződhetett arról, hogy teljesen a gyártósorba illik, semmilyen átalakításra nincs szükség. — Mikor történt? — Tavaly december 2-án. Azóta egy percet sem állt a gép, és karbantartást ma sem igényel. — Hány gépre szerelhető? — A gyárban még egy ilyen, és két hasonló gép van. Az első, tehát ami már működik, 60 élére állított száraz cserepet fog össze, és rak a kötözőasztalra, a másik 120 cserepet fog össze és rak. a kemencekocsira. A-vállalat az újítás éves gazdasági hasznát még nem állapította meg. Hogy ezzel kapcsolatban egyebek közt mit kell számításba venni, azt Kompár László röviden így foglalja össze: — A szerkezet roppant egyszerű, hazai anyagból készül, és az előállítása olcsó. újítás még csak elgondolás volt. De a többség egyetértett vele. — Máshol is felhasználják? — A vállalat hasznosíthatja majd az új cserépgyártó üzemben, ami a békéscsabai 2-es számú téglagyárban épül. De az ország más gyárában is alkalmazható, ahol hasonló gépen készül a cserép. — További terve? — Mint már említettem, van itt két olyan gép a gyártósoron, ami 120 cserepet fog össze és rak a kemencekocsira. Most készítem majd el. A rajzát ennek is leskicceltem. De ez a munka már túl bonyolult. Szükség lesz Kompár László segítségére. — És később? — Vannak elgondolásaim. Igyekszem is megvalósítani azokat. Ezután már nem fogom várni, hogy a beadásra rábeszéljenek. Olyan a gyárban a légkör, hogy érdemes újítani. Meg aztán kell a pénz is. Családi házat építek. Pásztor Béla JANUÁR 24. Kedves Naplóm! A napom ma jól telt. Sarkadon átutazóban tankoltam. Gondoltam, megnézem, mennyi levegő van a gumimban, mert olvastam, hogy sok autós nem törődik ezzel, s az effajta hanyagság sokat árt a kocsinak. A kompresszor azonban rossz volt. Egy hónapja az — mondta a kezelő, ö ugyan szólt a központba, de még nem jöttek megjavítani. Egyébként meg az autósok mindig tönkreteszik. JANUÁR 25. Nem hagy nyugodni, hogy esetleg lapos gumival járok. Csabán a Bartók Béla úti ÁFOR-kút előtt vitt el az utam. De ott is rossz volt a kompresszor. Már régóta az. Ugyanis nem lehet minden autós mellé benzinkutast állítani a kompresszornál. Azt is mondták, ha annyira izgat a gumim, menjek a másik ÁFOR-kúthoz, a Szarvasi útra. Elmentem. De ott is rossz volt. Amióta beállt a fagy, befagyott, s nem javították még meg. (Reggel mondta be a rádió, hogy épp harminc napja tart a fagy. Hiába, a tél már csak ilyen!) JANUÁR 26. Ma Orosházán jártam. Megtankoltam az ÁFOR-kútnál, de levegőt itt sem kaptam. A kompresszor befagyott. Nem is érdemes addig hozzányúlni, amíg hideg van — mondták. A végén még a miatt a könyv miatt leszek ideges. Ha nem olvasom el, nem is tudom, hogy egy gumi lehet lapos is. (Ügy járok, mint az az asszony, aki egy könyvből tudta meg, hogy neki rossz a házassága, mert neki még nem volt... De ez nem tartozik ide.) Egyébként is, lehet, hogy az én gumimban van levegő. JANUÁR 27. Csak bántott az a gumi. Ma Gyulán jártam. A kompresszor befagyott. Kezdek rájönni, hogy ez egy megbízható készülék. Ha tél van, befagy. No, meg tönkreteszik. A benzinkutas azt mondta, nézzek ki a másik kúthoz, a román határ felé. Ott mindig jó a kompresszor. Kinéztem. Igaza volt, tényleg jó. Egy világ dőlt össze bennem. Ezek szerint mégsem megbízhatók ezek a készülékek. Igaz, itt van tartalék készülék is. Ennek ellenére összedőlt bennem egy másik világ is. Mert én úgy tudtam, hogy a búzát aratják, a diót verik, a rádiót hallgatják, a könyvet olvassák, a kompresszort tönkreteszik. Még valami megzavart. Találkoztam egy emberrel, aki azt mondta, hogy távoli vidékeken (Csongrád, Szolnok, Hajdú nevű megyékben) vannak úgynevezett Shell-ku- tak, azoknál nyomnak a gumiba levegőt. En erre azt feleltem, hogy messziről jött ember azt mond, amit akar. Bevallom, neked, Naplóm, csak az a ronda autós irigység beszélt belőlem. Mert minden autós szerelmes saját kocsijába és annak minden rigojájába. Ügy látszik, elfogultságom átterjedt benzinkútjaimra is. De azért csak kíváncsi vagyok, hogy azok a távoli kutak miképp bírják a harcot a faggyal és az autósokkal?! — út —
