Békés Megyei Népújság, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-25 / 46. szám
1985. február 25., hétfő NÉPÚJSÁG PártértekezletekríH jelentjük (Folytatás az 1. oldalról) tekinthetünk. A magyar gazdaság a nehezebb körülmények között is megállta a helyét. A jövőben azonban sokkal jobban kell igazodni a változó körülményekből fakadó feladatokhoz. Rámutatott arra, hogy tovább kell javítani a munka hatékonyságát, és a termékek minőségét. Minden feltétel megvan, hogy a növekvő követelményeknek eleget tudjon tenni az ország. Szólt a párttagok felelősségéről, a tájékoztatás fontosságáról, és a pártegység jelentőségéről. Kovács Pálné, a konzervgyár üzemvezetője a nőpolitikái határozat végrehajtását méltatta. Banadicsné Lóránt Ibolya, a Hazafias Népfront városi bizottságának titkára a szövetségi politika jelentőségét értékelte. Huszár Mihály, a Kner Nyomda vezérigazgató-helyettese a vállalat káder- és személyzeti munkáját ismertette. Szak Bálintné, a pedagógus-pártbizottság titkára a nevelőmunka eredményeivel és gondjaival fogOrosháza Korán kezdték a munkát Orosházán, már jóval nyolc óra előtt gyülekeztek a küldöttek a pártszékházban. Mint később kiderült, indokolt volt a korai kezdés, hiszen az átszervezéssel megnövekedett területről az 5 ezer 603 párttagot képviselő 192 küldött közül, harmincegyen (!) jelentkeztek hozzászólásra. Előbb azonban elhangzott a pártbizottság beszámolójához fűzött szóbeli kiegészítő, amelyet dr. Gonda József, a városi párt- bizottság első titkára terjesztett elő. A kettő együtt hű képet adott az elmúlt öt év fejlődéséről, a város és a hozzá tartozó községek életének alakulásáról. A pártbizottság irányítási területéhez hét község — Békéssámson, Csanádapáca, Gádoros, Kardoskút, Nagyszénás, Pusztaföldvár, Tótkomlós — tartozik, s a városbeliekkel együtt hatvanezer ember él itt. Az elmúlt öt évben számos új munkahely létesült, állandósultak 3 korábban kialakult arányok. A terület politikai, gazdasági, társadalmi életének meghatározója a munkásság, száma meghaladja a 21 ezret. A mezőgazdaságban 8 ezer 200-an dolgoznak, különösen a községek politikai arculatának változásában van döntő szerepük. Nem érdektelen a következő szám sem: a munkaképes korú nők száma 18 ezer 550, az aktív dolgozóké 15 ezer 300. A KISZ taglétszáma megközelíti a négyezret, s a fiatalok döntő többsége becsülettel helyt áll. Ami a gazdasági építőmunkát illeti, mind az ipar, mind a mezőgazdaság eredményei jelentősek. A termelési érték az iparban 4 milliárd forinttal nőtt, az évi nyereség megközelíti az egy- milliárdot. A szénhidrogénbányászat adja az ossz termelési érték 30 százalékát, hasonlóan kiemelkedő az üvggyáré. A gépipar, köny- nyűipar és az élelmiszeripar is magas technológiai színvonalon dolgozik, termékeinek nagy része minden piacon jól értékesíthető. A mezőgazdasági üzemek a színvonalasan gazdálkodó egységek sorába tartoznak. Egy állami gazdaság, 13 termelő- szövetkezet és négy szövetkezeti közös vállalat csaknem 60 ezer hektáron gazdálkodik. Ezek jól segítik a háztáji és kisegítő gazdaságokat. Javultak a városban a közlekedés feltételei, elsősorban a 47-es főút átterelésével és az új autóbusz-pályaudvarral. A kereskedelem és a szolgáltatás közül az előbbi színvonala jobb. Az életkörülmények alakulásában döntő szerepe volt a lakásépítésnek. A tervidőszakban 7 ezer 500-an költöztek új otthonba, kölalkozott. Dr. Csikász József, az Egyesített Egés2Íségügyi Intézmények párttitkára arról beszélt, hogy milyen a pártmunka és az egészség- ügyi tevékenység kapcsolata. Bencsik Ilona, alapszervezeti titkár a József Attila - lakótelepen folyó pártalap- szervezeti munkát értékelte. Többek között felhívta a figyelmet, hogy nagyobb gondot kell fordítani a fiatalokra. A tanácskozáson 12 küldött írásban nyújtotta be hozzászólását. Dr. Ábrahám Béla a vitát összefoglaló felszólalásában rámutatott arra, hogy a vélemények megerősítették a beszámoló és a kongresszusi irányelvekkel kapcsolatos állásfoglalásokat. A pártértekezlet 63 tagú pártbizottságot és 93 küldöttet választott a megyei pártértekezletre. Az újjáválasztott pártbizottság döntött a tisztségviselők személyéről. Első titkár ismét dr. Ábrahám Béla, titkárok: dr. Szemenyei Sándor, Zsi- linszki András és Tóth Jolán lettek. S. J. zülük 2 ezer 400-an maguk vállalkoztak építkezésre. Gond, hogy ebben az időszakban a városban nem épültek állami célcsoportos lakások. Az egészségügyi ellátást javította a nemrég átadott szakrendelő, a kórház műszaki állapota azonban nem kielégítő. A lakosság közgondolkodása, magatartása együtt alakult, formálódott a gazdasági-társadalmi, politikai fejlődéssel. Mindebben nagy szerepet vállalt a propaganda, az agitáció, a közoktatás és a közművelődés. Javultak az oktató-nevelő munka, valamint a közművelődés tárgyi és személyi feltételei. A szóbeli kiegészítőt követő szünet jó alkalmat adott egyrészt a sokfelől jött küldöttek baráti eszmecseréjére, másrészt arra, hogy átlapozzák a Válogatott dokumentumok az orosházi munkásmozgalom történetéből címmel, erre az alkalomra megjelentetett könyvet, amely 1868 októberétől 1944 októberéig öleli fel az eseményeket, s a pártbizottság ajándékozta meg vele a küldötteket. Az eszmecsere a szünet után is folytatódott, most már parlamentáris formában. Huszonegyen szóban mondták el véleményüket, tízen pedig írásban juttatták el. Fudala Mihály művezető az üveggyári kommunisták munkájáról, Ivanics István a nagyszénási községi párt- bizottság titkára a közigazgatás átszervezése kapcsán a pártmunka módszereiről beszélt. Farkas Lászlónak, a fegyelmi bizottság elnökének felszólalása után dr. Násztor Sándor, az állami gazdaság igazgatója az innováció szükségességét hangsúlyozta, megállapítva, hogy munkánk javításának legjobb garanciája a bennünk rejlő lehetőségek jobb kihasználása. Hári Józsefné, nagyszénási pedagógus a túlterheltség, a pedagógushiány gondjairól szólt. Mészáros József, az olajipari párt- bizottság titkára az olajbányászok nehéz helyzetben tanúsított helytállásáról beszélt. Ezután ketten is — Lachata Pál, a tótkomlósi Viharsarok Tsz elnöke, és dr. Tóth Sándor, az orosházi ÁFÉSZ elnöke — a lakosság, elsősorban a kistelepülések ellátásának fontosságáról szólt. Barna Pál, nyugdíjas pártmunkás a pártélet kérdéseiről, a cselekvési egység erősítéséről, a pártmegbízatások szerepéről fejtette ki gondolatait. Olajos Imrének, a mandátumvizsgáló bizottság elnökének felszólalása után Peres Mihály, a gádorosi November 7. Tsz KISZ-titkára a mezőgazdaságban dolgozó fiatalok helyzetéről, dr. Farkas János főorvos az egészségügyi ellátásról, Frank Jánosné a szakmunkásképzés időszerű kérdéseiről szólt. Zatykó Mihály, a Petőfi Tsz elnöke a mező- gazdaság és az ipar kapcsolatát, a termelési költségek kérdését elemezte, Gál László rendőkapitány a társadalmi tulajdon védelméről, a bűnmegelőzés fontosságáról, Varga Sándor népfronttitkár az üzemi, lakossági társadalmi munkáról mondta el véleményét. Popp József, a baromfifeldolgozó vállalat igazgatója a korszerű termékszerkezet kialakításának helyi eredményeit ismertette, Mészáros Pál, a csanádapácai Széchenyi Tsz elnöke a falvak népességmegtartó ereje feltételeinek javítását sürgette. Ugyanerről szólt dr. Szalontai László, békéssámsoni körzeti orvos is. Móricz József MHSZ-titkár, az 1-es pártalapszervezet titkára az idős párttagokat foglalkoztató kérdésekről, és az ezekre adandó válaszok fontosságáról beszélt. Csatári Béla, a megyei pártbizottság titkára felszólalását azzal kezdte, hogy az itt élő emberek büszkék lehetnek forradalmi múltjukra, szép jelenükre, s joggal bizakodhatnak a jövőben. Szarvas Szarvas város és vonzás- körzetének kommunistái is szombaton tartották pártértekezletüket, a főiskola nagy előadótermében. Vrbovszki György, a városi pártbizottság első titkára fűzött szóbeli kiegészítőt az öt év munkájáról szóló írásos beszámolóhoz. Elmondta, hogy a város és környéke politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális fejlődése a beszámolási időszakban folytatódott. A városi pártbizottság működési területén levő települések lakosainak száma csaknem 29 ezer, és nem éppen örvendetes, hogy 1980-hoz viszonyítva a népesség 3,4 százalékkal csökkent. A városban és környékén a gazdaság a kitűzött céloknak megfelelően fejlődött- annak ellenére, hogy a feltételek a VI. ötéves terv ideje alatt a korábbi évekhez képest nehezedtek. A külgazdasági helyzet, rosszabbodása és a gazdasági építő- műnk;, belső fogyatékosságai szigorú feltételrendszer alkalmazását követelték meg. Az utóbbi években az időjárás is nehezítette a helyzetet. Ennek hatása nemcsak a mezőgazdasági üzemekben, hanem a város és környékének egyes gazdaságaiban is érezhető. A különböző vállalatok, szövetkezetek igyekeztek alkalmazkodni a piaci igényekhez. Nagy erőfeszítéseket tettek a hatékonyság javítására is. A költségvetési szervek az anyagi források szűkülése mellett valósították meg céljaikat. Tovább fejlődött a tudományos mun- kp és annak gyakorlati alkalmazása. Sikerült megőrizni az alapellátás jó színvonalát, életkörülményeket javító, jelentős településfejlesztési célok valósultak meg. A lakosság életkörülményeiről szólva az előadó elmondta, hogy a párt életszínvonal-politikájának eredményeivel összhangban a lakosság életszínvonala összességében nem romlott, rétegenként azonban jelentős eltérések tapasztalhatók. Az országos tendenciának megfelelően a kis jövedelműek, a nagycsaládosok, az idős nyugdíjasok megélhetési körülményei nehezedtek. A keresetek 1980-hoz viszonyítva átlagosan 23—25 százalékkal növekedtek, ez megközelítette a fogyasztói árszínvonal emelkedését. A mezőgazdasági dolgozók havi átlagbére 4-5 százalékkal Ebben a térségben él a megye lakosságának egyhato- da, itt állítják elő a megye ipari termelésének egyhar- madát, s igen jó színvonalú a mezőgazdasági termelés is. Az elmúlt öt évről szólva elmondta, hogy munkánkat feszültebb nemzetközi helyzetben, kedvezőtlen külpiaci feltételek között végeztük, s gyakran sújtották a vidéket természeti csapások is. Mindennek ellenére talpon maradt a gazdaság, szilárdult belpolitikai helyzetünk, s nőtt az ország nemzetközi tekintélye. Gondjaink azonban vannak, ezek megoldásának kulcsa egyetlen szó: a munka. A hatékonyabb, a minőségileg jobb munka, a tartalékok jobb kihasználása, amelyhez a feltételek adottak, si a következő öt esztendő feladata lesz ezekkel a lehetőségekkel élni. A vita összegzése után a beszámolót és az irányelvekkel kapcsolatos állásfoglalást a küldöttek elfogadták. Ezt követően megválasztották az 59 tagú pártbizottságot és a megyei pártértekezlet 58 küldöttét. A párt- bizottság első titkára ismét dr. Gonda József lett, titkárai: dr. Körmendi János és Sándor Antal. S. F. elmarad az országos és a megyei átlagtól. Az iparban ennél jelentősebb az eltérés, az országos szövetkezeti átlaghoz képest 11 százalékos, a megyeihez viszonyítva 5 százalékos a lemaradás. A városi pártbizottság irányítási területén nőtt az ideológiai, a politikai kérdések iránti érdeklődés — mondta Vrbovszki György. A terület ideológiai, politikai, erkölcsi arculatát döntően az egészséges tendenciák jellemzik. A beszámolási időszakban jelentkezett gazdasági nehézségek, gondok az ideológiai munka területén sem múltak el nyomtalanul, ezek azonban csak befolyásolták, de nem gátolták a dolgozók tenniakarását. Az ipari üzemek dolgozói vállalták a belső munkaátszervezéseket, a nagyobb erőfeszítést. A mezőgazdaságban dolgozók nem vesztették el optimizmusukat az aszálykárok miatt. A pártélet kérdéseiről szólva elmondta az előadó: sikerült biztosítani a párt vezető szerepének minden szinten történő érvényesülését. A városi pártbizottság — figyelembe véve a kétszeri átszervezést — munkáját folyamatosan a változásokhoz igazította, kereste azokat a szervezési, vezetési formákat, gyakorlati munkamódszereket, amelyek a legjobban biztosították a politikai célok megvalósítását. A pártbizottság beszámolóját követő rövid szünet után megkezdődött a vita. Elsőként dr. Szántosi Antal a főiskola nevében köszöntötte a megjelenteket, majd a főiskolai oktatás fejlesztéséről beszélt. Mészáros István a gazdasági építőmunka kérdéseivel, a mezőgazdaság dolgaival és a szabályozó- rendszerrel foglalkozott. Frankóné Balogh Erika a lakásgondokról ejtett szót. Frankó János Csabacsüd— Kardos—örménykút községek közös tevékenységéről, együttműködéséről mondta el tapasztalatait. Dr. Tóth Lajos, a munkásmozgalom történeti kutatások fontosságát hangsúlyozta. Marik Mi- hályné a párt fegyelmi helyzetéről számolt be. Dr. Müller Ferenc arra hozott példákat, hogy mező- gazdasági eredményeinkben már elértük a világszínvonalat, de a takarmányozás gazdaságosságában még jelentős a lemaradásunk. Székely László a város szövetkezeti iparának elismerésre méltó eredményeit sorolta fel. Sin- del Imre az öntözés fontosságáról és az állattenyésztés gondjairól nyilvánított véleményt. Gulyás Pál a közrend és közbiztonság helyzetét elemezte. Zsáky Istvánná a pedagógusokról, szélesebb értelemben véve az értelmiségről, beilleszkedésükről beszélt. Bulla Ottó a KISZ- munka fejlődését. Kovács Péter a geotermikus program sikerét ismertette. Dem- csák Pál felhívta a figyelmet arra, hogy milyen veszélyekkel járhat, ha tovább folytatódik a mezőgazdasági gépek átlagos műszaki állapotának romlása. Dr. Daró- czi Erzsébet a fiatal értelmiségiek segítésének fontosságát hangsúlyozta. Dr. Kornidesz Mihály, a Központi Bizottság tagja, a Magyar Televízió elnöke tolmácsolta a Központi Bizottság üdvözletét a pártértekezlet résztvevőinek, majd a munka kettős jellegét hangsúlyozta; egyrészt lezárnak egy ötéves szakaszt, másrészt értékelő és feladatmegfogalmazó funkciót látnak el. Örömmel szólt a városnak és környékének a gazdasági építőmunkában elért sikereiről, arról, hogy Szarvas hírét jó minőségű exporttermékei már Európán túl is ismertté tették. Gazdaságpolitikai kérdésekről szólva elmondta, hogy Sarkad A Sarkad, Geszt, Köte- gyán, Méhkerék, Mezőgyán, Sarkadkeresztúr és Üjsza- lonta közel másfél ezer kommunistája képviseletében tanácskozó pártértekezleten a beszámolót Klampeczki Károly, a városi jogú párt- bizottság első titkára terjesztette elő. A dokumentum áttekintést adott Sarkad és környéke gazdasági, társadalmi és politikai viszonyainak fejlődéséről, az élet szinte valamennyi területéről. A beszámoló megállapította, hogy a körzetben a lélek- szám 1980 óta 4 százalékkal csökkent. Az aktív keresők között mind létszámban, mind felkészültségében a munkásság a meghatározó. A dolgozók 41 százaléka munkás, 19 százaléka termelőszövetkezeti paraszt. A szükségesnél kevesebb az értelmiségi. Letelepedésüket, beilleszkedésüket megfelelő ösztönző hiánya nehezíti. Más rétegek helyzete nem tér el a lakossági átlagtól. A terület lélekszámának egy- tizede nemzetiségi, döntően román. Hangulatuk jó, anyanyelvűk, nemzeti kultúrájuk ápolásának feltételei biztosítottak. A körzetben sok cigány él. Egyes településeken számuk megközelíti a lakosság 10 százalékát. Beilleszkedésük lassú. Növekedett a területen az ipari termelés súlya és volumene. A termelési érték az 1980. évinek közel kétszerese, meghaladja az 1,6 milliárd forintot. A korábbinál kisebb mértékben növekedett a fejlesztésre fordított összeg. Emelkedtek a termelés költségei, csökkent a munkaerő létszáma, de nőtt a termelékenység. Javult a termékek minősége, viszont továbbra is alacsony az export aránya. A mezőgazdaságban a kedvezőtlen termelési adottságok ellenére is — elsősorban a komplex meliorációs program eredményeként — javult a termelés feltétele. Nőttek a hozamok, megszűnt az állattenyésztés vesztesége, javult a kiegészítő tevékenység. A szövetkezetek azonban eladósodtak, hiányoznak a feltételek a termelés dinamikus fejlesztéséhez. A térségben javultak a lakosság jövedelmi viszonyai és életkörülményei. Ennek ellenére sok tekintetben a mutatók a megyei átlag alattiak. A hírközlés alacsony színvonalú, az infrastrukturális ellátottság minimális, egyes vonatkozásokban kritikus. A jövedelmi viszonyok elmaradnak az amúgy sem magas megyei átlagtól. A megyében itt a legalacsonyabb a tízezer lakosra jutó orvosok száma. Romlott a nyugdíjasok és az alacsony keresetűek helyzete. A kereskedelemben az alapellátás kiegyensúlyozott. a kormány tisztában van a visszafogott beruházások okozta gondokkal, de a népgazdaság egyensúlya megköveteli még ebben az évben is a szigorú takárékos- ságot. Elmondta: nem lehet az a célunk, hogy megmaradjunk a középmezőnyben. Aki erre spekulálj lemarad, nekünk csak az lehet a célkitűzésünk, hogy felzárkózzunk az élmezőnybe. Kornidesz Mihályt követően Brachna Mihály a kisvállalkozásokról mondott véleményt, dr. Szarvas István az egészségügyi feladatokat ismertette, dr. Körösfalvi Pál Szarvas további fejlődésének irányát vázolta fel. Folytán János a nemzetiségek helyéről, szerepéről beszélt. A vita után Vrbovszki György foglalta össze a véleményeket és válaszolt a felmerült kérdésekre, majd a küldöttek egyhangúlag elfogadták a pártbizottság beszámolóját és a kongresszusi irányelvekről előterjesztett állásfoglalást. Ezután a párt- értekezlet zárt ülésen folytatta munkáját. Megválasztották a 45 tagú pártbizottságot, melynek első titkárává Vrbovszki Györgyöt, titkárokká Sonkoly Jánost és Sebő Jánost választották. L. L. Javult a politikai nevelő- munka színvonala. A meglevő gondok ellenére is — elsősorban a párt közvetlen, őszinte politikájának eredményeként — a lakosság politikai hangulata jó, a jövőbe vetett bizalma szilárd. Növekedett a politikai képzésben részt vevők száma. A közművelődési munka színvonala, ha szerény mértékben is, de emelkedett. Az oktatás személyi, tárgyi feltételei a szükségesnél lassúbb ütemben javultak. A körzetben a pártszervek és -szervezetek betöltik hivatásukat. Erősödött a párt egysége, javult a pártirányítás, és a párt ellenőrző munkája. Helyenként nem elég színvonalas a határozati munka, nem mindig következetes a döntések végrehajtásának ellenőrzése. Tartalmas a társadalmi és tömegszervezetek munkája. Növekedett a KISZ taglétszáma. A vitában tizenkilencen vettek részt. Kesztyűs Lajos Sarkad termelőüzemeinek sikereiről és gondjairól, Csépi József a Szellőző Művek gazdasági eredményeiről, és az ipari munkások helyzetéről, Seprenyi László a Lenin Tsz életéről szólt. Felföldi Imre a kistelepülések — konkrétan Kötegyán és Űj- szalonta — hátrányos helyzetét, Szabó István és Nagy Sándor pedig Mezőgyán példáján keresztül a szocialista demokrácia és a községpolitika összefüggéseit, illetve a családnak az ifjúság nevelésében betöltött szerepét elemezte. Varjú Józsefné a tanácsi testületi munka fejlesztésének fontosságával, Antal Károly a szak- szervezetek pártirányításának, Vass Józsefné a jogalkotás és a jogalkalmazás politikai felelősségének kérdésével foglalkozott. Csausz Vilmosné a fiatal értelmiség helyzetéről, letelepedésük nehézségeiről, Rúzsa Tivadar a román nemzetiség jó közérzetéről, Tari István a KISZ- és az úttörőmozgalom munkájáról, Kiss Károly pedig a nyugdíjasok gondjairól számolt be. Sajti Sándor az ÁFÉSZ munkájáról, és Sarkad várossá fejlesztésének feltételeiről, Kincses István a meliorációs program végrehajtásának tapasztalatairól, és a párt belső életéről beszélt. Szodo- rai Sándor az infrastrukturális ellátottsággal összefüggő gondokra, Krisztován Sándor pedig — sarkadke- resztúri tapasztalatok alapján — az oktatás személyi, technikai feltételeinek feszültségeire hívta fel a figyelmet. Jakó István a tanácsok új munkamódszereiről adott számot. (Folytatás az 5. oldalon)
