Békés Megyei Népújság, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-22 / 44. szám

1985. február 22., péntek o Hol van a medve? Lássuk a medvét! — hallhattuk a nemrégen befejező­dött téli vásár idején. A reklám hatásos, hiszen minden­ki szeretne praktikus és divatos holmihoz jutni, megle­hetősen olcsón. Járjuk az üzleteket, áruházakat; turká­lunk, válogatunk. Ha van miből! Az idén ugyanis, mintha kevesebb engedményes áru került volna a pol­cokra. A medve elbújt az odújába, onnan kacsingatott néha-néha. Akik járatosak a kereskedelemben, azt mondják: min­dennek a megszűnt kockázati alap az oka. A vállalatok és szövetkezetek inkább eladják teljes áron a portékát, a régi módszer idejétmúlt, a központilag előírt vásárok­nak nincs létjogosultsága. Nézzük a tényeket! A keres­kedés kockázattal jár. Az újonnan forgalomba hozott ruha és cipő vagy műszaki cikk nem biztos, hogy meg­nyeri a vásárlók tetszését. Arra sem lehet mérget ven­ni: a divatot mindenki követi. Minél nagyobb a válasz­ték, annál valószínűbb, hogy jó néhány áruféleség a bol­tok nyakán marad. A műszakilag elavult cikkeket sem képesek eredeti áron eladni. Árengedményt kell nyúj­tani. Felkészülés nélkül mindez csorbát szenved. Erre volt jó az úgynevezett kockázati alap. A kereskedelmi válla­latok egyes áruk haszonkulcsát magasabban szabták meg, mint amennyi egyébként lett volna. Ezt árucsoporton­ként központilag szabályozták. Az így felgyülemlett többletbevételt elkülönítetten kezelték, de kötelezték a vállalatokat és a szövetkezeteket, hogy ezt a. pénzt jut­tassák vissza a fogyasztóknak. Ezért is találkoztunk lép- ten-nyomon kiárusításokkal, engedményes akciókkal, le­értékelésekkel. A vásárló persze örült ezeknek a lehető­ségeknek, némelyik vállalat pedig kényszerpályán moz­gott. Mert a felgyülemlett pénzt, a készletgazdálkodástól függetlenül, felhasználták. Ha nem ezt tették esetleg el­vonták tőlük az összeget. Sajnos, fehér hollónak számí­tott, amikor egy-egy cég a kockázati alapot egyes cikkek árának végleges csökkentésére használta fel. Ez valóban szürkébb megoldás, nem olyan látványos, mint a nagy csinnadrattával beharangozott akció. Pedig nem kevés pénzről volt szó! Az Univerzál Kereskedelmi Vállalat például 1984-ben a forgalmának 1,1 százalékát fordította kockázati alapra, amely 16 millió forintot jelentett. Ter­mészetesen csatlakoztak a nagykereskedelmi vállalatok által kezdeményezett kiárusításokhoz, megrendezték a szezon végi vásárt, a különböző akciók alkalmával 26,6 millió forint értékű árut adtak el'kedvezményesen. A vállalati önállóság erősödésével egyre többen kér­dezték: jó-e az, hogy kötelezik a gazdálkodó szervezete­ket a kockázati alap képzésére, mi lenne, ha rájuk bíz­nák a döntést? Mindez azért is időszerű, mert napjaink­ban egyre több a szerződéses, a jövedelemérdekeltségű üzlet és áruház. Nos, a rendelkezés megszületett. A Bel­kereskedelmi Minisztérium 1985. január elseje óta nem írja elő, hogy mennyi kockázati alapot képezzenek a vállalatok. Az Univerzálnál azt mondják: az évente két­szer lebonyolított szezon végi vásárról semmiképpen nem mondhatnak le, mivel a vevők várják, megszokták és ilyenkor a többi cikk is kelendőbb. Kétségtelen, a szoros elszámolású és a jövedelemérdekeltségű üzletek vezetői óvatosabbak, jobban meggondolják, hogy milyen és mennyi árut vonjanak be az akciókba. Ebben az évben kockázatvállalási tervet készítenek és minél jobb szer­vezéssel, piackutatással, árubeszerzéssel, reklámmal igye­keznek az engedményes vásárokat sikeressé tenni. Igaz, előreláthatólag 20—22 millió forintot fordítanak erre a célra, jóval kevesebbét a tavalyinál. Ugyanakkor a jöve­delemérdekeltségű üzletek, a békéscsabai Univerzál Áruház ilyen formában működő osztályai egyenként dön­tik el, hogy mikor indítanak kedvezményes akciót, hi­szen a maguk terhére gazdálkodnak. Mindenesetre az idei téli vásár úgy zajlott le, mint a többi. A minisztérium, a megyei tanács illetékes osztá­lya tájékoztatta a vállalatokat, szövetkezeteket a vásár időpontjáról, elküldték a tilalmi listát. Közölték, hogy a nehezen beszerezhető cikkeket, egyes import árukat nem szabad leértékelni. (Ezt viszont, aki akarja, megteheti a vásár előtt vagy után.) Az üzleteket járva szembeötlőit, hogy néhol hiányosak, üresek a polcok. A már említett Univerzál áruházai, szaküzletei tavaly 23 millió forint értékű árut vontak be az akcióba, míg az idén ez a szám nem érte el a 19,5 milliót. Kevesebbet kínáltak divatáru­ból, lábbelikből, női télikabátot szinte egyáltalán nem lehetett kapni. Több volt viszont méter- és lakástextíliá­ból. A forgalom ennek arányában 15 százalékkal csök­kent. Majdnem minden áru gazdára talált, utánpótlás nem érkezett és a nagy hideg miatt az emberek többsé­ge a vásár előtt megvette a téli holmit, eredeti áron. Megszűnt tehát a kockázati alap, de nem így a keres­kedelem kockázata! Mert még mindig olcsóbb és gazda­ságosabb árengedménnyel adni a ruházati termékeket, egyéb cikkeket, mint a következő szezonig raktározni, fizetni a nem kevés bankkamatot. A jó készletgazdálko­dás azonban attól függ, hogy milyen kereskedelempoli­tikát folytat az adott vállalat és ebbe beletartozik a koc­kázatvállalás is. Ezt pedig átgondolt, előrelátó, önálló gazdálkodás nélkül aligha lehet megvalósítani. l^ássuk tehát a medvét! Seres Sándor Változó Világgazdaság Technikai akadályok miatt „összefutott” az MTA Regio­nális Kutatások Központja Alföldi Kutatócsoport és a Békés megyei Pedagógiai In­tézet közös kiadványának legutóbbi ‘két száma. Az el­múlt évben szerkesztett szá­mok frisseségén, értékén sze­rencsére nem sokat rontott a néhány hónapos csúszás. A szerkesztő, Baukó Ta­más ismét máshonnan nehe­zen „összegyűjthető” isme­retanyaggal, adatokkal je­lentkezett. A földrajzszakos tanárok naprakész ismerete­it segítő kiadvány 21. szá­mából 'különösen a stratégiai nyersanyagok termelésével és alkalmazásával foglalkozó magyarázat és táblázat ér­demel figyelmet. A világ hústermeléséről az 1983-as adatok alapján készült ösz- szeállításból pedig kiderül, hogy a baromfihús termelése alaposan meghaladta a mar­ha- és borjúhústermelést. A 22. számból az Egyesült Államok népszámlálási sta­tisztikájából közölt adatok mellett az 1990-re szóló prog­nózis is szerepel. Ugyancsak az Egyesült Államokról szól a következő két írás is, ame­lyekben a bányászati és ko­hászati termelésről, valamint a mezőgazdaság főbb jellem­zőiről olvashatunk friss ada­tokat. A földrajztanárokon kívül a laikusoknak is igen elgondolkoztató összehason­lításra ad módot a hasonló természeti feltételek mellett dolgozó francia és magyar mezőgazdaság összevetése. TSZKER Segítik a termelőszövetkezetek gazdálkodását A TSZKER 7 esztendővel ezelőtt, 1978-ban alakult or­szágos szervezetté. A koráb­bi több megyei jogelőd utó­daként jött létre, s ugyan­csak ebben az évben alakult meg a békéscsabai területi központ azzal a céllal, hogy segítse a termelőszövetkeze­tek beszerző, értékesítő te­vékenységét. A TSZKER egyrészt vállalatszerű gaz­dálkodást folytat, másrészt az alapító termelőszövetke­zetek érdekeit képviseli, se­gíti sokirányú tevékenységü­ket. Jelenleg a békéscsabai központban 62-en dolgoznak. A mezőgazdasági termékek és zöldségfélék, az agroké­miai cikkek, valamint a gé­pek, műszaki berendezések forgalmazása a fő feladata. A TSZKER országos köz­pontja önálló jogi személy, a területi központok nagy ön­állóságot élveznek. TÚLTELJESÍTETTÉK A TERVET Az elmúlt évi gazdálkodá­sukról Lörincz Ferenc igaz­gató — aki egy éve irányítja a szervezetet — a követke­zőket mondja: — A tavalyi esztendőben 481 millió forintos forgalmat irányoztunk elő, a korábbi veszteséges év után. Mind­ezt jelentősen túlteljesítet­tük, ugyanis 710 millió fo­rint forgalmat bonyolítot­tunk le. Elsősorban a mező- gazdasági termékek, termé­nyek és zöldségfélék értéke­sítése haladta meg a terve­zettet. Hozzáteszem: ezt az eredményt az országos köz­pont jelentős anyagi támo­gatásával sikerült elérni. A múlt évben az aszály miatt több helyen hiány jelentke­zett gabonából, abrakfélék­ből. Mi a jobban termő te­rületekről — jórészt a me­gyéből — szereztük be a hiányzó terményt, és adtuk át a partnereknek. A zöld­ségféléket a téeszektői és a háztájiból vásároltuk fel, amelyet a kiskereskedelmi hálózathoz továbbítottunk. Szerződéses termeltetésben elsősorban iregi csíkos nap­raforgót, fehér mustárt, fénymagot állítanak elő a termelőszövetkezetek. Ezek­ből a növényféleségekből, valamint a forró levegős ter­mékekből a múlt esztendő­ben 89 millió forintos expor­tot értünk el- Az áru 90 szá­zalék;, tőkés piacokra ke­rült. Megjegyzem, ebben az eredményben benne van az 1983. évi exportárualap is, mivel abban az esztendőben \nem tudtuk kiszállítani a megtermelt terményt. Jelen­leg 18 téesszel állunk szerző­déses kapcsolatban a megyé­ben. Az elmúlt évben a ter­vezett 3,4 millió forintos nyereség helyett 9,7 millió forintot állítottunk elő. A jövedelem egy részét az ala­pítóknak visszajuttattuk, eleget tettünk kötelezettsé­geinknek, és még nálunk maradt bizonyos összeg fej­lesztési célokra. MÜTRÁGYA- ÉS GÉPFORGALÍWAZAS A TSZKER agrokémiai ágazata növényvédő szereket és műtrágyát értékesít a partnergazdaságoknak. Élő kapcsolatot alakítottak ki a gyártókkal, valamint a fel­használó üzemekkel. Így ér­hető el ugyanis, hogy időben megkapják a téeszek az igé­nyelt kémiai anyagokat. A műszaki osztály tavaly alaposan túlteljesítette ter­vét, az előirányzott 73 millió forintos forgalom helyett csaknem 100 millió forintos beszerzést, értékesítést bo­nyolított le. Egyebek között foglalkoznak a mezőgazda- sági gépek, gépjárművek, futózott gumik, épületanya­gok és fa forgalmazásával. Több éve működik fejő- és hűtőgépszervizük. Ez a tevé­kenység korábban vesztesé­ges volt. A szolgáltatási díj nem fedezte a kiadásokat. Ezért határozták el a múlt év közepén, hogy gazdasági társaságot hoznak ]étre a Kaposvári Szarvasmarha-te­nyésztő Közös Vállalattal. Így komplexebb szolgálta­tást tudnak nyújtani az üze­meknek. Ma már 17 partne­rük van, és a múlt év végén már nyereségessé vált ez az ágazat. A héttagú fejő- és hűtőgépszerviz egyre maga­R termőföld védelme A földhivatal feladatai A termőföld védelme — mint kifejezés — 1961-ben született. Ekkor jelent meg egy törvény, ami a földvé­delemmel foglalkozik. A A földvédelem feladata meg­akadályozni a pazarlást, és lehetőleg minimálisra csök­kenteni a nem kellően ki­használt területek arányát. Ösztönözni a földek jobb ki­használására. Ugyancsak be­le tartozik az úgynevezett rekultiválás is. Békés megyében 1983-ban mintegy 487 ezer hektár volt a mezőgazdaságilag megmű­velt terület. Hogy ez a föld milyen értéket képvisel, azt sajnos összegszerűen nem tudjuk meghatározni. Erre akkor lenne lehetőség, ha a mezőgazdasági nagyüzemek között rendszeres lenne a földterületek értékesítése, vé­tele. Amikor a földvédelem­ről beszélünk, meg kell any- nyival elégednünk, hogy mással nem pótolható, nagy értékről van szó. * * * A megyei földhivatalnak többek között a földvéde­lemben is jelentős szerepe van. Kiss Sándor, a hivatal vezetője a következőket mondja erről: — Amikor mezőgazdasági területet nem mezőgazdasá­gi célú hasznosításra akar­nak igénybe venni, akkor ezekre a tevékenységekre a földhivataltól kell engedélyt kérni. Például: valamelyik beruházó sóderbányát akar nyitni, olaj-, gázkutakat lé­tesíteni. De ide tartozik az erdőtelepítés, a vízügyi léte­sítmények, illetve az utak, vasutak építése is. Ha a be­ruházás tíz hektárnál na­gyobb területet igényel, ak­kor a MÉM dönt a kérdés­ben. A hivatalunk elsősor­ban azt vizsgálja meg, hogy a beruházás helyhez kötött-e. Ha igen, akkor csak arról lehet vitatkozni, hogy kell-e a tervben szereplő összes te­rület? Gyakran van rá pél­da, hogy lényegesen kisebb területen is megvalósítható egy építkezés. Ha nem hely­hez kötött a beruházás, ak­kor azt vizsgáljuk, hogy a termelésből kivont mezőgaz­dasági terület milyen értéket képvisel. Ugyanis arra kell törekednünk, hogy a lehető legrosszabb földet vonjuk ki a mezőgazdasági termelés­ből. Néhány évvel ezelőtt a tégla- és cserépipari vállalat mezőberényi gyáregysége új agyagbánya nyitását tervez­te. De általunk jónak ítélt mezőgazdasági területet érin­tett volna a bányanyitás. Egyeztető tárgyalást kezde­ményeztünk, és ezután dön­tött úgy a vállalat, hogy in­kább egy régi bánya felújí­tásával oldják meg az alap­anyag kitermelését. * * * Rekultiválásról akkor be­A TSZKER sarkadkeresztúri üzemében több irányú tevé­kenységet folytatnak. Munkát találnak itt a lányok, asszo­nyok Is Fotó: Veress Erzsi sabb színvonalú szolgáltatást nyújt. ÜJ TEVÉKENYSÉGI KÖRÖK A békéscsabai központ igyekszik bővíteni tevékeny­ségi körét. Nemrégen hoz­ták létre Köröstarcsán 10 fő­vel dolgozó faüzemüket. Itt félkész termékeket, raklapo­kat, göngyölegeket gyárta­nak. Békéscsabán, a Bokor utcában építőanyagtelepet alakítottak ki. Ezen a tele­pen megrendelésre a kívánt méretre szabják a fát. To­vábbra is gondot okoz a te­rületi központnak a még mindig meglevő igen jelen­tős gépkészlet. Azt tervezik, hogy az idén tovább foly­tatják árleszállítással e ter­mékek értékesítését. Újszerű kezdeményezéssel is jelentkeznek. A megyében elsőként ez év januárjától a gyomaendrődi Győzelem Té­esszel közösen mezőgazdasá­gi gépbontó részleget hoztak létre. Felvásárolják a már elhasználódott eszközöket, és a brigád tagjai a .helyszínen bontják szét a gépeket. A hasznosítható alkatrészekre nagy szüksége van mező- gazdasági üzemeknek. Ugyancsak az idén szeret­nék megvalósítani a csorvási Lenin Téesszel közösen a műtrágya-forgalmazást. A fűthető raktárt a csorvási közös gazdaság adja, a tech­nológiai berendezéseket a TSZKER szerzi be. Erre az évre egy mérsékeltebb ter­vet állítottak össze, amely­ben 653 milliós forgalmat és 6,1 milliós nyereséget irá­nyoztak elő. A TSZKER békéscsabai területi központja az elmúlt hét esztendőben bizonyítot­ta létjogosultságát. Tevé­kenységével hozzájárult a, termelőszövetkezetek jobb beszerző, értékesítő munká­jához, s rugalmassága révén igyekezett segíteni a forgal­mazásban a közös gazdasá­goknak. Az exportfeladatok teljesítéséből is kivette ré­szét. A jövőben úgy vélem további hasznos kezdemé­nyezésekkel, újszerű ötletek­kel még inkább elősegítheti az alapító termelőszövetke­zetek eredményes gazdálko­dását. Verasztó Lajos szélünk, amikor egy terüle­tet ismét mezőgazdasági hasznosításba vonnak. Nagy szükség van erre, hiszen a megye földterülete adott, nem nyújtható gumiszerűen. A földhasználónak a földte­rületet az eredeti állapotá­ban 'kell visszaadni. Nem mezőgazdasági hasznosításra földterületet, vagy időlege­sen — ez általában 5 év — vagy véglegesen vonnak ki. Ez utóbbi nem éppen olcsó mulatság. Például: Kondoro­son az első osztályú föld hek­tárjáért végleges kivonás esetén akár másfél millió fo­rintot is fizetni kell. Ha a kivonás engedély nélkül tör­ténik, ennek az összegnek a háromszorosát. Az így be­folyt pénz a Földvédelmi alapba kerül. Az alap 1980 óta létezik, a földhivatal 'ke­zeli. Többek között ebből fi­nanszírozzák a különböző re- kultiválási munkálatokat. — Honnan tudja a földhi­vatal, hogy itt vagy ott re- kültiválandó területek van­nak? — A mezőgazdasági nagy­üzemekkel 'közösen évenként határszemléket tartunk. Ezeken a határszemléken mérjük fel a területeket. Megállapítjuk, hogy hol van­nak elhagyott tanyák, hasz­nálaton kívüli nyári utak, árkok stb. A mezőgazdasági nagyüzemek rekultivációs munkákhoz támogatást kér­hetnek. Bizonyos esetekben lehetőségünk van arra is, hogy kötelezzük a földhasz­nálókat egy-egy földterület mezőgazdasági termelésbe való bevonására. Az elmúlt években Békés megyében jelentős meliorá­ciós munkák folytak. Meg­változott a táblák nagysága, utakat, csatornákat helyez­tek át. A meliorációval in­kább területet nyertünk, mint vesztettünk. De sajnos, korábban nem mindig gon­doltak a tervezők és a kivi­telezők a közvetlen talajvé­delemre. A régi utak men­tén kivágták az erdősávokat, fasorokat, bokrokat, de úja­kat nem telepítettek helyet­tük. Ezért 1984-től kötelező­vé tették a meliorációhoz kapcsolódó fásításokat, er­dősávok létesítését. A me­gyei tanács mezőgazdasági osztálya felhívta az üzemek figyelmét, hogy pótlólag tel­jesítsék ezt a munkát. Erre állami támogatást is kap­nak. A most készülő melio­rációs tervek véleményezése­kor a földhivatal az ilyen jellegű kérdésekre az eddi­gieknél lényegesen nagyobb hangsúlyt helyez. Példa volt ugyanis rá — Nagyszénáson —, hogy az erős szél egysze­rűen elhordta a termőföldet. * * * Végül Kiss Sándor a kö­vetkezőket mondja: A földhivatalnak nem az á feladata, hogy bírságoljon, szankciókat alkalmazzon, ha­nem az, hogy megőrizze a megye mezőgazdaságilag megművelt területét. Az ér­dekelt felekkel az együttmű­ködésünk jó, aminek ered­ményeként az egyeztető tár­gyalásokon legtöbbször köl­csönösen elfogadható komp­romisszumokat tudunk köt­ni. Lovász Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom