Békés Megyei Népújság, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-21 / 43. szám
1985. február 21., csütörtök o Villamos szerelési cikkek egységcsomagban Az építkezők anyagbeszerzését könnyíti, hogy márciustól egységcsomagokban vásárolhatják meg mindazokat a villamosszerelési cikkeket, amelyek a lakás villamos hálózatának kialakításához szükségesek. Az egységcsomagok olyan villamos vezetékeket tartalmaznak, amelyeket a falon kívül, műanyag burkolatban helyezhetnek el a szerelők. A vezetékekkel és azok burkolatával együtt kapják kézhez az építkezők a különféle kapcsolókat, duga- szoló aljzatokat, valamint a felszerelésükhöz szükséges elemeket, csavarokat, tipliket és szigetelőszalagokat is. A műanyag csatornás villamos szerelési rendszert a Villamos Szigetelő és Műanyaggyár, valamint a Kon- takta Alkatrészgyár megbízásából az UNIMONTAGE Gazdasági Társulás szakemberei fejlesztették ki. Az egységcsomagok a két megbízó vállalat, a VSZM és a, Kontakta termékeit tartalmazzák. A villamos szerelési rendszert nemcsak a családiház- építkezők hasznosíthatják, hanem segítségükkel megoldható az irodák, raktárak, kommunális és felvonulási épületek, konténerek, valamint faházak áramellátása is. Az egységcsomagokat háromféle nagyságban hozzák forgalomba, amelyekből aszerint választhatnak az érdeklődők, hogy mekkora alapterületű épület villanyszereléséhez kívánják hasznosítani. így 60, 80 és 100 négyzetméter alapterülethez elegendő villamos szerelési anyagok kaphatók. Az egységcsomagok fogyasztói ára 4440 forint és 10100 forint között lesz, attól függően, hogy milyen nagyságot, illetve réz-, vagy alumíniumhuzalt igényel a vevő. Amennyiben valakinek a készen kapható legnagyobb egységcsomagnál nagyobb az igénye, akkor tetszés szerinti összeállítást kérhet. A villamos szerelési egységcsomagok árusítását március 5-én kezdik meg a Villamos Szigetelő és Műanyaggyár budapesti mintaboltjában (XI. kerület, Fehérvári út 120.), a nagyobb tételben vásárlók pedig a kívánt termékeket a Metalloglóbusnak a Villamos Szigetelő és Műanyaggyárban levő raktárában szerezhetik be. Közgazdasági kislexikon Vállalati jövedelemszabályozás Számos olvasónk szóvá tette, hogy 1985. január elsejét követően, a gazdaságirányítási reform újabb szakaszában sok új közgazdasági fogalommal találkozik az újságokban. Kérték szerkesztőségünket, hogy a leggyakrabban használt új fogalmak magyarázatára adjunk ki rövid, népszerű nyelven írt közgazdasági kisszótárt. Olvasóink igényeinek eleget téve, a következő időszákban néhány héten át közgazdasági kisszótárt 'e- lentetünk meg, heti egy alkalommal. Elsőnek a vállalati jövedelemszabályozással kapcsolatos új fogalmakat ismertetjük. 1. Nyereségadó Maga a fogalom nem új, jelzi azt az adótételt, amelyet a gazdálkodó szervezetnek, vállalatnak elért nyeresége után ki kell fizetnie. Az újdonság lényege részint annak mértéke (a korábbinál alacsonyabb: 35 százalék), részint pedig az, hogy sok vita után érvényesülni látszik az az elv, amely szerint ne a sikeresebb vállalattól vonjanak el viszonylag többet. Minél magasabb ugyanis a nyereségadó, annál inkább sújtják a jobban gazdálkodót. Most az adózás normatívabbá válik, vagyis inkább kapcsolódik a felhasznált erőforrásokhoz, a vállalati vagyonhoz, munkaerőhöz. Korábban a bruttó nyereségből először befizették a város- és községfejlesztési hozzájárulást (15 százalék), majd a megmaradt összegnek bizonyos hányadát rótták le nyereségadó címén. Most először a bruttó összegnek kiszámítják a nyereségadóját, és ezzel párhuzamosan a város- és községfejlesztési hozzájárulást, majd mindkettőt befizetik. Így számolva a látszólagosnál végül is kisebb a nyereségadó csökkentésének mértéke. 2. Nyereségtartalék A gazdálkodás biztonságához szükséges pénzügyi tartalék szerepét egyetlen tétel: a nyereségtartalék vette át. Elődjével, a kötelező tartalékalappal ellentétben ennek képzése és felhasználása a vállalat szabad elhatározásának függvénye. Célja a gazdálkodás kockázatának mérséklése. Egyetlen megkötés: a vállalatnál keletkező esetleges veszteség fedezésére elsőként ehhez a tartalékhoz kell nyúlni. Ami ennél talán még fontosabb, és a gyakorlatban sűrűbben is előfordul: a vállalat ebből a tartalékból mérleg szerinti nyereségét bármikor kiegészítheti. Ezzel az okos vállalat a piaci ingadozások hatását — például a dolgozók számára fizetendő év végi nyereségrészesedés szempontjából — mérsékelheti. Jó évben tartalékol, kedvezőtlen időszakban pedig lehív a tartalékból. 3. Béradó Teljesen új adónem. Célja a vállalat által alkalmazott munkaerő költségének megdrágítása. Gyakran úgy is említik, hogy egyik része az erőforrások megadóztatásának. Bevezetésének az is célja volt, hogy a „holtmunkához”, vagyis a gépek, berendezések, felszerelések költségéhez viszonyítva a munkaerő alkalmazásának költsége a vállalat számára megdráguljon. Ezzel is ösztönözni kívánják a vállalatokat a munkaerővel való takarékosabb gazdálkodásra, de a termelés gépesítésének fokozására is. Mértéke: a bérköltség 10 százaléka, de ezt a vállalat fizeti, a dolgozók bérükben ezt nem érzékelik. Most, átmenetileg sok ágazat, iparág engedményt kapott a 10 százalékból, van ahol teljes mentességet, van ahol néhány százalékpontnyi kedvezményt. A közeljövőben — néhány éven belül — azonban normatív, egységes lesz a népgazdaság legnagyobb részében az adó mértéke. 4. Egységes osztatlan érdekeltségi alap A vállalat képződött nyereségéből a nyereségadó, a város- és 'községfejlesztési hozzájárulás, valamint a béradó levonása utáni összegből egységes érdekeltségi alapot képez. Ennek feladata a vállalati fejlesztések anyagi alapját, a dolgozók anyagi ösztönzésének egy részét fedezi. Megemlítendő, hogy az érdekeltségi alap része még az amortizáció is. (Lásd később!) Mi az érdekes ebben az egységes érdekeltségi alapban? Elsősorban az, hogy az 1968 óta érvényben volt fejlesztési és részesedési alapot váltja fel. Emlékeztetőül: 1976-ig központilag megszabták, hogy miként kell az adózott nyereséget a két alapba helyezni, mostanáig pedig a részesedési alapba helyezett részt — a felhasználás alapján :— még egyszer adóztatták. Ez a gyakorlat a múlté, mert a vállalat — noha még néhány adónemet ebből az egységes érdekeltségi alapból kell fedeznie —, szabadon dönt például arról, hogy fejlesztésekre, vagy a dolgozók anyagi ösztönzésére költ-e inkább többet, hiszen nincsenek szétosztva az összegek. A dolgozók részére történő további kifizetések után már nem kell adózni. 5. Amortizáció Eddig az állóeszközök értékcsökkenési leírását költségként elszámolta a vállalat, majd az így kiszámolt összegnek 60 százalékát megtartotta (befolyt a fejlesztési alapba), a 40 százalékát pedig befizette az állami költségvetésbe. Ez volt a helyzet a legtöbb vállalatnál. Most januártól a vállalat megtarthatja az amortizáció teljes összegét, nem kell ebből semmit sem befizetni a költségvetésbe. Azonban annak érdekében, hogy a vállalatoknál keletkező vásárlóerő (amelyből a beruházásokat finanszírozza, vagy a dolgozók nyereségrészesedését fizeti) a népgazdasági tervben számítottat ne haladja meg, most az említett pótlólagos 40 százalékból 20 százalékot a vállalatok kötelesek a bankkal szemben fennálló tartozásuk gyorsított törlesztésére fordítani. Ez az idei évre érvényes intézkedés. 6. Vagyonadó Űj adónem. Célja: a vállalat számára a holttőke megdrágítása, az erőforrásokkal való gazdálkodás ész- szerűsítésére ösztönöz. Alapja a vállalat saját vagyona, mértéke — általában — 3 százalék. Elődjének tekinthető — a ’60-as években bevezetett, majd a ’70-es években megszüntetett eszközlekötési járulék. Érdemes megemlíteni, hogy a vállalati saját vagyonban nem szerepel a vállalat tartozása, hitelállománya. Ez más szavakkal annyit jelent: a szemmel látható vagyontárgyak (épületek, gépek) könyvviteli értelemben nem biztos, hogy a vállalati vagyon részei. Megjegyzendő, hogy átmenetileg több ágazat, alágazat mentességet, vagy adóköny- nyítést 'kapott e területen is, a viszonylag sima átmenet érdekében. 7. Felhalmozási adó Űj adónem, a konjunktúraszabályozás eszköze. Célja: a népgazdaságban a beruházások, felhalmozások mértékének szabályozása. A beruházáson túlmenőleg a forgóalap-feltöltés is az adóalapot növeli. Mértéke 0 és 25 százalék között mozog, évenként állapítják meg 'konkrétabban. 1985-ben ez 18 százalék. Külön érdekesség, hogy amíg 1972-től tilalom állt fenn vállalati irodaházak, üdülők építésére, addig most ez a tilalom megszűnt, de az ilyen beruházások felhalmozási adója 50 százalék, vagyis igencsak drága lesz a vállalatnak ilyen építkezésekbe kezdenie. Kifizetése az egységes érdekeltségi alapot terheli. Breitner Miklós Napjaink kérdése: Válságban van-e a napraforgó-termesztés? Békés megyében nagy hagyománya van a napraforgó-termesztésnek. A ’70-es években igencsak felfutott eme fontos olajnövény termesztése, a vetésterület elérte a 30 ezer hektárt. A napraforgó egyszerűen és gazdaságosan termeszthető a mostohább viszonyok között. A nagy nekibuzdulásban előfordult elsősorban az északi térségben, hogy nem mindig tartották meg a vetésváltásra vonatkozó előírásokat, így aztán néhány évvel ezelőtt megjelent egy új betegség, a Diaporthe helianthi, amely jelentős károkat okozott. Elsősorban emiatt felére csökkent a megyében a vetésterület. Néhány üzemben pedig szinte katasztrofálisan alacsonnyá vált a termésátlag (ötszáz-hatszáz kilogrammot arattak hektáronként). Az új betegség különösen a csapadékos nyarakon jelentkezik és a fehérpenészes, valamint szürkepenészes rothadással együtt veszélyezteti az állományt. Az elmúlt két év aszályos időjárása nem kedvezett a kórokozóknak, így javult a termésátlag és a termesztés biztonsága. Mi lesz a napraforgóval? Gyakran hangzik el ez a kérdés szakmai körökben, s most igyekszünk választ adni a fentiekre. Növelni a vetésterületet Hankó László, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának helyettes vezetője a téma alapos ismerője, a következőket mondja: — A ’70-es évek végének és a ’80-as évek elejének csapadékos időjárása elősegítette a betegségek terjedését. Mivel a kémiai növény- védelem sem tudott még igazán választ adni a kihívásra, így jelentősen csökkent a termesztői kedv. Bízunk abban, hogy ez a visz- szaesés csak átmeneti jellegű. Véleményünk szerint a megyében 20 ezer hektár körüli területen biztonságosan termeszthető a napraforgó. Az utolsó két szárazabb évben már egészségesebb maradt az állomány, emelkedtek a hozamok. A megyei átlagtermés elérte az 1,7—1,8 tonnát. Szólnunk kell a fajtakérdésről is. A nagyüzemek ma már jórészt csak hibridekkel foglalkoznak, örvendetes, hogy egyre jobban szerepelnek a hazai hibridek is. A ’70-es években a felfutás idején több napraforgótároló épült, ezeket ma másra használják. A közelben, Martfűn működik a növényolajgyár. Nyersanyagellátásából is ki kell vennünk a részünket. Egyébként az olaj- gyártás melléktermékei jól hasznosíthatók a takarmányozásban, és segítenek a fehérjeimport-ki váltásban. A termelési rendszerek közül megyénkben a KITE meghatározó szerepet játszik az olajnövény-termesz- tésben. Gábel István, a KITE békéscsabai alközpontjának vezetője tapasztalataikról így beszél: — Az elmúlt évben 8 ezer 809 hektár^ volt a vetésterület. Erre *az évre terveink között szerepel egy 200 hektáros növelés, ezzel a vetés- terület meghaladná a 9 ezer hektárt. Szakembereink véleménye szerint — amelyet egy hároméves kísérletre alapoznak — biztató, de sajnos nem egyértelmű eredmények születtek a Diaporthe elleni küzdelemben. A védekezés költségei igen magasak. A gazdaságoknak ja- vosoljuk a terület növelését, mivel a napraforgó gazdaságosan termeszthető, s ha nem jelentkezik károsító tényező, akkor jelentős jövedelmet ad. A technológia szigorú megtartására van szükség. Úgy vélem, hogy a megye északi részén vissza kell állítani a vetésszerkezetet, a déli üzemeket pedig az aszályos időjárás kényszeríti arra, hogy foglalkozzanak a növénnyel. A napraforgó ugyanis jól tűri a szárazságot, ilyenkor a betegség sem támadja meg annyira, és így megfelelő jövedelmet adó termés takarítható be. Fontos az agrotechnika Vajon hogyan vélekedik a növényvédelmi szakember? Wábel János, a megyei növényvédelmi és agrokémiai állomás növényvédelmi főmérnöke így összegzi az eddigi ismereteket: — Mi a betegség visszaszorulását tapasztaltuk tavaly és 1983-ban. Nagy gondot kell fordítani az agrotechnikára. Fontos feladat a szármaradványok talajba forgatása, a megfelelő tőszám kialakítása. Ügyelni kell a vetésváltásra és az időbeni betakarításra is. Ami a Diaporthe elleni vegyszeres védekezést illeti, az eddigi kísérletek azt mutatják: kedvező hatása van a kezelésnek. A szer időbeni kijuttatása megelőző jellegű védelmet nyújthat. Fontos tehát a betegség korai felismerése. A gyakorlatról a megye egyik legnagyobb napraforgó-termelő üzemének, a békési Egyetértés Téesznek a főagronómusa, Nagy István a következőket mondja: — A múlt évben 507 hektáron vetettünk napraforgót. Erre az esztendőre 450 hektárt terveztünk. Korábban 7—800 hektáron próbálkoztunk a növénnyel, dé a Diaporthe fellépése miatt csökkentettük a területet. A szóját kezdtük termeszteni ’83-ban, amely akkor bejött. Ismeretes, hogy a múlt esztendő nem kedvezett a szójának. Tavaly rendkívül száraz év volt, a fertőzés késett, így kárt nem okozott a napraforgóban. A vetésváltásra odafigyelünk. Nálunk hat, sőt előfordul, hogy csak 7 év múlva kerül ugyanarra a területre vissza a növény. Mi várható a jövőben? Megkerestük a Martfűi Növényolajgyárat is, ahol Császár János igazgató a következőkről tájékoztatott. — Gyárunk tavaly mintegy 300 ezer tonna napraforgómagot dolgozott fel. A keletkezett napraforgódara- termelésünk csaknem 140 ezer tonna. Gondot okoz, hogy Békés megyében fokozatosan csökken a vetésterület. Ennek oka elsősorban a napraforgó-betegségek nagyarányú elterjedése. A csaknem 10 ezer hektár Békés megyei területkiesés kedvezőtlenül érintette e gyárunkat. A hiányzó magmennyiséget távolabbi megyékből, főként a Dunántúlról, magasabb szállítási költségek mellett kellett ide szállítani. Ez évtől bevezetjük a napraforgómag olajtartalom szerinti átvételét, és a termelőknek az elért olajtartalom alapján prémiumot fizetünk. Ezzel is ösztönözni kívánjuk a gazdaságokat. Célunk, hogy a Békés megyei üzemekkel a kapcsolatunk tovább javuljon, és mindent megteszünk azért, hogy a napraforgó vetésterülete a megyében az elmúlt évek csökkenése után az elérhető optimális szintre emelkedjen. A szakemberek véleménye — bár ezekben több ellentmondás tapasztalható — alapján annyi megállapítható: száraz időjárás esetén kisebb a fertőzés veszélye, s így biztonságosabb a napraforgó-termesztés. Mivel az ágazat jelentős jövedelmet ad, emellett a betakarító adapteren kívül nem kíván speciális gépet, a mostoha körülmények között is termeszthető, úgy vélem, a gazdaságok nagy része nem nélkülözheti a vetésszerkezetéből. Az elmúlt években országosan 300 ezer hektár körül vetettek napraforgót az üzemekben. Sok új térséget hódított meg ez a növény, ugyanakkor a hagyományos területek egy részéről — így például Békés megyéből is — jórészt eltűnt a napraforgó. Pedig — miként a szakemberek is elmondták — az érdekünk az lenne, ha minél előbb megoldódnának a ma még meglevő gondok, és a napraforgó elfoglalná rangjának megfelelő helyét az üzemekben. Verasztó Lajos Fotó: Veress Erzsi
