Békés Megyei Népújság, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-20 / 42. szám

X 1985. február 20., szerda KHilUkTiW Február 18-án Orosházán toborzó nagygyűlést tartot­tak, s azon Vörös János had­ügyminiszter és Szobek And­rás főispán is felszólalt. Az utóbbi egyebeken kívül ezt mondta: „A magyar hadse­reg, de a Vörös Hadsereg el­látása szempontjából is megfeszített erővel kell dol­goznunk: nem szabad egy talpalatnyi területnek be­vetetlenül maradnia. Ne sírjon senki, hogy elvitték ezt vagy azt, a haza oltárára vitték, a vörös katona eszik belőle, egészségére váljék! (Úgy van! Úgy van!) A leg­szentebb értéket, az emberi szabadságot kaptuk érte. És ha így áll, mert így áll, ak­kor nekünk, akik itthon ma­radtunk, nem sápítozás, nyö­szörgés, nem jajveszékelés a kötelességünk, hanem a munka. Ne sopánkodjunk, hanem ökölbe szorított kéz­zel álljunk bosszút Budapes­tért, az egész magyarság szenvedéséért, száz eszten­dők véres, verítékes mun­kájáért.” S ez nem volt üres szó! — bizonyság rá egy országos kimutatás: február 17-től 26-ig Békéscsabáról 9 va­gon (106 tonna), Szarvasról 7 vagon (57 tonna), Oros­házáról 7 vagon (56 tonna), Csorvásról 5 vagon (41 ton­na), Gyomáról 4 vagon (25 tonna), Nagyszénásról 3 va­gon (27 tonna), Mezőbe- rényből, Gyuláról, Endrőd- ről és Mezőhegyesről 1-1 va­gon (összesen 49 tonna) élel­miszer érkezett a fővárps megsegítésére. Békés másképpen is segí­tett Budapestnek. Az Oros­házi Hírekben ugyanezek­ben a napokban a követke­ző — utóbb kiderült, hogy nem eredménytelen — hir­detés jelent meg: „A har­cokkal sújtott, kibombázott városokban. különösképpen Budapesten, tömegével ma­radtak — szülők, vagy más gondviselők nélkül — telje­sen elhagyott gyermekek, akik éhezve, lerongyolódva, a pusztulás és az elzüllés ve­szélyének vannak kitéve. Fentiek értelmében felké­rem az orosházi járás terü­letén levő azon családokat, kik az elhagyott gyermeke­ket hajlandók magukhoz venni gondozásra és teljes ellátásra, úgy f. évi febr. 28- ig az illetékes községi elöl­járóságoknál adatfelvétel céljából jelentkezzenek.” Február 18-án Békés, Csa- nád és Torontál megye föld­munkásainak találkozóján másfél száz küldött fontos dologban határozott: leg­előbb azok kapjanak földet, „akik fegyverrel harcoltak Magyarország felszabadításá­ért”, és azok, „akik a szö­vetkezeti tömörülést hatha­tósan támogatják”. A Népszava február 23-i számában jelent meg a szo­ciáldemokrata párt felhívá­sa a földreformról: „Legké­sőbb 1945. október 1-ig bezá­rólag a parasztság kezére jut a száz holdon felüli nagybirtok. Ez a forradalmi tény ad majd teljesen új irányt az egész magyar nép sorsának, és itt kell újra bizonyítékot szolgáltatni né­pünk rátermettségéről, a teljes szolidaritásról a város és a falu dolgozói között. Is­mételjük: földet a paraszt­ságnak, s kenyeret minden dolgozónak! A parasztság földjéért harcol a városi munkásság — a földhöz jut­tatott nép feladata, hogy él­tesse ezt a földet áldott ke­nyerünkért. Induljon meg országszerte a magyar föld megművelése! Város és fa­lu együtt áll résen, hogy a magyar földreform teljes és tökéletes legyen!” Egy nappal előbbi gádo- rosi jelentés írója a követ­kezőket vetette papírra: „A földdel rendelkező, de anyagiakban szegény földtu­lajdonosok földjeit utóla­gos szántási díj megfizetése ellenében fogjuk felszántani. A mezőgazdasági gépek, bo­ronák, vetőgépek stb. rend­be hozatalát elrendeltük ... A haszonbéreket a községtől három kilométeren belül fekvő gazdaságokban ka- tasztrális holdanként há­rom mázsa búzában, a tá­volabb fekvő földek után két mázsa búzában állapítottuk meg.” Az életkörülmények nor­malizálódásáról érzékletes képet adtak az apróhirdeté­sek : „Zsákfoltozó asszonyo­kat felvesz a Pipis-malom”. „Férfi és női könnyű mun­kára jelentkezést kérünk, anyagot adunk”. „Ellenőr­zött, kendermagos fajkaka­sok vannak eladók”. Akadtak az életnek rend­kívüli mozzanatai is. Feb­ruár 20-án kelt a következő kormányrendelet: „Az ide­iglenes nemzeti 'kormány az Ideiglenes Nemzetgyűlés ál­tal 1944. évi december hó 22. napján adott felhatal­mazás alapján Moszkvában, 1945. január 20. napján lét­rejött fegverszüneti egyez­mény lfb. pont 2. bekezdé­sének teljesítéseként a né­met állampolgároknak rend­őrhatósági őrizet alá helye­zése (internálása) tárgyá­ban a következőket rendeli: 1. §. Rendőrhatósági őrizet alá kell helyezni minden, az ország területén levő német állampolgárt, kivéve Né­metország zsidó nemzetiségű állampolgárait. 2. §. A kor­mány utasítja a rendőrható­ságokat, hogy a területükön fellelhető német állampolgá­rokat az 1. §-ban írt kivé­tellel haladéktalanul vegyék őrizetbe, és ellenük az in- ternálási eljárást késedelem nélkül folytassák le.” Három nap múlva látott napvilágot a gyulai nemzeti bizottság utasítása: „A rend­őrségnek össze kell szednie a fasiszta személyeket, s ezek részére internáló tá­bort kell felállítani... A rendőrség evégből felhívan­dó, hogy a fasisztagyanús egyénekről állítson össze és közöljön a bizottsággal név­sort. Az internáló táborba helyezés azután a nemzeti bizottság ellenőrzése mellett fog történni.” Az alispán február 21-én elrendelte a pártok taglét­számának felmérését. Az MKP gyulai szervezetének jelentése így kezdődött: „MKP gyulai szervezete, 300 tag, ebből 200 rendes tag és 100 látogató — Nemzeti Pa­rasztpárt 234 tag — Függet­len Kisgazda Párt 1230 tag — 'Szociáldemokrata Párt alakulóban — Polgári De­mokrata Párt 40 tag... A kommunista párthoz fordul­nak legtöbb kérelemmel a párton kívül állók is, tehát ettől várnak a legtöbbet. A Nemzeti Parasztpárt iránt is nagy az érdeklődés. A Kis­gazda Párt iránt csak a kis­gazdák egy része érdeklő­dik, mert a kisgazdák között, más néprétegekhez viszo­nyítva, legtöbb a közömbös ember. A Szociáldemokra­ta Párt egészen új. A Polgá­ri Demokrata Párt összeté­tele rossz, bomlásnak in­dult.” Az Orosházi Hírek feb­ruár 23-i számában a kö­vetkezőket olvashatták az emberek: „Felhívás! Ma, február 23-án ünnepli a Vö­rös Hadsereg fennállásának 27 éves évfordulóját. Lobo­gózzuk fel ezen a napon vö­rös zászlókkal házainkat, ennek hiányában vörös sza­lagokkal és virágokkal dí­szítsük ablakainkat, s ilyen módon vegyünk részt a fel­szabadító Vörös Hadsereg ünnepében!” Daniss Győző Társadalmi összefogás Vésztőn Február 13-án volt 41 éve, hogy Vésztőn összeült az or­szágos földmunkáskongresz- szus a földmunkásegylet ak­kori székházában. Erről a nagy jelentőségű eseményről Fehér Lajos később így nyi­latkozott: „Az egész magyar antifasiszta ellenállási moz­galom legeredményesebb, jö­vőbe mutató fejezete volt...” S itt említünk meg egy má­sik adatot is a település múltjáról: a földhöz jutta­tott emberek száma 1948. de­cember 31-én már megha­ladta az 1300-at. De most hagyjuk a törté­nelmi tényeket, sorsforduló­kat és az egyéb változáso­kat. Ezek ismertetése helyett térjünk vissza a mába, és lássuk, mit mutat a jelenkor palettája. A közhangulatról, a vésztőieket leginkább fog­lalkoztató témákról Szántó Lajosné vezető óvónőt, a nagyközség népfronttitkárát kérdeztük meg, aki egyben mint tanácstag is, már hosz- szabb idő óta szolgálja a közügyeket. — A HNF megyei nő- és rétegpolitikai munkabizott­sága rendszeresen napirend­re tűzi a különböző telepü­léseken tapasztalt eredmé­nyek és gondok, valamint a további teendők megtárgya­lását. Miről számolnának be az itteni testület tagjai, tisztségviselői, ha — tegyük fel — őket is felkérnék egy hasonló tájékoztató megtar­tására? — Nézze, egyáltalán nem jönnénk zavarba, ha mond­juk sor kerülne egy ilyen beszámolóra. A mi munka- bizottságunk például tavaly kiemelt feladatként foglal­kozott az óvodai és iskolai szülői munkaközösségek te­vékenységével, azok további segítésének megannyi lehető­ségével. Akkor a gyermek- és ifjúságvédelemre, vala­mint a hátrányos helyzetű fiatalok támogatására vonat­kozó problémákat beszéltük meg az SZM-vezetőkkel és a nevelőtestületekkel közö­sen. A család — iskola — óvoda kapcsolatának erősíté-, sén túlmenően arra kértük a szülőket, hogy ne csak az in­tézmények épületeinek kar­bantartásából, hanem gyer­mekeik mindennapi felkészí­téséből is vegyék ki részü­ket, és igyekezzenek minél tartalmasabban eltölteni ve­lük együtt szabad idejüket. Itt, Vésztőn csaknem 70 azoknak a veszélyeztetett gyermekeknek a száma, akik összesen 28 otthoni közös­ségben nevelkednek. Jelent­kezik azonban egy másféle gond ié. Egyes szülők neve­Szántó Lajosné vezető óvónő, a vésztői népfrontbizottság tit­kára lési tanácsadóba viszik gyer­meküket, mivel augusztusi születésű, vagyis az óvodába járás idejét szeretnék még egy évvel meghosszabbítani. Ezekkel a felnőttekkel vi­szont jó lenne megértetni: egyrészt eleget kell tenni a tankötelezettségi törvénynek, másrészt nem szükséges, hogy valamennyi tanulónak csupa jeles osztályzata le­gyen. Ezenkívül bizottságunk alaposan elemezte a fiatalok munkára, hazaszeretetre való nevelésének kérdését, s az ehhez szükséges hatékonyabb módszerek alkalmazásának lehetőségét. Felhívtuk a fi­gyelmet arra; a családon be­lüli munkamegosztást az egyik nélkülözhetetlen elem­nek kell tekinteni e mikro­közösség összetartó erejének növelésében. — Miben támogatja a nő- és rétegpolitikai munkabi­zottság a helyi vezetést? — Eljutottunk odáig, hogy egy nagyon jó, stabil gárda jött létre az utóbbi időben. A kellően megszervezett, mint­egy 200 tagú HNF-aktívahá- lózat, valamint a párt-, álla­mi, társadalmi szervek, illet­ve az állampolgárok között — információáramlás tekin­tetében — elég élénk, eleven és pontos az oda-visszacsa- tolás, amely egyúttal lénye­ges feltétele a sikeres moz­gósításnak. Már nem egy al­kalommal jeleztük, amikor azt észleltük, hogy kevés a félkész termék, s a kereske­delmi ellátásban, a szolgál­tatások színvonalában nincs vagy csak igen csekély mér­tékű a javulás. Például a ru­házati üzletekbe azért nem érkezik megfelelő áru, mert — egyesek szerint — rossz a központi elosztás. A festé­kekkel, vegyi termékekkel, műszaki cikkekkel is hasonló a helyzet, hogy a tüzelő- és építőanyagok beszerzési ne­hézségeiről már ne is be­széljek. Azt mondják, amióta Szolnokról szállítják a pb- gázpalackokat, gyakrabban akadozik ezek cseréje. Ügy gondolom, a jobb tájékozó­dás szempontjából is igen hasznos volt az a felmérés, amelyet két héten keresztül végeztünk az idős korúak körében, összeszorult torok­kal tapasztaltuk, hogy sok a kisnyugdíjas, és nagyfokú az elöregedés üteme községünk­ben. A 9800 lakos között a nyugdíjasok száma ma már megközelíti a 'kétezret. Töb­ben elmondták, hogy 1945 előtt szegény napszámosként keresték meg kenyerüket. A felszabadulás utáni években kapott földnek nagyon örül­tek ... A termelőszövetkeze­tek megalakulását követően szívvel-lélekkel dolgoztak a házaspárok egy szebb és gazdagabb jövő reményében. Ám akkoriban sokan nem gondoltak arra, hogy egyszer ők is nyugdíjasok lesznek. Ily módon aztán a feleség munkavállalását az SZTK- na'k nem jelentették be, s ez a fajta járandóság szá­mos idős asszonyt — a fel­tételek hiánya miatt — már nem illeti meg. Ezért is kér­dezik meg tanácstagi beszá­molókon, falugyűléseken azt, mi lesz velük, ha bevezetik a településfejlesztési adót a jövőben. Többen is javasol­ták. hogy az összeg megálla­pításakor okvetlenül vegyék figyelembe az alacsony ke­reseteket. — Mi foglalkoztatja még a közvéleményt ezeken az ösz- szejöveteleken? — Leginkább az egészség- ügyi ellátás kérdése az, ami úgyszintén komoly gondnak számít ezen a településen. A betegek Gyulára járnak szakrendelésre, és nemcsak az utazás, hanem a vizsgá­latokat megelőző hosszú vá­rakozás is elég sok időt vesz igénybe. Néhányan egyes orvosoknak a páciensekkel szemben tanúsított magatar­tását kifogásolták. Előfor­dult, hogy például az egy fo­rint hetven fillérbe kerülő szemcseppért Szeghalomra kellett bemennie és kifizet­ni a gyógyszer árának több­szörösét kitevő buszjegyet, illetve benzinköltséget. Ha már az utazás témájánál tar­tok, hadd említsem meg, hogy mintegy ezer ember in­gázik naponta lakó- és mun­kahelye között. Elsősorban a nők foglalkoztatása jelent nehézséget. Körülbelül 25— 30 asszonyt és lányt küldtek el a tsz-ből, mert tevékeny­ségük nem volt gazdaságos az irodában, az üvegmosóban és a kárpitos részlegben. Sze­rencsére van egy olyan el­képzelés, amely a budapesti pamuttextilművek leendő vésztői telephelyének létesí­tésére vonatkozik. Éspedig a volt Petőfi Tsz egyik épüle­tében teremtenek újabb munkalehetőséget, mintegy 100 nő részére. Ügy tudom, hogy 35-en Csabára járnak be jelenleg, mivel el kell sa­játítani későbbi tevékenysé­gükhöz szükséges ismerete­ket. A tanulási idő alatt 2800 forintot, azután pedig a szor­galmuktól, kézügyességüktől függően akár 4000 forintot is megkereshetnek. Szeretném még elmondani, hogy már- már aggasztó az általános is­kolában a pedagógushiány, ezért sok ott a képesítés nél­küli nevelő. Ezt a gondot úgy próbáljuk megoldani, hogy jelentős anyagi segítséget nyújtunk a pályakezdők le­telepedéséhez, így talán majd be tudják fizetni a szövetke­zeti lakásra a szükséges ösz- szeget. — Mi a helyzet a közmű­velődésben? — A tárgyi feltételekről kívánok csak szólni. A régi művelődési ház egy része le­bontásra vár, mert korábban életveszélyessé nyilvánítot­ták. Az új felépítésének kér­dése végre kimozdult a holt­pontról, és 1985 második fe­lében hozzáfognak -az alapo­zási munkákhoz, itt, a ta­nácsházával szemben fekvő területen. E korszerű műve­lődési intézmény létesítésére eddig közadakozásból csak­nem ötmillió forint gyűlt össze. A terv kivitelezésekor számítunk a lakosság és a munkahelyi kollektívák ese­tenkénti részvételére is. Egyébként a tanács négy­millió forint értékű társa­dalmi munka elvégzését irá­nyozta elő erre az évre, ez­zel is segítve az egyéb tele­pülésfejlesztő célok valóra váltását községünkben. Kép, szöveg: Bukovinszky István a dzsedi Az ember rohan. Millió a gondja-baja, tennivalója. Nem figyel oda. Pedig már rég észrevehette volna, hogy gyerme­kei íróasztala fölött — a képrajzfelszögelésre kijelölt helyen — Elvis Presley, John Lennon meg a többiek társaságában furcsa lényeket ábrázoló képek szaporodnak. Feltűnhetett volna az is, hogy csemetéi már harmadszor mennek el a „Csillagok háborúja”-t megnézni, hogy minden reggel újabb pénzkérelemmel állnak elő. Most „A Jedi visszatér” című képregényre kell (!), most dzsedis kártyanaptárra, most,meg dzsedis játékkártyára. Csak utólag, a „válság” kirobbanásakor döbben rá, hogy az események tulajdonképpen ott futottak a szeme, az orra előtt a végkifejlet felé. Éppen csak nem figyelt eléggé oda, amikor a gyerek vádlóan megjegyezte, hogy bezzeg ennek, meg ennek az osztálytársának már videomagnója is van, és megszerezték mind a három „birodalmas” kazettát. Akkor, amikor ott nyomban még letromfolható volt a gyerek, az ember nem állt résen, elengedte a füle mellett az egész do- hogást, legyintve magában: itt volt az E. T. is, és most me­lyik gyerek beszél róla?! Pedig utólag be kell látnia: a dolog mégsem volt ilyen egyszerű. Hiszen majd kiszúrták a szemét a gyerekszobában halmozódó lézerkardok és -pisztolyok. Dertvéder ijesztő maszkjai papírból, és gyermekrajzokon. Artuditu, Csubakka, Hanszolo, Lejla, Dzsabba mégis észrevétlen költözött be a három és félszer négy és fél méternyi világmindenségbe. Az ember felesége ugyan megjegyezte néhányszor, hogy „ezek a gyerekek lassan már nem is csinálnak mást, csak Halálbolygót pusztítanak, meg visszavágnak a Birodalom­nak”. Ám az ember — siettében — még erre is talált meg­nyugtató választ: ez sem borzasztóbb, mint a Hófehérkében a gonosz mostoha, meg a Jancsi és Juliskában a vasorrú bába. Legfeljebb azon töprenghetett volna el egy kicsit, hogy Andersenből korábban öt-hat éves korukban kinőttek már a gyerekek, Dertvéder viszont tizenkét éves korukra bolondí­totta meg őket. A bomba egy hét végén csapott be, amikor a gyerekek pénteken délután azzal állítottak haza, hogy sikerült a Csil­lagok háborújának teljes szövegét kazettán megszerezni. Az ember még örült is fiókái örömének, mert nem tudta mi kö­vetkezik! Az addig csöndesen, a gyerekszoba falai között elfojtottan dúló űrközi csetepaté most már valóban galaxisméretűvé tágult. Azóta a tievadászok reggeltől estig üldözik a Halál­bolygót, akárcsak Dzsabba Hanszolót, meg Csubakkát. Mind­ebbe külön színt csak az visz bele, amikor a testvérpár a szőnyegre kerül, hogy vérre menő bírókkal döntse el: kinél legyen az Erő! Egy biztos, a ház urát és asszonyát szép lassan elhagyja. Tehetetlennek érzik magukat, kiszolgáltatottnak ebben az űrhadviselésben, már nem tudják megkülönböztetni a Jót a Rossztól. Könnyezve nézik a gyerekszobában szaporodó lépcsőházbeli gyerekeket, az íróasztal szélére szorult, arcra fektetett és lassan feledésbe merülő „Kőszívű ember fiait”, meg a „Pro Libertate"-t, a szekrény mögé csúsztatott isko­latáskákat. A robbanásokban, csattanásokban, fémes zajok­ban a címzettekhez még csak el se jutnak a „menjetek le a boltba, porszívózzatok fel, mosogassatok el” jelszavak, s ha eljutnak is, ki érti azokat? Talán, ha az ember füttyöget- ne, mint Artuditu? Az ember felesége pedagógus. A kétségbeesés legfelső fo­kán a fejéhez kap. „A Makarenkó-féle robbantás kell ide!” — kiált föl, és mielőtt megmagyarázná, már le is csapja a villanyórát. Félhomály és halálos csend. A szobaajtóban megjelenik Dertvéder, a palástul szolgáló ablaksötételőben. „Mi történt?!” Váratlan, ellentmondást nem tűrő az anyai hang: azonnal rendet tesztek és indulunk a nagymamához! Ekkora sértésre a teljes némaság és duzzogó arc a méltó válasz. Útközben sem esik egyetlen szó sem, csak amikor a Városháza elé ér a család, akkor közli a kisebb: ezt is Ybl * Miklós tervezte, aztán faggatás nélkül sorolja tovább, mi mindent még. Kiselőadást tart az utcák néveredetéről, vé­gig, amerre utunk vezet. Hát persze, továbbjutottak a fiúk a városismereti vetélkedőn — lélegzik fel az ember a fele­ségére nézve, aki visszamosolyog és azt mondja: „Nyugodtan megrendezhetnék minden évben!” A gyerekek meg kapisgálják, mi játszódik le szüleik lel­kében, mert a nagyobb megjegyzi: „Ne féljetek, a Mézga Gézát is megnéznénk a tévében, ha megismételnék, nem­csak a Csillagok háborúját!” Végre az ember is elmosolyodik. De nem érzi igazán nyu- godínak magát. Lelke mélyén attól tart: ha így halad, soha­sem lesz Dzsedi belőle. (Kőváry) Harminckilenc vagon élelmiszer

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom