Békés Megyei Népújság, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-16 / 39. szám
1985. február 16., szombat NAGYVILÁG Brazília Szambalépésekkel a demokrácia felé A riói karnevál hangulatát idézték az elnökválasztás után a brazil főváros utcái. Az emberek táncolva, dalolva köszöntötték az ország újonnan megválasztott elnökét, Tancredo de Almeida Nevest. Egy húszéves folyamat ért ekkor véget Brazília történelmében. Argentína és Uruguay után, úgy tűnik, Brazília is beáll Latin-Ame- rika demokratizálódó országainak sorába. 1964. április elseje óta, amikor is jobboldali katonai puccs döntötte meg a polgári haladó kormányt, a hatalom egyfolytában a hadsereg kezében volt. A húszéves uralom két időszakra bontható. Az első évtized a világméretű gazdasági fellendülés idejére esett, amit a kormányzat sikeresen hasznosított az ország gazdasági életének fellendítésében. Gyáróriások, hatalmas erőművek épültek, korszerű úthálózatot hoztak létre. Elkészült az ország belsejében az új, modern, tudományosan tervezett főváros. Brasilia is. Ám a „brazil csodának” is vége szakadt egyszer. A grandiózus tervek finanszírozására felvett kölcsönök összege minden képzeletet felülmúló magasságba szökött. A törlesztés egyre nagyobb terheket rótt az országra. Brazília államadóssága napjainkban 100 milliárd dollár körül mozog, az inflációs ráta megközelíti a 200 százalékot. A keresőképes lakosság 40 százaléka nem talál magának munkát, sokan nyomorszinten tengetik életüket. , A gazdasági válság szülte elégedetlenség rákényszerí- tette az egyenruhásokat a politikai nyitásra. Míg az első évtizedet a „rendcsinálás”, azaz a terror, az elnyomás jellemezte, a második szakasz az óvatos liberalizmus jegyében telt el. Joao Fi- gueiredo tábornok-elnök engedélyezte a pártok működését, kivéve a Brazil Kommunista Pártot. A 'kis lépések politikájának következő fázisaként az egyenruhások elnökválasztást jelentettek be. A szavazás közvetett módja mellett döntöttek, így látták biztosítva a megfelelő utód győzelmét. Ám ezzel a döntésükkel Brazília eddigi legnagyobb méretű tömeg- megmozdulását váltották ki. Az emberek az utcákra vonultak és tüntetve követelték a közvetlen elnökválasztás jogát. Habár ezt nem sikerült elérniük, a katonák várakozásai sem jöttek be. Szerepet játszott ebben az is, hogy a kormánypárt elnökjelöltje Paulo Maluf, Sao Paulo volt kormányzója lett. A karrierizmussal, korrupcióval gyanúsítható politikus nem örvend nagy népszerűségnek hazájában. Jelölésekor a ‘kormánypártból tiltakozásként kivált egy hatvanfős csoport, és az ellenzékhez csatlakozott. Az ellenzéki Demokratikus Mozgalom Pártjának jelöltje nagyobb támogatásra számíthatott, amit a választás be is bizonyított. A 686 elektor közül 480 adta szavazatát a 74 éves Tancredo Nevesre. Az önmagát „keresztény-szociális reformernek” nevező Nevest mérsékelt politikusként tartják számon. Egyik nyilatkozatában sietett biztosítani a katonákat, hogy nem fogja az argentin példát követni, azaz nem szándékozik tőlük számon kérni a diktatúra évei alatt elkövetett cselekedeteiket. Politikai programjában egy demokratikus Brazília megteremtését ígérte, 1986- ig össze akarja hívni az al- kotmányozó nemzetgyűlést. Tervbe vette az összes párt legalizálását. Legsürgősebb feladatnak az infláció megfékezését, új munkahelyék létesítését, a hatalmas adósságtömeg csökkentését tartja. Hogy mennyit sikerül megvalósítani Brazília új elnökének elképzeléseiből, ezt a jövő mutatja meg. Ünnep Rio de Janeiróban (Fotó: AP — MTI — KS) Hányán vannak az újfasiszták? Van-e újfasiszta veszély ma Nyugat-Európában? — A kérdést sokan feltették a Nyugat-európai Parlament júniusi választása után, amikor Jean-Marie le Pen francia „nemzeti frontja” és Giorgio Almirante olasz „szociális mozgalma” tucatnyi képviselőt küldhetett a strasbourgi testületbe — még külön újfasiszta parlamenti pártcsoportot is alakíthattak ott „nemzeti jobboldal”, némileg szépítő elnevezéssel. A náci vagy fasiszta elnevezés használatát törvény tiltja ugyan a legtöbb nyugat-európai országban, ám a többpártrendízeres demokrácia megtűri (vagy kényszerűen tudomásul veszi)* olyan újfasiszta pártok, szervezetek létét, működését, amelyek ideológiájukban és politikai irányvonalukban alig különböznek rossz emlékű elődeiktől. Az olaszországi vonatrobbantások, vagy a nyugatnémet fegyveres félkatonai különítmények, a flamand „új rend” rohamosztagai fekete terrorról (a magukat szélső- baloldalinak álcázó csoportokéval gyakran összefonódó) felforgató tevékenységről is tanúskodnak. Igazi veszélyt jelentenek tehát az államra, társadalmi rendre, semmiképpen sem intézhetők el az oly gyakori kézlegyintéssel: éretlen és unatkozó fiatalok gyülevész társasága ... A probléma léte- zik, s mindenképpen javára írandó a sokak által gyak- ran fölösleges „sóhivatalnak” tekintett strasbourgi testületnek, hogy napirendre tűzte. Múlt év őszén parlamenti különbizottságot hozott létre, hogy kivizsgálja a fasizmus és a fajgyűlölő irányzatok erősödését, terjedését Nyugat-Európában. A .különbizottság Glyn Ford brit munkáspárti képviselő elnökletével idén júniusig köteles jelentést készíteni a parlamentnek. Vizsgálja a fasiszta és fajüldöző nézetek és csoportok, szervezetek terjedését, utóbbiak kapcsolatait egymással, illetve külső (például latin- amerikai) támogatókkal. Azt, hogy mennyiben befolyásolja, segíti az idegengyűlölet tapasztalható erősödését a Közös Piac országaiban a rossz gazdasági helyzet,, a növekvő munkanélküliség. Végül azt is. milyen jogi és egyéh intézkedéseket hoznak az egyes kormányzatok, hogy a jelenséget ellenőrizzék, visszaszorítsák. A bizottság nyilvános meghallgatásokat folytat, szakértőket hív meg. Jelentése .kórképnek” ígérkezik, és ajánlásokat fogalmazhat meg a közösség kormányzatai számára. Az első meghallgatások januárban — miközben megerősítették, hogy a vizsgált jelenség terjedőben és erősödőben van — vitát is eredményeztek. Jean-Fran- cois Revei, ismert francia történész és jobboldali közíró, a meghívott szakértők egyike szerint például újfasiszta veszély nem létezik. Csak azt ismerte el, hogy a bevándorolt vendégmunkásokkal szemben, „sajnálatosan megszaporodtak” a türelmetlenségről és fajgyűlöletről árulkodó megnyilvánulások. Mások más véleményen voltak. Brigitte Galanda, a Simon Wiesenthal vezette bécsi zsidó dokumentációs központ szociológus kutatója azt hangoztatta: „A színes vendégmunkások ma azt a szerepet játsszák, mint a zsidók a harmincas években: őket okolják és teszik meg bűnbaknak a gazdasági válságért”. Ugyanezt erősítette a holland Joke Kniesmeyer, az amsterdami Anna Frank Intézet munkatársa: a holland újfasiszta Centrum Párt, amely a legutóbbi választásokon parlamenti képviselethez jutott, az olyasfajta leegyszerűsített és hazug demagógiának köszönheti előretörését, mint például: „Félmillió a munkanélküli, félmillió a vendégmunkás. Haza kell küldeni őket, és megoldódik a munkanélküliség .. Egy brit szociológus azt mutatta ki, hogy a külvárosi sikátorokban vagy a metróban ma ötvenszer nagyobb esélye van valakinek .arra, hogy garázdák beleköt- .nek, ha színes bőrű, mint ha nem. Egy francia szakértő arra szolgáltatott bizonyítékokat, hogy a hitleri ideológiát nemcsak „visszavágyó”, és „emlékeket őrző” idősebbek tartják ma tiszteletben, hanem huszonéves fiatalok is. A San Benedettónál felrobbantott gyorsvonat, a Stern hamisított „Hitler- naplói”, vagy az, hogy egy háború után született osztrák miniszter náci tömeggyilkost fogad a nyilvánosság előtt, sajnos, másra int: a nyílt fasizmus politikailag soha többé nem juthat ugyan hatalomra, de a vele rokon nézetek ma is politikaformáló tényezők. S nemcsak rosszul nevelt fiatalok körében vernek gyökeret, hanem szélesebb körű társadalmi jelenséget alkotnak, amelyet ma a munkanélküliség méretei veszélyesen felfokoznak, éberségre, állandó harcra késztetve a demokratikus erőket. „Fel kell emelnünk a szavunkat, ha egy osztrák miniszter a 4 millió embert megsemmisítő auschwitzi haláltábor felszabadulása 40. évfordulóján nyilvánosan kezet szorít egy náci tömeggyilkossal” — jelentette ki Daniel Ducarme belga liberális (jobboldali) képviselő a bizottság nyilvános ülésén, ahol egyetlen bizottsági tag vette védelmébe az ifjú osztrák nemzetvédelmi minisztert: Habsburg Otto nyugatnémet kereszténydemokrata képviselő. Magyar Péter V A szent hegy, a Fudzsiszan (Fotó: szegő G. felv. — KS) Mentőtervek a szent hegyért Ahogy Hollandia említésekor a tulipánok és a szélmalmok, vagy Egyiptom esetében a piramisok és a Nílus, úgy jut eszünkbe Japán nevét hallva szinte rögtön a "cseresznyevirág és a Fud- zsijama, amelyet teljes joggal tekintenek a távol-keleti szigetország jelképének. Már az elnevezés, Fudzsiszan is tiszteletet tükröz a 8776 méter magas, ritka szépségű vulkanikus kúp iránt. Sőt, a tisztelet talán enyhe kifejezés is, hiszen a szentnek tekintett, csodálatos harmóniát sugalló hegyóriásra asszonyokat például évszázadokig nem engedtek fel. .E tilalom ma már persze a múlté: napjainkban a rövid, alig kéthónapos (júliusra és augusztusra korlátozódó) turistaszezon alatt több mint ötmillió kiránduló keresi fel a hegy körüli természeti parkot, s a csúcsra is csaknem félmillióan kapaszkodnak fel. A látogatók özöne természetesen problémákkal is jár, a lelkes zarándokok például évről évre olyan mennyiségű szemetet szórnak szét a kráterig vezető utakon, hogy minden szezon végén katonai egységeket is igénybe kellett venni a nagytakarításhoz. Az, igazi veszély azonban nem is ebben rejlik, hanem a fenyegető talajerózióban. Már másfél évtizeddel ezelőtt világosan látszott, hogy a nyugati lejtőn végigfutó szakadék egyre mélyül. A tavaszi hóolvadás és az őszi tájfunok alatt gyakoriak a földcsuszamlások, -omlások. A szakértők szerint, ha nem születnek hathatós intézkedések, akkor a szakadék előbb-utóbb átvághatja a kráter peremét. „A büszke Fudzsi így egy odvas foghoz hasonlít majd” — írták egyes pesszimistább újságírók, rámutatva, hogy a több kilométer hosszú vágat fenn, a kráter szegélyénél már most körülbelül 500 méterre szélesedik ki, s évente mintegy 200 ezer köbméter talaj sodródik le az alacsonyabb régiókba. A derűlátóbbak másként látják a helyzetet, szerintük bármilyen komolyabb romláshoz évszázadoknak kell eltelni. Kitöréstől pedig szintén nem kell tartani — teszik hozzá —, felidézve, hogy- a vulkán utolsó aktív periódusa csaknem 280 évvel ezelőtt volt. (Igaz, akkor a száz kilométerre fekvő Tokió utcáit is 15 centis hamuréteggel borította.) Manapság a mozgalmas múltra csak néha emlékeztet egy kis szürke füstfelhö a csúcs körül. Bárkinek legyen is igaza, a Fudzsi sorsa — épp mivel egyfajta nemzeti szimbólum szerepét tölti be — mindenkit érdekel a felkelő Nap országában, s jellemző módon még a parlament is foglalkozott a kérdéssel. Néhány héttel ezelőtt pedig megkezdték egy olyan, egyelőre kísérleti fázisban tartó mentőterv végrehajtását, amely a szakadék továbbterjedését van hivatva megakadályozni. Az elképzelés lényege, hogy betontámfalakkal erősítik meg a kritikus szakaszokon a hegyoldalt. Természetesen az ideális látvány megőrzése céljából az építkezés nyomait utólag „eltüntetik”, vagyis vulkánikus sziklákkal fedik el, vagy a környezetbe illeszkedő színű festékkel „álcázzák.” A munka kísérleti része a tervek szerint körülbelül négy-öt esztendeig tart, s a tapasztalatokat addig is folyamatosan értékelik. Egy dolog biztos: a nemzeti jelképüket oly nagy becsben tartó japánok mindent megtesznek, hogy a Fudzsijama a jövőben is cseresznyevirággal borítva, délcegen fogadhassa hódolóit, s ne „odvas fogként” meredjen le a látogatók millióira. Sz. G. A magyar—bolgár barátság erősítése A budapesti Bolgár Kulturális és Tájékoztató Központ múlt évi tevékenysége az országos pártértekezlet, valamint a szocialista forradalom bulgáriai győzelmének 40. évfordulója jegyében zajlott le. Hálás köszönet illeti meg a magyar politikai, társadalmi szervezeteket, Bulgária magyar barátainak a megemlékezésekhez nyújtott segítségért, az értékes együttműködésért. A Hazafias Népfront bizottságaival és más magyar intézményekkel közösen tavaly két barátsági hét megrendezésére került sor: májusban Hajdú-Bihar, szeptemberben pedig Fejér megyében. összesen 65 magyar—bolgár barátsági nap és 28 barátsági est volt ország és fővárosszerte. Ezek a barátsági rendezvények nagy segítséget jelentettek a központnak ahhoz, hogy eljusson a magyar társadalom legkülönbözőbb rétegeihez. Az idei ünnepségek között szerepel a drávai csata és Magyarország felszabadulásának 40. évfordulója, a fasizmus felett aratott győzelem jubileuma, majd Metód halálának 1100. évfordulója, és a II. Béke Zászlaja nemzetközi gyermektalálkozó. A központ ebben az évben is arra törekszik, hogy erősítse kapcsolatait a magyar társadalmi és kulturális élet, az alkotó értelmiség jeles képviselőivel. Így többek között megpróbál a lehetőségekhez képest hasznos segítséget adni az olyan magyar tudósoknak, mint Be- rend T. Iván, Borsi Emil, Bödey József, Diószegi István, Dolmányos István, Dudás Gyula, Godó Agnes, H. Tóth Imre, Király Péter, Niederhauser Emil, Palotás Emil, Pölöskei Ferenc, Szo- kolai Katalin és mások. Támogatni kívánjuk alkotómunkájukat, elősegíteni bulgáriai utazásaikat. A magyar bulgaristák munkásságának ismertetését is szolgálja majd a Bul- garica—Hungarica elnevezésű rendezvénysorozat. A bolgár irodalom magyar műfordítóinak sorába tartozik Fodor András, Garai Gábor, Juhász Péter, Kardos László, Karig Sára, Képes Géza, Nagy László, Sipos István, Székely Magda, és az ő nevük mellé már olyan fiatal költő-műfordítók neve sorakozik fel, mint Király Zoltán, Kiss Benedek, Rózsa Endre és Utassy József, akik központunk nyelv- tanfolyamain ismerkedtek meg a bolgár nyelvvel. Különösen érdekesnek ígérkezik az a kiállítás, amelyen három, a legjobbak közé tartozó bolgár marinista festő mutatkozik be. Folytatódik a magyar művészek bolgár tematikájú műveinek bemutatása is. A közelmúltban nyílt meg a Gyurcsek Ferenc és Kalló Viktor szobrászművészek, valamint Mazsaroff Miklós festőművész közös tárlata. „Együtt a Duna mentén” címmel. Szeptemberben pedig Janzer Frigyes bemutatkoz’ása szerepel a tervekben. A fotókiállítás a drávai csata évfordulójára emlékezik. Áprilisban a bolgár és magyar testvérmegyék kapcsolatait ismertető kiállítás nyílik. Az idén is rendez az intézmény bolgár filmesteket, matinékat, mind a központban, mind más programokhoz kapcsolódva. A kezdő, középhaladó és haladó fokú nyelvtanfolyamok is az érdeklődők rendelkezésére állnak. Továbbra is lehetőség van kiállítások, filmek kölcsönzésére. S végezetül pár szót a szocialista országok Budapesten működő kulturális központjainak közös rendezvényeiről. A hagyományos együttműködés az idén a fasizmus felett aratott győzelem 40. évfordulója, a Varsói Szerződés létrejöttének 30. évfordulója alkalmából változatos formákban valósul meg. Közös kiállítással köszöntik az MSZMP XIII. kongresszusát. A székesfehérvári Ikarus gyárban a szocialista országok gazdasági együttműködésének jegyében nagygyűlés lesz. A Pataky István Művelődési Házban májusban a szocialista országok filmhete kezdődik. Nemzetközi úttörőtalálkozók is színesítik a szocialista kultúrcentrumok közös rendezvényeinek programját. (Nino Nikolov igazgató tájékoztatója alapján)
