Békés Megyei Népújság, 1985. február (40. évfolyam, 26-49. szám)
1985-02-14 / 37. szám
1985. február 14., csütörtök IZHUUKTitöII mezőgazdasági könyvhónap újdonságaiból Az új növényvédelmi eljárások és a vegyszerek egyre növekvő száma miatt mind nehezebb a szakemberek dolga. Helyzetüket tovább nehezíti, hogy „recepteket” nem lehet összeállítani a gyümölcsfák védelméhez, hiszen a vegyszerek hatásosságát számos tényező befolyásolja. Éppen ezért, összefüggéseiben kell vizsgálni az egyes kórokozók, kártevők és az alkalmazott növényvédelmi eljárások hatását. Jenser Gábor könyve, a Gyümölcsfák védelme ilyen szempontok figyelembevételével készült: a gombás, vírusos betegségeken és az állati kártevőkön kívül a biológiai, talajtani, ökológiai tényezők növényvédelmi jelentőségét is vizsgálja. Ezzel lehetőséget ad a szakembereknek és a kiskerttulajdonosoknak, hogy a védekezési eljárások közül kiválaszthassák a legcélravezetőbbet. A szerző először részletesen ismerteti a gyümölcsösökben előforduló betegségeket és a kártevőket. Ezt követi az alma, a körte, az őszibarack, a kajszi, a szilva, a cseresznye, a meggy, a mandula, a mogyoró és a dió növényvédelmének részletezése. A könyv befejező részét egy permetezési program képezi, amely áttekinthető táblázatokba foglalja az előző fejezetek legfontosabb tudnivalóit. Bz akác termesztése és hasznosítása „Könyvünket elsősorban a mezőgazdasági nagyüzemek, a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok erdészeinek ajánljuk, akik az akác jó hírének helyreállításáért eddig is sokat tettek, és akiknek minden lehetőségük megvan ahhoz, hogy olyan korszerű akáctermesztést fejlesszenek ki és valósítsanak meg, amire újra felfigyelnek majd, szerte a világon.” A kötet szerkesztője, Keresztesi Béla, a nemzetközi tekintélyű akadémikus ajánlja ezekkel a szavakkal könyvét az olvasók figyelmébe. A kitűnő szakemberekből álló szerzői közösség tagjai részletesen foglalkoznak az akácosok főbb jellemzőivel, az akác erdőművelési tulajdonságaival és nemesítésével, a szaporítóanyag termesztésével, az akác termőhelyével, a felújításával és telepítésével, az erdőneveléssel, a fakitermeléssel, továbbá az akácfa mezőgazdasági hasznosításával és ipari feldolgozásával. A záró fejezet az akác mézelését ismerteti, kitérve arra a szerepre is, amelyet az akác a méhlegelő javításában betölt. Ha lúd, legyen kövér A lúd a többi baromfifélékhez viszonyítva a legváltozatosabb áruféléket adja. Tollát felhasználhatjuk párnák, dunyhák és paplanok töltésére; kiváló exportcikk. Húsa ízletes, változatos ételek készíthetők belőle, szintén kiváló exportcikk. A libamáj különleges ínyenc falat, exportáljuk nyersen és konzerválva. Belföldön és külföldön egyaránt keresett cikk. A libaprém előállításával most kísérleteznek, várható, hogy nálunk is nagy érdeklődést vált ki hamarosan. A lúdról szóló könyv részletesen tárgyalja a tartástechnológiai és tenyésztési feladatokat, amelyekkel a felsorolt tulajdonságok a legjobb minőségben előállíthatok, amelyhez pedig szakmailag tökéletesen képzett emberek szükségesek. Téli zöldségek Fogyasszunk egész évben friss zöldséget! Régóta ismert ez a jelszó, de sem az ehhez szükséges módszerek, sem a téli zöldségfajok nincsenek eléggé a köztudatban. Pedig jó néhány olyan növény tartozik a téli zöldségek közé, amelyik hazánkban is biztonságosan megterem. Ebből a könyvből megismerhetjük a késő őszi, téli szedésű, az áttelelő és a télálló, valamint a téli friss fogyasztásra tárolható zöldségnövényeket és termesztésüket. Közöttük olyan ritkán fogyasztott fajok is bemutatásra kerülnek, mint a feketegyökér, a mangold, az áttelelő zöldborsó, a rebarbara, a téli dinnye stb. A téli zöldségek tárolásához is segítséget nyújt a könyv a tárolással és tartósítással foglalkozó fejezetben. . m. sz. zs. tagok hozták a maguk, meg az OTP pénzét, a tsz átadta a szárítószíneket, amelyeket a vállalkozók, most már családi alapon, nem kevés munkával zárt, fűthetőszellőztethető épületekké alakítottak át. Az első, akkor még félig kész ólba 1984. január 6-án telepítettek naposcsibét, ettől kezdve folyamatosan lépett termelésbe a másik négy átalakított szín, meg a kemence padlástere, december 6-án pedig újabb két felújított épület adott otthont a csipogó szárnyasoknak. Ma már így egy időben 70 ezer hízásra ítélt csirkét tartanak a telepen a tsz vállalkozó kedvű háztáji gazdái. A helyzet első látásra bonyolultnak tűnhet, és a kívülállónak talán nem is érdemes azzal vesződnie, hogy átlássa ennek az ügyletnek minden jogi, ügyviteli kacskaringóját. Nem is az a lényeg tudniillik, hogy a tagoknak bérleti díjat kell a terület, meg az épületek után fizetnie, a tsz-nek meg kamatot a befektetett tagsági pénzek után. És az sem fontos, legfeljebb érdekes, hogy ez a két összeg éppen fedi egymást, tehát a valóságban egyik fél sem fizet a másiknak. Az is részletkérdés, hogy a tagok szerződésében foglalt és érvényben levő árakon vásárolják a közöstől a naposcsibét, a takarmányt, s hogy a tsz ugyanilyen alapon veszi át a kész csirkét a tagoktól és szállítja a feldolgozóhoz. A lényeg sokkal inkább abban keresendő, hogy ez esetben sikerült egy olyan együttműködést kialakítani közös és háztáji között, amelyben mindenki — egyén, csoport, népgazdaság — jól járt. A tsz-tag nem csalódott, mert többletmunkája, befektetett pénze, hozzáértése már az első év eltelte után Mindenki jól járt meghozta a kamatait, nemcsak a ráfordításokat. A termelőszövetkezet hasznosíthatta épületeit, amelyekkel korábban nem tudott mit kezdeni, de túl ezen — saját fejlesztési eszközök nélkül is — egy állattartásra alkalmas telephez jutott: vagyoni integrációban saját tagjaival, háztáji gazdáival. De jó szemmel nézi mindezt a feldolgozó is, hiszen egyik nagy szállítója — s éppen az, amely a feldolgozás színhelyéhez legközelebb eső — tovább erősítette, biztosabbá tette az alapanyagelőállítást. A nagyobb csirkeállomány tartására vállalkozók ugyanis így kitöltötték azt az űrt, amely azzal keletkezett, hogy a kisebb tételű hizlalással többen fölhagytak a már említett termelési költség növekedése miatt. Várható egyébként, hogy a szövetkezet háztáji csirketartásában tovább növekszik majd e hatékonyabb megoldás súlya, mivel a meglevők mellett további hét téglagyári szárítószín vár vállalkozókra és átalakításra. Végül azt is áruljuk el, hogy a helyszín Orosháza, a közös gazdaság meg az orosházi Dózsa Tsz. Kőváry E. Péter Ma már 70 ezer hízásra ítélt csirkét tartanak a telepen a tsz vállalkozó kedvű háztáji gazdái Fstó: Fazekas László Nyers tégla helyett naposcsibék B tsz-nek telepe volt, a tagoknak pénze A termelőszövetkezet „örö- t költ” a Dél-alföldi Tégla- ' és Cserépipari Vállalattól 14 í szárítószínt, meg egy kemencét. Ezekkel a nyitott i színekkel a tsz túl sokat kezdeni nem tudott. Az egyikbe libát telepített, de ezzel csak a gondjait nö- ; velte. Nem csoda, hogy amikor egy másik ilyen nyitott , oldalú építményt a vihar i összedűtött, nem is érezte igazi veszteségnek. Nagyobb baj volt viszont ! az, hogy a tartási költségek növekedésével a termelőszövetkezet csirkenevelő háztá- : ji gazdái egyre kevésbé bírtak lépést tartani. Pedig a szövetkezetnek — középtávú : szerződés értelmében — évente egymillió 700 ezer baromfit kellett és kell a feldolgozónak átadni. A körből kilépők munkáját a közös az 1983. évi súlyos j aszály után, fejlesztési pénzek hiányában nem vállal- háttá át, de nem mondhatott le a háztájira alapozott nagy súlyú baromfiágazat bevételeiről sem! ___• E bben a kényszerhelyzetben született az ötlet: üzletet ajánlani azoknak a tagoknak, akik megfelelő jövedelem reményében hajlandók megtakarított pénzüket közös fejlesztésre áldozni. A háztáji ágazat vezetője, Kerepesi Károly, akkor került a tsz-hez a baromfifeldolgozótól, amikor a közös ! gazdaság szervezni kezdte a háztáji csirkenevelést. Az azóta eltelt időszak tapasztalatait figyelembe véve, azonnal fantáziát látott az ügyben, amelynek Hatos István, a tsz főkönyvelője is az egyik mozgatója volt. Beszállt az OTP is, hiszen egy-egy téglagyári szárítószín „befalazása”, alkalmassá tétele a jószágtartás- ra, bizony, nem két forintba I került. Mert erről volt szó! A tsz ajánlatára legelőször hatan jelentkeztek, később pedig még ketten. Néhány menetes egyeztetés után többszörös együttműködés alakult ’ ki az érdekeltek között. A Magyar gépsorok Önállósullak az Öntödei Vállalat szovjet hütőszekrényekhez gyárai A Láng Gépgyár és a pé- , esi Sopiana Gépgyár auto- ; mata hűtőszekrénygyártó j gépsorokat szállít az idén ■ szovjet partnereinek a sza- j markandi, a szaratovi, a do- nyecki és a minszki gyárak- ! ba. Egy-egy ilyen komplett '( gépsor 15 különböző beren- S dezésből, köztük lemezmegmunkáló, lemezhajlító, sa- í rokélalakító és csiszológépekből, forgatóasztalokból, illetve szállítószalagokból áll. A 36 méter hosszú hűtőgép- gyártó vonalakat programoz- , ható, elektronikus vezérlés ; irányítja. A szovjet ipar legutóbb 10 évvel ezelőtt vásárolt hasonló gépsorokat a magyar ! vállalatoktól, s azóta is azokon állítja elő a nálunk is jól ismert és kedvelt 90, 120, 160 és 200 literes hűtőszek- ’ rényeket. Most a szovjet megrendelők a nagyobb fridzsiderek készítéséhez rendeltek gyártósorokat, amelyeket az Általános Géptervező Iroda mérnökei alakítottak ki. A már aláírt megállapodás alapján ez év végéig 20 hűtőgépgyártó vonalat ad át a Láng Gépgyár és a Sopiana Gépgyár megrendelőinek. Az új gyártósorokon a hűtőgépek ajtajait állítják majd elő, 16 másodpercenként egyet, vagyis fele any- nyi idő alatt, mint a régebbi berendezéseken. Az alkatrészek, részegységek sorozatgyártása, szerelése még ebben a negyedévben megkezdődik. A magyar és a szovjet partnerek már tárgyalnak a hűtőszekrények oldal- és hátfalait gyártó nagy teljesítményű automata gépsorok jövő évi szállításáról. Új hazai növényvédő szer Kísérleti üzem építését kezdték meg a Nehézvegyipari Kutató ' Intézet új növényvédő szere, a Nevifosz gyártására. A fűzfői Nitro- - kémiával történt megállapodás értelmében a vállalat papkeszi gyáregységében erre a célra évi 400 tonna kapacitású üzemet létesítenek a Vegyterv tervei alapján. Ennek az üzemnek a termelése elegendő lesz a szer nagyüzemi alkalmazásának szélesebb körű kipróbálásához, valamint a hazai és külföldi piackutatáshoz. A Nevifosz a toxikológiai, biológiai és hatástani vizsgálatok, valamint a szűkebb körű üzemi kísérletek során jól vizsgázott. Kiválóan alkalmasnak bizonyult a ter: mesztett növényeket károsító rovarok pusztítására, a cukorrépa-, takarmányrépa-, kender-, len-, repce-, lucerna-, borsó- és gyümölcskultúrák védelmére egyaránt. Ugyanakkor megkíméli a méheket, s elterjedése jelentősen csökkentheti a rovar- ölőszer-importot. Az új szer kidolgozása és kísérleti gyártása része a gyógyszer, növényvédő szer és intermedier központi fejlesztési programnak. Az ipari miniszter határozata alapján január elsejével megszűnt az Öntödei Vállalat, gyáregységei önálló vállalatokká alakultak át. A gyáregységek munkája a korábbi vállalati szervezetben sem kapcsolódott szorosan egymáshoz, az elmúlt években kialakították önálló termékszerkezetüket, vevőkörüket. A vállalatok önállóságától az irányítószervek, azt várják, hogy tovább javul munkájuk hatékonysága, nagyobb figyelmet fordítanak belső tartalékaik kihasználására. Az átszervezés révén a volt öntödei Vállalat kilenc gyáregysége — három fővárosi és hat vidéki öntöde — megkezdte önálló tevékenységét. Az önállósult gyárak egyelőre még nemigen tervezhetnek hosszabb távra, mert anyagi lehetőségeiket csak akkor ismerik meg pontosan, ha elkészül múlt évi közös gazdálkodásuk mérlege. Az öntödei Vállalat vagyonát is csak azután oszhat- ják fel. Az önállóvá vált gyárak azonban addig sem tétlenek. A Kőbányai Vas- és Acélöntöde — amely az Öntödei Vállalat legnagyobb gyáregysége volt — felkészülten várta a januárt. Régebbi szakembereikből kialakították önálló fejlesztő csoportjukat, melynek feladata, hogy javaslatot tegyen a KÖVAC öt fő gyárt- mánycsoportjána'k fejlesztésére, előállításuk korszerűsítésére. Ugyancsak a termék- szerkezet javításán törik a fejüket az Öntödei Vállalat másik volt nagy gyáregységének, a Soproni Vasöntödének szakemberei is. Számba veszik anyagi lehetőségeiket, hogy miképpen tudnák egyebek mellett az úgynevezett temper öntvények minőségét javítani, kínálatát fokozni. Ezek az öntvények olyan tu- lajdonságúak, hogy sok esetben alkalmasak az acélöntvények helyettesítésére, áruk viszont jóval olcsóbb. Ilyen temper öntvényeket az országban egyedül csak itt készítenek. Az öntödei Vállalat kisebb gyáregységei közé tartozott a Szegedi Vas- és Fémöntöde, önállóságát viszonylag szűkös anyagi lehetőségekkel kezdte, mert még törleszti az elmúlt években megvalósított beruházások adósságát. Nagyobb fejlesztésekre így a közeljövőben aligha lesz mód. A rendelkezésükre álló anyagi erőkből azonban lehetőségeikhez mérten igyekeznek a nehéz kézi munkát — mint amilyen például a formázóké — gépesíteni. Az önállósult gyárak vezetői feladataikat és lehetőségeiket felülvizsgálva úgy döntöttek, hogy azoknak a teendőknek az ellátására, melyeket korábban a központ szakemberei végeztek el, nem minden esetben bővítik szervezetüket. Gazdaságosabb, ha az új teendők némelyikének elvégzésére egy szolgáltató vállalatot kérnek fel. Erre a célra létrehozták az Öntödei Közös Vállalatot. Az új vállalat — díjazás ellenében — a tagok részére különféle gazdasági, műszaki, tervezői és ügyviteli szolgáltatásokat nyújt. Az Öntödei Közös Vállalat szolgáltatásait más vállalatok is igénybe vehetik.
